Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-29 / 303. szám

Péntek, 1964. december <55. gssakriagstarorsbäo 13 Bámexbumíért Lu — Alkalomadtán .: — Alkalomadtán .. Negyedik esztendeje dol­gozott már Kovács a Bámcx- bvjml'ért Ló utcai telepén. (Szótlanul és szorgalmasan, reggel nyolctól délután fél ötig. így telt el nóg.y esztendő. Egy napon aztán felemelte a fejét az akták közül és na­gyon halkan azt rebegte: — Attól tartok, ez így nem leyz jó.... 4 kollégák döbbenten néz­tek rá. 2. Fél évvel később a főnöke behívatta: — Fülembe jutott. Kovács kartárs, hogy maga valamire azt mondta: ez így nem lesz jó ... Mi az, amit nem tatul nálunk jóna.k? — Már nem emlékszem pontosán — felelte Kovács. — 1-Ia eszembe jut, feltétle­nül meg fogom mondani. i— Elvárom öntől... — Számíthat rám. ■— Előre is köszönöm. — Szívesen. Ismét eltelt egy . esztendő. — Miért nem keresett fel? — kérdezte a főnök Kovács­tól. — Mondtam, hogy alka­lomadtán keressen fel... — Nem olyan sürgős a do­log. — Magának milyen idő­pont felelne meg a legjob­ban? — kérdezte a főnök. — Mit szólna holnap há­rom órához? — Sajnos, akkor el va­gyok foglalva ... De nem ta­lálkozhatnánk holnapután négy órakor? — Részemről semmi aka­dálya ... — Persze, közbejöhet va­lami ... — Ezzel tisztában vagyok... — Már nagyon-nagyon kí­váncsi vagyok, mit fog mon­dani. — Remélem, nem fogok csalódást okozni — A viszontlátásra! Pon­tos legyen!... — Pontos leszek ... A barak-grundfől a válogatott mezig K Ü. Egy év múlva Kovács fel­kereste a főnökét. — Tudom már, hogy mi, nem tetszett annak idején ,.. Pa Igényt tart rá, hogy el­mondjam ... — Hát persze, hogy igényt tartok rá, sőt, módfelett kí­váncsi vagyok... — Akkor, úgy gondolom, itt az ideje, hogy elmond­jam ... A főnök az órájára nézett. — Sajnos, ez nem a leg­jobb időpont... A miniszté­riumba kell mennem. — Akkor majd máskor — felelte türelmesen Kovács. — Elnézést kérek... — Szóra sem érdemes. — Ugye megért engem... A müpka... — Tökéletesen ..; — Viszontlátásra.. 5 — Majd jelentkezem .. Hat hónap múlva találkoz­tak. — Nos? — kérdezte a fő­nök Kovácstól. — Ha érdekli önt a véle­ményem ... — Hát persze, hogy ér­dekel ... — Nos, akkor elmondom... Én úgy találom, hogy az ügyintézésünk még eléggé bürokratikus... — Valóban? — Lehet, hogy tévedek ... — Mindenesetre figyelem­re méltó, amit mond. Gon­dolkodni fogok rajta. — Köszönöm. — Én köszönöm. — Szó se lehet róla. Én köszönöm­6. Másnap Kovácsot áthe­lyezték a Bámexbumfért Só utcai telepére. . — Idegesített a fickó — mondta a főnök. — Nem bí­rom az izgága embereket... Mikes György A FF E — Marha! — hördült fel Ncdelka, amikor Makutyi a könyökével véletlenül fellökte az íróasztalán álló tintás- üveget. — Aki mondja! — vágott vissza kivörösödő arccal Ma­kutyi és rövid gondolkodás után még hozzáfűzte: — Szarvasmarha, tinó. hatökör. csimpánz és kengurui .4 szóváltást természetesen — kihívás követte. Engem hívott ki a folyosóra Kelemen, a csoportvezetőnk. Megkért, békítsem ki diplomatikusan a civakodó feleket, minthogy az efféle belvíllongás veszélyezteti a negyedévi leltár ha­táridőre történő élkészítését, és egyébként sem kulturált dolog. Vállaltam a megbízatást, és először Makutyit kerestem fel. — Nézd, Tóni — kezdtem mondókámat —, ti itt az előbb túlságosan mélyen belegázoltatok egymás becsüle­tébe. Mindenki füle hallatára. Ezt már csak vérrel lehet lemosni. Én kardpárbajt javasolnék, élesre fent, ■nehéz lo­vassági kardokkal, bandázs nélkül. Végkimerülésig. Az én mosókonyhám már ma délután a rendelkezésiekre áll. Or­vosról és kötszerről is gondoskodom. Mi erről a vélemé­nyed ? Nem válaszolt, mert már az ajánlat kezdetén elfogta a csuklás. — Hál csak gondolkozz — veregettem meg biztatón a vállát —, bár szerintem itt tulajdonképpen nincs semmi gondolkozni való. Átültein Nedelka Pistához, neki is kifejlettem elkép­zelésemet a nézeteltérés lezárásáról, ö sem adott rögtöni és határozott választ, mert csak artikulátlan hangok jöttek elő a torkából. Egyelőre. Neki is adtam gondolkozást Idát, és magabiztosan vártam a fejleményeket. Tíz perc sem tellett el, amikor Makutyi, Nedelkával az oldalán, odaálU elém. Komor-szótlanul egy papírlapot nyújtott át. Ez volt rajta: „Elvi nyilatkozat. A mai nap során Makutyi Antal és Nedelka István be­ható eszmecserét folytatott a köztük felmerült sajnálatos és jelentéktelen nézeteltérés kiküszöbölésének módozatai­ról. A tanácskozás szívélyes, baráti légkörben zajlott le. Többek között leszögezték, hogy elítélik a párbajozás minden formáját és fajtáját, mert azt félfeudálís-burzsoü és kispolgári csökevénynek tartják. A jövőben is visszauta­sítanak minden olyan javaslatot, amely a köztük esetleg még felmerülő véleményeltérések duellum útján történő elintézését célozza. Béke a földön a jóakaratú embereknek!’’ — Nagyszerű fiák vagytok — néztem rájuk meghatot­tam miután végigolvastam a nyilatkozatot. — Ezt váriam tőletek. És most beleüljelek ki gyorsan. — Ezzel?I — kerekedtek ki Nedelka. szemei, a. csodálko­zástól. — Hiszen ez a marha szándékosan, feldöntötte a íiii­lásüvegemet! — Marha. aki. mondja! — jegyezte meg erre Makutyi. — Szarvasmarha, tinó. hatökör, csimpánz és kenguru! Eo kezdődött az egész elölről... Kürti András ét vékonypénzü, mezít­lábas srác második „oil­'s hona” volt. a vasgyári Xll-es | barak-grund. Lálástól-vakulá- sig olt lehetett, megtalálni a két. Török-fiút, Tibit és Sanyit. A rongylabdái kergették, ut­caközi bajnokságokat szervez­tek, s mindig az ö csapatuk volt- a legjobb. Pedig, de sok­szor várta őket otthon verés, | mégsem tudtak megválni leg- l kedvesebb szórakozásuktól, a | focitól. Innen, a kedvelt grundról indult el a diósgyő- L riek hossztí éveken át egyik legjobbjának, Török Sándor­nak pályafutása... A kezdetre így emlékszik vissza... — Utcamérkőzést játszót- ? tunk, s a meccs végén hoz- ' zám lépett Liplálc Gyuri bá­csi, elvitt az üzemi csapatba játszani. Dolgoznom is kellett, nagy volt a család, szüléiméi segítettem Két évig az üzemi csapatban játszottam, s in­nen szinte az egyik pillanat­ról a másikra a DVTK első csapatába állítottak be. Ettől kezdve H éven át voltam az első csapat játékosa, s csak akkor nem lehettem a pá­lyára lépők között, amikor megsérültem... Tizennégy év... Már az első bajnoki mérkőzés mennyi izgalmat hozott a 18 éves fiú­nak! Középhátvédnek állitot- I iák be. A fiatal labdarúgó ! nagyszerűen helytállt a bemu- I tatkozáskor. Az akkori csa­ti patban Tóth, Zcntai, Prí- 1 bclszki, Krucsai, Patróczi és I a többiek egyengették útjait, j és a Kisvárán elleni találkozót | 5:1-re nyerték. ( A folytatás? S Előkerülnék a „bizonyítékok”. f Tablók, képek sokaságát ci- | peli a három gyerek, és szinte | egymást, túlharsogva mutatják 1 meg a képeken „aput”. i! Különösen a legkisebb, a | 10 éves Jutka magyaráz lelke- 1 sen. Es milyen jól ismeri a | „kortársakat.” — Ez itt Joci bácsi, mögötte fi Őszi bácsi lépked, ez a kopa- s szodó pedig Pesti Gyuri bá­li esi, ez meg itt apuka.., ii Nem győzöm nézni a régi, Ü szép emlékeket. Az 1950-es őszi l idényben újra az NB I-ben i játszhatott a DVTK. Ez Török | Sanyi egyik legszebb emlé- | kei közé tartozik. Igen sok | mérkőzést idéz fel. — Különösen a. hajrá, volt izgalmas az NB II-ben. A ta­vaszi szezon derekán úgy lát­szott, hogy az ózdiaktól nem lehet elvenni a bajnokságot. kát góljával győzték le a „sógorokat”. Ű volt a B válo­gatott jobbfedezete, ezt. a posztot szerette legjobban. Ez­után meg négyszer volt az Török Sándor Azután jött a sátoraljaújhelyi „kisiklásuk”, mi ugyanakkor Pesten győztünk. Nem akar­tuk elhinni azt a 9:0-ás újhelyi eredményt. Leírhatatlan lett a boldogságunk, újra megnyílt előttünk a bajnokság meg­nyerésének lehetősége. Közben megszólal kisfia. — Azt is mondd cl, hogy Perecesen az utolsó percben te rúgtad az egyenlítő gólt, meg azt is, hogy Özdon Síi­re győztetek, és ott is egy gólt lőttél. (Pontosan tud. minden mozzanatot, pedig csak hal­lott róla.) Előkerül az első válogatott­ságot megörökítő tabló is. A Práterben játszottak az oszt­rák B csapat ellen, és Szigeti utánpótlás, nyolcszor a B vá­logatott tagja. Az NB 1-ben nem tudták megerősíteni helyüket, és 1951 végén kiestek a legjobbak közül. Az ötvenes évek dere­kán súlyos térdsérülést szen­vedett,. 0 hónapig nem lehetett ott társai, legjobb barátai között. Amikor újból játszha­tott, ismét sok kedves emlé­ket gyűjtött össze a diósgyőri csapatnál. — A legszívesebben az 1959 —60-as bajnokságra emlék­szem vissza. A szezon végén a vidék legjobbja lett a DVTK. A Hódi—Werner, Szigeti, Pau- lás—Török, Solymosi—Iván, Csányi, Kiss 1., Papp, Pál L. Csenhétűn A satnya tölgyesek, aká­cosok között, mint egy-egy apró, zöld fol­tocska, már niesszire ellátszanak a vékony­ka hópaplannal borított Csere­háti dombokon a törpefenyők. Igen kevés akad belőlük. Ami­kor évtizedekkel ezelőtt erre a szép, de mostoha vidékre kiül­tették a parányi csemetéket, azt hitték, hogy egykor sudár, örökzöld óriásokká erősödnek. Nagy vészük kipusztult, s a megmaradtak esenevészek, Tötlenek, mint a sziklás hegy­óriásokra kapaszkodó törpe társaik. — Nemcsak a fenyők, még az emberek sem maradnak meg szívesen ezen a vidéken, — panaszolták néhány eszten­deje a fancsali öregek. — Ak­koriban szakemberekkel jár­tam a Csereháti, a Szárazvöl­gyi falvakat. Ha szerény kere­tek között, kis méretekben is, de akkoriban indult meg a küzdelem c szárazság és eró­zió által egyaránt sújtott vidék megmentéséért. Fancsal község határában született nieg az első oázis. Milliókba került, míg a vízmo­sásos, "alig termő domboldalak helyére teraszokat, lucernáso­kat. apró erdősávokai és nem­csak a vetőmagot, de hasznot is fizető szántóföldeket vará­zsoltak. , A kísérlet, sikerült. Azokat igazolta, akik lándzsát törték a Cserehát és a Szárazvölgy megmentése mellett. Néhány közgazdász, aki csupán a számadatokat nézte, továbbra is azzal érvelt, hogy olcsóbb eljárás, ha hagyjuk elnéptele­nedni a vidéket, s majdan erdő­sítéssel vetünk gátat az erózió pusztításainak. Igaz, évtizedek óta tart erről a tájról az elván­dorlás, de az öregek nagy ré­sze és Igen sok fiatal is ra­gaszkodik szülőföldjéhez, ahol a ritka kegyes esztendőkben acélos szemű búza terem, a völgyek pázsitján kövérre híz­nak a juhok, s ízes gyümölcsöt teremnek a házak mögötti pa­rányi kis kertek gyümölcsfái. Éppen ezért fogadták ezen a tájon olyan örömmel a me­gyei pártbizottság 1963-ban ho­zott határozatát, amely a lej­tős területek, az erózió sújtotta tájak megmentését, mezőgaz­daságának fellendítését tűzte ki célul, s megszabta a legsür­gősebb feladatokat. Az I964-es esztendő döntő fordulatot hozott a Cserehát dombtetőin sínylődő, törpécskc fenyőktől látható, kis falvak életében. A kormányzat több mint, 20 millió forintos támo­gatást biztosított e vidéknek talajjavításra, az erózió elleni védekezésre, a vadul lezúduló vizek megzabolázására. A Hernád-völgyi vasú ( állomások­ról 3350 vagon mész vándorolt fel kocsikon, vontatókon a ja­vításra váró, mészszegény föl­dekre. Több mint hatezer holdon végezlek altalajlazítást, hogy a földek megőrizhessék a csapadékot. Hogy mit eredmé­nyez az altalajlazítás? Néz­zünk a sokból csak egyetlen egy számadatot. Szalaszehd ha­tárában, ahol már az elmúlt esztendőben elvégezték az egyik táblán ezt a mélylazi- tást. a szokásos 5—6 mázsa he­lyett az idén 18.5 mázsa bpza termett holdanként. P ersze máról-holnapra nem változik min­dent bőséggel termő paradicsommá a Szá­razvölgy, a Cserehát, vagy a Bélus patak völgye. Az 1965-ös esztendő állami támo­gatásának előirányzata ismét 20 millió forint körül jár. De sok-sok másra is szükség van még. At kell alakítani a vetés- szerkezetet, fejleszteni kell az állattenyésztést, száz- és száz­ezer mázsa trágya kell a me- szezett földekre. Szükség van használható váltva forgató ekékre, jó szakemberekre, sok­sok mindenre, hogy legyőz­hessék, átalakíthassák a ter­mészetet. És ami talán a leg­fontosabb: tovább kell erősöd­nie a bizalomnak, terebélyesed­nie a reménynek, ami már ott él most. is, cie néha még csak pislákol a csereháti emberek szívében. Pozsonyi Sándor csapat, vcrckcdta ki ezt a meg­tisztelő címet... Utána megint. visszaesés következett, négy játékos hagyta itt. az együttest és 1960 őszére, mint élete egyik leg­kellemetlenebb emlékére te­kint vissza. A Dorog ellen játszottak, a. stadionban, és az ö góljával l:0-ra vezettek. Már csak. há­rom perc volt hátra, amikor egy összecsapás után Török Sanyi eltorzult arccal a gyepen maradt. Kórházba szállítot­ták, lábtörést szenvedett:... Felgyógyulása után még egyszer megpróbálkozott a játékkal, egy ideig erőssége volt csapatának, de 14 éves becsületes helytállás után fájó szívvel kellett abbahagy­nia. Miért? Elmondja, hogy főbb sére­lem érte, nem értették meg őt, a vasgyári fiút, akinék szinte minden gondolata, a. DVTK-é volt. Nem lehetett volna a sérelmeket orvosolni? Török Sanyi alig volt túl a harmincon, amikor megvált a labdarúgástól. Ahogy be­szél. érzem, hogy még ma is fájdalmat érez azért a mellő­zésért. amelyben néhányon részesítették. Most három gyermekében van minden öröme. Ágnes, a. legidősebb már érmekkel tért haza a művészi torna verse­nyekről, Jutka is tornászni szeretne. Es Sanyika? Vajon labdarúgó lesz? Nem, ö a ví­vást választotta, jó vívó sze­retne lenni. Elköszönök Török Sanyi­Jt~d tói, a vasgyári, „gyerek­től”, aki 14 éven át csapatának egyik legbecsületesebb játé­kosa volt, akire számíthatott edzője, hiszen minden feladatot jól megoldott. Szerette egye­sületét, játékostársait, ő, aki a mezítlábas bajnokság küz­delmei színteréről, a. XII-cs barak-grundtól indult el, cs meg sem állt a címeres mezig. Lcskó Pál 1864. év legfőbb magyar sportolói 1964. legjobb női sportolója: Űjlakiné Rejtő Ildikó 404 pont, 2. Rudasné Antal Márta 234 pont, 3. Makrai Katalin 84 pont, 4. Szabóné Nagy' Zsuzsa 45 pont, 5. Földyné Kóczián Éva 44 pont. Szavazatot kapott még: Do- bayné Madarász Csilla, Jánosi- né Ducza Anikó. Munkácsi Antónia, Sákovlesné Döniölky Lídia, Juhász Katalin és Pinta Erzsébet. 1964. legjobb férfi sportolója: dr. Török Ferenc 359 pont, 2, Poly'ák Imre 202 pont, 3. Ham­meri László 19 pont, 4. Pézsa Tibor 48 pont, 5. Kulcsár Ger­gely' 35 pont, 6. Siltó József 33 pont, 7. Zsivótzky Gyula 28 pont, 8. Bonc Ferenc 19 pont, 9. Kozma István 10 pont. Szavazatot kapott még: Por- tisch Lajos, Kulcsár Győző, Varjú Vilmos és Földi Imre. 1964. legjobb csapata: Olim­piai labdarúgó válogatóit 271 pont. 2. Vízilabda válogatóit 197 pont. 3. Női tőrválogatott 176 pont, 4. Párbajtőr váloga­tott 153 pont, 5. Győri Vasas ETO 15 pont. Szavazatot kapóit még: Öt­tusa válogatott, Ferencváros labdarúgó csapata, Szolnoki Dózsa vízilabda csapata, Bp. Honvéd labdarúgó csapata, és az olimniai sakk válogatott. A díiak ünnepélyes kiosztá­sára 1965. január vegén kerül sor. Teretnhésilabtla December 27-én, vasárnap délelőtt 9 órától bonyolítják le a Fazekas utcai általános iskola tornatermében a terem- kézilabda-kupa második for­dulóját. Délelőtt a Pamut­fonó—Saióbábony női, és g DVTK—MÉMTE férfi kiemőfe mérkőzéseket játsszák le. Del» után a Miskolci Bányász—Bor­sodi Bányász férfi és a Bor-' sodi Bányász—DVTK I. női mérkőzések lesznek a legérde­kesebbelv.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents