Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
Vasárnap, 1964. november 29. ESZAKMACSVAWrtBBTAO 9 A felnőttek felelősségéről jól és rosszul. Akármelyik esetben is gyermekeink sokat vannak „iskolán kivül” és „családi házon kívül.” .látszanak utcán, parkban, sétálnak, bevásárolnak, különféle megbízásokat végeznek, utaznak vonaton, buszon, villamoson sokszor naponta, és sorolhatnánk tovább mozgásukat a társadalomban, az életben. És ilyenkor többnyire nincs mellettük „a nevelő”, „a szülő”, csak a felnőttek veszik körül őket. Csak a felnőttek (meg természetesen saját társaik) hatnak rájuk, alakítják őket életükkel, viselkedésükkel, cselekvéseikkel. Kedves felnőttek! Tegyük szívünkre kezünket, s valljuk be, törődünk-e mi legtöbbször a körülöttünk levő gyermekekkel, jó példát nyújtunk nekik, felelősséggel neveljük-e őket szépre, jóra? Nem hódít-e sokszor bennünk a nézet: nem az én ügyem, nem az én gyermekem. Tudom, azt mondják egyesek, van nekem elég gondom, nem hiányzik nekem a „nevelősdi” (még néha a pedagógusok vélekedése is ilyen), meg aztán olyan „neveletlenek, szemtelenek ezek a mai gyerekek”, nem lehet ezekre hatni szép szóval, kár a fáradtságért. Lehet, hogy „ilyenek” (mármint viselkedésben, beszédmódban eléggé rendetlenek), de vajon kik nevelték őket ilyenekké, kik engedték meg azt, hogy „ilyenekké” legyenek? Talán a nevelők, a szülők nevelik őket „rosszra?” —- Van felnőtt, aki maga is sokallja a mi életünkben meglevő „tilalomtáblákat”, aki maga is nyűgnek érzi a kultúrált, emberhez valóban méltó viselkedési formák, szabályok betartását. De vajon szebb, tartalmasabb lenne és köny- nyebb az emberi élet, ha nem kötnék ezek kezünket? Igaz, A másik ezek a szabályok önmagukban nem elégségesek, be is kell őket tartanunk és be is kell őket fejletlenebb egyénekkel tartatnunk. Ez egyik „nevelői feladatunk”, nekünk, idősebbeknek, felnőtteknek. nehezebb, de eredményesebb módszer: a személyes példa mutatása gyermekeink számára, akkor is, ha azok nem a mi családunkba tartozók. Régi szólásunk igazát nem lehet eléggé hangsúlyozni, nem lehet hatásos annak a követelése, aki bort iszik és vizet prédikál. Aki mást követel gyermekeinktől, mit amit maga is betart. Tolakodó, káromkodó, trágárul beszélő felnőtt társaink, ti, akik semmibe veszitek az emberi viselkedés elemi szabályait, akik pillanatnyi előnyökért sok mindenre képesek vagytok, akár vannak ott gyermekek, akár nincsenek, gondoljatok arra, hogy ezek a gyerekek olyanná is lesznek, amilyenné ti is alakítjátok Őket.. Gondoljatok arra, hogy a gyermekek könnyen utánoznak mindent, könnyen válnak ők is gátlástalanná — akár viselkedésben, akár cselekvésekben vagy csak beszédmódban — ha ezt látják sokszor maguk körül. Hiszen nekik nincs kialakult akaraterejük, nem képesek mindig fékezni amúgy sem magukat, hát még akkor, ha azt látják, hogy így is lehet, erőszakosan, durván élni. érvényesülni. Mindezeken felül még egy dologról nem szabad elfeledkeznünk. kedves felnőtt társak: arról, hogy a „mi” gyermekeinket, a mi családunk növekedő palántáit is a „felnőttek" veszik körül, és alakítják minden rájuk gyakorolt hatásukkal. Ugye mi azt. várjuk tőlük, hogy művelt, becsületes, udvarias, erkölcsös felnőttekké segítsenek alakítani őket, s vajon mi adhatunk-e más hatásokat, más „nevelést” a felnövő ifjúságnak, a mások gyermekeinek? Szeléndi Gábor Emberek, esetek, történetek Vallomás az életről - tettekben... Ruhát vesr a brigád — Sikerül-e a vizsga? — Segítség a rásütéshez A katonaidő után... Az életről a legszebb vallomás a tett. A tett, amelynek talaja a szeretet, az egymás iránti megbecsülés, a meghitt légkör a munkában, az önzetlen segítség és segíteniakarás. önkéntelenül is ez jut annak az eszébe, aki a Borsodi Vegyi- kombinátban a Majercsik brigád tagjaival beszélget, vagy a gondosan vezeteti brigádnaplót olvasgatja. Festők mindany- nyian. A karbantartás, a tatarozás az Ő „hazájuk”, itt mozognak igazán otthonosan, nagy szakértelemmel, hozzáértéssel. Becsületük van a gyárban. S e megbecsülés mögött tettek, nagyszerű cselekedetek sorakoznak. A legifjabb brigádtag Egy napon új fiú jelentkezett a brigádvezetőnél, Májercsik Jánosnál. Mutatja a papírt, elfogódottan néz körül a még ismeretlen környezetben, szerényen, s — mi tagadás — egy kicsit izgalommal is várta, mit szólnak majd hozzá. őhozzá, aki dolgozni akar ... Még alig 17 éves, hatórás műszakra járhat csak, de hát mit tud még ő ... Nem ért semmihez, szakmát szeretne . .. A festőkhöz húzta a szíve. Kavarog benne érzés és gondolat, amikor a brigádvezető és az időközben odaérkező helyettes, Kövesdi Béla mosolyogva karonfogják és magukkal viszik. A többiek kíváncsian. de nem idegenkedve fogadták új társukat, amikor a brigád két vezetője bemutatta nekik. A napok gyorsan teltek. A fiúk felkarolták a „gyereket”, mindegyiknek volt egy bízta-, tó, meleg szava hozzá, tanít-® gatták a szakma titkaira, Ío-J gásaira, amire az új brigádtag,» Pruma Lajos igencsak reagált.J A megbecsülést elsősorban» szorgalmával vívta ki maga-® nak. A szereletet, is. Egy id6J után azt is észrevették a töb-o biek, hogy szót lan, olyan ma-® gánakvaló. Nem akarták ön-* érzetében megbántani, éppen J ezért óvatosan, nagy tapintat-, tál érdeklődtek körülményei® iránt. Kiderült, hogy csaladja J igen nagy, a keresete csak 500» forint lehet, de egy fiataléin-J bér vágyai, igényei, álmai» több fedezetet követelnek, ö® Is szeretett volna úgy öltöz-J ködni, olyan szépen járni, mint* a többiek, de egyelőre nem futotta mindenre. Ekkor történt, hogy a brigád elnyerte a vegyipari verseny dijának II. fokozatát, s a velejáró pénzjutalmat. Más ilyen alkalommal mindig közös kirándulást szerveztek, arra költötték a pénzt. Az elhatározást, ami mindegyikükben megérett már, a brigádvezető mondta ki. Igaz, csak javaslatot lett, de a következő percben már határozat lett: felöltöztetjük a Lajost .. . Ügy is tettek. Tetőtől-talpig új ruhába öltöztették legfiatalabb társukat, akinek talán ez a nagyszerű tett volt élete eddigi legszebb élménye. Sűrűn csenj; a telefon Ipari tanulóként dolgozott a brigádban Kémeri István. Az utolsó vizsgája nem sikerült. Szomorúan, búsan járt közöltük, mindig azon morfondírozott: hát belőlem már soha nem lesz szakmunkás? ... Pedig a szorgalom és az akarat meg volt benne. Csak hát nem mindenki tanul könnyen, simán, zökkenők nélkül ... Az egész brigád összefogott Kémeri István érdekében. Nem sajnálva időt és fáradtságot, tanították, ha kellett, százszor is elmagyarázták azt, amit nehezen értett meg. Sőt! Munka után bennmaradlak az üzemben, együtt, tovább tanítottak és tanultak. S amikor elérkezett a vizsga ideje, a brigád kollektívája 1a- lán jobban izgult, mint. maga a jelölt. S amikor kitudódott, hogy sikerült a vizsga, sűrűn csengett a telefon, szárnyalt a hír: Kémeri levizsgázott. Varga Kálmánnak letelt á katonaideje. Az első útja a gyárban a brigádhoz vezetett,. Örömmel, nagy szeretettel fogadták. Üjra belépett a mindennapi élet sodrába. Aztán elárulta, hogy nősülni akar. Tudták róla, hogy udvarolt annak idején, s hogy a katonaidő után ez a szándéka, de mégis meglepődtek. Gratuláltak a férj-jelöltnek, de a tervet, ami már kezdett kialakulni, titokban tartották. Az esküvő előtt aztán tekintélyes csomagot nyújtottak át a boldog vőlegénynek. Egy öliöny szép ruha volt benne — nászajándékként, az induláshoz. Még egy epizód A krónikás hirtelen nem is tudja, mit vessen papírra, hiszen annyi szép és felemelő tett fémjelzi c brigád útját, amit bármikor példaként leheL állítani bárki elé. Zárjuk le c sorokat még egy epizóddal. A gyár bölcsődéje tatarozásra szorult. Két hétre — a tervek szerint — bezárta kapuit. A csöppségek elhelyezése gondot jelentett a szülőknek. A' brigád elhatározta: amennyire tőlük telik, enyhítenek ezen a gondon. A vége az lett, hogy a festési, mázolási munkákat jóval korábban elkészítették, s így a bölcsőde négy nappal előbb, újra megnyithatta kapuit ... Emberek, esetek, tettek 111 Minderről vall a Májercsik brigád naplója, nagyszerű krónikája ... Tóth Ferenc Egészségvédelmi tanácsok: Beszéljünk a derékfájásról I IRTA: DR. SCHIKFNER GYÖRGY Bár pontos a“nem állanak rendelkezésünkre, különböző felméréseken alapuló megbízható becslés szerint, minden huszadik beteg deréktáji fájdalmak miatt fordul orvoshoz. Ennek a panasznak n rendkívüli gyakorisága teszi indokolttá, hogy részletesen foglalkozzunk a derékfájások legtöbbször előforduló formáival. Deréktáji fájdalmak a szervezet számos különféle megbetegedésénél jelentkeznek vezető, vagy mellékes tünetként. Ilyen fájdalmak lépnek fel bizonyos vesebetegségeknél, epe^ hólyag bántalmaknál, gyomorfekélynél, derékfájással járhatnak lázas fertőző betegségek, derékfájást okozhatnak a többi között daganatos betegségek is. Ez alkalommal a derékfájások úgynevezett reumás formájáról fogunk beszélni. Mi a reumás derékfájdalmak oka, milyen gyógykezelést kell alkalmazni, és hogyan előzhetjük meg a derékfájást, erre a három kérdésre kívánok választ adni. Első kérdésünk tehát: mi okoz reumás derékfájdalmat? Hosszú felsorolással kell válaszolnom. Hirtelen fellépő, átmeneti, néhány napig tartó derékfájást legtöbbször hideg, megfázás, nedvesség, huzat, hirtelen lehűlés, vagy szokatlan, megerőltető izommunka okoz, sőt, gyakran a kétfajta tényező: a lehűlés és megerőltetés együttesen vezetnek heveny reumás derékfájásra. Abban az esetben viszont, ha a reumás derékfájás gyakran visszatér, vagy huzamos időn ál megszakítás nélkül észlelhető, a szervezeten belül fennálló kóros állapot után kell kutatnunk. Az idült, vagy visszatérő derékfájás leggyakoribb oka az ágyéki gerineesigolyák közötti porckorong elfajulásos betegsége, de okozhatja a gerincoszlop kisízületeinek idült gyulladása, az ágyéki gerincoszlop kóros görbülete vagy elcsúszása a keresztcsont felett, okozhatja a keresztcsontcsípőlapát közötti ízület elfajulása vagy gyulladása, a csípőizületek veleszületett vagy szerzett betegségei, a térdizü- letek megbetegedései, sőt nem ritkán a lábak harántboltozatának süllyedése, a lúdtalp tart fenn idült derékfájdalmat. A második kérdés: milyen kezelést alkalmazzunk? Heveny derékfájás esetén, az ágyéki izomzat nyugalomba helyezése az első teendő. Tömötten kipárnázott kemény derékaljon hanyattfekvő helyzetben helyezzük el a beteget és biztosítsuk a fájdalmas izomzat egyenletes hőmérsékletét. Forró fürdőket, vasalást, iszapot heveny esetben ne alkalmazzunk, ezek a módszerek az idült állapot kezelésére valók. Gyógyszeresen gyulladás és fájdalomcsökkentők alkalmazása helyes, ezt egybekapcsolhatjuk enyhe bőrizgató szerek óvatos bedör- zsölésével. Ilyen módon néhány nap alatt a tünetek maradék nélkül elmúlnak. Ezzel szemben az idült másodlagos derékfájás kezelése több gondot okoz orvosnak és betegnek egyaránt. A kiváltó ok kekezelés, meleg fürdők és iszap-® pakolásók, gyógytorna és * masszázs alkalmazása válhat* szükségessé, sőt egyes ritka,* súlyos esetekben — ha a de-® rékfájást povekorongsérv okoz-j ta és ülöidegzsábával is sző-, vődött — műtéti megoldása is* szükségessé válhat. Mivel hu-J zamos és sokrétű gyógy keze-® lésre van szükség, a gyógyulás • legfőbb előfeltétele a beteg és, kezelőorvosának helyes együtt- * működése, ' J A reumás derékfájás, O megelőzése, elkerülése érdeké-» ben mindenki sokat tehet. A* deréktáji izomzat lehűlése el-e leni védekezés és a hirtelen* megerőltetésektől való óvako-J dás szükségessége kézenfekvő.» Helyes a tartási zavarok —J főleg a talpboltozat süllyedés» — kiegyenlítése, megfelelő® orthopéd segédeszközzel. J Helyes és szükséges enyhe de-® réktáji fájdalmak esetén is ki-J kérni az orvos tanácsát, ha a, fájdalmak gyakran kiújulnak.® A megelőzés legfontosabb té-J nyezője azonban a deréktáji® izomzat rendszeres és folya-J matos tornáztatása. A törzs® egyenes tartása ugyanis az® ágyéki csigolyák közötti por- „ coltra igen nagy megterhelést® jelent, és előbb-utóbb a porco-J kon elfajulásos megbetegedés« lép fel. A rendszeres ritmikus® torna viszont javítja a porcok* keringését, táplálkozását és* ezáltal meggátolja azok elf a-» julásat. Rendszeres tornával® tehát biztosítható a derék „fia-J talsága” és ezzel az idült de-J zelésével egyidejűleg Novoka- rékfájas leggyakoribb okozójaj in injekciók, hő- és elektromos megelőzhető. •« A szabálynak elég féfefcfi J smeri és népszerű vállalatunknál, a Felhőfényesítő és Gomolyító Vállalat Külső-Lótáp utcai telephelyén még ezerkilencszázötvenkettőben nagy kulturális beruházásokat hajtottak végre. Járt ugyanis a Főközpontból kint valami fő- ember, aki igen akkurátus volt, és mindenféle kimutatások, jegyzékek átböngészése után megállapította: nem fordítanak elég gondot a dolgozók kulturális ellátottságára, pedig benne van az is a programban, miszerint, ki vidáman sakkozik egész este az üzemi, ebédlőben, annak a termelése másnap százharminc százalékkal emelkedik, különös tekintettel a sakk elmeélesítő hatására. Nosza, azonnal intézkedtek az illetékesek, és vetlek sürgősen egy nagy rádiót közel kétezer forintért, egy lemezjátszót nyolcszázért, néhány doboz dominót, sakkot, és tíz csomag magyar kártyát, bogy a svájci szabadsághösöket megismertessék a fényesitökkel és gomolyitőkkal. Aztán az egészei elzárták egy sufniba, nehogy valaki használja,, és ezzel megrongálja, az értékes leltári cikkek állagát. Csak olyankor vették elő a sufniból, ha a felsőbb szervtől. jött valaki, ellenőrizni a szociális jellegű felszereléseket, meg a kulturális alap felhasználását. Telt-múlt az idő. Közben megértünk néhány átszervezést, és minden átszervezésnél eltűnt néhány csomag kártya, elfogytak a dominók és a sakk-készletek. A rossz nyelvek szerint egyik-másik figurával, éppen a sufnival szomszédos szobák befütésénél szorgoskodtak. De csodák csodája, a rádióhoz és a lemezjátszóhoz senki nem nyúlt, csak a por ülepedett rájuk és beléjük olyan vastagon, hogy szinte működésképtelenné váltak. Ezt a műveletet aztán betetőzte néhány kóbor egér, amely nem ismerve a leltári tárgyak kímélésére vonatkozó rendelkezéseket egy-két, helyen megrágta a vezetékeket, minélfogva valóban süketek lettek a készülékek. ■ *linkás bácsi, aki szak-hivatalscgédi minőségben ügyködött a Külsö-Lótáp utcai központi telepen, egyszer a sok kacat alatt ráakadt a rádióra, meg a lemezjátszóra. Közölte is rögtön Harpagon Leo szaktárssal, a vállalat gondnokával, hogy itt van ez a két fáintos jószág, meg kellene reperálni, hiszen fillérekért rendbe lehetne hozni mindkettőt. Harpagon áttanulmányozott néhány kötet rendelkezést, és közölte, hogy új rádiót lehel venni, lemezjátszót szintén. Erre van lehetőség, és főleg pénzügyi fedezet, de a javításért nem tud kifizetni húsz fillért sem, mert arra meg nincsen keret, Ebben maradtak. Néhány nap múlva Pálinkás bácsi arról kezdett mesél get ni Harpagon szaktársnak, hogy az a két „vacak” igen útban van, ki kéne dobni őket, de n is szívesen megvenné méltányos áron. mert az unokaöccse, aki politechnikára is jár az iskolába, félóra alatt rendbehozza mindkettőt. Harpagon újra a rendeletekbe mélyedt, és ennek eredményeként közölte, bogy használható, át kell adni a MSH-nok, mert a. plakáton is olvasható, hogy gyújtsd a vasat és a fémet és add át a MÉH-nek. azonban előbb illetékes szerveknek meg kell állapítani, hogy valóban eladható-e. Alig néhány hivatalos levélváltás és az illetékes hivatal máris ráütötte a stemplit. hogy „roncs” és ennélfogva értékesíthető, mire. Pálinkás bácsi taxival elvitte a MÉH-telepre, ahol átvették, és többrendbeli okmányok, nyugták, és ellennyugták kitöltése után pontosan négy forint és nyolcvan fillért fizettek ki érte, amit Pálinkás bácsi a taxiköltséggel együtt becsületesen elszámolt — ugyancsak nyugta, ellennyugta közbejöttével s megfelelő bclégek csatolása mellett — a vállalati főpénztárnak, ahol az ügy. illetve a négy forint és nyolcvan fillér megkezdte végelláthatatlan pályáját a könyvelés és a pénzügyi számvitel bonyolult rubrikáiban. ztán Pálinkás bácsi néhány nap múlva az ócskapiacon szakasztott olyan masinériát látott szétszedett állapotban, eladásra kínálva. Igaz. nem négy forint és nyolcvan fillérért. A Felhőfényesítő és Gomolyító Vállalatnál viszont a szabálynak elég tétetett, Benedek Miklós P A !te># F én vés ?aPPal a £“ul‘ ' I can egy 8 évet forma kisfiú „lovagol” a Wartburg hátsó sárvédőjén. Járókelők tucatjai mennek el mellette, nézik, van ki fejet csóvái, de szólni egyik sem szól Alig 10 éves gyermekek s mozi előtt rágyújtanak, füstölnek mint a nagyok, senki nem inti le őket, sőt van olyar felnőtt, aki hasonló korú gyermekek kunyerálásának enged és megkínálja őket egy Kossuthtal. Vonaton 11—15 éves „srácok” rohangálnak, főleg este szemrevételezik a fülkékben ülőket, csapkodják meg nyitvahagyják az ajtókat — tucatnyi felnőtt nézi, tűri a legtöbb esetben. Park. Kerékpárral robogó suhancok, versenyző kisfiúk zavarják a pihenők, a sétálók nyugalmát. Mindenki kerülgeti őket, többen dör- mögve, magukban méltatlankodva. De senki nem áll sarkára, s nem tesz. határozott, erélyes szóval rendet köztük, azt viszont elmondják „ilyenek a mai fiatalok, nem tudják őket megnevelni az iskolában” és így tovább. Ha szóba kerülnek ezek a problémák, ha feltesszük a kérdést az érdekelt felnőtteknek, akik hasonló esetekben jelen vannak: miért engedik meg ezt, miért nem szólnak rá a gyerekekre, a válaszok többnyire azonosak. „Nem az én dolgom ez, Hereije meg őket az iskola, miért járnak annyi ideig oda, nevelje meg minden szülő saját gyermekét.” Ilyen és ehhez hasonló válaszokat kap az ember. „Nem az én gyermekem, mi közöm hozzá, nem az én ügyem.” Eléggé széles körben elterjedt nézet ez, köztünk felnőttek között. Miért veszélyes, miért megengedhetetlen szemlélet ez a mi társadalmunkban? Az ember fejlődésében, nevelésében 3 tényező a legfontosabb: az iskola, a család, és a munkahely. Ezek közül a gyermekeinknek nincs állandó munkahelyük, s így nevelésükre közvetlenül az iskola, a család, az ifjúsági mozgalom van a legdöntőbb hatással. Társadalmunk fejlődésében meghatározó szerepe van a közoktatásnak, az emberek szocialista nevelésének legdöntőbb színterévé válnak az iskolák, de ennek más jelentős tényezői is vannak, így az egyre inkább szocialistává váló családi nevelés, meg az ifjúsági mozgalom nevelő munkája. Ezeken kívül nem szabad lebecsülni a más tényezőket, hatásokat, amelyek alakítják gyermekeinket. Nem szabad kivonni az élet hatásai alól a gyermekeket, hanem ellenállóvá kell tenni őket velük szemben. A gyermekeink kialakult élétrendjében három viszony hal a legerősebben: a nevelő- tanuló viszony, a szülő-gyermek viszony és amiről keveset szólunk: a felnőtt-gyermek viszony. „ , szülő és minden * 20 Mlnc*eri pedagógus is akarva akaratlan, még egy megtisztelő szerepet köteles betölteni: a felnőtt szerepét. És ennek a szerepnek a nagy felelősségét nem szoktuk felismerni sokszor, az ezzel járó kötelességeinket nem szoktuk mindig teljesíteni. Talán abban mindenki egyetért, hogy van ilyen felelősség rajtunk, felnőtteken. De hozzuk bizonyításul a tényeket a kétkedőknek. Gyermekeink a nap jelentős részét (4—6 óra) az iskolában töltik, ha napközisek akkor még többet, a többi 18— 20 órát a családban vagy azon kívül. Nem akarom ezt az arányt most elemezni, de tény. Legtöbb családban dolgozó szülők vannak, s a nagyszülők felügyelete alatt, állnak a gyermekek, de gyakran ez is hiányzik. S ebben az esetben teljes az önállóság, hat minden
