Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-21 / 247. szám

4

ES2AKMAGTARORSZÄG

Szerda., 1964, okt$bec 35L

A valóság még a brigádnaplónál is szebb

Radnóti Miklósra emlékeznek Diósgyó'rben

Húsz esztendeje gyilkoltak 0 meg és vetették az abdai tő- » megsírba a fasiszták Radnóti 2 Miklós költőt. Az ő emlékének o áldoz most a Diósgyőri Vasas • Bartók Béla Művelődési Ház o az október 30-án, péteken este ® tartandó emlékesten, valamint e az ezt megelőző középiskolai o pályázaton. Az emlékesten e Borsodi Gyula emlékezik a § költőre, majd Radnóti műveit, 2 valamint dalokat és egyéb mű- J veket hallhatunk Dobos Ildikó °

o

és Gonda György, a Miskolci o Nemzeti Színház tagjai. Nyit- ° rai Péter és Nohaj Imre vers- 2 mondók, továbbá Mihály Má- ® ria és Káveczky Zoltán éneke- o sek előadásában. Az emlek- » esten mutatják be a középis- 2 kólái pályázat legsikeresebb “ darabjait is. A pályázaton, o amelyen minden középiskolás « részt vehetett, Miért tetszik? 2 címmel a költő egy-egy versé- J rőí kellett rövid értekezésben o elmondani, hogy mi ragadta o meg a pályázót legjobban, 0 miért tetszik. A beküldött pá- ° lyaművekből a zsűri hatot is- ™ mértét az emlékesten, és azok o közül hármat jutalmaz könyv- s utalvánnyal. 2

Mikor válaszol a MIK?

„Már egy éve elmúlt, hogy a MIK háromszor tett ígéretet lakásom kéményének megjavítására. örültem, hogy a tűst végre a kéményen távozik majd el, s nekem családommal együtt nem kell télen nyitott ablak mellett lennem. Minthogy azonban csak ígérte, egy hónappal ezelőtt ismét írtam a MIK-nek, hogy a háromszori ígéretet váltsák végre valóra. A levélre eddig még csa.k nem is válaszoltak. Ismét a nyakamon a. tél, ismét jön majd a lakásba a füst. Meddig kell még várnom?. — írja Dobo- veczky Sándor Miskolc, Széchenyi u. 86. szám alatti lakos. *

Reméljük, a MIK házkeze- lősége nem késik sokáig a válasszal, még kevésbé az adott ígéret beváltásával...

Tanácstagok fogadóórái

Miskolc városi tanácstagok: Október 21: Nádler Viktorné, Széchenyi u. 94., 17 órakor; Piu- kovics József, MIK-kultúrterem, Dózsa Gy. u. 30., 17 órakor.

Október 23: Gyimesi Béla, TIT. kér. tanácsháza, titkári szoba, 14 órakor; Kalló István, Latabár E. u. 9., 36 órakor; Molnár Ferencné, Oprendek pártszervezet, 17 órakor.

A Magyar Rádió és Televízió

miskolci studlólónak műsora

(IBS métere« tníJlámhosszöD Iß—lf óráig)

A riportereké a szó.

Gépgyári jelentés.

Fűtőházi szemle.

Könnyűzene.

Az egészségügyi kultúra kérdései.

A nők életéből: Szerenádok. Sporthíradó. Olimpiai hírek.

az igazgatónő.

Várható időjárás ma estig: túlnyomóan felhős idő, további esőkkel. Élénk, helyenként erős északi, északkeleti szél. A hőmérséklet alakulásában lényeges változás nem lesz. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 10—13 fok között.

Válíoatassák meg as utcanevet

Az elmúlt napokban történt gősen a mentőket, de csak az eset. Szüléshez hívták sür- hosszas keresgélés után találták meg a házat, ahol már nagyon várták őket.' Nem a mentősök voltak azonban a késés okai, hanem az a lehetetlen és tarthatatlan helyzet, hogy két Lyukóvölgy elnevezésű utca is van a II. kerületben. Már tavasszal is kértük egyik lakógyűlésünkön, hogy adjanak más elnevezést utcánknak^ mert így sok tévedés adódik. Sokszor a postás is hiába keresgéli a címzetteket, mert akinek a küldemény szól, az rendszerint — a másik utcában van...

Szőr Sámuelné Lyukóvölgy, 11. szám

Beváltott

ígéret

Á közelmúltban egy tanácstagi beszámoló alkalmával a Petőfi tér 1. szám alatti lakók elpanaszolták, hogy messziről kell hordaniok a vizet. Az ott jelenlévő Prókai Ottóné tanácstag feljegyezte panaszunkat, és megígérte, hogy közbenjár. Az illetékesek foglalkoztak kérésünkkel, és az Ígéretet tett követte. Köszönjük a gyors segítséget.

Ezúton kérjük a MIK-et, hogy most már sürgősen szállítsa a szükséges lefolyócsöveket, hogy mi társadalmi munkával még a fagy beállta előtt összeszerelhessük azokat.

Zavarhó Gézáné Miskolc, Petőfi tér 1.

sen, s lesüti szemét. Érzik, itt némi ellentmondás van. Csend — és rádió.

— Mit vettetek még?

Gyula szinte kitör:

— Ennek a szerencsétlen Zolinak szerencsétlen ötlete a rádió. Emiatt is kaptak el minket, már a Déli Pályaudvaron. Ott nyagatta éjszaka, amíg a vonatra vártunk. Én mondtam, hogy elég a szájharmonika, amit vettem, meg a kártya.

Kiderült, hogy egy liter pálinka is meghúzódik a táskában.

— És ez? Isztok is?

— Én nem — szégyenkezik Zoli —, de úgy gondoltuk, jó lesz az erdőbe, ha esetleg félünk... — Ahogy közeledünk Miskolchoz, a gyerekek kevesebbet beszélnek. Mert ezután jön a feketeleves. A pénz ugyan meglesz, mert a boltokban visszaváltják a rádiót, de a szülők nemigen lesznek túl elnézőek ' a remeteségre vágyó fiúkkal. Zolinak még ott van az iskola is, ipari tanuló. Gyula jó munkahelyet hagyott el a kaland kedvéért.

Gyorsan haladunk a kivilágított város felé, s olyan gyorsan tornyosodnak a gondok, szőke fürtjeik alatt is. Most már egymásra is haragszanak. Egyik azért, mert lopásra vitte a másik, Gyula pedig a táskarádió vásárlást okolja, amiért nem sikerült a „nagyszerű terv”.

n „ egérkeztünk. Szótlanul szedik csomagjaikat. Úgy magukba

Wg roskadtak, hogy a kísérőnek

9 kell rájuk szólni:

— Nem tudtok köszönni?

— Kezét csókolom — rebegik, s már nyoma sincs hangjukban a lelkesedésnek.

Mennek búsan a felelősség revon ás elé.

Tíz év múlva nem marad más ebből a mostani rémületből, mint egv suta-buta kamaszkori emlék, s maguk derülnek majd legjobban táskarádiós remeteségükön.

Adamovics Ilona

lünk kertet, gyűjtünk erdei gyümölcsöt, s megélünk.

— Munka nélkül?

— Munka nélkül? — kérdezi vissza Zoli. — És Robinson? Ott kell ám az erő, az ügyesség, hogy az ember maga tartsa el magát.

Észreveszik, hogy cingár alakjukat vizsgálom, erre Gyula megmagyarázza:

— Most vékonyak vagyunk, de miért? Mert az ember csak a szabad természetben fejlesztheti ki fizikai elejét. Itt a városban — legyint öreges keserűséggel — csak elsatnyulunk.

F--------------------------------------------- EiBSE;^

R

emete-romantika

n

Olyannak kéne. lennünk, mint Kinizsi, vagy mint Toldi!

— Ma már nem a nyers erőből él meg az ember. A technika többet segít, az ész...

— Technika — biggyeszti el száját a nagy szőke gyerek —, az nekünk nem kell. A természet... A szabad levegő... A csend... Csend!...

Olyan szónoklatokat vág a dicső, néma természetről, a magány szépségéről, hogy már kezdem elhinni, igazi Robinsonok ülnek velem szemben.

Jól van, felteszem, hogy magányos, remetének való, múlt századból ideszakadt gyerekek ezek. Lássuk, hogy képzelték el az erdei magányt, a csendet.

— Mit vittetek magatokkal?

— Két pokrócot.

— Mást nem?

— Volt pénzünk. A többit megvettük volna.

— Már el is kezdték, a remete felszerelés gyűjtését — szól közbe az egyik kísérő, s egy vadonatúj táskarádiót emel le a csomagtartóból. — Ezernyolcszázért vették.

Ezen már legalább mosolyogni kell. A két „srác” összébbgubbad az ülép zemben ülnek velem, szőkén, í magukba süppedten, serdülő J koruk súlyos terhét cipelve. Nem tudtak megbirkózni 16 évük eleven képzelő erejével.

Most már visszafelé hozza őket a vonat. Két kísérőjük igyekszik jókedvű pajtáskodással elhessegetni homlokukról a nagy gond redőit, de nem sikerül.

Különösen Zoli lógatja orrát, ö van nagyobb bajban, hiszen az „új élethez” ő szerezte be otthon az anyagi alapot. Próbálom szóra bírni őket. Eleinte csak igen, nem a válasz, de aztán megbarátkoznak, s kiöntik szívüket.

Hogy mi a bajuk?

Tizenhat évesek. S mint ahogy a serdülő sokszor maga sem tudja megmondani, miért mulattatja, vagy bosz- szantja valami, ez az egyensúlyhiány kerül felszínre az 5 kusza tervükből is.

Kritikus elmék. Különböző nézeteket, meggyőződéseket állítanak szembe egymással, hol ellentmondva saját előbbi állításuknak, hol észrevétlenül azt bizonygatva, amit előzőleg én mondtam nekik.

Egyetlen törekvés hatja át lényüket és balul sikerült cselekedetüket: úgy élni, mint a felnőttek, megszabadulni súlyosnak vélt gyermeki kötelességeiktől, önállóságot, egyenjogúságot szerezni.

— Hová indultatok?

— A Bakonyba. Remetének.

Ezt Zoli mondja, röviden, határozott keménységgel. Ott bujkál bennem a nevetés, de nem szabad, mert akkor vége a bizalomnak. Legalább látszatra komolyan kell venni őket.

— Nehéz élet az. s normális ember nem sokáig bírja a magányt.

— Mi kibírjuk — válaszól Gyula, s már látom, ő a vezetője a remeteduónak.

— Úgy gondoltuk — lelkesedik bele —, hogy építünk egy kis házat, csináböző kollektív-megnyilvánulások közben láthatjuk a brigád tagjait. Finoman rajzolt keretben láthatók a portrék is, amelyeket közösen csináltattak valamely fényképész szövetkezetnél.

P pillantás a hangos és

bgy állandó, egybefolyó zajjal járó gépekre, a gépek előtt ott látjuk a „megelevenedő” brigádtagokat. A szorgalmas munka láttán nem maradhat el kérdésünk:

— És a kulturális vállalás?

— Közösen járunk színházba, moziba, könyvtárba. Nem azért, mert ez így illik, hanem mert szeretünk közösen tanulni, szórakozni. Tanulás dolgában sem állunk rosszul; a brigádból ketten. Szabó Erzsébet és Kuoai Mária közgazdasági technikumba járnak, a többiek mind nyolc általános végzettséggel rendelkeznek. Az elmúlt esztendőben kis kollektívánk olyan jól szerepelt a KlSZ-szeminá- riumon, hogy javasoltak bennünket oártszemináriumra. Elhatároztuk, hogy mindany- nyian rendszeresen részt veszünk az előadásokon, a foglalkozásokon. Kirándulásainkat is közösen bonyolítottuk le; iartunk a Lőrinci Fonóban, a Kisnesti Textilgyáriban, a Szerencsi Csokoládégyárban. Meglátogattuk a Lenin Kohászati Műveket és egyéb Borsod r-ionyei üzemeket.

I

„ nekünk még egy

van „specialitásunk”, amely szintén összetart bennünket. Ez nem más, mint a ..kollektiv” uzsonnázgatás. . Szinte egy falatot sem tudnánk megenni anélkül, ha nem lennénk együtt. Bizonyos kollektívákban szokásos, hogv a brigádtagok szerteszét ülnek, de mi evés közben is azért maradunk „egy csomóban”, hogy megtárgyalhassuk a másnapi, vagy a heti programot. Uzsonnázgatás közben szó esik sok mindenről. Még a politikáról is.

Finom pihék szállingóznak az orsózó teremben. Pergő ujjak őrködnek a szálak felett. Nincs kapkodás, nincs úgynevezett versenyláz, hanem önként vállalt szigorú munkarend, amelyet tulajdonképpen nevezhetnénk megmegújuló, hivalkodás nélküli mindennapi munkaversenynek. Az Előre-brigád, amelynek élén Szin Andrásné szorgalmas fonómunkás áll, a mindennaDos feladatok szívós, következetes teljesítésével készül az ifjúság m^nVáján-rk számvetésére, a KISZ VI. kongresszusára.

Párkány László

Egy idős mester visszavonul

Az irattárban lapozgatva kezembe került egy régi, megsárgult iparigazolvány, melynek a tolcsvai Petróczy Gusztáv volt a tulajdonosa.

Régen adták ki ezt az okmányt. 1921-ben, amikor az országban nagy volt a munka- nélküliség. Petróczy Gusztávnak szerencséje volt: Tolcsván asztalos iparigazolványt kapott, nem kellett községről községre vándorolnia, hogy a szakmában elhelyezkedhessél;.

Asztalosukat megszerették a község lakói. Mindig szép, mindig becsületes munkát adott ki kezéből, nem volt harácsoló természetű, családja megélhetésének biztosításáért dolgozott. A kivetett adókat rendesen fizette, ném került összeütközésbe a hatóságokkal sem.

S mi lett az 1921-ben kiadott iparigazolvány sorsa? Petróczy bácsi megöregedett, az idős mester gyakran betegeskedik, ii ev érzi. nem tud tovább

rendszeresen dolgozni. Nemrég levelet küldött a Sátoraljaújhelyi járási Tanács ipari szakigazgatási szervének. Leveléhez mellékelte iparigazolványát is. „Alulírott, Petróczy Gusztáv tolcsvai lakos kérem, hogy iparengedélyemet megszüntetni szíveskedjék. Kérésemet azzal indokolom, hogy 75 éves vagyok és idős korom, valamint betegeskedésem miatt dolgozni már nem bírok. Eltartásomról gyermekeim gondoskodnak. Az asztalos mesterségem ideje alatt nyújtott segítségükért ezúton is hálás köszönetét mondok. Az iparigazolvány bevonására■ vonatkozó fszíves írásbeli értesítésüket várom.”

Az értesítést elküldték. Meleghangú levelét pedig mind a megyei tanács ipari osztálya, mind a járási tanács szakigazgatási szerve nevében köszönjük. A visszavonuló idős mesternek erőt, egészséget és nyugodt öregkort kívánunk.

Sípos István ipari előadó

I

p .. igazán csinos az a “ea,2 brigádnapló. Műbőrkötésben, fényes papíron finom rajzolatok, díszítések, modern ábrák. Einbeck Jó- zsefné KISZ-titkár szerint meg kell nyugodnom: a Miskolci Pamutfonóban, minden, Szocialista brigád címet elért, vagy a címért versenyző brigád naplója ilyen kellemes, mint Szin Andrásné munkacsapatáé.

Az orsózó kollektíva több esztendeje dolgozik együtt. Most a KISZ VI. kongresszusának tiszteletére az Ifjú szocialista brigád cím megszerzésén munkálkodnak.

Az orsózó gépek nagy zajában alig értjük egymás szavát. Szin Andrásné lágyan mosolygó, kedves, fiatal teremtés. A termelés „menetéről” alig ejt néhány szót, valahogy megszokta már, hogy az ő brigádjánál mindig rendben legyenek a dolgok. Arra szinte szót sem veszteget, hogy a tervek szerint a kongresszus kezdetéig és utána is mindig erősen száz százalék felett termelnek. A minőségjavításban, a hulladékcsökkentésben akad még tennivalójuk, de ezek magától értetődő feladatok. Azt mondja a fiatalasszony:

— Mi verseny nélkül is „versenyzünk”. Megszoktuk

már a lelkiismeretes munkát. Korábban kivívott rangunkért nap mint nap megküzdünk. Úgy hiszem, ez szép kongresz- szusi köszöntőnek számít. Brigádom minden tagja fiatal. Az átlag életkor 24 év. De vannak közöttünk 19—20 évesek is. Hogy szinte teljesen megértjük egymást, az életkori sajátosságainktól függ, vagyis attól: fiatalok vagyunk.

Nézegetem a brigádnaplót. Miként tükrözi a díszes, albumnak is beillő füzet az említett fiatalos együtt-gondolko- dást. Kedves, naivnak tűnő szar'ak kíséretében vallanak a brigádtagok néhány olyan epizódról, amely napnál fényesebben bizonyítja együvé- tartozásukat. Például: Laczkó Károlynét betegsége alatt ekkor és ekkor meglátogattuk. A három Marikát közös névnapon köszöntötte a brigád. Az egyik Marika eljegyzésén szintén jelen volt a kollektíva. A brigádvezető népi ülnökként részt vett bírósági tárgyalásokon. Erről is vall a naoló, továbbá azt is olvashattuk, hogy az ülnökösködés- nek érdekes vonatkozása is volt: Szin Andrásné a tanulságos tárgyalásokról beszámolt brigádtársainak. Fényképek illusztrálják a brigádnaplót, a fényképeken különnak róla magukkal az alkotókkal. A helyes kezdeményezés azonban magában hordozza azt a hibalehetőséget is, hogy a vita formálissá, gyakorlatilag keveset adóvá válik. Ugyanis tíz perccel a vetítés után, amikor a film emlékei frissen ugyan, de teljesen megemésztetlenül élnek az emberekben, egyetlen alkotásról sem lehet érdemben vitázni. E szatirikus vígjáték, kifejezési formáit tekintve, teljesen probléma mentes, bárki számára azonnal érthető, áttekinthető, értelmezni csak egyféleképpen lehet. Mégis, a vita minden felszólalója elmondta, meny-> nyire nehéz véleméntrt formálni róla közvetlenül a ve• títés után. s döntő többségben csak a film pozitívumainálty felemlegetése á1lt így, a hirtelen élmény felületes vizsgálata. alapján, a felszólalások tengelyében. Mennyivet markánsabban jelentkeznék mindez egy magvasabb. ig&» nyesebb, szűkcbb közönség rétegnek szóló film esetéiben?! És menümre más lett volna, esetleg a vita, ha az letisztult, leülepedett élmények inkább átfontolt megfogalmazású tükröződését nyújtjt másnap, vagy még később. Lehet, hogy kevesebb közhelyszerű dicséret, dg mim dánképpen több érdemi megállapítás jelentkezik így a vitában és ezzel hasznosabbá, eredményesebbé válik a tanácskozás.

Javasoljuk: legyen továbbra. is rendszeresen bemutató előtti vetítés az SZMT Művelődési Házában, és az alkotókat hívjuk meg néhány nap, vagy egy hét múlva. Akkor mondjuk el lehiggadt., az ősbemutató élményének ünnepi hangulatától letisztult észrevételeinket, dicséretünket. kifogásainkat. A filmek alkotói is több hasznát látják.

(bcnedck)

A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa Művelődési Házának és a Magyar Filmművészek Szövetségének rendezésében filmbemutatót tartottak október 17-én, szombaton este Miskolcon.

Az új magyar filmeket a mozikban történő vetítések előtt itt, Miskolcon, meghívott közönség előtt mutatják be először. E bemutató első darabja volt annak az érdekesnek. ígérkező sorozatnak.

A szombaton levetített első filmet, a. Másfél millió című új magyar filmvígjátékot, amelynek két alkotója is jelen volt, a mintegy ötszáz néző nagy tetszéssel fogadta. A Másfél millió-t Palásthy György és Tabi László írta, dramaturgként Bán Róbert működött közre. Hegyi Barnabás fényképezte, és a társíró Palásthy György, a. Mindenki ártatlan? és a. Meztelen diplomata című film rendezője rendezte. Központi alakját Makiári Zoltán jeleníti meg, a főbb szerepekben Kiss Manyit. Bessenyei Ferencet, Márkus Lászlót, Sztankay Istvánt, Gobbi Hildát, Gábor Miklóst, Sinko- vits Imrét látjuk. A miskolci ősbemutatón tapasztaltak alapján a film közönségsikerre számíthat.

A bemutatás után Palásthy György és Bán Róbert részvételével szúkebbkörú. anké- tot szerveztek a. látott mű megvitatására. A művelődési ház egyik helyiségében mintegy harmincöt-negyven néző beszélgetett, vitázott a filmről, mondta el véleményét a látottakról.

örömmel for-fjük a művelődési ház jó kezdeményezését: helyes és hasznos, ha a filmművészet iránt érdeklődők közül mind többen megismerkednek már jó előre a magyar filmgyártás legújabb alkotásaival, és helyes, ha beszélgetnek, vitéz-