Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

Keresi Atilla] Négy hónap ÍKana@$éban (A szerző miskolci tanár. A közelmúltban Kanadában járt. Az alábbiakban és az ezt követő néhány folyta­tásban útiélményeiböl ad izclitöt.) Négy hónap idegen ország­ban — hatalmas idő. Néhány hetes külföldi utazás élmé­nyein és szépségein túl, meg­ismerkedhet a szeréncsés utazó nemcsak az idegenvezető által feltárt művészet- és vá­rostörténeti érdekességekkel, hanem bepillantást nyerhet az ország társadalmi és gazdasági életébe is. Ilyenkor találkoz­hat meglepő, nagyon szokatlan jelenségekkel. Különösen, ha szerencséje nagyon messzire, a tengeren túlra, például Kana­dába vetette. Kanada óriási ország, de kö­zel európányi területén alig 20 millió ember él. A lakosság területi eloszlása egyenetlen. Sűrűn lakott országrészeket — talán Ontario állam kivéte­lével, szinte törvényszerűen az USA—Kanada-i határvo­nallal párhuzamos, 300 km széles területsávon találunk. Soknemzetiségű ország. Öslakói eszkimók és indiá­nok. Az előbbiek száma 20 ezer — művészetük iránt egyre na­gyobb az érdeklődés. A „törvényes indiánok” szá­ma 180 000. „Törvényes in­dián” az olyan, aki rezervá­tumban lakik. A kanadai re­zervátumokat, ellentétben az Egyesült Államok rezervátu­maival, az indiánok törzsfő­nökei jelölték ki, mindig er­dős sztyeppén, ahol folyók, patakok, források, vagy leg­alább az alacsony talajvízszint tiszta ivóvizet biztosítanak embernek, állatnak. Cserébe azokat a területeket adták a kormánynak, amelye­ket a vasút, és a vasútvonalak mentén betelepülő farmerek már amúgy is elhódítottak tő­lük. Mindez szerződés értelmé­ben történt, amelyet a múlt század második felének köze­pén kötöttek az indián törzs- főnökök az akkori kormány­nyal. A rezervátum területére ide­gen csak a törzsfőnök engedé­lyével léphet, a rezervátum belső élete indián törvények szerint folyik, a kanadai állam törvényei közül csak a krimi­nalisztikaiak érvényesek, az állam köteles általános- és középiskolákat fenntartani a rezervátumokon. A szerződésnek van még né­NDIÍ műszaki konyvkiállítás Miskolcon A Művelődésügyi Miniszté­rium Kiadói Főigazgatósága és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem közös rendezésében, a Német Demokratikus Köz­társaság fennállásának tizen­ötödik évfordulója alkalmából, 1964. november 20-án, pénte­ken délelőtt Í1 órakor NDK műszaki kiállítás nyílik az egyetem aulájában. A kiállí­tást dr. Béda Gyula tudomá­nyos rektorhelyettes nyitja meg. A tárlat november 30-ig tekinthető meg. tizenegy falusi sskoiáiában működik mezőgazdasági gépfavitó szakkör Borsodban, a megyei párt- bizottság és a. megyei tanács művelődésügyi osztályának ja­vaslatára igen hasznos kezde­ményezést valósítottak meg. Az elmúlt esztendőben kísér­letképpen három helyen, Me- zőcsáton, Sárospatakon és Szendrőn mezőgazdasági gép­javító szakköröket szerveztek az általános iskolák nyolcadik osztályos tanulói részére. En­nek célja, hogy a szakköri fog­lalkozásokon a falusi fiatalok megszeressék a nagyüzemi mezőgazdasági munkát, és kö­rükből kerüljenek ki a jövő szakemberei. A szakkörökben pedagógusok és mezőgazdasá­gi ' mérnökök segítségével mintegy hatvan fiatal, heti két órás gyakorlati munkán sajá­tította el az erő- és munkagé­pek javításának, szerelésének és karbantartásának alapisme­reteit. Egyúttal megismerked­nek a gyártási technológiákkal és a szakrajz készítés kérdé­seivel is. A szakkörökben részt vett fiatalok közül, az iskola befejezése után, több mint hú­szán jelentkeztek a környező gépállomásokon mezőgazdasá­gi gépszerelő szakmára. így az egy évig tartó kísérleti mun­ka a vártnál jobb eredmény­nyel zárult. Ezért a tapaszta­latokat hasznosítva* az idén már tizenegy falusi iskolában, mint például Mérán, Alsóva­dászon, Mezőnyárádon, Felső- zsolcán, Sajóládon és Putno- kon, 18 szakkört alakítottak, amelyben ötödik és nyolcadik osztályos tanulók vesznek részt, 240-en. A fiatalokat az iskolai tanárokon kívül 12 me­zőgazdasági mérnök, techni­kus és gépész oktatja a szak­ma fogásaira. Az előre kidolgozott temati­ka alapján a gyakorlati isme­reteket a gépállomásokon, a tsz-ek javító műhelyeiben és az állami gazdaságokban szer­zik meg, az iskolákban pedig csak elméleti oktatást hallgat­nak. A néhány hónapos szak­köri foglalkozás után máris több falusi fiatal jelentette be, hogy iskolai tanulmányai­nak befejeztével a mezőgazda- sági gépszerelő szakmát vá­lasztja. At. elefánt szereti az alkoholt Köztudomású, hogy a fogságba esett elefánt szereti a szeszesitalt. Az idomítók Európa egyes cirkuszaiban alkohollal jutalmazzák az elefánt okos viselkedését. Azt viszont kevesen tudják, hogy az ormányosok természetes környeze­tükben is kedvelik a má­mort. A dél-afrikai nyár kö­zepén a Krüger Park­ban, a Dél-Afrikai Köz­társaság és Mozambique határán levő óriási re­zervátumban virágzik a salátafa. Ritkán és sza­bálytalanul hozza ter­mését, de idén szépen termett. Termése akko­ra, mint egy görögdiny- nye, ízletes, édes, köny- nyen erjed és elkábítja a szervezetet. A rezervátum elefánt­jai tudomást szereztek a bő termésről és hetekig tartó, valóságos vándor­lást rendeztek. Mihelyt felfedezték a hőn óhaj­tott ligetet, nekiestek a fáknak és víg lakomába fogtak. Jóllakva, ké­nyelmesen, tánc lépés­ben, izzadó pofával tán­torogtak tovább új cse­megék keresésére. Az elefánt ugyan részegen is békés természetű, de előfordult már az is, hogy néhány állat isme­retlen okból megtáma­dott egy közeli tanyát, amelynek lakói este jámboran körülülték a tüzet. Másnap szétta­posták a földeken dolgo­zók kunyhóit, egy moto­rost pedig egyetlen ütés­sel elsepertek. Az ele­fántok tobzódása csak akkor ért véget, amikor a salátatermést teljesen elfogyasztották. Gyermekbénulás elleni védőoltások A Sabin-oltások rendszeres végrehajtása óta a gyermek- bénulás megbetegedés meg­szűnt. Ezt az eredményt azonban csak úgy tudjuk továbbra is megtartani, ha a kijelölt kor­csoportoknál az oltást éven­ként rendszeresen megismétel­jük. Az oltás a Sabin-cseppek Az alkoholizmus elleni küzdelem társadalmi ügy beadásából áll. Ezeket a há­rom típusú kórokozók miatt három alkalommal kell be­adni. Az első oltás 1964. november 17-től 21-ig terjedő napokon lesz. Oltásban részesülnek azok, akik 1961. október 1—1964. augusztus 30. napja között születtek. Az oltásra az érdekelt szülő­ket külön is behívják. Ezúton is felhívjuk azonban a szülőket, hogy oltásra köte­lezett gyermekeiket feltétlenül vigyék el a lakóhelyük szerint illetékes körzeti gyermek ren­delőbe. Az oltóanyag csak fris­sen hatékony, ezért az oltást nem lehet elhalasztani. A második oltásra 1965 ja­nuárjában, míg a harmadikra márciusban kerül sor. Ennek pontos idejéről külön értesí­tést adunk. Az oltóhelyre a szülők vi­gyenek magukkal kávéskana­lat, és feltétlenül vigyék el gyermekük oltási lapját, hogy abba az oltás megtörténtét bejegyezhessék. A védőoltás kötelező, és el­mulasztása büntetést vonhat maga után. A legsúlyosabb büntetés azonban az oltás el­maradása miatt esetleg bekö­vetkező megbetegedés, mely­ért a mulasztó szülő felelős. Miskolc mj. városi Közegészségügyi Járványügyi Állomás eszakmagyarorszag A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod aieeyet Bizottságának lapla főszerkesztő: Sárközi Ansos Szerkesztőség! Miskolc. Tanécsház tér K. relefonszámokt ' Titkárság; is-traa Kultőrrovst; 16-067. Ipari rowat: tfl-03S Pártrovat! lfi-078. Mezőgazdasági rovat 88-687. Sportrcvat: 18-049. Belpolitikai ro­vati panasz nevek: 16-048. Kiadja! Borsod megyei taoltlodő Vállalat Felelős kiadó: Bíró Péter. Kladőhívatali Köss ulti utca U. Telefoni 88-131. Hirdetésfelvétel! Széchenyi utca 13—CT. Telefoni 1S-MS. Törleszti a oostn. Kapható minden Borsod megyei oosta hivatalban és kézbesítőn® Indexszám: a«.»“. Készült a Borsodi Nyomdában; Fdelőe vezető: Mérv Gyöner. is meg kell azonban előznie a megfelelő társadalmi ráha­tásnak, agitáeiónak. A statisztika szerint Mis­kolcon jönnek ki a legtöbb­ször a mentők, hogy gyomom mosásra szállítsák be a ma­gatehetetlen és botrányt; oko­zó részegeket. Ezért sürgető feladat a városi kijózanító állomás létrehozása. Itt saját költségükön gyógykezelik majd az ittas embereket, s a szállítás költségeit is meg kell utólag fizetniük. Jó lenne, ha minél hamarabb valósággá válna az illetékes • szervek ígérete, s megkezdhetné mű­ködését ez az intézmény. A társadalmi összefogás szerepe Rendeleteinkj törvényeink vannak. Hatalmas erőfeszíté­seket tesznek hivatalos szer­vek is az alkoholizmus meg- gátlására, megelőzésére. Ta­lán sohasem volt ilyen nagy­méretű a propaganda sem. De igazán szép eredményeket csak úgy érhetünk el, ha a társadalom széles rétegei kap­csolódnak be ebbe a munkába, ha valamennyien felelősséget érzünk minden alkoholista embertársunkkal szemben, ha nem megyünk el szótlanul egy-egy eset mellett. Fokozottabb ellenőrzésre is szükség van a vendéglátó- iparban. S a gyárakban, üze­mekben a kollektíva erejére, meggyőzésére, hogy jobb be­látásra bírják azokat, akik italra költik fizetésüket, vagy már_ teljesen az alkohol rab­jaivá váltaik. Népszerűtlen feladat az ilyen kétségtele­nül, de nekünk a népszerűt­len feladatokat is vállalnunk kell! Gy. K. modern expressz étterem lett a fő utcát elcsúfító volt Nép­büféből, s a közelmúltban lehúzta redőnyét a rossz em­lékű Pálma bár is. Még ennél is többre van szükség. Szóvá tették például sokan az ankéton, hogy a ren­delet ellenére is fogyasztanak szeszesitalt a fűszerboltokban, vagy az utcán, kapualjakban. Sajnos, még mindig nem mindenütt tartják be azt a szabályt sem, mely szerint ittas egyént és fiatalkorúakat szórakozóhelyen tilos alkohol­lal kiszolgálni. Vannak aztán felelőtlen emberek is. Se­gédkeznek abban, hogy ital­hoz jusson egy-egy részeg, sőt leitatnak valakit. Rendelet van rá, hogy ez is bünteten­dő cselekménynek számít. Persze a rendelet hatása iga­zán csak akkor mutatkozik meg, ha élnek vele, alkalmaz­zák. És ennél a pontnál kell apellálnunk a társadalom fe­lelősségére. Nem szabad kö­zömbösen, nemtörődömséggel elmennünk az ilyen esetek mellett! A megrögzött alkoholisták Hosszan taglalhatnánk, hogy a túlzott alkoholfogyasztás milyen káros eseteket szül. Mennyi azoknak a családok­nak száma, amelyek szétzül- lenek emiatt, hány műszak esik ki az előző napi italozás miatt, mennyi az ilyen álla­potban elkövetett bűncselek­mények és balesetek oka. A megrögzött alkoholisták kezelése csak úgy lehet sike­res, ha maga a beteg is ak­tívan részt vesz a kezelésben, akaratával, hozzáállásával se­gíti az orvos munkáját. A kényszerelvonó kúrát a végső esetben kell alkalmazni, ami­kor más már nem segít. Ezt Az alkoholizmus minden összetevőjével, káros hatásá­val, a leküzdésére indított hadjárattal egyetemben nap­jaink „divatos” témája lett. Környezetünkben is nap mint nap előbukkan valamilyen formában. Foglalkoznak vele hivatalos fórumokon, szer­vekben, törvények, rendele­tek születnek az alkoholisták családtagjainak védelmében. Sajnos, mégis azt kell monda­nunk, hogy az elért eredmé­nyek korántsem számottevő­ek, nincsenek arányban a rá­fordított energiával, anyagi erőkkel. Pedig a megrögzött iszákos emberek a társadalomnak csak elenyésző százalékát te­szik ki. Legfontosabb felada­tunk éppen az, hogy meggá­toljuk az alkoholizmusnak, mint betegségnek továbbterje­dését. Több előadás és felszó­laló is hangsúlyozta ezt a közelmúltban, a városi Vö­röskereszt alkoholellenes tár­sadalmi bizottsága által ren­dezett ankéton. A megelőzés fontossága Helytelen az az álláspont, hogy az alkoholfogyasztást teljesen meg kell szüntetni. Ha radikálisan, egyik napról a másikra beszüntetnénk a szeszesitalok árusítását, töb­bet rontanánk vele, mint amennyit használnánk. Egy dolgot kell tisztán látnunk: az alkoholfogyasztásban leg­fontosabb a mértékletesség. És ezt az álláspontot kell minden eszközzel, felvilágosí­tó szavakkal és konkrét in­tézkedésekkel propagálnunk. Az utóbbi időszakban néhány örvendetes jelenség tanúi le­hettünk Miskolcon is. Cuk­rászdává alakították át a Vén diófá-nak becézett italboltot* tartó ünnepekre, és a néhány vadász-halász vándorló család is hazatér. Fennmaradásukat a közös nyelv hiánya is gátolja. Bár mindössze 180 ezren vannak, 5 fő nyelvcsoportot különböz­tethetünk meg, s ezeken belül számos nyelvjárást. Quebec állam kivételével az indiánok anyanyelvükön kívül még angolul is be­szélnek, s ha keresztények, az anglikán egyházhoz tartoznak. Quebec államban inkább a franciát beszélik, itt kevered­tek legjobban, főleg a fran­ciákkal — itt a legtöbb a mesztic. Ha keresztények — számára. Az ország területér élő indiánok száma a, XVI század óta alig íélszázezerrő 180 ezerre emelkedett, tömege: indiánirtásokról Kanadábar nem beszélhetünk. Az indiánok lassú beolva­dása természetesen feltartóz­tathatatlanul folyik. Az eredetileg vadász-halás; vándorló törzsek egykori élet­módjára ma már nincs lehe­tőség. A vadászat főága a bö­lényvadászat volt. A farmoh szaporodása az erdős sztyep­pén, amely egykor a bölények szabad életteréül szolgált, meggátolta nemcsak a bölé­nyek, hanem a bölénycsordák hány érdekes pontja. - Minden rezervátumon élő indián az év bármely szakában vadászhat — bárhol az ország területén. Minden rezervátumon élő in­dián évi 5 dollár fizetést kap az államtól. (Valamikor bizo­nyára nagy összeg lehetett.) A rezervátumon élő indián nem kanadai állampolgár, mert hazája nem Kanada — hanem Észak-Amerika. Az Egyesült Államok határát az­zal a papírral, amely „törvé­nyes indián” mivoltát igazolja, bármikor és bárhol átlépheti. Külföldi utazásaihoz sem a kanadai állampolgárok szabá­lyos útlevelét kapja, hanem „indián” útlevelet, bár ezt szintén a kanadai kormány adja. Mivel hazája Észak-Ame­rika, nem Kanada, választó­joga eddig nem volt .A közel­múltban és a jelenben azon­ban egyes államokban — mint például Saskatchevan — a provinciális kormány választó­jogot kínál fel az indián tör­zseknek. Főnökeik nem szíve­sen látják ezt, a beolvasztási törekvések egyik módszerét látják benne. Látható tehát, hogy a kana­dai kormányok az Egyesült Államok egykori' kormányai­nál sokkal kedvezőbb feltéte­leket biztosítottak az indiánok vándorlását követő indián tör zsek szabad mozgását is. Az i: köztudott, hogy a bölényei számának rohamos csökkenési majdnem az észak-amerika bölény kipusztulásához veze­tett. Maradt tehát a halászat. / civilizáció terjedése azonban ha kisebb mértékben is, de a: indiánok igényeit is emelte, : halászatból származó jövede lem kevésnek bizonyult a meg­növekedett igények kielégíté­séhez. A rezervátumokon élő tör­vényes indiánok kis százalék; a földművelést választotta nagyon kevés az indiár farmer. Többségük a rezervá­tumok közelében települt bá­nyászati, ipari és mezőgazda- sági üzemeknél keres és talai munkalehetőséget. Ha napközben érkezik a lá­togató valamelyik rezervátum: indián faluba, alig 10—20 in­diánt láthat a falu közeléber lézengeni. Estefelé megélén­külnek a rezervátumokra ve­zető utak, öreg Chevroletek és Fordok egyenként 5—6 in­diánt szállítanak a falvakba Ezeknek már csak éjszakai szállásuk a rezervátum. Ig\ még „törvényes indiánnak’ számítanak — hiszen ennek, mint fentebb láttuk, még ma is vannak előnyei. Indián ünnepek idején még megélénkülnek a rezervátumok falvai, a kinn dolgozók otthon maradnak a több napon á1 yvtár Ottawában, itt római katolikusok. Néhány éve az erőszakos elfranciásí- tási törekvéseknek erősen el­lenálltak, s azzal fenyegették a québeci kormányt, hogy mindannyian — tehát 3000-en — átvándorolnak Ontarioba. (Folytatjuk.) lm ....................—I' "■■■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents