Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
Esőverte pálmafák alatt Tengerparti társasutazás utószezonban Búcsú és egy-két tanulság Időjárás Tárható időjárás ma estig; felhős, párás idő. Több helyen ködszitálás, eső. Mé» sékelt északi, északkeleti szék Az északi megyékben megélénkülő szél, hózáporokkaL Várható legmagasabb uajs- pali hőmérséklet északon 3—fc máshol 6—9 fok között. ♦ ♦ reg-<> ♦ A derűs, napsütéses táj emléke: Velence, Canale Grande. kéfklő, vég nélküli víztükröt, amely egész utunk alatt soha nem volt olyan csendes és olyan szépszínű, mint ez Utolsó hajnalon. Kelet felől aranyló fénnyel kelt a Nap, sugarait a tenger vize sokszínűre bontotta. Az esőverte pálmafák levelein milliónyi apró vízcsepp ragyogott. Láthattuk a napfényes Adriát itt, a Kvamer öbölben is, nemcsak Velencénél. Néhány utolsó fényképezőgép-kattintás, 1—2 felvétel. a meghatározhatatlan színű, csilámló vízről, a kelő Naptól menekülő felhőfoszlányokról, s a Kvarner Express autóbuszai már felzúgnak. Indulunk visszafelé. Még egyszer végigkanyarog velünk az út az öböl partján, Rijeka előtt meg is állunk egy búcsúpillantásra, hogy búcsút intsünk a napfényben teljes szépségében kibontakozó vidéknek, még egyszer lássuk Opatija zöld környezetből kiemelkedő, világos épülettömb- leit, innen emeletesnek látszó utcasorait az Ucska hegv fenséges nyugalmú, 1396 méter magas tömbje alatt. Aztán tgyre fut alattunk az út visz- kzafelé. Még eev, pillantás Ri- leka kikötőiére, a Trsak hegyre, és már újra a horvát kegyek szerpentinjein járunk. Ideje összegezni emlékeinban az egész haladó világ. Az elhalt hősök emlékét kegyelettel ápolják, s húsz évvel a háború után sem szűntek meg emlékezni a fasizmusra., és gyűlölni azt. Nemcsak a szép emlékművek, a partizánhősök tömegsírjainál emelkedő egyszerű síremlékek, nem csak az utcaelnevezések (A fasizmus elleni harc útja”, tere, „Az antifasiszta hősök utcája”, „Proletárhősök sugár- útja”, stb.) jelzik ezt a ke- gyeletes emlékezést, hanem a jugoszláv emberek életének mindennapi velejárója, természetes hozzátartozója a sok véráldozattal kivívott szabadság szeretete és gyűlölete mindannak, ami ezt a szabadságot fenyegetheti. Mint az első jegyzetben már szó volt róla, ez a társasutazás az IBUSZ első ilyen jellegű útja volt, először kapcsolták egy utazásba Jugoszláviát és Olaszországot. Nem árt, ha ezzel kapcsolatban is leszűrünk néhány tanulságot, éppen a jövőbeni hasonló utak jobb megszervezése végett. Alapvetően vállalni kell az időjárás nehézségeit, mert utószezonban, októberben, mint tapasztaltuk, az Adria Mások is kíváncsiak voltak a hírekre. Benedek Miklós (Vége) V I Jó volt a „csirketermés” Testben és lélekben megnyugodva közlöm megyénk és az egész ország lakosságával, hogy nem fenyegetnek bennünket hústalan napok. S én különösen két okból örülök ennek. Először, mert a csirkehús, a csirkeaprólék az, amelyért nem kell többé lótni-futni, másodszor, mert nem kell sorba állni, sőt, ami igazán megnyugtató, még fizetni sem kell többé érte. Csak meg kell állni valamelyik müút mentén, azután várni, hogy hulljon a nylontasakba csomagolt csirkehús, csirkeaprólék. Négy öt csomaggal is egy-egy várakozó számára. Hogy honnan veszem ezt as... Hogy ez valami sületlenség? Hát sületlennek sületlen, mert a húst még meg kell otthon sütni. Az új beszerzési forma valósága viszont meg- támadhatatlan. Erre mérget is vennék, ha nem szeretném a csirkehúst, és nem számítanék az új, ingyenvásárlási mód állandósítására. De számítok rá, csak pillanatnyilag az okoz némi gondot, hogy mindig olyan távolra kell a várostól várakoznom a következő néhány napi húsételért. Mert november 4-én a Miskolc—Sátoraljaújhely müút Szerencsen túli szakaszán, a mádi elágazástól egy kilométerre kaptam meg az első ingyenes, öt napra számolt adagot. S ez kissé messze esik Miskolc.tól. Bár Szerencshez egészen közel van. A feltűnő liúsclhelyezési mód ellen nincs kifogás. Egy, a nem elég gondos földreejtéstöl kissé megrongálódott Therimpex — Hungária feliratú láda jelezte az önkiszolgálás helyét. A tasakokba rakott és igen prímául fagyasztott húscsomagokért ugyan be kellett lépni az árokba, de az füves, így a higiénia megfelelőnek mondható. Néhány észrevételem a. holnapra nézve azonban lenne: A szállító kocsivezetők és kísérők ezután óvatosabban helyezzék el a ládát a műutat szegélyező, elég puha talajon, mert ellenkező esetben az így alma, vagy más élelmiszer tárolására otthon csak szegelgetés után alkalmas. A ■kiskunhalasi Barom.f if eldolgozó Vállalatnál „PÉ” MEOS elvtárs, aki a 409—30 számú láda tartalmát ellenőrizte, egy zúza helyett kettőt és két máj helyett négyet legyen szíves a nylontasakokba tetetni, mert e két aprólékféleséget igencsak kedvelem. 3. Gyerekszáj őszfordulón Lacika mostanában gyakran ♦ megkérdezi szüleitől: í — Miért jöttök sötétben ér- * tem az óvodába? Nyáron min-J dig világos volt, amikor haza-J vittetek; ♦ A kisfiú papája hosszas ma-J gyarázatba kezdett: 5 — Tudod, kisfiam, most ősz^ é. van, ilyenkor hosszabbak az éjszakák és rövidebbek a nappalok, tehát délután korábban sötétedik. Nyáron viszont rövidebbek az éjszakák és hosz- szabbak a nappalok, tehát sö- étedés előtt hozunk haza, mert délután öt órakor még világos van. Lacika türelmetlenül közbevág: — Akkor gyere értem az óvodába nyáron... — p — 1 — Szomszédom november 4-én nem találta meg a következő heti ingyenes csirkehús adagját, így most nevében kifogással élek. S befejezésül még egy szerény kérés; november 8-án nem a mádi elágazáshoz, hanem a Hernád-híd Miskolc felöli oldalán elhelyezett kilométerkőhöz kérem a. november második hetére szükséges csirkehúst, mert nem lesz időm Szerencsen túl várakozni! Mindenesetre azért a húselosztás ezen új és megnyugtató, mi több, „örvendetes” módját finanszírozó kartársak figyelmét szeretném felhívni rá, hogy nézzék meg alaposan; elegendő lesz-e a készlet az ilyen elosztási mód mel♦ lett, figyelembe véve a megye és az ország összlakosságát. J S erre választ is kérnék, mert. nem szeretem a huzamosabb 6 bizonytalanságot és idegességet. ♦ Tisztelettel! X Barcsa Sándor Új szakorvosi rendelőintézet Diósgyőrött A Lenin Kohászati Művek már korábban átadott új üzemorvosi rendelőjének közvetlen szomszédságában mintegy húsz millió forint fel- használásával korszerű szakrendelőt is építettek, hogy Miskolc második kerületének lakosai az eddiginél jobb, a Írógépem T he isije A SZERKESZTŐSÉGI írógépemen „gyengélkedett” a T netű. Már így örököltem elődömtől, s ki tudja, hogy a ó öreg „Uránia” említett ,fogát” mikor kezdte ki a szú, azaz mikor reperálták meg rosszul, s került betűnyire betűtársai alá. Bizonyos, hogy a szerkesztő, a nyomdá- zok kérésére, az ebből kiterült kéziratokat csupán átgépelés után fogadta el. Jöttek havonként a gépet isztogatni, becsülettel, de ez nem változtatta meg a T be- ;űm alantas helyzetét. Kérdeztem is többször, mit lehetne vele csinálni? — Be kell vinni a telepre, ott majd megjavítják... — mondták mindannyiszor. A telepre bevinni? Nagy darab gép az „Uránia”, meg nézzél nem is nagyon tudok rni, pontosabban: kiolvasni kaparásomat”. Maradjon hát, mert ki tudja, mikor kerül vissza hozzám jó öreg munkatársam. — Pedig csak az segít — ajánlották a szakemberek, ezután is, ha megjelentek a szokásos havi tisztogatás céljából. A napokban fiatal fiú jött. Lám, ez már november. És eszembe jutott, hogy a T betű __ — Mit lehetne ezzel csinálni? — kérdeztem a megszokott egykedvűséggel. Pedig olyan sokan mondták már, hogy .vigyem be a telepre. — Megnézzük — mondta, s eltolta a homlokára tolakodó tincseit. Finom posztódarabokra helyezte a betegeskedő T-t. — Sósavam nincs, de hátha így is sikerül... — mentegetőzött előre. Gyújtójával leolvasztotta, finom csipeszek kerültek ezután elő titokzatos táskájából, amelyben se szeri, se száma nem volt a különböző szerszámoknak. — Süt? — kérdeztem. — Kicsit — mondta, s jai hegyén vizsgálgatta a ujbeteg betűt. Aztán azt mondta még. — No! Csipeszek, reszelők következtek ezután. Aztán próbálta. A T betűm még magasabban is ütött, mint a többi. Ezen is hamar segített. Azóta egy sorba kopog a többiekkel. S milyen szépen, milyen egyenletesen. Öröm nézni, hogy újra egészséges. — Lassan lei kell cserélni az öreget — mondta a fiatal műszerész, a gépié mutatva. — Ki — mondtam én is. — Majd sor kerül rá. MEGKÖSZÖNTEM szívességét. Mire ő azt mondta, nem tesz semmit, öt percig se tartott. Én meg , arra gondoltam: hónapokat vártam, míg egy ilyen ember került az öreg „Urániám” közelébe, s megmentette a hetes utazástól percek alatt. (baráth) modern követelményeknek megfelelő gyógykezelési lehetőséghez jussanak. A több szintes új egészségügyi létesítmény elkészült, s a folyamatban lévő belső tisztogatási munkák befejezése után ebben a hónapban átadják rendeltetésének. Az új, modern létesítménnyel, amelyben a rászorulók több mint tízféle szak- rendelést, egyebek között tbc, fizikoterápiás, reumás, ideg- gyógyászati kezelést vehetnek igénybe, az üzemi dolgozókkal együtt Diósgyőrvasgyár mintegy 50 ezer lakosa jut kényelmes és korszerű egészségügyi ellátáshoz. ÉSZAKMAGYARORSZAG A Magyar Szocialista MnnfeAspArl Borsod megvet Bizottságának lapja Főszerkesztő; Sárközi Andor Szerkesztőség? BóüsfcoJc. Tanócsház tés & Telefon számok? Titkárság? tft-nsfl Kultílrroxrst: 16-0R7 Ipart rovati 16-035 Pártrovat? 16-070. Mezőgazdasáel rovat 83-681. Sportrovat? ie-04tt Belpolitikai rovat; panasz Ogvek? 16-046« Kiadja? Borsod megyei t«apk1adő Vállalat Felelős kiadó? Bíró Péter. Kiadóhivatal? Kossuth utca 11« Telefon: 88-isi. Hirdet és fel vételt Széchenyi utca 16—11. Telefon? 16-213. Teriesztl a posta. Kapható minden Borsod megyei öosf a hivatalban és kézbesítőnél. Énnevszam? sa.&rn Készült r, Borsodi Nyomdában. Felelős vezető: Mér? György. Megkezdik a folyamatos' termelést a miskolci új drú Ifötélpárto cserno’íbsit A miskolci December 4 Drót-< művek új, kétezer négyzetméter1 alapterületű üzemcsarnokában be-< fejezték a darupályák, illetve a< gépek kiszolgálását ellátó f utóda-* ruk felszerelését. Az új üzemrész- < ben, a már korábban felszerelt^ és kipróbált korszerű sodrógépek-^ kel novemberben rátérnek a folya-< matos, üzemszerű termelésre. Az| új üzemrész munkája nyomán < csaknem kétezer tonnával több^ drótkötél készül a gyárban egy< évben, és ezzel mintegy 30 millió^ forint értékű import gyártmány^ behozatalától mentesül a népgaz-i daság. J ___ _______ < 4 < I pari faniilók \ " _ i társadalmi munkán i i A napokban már kora reg-< gél vidám nevetéstől volt han-1 gos a szirmabesenyői határ. < Szorgoskodó társadalmi mun-< kasok, a miskolci 116. sz. Ipa-< ritanuló Intézet fiataljai „moz-< gatták” a földet, ásták a göd-1 röket. Arra tettek ugyanis vál-J lalást a fiatalok, hogy fásítják< íz épülő ércelőkészítő kör-< nyékét. Több mint 150 ipari1 ;anuló fiatal jött el ezen a na-^ non Szíj Ferenc nevelő veze-< lésével, hogy teljesítse kong-< •esszusi vállalását. Mire este-5 edett, a szorgalmas fiatalok! natszáz facsemete számára ás-1 iák meg a gödröt. < Drótos János, < Miskolc 3------------------------------ ' 4 p ártján is lehet igen rossz idő. De mert ezzel számolni kell, nem árt, ha már előre szervezünk ob'an elfoglaltságot, szórakozási lehetőséget, amit \ nem befolyásol az időjárás, s ; aki nem akar a szállodai szó- ' bábán unatkozni, azt vehesse i igénybe, (legalább egy televí-j zió is elérhető legyen!) Kívá- i natos a velencei út átszerve- J zése, hosszabb időtartamúvá i tétele, esetleg az opatijai na- ] pok rovására, s természetesen , a módosításnak megfelelő j költségkialakítással. Nemcsak i erre az útra vonatkozó kíván- 1 ság. hogy az IBUSZ előre is- \ merje meg a szállodai lehető- < ségeket. s a hosszú, fárasztó ] utak után az utasok ne kény- < szerül lenek hosszan ácsorocni ' a szállók előtereiben, míg < utaskísérőjuk '■ portással, ni- J kudozva arából meáielolöbb , ((az igényeknek és a bef!zp- J tett áraknak megfelelőbb!) < szobákat kierőszakolni. Ne ‘ fordulhasson elő az opatijai < eset. ahol a szálló büszkén J hirdeti prospektusaiban és a J portás mögé akasztott táblán, ‘ hogv csak egy- és kétágyas < szobái vannak, az IBUSZ uta- ! sait hármasával szállásolják j el, mert utószezonban a dí- j vány előlép rendes fekhellyé. Talán kísérletnek is felfoghatjuk az első utazást. Tanulni kell belőle utasnak és IBUSZ- nak egyaránt. Gyönyörű napsütésben léptük át Gyékényesnél a magyar határt. Első utunk az újságos pavilonhoz vezetett. Kíváncsiak voltunk, éhesek a magyar betűre. De kora délután már egy szál újságot sem lehetett kapni. Sok minden történt utazásunk alatt. életük áldozásával vívták ki szabadságukat. A jugoszláv partizánokra büszkén tekintett a második világháborúkeztünk. Amíg csomagjainkat autóbuszra rakták, a tengert néztük, Opatija felejthetetlen szépségű partvonulatát, a S. Búcsú és egy-kél tanulság Az élet produkálja a legtöbb giccset — ezt mormogta egy útitársunk, amikor hazaindulóban a tengerparton gyüleket, tapasztalatainkat. Mindez persze, nem e rövid útijegyzet feladata. De feltétlenül feljegyzésre kívánkozik egy tapasztalat: Jugoszláviában nem felejtették a múltat, nem felejtik a hősöket, a nagyokat és névteleneket, akik vérük,
