Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
6 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap; WJ64. november 18. Szerencsen javítják a földalatti csilléit Fiatalok a faluért A Szerencsi V3S- és Fémipari Vállalatnál javítják a budapesti íoldalatti gyorsvasát építkezésénél elromlott csilléket. A kis szerencsi vállalat mintegy fél millió fori nt értékű javítási munkával segíti a földalatti építkezéseit. Jól, gyorsan javítják a csilléket, de azért felmerül egy kérdés: nem akadt közelebb megfelelő vállalat? Nem kerül túl sokba a csillék ide-oda szállítása?! (Sz. Gy.—P. S.) rí , , gyomos volt Hepe-hupas sokáig Szerencsen az úttörőház környéke. Ma sportpálya és játszótér épül ezen a területen. A föld legyalulását a gépállomás fiataljai vállalták. Gépet nem tudtak nekik akármikor adni, két fiatal ezért megtoldotta egy kicsit a napot. Három éjszaka dolgoztak egymást váltva, közben egy alkalommal egyenesen a munkahelyükre mentek, amint eljött a reggel. S mindezt önként, egyetlen fillér jutalom, fizetség nélkül tették. Becsületből. Ilyen és ehhez hasonló esetekről egyre többször hallunk mostanában. Művelődési otthont. járdát, új iskolát, a község szépítését ma már mindenütt úgy tervezik, hogy számítanak a társadalmi ösz- szefogás nyomán született munkára is. Örvendetes jelenség. hogy a közös — rendszerint hétvégi — munkákban a javakorabeli emberek kö- zött majd mindenütt ott találhatók már a fiatalok, KISZ-tagok is. Lendületükkel, szinte kirobbanó energiájukkal . és tettvágyukkal sokat maradnák ki, részt kémek belőle. S hogy miért csinálják mindezt lelkesedéssel, szívvel- lélekkel? Mert egyre inkább magukénak érzik ők is a falut, a gondokat — de az örömöket is. Rájönnek lassan, hogy érdemes érte dolgozni, áldozatokat is vállalni, mert valahol mindaz visszatérül. És abból ők is ugyanúgy részesednek, akár a felnőttek. Ebben a szinte már mozgalommá váló szép tevékenységben mindenütt a KISZ-tagok járnak az élen, leghamarább ők hallják meg a hívó szót. ők veszik elsőnek kézbe az ásót, s ültetik el az első zsenge facsemetét. S aztán már követik őket a többiek is. Nem túl nehéz megnyerni őket. hiszen az ifjúság még olyan, mint a viasz. könnyén hajlítható, alakítható. És ai’ra hajlik, amer- ről élesebb, erősebb hatás éri. Ügyelni kell tehát arra, hogy jó helyről hassunk rájuk! Ahol a községi vezetők átérzik ezt, s kérik, igénylik a fiatalok segítségét — ott meg is látszik a helyes szemlélet, a jó irányítás eredményessége. A tapasztalat szerint ezekben a községekben produkálnak igazán nagyszerű eredményeket a KlSZ-szerve- zetek, s a többi fiatalok. Tafctabájon is sokat tettek a falu csinosításáért; — a megyei tanács elismerését oklevéllel •fejezte ki. A tiszaladányi KISZ-szervezetnek pedig kiváló munkájáért a Közösségért elnevezésű plakettet adományozták. Sok helyütt maguk a községi vezetők is örömmel és készséggel ismerik el az ifjúság nagyszerű tetteit. S valamiképpen igyekeznek honorálni azt, kedveskedni is nekik érte. Egy-egy ajándék-kirándulás, rádió a KlSZ-klub- ba, anyagi támogatás sport- felszerelésre, vagy kulturális célokra — ennek a megelégedésnek anyagi kifejezői. És serkentői újabb fiatalos tetteknek.- facsemeték, ame“ lyelcet gondos kézzel most ültetnek el a fiatalok, majd csak egy újabb generációnak adnak árnyékot, lombosodnak igazi fává. A mai falusi fiatalság most tér vissza szülőföldjére az ő fiaik talán már el sem vágyódnak majd onnan. Ehhez pedig a mostani tizennyolc, húsz, huszonöt évesek is hozzájárultak, tettek érte. És nem is keveset. Gyárfás Katalin lendítenek a közös ügyön. Ezeket a megállapításokat is számos szép példával lehet illusztrálni. Hollóházán a porcelángyári KISZ-tagok védnökségével épült a községi .művelődési ház. Ilejőkeresz- túrban az egész falut megmozgató iskolaépítkezésnél is minden alkalommal ott dolgoztak apáik mellett az ifjak. Nem is olyan régen a falusi fiatalok nagy számban vándoroltak el a városba. Egyesek csak dolgozni, szórakozni jártak be nap mint nap, mások végleg hátat fordítottak szülőföldjüknek. Most ott tartunk, hogy ezek a fiúk, lányok egyre több helyen kezdenek visszaszállingózni a falujukba. Meggyorsítják ott ezt a folyamatot, ahol a termelőszövetkezetben, vagy egyebütt kedvező munkaalkalmat, kereseti lehetőséget biztosították nekik. Ezt aztán ők is igyekeznek meghálálni. Hasznos polgárai szeretnének lenni immár a legtöbben annak a helynek ahöl életük nagy része telik, ahová érdekeik fűzik őket. S ' szinte természetes, hogy ha valami nagy, erőpróbát jelentő feladatra szövetkezik a falu népe, ők sem BARÁNYI FERENC: Itt szinte mindig jókedvű a teng'erj kéken kacag a szürke sziklafalra, amelynek kő-redőzte homlokán fönn szélfútta-hajként leng a sok narancsfa. Á tájhoz szűkül bennem itt a lélek; nem úszik el, csupán a horizontig; majd visszaring egy hullám.síma hátán s parthoz verődve újra kékbe omlik, így jár a lelkem part és láthatár közt; a kék vidék így tartja bűvkörében;' mély, improduktív Zsibbadásba zárják e szépségekkel elhatárolt éden. Valami bűvös, kéjes renyheség ez[ a nemtörődöm-lélek itt bukik meg, mert létfenntartó gondja itt fogy eí; itt semmittevő álommá lesz az ihlet. De éjjelente megvadul a tenger és zaj-zászlót a part-törő moraj bont; olyankor — mint halász-tüzek a sziklán, bennem kigyúl a költőt-éltető gond. BARÄTH LAJOS: Elindultak a faluba. Mind a hárman megcsókolták a szülőket, két oldalról az arcot. — A család reggel érkezik — mondták, amikor az apjuk kinézett a kiskapun. — Akkor jó — mondta az öreg. Szikár parasztember volt, elszíntelenedett szeméből melegség és csodálkozás áradt fiaira és a világra. Mintha azt mondta volna az a szempár: „Lám, minden évben emberesednek a fiúk; hát én? Bizony öregszel, vén Kátaj!” Mikor leültek az asztai köré s az anya behozta a tál húst, aztán poharakat és egy üyeg bort, azt mondta az apa. — El kell dönteni, hogy mi legyen az öreg házzal... Mert, hogy azért is adót kérnek. j/- őzben ettek. Prézli és friss hús illata keringett a lconyhányi előszobában. Az ajtón hintázó vászonlepedő olykor megsuhintotta a föld- padlót. Ilyenkor legyek zümmögtek s megpróbáltak tájékozódni a félhomályban. Az anya ráhessentett a szemtelen férgekre. — Tolakodtok már, tolakodtok! Jámbor kis asszonyka volt az anya, kicsiny, olyannyira apró, hogy alig látszott ki fekete ruhájából. — El kellene adni • • • — mondta a fiatalabb, Bandi. — Valamit csak ér az... Ha más nem, hát a porta.ti — Meg a gyümölcsös is! — János kivett egy szelet húst, nézegette, majd unottan leszorította villája aíá. — A házért nem adnak semmit! — jelentette ki határozottan az apa. — Semmit, értitek! Tíz olyan ház — ha nem jobb — van a faluban. Ingyen se viszik, az adójáért. Bort ittak. Nem koccintották össze poharaikat. Kiitták egy kortyban. Aztán enni kezdtek újra. — Le kell bontani! — mondta Bandi. Közben az abrosz mintáit nézegette. Ismerős minták voltak ezek. Tulipánok és margaretták váltották egymást, azok között pedig zöld fonál kígyózott. Anyja kezemunkája, tudta. — Bontani? — kérdezte az öreg Kátai s egy pillanatra megállt kezében a kés. Oldalt nézett,1 asszonyára. — No, persze ... bontani kellene, ha hasznosabbat nem tudunk kitalálni. — Ér az még valamit... Ha más nem, hát a gyümölcsöse — ismételte véleményét a legidősebb; ugyanolyan eres, fekete keze volt, mint az apjának, s a bütykök is, mint ágon a göcsört, csúfosan elválasztották egymástól a hosszú uj- jakat. — Igen! A gyümölcsös! — kapott a szón az apa. — Ház nélkül mit ér a gyümölcsös? Az gázolhat bele, aki nem is akar... De ha ott a ház, akkor a bitangolók mégis tartanak attól. — Az igaz — ismerte el Bandi. Letette kését, megtörölte száját, jelezve, hogy befejezte az ebédet. — Akkor mégse kéne lebontani. — Nem! Vétek lenne azt lebontani — ismételte sebesen az öreg. — A szarufák, de még a kötőgerendák is jók. Olyan erősek, hogy harminc évet elbírnak .,. — De a falak, apám, azok semmit sem érnek ... — Magad mondtad az előbb, hogy nem kell lebontani — fordult a legkisebb ellen az öreg. — Mondtad vagy nem? — Hát.. .mondtam. Hogy’ ne mondtam volna. De ki ad azért pénzt? — Pénz! Pénz! Nem minden a pénz. Ha nincs rá vevő, akkor is érték az a ház. Az anya riadtan’ figyelt. Pisla tekintetét hol az egyikre, hol a másikra menesztette. Mindig a beszélőt figyelte hűséges szemével. — De az adó, János, az adó. Cg;y percre megakadtak. Mert hát igen, az adó. Soknak nem sok az, amit azért a rossz, öreg házért adóba elkérnek. De ha egyszer semmi hasznát nem látják, akkor minek azért adót fizetni? — Ha kiöregedett, a kutyád; akkor megvárod, amíg egyszer már nem jön haza vacsorára... Agyon akkor se ütöd! Igaz? Szolgált neked, azért. A három fiú és az anya bólintott,. Az öreg arca felderült. — Egészségetekre! — mutatta a fénynek poharát. — Meg kellene, hogy nézzétek. 12 Nem is olyan rossz az a ház; csak szidjuk itt ok nélkül. Modern vonalú lámpcstarfó oszlopokat gyártanak betonból Älsözsoloön Älsözsolca község határában talált nagy mennyiségű és jó minőségű kavics gazdaságos hasznosítására korszerű épületelemgyárat építettek. A fiatal üzem dolgozói az idén már több, mint 270 ezer előrefeszített vasúti aljat, 60 ezer távvezeték tartó oszlopot és 250 ezer négyzetméter födémpanelt készítettek és szállítottak az ország különböző tájaira. A szép teljesítmény értékét növeli, hogy közben elvégezték az üzem korszerűsítését. Több hónapos munkával, automatika berendezéssel láttáik el a gyár legnagyobb létesítményét, a mintegy 30 méter magas betonüzemet. A tíémet Demokratikus Köztársaságban vásárolt automatika, lyukkártyás rendszerrel működik és gombnyomásra nyolc féle minőségű beton előállítására alkalmas. A berendezés szerelését már befejezték és az üzemi próbák után, a jövő héten kezdik meg vele a termelést. A szerelési munkákkal egyidőben, új, szabadtéri ».üzemrésszel” is bővült a gyár. Ebben az üzemben nagyobbrészt női munkaerőket foglalkoztatnak, akik a betonból öntött modern vonalú — ostornyeles — és ökörszarvas — lámpatartó oszlopokat készítenek. Ezeket jelenleg hazánkban csak Alsózsolcán ■> A déli vonattal megérkez- £ tele a testvérek. Az állóéi máson nem várta őket senki. '[Megálltak hát egy pohár sör- <>re az indóház oldalához ra- J[ gasz t ott kocsmában. [ I — Anya beteg lehet — <> mondta az idősebbik, s ki- [ [bámult a nyitott ajtón. < i Látta azt a közepes dom- |[bot, melyen öreg házuk állt. 11 A domb a falu legszélén, [’egy közepes völgyet takart el,' ? mögötte ágaskodott a Cserák, o sötét akácerdőivel. Azon túl [[már csak az ég boltozata ívelt. • ► — Nem hinném — mondta a [[legkisebb, aki a leghosszabb • ►volt a három közt. — Az öreg [ [ megírta volna. < ► Egy ideig szótlanul nézelőd- "tek. Az idősebbik a dombot, a [[fiatalabb a pohárban habzó ► ►italt figyelte. [[ A Kátai fiúk szótlan termé► »szetűek voltak. Együtt külö- 4 [ nősen. Csak érezték, hogy ők ,, hárman közösek; egy anya ♦ méhében . készüllek az életre, [ [ mégis, apjuk szótlanságát ♦ örökölték . legerősebben, ez •tartotta őket testvérekké is. iiDe erről nem beszéltek soha. [ [ —r Na! — mondta később a ,,középső, Péter, akinek név< 'napját minden évben együtt [ [ünnepli a család. Péter és Pál <i napján vonatra ül a három [[testvér, családostól, s elindul- <>nak a falujukba a búcsúra; •ilyenkor egy-egy pohár itallal •testvérük egészségére koccin* tanak. gyártják. A termelést szeptember elején kezdték meg és a dolgozók betanítását most fejezték be. A tetszetős lámpatartó oszlopokból szerda reggelig kereken 400 darabot szállítottak el a Szászhalom- battán épülő erőmű és a borsodi városok világításának korszerűsítésére. A számítások szerint, a hideg idő beálltáig még mintegy négyszázat, jövőre pedig már üzemszerű termeléssel 5 ezer ilyen lámpatartó oszlopot készítenek a dolgozók. Férjek a rács mögött Amikor az amerikai bíróság kimondja a válást, csaknem minden esetben arra kötelezi a férjet, hogy tartásdíjat , fizessen volt feleségének. Á férj azonban gyakran nem rendelkezik megfelelő anyagi eszközökkel, hogy fizetni tudNe szólj szám... Egy nyugatnémet szökött katona egy egész hetet szabadon töltött. Az országban barangolt és autóstoppal közlekedett. Egyik nap a Kassel felé vezető országúton felvette a dezertőrt egy fényűző, hatalmas személykocsi. A szökevény beült a vezető mellé és dicsérni, kezdte a szabad polgári élet örö-, inéit. A hátsó ülésen lévő férfi, nagy figyelemmel hallgatta szava-, it, azután váratlanul jelt adott a, sofőrnek, s az megállt.... egy, rendőrőrs előtt! A hátsó ülés utasa, — mint kiderült — maga von IIas-< sei, az NSZK hadügyminiszterei volt. < ja a tartásdíjat és ilyen esetben, ha volt felesége követeli, börtönbe zárják. Nemrégen az Egyesült Államokban közvéleménykutatás keretében megkérdeztek 800 elvált asz- szonyt, akiknek volt férje a tartásdíjfizetés elmulasztása miatt rács. mögött ült. Arra a kérdésre, „Miért csukatta férjét börtönbe?”, a megkérdezettek 35 százaléka így felelt: „Bosszúvágyból”. Arra a ■kérdésre pedig, hogy „Meddig szándékozik volt férjét rács mögött tartani?” a 800 nő közül 270 így válaszolt: „Amíg bele nem gebed”. Tcnkács Tibor rajza
