Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-08 / 236. szám

Csütörtök, 1964. október S. mrnwiiiww^iiMmamMiisiEBmgeiSBiaaii^ G8ZAKMAGYAROKSZAO 3 Jövőre a Borsodi Vegyikombmáíban: Egymllliárd forint értéicCí feereliázás Az ország egyik legnagyobb beruházásának munkáit a Borsodi Vegyikombinátban végzik: 3,5 milliárd, forint ér­tékű új üzemrészekkel, be­rendezésekkel bővül, korsze­rűsödik a gyár, természetesen nem egy év alatt. Az idén pél­dául a tervek szerint 567 mil­lió forint értékű beruházást kell itt megvalósítani. A mun­kaerő-gondok miatt a tervtel­jesítés az idén még nem zök­kenőmentes, ennek ellenére már ez év végéig megkezdődik a próbaüzemelés a Borsodi Vegyikombinát két új létesít­ményében, a PVC granuláló üzemben (ez az üzem kábel­szigetelő anyagot biztosít majd az iparnak) és a lcáliumkarbo- nátos szénsavmosóban. Jövőre azonban az ideinél is nagyobb feladatok várnak a kell hozni a lemaradásokat, ezenkívül 1 milliárd forint ér­tékű beruházást kell itt meg­valósítani. Konkrétan, milyen munkákról van szó? Körtvé- lyes István igazgatóhelyettes elvtárssal, a BVK műszaki ügyeinek irányítójával beszél­gettünk erről. Mégis czdődík a mííli'ágyagj’ítr bővítése — A jövő évben megkezdő-* dik a nitrogén-mű trágyagyár £ bővítése. A munkák befejezte-♦ vei a gyár kétszeresét adja* majd évente jelenlegi terme-* lésének — mondotta Körívé- * lyes elvtárs. — Ezenkívül jö-í vőre sor kerül az 5 ezer ton- íj,’ nás termelésű kaprolaktám- * üzem próbaüzemelésére, s be- $ fejeződik a lúgbepárló és a meglévő elektrolízis üzem bő­vítése. Miért jelentős? Elmondhatjuk, hogy ezek a$ munkák az ország minden la-* kója számára jelentősek. Sen- £ kinek sem közömbös ugyanis, * hogy az országnak mennyi ga- £ bonája, kenyere van. Végső so- ron ugyanis a Borsodi Vegyi-^ kombinátnak fontos szerepe* van az ország jobb kenyérellá-J fásában. A nitrogén-műtrágya* gazdagítja a földet, biztosítja? a kalászosok nagyobb termés-a hozamát. ? A vegyikombinát másik fő^ terméke: a műanyag-alap-% anyag. Köztudomású, hogy ag műanyag egyre nagyobb tért* Boldog-e ön, Húszéves ? Mélybama földözön közepén mezítlábas parasztember ül. Ujjaival beletúr a földbe, ar­ca töprengő és merő kérdés: most hogyan tovább? Csak az arc és a szem. kérdez, külön­ben az ember is egy darabja a földnek. Egy rögdarab, me­lyekből körülötte hegyek, tor­nyosulnak, síkságok gyűrűz­nek. — A festmény címe: Földosztás. S még csupán ter­vezi F. Gy. barátom, s míg 1945-ról beszélünk, néhány vonalat rajzol a papírlapra. Azt az embert vázolja., aki hasonlít a röghöz, s aki olyan szegény volt abban az időben, mint egy szabad földpászta rög darabja. Bizonyára megszületik egy­szer az a festmény is, ame­lyiken a lebombázott gyárat szemlélő, s az udvarán tanács­kérőén töprengő munkást lát­juk majd. Húsz éve szemtanúi vol­tunk a földet birtokába vevő paraszt töprengésének, a bom­baverte Városokat felépítő munkások éhinséges küzdel­mének. Azok közül, akik e so­rokat olvassák, sokan ott áll­tak, s tanácskoztak, majd munkához láttak... hogy az akkor születők húsz év múl­tán már csak tárlatok festmé­nyeiről, elbeszélésekből is­merkedjenek a magyarság történelmének nagy sorsfordu­lójával. Mert akik akkor szü­lettek, azok napjainkban me­rőben máson töprengnek, másnak örülnek, másért bán­kódnak. Íme, néhány őszinte válasz: Másodéves hallgatója Bogácsi tanulságok A mostoha időjárás sok tér- dolog végét, mégpedig komé- Öröm as ürömben melőszövetkezetet sújtott az idén. S különösen a most éle­dő, a mérleghiányokból éppen kilábaló termelőszövetkeze­tekre mért érzékeny csapást, így járt a bogácsi Új Elet Tsz is. A hároméves termelőszö­vetkezet rosszul startolt: hat­százezer forint mérleghiány­nyal zárta az első évet. Ezt tavaly fáradságos és igen szor­galmas munkával sikerült ki- nómusa. S gazdálkodniuk. A gyenge tsz- lenül, bői közepes lett. Azt hitték, további munkával megtarthat­ják ezt a színvonalat, de az időjárás, sajnos, közbeszólt. nyen. Éppen azt kalkulálom, miből mennyit lehetne „kipré­selni” — mutat a papírhal­mazra Medveczki Imre. Terveit, tehetőségek Jégkár, szárazság __Amilyen csapás csak van, r ospataki Tanítóképző Főis­kolának. Fényeslitkén szüle­tett, Szabolcs megyében. Édes­apja is ott állt a földet osztó parasztok közt, tanácstalanul, s szegényen. Ma is ezeken a földeken dolgozik, de már mint termelőszövetkezeti tag. A mosolygós szőke lánynak a legnagyobb gondot a tanu­lás jelenti. — Tavaly közepesre végez­tem. Most négyes szeretnék lenni. — Mit szeret a legjobban? •— Az éneket és a zenét.. „ Hegedülök. — A legnagyobb gondja? Igazi diák módjára vála­szol. — A didaktika és a pedagó­gia na gvon nehéz. Havonta 200 forintért szál­lást és kosztot kap az iskolá­tól. — Legszívesebben mivel tölti idejét? — Bábozom ... Szeretem a gyerekeket, s ha visszamegyek Fényeslitkére, nagy hasznát veszem. Megtanítom bábozni gyerekeimet, is ... És még sze­retek táncolni is. De ez már szórakozás. — Boldognak érzi magát? — Persze — csodálkozik. A szerelem okozhat csaló­dást. kedvetlenséget is elő­idézhet. De annyi minden megvigasztalja az embert. Ág­nest is. aki szereti osztálytár­sait. barátnőivel moziba és hangversenyre jár. És az a fiatalember, aki udvarolt ne­in? — Tudom, hogy nem jár seriéivel... Még kibékülhe­tünk..: Igen, öröm is jutott az idén a bogácsi Uj Élet Termelőszö­vetkezetnek. Igaz, hogy az óriási kieséshez képest kicsi ez az öröm, de a bogácsiak igen büszkék rá. Az országos bor- Számok, adatok röpködnek versenyen a bogácsi olasz riz- az irodahelyiségben. Naphosz- ling együtt szerepelt a híres- szat tervez, megoldáson gon- neves hegyaljai, badacsonyi, dolkozik az Uj Élet Tsz agro- tokaji borokkal, s első díjat nem eredményte- „ragadott el”. — Egyik legnagyobb jöve- . delmünket, mintegy 600 ezer — Eladunk tíz darab hízott forintot a szőlő jelenti. Száz­bikát, azért kapunk 60 ezer fo- huszonnyolc hold van össze- rintot. A vöröshere magfoga- Kellj ebből nyolcvan már ter- sánál szintén 60 ezer ^ forint Igaz, a jég az idén ezt is többletet sikerült elérni, 9 er- összeverte, de nem sok kárt ven felül leadunk ötven darab okozott. A tervezett termés __ . hízott sertést, s valamennyit meglesz, sőt talán innen is mind Bogácsra „szórta” a tér- 120 kilóval a 90 helyett. Ezkö- csurran-cseppen még néhány mészet. Szinte két kézzel. A rülbelül 130 ezer forintot je- forint — mondja reményked- búzót előbb ^ jégverés érte, lent majd. Kőbányánk terve- ve a;, agronómus. — Aztán majd szárazság pusztított. A zett haszna negyvenezer fo- meg húzunk egyet-kettőt még cukorrépa, a mák is az aszály rint volt, ezt megemeljük még a nadrágszíjon, s csak meg- áldozata lett. A kiesés — teszi 30 ezerrel — sorolja szinte tartjuk valahogy a tervezett elém az agronómus, Medvecz- vég nélkül a már eddig felfe- szintet. ki Imre a talán százszor is lei- dezett lehetőségeket. Ezek a remények és tervek számított eredményt — 1 mii- nhhnhamnn s kicsit elegendők ahhoz, hogy a bo­lió 905 ezer 707 forint. Nagyon ' “ r \ ‘ gácsiak éppen úgy dolgozza­sok ez! Ahogy kimondom, szomorú mosollyal ramnéz: nak készüljenek a követke­szinte magam is megijedek — Mindez körülbelül 990 ző gazdasági évre, mint eddig, tőle — mondja. ezer forint. Hogy a hiányzó Erre utal a riport címe: Bogá­— És most mi lesz? másik 900 ezret honnan vesz- cs’ tanulságok, mert ez a Mi lehetne? Megprőbá- Szük, el sem tudom képzelni. lünk gondolkozni és kiutat ke- icveksxünk mindent fel­resni a bajból. A siránkozás- i u 1§yeKSZunK mindem, ici ból semmi hasznos nem szár- mérni, mit lehetne még „beál- mazik. Meg kell fognunk a lítani” pénzszerzés céljából. beszélgetés az. Tanulság azok­nak, akik. hasonló bajban szen­vednek, s azoknak is, akiket még nem ért ilyen kár. Juhász Judit Fazekas Albert Megérdemelné az utóbbi idők legjobb riportalanya cí­met. Őszinte, s tömör vála­szokat ad. Keresete, lakatos az Özdi Kohászati Üzemekben, havi ezerötszáz forint, anyjával él, aki elvált, s másodszor is férjhez ment. — Legnagyobb gondod? — Jövőre motort akarok venni. Talán csak résziéire tudok. — Rendszeresen étkezel? — Reggelire zs íros ke ny ere t paprikával, vagy paradicsom­mal, meg gyümölcsöt. Délben és este főtt ételt eszem, a Kék Acélban, vagy otthon. Otthon étkeznék mindig, de gépipa­ri technikumba járok, és he­tente háromszor iskolába kell menni. — Iskola után hazamégy? — Haza. Vagy megiszunk egy pohár sört. A feketét nem szeretem, esetleg ha na­gyon álmos vagyok, tanulás közben. — Havonta mennyi telik szórakozásra? — Háromszáz forint. — Mi volt a legszebb éle­tedben? — Amikor a csarnokban először megláttam a vasön­tést. — És minek .őrültél a leg­jobban? ' Mosolyog'. — Amikor a Hon­véd 4:l-re megverte a Fra­dit... Mert én Tichyéknek drukkolok. — A legnagyobb bánatod? Sokáig gondolkozik. Szét­tárja karját. — Nem volt ne­kem bánatom. — Mostohád? — Na svon rendes ember. Jól „kijövünk”. A legérdekesebb országnál? Olaszországot tartia, jövőre az NDK-ha szeretne utazni, s nyolc olimniai aranyérmet tinóéi a magyaroknak Tokió­ban. — PoldoS; vagy? — Hát persze — mosolyog '"■’csúzöul. ÉÉísÉ — A legnagyobb bánata ed dig? — Égjük barátnőmben cí lódtam __ — Szabad idejét mivel ti ti legszívesebben? — Olvasok, vagy kiránd. lók. Kedvenc írója Jókai, de sy réti a verseket is. — A mai költőket megéri — Nem olvasom őket. J árt már Szegeden (a le szebb városnak tartja). Ég­ben, Debrecenben, Kecském ten és „természetesen” Pesten. Szereti a sportot, udvarlója miatt az MVSC-n drukkol. — Ha ennyi városban járt. Miskolcot szereti? — Nagyon! Nem tudnék .mű- városban élni — mondj' őszintén, s meglepődik, hojr ezen csodálkozom. — Itt szí- lettem! — Ha férjhez megy, aim gyereket? — Egy fiút. meg egy lány* ... D? egyelőre nem álcáról férjhez menni. — Boldog embernek hisz magát? — Boldognak! — válaszol? határoyottan. A ' ' ili ■ ■ ■ \ Holló Valéria Kereskedő a miskolci 41. számú illatszerboltban. A gimnázium harmadik osztályát végzi levelező tagozaton. Ha­vonta, általában, ezerkettő- száz forintot keres. Szereti munkahelyét, nem gondol rá, hogy otthagyja a kereskedői pályát. Ha leérettségizik, né­metet akar tanulni. A két né­met: államba szeretne eljutni legelőször. — A legnagyobb örömet mikor érezte eddig? — Nehéz kérdés — mondja és sokáig töpreng. — Május­ban kezdtünk építkezni .. Nemrég fejeztük be. Talán ez... Mert úgv éreztem, le­néztek bennünket amiért mi esem új házban laktunk..: lülpi Sajgó Csaba Különösen .a fiatalok köré­ben ismert. A modem frizu­rák mestere, s nem véletlen, hogy hatalmas vendégtábora van. Az Avas Szálló mellett, a 3. számú fodrászatban dol­gozik, szocialista ifjúsági brigádban. KISZ-tag, sőt, szer­vező titkár az. alapszervezet­né]. Tanul, ez őszön kereske­delmi középiskolába iratko­zott be. I ‘ < — legnagyobb gondod? — Talán megházasodom tavasszal... Egy szövetkezeti lakást szeretnék venni. — Mire vagy legjobban ki­váncsi? — Hogy eljut-e ás ember más bolygóra, még az én éle­temben. A legnagyobb megrázkódta­tás apja halálával érte. A legnagyobb öröm az első fod- rászversenjren, amikor ő nyer­te el az első dijat. — Talán ennek köszönhe­tem. hogy* népszerű vagyok a fiatalok körében. — Három éve, hogy megszerezte szakmá­ját ... — Valami „különöset” megért már? — A villamos- ipariból egy osztály minden tagja hozzám jár nyiratkoz- ni... — Boldog-e? — Nem tudom, hogy ki mit tart boldogságnak. Azt hiszem, az vagyok. ❖ A kiválasztást a véletlenre bíztam. Egyedül Fazekas Al­bert „megtalálásában” segí­tett az üzemi KISZ-bizottság egißk munkatársa, de ez á segítség mindössze két tele fonbeszélgetésig terjedt. Vé­letlen, hogy mind a négy fia­tal KISZ-tag, s hogy mind a négy tanul. A kérdések előtt mindegyiknek elmeséltem F. Gy. festőművész tervét; ho­gyan akarja ábrázolni a föld­osztást, s mit a.l<ar kifejezni a rögszerű emberrel. A há­borút nem emlegettem. Csak azt, hogy ők ilyen időben szü­lettek. Nem mondtam el, hogy a. föld közepén ülő paraszt, vagy a lebombázott gyár ud­varán nézelődő munkás vajon mire gondolhatott akkor, mi­nek örülhetett, mennyit ehe­tett naponta, és még csak azt sem említettem: lehet, hogy apáik tudatában, vagy alatt ott élt az a vágy és elhatáro­zás. hogy húsz év múltán a krónikás más sorsban találja gyermekeiket. Baráfb Lajos hiódít az élet minden terüle­tén. A bővítés, a korszerűsí­tés a növekvő igények kielégí­tését is szolgálja. Számíáiiísk a íiíviíeSezők Jé mmitkájára Még így, vázolva is érzékel­tető: miért fontos, hogj»- a nunkákat terv szerint, határ- dőre elvégezzék a kivitelező vállalatok. Éppen ezért, mint i örtvélyes István elvtárs nondotta: a bővítésben és a corszerűsítésben résztvevő ninden ember lelkiismeretes­légére, tudására számítunk. És izámítunk minden borsodi vállalat segítségére is. A diós­győri durvahengermű rekons- rukciójánál és a Tiszai Ve- ■yikombinát építésénél, szere- ésénél megyénk vállalatai negmutatták, miként tudják munkaerő-átcsoportositásolc- :ál, esetleges anyagellátással egíteni a nagy beruházások avartalan menetét. Bízunk tenne, hogy hasonló gonddal asérik az ország egyik legna- iyobb beruházásának, a Bor­Emberáldozaíoí Lövi Szívet szorongató, szomorú esemény történt Özcion. Szomo­rú, egyben figyelmeztető is! Hiszen ezúttal emberéletet, sót életeket követelt a közömbös­ség, vagy ha úgy tetszik, a fe­lelőtlenség. Mert ez a két foga­lom sokszor igen közel áll egy­máshoz, szinte dialektikusán kapcsolódik. Sajnálatos módon most is az történt, hogy némi közömbösség keveredett a felelőtlenséggel, s ez két ember életébe került. Röviden a következő történt: A Borsodi Mélyépítő Vállalat Ózd on, az úgynevezett sártele­pen egy vasúti őrházat épít. Ehhez egy ülepítőre is szükség volt. A gödröt két munkás ásta szorgalmasan. Jól haladtak, bár amint leértek néhány méterre, megfájdult a fejük, s szédültek... Feljöttek pihenni, aztán tovább ástak a szénporos hulladéktele­pen. Később, amint gyakran rosszul lettek, szóltak az ottani miivezetőnek. Az kompresszort vitt az ülepítőhöz (!!), s egy csö­vön keresztül friss levegőt nyomtak a gödörbe. így aztán kiásták az öt és félméteres lyu­kat. Pénteken délben abbahagy­ták a munkát, a gödröt letakar­ták néhány pallódcszkával, s hazamentek. Másnap szabad szombat volt. Vasárnap a környék gyerekei ott játszották. S az egyik kis­fiúnak, miközben a mélység fe­lett levő deszkán „lovagolt”, le­esett a szandálja. Létra volt a sodi Vegyikombinát korszerű­sítésének munkáit is. Mcgjéi’J «* *n 1 i k a segílségel Á BVK dolgozói eddig is megtettek mindent, hogy fo­kozzák termelésüket. Az or­szág ipari létesítményei közül elsőként dolgozták ki és való­sították meg a 29 napra terve­zett, úgynevezett nagyleállás helyett a folyamatos karban­tartást. Ezzel csaknem egy hó­napos termeléskiesést szüntet­tek meg. A felmérések szerint az év végéig előreláthatólag 5000 tonna műtrágyát, 1700 tonna ammóniát és mintegy 200 tonna pvc-port adnak ter­ven felül a népgazdaságnak. Első félévi exporttervüket 27,7 százalékkal teljesítették túl. Saját erőből megtervezték az új dinitrogén-oxidot terme­lő üzemet, amelyben világszín­vonalon állítják elő ezt, a gyógyszeripar számára fontos anyagot. Megérdemlik tehát, hogy más vállalatok is segít­sék őket, hogy sok ezer ember adja erejét hozzá: jövőre 1 milliárd Ft értékkel gazdagod­jék a Borsodi Vegyikombinát és általa az ország. K, A. :íclí a közömbössé^; J a « gödörben, hát fel akarta szán- « dáliát hozni. Amint lefelé ha- « ladt, lóimon megszédült, és le- < zuhant ... < A többiek segítségért kiállót- 4 tak. 4 Jöttek is. Egy fiatalember fel 4 akarta hozni a gyereket. De saj- J nos, ö is ottveszett. . . Később < valakit kötélen engedtek le — ] azt a mentők vitték a kórház- . ha ... << Végül a két holttestet, mert a < szémhonoxid szinte pillanatok < alatt végzett a kisfiúval és a < mentésére siető hengerésszel, is, < a tűzoltók emelték ki. < Közömbösség miatt ember- < élettel kellett fizetni! Pedig 4 mil.vén könnyen el lehetett vo'- 4 na kerülni ezt a tragikus ese- j monyt. 1 Semmi különöset nem kellett * volna tenni, csupán a szabályé- < kát betartani és betartatni. Mert v ha mintát vesznek akkor, ami- c kor az ott dolgozók panaszkod- < tak, veszélyes területté nyílva- mijük a helyet. Veszélyes és f szabálytalan volt a kompresszor < beállítása is. < S ha pénteken, a munka ve- < géziével figyelmeztető táblát < tesznek az ülepítő mellé, vagy < védőráccsal körülhatárolják, t.ö- < kéletesen befedik, aligha törté- < nik meg ez a könnyet, bánatot < fakasztó, tragikus esemény. < E néhány sort figyelmeztető- < nek szántuk. Figyelmeztetőül * azoknak, akik nagyvonalúan ke- ^ zeblc a szabálvokat, s oly ' könnyen napirendre térnek élei- . veszélyes jelenségek láttán! ^ Paulovíts Ágoston <

Next

/
Thumbnails
Contents