Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-03 / 258. szám

Kedd, I06i. november 3. BSSAKMAOTASORSBAO 3 Téglái fánA bms&űi építkezések A Borsod megyei Építő­ipari Vállalat­nak novemberre 1 millió 200 ezer darab téglára van szüksé­ge ahhoz, hogy feladatait tel­jesítse. Megkapják-e ezt a tégla-mennyiséget a borsodi építkezések? Megyénk legnagyobb tégla­gyára a Tégla- és Cserépipari Vállalat mályi gyáregysége. E vállalat főmérnökétől, Bobor Jenőtől kértünk választ a kér­désre. — A IV. negyedévi terv sze­rint a 13 téglagyárból össze­vont vállalatnak 42 millió 200 ezer darab téglát kell gyártania. Ezenkívül készle­tünkben van 7 millió 700 ezer db tégla. — Mint Bobor Jenő­től hallottuk: ha valaki csupán ezeket az adatokat tekinti, azt gondolhatja, hogy a borsodi építők kérésének teljesítése nem kerülhet különösebb ne­hézségbe. Igen ám, de a válla­latnak, a megrendelések sze­rint, a negyedik negyedévben 50 millió 300 ezer darab téglát kall. kiutalnia. Ez pedig azt je­lenti, hogy megszabott tervét még akkor is túl kellene telje­sítenie, ha a ralctáron lévő összes téglát kiutalná (a rak­tárt azonban nem lehet telje­sen kiüríteni). Miért vállalt ennyi megren- dclést a mályi téglagyár? — Szeptemberben, a vállalá­sok idején szép idő volt. Az időjárás pedig. nagyban befo­lyásolja munkánkat. Szeptem­berben úgy gondoltuk, hogy kedvező időjárás esetén telje­síteni tudjuk vállalásainkat, kielégíthetjük a megrendelők igényeit — mondotta Bobor Jenő. Az időjárás azonban ..közbe­szólt”. A vállalat októberben 5 millió darab tégla gyártásá­val maradt el. Ezután pedig már nem remélhető, hogy so­kat javul az idő, és a gyár fel­számolhatja lemaradását. így érthető, hogy például most a mályi téglagyárban is annak örülnének legjobban ha valamelyik megrendelő la. mondaná a téglát. Erre azon­ban nem lehet számítani. Mi tehát a teendő? Megkap­ják-e mégis a kért tégla- mennyiséget a borsodi építők? tudja biztosítani a katonák el­szállásolását, csupán az étkez­tetését; a. laktanyából való minden napos kiszállítás és fel­ügyelet sem megoldható. Ugyanekkor mit javasol a Borsod megyei Építőipari Vál­lalat? Ezt már Vincze Géza igazgatótól kérdeztük. Vála­sza: — A mályi téglagyár ne gyártson most válaszfal-téglát (90 ezer darab így is raktáron van), se magasított, lukacsos téglát, mert ez nem kell az alapozáshoz. Ezek helyett az építőipar által most igényelt téglát gyárthatná. A téglagyár azonban a Bor­sodi Építőipari Vállalat szá­mára csak e vállalat, diszpozí­ciója helyeit gyárthat mást.. Nos, a borsodi építők az idei, úgynevezett hatos válaszfal­rendelésük egy részét lemond­ták, illetve csak december vé­gére, január elejére kérték. Ezzel bizonyos kapacitást biz­tosítottak a téglagyárnak. Ez azonban még kevés. Van-e más megoldás? E cikk írásakor értesültünk róla: igen, a Tégla- és Cserép­ipari Vállalat vezetői találtak megoldást. Az elmúlt napok kedvezőbb időjárása lehetővé teszi, hogy a mályi és a göröm- bölyi téglagyárban a lehetősé­gekhez képest több téglát gyártsanak. Ezenkívül azt a téglát, amit vagonhiány miatt pillanatnyilag nem tudnak más megrendelőkhöz eljuttat­ni, sürgősen átutalják a bor­sodi építőknek. fó kooperációval, segítő szándékkal tehát meg­oldható még az ilyen kilátásta­lannak hitt probléma is. A Borsodi Építőipari Vállalat vezetőinek tehát nem kell azon töprengeniök, hogyan tudnának Szolnokról, vagy a .Dunántúlról téglát szállítani megyénkbe (ezeken a helyeken ugyanis van tégla, de nincs vagon). A Tégla- és Cserép- ipari Vállalat novemberre egy millió darab első osztályú és 200 ezer darab másod osztályú téglát biztosít a borsodi épít­kezések számára. A megyei pártbizottság ülésén az építők részéről elhangzott panasz, az anyaghiány tehát remélhetően megszűnik. S hogy ezek után az építők teljesíteni fogják-e a rájuk bízott, feladatokat? Ez. már elsősorban rajtuk múlik. (Ruttkay) Öi lakótelep építéséi kezdték meg Miskolcon Miskolc hetedik lakótelepét az új kórházváros mellett, a Szentpéteri-lcapuban építik fel. Az itt készülő 2200 lakást a korszerű technológiai eljárá­sok alkalmazásával, előre­gyártott blokkokból szerelik össze, illetve habosított kohó­salakból öntik ki. Az épületek közül 11 lakóház kilenc eme­letes, egy pedig 15 emeletes lesz. Az új otthonokba beépí­tett bútorokat és gázkandalló­kat helyeznek. Ezenkívül a la­kótelepen két általános isko­lát, ugyanennyi bölcsődét és óvodát, valamint jól felszerelt üzleteket, vendéglátóipari egy­séget is létesítenek. A mun­kákkal a Borsod megyei Épí­tőipari Vállalatnak azokat a dolgozóit bízták meg, akik nagy gyakorlatra tettek szert a diósgyőri blokkos építkezé­seken. Ezek az építők az új lakótelep első négy, egyenként 56 lakásos épületének össze­szerelését most kezdték meg. Az új lakótelep 19G8-ra. készül el. | II mezőgazdasági szakember védelmébe» Termelési tanácshozás ■ szemléltetőeszhöziihhel A téglagyár vezetői so­kat gon­dolkoznak ilyen kérdésekről. És tárgyilagosan meg kell ál­lapítani, megvan bennük a jó­akarat, a segíteni akarás. Tud­ják, hogy rajtuk is múlik az építőipar tervteljesítése. Ezért a következőt javasolták a Bor­sod megyei Építőipari Vállalat Vezetőinek: Az építők 500 katonát kap­tak segítségül. Ha mintegy hat hétre kölcsönadnak 35 katonát a máltji téglagyárnak, a gyár éjszakai műszakban „kiszorít­ja” valahogy a kért tégla­mennyiséget. A javaslat megvalósítását azonban több nehézség akadá­lyozza: a téglagyárban a kato­nák nem tudnának zárt egy- ségben dolgozni; a gyár nem Á termelési tanácskozásokat az általánosságban elterjedt szokás szerint az Ózdi Kohá­szati Üzemekben is hosszabb, terjedelmesebb beszámoló, előadás vezette be, amely egy óráig, vagy még annál is to­vább tartott. A legutóbbi, az október végén lezajlott össze­jöveteleken próbaképpen há­rom helyen, az acélműben, a finomhengerműben és a dur­vahengerműben új módszert vezettek be. A tanácskozó termekben nagyméretű tabló­kon,- grafikonokon tüntették fel az üzem munkájára vo­natkozó adatokat, a fontosabb gazdasági mutatókat, az eddi­gi eredményeket, a soron levő tennivalókat, a munkaverseny helyzetét, a vállalások teljesí­tését. így a részvevők már a gyülekezés ideje alatt megis­merhették az üzemükkel, munkahelyükkel, brigádjukkal kapcsolatos, lényegesebb tud­nivalókat, s a hosszabb ideig tartó beszámoló helyett már csak a tanácskozás formális megnyitására volt szükség. Annál több idő jutott viszont a vitára, a problémák részle­tesebb taglalására. Az első új­formájú termelési tanácskozás jól bevált. A hozzászólók, va­lamint a javaslattevők szá- jt ma több mint ötven száza­lékkal növekedett* az ilyen összejövetel termékenyebbnek, s tartalmilag is eredménye­sebbnek bizonyult. S ami örvendetes, a vidéki dolgozók közül is lényesegen többen kapcsolódtak be a vitába, te­kintve. hogy több idő állt ren­delkezésükre. A jövőben az új módszerű tanácskozási formát fokozatosan kiszélesítik, álta­lánosítják. A gyár versenyiro­dája az illetékes szervekkel karöltve sorozatosan készíti el, állítja össze a különböző munkahelyekre vonatkozó szemléltető eszközöket. Ötletes fusizó as Mit szólsz hozzá! Tegnap csináltam munkaidőben! Fontos hírről tudósítottak pénteken a telexgépek: a MEDOSZ központi vezetősé­gének ülése megvitatta a mezőgazdasági üzemek mun­kásvédelmi helyzetét. A traktorosokról, a mező- gazdasági gépek kezelőiről, a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás minden elismerést megérdemlő élharcosairól volt szó. Éppen ezért van nagy jelentősége az említett vitának, s az ottani felmé­résnek. örömmel nyugtáz­hatjuk, hogy a mezőgazda­ságban, elsősorban az álla­mi szektorban, a múlt évi­hez képest jelentősen csök­kent a balesetek, s küiönösen a halálos kimenetelű bal­esetek száma. Figyelmeztető jel azonban, hogy a balese­tek még mindig több mint fele traktorvezetőkkel tör­ténik: az ő munkakörülmé­nyeikre, szociális és egész­ségügyi viszonyaikra tehát fokozott gondot keli fordí­tani. Nagyon sok tennivaló akad a traktorra ülők. a gép­kezelők felelősségének éb­rentartásában is, hiszen a mezőgazdaságban történi halálos balesetek háromne­gyed részét még mindig a gondatlanság, a fegyelmezet­lenség, az ittasság okozta. A MEDOSZ központi veze­tőségi ülése felhívta az ille­tékes állami szervek figyel­met: többet és intézménye­sebben keli foglalkozni a mezőgazdaság egészség­ügyével. Erre emlékeztet például, hogy 1963-ban 900 megvizsgált traktoros közül csaknem 200-ról derült ki: egészségi okok miatt nem alkalmasak a traktorvezetés­re. Az ilyen és ehhez ha­sonló problémákat, bár je­lentős a munkaerőhiány, rendezni kell. Konkrét ja­vaslatokat tett a MEDOSZ. amikor a munkapszicholó­giai vizsgálatok széleskörű alkalmazásának bevezetését, a vegyi anyagok használatá­val kapcsolatos munkásvéde- iem megszervezését indítvá­nyozta. Reméljük, hamarosan konkrét intézkedések köve­tik a jó és időszerű javas­latokat. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦-♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A képernyő előtt Je«” ^yzeíek az elmúlt hétről Két képzőművész alkotómű­helyébe is elkalauzolt az el­múlt héten a Magyar Televí­zió. Kedden este az Alkotómű­hely című sorozatban félórás filmet láttunk Pablo Picasso- ról. Luciano Emmer kisfilmje nagyrészt alkotás közben mu­tatta be ezt a sokoldalú mű­vészt. Az alkotás pillanatai­nak és a kész műveknek szemléltetése, valamint Bojár Iván kísérőszövege alighanem igen sok nézőhöz hozta köze­lebb a világhírű művészt, ért­hetőbbé, hozzáférhetőbbé tette a sokszor vitatott alkotásai­ban jelentkező emberi monda­nivalót. Másnap, szerdán este magyar mesterrel ismerked­hettünk: az Arcképek, talál­kozások sorozatban Barcsay Jenő szentendrei műtermével, és alkotó munkásságával is­mertetett meg Zsigmondi Bo­ris kisfilmje. Az idős mester „vallomása” munkásságáról, és a film szakszerű kísérőszö­vege szintén igen jó alkalom a televíziót néző nagy töme­gek képzőművészeti nevelésé­re. Kár, hogv Barcsay szöve­gét nem szinkronban rögzítet­ték, hanem a „kép alá mond­ta”. Örömmel fogadjuk az ilyen magasfokú képzőművé­szeti . ismeretterjesztő kisfil- mek sugárzását, de talán jobb időbeli elosztással még hasz­nosabb lett volna. * A vidéki színházak televí­zió-fesztiválja műsoraként A VILÁQJÁRÓ N egyvenhatban Nagyvá­radon látta az ökör­fejű embert; Mutatta is a fényképét, mert ő lefotózta nyomban, ■több oldalról és helyzetből. Én, bevallom, inkább egy merinói jubnak néztem azt az embert, akinek arcát az akro- megállia annyira elcsúfította, hogy ökörfejű emberként mu­togatta magát a nagyváradi vásárban. A pénzt felesége szedte, aki Arokszékrol szár­mazott Nagyváradra, s világ­járó ismerősöm szerint „ve­szettül” csinos menyecske volt Míg társaságunkban tenyér­ből jósolt, majd grafológizált, mutatta felvételeit, Drezda, svájci Alpok, Velence, Párizs: mindenhol járt, mert neki így alakult a sorsa; — Természete állhatatos, de nagyon érzékeny a lelke... Családja körében nem mindig értik meg művészleikét, ám bizakodjék ;.. Akaratos, álta­lában keresztülviszi akaratát. A szerelemben már csalódott... Súlya hatvankét kiló (én het­venötnek saccoltam a hölgyet, aki viszont az első szóra beis­merte, hogy „igen, kábé hat­vankettő kilót nyomok”). Az évét..« No, persze, ezt disz­kréten megőrzőm magamnak..: — s szemöldöke felszaladt si­ma homlokára, mely viszont egészen a tarkójáig nyúlt. Tudományos munkatárs, azt mondta, az a foglalkozása, de volt ő kubikos, hordár, újság­író. („Melyik lapnál?” — kér­deztem, de lilába ismételtem, nem hallotta meg kérdésemet), alkalmi és örökéletű versek szerzője, a virágszakmában európai híre van, úgyszintén a szőlészetben is. — A foto, azt szeretem a legjobban — s szorgalmasan rakosgatta asztalunkra felvé­teleit. Néhány ügyes felvételt is mutatott, igaz, de ha ember került a képre, nekem valaho­gyan a fegyencek jutottak eszembe... i— És most? — kérdeztem. — Kérlek, most szabadságon vagyok — s biztosított rokon- szenvéröl. Valamikor ő is írt, regényeket, meg elbeszélése­ket. de mostanában nincs rá ideje. — Négy diplomát sze­reztem, megérted hát, mennyi időm maradhatott az iroda­lomra ...? Pedig azt is nagyon szerettem. Később nekem is elmondta jellememet, írásból, persze: „Állhatatos a természeted, de nagyon érzékeny a lelked, művész vagy, ezt nem lehet letagadni... A szerelemben már csalódtál, de akaratos vágj' és amit akarsz, azt meg­valósítod.” — Szerinted az az ökörfejű ember ... Sok pénze volt, azért szerette az a szép árokszéki asszony? — Csakis! — De hát az koldulásnak számítót... A szépasszonyok pedig, és a koldulás... Már megbocsáss! — Á! A nőle kiismerhetetle­nek ... — nézegette a papír­lapot, amelyre azt íratta fel velem: „Ma szép indőnk van, és jó ebédet ettünk, — vala­mint oda kellett írnom, hogy mikor és hol születtem, anyá­mat hogy szólították lányko­rában.” Mondjak még valamit? nézett rám. M ondom neki, hogy nyu­godtan abbahagyhat­ja, mert mindezeket és még különbeket is tudok magamról. A nagy drezdai képtárat le­fényképezte, de arra már nem futotta idejéből, hogy ^beles­sen”, ha csak félórára is. Qwedlinburgban megivott két pohár sört Heine tiszteletére, kalapot emelt a werdigerodesi mackónak, mely a város ka­puja előtt áll, egy magas szik­lán, az út fölé hajolva. Nagyon érzékeny a lelke, de természete állhatatos — me. sélte az új asztaltársnak, aki áhítattal és fényes szemekkel figyelte. Én egy százéves szlo­vén paraszt portréját nézeget­tem. Találgattam, hány ránc rakódott arcára a hosszú élet során, és hogy azokat a ránco­kat mi okozhatta: Mikor magunkra marad­tunk, megérdezte, nem ven­nék-e tőle szőlészeti és borá­szati szakkönyvet. — Most nem kell kifizetned, esetleg egy részét, ha van rá pénzed... Majd részletekben ... — Nem — mondtam —. Bár elismerem, azt is ismernem kellene. Nem ártana. De most igazán nem akarok szőlészeti és borászati könyveket vásá­rolni ... — Csinálok rólad pár felvé­telt ... — mutatott néhány portrét még azokból, amelye­ket eddig nem mutatott meg. — Ezek a fiaim! — két kamasz nevetett rám. Igazán szép fel- lehet, hogy még holnap is tá­vétól volt, és szép, egészsége- lálkozunk. eek a fiúk. Pécsről láthattuk az elmúlt héten Shaw Az ördög cimbo­rája című színművét, ügy érezzük: nemcsak a technikai hibák az okai, hogy a közve­tített előadás, különösen an­nak első felvonása, megköze­lítően sem elégítette ki azt a várakozást, ami a mű és a pécsi színház hírnevének is­meretében jogos volt. * Ismét jelentkezett a Zenélő órák fejtörő sorozata. A For­rni Miklós, Lukin László és Kollár Endre vezette műsor a korábbi hasonló sorozattól részben eltérő módon kéri szá­mon a jelentkezők felkészült­ségét, s bizony alapos tudás keil hozzá, hogy valaki helyt­álljon és értékes helyezést ér­jen el. A fejtörő alapjául szolgáló magas színvonalú mű­vészi műsort örömmel fogad­tuk. Külön örültünk Germa- nus Gyula professzor szere­peltetésének és úti beszámo­lóinak. * Bizonyára nemcsak az épí­tőiparban dolgozók figyeltek a képernyőre szombaton este, amikor a Nyílt tárgyalás-on az építőipari fiatalok problé­máit vitatták meg. Sok-sok érdekes felszólalást lehet más munkaterületekre is vonat­koztatni. Nagy kár, hogy az élénk vitát idő hiányában szinte be kellett rekeszteni, de ha már ez szükséges volt, úgy egy-két perccel hamarabb is megtehették volna. Akkor lett volna mód és idő, hogy a ♦ vitavezető Nagy Richard ne ■— TudodA kollégák csi-^csak rövid tőmondatokban nálnak rólam, ha nagyon kell ^kényszerül jön összefoglalni a — mentegetőztem, mert hát a?tartalmas eszmecsere tanulsá- sima homlokon ráncokat vet- ♦ gait. torn észre. Arca is előreugró, nagy orra mintha könyörgőnő A húsz évve, ezelőít _ nyulna eiőre kerne valamit,Jgyilkolt márür köItő Radnóti attól, akire rámered a szemeZMmós emlékének áldozott egeszen elsv.ui kuli. _ % Ma gyár Parnasszus című új Hallgattunk. Én a borere hírsorozatának G]sd adásában a ütköző foltokat figyeltem, televízió. A lírai hangvételű a kesernyésre görbült szayit.^okumentumfilm, amelynek közben az akromegalhaban<>, , . szenvedő nagyváradi ökörfejűt^psorai alatt Smkovits Imre emberre gondoltam, és szép,$es Katalin tolmácsold­árokszéki asszonyára. *sában hangzottal:: el a költő — Pesti vágj'? 2verseinek legszebbjei, miköz­— Pesti — mondta, és várta, $ ben a versek és képek asszo- hogy kérdezzek még. Mit kér-^ciációiból kibontakozott a tra- dezzek? Felállt. Olyan nehe-^gr;-;cus végű költői életút, szép zen vitte magát, hogy mar-f , __, , ... m ár utána kiáltottam: ♦emelkedett hangvétellel idézte — Várj! Mégis meggondol-f *adaotl Miklóst- Talán “ tam. Azok a szőlészeti köny-4, cossa& szemtanújának meg­yek érdekelnének! ♦szoláltatását a kisfilm végére em szóltam utána. Ha^ke^e^ volna helyezni az idő­visszajön, majd meg-^rendiség jobb érzékeltetése jegyzi, hogy nehéz azO végett, és nem lett volna ká­ólai- w? vg Ól"l C,0n o pr-f-r r majd N élet, mire én csak aztTrára az egészé5en igen ma tudom majd mon-4 , * . r f b dani: Bizony, nem olyan egy-£S/'lnvonalu művészi alkotás­szerű, mint ahogyan azt sokan ♦nak> ha film végeztével a hiszik és élik. ^bemondó az elhangzott versek Hagytam, járja a világot,^.címeit, előadókként, csoporto­méi most neki is. nekem is*sítva felsorolja. Nem minden Hegyalja möge szorult es meg-* , „ . ..... . .- - ■ - 5 néző ismer fejből műiden ♦ Radnóti-versefc. ♦ Benedek Miklós Barátb Bajos

Next

/
Thumbnails
Contents