Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-10 / 238. szám
Pzomfcat, 1964. október 1». (SSZAKMAGIABOitSZAO 3 Szedik a burgonyát X prügyi Tiszamente Termelőszövetkezetben megkezdték a burgonyaszedést. A lengyel fajta burgonya bő terméséből jelentős mennyiséget vetőgumóként értékesítenek. Lóhát Imre és Rátz Mihály né szedik a burgonyát. * ► Gyorsítaná kell «> a kenyérgabona ;; vetésüUemét ;; A Földművelésügyi Minisz- < > tórium növénytermesztési fő- J J igazgatóságán tájékoztatásul < • elmondották, hogy az őszi be- J * takarítás üteme általában jó,«. s az egyes főbb növényfélék • ‘ betakarításában a mezőgazda- < ! sági üzemeink 5—27 százalé-<> kos előnyre tettek szert ! ’ Az ősziek vetésében viszont! I lemaradás tapasztalható a<> múlt évi teljesítményekhez!! képest. A kenyérgabona ve-«« tőmagját kereken kétszázezer!; holddal kisebb területen tét-«» ték földbe, mint a múlt év ha-'j sonló időszakában. !! A lemaradás szinte teljes <. egészében a búza-vetésterüle-!! leket terheli. ;J A legsürgősebb teendőkről ; J szólva, a minisztérium vezető« > szakemberei hangsúlyozták, ;; hogy most elsősorban a ke-,, nyérgabona vetésütemének« > gyorsítására van szükség. An-!! nál is inkább, mivel a tava-« ► lyihoz képest lemaradás mu-J! tatkozik. Viszont bizonytalan,« > hogy a vetésre alkalmas idő; J kitart-e október végéig, mint,! a múlt esztendőben. ;' Buda Arpádné, az Állami Velömagfelüsyelösíc dolgozója fém- zárolja a vetöburgonyát. A munhaerőgazdálhodás lélektana I t | i 2 íróasztal munkát keres” — szokták mondogatni üzemeinkben, intézmé- nyeinknél, valahányszor szó esik arról, hogy egy-egy osztályon, az indokolatlanul megnövekedelt létszám következtében bürokratikus, sok fölösleges adminisztrációval terhelt lett a munka. De úgy is lehetne ezt mondani, hogy fölösleges emberek vannak az osztályon, vagy a csoportban. A munka erógazdólkodás ilyesfajta tünetei nemcsak kellemetlen gazdasági konzekvenciákkal járnak, hanem kedvezőtlen lélektani kihatásokat is okoznak. Valahányszor azt hallja az ember, hogy öten elmentek szabadságra, hárman pedig hivatalosan távol vannak a tizenhattagú osztályból, önkéntelenül is felvetődik a kérdés: hogyan végezhetik el mindennapi munkájukat feleannyi létszámmal? A válasz legtöbbször az: helytelenül állapították meg a~ osztály létszámát, nem tükröződik abból a mun- okaerőgazdálkodás fontossága, a szervezési, ü illetve ügyrendi előírás. Ha nem így volna, «.nem lehetne „kiadni albérletbe” a fel osz- ;;tályt anélkül, hogy ez ne okozna gondot a , » megmaradottaknak. S az ilyen gondok néha ‘‘a gazdaságtalanságon túlmenően az embernek gondolkodásában is nagy károkat < > okoznak. !! Az egyik miskolci nagyüzemben egész hallom figyelmeztetést, büntetést tett elém az " osztályvezető, s amikor meglepődtem, azt <>mondta: ők inár hozzászoktak az ilyesmihez. "Nem veszik tragikusan, mert úgy érzik, so- % kát raknak a vállukra. J Ebben a megállapításában, ebben a keser- , !nyés megjegyzésében, s még inkább a további «►fejtegetéseiben az is benne volt, nélia ugyan !J két-három nappal előbbre lehetne hozni a «►határidőt, de „nem törik magukat, mert !; úgyis mindegy. Úgy sem készülték el időre. < «Kritikát és büntetést kapnak, akkor is, ha ■' valamelyest megrövidítik a „csúszást”. < > Nem tenném szóvá ezt a jelenséget, ha csak íegy üzemben tapasztaltam volna. Azonban «»másutt is hallottam olyan esetekről, amikor ;*a helytelenül megállapított létszám, a mun- !!kaerőgazdálkodásban fellelhető fogyatékos- <1 ság alapvető fegyelemromboló hatássá vált. ü Szinte jelszóvá lett néhány helyen az „úgy- < >is elkésünk”, a „kevesen vagyunk” és a „sóikat raknak ránk” szólásmondás. Ezek a „jel- ■ >szavak” egyfajta fedezékei lettek, esetenként "nemcsak azoknak a mulasztásoknak, ame- !»lyek objektív okok miatt adódtak, hanem ♦ kibúvót biztosítottak a saját hibáik szülte !! károknak is. L eltet tovább fűzni a munkaerőgazdálkodás tervszerűtlenségéböl, fogyaté- ,, kórságaiból adódó jelenségeket. Mert ■ • a fegyelemrombolással egyidőben esetenként !Jegyfajta közömbösségét, ha úgy tetszik le- • > targiát is lehet tapasztalni. Viszont azok a ;j munkavállalók, akik huzamosabb ideje túl !!vannak terhelve, o]van osztályokra kívánkoz- <«nak, olyan üzemrészekbe mennek, ahol ha- 1 ’ sonló bérért — de az sem ritka, hogy na- "gyobb fizetésért — kevesebbet kell dolgoz. .niO'k, !! A túlterhelés tehát, mint a helytelen mun- «►kaerőgazdálkodás egj'ik következménye, nem ;J csökkenti, hanem növeli a gyakorta bírált . > üzemi jelenséget, a fluktuációt. Az ilyen mun- • Jkaerővándorlás sokszor nem korlátozódik a okapun belülre, hanem természetellenes moz- «►gást okoz a vállalatok között. Kitermeli a ! Jvándormadarakat. ; J És most nézzük a fordítottját. ' ► Semmivel sem kisebb baj a létszámfölös- !! leg. Akik kisebb, vagy rövidebb ideig dolgoztaié ilyen „betegségben szenvedő” osztályon, vagy gyárban, azok jól tudják ezt. Mégis, néha hajlamosaié a létszámfölösleg kihatását leszűkíteni gazdasági, önköltségi mulatókra. Azok a dimenziók, amelyekben kifejezésre jut egy-egy termék önköltsége, kétségtelen magukban foglalják a „túlnépesedésből” adódó károkat. De van ettől egy veszélyes-óbb jelenség: a munkaerő fölösleg fegyelemromboló, bürokratikus hatást kiváltó, rossz szellemet ébresztő ereje. Hiszen nem az igazgató, nem is a főosztály vezető veszi észre először a fölösleget, Nem is a munkaerőgazdálkodás. Hanem azok a dolgozók, akiknek kevés munka jut egy-egy műszakra. S ilyenkor első mozzanatként romlik a munkaintenzitás. „Beosztják” azt a kis munkát úgy, hogy’ soknak láí- szódjék, kitartson nyolc órára, S miközben az egyik helyen, lábat lóbálva végzik el napi feladataikat, a másikon napról napra vastagabb lesz az „elintézetlen” dosszié. 1-t lőbb-utóbb a két ellentétes pólus ösz- ^ szecsap. A „harc” legkezdetlegesebb megnyilvánulási formája az összehasonlítás. S ezt az összehasonlítást sajnálatos módon ismét nem a vezetők, hanem a túlterhelt ►osztottak teszik elsőnek, kiindult abból: miért dolgozom én ily solcat, amikor lám, X. egy másik osztályon fele munkából is jól megél. Ezek az összehasonlítások nemcsak osztályok között, hanem osztályon belül is gyakoriak. Ha nem ügyelünk, forrásai lehetnek a munkaszellem romlásának. Az ilyesfajta aránytalan terhelések szülik az első súrlódásokat, az első „összecsapásokat” az osztályok között, majd az osztályokon belül. Nemrégen a Diósgyőri Gépgyár munkaügyi osztályának vezetője elmondta, hogy náluk tervszerű munkaerőgazdálkodással lényegesen csökkentek az efajta nézeteltérések és a fluktuációk. Az a szűkös „vándorlás”, ami manapság van a gyárban, az természetes velejárója az egyedi gyártásnak. Hiszen az áthelyezések többsége mögött kapacitás változások vannak. S ezeket a belső mozgásokat a vállalat érdekeinek megfelelően tervszerűen átfogják a munkaügyi és munkaerő gazdálkodási intézkedések. Viszont a gyáron kívüli fluktuációt már nehezebb korlátozni, mert akit nem engednek el szépszeriével, az a legtöbbször csúnyán távozik. Tavaly például a Diósgyőri Gépgyárból százhetvenen mentek el különféle meggondolások alapján, s legalább ennyien jöttek a gyárba. Nos, a távozók munkakönyvébe elég gyakran került az a bejegyzés: önkényesen kilépett. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy e kilépők többsége nem a. munkaerőgazdálkodás valamifajta gazdasági, vagy pszichológiai hatására köszönt el a vállalattól, hanem egyéni érdekeit szemelőtt tartva távozott. Manapság egyre többet foglalkozunk üzemeinkben a munkaerőgazdálkodás anyagi és lélektani lei hatásaival. S ez jó dolog. Jó, mert korábban egyszerűen gazdasági, önköltségi tényezőt láttak a munkaerő elosztásában. Most a közvetlen kihatások mögött megkeresik a közvetett konzekvenciákat, s azok szemelőtt tartásával éppoly tudományos alapra helyesük a munkaerőgazdálkodást, mint a minőségi ellenőrzést, vágj' a technológiai folj’a- ma tokát. M egéri, hiszen itt nemcsak a termelésről van szó, hanem az emberekről. S a téves becslés megbosszulja magát, mert ha az íróasztal keres munkát, az éppoly káros, mintha valakinek a feje felett összecsap az elintézetlen ügyek halmaza. Paulovits Ágoston Szüreti vásárok, árubemutatók, bútorkiállítások Ä megye lakosságának mintegy 60 százaléka a MÉSZÖV működési körébe tartozó területen él, tehát a szövetkezeti kereskedelemnek sokezer ember ellátásáról kell gondoskodnia. S ez bizony nem könnyű munka. A MÉSZÖV dolgozói mindent elkövetnek, hogy e feladatnak megfeleljenek. Terveiket minden részletre kiterjedő pontossággal és körültekintéssel készítik el, hiszen az alapos és reális tervek sokat segítenek e nagy munkában. Most, hogy elérkezett az utolsó hajrá, a negyedik negyedév, Fischer Pál, a MÉSZÖV elnökhelyettese, a kereskedelmi főosztály vezetője ismertette az erre vonatkozó terveket, intézkedéseket. 257 millió forintos nyitókészlet _ Á negyedik negyedév mindig megdolgoztatja embereinket. Az áruforgalom ilyenkor a legnagyobb. Ezért erre az időszakra különös gonddal szoktunk felkészülni — mondja Fischer Pál. — Az előző évek tapasztalatai azt mutatják, bogy ^ szövetkezeti kereskedelem eddig nem tudott lépést tartani a megnövekedett és kiszélesedett igényekkel. Kicsi volt a választék, döcögős az árufel töltés, és hiányosak a készletek. Most, ez éven reméljük, sikerül kiküszöbölni e hibákat, hogy jövőre majd úgy emlékezhessünk 1964-re, mint az első jó évünkre, amikor minden úgy ment, ahogy kellett. A negyedik negyedévi nyitókészlet 257 millió forint értékű. A tervek szerint közel 500 milliós forgalomra kell számítania a szövetkezeti kereskedelemnek, amelyből 420 millió a bolti kiskereskedelemre, a megmaradt nyolcvan pedig a vendéglátó üzemekre esik. Persze, ezek a számok mindjárt nem tűnnek olyan nagynak, ha figj'elembe vesszük, hogy a szüret után mintegy 90 millió forintot fizetnek ki a termelőknek mustért. Különösen Tárcái, Tállya, Tolcsva, Olaszliszka kap sokat, egyenként körülbelül 10 milliő forintot. Október 10-25: szüreti vásár Régi szokás, hogy a jólsikerült szüret után vásár következzék. Ilyenkor a gazda jókedvében van, hiszen reményei valóra váltak, a szőlő busásan megfizette a ráfordított pénzt és munkát, ezért mindenki megkaphatja a családban, amit vásárolni kíván. Az asszony meleg kendőt, új kabátot télire, a lány szép cipőt, nylonharisnyát, a fiú esetleg új Danuviát, s az egész család egy tv-t. Ez utóbbi ugyan nemrégen lépett a kívánságok sorába, de csakhamar kiszorított onnan minden mást. Most már a legfőbb kívánság egyike, amelj'et a legidősebbtől a legfiatalabbig, mindenki szeretne a családban, a televízió. S nem is kívánják hiába. Legtöbbször a jólfizető szüret koronája. A MÉSZÖV október hónapban tizenkét községben rendez szüreti vásárt. Itt aztán mindenki megtalálhatja a kedvére való árut. Huszonnégj’ faluban, ahol eddig még sohasem árultak televíziót, tv-be- mutatót és vásárt tartanak. — A szüreti vásárokon kívül számos, sokrétű bemutatóval készültünk fel, hogy vásárlóinknak örömet szerezzünk. így például lakberendezési kiállítás nyílik néhány községben, ahol eddig nem lehetett bútort vásárolni — mondja Fischer Pál. — Itt a csillároktól a sző- nj'egekig, a kombináltszekré- nyektől a kagylófotelokig mindent megtalálhatnak és megrendelhetnek a vásárlók. A régóta bevált és közkedvelt cukrászkiállítások sem maradnak el* s az őszi-téli divattól ís tájékozódhatnak majd a bemutatókon a falusi lányok, asszonyok. Sőt, a nőtanáccsal közösen kozmetikai bemutatókat is rendezünk, ahol a különböző krémeket, szépítő sze reket azonnal meg is lehet vásárolni. A szórakozás sem marad ki a programból: miskolci és budapesti vendégművészeket hívtak meg, akik műsoros vacsorákon és egyéb rendezvényeken lépnek fel. Alig; van már hiánycikk — Ä sokféle kiállítás, vásár, rendezvény' sokféle árut is kíván. Hogyan fogják a folya matos áruszállítást biztosítani, és lesz-e mindenféle fajta áruból elegendő — kérdeztük me; végül Fischer Pált. — A naevkereskédelmi vállalatok kérésünkre lehetővé tették az előre hozott vásárlást, így a raktárainkat bőségesen megtöltöttük áruval. Ezen kívül megszerveztük a folyamatos áruszállítást is. Hiánycikk sajnos még mindig lesz, de a fontosabb és keresettebb cikkekből ki tudjuk elégíteni az igényeket. Előreláthatólag kevés lesz a kályha és a tűzhely, valamint a minőségi konfekció áru. Azonban a hiánycikkek, ha összességükben nézzük, tulajdonképpen öt százalékát sem teszik ki a forgalomba kerülő árumennyiségnek — hangzott a megnyugtató válasz. Juhász Judit 1 falusi itäk helyzete Ä Magyar Nők Országos Tanácsának konferenciája A Magj'ar Nők Országos Tanácsa pénteken értekezleten vitatta meg a falusi nők helyzetét és a vidéki szövetkezetek feladatait. A konferencián Erdei I,ászióné, a Magj'ar Nők Országos Tanácsának elnöke tartott vitaindító beszámolót. Bevezetőben mezőgazdaságunk egészséges fejlődéséről szólt, s hangsúlyozta, hogy az elmúlt években a szövetkezetek megerősödésével, a falvak életének megváltozásával párhuzamosan nagyot változott a parasztasz- szonyok élete, gondolkodásmódja, és társadalmi helyzete is. A rohamosan fejlődő kulturális és szakmai igények, a szövetkezeti gazdálkodás fejlődése új feladatokat és egyre nagj'obb követelményeket állít a szövetkezetekben dolgozó asszonj'ok, lánj'ok elé. A nőtanács elnöke számokkal, adatokkal illusztrálta, milyen fontos szerepet töltenek be a szövetkezetek munkájában az asszonyok. Mint mondta, ma már a közös gazdaságok tagságának 38.4 százaléka nő, s mintegy 200 000-re tehető azoknak a lányoknak, asszonyoknak a száma, akik a termelőszövetkezetek közös munkájában, családtagokként, rendszeresen részt vesznek. A növényterrielésben a munka nagy százalékát nők végzik, s még ennél is nagj'obb százalékban foglalkoznak a nők a szövetkezeti állattenyésztéssel. Jórészt lányok, asszonyok érdeme, hogj' az elmúlt esztendőben és az idén is számos termelőszövetkezet jelentékeny eredményeket ért el a nagyüzemi baromfitartásban. Az országos nőtanács elnöke ezután a falusi asszonj'ok gondjaival, problémáival foglalkozott. Az előadó beszámolt arról, hogy a falusi nők munkáját, tanulását sokhelyütt nehezíti a gj'ermekintézmények hiánya. Igaz, ezen a téren nagy a fejlődés; ma már például 1981 községben 100 066 hellyel állandó óvoda várja a gyerekeket, ^ a nyári nagj' munkák idején pedig 859 helyen idénynapközi működött. A nőnioz- galom — lehetőségeihez mérten — a továbbiakban is segíti a gj'ermekintézmények hálózatának bővítését, új óvodák. bölcsődék, napközik létesítését. A beszámolót vita követte, amelyben felszólalt dr. Diménj' Imre, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgazdasági osz- tálj'ának vezetője is« A tanácskozás Erdei László- né zárszavával ért véget.
