Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-28 / 23. szám

CSsötöHökí 1965. január 28, ESZAKMAGYARORSSEAö 3 Tanácskozott a HISZ Borsod megyei Bizottsága Tegnap, január 27-én, szer­dán tanácskozott a Kommunis­ta. Ifjúsági Szövetség Borsod h'ogyei Bizottsága. A beter­jesztett napirendi pontok alap­ján Mónus Antal elvtárs, a álegyebizottság első titkára is­mertette a KISZ VI. kongresz- szusa akció-programjából és az MSZMP Központi Bizottsága december 10-i határozatából jjdódó feladatokat, majd Nagy Tibor nevelési osztályvezető terjesztette be a KISZ Borsod (negyei Bizottságának határo­zatát a kongresszusi anyag is­mertetéséről és feldolgozásáról. A tanácskozáson részt vett ás felszólalt Pataki László .elvtárs, a KISZ Központi Bi­zottságának titkára, és Kárpáti Nándor elvtárs, a KISZ Köz- Ponti . Bizottságának titkára, Valamint Kovács Ottó elvtárs, «íz MSZMP Központi Bizottsá­gának munkatársa. A két beszámoló feletti vitá­ban a megyebizottság több tagja részt vett. Gazdagodott az ország Évente 115 millió téglát pótol a Kazincbarcikán felépült Könnyübetongyár belül lengyel segítséggel létesített gyár Észak-Magyar ország lakás- és A íalazóelcmeket autoklávokban, száraz gőzben szárítják. termelése. A KGST-11 üzemépítkezéscit segíti. Növényvédelmi kiállítás és tanácskozás Miskolcon Ä megyei tanács mezőgazda­sági osztálya, az AGROKER, a Hazafias Népfront, a Növény­védő Állomás, a MÉSZÖV, va­lamint a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület megyei szer­vezetének rendezésében nö­vényvédelmi kiállítást és ta­nácskozást tartanak február 15-én Miskolcon. Az SZMT- székházban sorrakerülö és február 17-ig megtekinthető kiállítás alkalmával február 15-én reggel 9 órai kezdettel ankétet is rendeznek, amelyen neves szakemberek tartanak előadásokat, ezenkívül állan­dó szaktanácsadó szolgálat is működik majd. A kiállítás megtekintésére beutazó vidéki tsz-tagok úti­költségét a helyszínen megté­rítik. Huss éve történt A Demokratikus Ifjúsági Szövetség megalakulása Miskolcon Az én zsebemre megy a játék ,4 mosdóban elromlott a csap, ömlik a viz. Másnap is folyik, harmad­nap csakúgy. Szólok a gond­noknak: öregem, elromlott a csap, folyik a viz. Kösz, hogy szóltál, majd megcsi­náltatom — mondja futtá­ban. Negyedik nap megyek megmosni a kezem, s a csap... Magam látok hozzá, de hát aki valaminek nem mestere, hóhéra. Csavargat­tam. Kicsit megvéknyul a vízsugár. No, még egy csa­varás, a csap ugrik egyet, és még jobban folyik a víz. Itt egye meg a fene az egészet! ■— és megyek dolgomra. A gondnok robog el mellettem, csupa nyüzsgés, tevékeny mozgalmasság. Megállítom: komám, a vízcsap... Hagyj már békén — formed rám dühösen —, annyi a dol­gom, de öntudatos lettél! Ezt jól megkaptad, mon­dom magamnak pironkodva. Látod, minek avatkozol má­sok dolgába — nem a te „asztalod” az a vízcsap. Hadd folyjék, ha neki úgy tetszik. De a teremtésit! — ágaskodik önérzetem —, az éti. zsebemre, illetve az enyémre is megy a játék. Tagja, vagyok ennek a társa­dalomnak, s bárhogy csür- jük-csavarjuk a. kérdést, végső soron a feleslegesen csorgó víz költségeinek te­hertétele valahol eljut az én bukszámig is, vagy va­lamelyik társadalmi járan­dóságomat kurtítja meg. Es persze kis ügy, eltörpül a milliós melléfogások árnyé­kában, de a magunkfajta kisembereknek valahol itt, ezeknél a nem nagy, de fö­lösleges adósságtételeknél kell vizsgáznunk felelősség­tudatból, mondhatnám, tár­sadalmi magatartásból. Es hányán, de hányán megbu­kunk, mert a nemtörődöm­ség, a közöny szemüvegén át szemléljük a világot. Ha odahaza feleslegesen égetik a villanyt, micsoda patáli- át csapunk, még káromko­dunk is: Hát minek néztek ti engem — förmedünk a gyerekekre —, azt hiszitek, pénzcsináló vagyok?! S az otthonunkon túli világban, a sorsunkat, anyagi létünket meghatározó társadalom ban eltűrjük a pazarlást, meg egyebet. A minap szemtanúja voltam egy szomorú jelenetnek. Három virgonc suhanc surrant el egy vé­konyka néni mellett. Bele­kukkantottak a kosarába — nem volt benne semmi. Az egyik rácsapott a kosár ka­rimájára, és diszkóitok. A kosár elgurult. Szemben a fiúkkal egy vállas férfi jött, végignézte a csínyt és cso­dák csodája! — nem hagy­ta szó nélkül a dolgot. El­kapta a tettes grabancát, és piff, adott neki egy pofont. Megérdemelte? A pedagó­giának vannak általános el­vei, de mindig alkalmazni kell az illető egyénre, — ez a. suhanc pofont érdemelt. Szegény nénike! Milyen ijedt volt az arca! Szólni se tudott, amikor a. szolgálat- kész járókelők kezébe adták a. kosarat, csak nyögdécseli, motyogott valamit. Az a fe­lelőtlen kölyök nem lett rosszabb, legalábbis nem hiszem, hogy rosszabb lett attól a pofontól. Általában nem vagyok híve a testi fe­nyítésnek, s azt a bölcs afo­rizmát is magaménak val­lom, hogy „Akinek nem. fáj a szó, nem fáj annak a bot sem”, á'' yerekek mennek haza "Jr az iskolából, lökdös’k egymást a. járdán. Megelé­gedéssel tapasztalom, hogy a gondosabb felnőttek rájuk szólnak: Ne tegyétek, gye­rekek, baj lehet belőle ... Gyakran, van részem benne, hogy sofőr mellett ülve megnézzem a járdát, amikor a gyerekek kirajzanak az iskolából. A gépkocsivezető lassít, szeme a gyerekeken, s amikor észreveszi, hogy lökdösődnek, lépésre fogja autóját, — Ez a legborzasz­tóbb! — mondja, idegesen. — Higgye el, ilyenkor tűkön ülök, annyira félek, hogy elém taszítják egymást, legszívesebben megállnák, megvárni, hadd menjenek el... Gyerekek! Gondoljatok néha a sofőr bácsikra is, és ne lökdösődjetek; ti, felnőt­tek pedig ne tűrjétek, hi­szen ti, felnőtt járókelők vagytok az örökös, minde­nütt megtalálható „utcafele­lősök”! A próságokról szófiám, de "rM~ ilyen és hasonló ap­róságokból kerekedik egész- szé életünk, ilyesmivel va­gyunk körülvéve. A körülöt­tünk épülő rendbe a lelket, az elrendező erőt magatar­tásunkból sugározzuk. Gulyás Mihály tettel meghívja a Demokrati­kus Ifjúsági Szövetség alakuló gyűlésére! — hirdették a be­tűk. Az előkészítésben részt vett kis csapat szorongott, vajon milyen eredménye lesz munkájuknak. És sikerült! „A terem zsúfolásig meg­telt — idézi Hegyi Kati — részt vettek öregek, fiatalok egyaránt. Eljöttek sokan a különböző pártokhoz tartozó fiatalok közül is. Forró han­gulat uralkodott.” Az alakuló gyűlésen hár­man szólaltak fel a munkás­ifjúság, a diákság és értelmi­ség és a leányok nevében. Soha nem beszéltek ennyi ember előtt, nagy volt a lámpalázuk. „Izgultunk nemcsak ma­gunkért:, hanem egymásért is. jaj. csak sikerüljön felszóla­lásunk, megnyerjük a részve­vőket. a szívükhöz, értelmük­höz vezető utat.” — mondja Szepesik né. Beszéltek arról, hogy a múlt­ban a munkásság erejétől fél­ve az uralkodó osztály „kínai falat” emelt a munkás és az értelmiségi fiatalok közé, néni engedték meg erőik egyesíté­sét. Megtiltották számukra a politizálást, s különböző fasiszta szervezetekbe, vallás igájába kényszeri tették. Bol­dogok voltak, hogy most már nemcsak szabad, hanem köte­lessége is a fiataloknak a po­litikai. társadalmi életben te­vékenykedni, végre a lányok is önállóan irányíthatják sor­sukat. A fiatalok feladatai közt elsőnek jelölték a tanu­lást. Tetszettek az elhangzott szavak, mert őszinték voltak, szívből jöttek és az igazság­ról szóltak. Nagy tapssal ju­talmazták. Másnap a megye többi fia­taljai is tudhatták: megala­kult Miskolcon a Demokrati­kus Ifjúsági Szövetség, cs munkájának irányítására öt­tagú vezetőséget választott. A miskolci példa nyomán sorra jöttek létre Diósgyőrben, Öz- don és Borsod megye egész területén a helyi szervezetek. Szepcsikné meghatottan mondta: „Olyan nagyszerű dolog volt, hogy mindannyian egyet akartunk, nem civakod­tunk, készek voltunk a vilá­got felforgatni, egy emberként, cselekedtünk, sehonnan ki nem maradtunk.” Hogy ez tényleg így volt, azt néhány, ma már jelentékte­lennek tűnő, de akkor nagyon is jelentős példa mutatta: Miskolc 21—31 éves fiataljai­nak 90 százaléka jelentkezett a nemzeti hadseregbe, irodai' mi esteket rendeztek a forra­dalmi költészet megismerésé­re, március 15. és április 4-i politikai nagygyűlések alkal­mával pedig a miskolci ifjú­ság lelkesedéséi ól hangos volt az utca. £ 1915. január 28. nagy jelen­tőségű volt a fasizmus uralma alatt nevelődött miskolci fia­talok életében. A felszabadu­lás után az első kísérlet az ifjúság összefogására. Sajnos, a különböző pártok ifjúságért folyó harcának kö­vetkeztében nem tudott meg­felelően előre lépni. A húsz éve szárnyat bon­tott demokratikus ifjúsági mozgalom küzdelmei, eredmé­nyei a KISZ-ben teljesedtek ki. A Kossovics Gyulák, Hegyi Katik, Urbancsók Mihálvok és más, régi ifjúsági vezetők he­lyébe újak léptek, cserélőd­tek a stafétabotot tarló kezek. Az 1945-ben meghirdetett ta­lálkozás megvalósult. A megve ifjúsági mozgalmá­nak életében 1945. január 28. az „Vj kor nyitánya volt — tudod —, ma már történelem”. Majoros Balázsné ben, és olyan ifjúsági szerve­zetet felépíteni, amely a tár­sadalom fejlődését segíti.” A munkás ifjúság már elő­zőleg szervezkedni kezdett. 1945. január 14-én megala­kult a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének ifjúsági csoportja. Saját programot dolgozott ki, egyik fő célkitű­zése volt: egységes, demokra­tikus szervezet kialakítása, amely egybefogja Miskolc fiataljait a közös jövő meg­alapozásában. Az előkészítés­ben a résztvevők és a vasas ifik munkája nyomán meg­érett a jelszó: „Minden ifjút és leányt a közös célok megvalósí­tása érdekében vár a Demokratikus Ifjúsági Szövetség!” „Es mi, újat akarók — foly­tatja Szepcsikné — egyre többen lettünk. Széleskörű if­júsági aktíva alakult ki kom­munista és nem kommunista, munkás, értelmiségi és diák fiúkból, leányokból egyaránt. Olyan lelkes és tettrekész fiúk és leányok voltak köz­tünk, mint Kossovics Gyula, a jókiállású, értelmes vasgyá- ri ifjúmunkás, vagy Molnár László. Sólyom József, Laka­tos Géza, Urbancsók Mihály és még sokan mások, nia már szocialista életünk kisebb, vagy nagyobb posztján dolgo­zó érett emberek.” • Az Előkészítő Bizottság Miskolc város ifjúságát szer ej 8 a Kommunista Párt szavá­ra városunkban is elkezdő­dött a harc a fiatalok egysé­ges szervezetbe tömörítéséért. Nem vártak országos szervek utasítására, hanem öntevéke­nyen, a szívük diktálta aka­rat szerint munkához láttak. Ezek a fiatalok kommunis­ták voltak, s azt akarták, hogy a miskolci fiatalok ere­je ne forgácsolódjék szét, ha­nem egy mederben, a demok­ratikus újjászületést szolgál­ják. A fiatalok lelkes munlcáját segítette a Kommunista Párt! „Emlékszem — mondja Szepesik Józsefné —, megbe­szélték velünk, mit akarunk tenni, tanácsot adtak, mivel kezdjük, hogyan nyerhetünk meg ügyünknek minél több miskolci fiatalt. Segítette munkánkat az idő­sebb generáció is, azok a kommunista és szociáldemok­rata szülők, akik megkövetel­ték gyermekeiktől az ifjúsági szervezet érdekében végzett munkát. A miskolci Nemzeti Bizottság pedig határozatot hozott a demokratikus ifjúsá­gi szervezet létrehozására. Különösen sokat köszönhet­tünk Rácz Zoltánnak és fele­ségének, akik mint kommu­nista nevelők aktívan támo­gatták vállalkozásunkat. Rácz Zoltán cikkekben elevenítette fel az ifjúság útját, életét a múltban, két fontos tényező­re irányította a figyelmet: meghatározni a fiatalok szere­pét az új élet megteremtésé­iig». januar 28-an, va- : sárnap délelőtt 11 óra- ■ kor az Iparkamara nagy- i termében tartotta ala- < kuló ülését a Dcmokra- ; tikus Ifjúsági Szövetség, i ... „tudod —, ma már ' történelem”. Az idő ecsetjével sárgára . festett Szabad Magyarorszá- j got lapozva, ez a kis hír ke­rült elém. s erről az esemény- : ről beszélgettem a felszaba­dulás utáni Miskolc első de­mokratikus ifjsúsági szerveze- ' tének egyik alapító tagjával, Szepesik Jőzsefnével, a 20 év előtti Hegyi Katival. . Eleinte nehezen indult az , emlékezés, hisz a felszabadu­lás óta eltelt idő történelmé­ben ez csak egy kis mozzanat , volt, de lassan megelevened- ' tek ismét az 1945-ös januári napok, az akkori Miskolc fia­taljainak helyzete, álmai, vá- i gyai. • Közvetlenül a felszabadulás után a város és megye ifjúsá- , gának nagyobb része nem tar­tozott pártokhoz, szervezetek­hez, politikai állásfoglalása nem volt egységes. Az élet, a miskolci fiata­lokban addig elfojtott forra­dalmi erő, résztkérése saját jelenének és jövőjének alakí­tásából, sürgették egy de­mokratikus alapon álló ifjúsá­gi szervezet megteremtését. Ezt a sürgetést néhány lel­kes munkás, értelmiségi és di­ák fiatal elsőként értette meg, ; A megyei pártbizottság megtárgyalta: A rendelkezésre álló erőket a folyamatban lévő beruházások befejezésére kell fordítani évben Is nagy gon­dossággal kell segíteni a folyamatban levő és az új beruházások előké­szítését és kivitelezését. Továbbra Is szervezni kell a KB építőiparra vonatkozó határozatai­nak maradéktalan végre­hajtását.” (A megyei pártbizottság január 15-i ülésének ha­tározatából.) k , . hogy berahá­Ismeretes, zási mun- t kánknak országosan is káros kísérő jelensége a beruházá­sok szétaprózása oly módon, hogy egy időben több építke­zéshez hozzákezdünk, mint ámennyi kapacitás, anyagi erő, munkaerő, stb. rendelke­zésre áll. A megyei párt- bizottság nemcsak most, ha­nem korábbi ülésein is beha­tóan elemezte a megyei beru­házások helyzetét, az elmara­dások okait. Több határozatig Pont, javaslat született, de az< esztendő mérlege szerint 1964-* ben ne-m. sikerült tervezett* beruházásainkat maradékta- < tonul befejezni. Pedig olyan 1 nagyszerű munka áll mögöt- i tünk, mint a Lenin Kohászatit Művek durvahengerművének* zekonstrukciója, a Tiszai Ve-1 üyikombinát beruházásainak2 "Példamutatóan sikeres meg-4 valósítása, s más, fontos ob-J •iektumok, létesítmények meg- 4 nlkotása. Az építőipar, az épí-2 tőanyagipar, valamint a 4 mélyépítő vállalat problémái-1 val áll összefüggésben, hogy 4 a felsorolt jó példákkal szem-4 ben nem sikerült a tervezett! elképzeléseket megvalósítani 4 á Borsodi Vegyikombinátban,! n December 4 Drótművekben,« és több, mezőgazdasági jelle-1 Sű beruházásnál. Bár ez utób-J óinál 92—93 százalékos terv-j teljesítés mutatkozik, a szét-! npróződottság, a szóródás itt« .1,3 nagy.' « A , .. évek tapasz-f Aat elmúlt talataiból or-2 ;zagosan és megyei szinten« lES leszűrték a tanulságokat.! Az idei beruházási terv lénye-« oos változást irányoz elő at koncentrálásban. A cél, hogy! idén több legyen a befejo-i ’-'-odo kiemelt beruházások szá-! nia, mint a kezdödőeké. A« Pártbizottság is kiemelten keze-2 11 a népgazdaság számára leg-« fontosabb, folyamatban lévő! beruházások problémáit. Erre« ösztönzi a területi és az üze-1 Jni pártbizottságokat is saját j beruházásaik megvalósítású-J nál. Minthogy az új nagy be-2 tuházások mértéke alacso-j hyabb, a rendelkezésre álló! anyagi erőket mindenekelőtt < a folyamatban lévő beruházó-1 gyors befejezésére kell j összpontosítani — mondták^ ki a pártbizottsági ülésen. En-< nők, lényege, hogy csökken-« Iont kell az építkezések szá-! teát, kevesebb munkahelyre« kell elosztani a létszámot, a ■ melt, nagy beruházások is időre, jó minőségben és gaz­daságosan készüljenek el, s már menet közben jól fel kell készülni az üzembe helyezé­sekre is. Törekedni kell to­vábbá arra, hogy az új terme­lő beruházások mielőbb a ter­vezett kapacitással dolgozza­nak. Ennek a célnak kell alá­rendelni az építőipari tevé­kenységet, és ebből nagy részt kell vállalnia, exportkötele­zettségei mellett, a Diósgyőri Gépgyárnak is. A Borsodi Vegyikombinát bővítése, a De­cember 4 Drótművek rekonst­rukciója, a Borsodi Ercelő- készítömű építésének folytatá­sa azt jelenti, hogy az elkövet­kező időben nagyobb gondot kell fordítani az erők kon­centrálására és a lehető leg­pontosabban össze kell han­golni az építkezéseken részt­vevő vállalatok terveit Onodvári Miklós gépeket, s az anyagi erőt. Lé­nyeges javulás a határidők betartásában azonban csak i akkor várható, ha tökélete­sebbé válik a beruházási programok megvalósítóinak koordinációja. Hiszen egy-egy beruházás gyakran tucatnyi intézmény, vállalat, és gyár • hibátlan együttműködését kö­veteli meg. Nélkülözhetetlenül : szükséges a munka pontos ! ütemezése is: ki, mikor, mit 1 tegyen. Ha csak egyetlen : láncszem is kiesik ebből a 1 „kooperációs Iánc”-ból, fel­borul a program. ' . . pártbizottság A megyei ülésén elhang- ! zott, hogy mint annyi más kérdésnél, termelési, gazdasá­gi feladat megoldásánál, itt is a tervszerűséget, az ütemes­séget és nem. utolsósorban a. minőségi munkát kell előtér­be állítani. Minden eszköz­zel segíteni kell, hogy a kié-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents