Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

I

ESZAKMAGYARORS'iAÜ

Fen ick, 1964. december 35.

LENT ÉS FENT

Miskolcról

Debrecenbe

________________átutazunk,

Sátoraljaújhelyre kiutazunk, Budapestre mindig felutazunk, és a pestiek mindig lejönnek Miskolcra, még akkor is, ha Miskolc van magasabban, Miskolc fekszik Budapesthez képest északra. Ezt a régi megállapítást mondta el igen kesernyésen a Miskolci Szimfonikus Zenekar igazgató-karmestere a napokban a városi tanács elnökségének fogadásán, amikor a város felszabadulásának 20. és alapításának <¥>0. évfordulója tiszteletére meghirdetett országos zenei pályázat díjait kiosztották.

E megállapítás idézése tulajdonképpen már reflexió volt két korábbi megjegyzésre. A városi tanács vb-elnökhelvette- se ugyanis, a pályázatot röviden értékelve, többek között azt mondta: örömmel fogadjuk, hogy a komponisták, a művészek nem vonakodtak pálvaműveik miskolci, tehát vidéki bemutatásától. Tardos Béla zeneszerző, a Zeneműkiadó Vállalat igazgatója igen udvariasan próbálta kivédeni a ..lent. és fent” elmélet gyakorlati létének az el- nökhelvettes szerény megfogalmazásából is kiérezhető vádját. Az elnökhelyettes minden bizonnyal nem ad-hoc-szerűen szőtte bele mondandójába ezt. az igazgató-karmester közbeszólása is igaz, és elvileg helytálló a vidék, valamint a fó'vá- ros művészeti életében mindaz, amit a Zeneműkiadó Vállalat igazgatója elmondott.

„Lent és fent” szemlélet, sajnos, mégis van. Talán a példa nem jó. mert hiszen a komponista örül annak is, ha művét vidéken mutatják be, de bizonyos, hogy jobban örülne, ha nem, lent, Miskolcon, hanem fent, Budapesten adnák elő. Általában elég erősen él még a szemlélet: extra Budapest non est vita, illetve csökkentett értékű az élet „vidéken”, ott „lent", ahol például Miskolc is található. Számos jelét tapasztalhatjuk e szemlélet gyakorlati megvalósulásának. A művészetek és tudományok munkálói közül igen sokan vonakodnak vidéki városoktól, s ha kénytelen-kelletlen ott Is vállalnak munkát, továbbra is megmaradnak fővárosi lakosnak, inkább vállalják a gyakori utazás sok- f

kolci Szimfonikus Zenekar máris jó vonzóerő és több, igen tehetséges fiatal zeneművész vállalta, hogy itt lent, Miskolcon szolgálja tehetségével az egyetemes magyar zeneművészetet.

I „ I volna külföldi

^Könnyű ] példákra hivat.

koznunk, híres egyetemi városokra, híres vidéki színházakra, hogy a vidéken élés menynyire nem jelenti azt, hogy ..lent”. De maradjunk inkább itthon, és saját viszonyaink között nézzük meg a „lent és fent” szemléletet.. Művelődés- politikánk egyik legfontosabb célkitűzése az egyetemes magyar kultúra megteremtése, a főváros és vidéki város kul- túrnivóia közötti különbség teljes megszüntetése, hogy ne legyen fent és lent.

Mi, miskolciak joggal mondhatjuk: nem vagyunk lent. Nem vagyunk fent sem, de rangos helyet foglalunk el a magyar művelődési életben. Hosszú ideig sorolhatnánk azokat a művelődési megnyilvánulásokat, amelyek igenis rangot adnak Miskolcnak, elveszik a vidéki város megjelölés lekicsinylő ízét, és azt bizonyítják, lehet a művelődési életben előre lépni lent is.

Említsük talán Miskolc pezsgő képzőművészeti életét, vagy éppen azt, hogy nyolcadszor rendezték meg napjainkban az Országos Képzőművészeti Kiállítást nálunk, itt rendezik meg kétévenként a grafikai biennálét. Újabban országos fotóművészeti kiállítást láthattunk, ugyanakkor képzőművész szakköri kiállítást is. Mindezekhez hozzá kell vennünk a képcsarnokban rendezett kamarakiállítást. Joggal állíthatjuk hát, hogy decemberben az országos képzőművészeti érdeklődés előterében állunk. De ide fordult a zenei érdeklődés is, hiszen a bevezetőben említett országos zenei pályázatra csaknem valamennyi megyéből és természetesen a fővárosból is érkezett pályamű, sőt jött országhatáron túlról, a lengyelországi Katowicéből is. És még mindig decembernél maradva, a színház

legújabb produkciója, a nagy feltűnést keltett és sokat vitatott mondanivalójú Rozsdatemető remek előadása (az országos sajtó vidéki produkcióknál szokatlanul szép hangú kritikája révén) nem áll-e vajon szintén az országos köz- érdeklődés előterében? És nem álltunk-e korábban ott a Hajnali tűz, az Arturo Hi, Az ember tragédiája, vagy legutóbb a Háború és béke bemutatása kapcsán az országos elismerés reflektorfényében? Nem figyelt-e ránk az egész ország, a fővárossal együtt, amikor mi rendeztük meg az első magyar rövid- film fesztivált, és most készülünk a második megrendezésére? Nem figyelnek-e fel országosan és országhatárukon túl a műegyetemünkön folyó tudományos képzésre, kutató- intézeteink tudományos munkájára, nehéziparunk eredményeire?! Nem olvassák-e irodalmi lapunkat és tudományos szemlénket szerte az országban, nem nézik-e milliók a mozikban és a televízióban a miskolci színészekkel itt, a lillafüredi rádióstúdióban szinkronizált filmeket, és nem adtunk-e példát az egész országnak sok reményre jogosító szimfonikus zenekarunk megteremtésével, amely a már említett zenei pályázat nyertes műveinek bemutatásával új, korszerű, modern magyar zeneművekkel gazdagítja egész népünk zenei kul- túrkincseit!?

hát

Májusban újra megretteni?, Misbolcon | a filmfesztivál

I'ODOK JÓZSEF:

Nem helytálló

a

„lent és fent” elmélet, és ha akad is még, aki ezt vallja, ékes cáfolatok sorát említhetjük ellenpéldaként. Egyik példa éppen a lent, Miskolcon meghirdetett zenei pályázat országos sikere.

A „lent és fent”-et nem a földrajzi fekvés határozza meg, hanem az, hogy egy-egy város, vagy község milyen helyet, milyen megbecsülést vív ki magának tevékenységével. Úgy érezzük. Miskolc nincs lent. Rangos helyet vívott, ki magának.

Benedek Miklós

Ez év nyarán Miskolc fesz-% tivál-várossá lett. Mint ismc-Z retes, itt rendeztek meg az l.x Magyar Rövidfilm és Televi-% ziós Rövidfilm Fesztivált. Jóllehet, ez magyar filmfesztivál volt, ennek ellenére nagy számban mulatlak be külföldi filmalkotásokat is. így a kis- film-művészet kedvelőinek érdeklődése az országhatárokon túlról is Miskolc felé fordult.?

Az idei igen sikeres feszli-í vál tapasztalatai alapján a kis-▼ filmek második fesztiválját is$ Miskolcon rendezik meg. A* tervek szerint 1965. május 10- én kezdődik a filmek seregszemléje. amelynek helyi előkészítésére az elmúlt napokban bizottság alakult. A bizottságot Gribovszki Lászióné, a városi tanács vb-elnökhelyettese tájékoztatta a fesztivál rendezésével kapcsolatos, már határozattá emelkedett tervekről, intézkedésekről. A város, a szakszervezetekkel karöltve, az előző évinél nagyobb szerepel vállal a második fesztivál előkészületeiből, rendezéséből.

F AKADTA N

I

!

Fáradt vagyok, ha a napokba nczek,

Mert az embernek gúny,ja már e játék,

Úgy táncol, mint kit rossz bűvök igeznek,

Hatni vágyó betűinkre mi vár még,

Almunkra, költők? s ki tud egybefogni Mindent, mi itt őrjöng, zűrben, zsivajban?

Népek bomolnak, hatlak dühe zajdul,

Most kelt a főid a vészből s újra baj van,

Hallom a sok hírt, olvasom s legyintek,

A szivemben már tompaság, letörtség,

Ki győzi számbavenni, s kéz, ki rendel Tesz itt? Vagy: „Vesszen meg az ember! öljék!” — Mondjam s felejtő, szép álmokba hulljak,

S mi dűl körül, gúnnyal nézzem, közönnyel?! Másnak kellett volna születnem akkor!

Mit látok itt: csak a vész-, tűz-özön-jel.

Süllyedt világok képe van előttem,

Mik elmerültek esztelen hadakban, óriás-emlék pár kyklopsi kőben,

Mit hűlve nézel, íjéma iszonyatban.

S belőlünk mi marad majd? — kérdi halkan Riadva, belsőm, a gond- s félelem-vert,

Ha úgy jön... De nem! Nem! Hiszem: a végső Perc s belátás megmenti még az embert!

Vázlat

Érdekességek a marseillei balett évadiban

A marseillei operaház balettegyüttese érdekes bemutatókra készül Joseph Lazzini vezetésével. Novemberben, Cesar absztrakt szobrászművész közreműködésével különös balettot mutattak be Alekszandr Mosszolov szovjet komponista zenéjére. Ezzel együtt előadták a „Hatos próbatétel” című táncjátékot, Jö- an Cocteau szövegére. Márciusban balettot mutatnak be Francis Poulenc „Orgona concerto” című zeneművére. Áprilisban „Lascaux” címmel a történelemelőtti ember korszakát idézik, Lazzininek a hires barlang falfestményeiből merített ihlete alapján. Zenéjét John Antiil amerikai zeneszerző írta; a díszleteket Che- vignier absztrakt szobrászművész készíti. Máiusban „Pen- thesilea”-balettot mutatnak be a Kleist-dráma alapján, Jean Prodrnmides zenéiére. Az együttes többek között tervbe vette „A csodálatos mandarin” és egy most készülő jazz-balett bemutatását is.

KOVÁTS LAJOS:

A 4^-es csoport

sok nehézségét. A fővároshoz való görcsös ragaszkodást többen azzal indokolják, és ez napjainkban nagyrészt fenn is áll, hogy ott nagyobbak az anyagi lehetőségek, az előrehaladási távlatok, s általában „jobb közel lenni a tűzhöz”. Persze, tudnánk már ellenpéldát is említeni, hiszen a tudománynak nem egy neves művelője telepedett le vidéken, éppen Miskolcon is, vagy hozhatunk már olyan fiatal művészpárt példának, akik itt keresik tehetségük kibontakozásának lehetőségét, és számos olyan művészt, aki végleg itt telepedett meg. Ha mar éppen a zene területéről vettük a példái, örömmel kell regisztrálnunk, hogy a MisMÁTÓ GYULA:

Furcsa

Furcsa voltál,

— mégis oly egyszerű — a képzelet másként dob felém kéneket ha a távolság sokszínű köntösét magadra öltöd.

Furcsa voltál, de szavaidat átjárta a régi őszinteség.

Ereztem, nálad a szerelem igaz szól terem és nem léhán hangzó könnyelmű mesét.

• imuiihmmh* oseeseteseeeBasíMii

„Ne feledd, hogy felelős vagy minden iszonyatért, amit tetőled távol elkövetnek.”

Í

gy int Günter Erich az özönvíz után, melynek legfőbb tapasztalata az volt, hogy „az ember ellensége az embernek, ne feledd el”.

E két idézetben benne van a 47-esek egész attitűdje, amely- lyel önmaguk, szeretteik, az emberek és a világ felé fordulnak; Büll klasszikusan hideg óvása, Enzensberger szi- getrevonulása, Lenz tárgyilagos ítélkezése, Jens fáradt

ben, mely megdöbbentően kezd hasonlítani a régire, a magát ember névre méltónak

tartó!-*-r>k legfontosabb kötelességük, hogy idejében kongassanak.

Már az a tény is, hogy az 1947 óta évenként összegyülekező, s a kívülálló számára valamilyen egységet képező írók nem alkották meg szervezetüket, nincs egyesületük, elnökségük, irodájuk, adminisztrációjuk, a tiltakozás egy fajtája az örökkön szervezkedő Németországban. A legkülönbözőbb korú. eszmevilágú, stílusú írók együttese ez: jelképes sziget, melyen világítótorony áll. De e torony fénye meghökkentő módon nem jelez semmiféle irányt, nem hív. hogy erre jöjjetek. csak éppen fénylik, arra buzdít, amíg ezt látjátok, nem ér baj. de nem kell közelebb jönnötök, nyugodtan szétszóródhattok, csak ne veszítsenek el a szemetek elől.

Magatartásukról azonban mégse gondolja senki, hogy az kimerül az elvont tagadásban, szigetrevonulásban. Jól ismerik ők a weimari példát. Megtanulták. hogy — mint Grass írja — a Führer kutyája, mely egyenesen a sírrá vált bunkerből szökött meg, „szinte észrevétlenül átúszta az Elbát és a folyó nyugati partján új gazdát keresett”.

kancellári demokrácia hazájában a kutyának jó dolga lett. Az a mechanizmus, melynek csúcsán a trösztök csak szentségtörő kézzel illethető dómja magasodik, s melynek derekában ott

élnek a rendes, fegyelmezett, sörivó, vaskos nőszemélyeket kedvelő, vagy éppen hagyma- pincékben és Reeperbahnok- ban narkotikumot kereső polgárok, s melynek alapjait bajtársi egyesületek, kutyavédő ligák, szalagok, keresztek, csillagok. jelvények, tollak, sasok, géppisztolyok, szuperszónikus vadászrepülők kultuszát ápoló, s a H-bombára áhítozó szövetségek alkotják, félelmetesen emlékeztet a másik gépezetre, mely emberek százmillióit falta be, s amelynek éhsége, úgy látszik, csillapíthatatlan.

Nem véletlen, hogy a 47- esek, ha óvakodtak is mindenféle szervezkedéstől, csillagtól, jelvénytől — szinte egvsége- sek abban, hogv fellázadtak a mechanizmus ellen. De nem úgy, hogy annak rugóit, csapágyait. tengelyeinek szilárdságát, vagy akár működésének elveit alaposan tanulmányozták volna. Lázadásuk nem hatolt be a nyugatnémet társadalmi apparátus mozgástörvényeibe, nem fedte fel annak szükségszerűségét, nem magyarázhatta meg törvényeit.

int ahogyan Chaplin belekeveredett a rotációs masinába, úgy forgolódnak Grass, Böll, Enzensberger a karok és a transzmissziós szíjak szorításában: felismerték a veszélyt, nem takarékos- kodnak izmaikkal és idegeikkel, hogy meneküljenek és menekítsenek, de fejükben elsősorban álmok burjánzónak egy soha nem volt „tiszta demokráciáról”, egy polgári mennyországról, honnan kirekesztődnek majd valamilyen csoda folytán az „ordas eszmék”, s csak emberek számára virít a virág.

Ez a lázadás erkölcsi és nem politikai. Mint ilyen, mélyen járó, érzékenyebb a műszereknél, de ideges, szinte neurotikus. Látszólag a tiszta ész grá- dusain emelkedik, de micsoda tiszta ész az, mely összemossa az osztályokat, amely csak egy szót tud mondani; szeressétek egymást.

Maguk is látják paradox helyzetüket, s kalitkájukból igyekszenek kitörni. A morális ember páncélja választja el őket a környező katonaitőkés zsibvásártól, az olcsó szeretőktől és a fényűző Mer- cedesektől, de Enzensberger, Grass már-már kilépnek a páncélból, hogy megőrzött szívvel, de szabadon, lendülettel a politikum felé lépjenek.

Böll még az elefántcsonttornyot helyettesítő biliárdszobából ítélkezik, de amikor a legjobb, legelismertebb tulajdonságaiban éri tetten a német „betegséget”, akkor már a mo- ralizáláson túl is lépett. S így társai is többet adnak etikai revűnél, mert azt bizonyítják, hogy a hatalom megfordítja az erkölcsi értékrendet. Mennél jobb polgár, bajtárs, haza-* fi valaki, annál közelebb van a gonosztevőhöz. S ha ezt a hatalom, vagyis a konkrét, a Nyugat-Németországban diktatúrát gyakorló tőkésosztály teszi, akkor ennek a kimondása már akkor is politizálás, ha az írója nem is szánta annak.

F

elületes dolog Lenz Büntelenekjében azt látni, hogy mindig csak „hatalmat” mond. Nála és a 47-esek legtöbb tagjánál a hatalom nem általában értendő. Témaválasztásuk, részlethitelességű környezetrajzuk, ábrázolt típusaik mind egy meghatározott korra, országra, történelmi-társadalmi helyzetre Vonatkoznak. Ez a hatalom a 47-esek műveiben meghatározott — bárhogyan is álcázza egy elhibázott szemérmességű apolitizmus.

A realizmus nem ismer kibúvókat. A monarchists Balzac paradox módon a monarchia történelmi lehetetlenülését bizonyította, pedig mindent szeretett volna, csak ezt nem. A 47-esek ugyan nem akarják restaurálni a „német betegséget”, politizálni se akarnak, de akkor, amikor ábrázolnak, minden sorukkal, minden kiáltásukkal nemcsak nemet mondanak egy erkölcsi kórra, hanem ítélkeznek egy politika felett is. S mikor kifejtik, ábrázolják a saját elképzelésük szerinti homo etikust, akkor már nincs messze az idő, amikor az erre szabott politika elveit is fellelik.

Mert tagadásra nem épülhet irodalom, művészet, de harmonikus, teljes emberi élet sem. A leg tiszteletreméltóbb tagadás sem elégíthet ki, a tortát fei kell vágni, mint az Böll regényében történik. 3 ha tiltakozunk a kerítés elleni, egyszer meg kell keresni a hatalmi eszközöket is olyan élet megteremtésére, amely kizárja a prostituálódást.

J

ó! válogatott könyv az özönvíz után, takjn elemzőbb bevezetést érdemelt volna, de anyagának gazdagsága, a magyarázó jegyzetek j pontossága így is hozzásegít í ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a 47-esekrOT.

(Európa Könyvkiadó.)

j gúnyba hajió tiltakozása, Gún- : ther Grass szertelen groteszk- | sége. Richter egyesületet ke• riilő szervező munkája.

• Azok a németek, akik közül : egyetlen egy sem akadt, ki :üdvözlő strófát írt volna a

• Führerhez, de akik a polgári í szemlélet burkaiból kitörni : még nem tudnak, mind így •gondolkodhatnak. Az ember j gonosz. legalábbis irtózatos : gonoszságok elkövetésére ké• pes. A te kötelességed az, hogy j mindent megtégy e gonoszsá• gok megelőzésére, megakadá• lyozására.

S A 47-es csoport számára az

• özönvíz nem a háború elvesz- : tése, hanem a hitlerizmus ura- : lomrajutása volt. A háború

• mindennek logikus folytatása.

• betetőzése, tombolása és lát- : ványos összeomlása. S mert a

• végveszélyt nem a katonai j vereség, hanem az azt meg- : előző emberi visszavonulás,

• meghátrálás jelentette, — az í újjászervezkedő német élet-