Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-05 / 285. szám
Sjqumbat, 1964. «[{»ember 5. ESEAKMAGTAffiORSZAG 3 Levél Domahá ünnepi alkalomból Toronyba* ax Ády-hidnál Aliol ss régi és az új Miskolc találkozik Kedves meghívásuk n ak szívesen tettem eleget kollégáimmal ha közbe nem kerül volna együtt, más, halaszthatatlan dolog; de az ember úgy van a munkával, ha szereti, hogy még az ünneplést is elodázza a tennivalók kedvéért. Ne nehezteljenek hát miránk, hogy ez alkalommal levelet küldünk magunk helyett, sem azért, hogy e levelet a nagy nyilvánosság előtt juttatom el a domaháziak- nak, akikkel ma én is szívesen ünnepelnék — ahogyan Dolezsár Vilmos vb-elnök meghívása szólt: „Nem dolgozni hívom magukat, hanem azért, hogy egy pohár borral koccintva ünnepeljünk.” Higgyék el, a maguk ünnepe, vidámsága mindannyiunk ünnepe, akkor is, ha nem vehetünk részt a hivatalos megnyitón, ha nem koccinthatunk a fehér aszta) mellett egymás sikerére, egészségére, boldogulására. De nem csupán mentegetni akarom most magam, azt. hiszem, azt borítékban, levélpapíron is megtehetném. S nem is dicsérő sorokat szánok a do- maháziaknak azért, hogy fáradságot, ügyességet nem sajnálva, szép és méltó templomot építettek a kultúrának. Más gondolatok is sorokba kívánkoznak. Manapság nem számíthat újságnak csupán annyi, ha egy községben, mégha annak mindössze ezernégyszáz lakosa van is, közel egymillió forintos költséggel művelődési otthont építenek. Az sem csodálatos, hogy az építők remekül dolgoztak, és ma Do- maházán egy nagyon modern és kényelmes művelődési otthont avathatnak a község lakói és a meghívott vendégek. Természetesen csali dicsérettel szólhatok azokról is, akik a társadalmi munkában segédkeztek. Akik előmozdították a kultúra templomának felépítését, jól tudták: elsősorban magukért 1,eszik. A költő szavai, mint a mívelt földbe vetett mag, úgy csirázódnak meg ez évszázados községben: „Ehe a szépnek”, s íme, ez az a nap, amikor kalászba szökött a kultúra szomja. — végre házat kapott a művelődés Domahá- zán. De ez még csak az első lépés. (És tulajdonképpen ezért írom e nyílt levelet!) A kalásznak érni kell, és csak aratás és cséplés után vihetjük a magot őrleni, hogy végül csillapíthassa is éhünket, de az örök törvényeknek megfelelően, maradjon új mag is. A templom csak akkor válik szentéllyé, akkor töltheti be hivatását, ha megadjuk a tiszteletet annak, amiért az felépült. Kultúráiét nélkül a művelődési otthon mitsem ér. Márpedig tagadhatatlan, községek neveit sorolhatnám fel, hogy több. milliókért, felépült művelődési házban, bizony alig- alig találni életet. A kultúra, azon túl, hogy az ember tudatát szüntelenül, mint egy iránytű, helyes utakon vezérli, szép és nemes is. Ha vissza- emlékszem Kiss Sunyi Piroska szavaira, amikor a munkában megfáradt napjaira visszaemlékezve, a határőrökkel közös színjátszócsoportról beszélt, láttam arcáról: a kultúrával Mindaz, való találkozása megszépíti kemény munkával telő életét. amit a legszebbnek, a legnemesebbnek tudunk, a művészeteknek, a dalnak, a versenek. a könyveknek építettek otthont a domaháziak. Éljenek hát a lehetőséggel, valóban otthon legyen a művelődés háza, sokat látogatott, megbecsült hely, melyet a község fiataljai, öregjei egyaránt szívesen keresnek fel. Fogadják be a képzőművészet vándor-tárlatait, hívjanak meg körükbe írókat, soha ne fogyjon ki e házból a jókedv, a dal! Ha így tesznek, s ebben kevés okom van kételkedni, akkor egy idő után a ma avatott művelődési házban több kincset találnak majd a domaháziak, mint amennyit a monda szerint a Vörös-hegy egykori vára rejt magában községük határában. Ma külön-külön ünnepeljük az önök sikerét, örömét. Együtt is megtesszük majd, ha alkalomadtán találkozunk — mint ahogy a régi, jó ismerősöknél ez szokás. Tisztelőjük: Barátb Lajos Száz tanfolyam - néhány megjegyzés A mikor Corbusier, a híres francia építész, aki Gropiussal együtt a modern építészet megalapítója, Párizs régi negyedeiben jelentkezett csodálatos, modern acél és üveg házkölteményeinek terveivel, azt válaszolták, keressen más területet magának, a Cité patinás épületei között rosszul hatnának ezek a modern paloták. Nekem az Ady-hidnál levő toronyházi lakásom kilencedik emeletén megadatott, hogy egyszerre szemlélhetem a, ha nem is patinás, de mindenesetre régi Miskolcot: és az újat, a modernt. Mert ennél az épületnél találkozik a kettő és jó lehetőséget ad az összehasonlításra a húszéves évfordulón. Ha konyhám ablakán kitekintek, a Béke tér felé vezető kis házak, a régi görögkatolikus templom és mögötte a kis villák láthatóak, ha bemegyek a szobámba, a Selyemre! modern házaival szemezek nappal, az ívlámpákkal megvilágított, korszerű Bajcsy-Zsilinszky utcát látom este. A Béke tér régi piacán hetivásár, olyan, mintha a századforduló genre-ké- peinek megelevenedett modellje lenne, a Bajcsy-Zsi- linszky utca modern házai viszont annak az új ipari városnak világát vetítik elém, amelyek a hetivásárok vidéki városából az elmúlt húsz év alatt az ország második városává alakult. Ó don kapubejáratok, boltíves, szűk lépcsőházak, zsalugáteres ablakok visznek a Béke tér felé, ahol ott emelkedik, központi helyet elfoglalva, lábainál a piaccal a templom. — ez a múlt. Toronyházak. Ízléses színekkel, csillogva ? napfényben, széles üvegfallal körülvett lépcsőházakkal. ahová besüthet a Nap, háttérben irodaház, még távolabb egy gyár — ez a jelen Itt templom, ott a tervező iroda majdnem kész épülete és a toronyház, mint központ — íme milyen tökéletes ellentét a kettő. De ugyanakkor egység is. Egy város egységes képét adja, szinte példázva, így épül a múltból, a hetivásár és a templom szűk világából a toronyházak és a mérnöki tervező iroda munkájába vetett hittel a jövő. És kilenc emelettel alattam. pontosan a két Miskolc találkozó pontjában, ott a Fórum Ifjúsági Klub, a fiatalok modern bútorokkal berendezett szórakozóhelye. Szinte szimbolizálja ezt az átmenetet a múltból a mába, azt. hogy az ifjúság átlép az apák ódon házainak, földszintes épületeinek világából az ipari várossá fejlődő Miskolc modern városrészébe. A z én toronyba zamn ál ér véget a Béke tél felől jövő Ady Endre utca és a kanyargós, század- fordulót idéző épületektől tarka Széchenyi utca sarkán a régi Miskolc, hogy az ifjúsági klubnál megkezdődjék a Bajcsy-Zsilinszky utca ma) t arosa, merészen égnek szökő toronyházaival, széles sztrádájával, az új miskolciak lakásait magába rejtő modern házaival. Azokkal, amelyek a húsz éve történt felszabadulás után énültek. Máté Iván Megyénkben száz mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam kezdődött az idén. Ez az adat sok mindent mond. Kiolvashatjuk belőle a szakmunkás-képzés egyre növekvő jelentőségét, a szakmunkások számának állandó gyarapodását, az emberek érdeklődésének, tudásvágyának folytonos tágulását. Ez az adat szinte kötelez, hogy több oldalról megnézzük, milyen is nálunk a szakmunkás-képzés, kihasználjuk-e eléggé a meglévő lehetőségeket, biztosítjuk-e a feltételeket, egyáltalán, miért érdemes elvégezni ezt a tan- i'olyamot, és kik kapnak szakmunkás bizonyítványt. Egy értekezleten hangzott el a következő vélemény: a szakmunkásképző tanfolyamokon túl magasak a követelmények, sokan emiatt maradnak el. A statisztika azonban egészen mást mond. Az elmúlt évben 104!)-en végeztek. (Ösz- szehasonlítási alapként: 1960- ban 48-an, 1961-ben 192-en, 1962-ben 988-an vizsgáztak!) A több mint ezer tanulóból 250- en kitűnő bizonyítványt kaptak. Ezzel a két adattal, azt hiszem, mind a téves állítást, mind annak okát megcáfoltuk. Hogy nem alacsony a mérce, nyernek.’ Megnyerik azt az időt is a tanulás számára. Ne maradjon el az anyagi megbecsülés Minisztertanácsi rendelet írja elő a szakmunkások megkülönböztetését a segéd- és betanított munkásoktól. Mégis, sok helyen elnéznek felette. Nem akarják tudomásul venni, és nem fizetik meg a törvény által előírt 15 százalékot. Márpedig aki idős, vagy akár fiatal fejjel, családja és munkája mellett vállalta a három évi tanulást, amelynek eredménye mindenképpen meg kell, hogy látszódjék valamennyi tevékenységében, megérdemli ezt az összeget. Jóllehet nem azért járnak az emberek szakmunkásképző tanfolyamokra, de hogy a létszám-növekedést stabilabbá tenné az a tudat, hogy ez jár és meg is kapják, az biztos. örvendetes, hogy már sok jó példával találkoztunk. Az elmúlt évben Tiszabábolnán 28 ember lett szakmunkás vizsgát. A termelőszövetkezet a tanfolyam összes költségeit megtérítette, s a hallgatóknak az előadások idejére bizonyos munkaegységet írt jóvá. S Tiszabábolna nem az egyetlen, ahol így történt. De sajnos, nem tartozik még az általános példák közé. Számos olyan hely van, ahol, mondhatnánk, semmibe nézik a szakmunkásokat, s ellenzik tanulásukat. Ennek oka sokszor a funkció-féltés. Azt hiszik, ha az egyszerű parasztember tanul, s a vezető nem, akkor előbb-ulóbb helyet kell cserélniük. Természetesen, ez téves nézet. Nyilván a vezetőnek is szüksége van továbbképzésre, de ha tudása már megvan, vagy ha hiányos, de később szándékában áll gyarapítani, ilyesmiről szó sem lehet. A szakmunkásokban a gazdaság megszilárdítóit, a termelés biztosabbá tevőit kell látnia minden vezetőnek. Ezért a gazdaság lehetőségéhez mérten, minél többre kell emelnie számukat, hiszen ez közérdek. Természetesen van olyan község, termelőszövetkezet is, amelyben a munkaerő-probléma gátolja a szakmunkásképzést. Félnek, hogy ha az amúgy is kevés munkaerőből néhányat tanulni engednek, nem lesz aki dolgozik. Persze itt is meg lehet oldani, legfeljebb lassabban. Egyszerre kevesebb ember járhat a tanfolyamokra, de így is elvégezhetik, s ha csak minden évben eggyel gyarapszik a szakmunkások száma, akkor is sokat lépnek előre! Kevés jelentkező az állami gazdaságokból Ha összehasonlítjuk a tsz- ekből és az állami gazdaságokból jelentkezettek számát, magasan az előbbiek vezetnek. S ez egy kicsit érthetetlen jelenség. Ha fordítva lenne, az előbbiekkel megmagyarázhatnánk, de így nem lehet. Az állami gazdaságok magasabb szervezettségüknél fogva követendő példát kellene mutatniuk. Az állami gazdaságok vezetői arra a téves álláspontra helyezkedtek, hogy elég szakmunkásuk van, a betanítottakkal együtt jól elvégzik a munkát. S így elzárják a tanulás útját. Régi mondás az, hogy a cipész maradjon a kaptafánál, és elavult. Tanulni mindenkinek lehet és kell is. Egy betanított munkást nem lehet „kalodába zárni”, ha tanulni akar, meg kell adni hozzá a lehetőséget. Hiszen a cél: minél több és jobban képzett munkással dolgozni, akik tudásukat felhasználva képesek a termelést mind magasabb szintre emelni. Juhász Judit b'k'k'k'k'k'kirk-k'k'k'k'k'k-k-kirk'k'k'k'k-k'kick'k'k+'k'k'k'k-k-kick-kirkick'k Húsz évesek találkozója Az SZMT művelődési háza és a miskolci városi KISZ- bizottság ma, december ötödikén találkozót rendez a húsz éves fiatalok számára az SZMT színháztermében. A délután fél öt órakor kezdődő találkozón Németh Antal, a KISZ városi bizottságának titkára mond köszöntőt, majd a Miskolci Nemzeti Színház művészei adnak ünnepi műsort. Műszaki fejlesztési alap a kőzleltedésben A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium I. vasúti főosztálya Műszaki fejlesztési alap a közlekedésben címmel mozgókiállítást hozott Miskolcra. A két kocsiból álló szerelvényt a Gömöri Pályaudvar bejárata előtti csonka vágányra gördítették, és a kiállítást tegnap, december 4-én délután 2 órakor ünnepélyesen megnyitották. A kiállításnak, amely 10 napon át tekinthető meg, már a megnyitás utáni órákban sok látogatója volt. Belépés díjtalan. — A NAGY őszi munkák zömének befejeztével országszerte megnyiltak a mezőgazdasági dolgozók szakmunkásképző tanfolyamai. Az előzetes adatok szerint mintegy kétezer tanfolyam indult, illetve indul még december első felében, több mint ötvenezer hallgatóval. az természetes, hiszen ^iro,ir>^********ir**i'k****k*****k**1<******k*********ick*****k*k*k*i<****i<**ic**ic-k*-k**'k-k-k'k***-ki<-k-k*-k*i<-k***-k-k-kii:-k-k-k-k-k-k-k+;1c-kit-k-k-k*1' ev alatt sok ni innom el Je--g hét és el kell sajátítania egy£ szakmunkásnak. Már a névé-4c ben is benne van: egy-egy c szakma minden csinját-binját-g meg kell tanulniuk, hogy az£ élet teremtette problémákat* szinte gondolkodás nélkül meg- jj oldhassák. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kollégiumi épületei A „lemorzsolódás" olta-g-g-jc-g -g Hogy van „lemorzsolódás”, £ az igaz. De az sem elsősorban * a tanfolyam nehézsége miatti A lemorzsolódás oka inkábbig az emberek idejének széttör- £ gáesoltságában keresendő. A £ legtöbb faluban vannak „vál--g lalkozó szellemű” emberek, c akiknek érdeklődését köny—g nyebb felkelteni. Az ilyen em-J berekre szinte rákapnak, s-g bármilyen előadás, gyűlés van, í az elsők közt hívják meg őket.* Van, aki jár szakmunkáskép-4t zőbe, tsz-akadémiára, politikai* szemináriumra, és még ki tud-£ ja, hová. Ez az ember termé- C szelesen elfárad, sőt, sokszor c elfásul. Hiszen a felsoroltakon kívül még ott van az állandó munka és a család. Meg kel-J lene érteniük a községi vezo- * tőknek, a szemináriumok ren-J dezőinek: aki szakmunkás tan-* folyamra jár, annak idejét vé-J tek elrabolni másra. Hiszen a* különböző előadások, szeminá-j riumok anvagai általában bő-* ségesebb formában szerepel-* nek a szakmunkásképző tanfo-* lyamok tematikájában is. To-4c hát nem veszítenek vele, csak*
