Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-01 / 230. szám
ES2AE3IAGTARORSZAG Csütörtök, 1964. október 1. ^/líalilé- fé-zidk Jlmi donhaii (Tudósitónktól.) Két hete piros-fehér-zöld zászló leng Londonban, a hatalmas Selfridges Áruház homlokzatán, s amerre jársz a tízmilliós városban, földalattin és autóbuszon, a megállóknál ízléses plakátok hívják fel a figyelmet a magyar kiállításra, amely Lex Hornsby-nek, az egyik legnagyobb angol reklámiroda főnökének megállapítása szerint minden előítéletet lerombolt az angolokban, s jelentősen hozzájárul a nyugati kereskedelmi kapcsolatok bővítéséhez. Homsby. kereskedelmi kamaránk megbízásából, az egész kiállítás szervezője, s hozzá kell tennünk, ideálisabb embert nehéz lenne elképzelni. A kiállítás hírverése, az anyag elrendezése példás. A nyolcemeletes, négy utcára néző áruház minden traktusába jutott valami hazánk köny- nyűiparának termékeiből, s ami a legtöbb Angliában élő magyart a Selfiridgesbe vonzotta: Pertis Jenő cigányzenekarának muzsikájára remekül lehet szórakozni magyar ételek. borok mellett a negyedik emeleti csárdában. De nem is az a fontos számunkra, hogy a Selfridges két hétre az angliai magyarok találkozó helyévé váljék. Inkább az, hogy a londoni polgárok tudatába, belopjuk létezésünket. s kicsit betörjünk a hatalmas nyugati piacra, mely igen sok gazdasági haszonnal kecsegtet. A látottak alapján eme elgondolás eredményt hozott. Nemcsak olyan értelemben, hogy az egyes osztályokon napok alatt elkapkodták az árucikkeket. s hogy a magyar csárda a tervezett napi 100 adag helyett 500 ebédet szolgál fel, hanem, mint Lengyel Imre, a londoni magyar követség kereskedelmi irodájának szakreferense mondotta: előkészített több nagyszabású, hosszabb lejáratú angol—magyar üzletkötést. Népművészeti cikkeinkre pillanatában 20—30 ember .tolong a kis. földszinti borkóstolónál. ahol sokszor maga Mr. Williamson, az egyik legnagyobb angol borkereskedelmi cég főnöke töltögeti poharakba a furmint, a bikavér és az aszú borokat. Máshol bőrdíszműárut, kosarasaink gyékény- és sásfonatát. s cserepeseink remekeit láttuk. A nyomdaipar számos, angol nyelven megjelentetett művel remekel. Itt van hazánk földrajza, de József Attila verseskötete is. Az éremöntést olyan rangos mester művészete képviseli, mint Borsos Miklós, akinek 15 kisplasztikáját tárták a londoni közönség elé. Amiről pironkodva kell írnom; festészetünk kritikán aluli megjelenése a Selfridges- ben. Nem tudom, átesett-e valamiféle zsűrin az a 25—30 kép. amely a negyedik emeleten „magyar festőművészek alkotásai” cím alatt fut, annyi azonban bizonyos: Herman Li- pót és Biai-Föglein egy-egy képéhez bizonyos Kömpöczi, Almády és Gábris nevű „mesterek” kristálycukorral megszórt. olvadó rózsaszínben játszó hegyi tájait keverni tiszteletlenség a két jeles mesterrel szemben, s jelenti egyben az angol műértő közönség előtt festészetünk teljes lejáratását. E keserű almával nem akarom azonban rontani az olvasó szájízét. A kiállítás egésze elbírja, még e súlyos ballasztot is. Inkább arról len- nék híradással, hogyan fogadták néhányan hazánk megjelenését Londonban. Mondanom sem kell. az áruház környékén két hete sok a magyar, szó. Korábban, 30—40 éve kitelepülteket, s 1956 távolra sodródott magyarjait húzza ide a kirakatok hazai levegője, az otthon, a szülőföld kézzelfogható megjelenése.' Persze különbözően reagálnak. Festetich grófnak nem probléma. hogy naponta beüljön családostól a magyar csárdába, s Pertis Jenővel húzássá Nagysikerű magyar kiállítás és vásár a Seiíridg es Áruházban tokaji mellett a nótákat, ö ennyit lát, ennyit fog fel angliai bemutatkozásunkból, s ezen nincs is mit csodálkoznunk. De sok az olyan, aki csak a csárda konyhaillatábó], a lecsós sertésborda és a palócleves párájából szippanthat valamit, mert Angliában nem mindenkinek az álmai váltak valósággá. Főleg nem azoknak. akik „kimentett” tőke nélkül próbáltak maguknak otthont kialakítani. Londoni magyarjaink véleménye azonban egy dologban általános: hazánkra nagyon sokan, s előnyösen figyelnek fel a Selfridges magyar hetei nyomán. Tíz éve él Londonban Szabó László hazánkfia, s mint bankember, tagja annak a bizottságnak, amely az angol pénzrendszer átszervezésén dolgozik. Angliában ugyanis meg akarják szüntetni a számos pénzegységet, pénznemet, hogy áttérhessenek a tizes váltószámra. Szabó László ezt mondotta: — Uram. nagy siker! Sajnos. az angolok még mindig abban a hitben élnek, hogy mi. otthon (így mondta!) valamiféle félnomád nép vagyunk. és ebben egy kicsit hibáztatom a mostani kiállítást is, amely a kirakatokban, túlságosan előtérbe tolta az egykori puszta rekvizitumait. Mindenesetre, aki bejön az áruházba, az európai színvonalú ipart talál. És ez nagy szó, nagyon nagy szó ... S búcsúzikodik. hogy a nép- művészeti osztályon vásárolt szép hímzésekkel mielőbb hazaérjen. elhelyezze őket londoni magyar szobájában. Ezt a szobát, ahogy látom és érzem, minden londoni magyar berendezte valahol. Ki a Sloah Square modem házának vil- lanyfűtéses lakásában, ki csak a szíve csücskében. Moldvay Győző Élűiméi víscseppek nyomában Á Bükk barlangkutatóiról igen ötletesen hívja fel a figyelmet a rendezőség. A harmadik emelet legforgalmasabb mindennap % A természetbarátok a Bük- köt hazánk legvadregényesebb, a barlangkutatók pedig a legtitokzatosabb hegységének vallják. Geológus szemmel nézve: a hegység fő tömege a mintegy 180 millió esztendővel ezelőtti Triászkor tengerének mésziszapjából keletkezett. mely több száz méter vastagságban ülepedett itt le, majd megszilárdulva mészkővé alakult. Ezt követően a hegységképző erők, a vulka- nizmus és az időjárás szélsőségei sok változást okoztak a táj arculatában. A mészkő felszíne lepusztult, a vizek vegyioldó és mechanikai-romboló hatása következtében megindult a karsztosodás. Ez a jelenség okozza, hogy a vizek, rövid felszíni futás után. a mészkő hasadékaiban, barlangrendszerré tágított üregeiben folytatják útjukat, míg eljutnak a megcsapolás! szinteket jelentő völgyekbe, ahol bővizű forrásokként látnak ismét napvilágot Megdől egy fellevés A bükki barlangvílág azonban, a kedvező adottságok ellenére is, hosszú ideig elrejtette titkait a kutatók elől. A sikertelen kísérletek miatt, a szakemberek már-már arra a megállapításra jutottak, hogy a hegység erős töredezettsége következtében' kilométeres nagyságrendű, emberileg járható barlangrendszerek a Bükkben nincsenek. A miskolci barlangkutatók megfigyelései azonban több vonatkozásban eltértek ettől az állásponttól. Ezt azonban tényekkel kellett bizonyítaniuk. Mintegy 12 esztendeje elkezdődött a nagy munka. A miskolci barlangkutatók létrehozták a Magyar Hidrológiai Társulat zsombolykutató szakosztályát, s megkezdték a bükki barlangvilág módszeres kutatását. Több jelentős barlangfeltárás, s az ezek kapcsán közkinccsé vált tudományos eredmények fémjelezték tevékenységüket. A feladatok egyre nőttek. Miskolc rohamos .fejlődése, az egyre fokozódó vízigény a nagy bükki karsztforrásokra terelte a figyelmet. Uj feltárások, víztárolási lehetőségek felderítése vált szükségessé. Nyilvánvalóvá vált: a jó ivóvíz biztosításának alapvető feltétele, hogy a források vízgyűjtő területét pontosan megismerjék. A munka sokrétűsége, a feladatok nagysága a kutató-létszám növelését, újabb kutató csoportok létrehozását tette szükségessé. Ezért 1961-ben megalakult a DVTK természetjárók Hennán Ottó barlangkutató csoportja, majd ezt követte 1962-ben a Miskolci Bányász Sportkör karsztkutató szakosztálya. „ As ország legmélyebb barlangja A DVTK barlangkutatói a forrásszintek közelében végezték feltárásaikat. Különösen a Diósgyőr-Tapolca-i melegvíz feltárásában szerezlek elévülhetetlen érdemeket. Az MHT zsorabolykutatói az idegenforgalmi célokat szolgáló lillafüredi István barlang eltömődött járatainak kibontásával kísérelték meg a barlang folytatásának feltárását. A Bányász karsztkutatói viszont, mérlegelve a lehetőségeket. úgy döntöttek, hogy a Fennsíkon, a vízgyűjtő területeik határpontjai felől kísérlik meg a nagy kiterjedésű vízrendszerek feltárását. Számításuk helyesnek bizonyult. A létrástetői Bükkös forrás víznyelő barlangjának felfedezése ismét reflektorfénybe állította a Nagy-Fennsíkot. Az ekkor már nagy műszak) felkészültséggel rendelkező kutatók, az MHT zsombolyom sainak lelkes csoportjával együtt felfedezték országunk legmélyebb (165 m) és egybe» a Bükk egyik leghosszabb barlangrendszerének -1660 méteres szakaszát. Új cseppkő-csodák a Kis-Fennsikon A felfedezéseik híre szakkörökben is osztatlan sikert aratott. A barlangkutatók' lelkesedése ezt követően csak fokozódott, s egyre újabb titkokat hozott felszínire. A zsombolyo- sok a korábban 100 méter hosszban ismert létrási vizesbarlang hosszát mintegy 1 kilométerre növelték. A nemes vetélkedés során a bányászok, a tervezett forrásvölgyi víztároló környéki kutatásaik során a Kis-Fennsíkon, két víznyelő kibontását követően szintén közel ezer méternyi hosszúságú cseppkőbarlangot tártak fel. A DVTK barlang- kutatói viszont a dorongósi és az istvánlápai víznyelő hasadókokat kutatták lankadatlan erővel. A három testvérszakosztály mintegy ötven tagot számláló barlangkutatója, az ismeretlen keresésének vágyától hajtva, minden hét végén útra kel, hogy az eltűnő vízcseppek nyomában, a sziklapaloták mélységeibe hatolva felderítse; Mennyi. vizet nyerhet a bükki karsztból Miskolc és hatalmas ipari bázisa. Várszegi Sándor Pénteken nyílik Inireh Zsigmondi kiállítása A Képcsarnok Vállalat miskolci Szőnyi István termében ismét kiállítás nyílik: október 2-án, pénteken délután öt órakor nyitják meg Imreh Zsig- mond műveinek kiállítását. Az ismert és köztiszteletben álló miskolci művész ez alkalommal negyvenöt művét mutatja be a közönségnek. A jórészt pasztell képeken Miskolc és környéke, valamint Szentendre legszebb tájrészletei, csendéletek, mindennapjaink egyéb jelenségei „vallanak” a művész munkásságáról, alkotó tevékenységéről. A tárlat megnyitásakor Fekete László, a városi tanács vb-elnöke méltatja Imreh Zsigmond művészi munkásságát. A kiállítás kél hétig tekinthető meg. Vallanak a névtelen dolgozatok ,Nem szeret engem senki44 — Gitáros fiúk — „Ha én tanár lennék...44 — Kívánságuk: a fegyelem liánnak a tanárhoz, hogy baj van gyerekükkel, amikor huzamos ideig tétlenül szemlélték viselt dolgait. Ilyenkor aztán kétségbeesnek és mindent az iskolától várnak. dó egyedi nevelés követeimé- lyettesítik valamelyik tanárt. vádlón felemeli. — Jó lenne, ha némelyik szülő alaposabban megismerkedne gyermeke lélektanával. . A fiatal jellemet gyúrni, formálni kell — amíg lehet. Hiszen ha olyan őszinte lenne a szó is. mint az írott betű a névtelen dolgozatokban!... De hogy várhatnók ezt. amikor sok szülő és gyermeke között feszültség van ... Várhatunk-e kiegyensúlyozottságot, ha a családban métely ez a Vlszály~ kodás, az értetlenség, s nincs harmónia ott. ahol legmélye05 gyökerét ereszti a sariadó élet. A gyermek ideálokat választ magának — nagyon gyakran apját, anyját — kész a hozzá idomulásra, utánozza, átveszi jó vagy rossz tulajdonságait. Sajnos, gyakran a rósz. szat könnyebben, mint a jót. De mi hiába nyesegetjük, ha... Szavába vág a csengő. Pilla, natok alatt megtelnek a folyo. sók. nyüzsgő hangáradat; vágtat szilájuk Száz és száz gyerek gondtalan mosolya röpköd. s eltakarja a kopár zárkózottságot is, ami egyik-másik félrehúzódott, kisfiú. vagy kislány arcára vetíti lelkének tükrét. Másokból sziláiul kitör a felgyülemlett indulat, az otthoni feszültség okozta viSz_ szatartott energia robban. s ilyként keresi az alkalmat a feltűnésre. S ahogy figyelem őket. próbálok következtetni: vajon melyik, milyen dolgozatot irt, vagy írna kis életének nagy ügyeiről? Hiszen a gyermek- arc nyitott könyv, oly könnyű olvasni belőle... Könnyű? Talán nem is olyan könnyű... Csal» la ászló sorok. Mit tehetünk? Igyekszünk még szorosabbá fűzni kapcsolatunkat a szülőkkel. Némelyik hallgat ránk. a másik panaszkodik: jó, jó, elismerem, hogy magára maradt a gyerekem, de hát én is élni akarok, örülök, ha munka után pihenhetek egy kicsit, vagy elmehetek szórakozni. Elvégre nem kívánhatják tőlem, hogy fiatalon elássam magam... A gyerekeknél bekövetkezik az érzelmi hiány — tapasztaljuk ezt irodalmi órákon is —, befelé fordulnak, magukra maradottan bizonytalankodnak. Az iskola nem tölti be egész életüket, nem is töltheti. Az önmagukra utalt, megértést. szereletet csak keveset kapó gyerekek azután maguk keresik a „feioldottság” lehetőségeit. Volt egy kislány tanulónk, aki hóbortos. Beat- les-majmoló. gitáros fiúk rossz társaságába keveredett. E fiúk. mintha csak tüntetnének a pedagógia ellen, ide jártak „pengetni” az iskola elé. itt volt a gyülekező, innen indultak „körútra”. Vitték a kislányt is, míg erélyesen közbe nem léptünk, a kislány szülei meg panaszkodtak: nem értik, miért jár későn haza a gyerek, mit csinál, hol kujtorog. Ennél többet azonban nem tettek. Vannak szülők, akik csak nehezen értenek a jó szóból. Mi általában hamarabb észrevesszük gyerekükben a törést, mint ők. s természetesen szóvá is tesszük a dolgot. Volt rá eset, hogy a szülők felháborodtak, rosszindulatnak vélték a tanár észrevételeit. Mások pedig már csak akkor rolyettesítik valamelyik tanárt, s ilyenkor módot adnak rá, hogy a gyerekeik „kiöntsék” lelkűk örömét, vagy panaszát. A dolgozatok névtelenek, kizárólag az igazgatók olvashatják el. Mi ezekből levonjuk a konzekvenciát, s a tapasztalatokat megbeszéljük a nevelő testülettel. Rendkívül érdekes dolgok derülnek ki. főleg a tanár és tanuló, valamint a gyerek és szülő kapcsolatáról. „Én nagyon helyeslem a fegyelmet — írta az egyik kislány —, mert rendet teremt. s olyan jó biztonságérzetet. De hu én tanár lennék, sokkal többet beszélgetnék a. gyerekekkel saját problémáikról." S ezek a saját problémák többnyire a családdal összefüggő ké-dések. „Otthon nem törődnek velem ■ . ■” „Nagyon sokat vagyok egyedül ...” ,,A szigorú, de emberséges tanárokat szeretem, mert bennük bízni lehet...” Ilyen és hasonló sorok kerülnek papírra. És miért? Mert nagyon sok gyerekben nyomot hagy az otthoni élet, amely, ellentétben az iskolai szellemmel, kétségeket támaszt benne, határozatlanná. kiegyensúlyozatlanná teszi. P. A-t magam is tanítottam korábban. Rendkívül szorgalmas, engedelmes, értelmes gyerek volt. Aztán fokozatosan megváltozott. Szórakozott, fegyelmezetlen, csak tessék-lássék tanul. Tudatában központi kérdésként fészkel az otthoni élet ziláltsága, s a tanulás csak másodrendű kérdés lett. nem pedig kis életének fő ügye. 0 Egyre több hasonló esetről vallanak a névtelenül írott dó egyedi nevelés követelményeivel. Nem könnyű — ezt persze panászkodás nélkül mondom. 1550 tanulónk van, káptalan feje legyen annak a pedagógusnak, aki valameny- nyj neveltjét, azok jó és rossz tulajdonságait ismerni akarja. Helyzetünkön olyként köninyí- tünk. hogy „feltérképezzük” a tanulókat. Vagyis mindegyikről feljegyzést készítünk, afféle tanulmányt, amelyben jellemezzük a gyereket, s mindahányszor törést tapasztalunk jellem! vagy tudásbeli fejlődésében. ehhez a „lelki térképhez” folyamodunk, mielőtt a változás okát keresnénk. Most újból percnyi szünetet tart. Aztán ismét beszél szenvedéllyel, nagy-nagy szeretettel gyerekeiről. Arcának vonásai megolvadnak; lágy mosoly simítja derűsre. — Nehéz „eset” a gyermek- lélek. Olykor például azt sírja: „Nem érdemes élni, engem senki sem szeret." A jó pedagógus alapvető vonása, hogy határtalanul, de következetesen szeretni tud ... Talán, talán nem is szabad egyformán szeretni. Hiszen vannak gyerekek, akik kétszer-háromszor annyi SEeretetre szorulnak, mint amennyit kaphatnak. Mint az a kislány is, aki az idézett szavakat írta dolgozatába. — A dolgozatírás — mondja, miután látja, hogy nem értem az összefüggést — nálunk is módszerré vált. Nem iskolai dolgozatokról van szó. Az iskola igazgatói időnként he• l Az iskola folyosóin elhelyezett hangszórókon keresztül a *Pajtás-irádió jelentkezik. A > „szpíker” bejelenti a következő r.iű sorszámot: napirenden >S. E.. aki neveletlen, volt tanárával szemben. Egy fiú és »egy leány publikálja az ese- Jményt. Saját kritikai jegyzetü- »ket olvassák fel: a nyilvánosig előtt megdorgálják a maigáról megfeledkezett tanulót. [Mindenki feszülten figyel, ’csak az, akiről szó van, húzó- ■dik be szégyenlősen a folyosó [szögletébe, s lesütött szemmel ■ pironkodik. ! — Nevelési módszereink egyik hasznos kelléke a hetenként egy alkalommal jelentkező Pajtás-rádió — mondja Szabó Edit. a Fazekas utcai 6. számú Általános Iskola helyettes igazgatója. — A nyilvánosság elé terjesztett „ügyek” mindenkor megbolygatják a kedélyeket, s véleménynyilvánításra, állásfoglalásra késztetnek. tus? A folyosókon órakezdésre szólít a csengő. A „szpíker” búcsúzik, az utána következő percnyi hangzavar elül. csend telepszik az iskolára, csupán lágy zümmögés hallatszik a tantermekből. Idebent, az irodában. gondbamélyedten néz maga elé a szimpatikus pedagógus, majd rendezve gondolatsorát. ekként válaszol a kérdésre. — Természetesen hívei vagyunk a kollektív szellemű ne. velésnek. Ezt azonban mindig szinkronba kell hoznunk a gyerekek egyéniségéből fakaigen ötletesen hívja fel a figyelmet a rendezőség. A harmadik emelet legforgalmasabb pontján Balási Gyula dombóvári népművész ügyeskedik faragó késével, mindennap nagy nézőgárdát toborozva ör- döngős ügyességgel és gyorsasággal kialakuló sakkfiguráinak. Felvonult Mezőkövesd is világhírű matyó hímzéseivel. E művészet rangját-nevét Kóró; József né, a kövesdi szövetke-' zet elnökasszonya öregbíti. Hol; ráma fölé hajolva látni, hogy! a habkönnyű blúzok színes; virágait hímezze fehér anyag.! ra. hol az egykori matyó szó-; bak kellékét jelentő alkalmi! kemence oldalára festi gyors' és szakavatott mozdulattal a! matyó rózsák élénk pirossal,' zölddel pompázó százféle vál-! tozatát. < — Kevés árut ^küldött ki< külkereskedelmi cégünk, ez az| egyetlen baj — mondotta Kó-< ró József né, amikor egyik' délután felkerestük. — Majd-« nem szétszednek a babákért, < a mézeskalács szívekért... 4 S már ül is vissza asztala-^ hoz. mert egyre növekszik köré rülötte az embergyűrű. Ebből < a gyűrűből időnként kezek < nyúlnak ki. megsimogatják^ Kóróné matyó népviseletének« hímzéseit, szoknyája fodrát. s| elismerően bólogatnak, vagy « megjegyzik orruk alatt: Very< nice! (Nagyon bájos.) Mások? azt követelik tőle, hogy rajzol-| jón le néhány matyó motivu-« mot. Ennek sincs akadálya.« Kis kartonlapokra pillanatok« alatt, javítgatás nélkül kanya.| ri't emlékül néhány virágot. « II modern öltözék i seregszemléje is a londoni ki-4 állítás. Eredetileg naponta két| divatbemutatót terveztek pesti« cégeink, de hogy az utolsó na-< pok tudósítását írom. már há-« romszor sétálnak végig csinosj manökeneink az egybesereg.« lettek előtt a magyar szalonoké legszebb, minden nyugati kri-? tiká* sikerrel kiálló öltözékei-« ben. < Élelmiszeriparunk. Hegyaljai és Eger borvidéke szintén ki-| -sz magáért. A nap minden«
