Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-04 / 284. szám

ifóntet, I9G4. december 4. ESRAKMAGTARORSZAG 3 Vallomás a kilátóban Iskola a toronyházak Mellett Szinte uralkodik A táj őszi — a környék csendes. Szinte szokatlan, dent átélt város felett. Nappal Lépteim furán kongnak, éppen úgy szembetűnik kar- Annikor nyár derekán itt jár- csú „teste”, mint a sötét éjsza- tam, valóságos zsongás volt a Rádióamatőrök üdvözlőlapja a kilátóval. iá 'kában reflektorfényben úszó 'l ntúrja. ' Máskor a villamosból gyö­nyörködöm sudárságában, vagy hazafelé jövet a szikszói •parton felérve, tűnik szemem­be. Most itt törpülök mellette. betonlépcsökönrAz intim fényt árasztó lámpák alatt pá­rok sétálgattak. A parkok cso­dálkozó látogatók tömegét nyelték el. A kilátó tövében külföldi és hazai rendszámú gépkocsik sorjáztak. A csodás presszóban, amely a torony Most senki sincs itt. Csak a lomha csend, a nagy-nagy ma­gánnyal. És a. kilátó! A kilátó rövid idő alatt olyan sok mindent látott. A közelben és a távol­ban egyaránt. S most, hogy csak ketten vagyunk itt fenn, a város te­tején, vallani kezd a fakószür­ke betontömb. Én pillantom meg a város­ban elsőnek a Napot, mely vi­lágosságot árasztva jön regge­lente keletről. S én intek neki búcsút, amint eltűnik a várost ölelő bükki dombok mögött Látom a korán kelő tejes- autókat, amint fehér terhűk­kel végigrobognak a városon, éppen úgy, mint a hajnal munkásait, akik olyankor szé­pítik Miskolcot, amikor még mindenki pihen. Várom a reg­gelt. Nemcsak azért, mert vi­szontláthatom az ismerős ar­cokat, a Széchenyi utcán siető hivatalnokot, a vasgyári vil­lamosmegállónál egymást üd­vözlő martinászokat, az újsá­gos-nénit. a kiliáni bérházak falát magasító kőművest, amint éppen a nagy beton­blokkot emeli helyére, s a vil­lamosvezetőt, aki csörgő ma­sinájával már vagy hatodszor csilingel végig a város kanyar­gó főutcáján. Később a színes sapkás diákságnak integetek. Néha alig vesznek észre, úgy rohannak, hogy a tanterem­ben érje őket a sürgetően ber­regő csengő. Amikor jó isme­rőseim, munkába merülnek, a hosszan kígyózó sínpárok, a pályaudvarba torkolló vasutak felé nézek. Arról jönnek az új arcok. Az izzadt gőzmasina lomhán, csikorogva fékez. A kocsikból nyújtózkodó utasok bújnak elő. Igen, a MÁV-nak utasok, nekem vendégek. Legtöbbjük­re úgy tekintek, mint akik csak hozzám jönnek. Pedig tudom, hogy nem■ így van. S boldog vagyok, ha csodálkozó tekintetüket rám emelik. Az állomások tarka népsége éppen úgy elszórakoztat, mint a naphosszat füstölő gyárké­mény, vagy azok a toronyhá­zak, amelyek hivalkodóan far­kasszemet néznek velem. Aztán esteledik. A délután oly hamar elfogy. A kilométe­reken át kígyózó neonlámpák ingerült vibrálással gyúlnak derekán lebeg, táblás ház volt. Adatok, tények ki. Körülöttük szerényebb fénnyel sok ezer izzó világít­ja meg a betonos, macskakö­ves utcákat. Az üzletnegyede­ket színes feliratok, ötletes reklámok tarkítják. Ha esős az idő, olyan, mintha az utcá­kat is fénycső burkolná. A piros fedelű tetőrengeteg szürkül, később megfeketedik. Az emberek egyformákká zsu­gorodnak. Pedig én tudom, hogy különbözőek. Aztán csend les?‘ J>.lhev' m tér az ezerlábú, ezerkarú város. A gyárak kéményei pipálva, ko­mor őrökhöz hasonlóan őrzik az éj csendjét, a város nyugal­mát. Ök velem strázsálnak — fá­radhatatlanul. Paulovits Ágoston KI hitte volna, hogy ennyi gyerek van a Selyemréten? Reggelenként és délben a ki­sebbek a mama kezébe ka­paszkodva, a nagyobbak né­gyesével, ötösével özönlenek oda, ahol modern és szép ar­chitektúrájával, frissen festett kerítésével, nemrég elkészült Öröm itt a politechnikai okta tás is. A lányok szabás-vaí rést, főzést, a fiúk a „férfi asabb” fém-, fa- és papír-raeg munkálást, szerelést tanulják A korszerű műhelyekben ven dégeket is szívesen látnak: id* járnak ugyanis gyakorlati fog lalkozásra még négy iskol* Szabás-varrás politechnikai órán. kertjével az új iskola áll. Ide látszik a két, hatalmas, épülő­félben levő toronyház — rajta az emberek mozgó kis pontok csupán. Amott pedig méltó­ságteljesen bólogatnak a to­ronydaruk, könnyedén emel­getik mázsányi terhüket. S a gyerekek özönlenek az iskolá­ba. Mindennap több mint ezer tanuló ül a padokba. A környező házak lakói vé­gignézték a szép épület szüle­tését, a föld megbolygatásától kezdve az utolsó simításokig. Ha nem tudtak aludni az éj­szakai építkezés zajától, gyak­ran könyököltek ki ablakuk­ba, s elgondolkozva fújták ci­garettájuk füstjét a sötétbe. Szurkoltak az építőknek. S az iskola elkészült határidőre. Az felszerelt 6 műhely, a szertárak és előadótermek látványa. Hi­szen ők már ilyen körülmé­nyek között nőttek fel. De a szülők jó néhányszor csodál­koztak. Talán arra is gondol­tak valahol a lelkűk mélyén, hogy ilyen iskolában ők is szí­vesen beülnének még egyszer a padokba... Minden feltételt biztosítot­tak itt a tervezők a zavartalan tanuláshoz. Az épület külön szárnyában helyezték el a 24 tantermet, másutt a napközi otthont négy tanuló- és egy pi­henő-szobával, külön emeleten csak előadótermek és műhe­lyek kaptak otthont. Két gyö­nyörű tornaterem készült. Jó időben külön játszó és sporto­lásra alkalmas udvar hívogat. hetedik és nyolcadik osztályo­sai. S az úttörő-szoba! Gyönyörű bútor, színes képek a falon, » a vitrinekben, asztalokon min­denütt a gyerekek kezemun- kája. Az új iskola első kiállí­tására készül. Miskolc felsza­badulásának tiszteletére be­mutatják az úttörők készítmé­nyeit. Esténként messzire világí­tanak az épület ablakai. A zsi­bongóban, mely hatalmas, osz­lopos, üvegfalú csoda, szülők várakoznak. Azután hazafelé tartanak a selyemréti gyere­kek. Oda, ahonnan ide látsza­nak a ködön is áttörő fényfű- zérek. (Gyárfás) Városunk egyeteme a ssámok tükrében Ä miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem önálló város­részként szerepel Miskolc tér­képein. Helye, pozíciója és ki­terjedése predesztinálja azt a címet, amelyet visel. Egyetem- városként ismerik a Dudujka alatt emelkedő épületóriáso­kat, nemcsak a városban, ha­nem szerte az országban. Az Egyetemváros napjainkban is épül. A hat diákotthoni épü­let szomszédságában több ház­tömb-óriás emelkedik, ezek sorában friss vakolású a va­donatúj műhelycsarnok. Már épül az új menza is, amely teljesítő képességben többszö­rösen felülmúlja a régit. Államunk csillagászati ösz- szeget fordított mindezidáig az egyetem építésére. Jelen pil­lanatban a precíz könyvelés 480 millió forintos ráfordítást jelez. Ezt a tetemes összeget további 20 millió forint tetézi, ugyanis az utóbbi összegből lakásokat építettek az egye­tem oktatói, professzorai ré­szére. A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem három karát, a bányamérnök!, kohász, és gé­pészmérnöki kart, több ezer nappali hallgató látogatja. A levelező tagozat hallgatóinak száma 900. Harminckét tan­szék áll a magasszinvonalú mérnökképzés szolgálatában, de tervek és elképzelések szü­lettek arra vonatkozóan is, hogy a tanszékek száma a jö­vőben gyarapodni fog. Ugyan­is az egyetem gondozásába kívánja fogadni azokat a prak­tizáló mérnököket is, akik to­vább szeretnék magukat ké­pezni, vagy valamilyen tudo­mányágban specialistákká •’karnak válni. Lakóházak a Selyemréten ° A statisztika mindig íárgyi- tagos. De tárgyilagos és pon- "i tos adataiból izgalmas és szép ;*1 változásokra következtethe­ti tünk, évek és évtizedek ered- ;a1 »lényeit mérlegelhetjük. A ° Központi Statisztikai Hivatal Borsod megyei ígazgatóságá- ,r).j tói csupán néhány Miskolcra n,J vonatkozó adatot kértünk, 1* ezek mégis nagyvonalakban 0 ■ vázolják a város életének lé- . j nycgél. *oí Miskolcon nta mintegy 163 j,]’ ezer ember él, 54 ezerrel több mint 1949-ben. Mivel a város ipari jellegű, lakosságának nagy része is gyárakban, üze- [t mekben dolgozik. Más helyek-4 ről bejárókkal együtt 38 ezer 4 kő ipari munkása van Miskolc- } 5ni nak. vagyis 15 ezerrel több, 4 sót mint 15 éve. 1949-hez képesti -lé a város üzemeinek acélnyers-} go vas termelése megháromszoro- 4 lis zódott, hengeraccl termelése} dí négyszeresére, barnaszén tei--H> ;ezl tnelcsc pedig 2,5-szcrescre} tol nőtt. } hi® A városra nem jellemző a} . mezőgazdasági tevékenység, 4 Tlo cégsem lebecsülendő ez a la-} jjíS kosság zöldségfélékkel, tejjel,} izal tojással, hússal, gyümölccsel} Ki való ellátása szempontjából, a} iyp város összes mezőgazdaságilag} művelhelő területének közeli lne 90 százalékán szocialista gaz-} Emi daságolt dolgoznak. 'z<!í Miskolcon 1949-től 1963-ig} ntl 14 ezer új lakás épült! enj A városban a bárom évvel} ezelőtti 449 orvossal szemben} ’ hí ma 518 orvos dolgozik. } ipa; A megye legnagyobb felső- 4 ”f® fokú oktatási intézménye a} miskolci Nehézipari • Műszaki} aJ Egyetem. Itt három évvel ez-} . ‘ előtt 2371 hallgató tanult, ma} Pedig :(088 a hallgatók száma. 1- ’ Érdekes következtetések} • j whatök le a miskolci rádió- j televízió előfizetők száma-} \ emelkedéséről. 1961. végén-) például Miskolcon 4098 tv-elő- fizető volt, s ma 12 800 tele­vízió tulajdonos van a város­ban és minden negyedik lakos­nak van saját rádiója. Az emberek ma már első­sorban az ilyen, úgynevezett tartós fogyasztási cikkekre költik pénzük nagy részét. Azt bizonyítja ez, hogy a miskol­ciaknak az életszükségleti cikkeken kívül már drága lu­xus-árukra is telik. A város kiskereskedelmi forgalma az utóbbi négy év alatt 30 száza­lékkal emelkedett... eddig a város minden pontjá­ra villamosozó selyemréti gye­rekek szeptemberben már Miskolc, sőt talán az egész megye legmodernebb és leg­szebb iskolájában kezdhették meg a tanulást. Nekik már megszokott és természetes a szép osztályterem, a gazdagon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents