Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
Tasámap, 1954. október 1. ÉSZAKMAG YARORSZÄG 5 Változtassak az iparitaniSÉ-képzés piáfiii .4 megyei párthisottság ankétjárói A gondok ismertek, sokféle fórumon elhangzottak már: az ipar sok ágában szakmunkás- hiány van, s ugyanakkor kevés fiatal jelentkezik ipari tanulónak. A jelentkezettek is (lömmel az általános iskolát végzettek leggyengébb tanulói, mert a jobbak középiskolákban, technikumokban tabuinak tovább, s az érettségitett fiatalok csak elenyésző ■{zúzalékban választanak szakmát. Ez egyrészt a szülők. helytelen szemlélete miatt következik be: a szülök a múltbeli munkássorsra gondolva, iróasztal-imádat ra” biztatják gyermekeiket. Másrészt: az üzemek, vállalatok agitációja nem elég hathatós. A jelek «zerint, az általános iskolai nevelők sem kedveltetik meg eléggé a különféle szakmákat n gyerekekkel, osztályfőnöki órákon nem értetik meg eléggé a pályaválasztás jelentőségét. Végül az is okozza az iparitanuló intézetekbe jelentkezéstől való idegenkedést, hogy a vidéki gyerekek (mert sajnos, a miskolci intézetekbe nem nagyon jelentkeznek miskolciak!) szállás hiányában bejárni, vagy albérletben lakni kényszerülnek. Külön gond a nyolc osztályt Végzett lányok elhelyezkedése. Sajnos, a lányok többnyire csak különféle szövetkezetekben, vagy magánkisiparosoknál tanulhatnak szakmát. Helyesebben: felvennék őket ipari üzemek is (például motortekercselő tanulónak), de bennük még inkább él a fizikai munkától való idegenkedés, és többnyire csak fodrász, vagy kereskedelmi tanulónak jelentkeznek. Hogyan változtathatnánk ezeken a gondokon? Erről tárgyaltak megyénk iparitanuló intézetének vezetői, tanácsok művelődési osztályának képviselői azon az ankéten, amelyet az elmúlt héten rendezett a megyei pártbizottság ágit. prop. osztálya. A fizikai munka becsülete Nem igaz az, hogy a szakma tanulása nem jelent továbbtanulást. Igenis, továbbtanulás, ha a nyolcadik osztályt végzett fiatal három éven át elméleti és gyakorlati oktatásban részesül az iparitanuló intézetben. Mégpedig nem is akármilyen oktatásban: a tananyagon kívül nevelési program is Szerepel már az iparitanuló intézetek feladataiban. Vagyis, nemcsak jó szakmunkás, hanem értékes közösségi ember is, alá szép eredménnyel elvégzi ezt az iskolát. S hogy nem irodai, hanem fizikai munkás lesz? Ezt csak az fogadhatja lekicsinyléssel, aki nem tudja, milyen becsülete van a fizikai munkának, az ország számára anyagi javakat adó termelésnek. Ma már egyébként a szakmunka sem kizárólag fizikai, hanem szellemi munkával párosul, és a technika fejlődésével méginkább párosulni fog. Az említett ankéton vitaindító előadást tartó Debnár Gyula, a MüM. 101. sz. Iparitanuló Intézetének igazgatója? így beszélt erről: • — A fizikai munkás nem végez szellemi munkát? Hiszen ahhoz, hogy valaki szerszámot fogjon a kezébe és, hogy azzal az anyagot alakítani tudja, ismernie kell az anyagot, a szerszám szerkezetét, munkája célját. A nevelők felelőssége Mindez nem könnyű és egyáltalán nem lebecsülendő feladat. Éppen ezért nem helyes, hogy többnyire gyenge végzettségűek jelentkeznek ipari tanulónak az általános iskolából. És az sem helyes, hogy az általános iskolai nevelők javasolják az ilyen tanulók felvételét, méghozzá így: „Gyenge képességű, labilis szorgalmú, elég fegyelmezetlen magatartású gyerek, de ipari tanulónak javaslom.’’ Mi ez, ha nem a szakmunka lebecsülése? Mint ahogy emiatt történnek meg helyenként olyan esetek, hogy a nyolcadik osztály befejezésekor, az ipari tanulónak jelentkező gyenge tanulók búcsúzóul, érdemen felüli jegyet kapnak, „hogy az életben boldoguljanak”. És előfordul, hogy ezek a fiatalok megbuknak az iparitanuló intézetekben, mivel pedig itt évet ismételni nem lehet, úgy érzik: kettétört pályájuk. Vajon nem lenne jobb számukra inkább az általános iskolában ismételni? Az általános iskolai névelők felelősségén tehát igen sok múlik, önismeretre is kell nevelniök tanulóikat: mindenki a számára legvonzóbb, az ipar számára pedig legkeresettebb szakmát válassza. Debnár Gyula ezt így fogalmazta meg: — Az egyén és a társadalom igényeit kell összhangba hoznunk ebben is. Segítsenek a társadalmi szervek is Mindez azonban nem csupán az általános iskolai nevelők, hanem a szülők felada- 1a is. Sőt, segíthetnének a pályaválasztási kérdések tisztázásában a szakmunkáshiány- nyal küzdő vállalatok (szorosabbra kellene fűzni az üzemek és az általános iskolák kapcsolatát) és az ifjúsággal törődő társadalmi szervek is. iVágj József, a miskolci kereskedelmi tanulóképző iskola igazgatója igen helyesen állapította meg: — A nevelés társadalmasítását kell kibontakoztatni. A társadalomnak ugyanis intelligens, jól képzett szakmunkásokra van szüksége. A társadalmi szervek pedig segíthetnének a különféle szakmák népszerűsítésében. A Hazafias Népfront és a nöta- nács is tarthatna pályaválasztási előadásokat, filmvetítésekkel egybekötve. Ezáltal még a lányok is több szakmát megkedvelhetnének... „Zsákutca”? Bár iparitanuló intézeteinkben vannak még felszerelés-, helyiség-gondok és kevés a főhivatású tanár is (mert nem minden tanár tartja szem előtt, hogy az ipari tanuló intézetekben éppúgy nevelheti a fiatalságot, mint a középiskolákban, vágj" a technikumokban), mégis szép fejlődésről beszélhetünk mind az elméleti, mind a gyakorlati oktatás területén. A végzett, fiatal szakmunkások számára is megváltoztak a munkakörülmények és a kereseti lehetőségek. Mégis, nehéz eloszlatni azt a helytelen szemléletet, hogy aki ipai'i tanulónak megy, az „zsákutcába” kerül, mert nem tanul tovább. Nemcsak azért helytelen nézet ez, mert, mint mondottuk, a szakma tanulása is továbbtanulást jelent, hanem azért is, mert egy szakmunkás előtt sem zárultak be a magasabb képzettséget adó intézmények kanui. Sőt! Mint az említett ankéton a megyei pártbizottság ágit. prop. osztálya képviseletében megjelent Madarász György elvtárs is hangsúlyozta : — A továbbtanulást ki kell terjeszteni a szakmunkások között is. Esti, vagy levelező tagozaton ma már mindenki végezhet középiskolát, vágj’ technikumot, éppúgy, mint egyetemet. Az iparitanuló intézet tehát nem „zsákutca”, hanem nagyon is szén út a fiatalok számára ahhoz, hogy társadalmunk számára értékes, termelő szakmunkásokká váljanak. S erről az útról csak kincseket vihetnek magukkal, akár dolgozni, akár továbbtanulni akarnak. Ruttkay Anna Ahol szükség: van rájuk, segítenek»«. Régi hírnévnek örvend a he- jöbábai KISZ-brigád. Tagjai óvok óta együtt dolgoznál: a termelőszövetkezetben. Mindig °tt szerepeltek a megyei versenyek első hat helyezettje között. Mikor legutóbb, egy évvel ezelőtt, beszélgettünk velük, igen elégedettek voltak. A harmincöt tagú brigád garantált, huszonnégy forintos munkaegységre dolgozott, s ha ennél magasabbra sikerült emelniük a munkaegység értékét, a különbözeiét év végén kapták meg, — Nos, egy év alatt fejlődött, vagy visszaesett a KISZ- brigád? — Ezzel a kérdéssel kerestük fel Homér Tibor KISZ-titkárt. A tsz kaja visszaüt — Tavaly a termelőszövetkezet vezetősége rosszul dolgozott. Elhanyagolta a közös ügj’ét. így a KISZ-brigáddal sem törődött. A munkacsapat nem kapta meg rendszeresen az évek óta biztosított garantált munkaegységet, hiába kérte. Ha volt pénz, fizettél:, ha nem volt, nem fizettek. Előfordult, hogj’ a brigád három hónapig egy fillért sem kapott. Persze, ' aztán kipótolták, de már későn. A bomlás megkezdődött. Sokan elmentek, be a városba, ahol biztos a havi fizetés. A termelőszövetkezet gondja, a vezetőség hibái minden területen meglátszottak, és bizony sok bajt okoztak — válaszol a KISZ-titkár. Aztán elmondja, hogy a férjhezmenés is „megtizedelte” tavalj’ a brigádot, mert ha égj’ lánj’nak bekötik a fejét, különösen, ha férje üzemben dolgozik, többet feléjük se néz. A brigád létszáma az elmúlt évben tizenöt taggal csökkent, de a többiek, a nehézségek ellenére is, maradta]:. Bíztak benne, hogy a tsz kilábal a bajból, s érezték: ebben nekik is segíteni öle kell Ha miüdfcn rendben megy... A mérleghiány, a termelőszövetkezetben elburjánzott hibák, visszásságok új vezetőség választására késztették a tagságot. Jól döntöttek, a választás hasznos volt. Az új vezetőség csakhamar rendet teremtett. — Most ismét talpra állunk, mind á szövetkezet, mind a KISZ-brigád. Vida József, a termelőszövetkezet új elnöke mindenben segíti a fiatalokat. A brigád tagjai ismét rendszeresen kapják a garantált munkaegységet, amely az idén 31 forint. Dolgoznak is szívesen. Hiszen nem vágjik el innen egy fiatal sem, ha megkereshet 7—800 forintot a termelő- szövetkezetben. Az pedig most már megvan — mondja Homér Tibor. Jelenleg huszonöt tagú a brigád. Harmincnyolc hold kukoricát, a gépi munkák kivételével. teljes mértékben SÍ: műveltei: meg. Van még hat hold dohányuk, s hat hold cukorrépájuk is. Ezenkívül a kampánymunkákban, a kertészetben, a trágyahordásban és bárhol, ahol szükség van rájuk, mindig segítenek. Közös iirogramok A brigád tagjai nemcsak a munkában vannak együtt, hanem szórakozásaik is közösek. Nyáron a termelőszövetkezet kocsiján Hajdúszoboszlóra kirándultál: Jelenleg a párthelyiségben jönnek össze a hejőbábai KISZ-fiatalok, ahol tv-t néznek, játszanak, vagy beszélgetnek. Az elmúlt évben is volt, s az idén is itt rendezik meg a teli oktatást. Túlnyomórészt mezőgazdasági kérdésekről tájékoztatják a fiatalokat. Szellemi vetélkedők és több táncest is szerepelt a tavalyi programban, s ezek az idei tervből sem maradtak ki. A következő ötéves tervben épül majd fel a művelődési ház, ahol a kiszesek is otthont kapnak. A fiatalok harmincöt- ezer forint, társadalmi munkát ajánlottak fel az építéshez. Jó érzés volt végighallgatni a hejőbábai KISZ-brigád egy évének történetét. Jó tudni, hogy vannak közöttünk olj’a- nok, akik bíznak a tsz életének jobbrafordulásában és látták, hoej’ ezért nekik is tenniük kell. Juhász Judit BEZOSZTÄJA Még mindig ott állunk a ■ műút szélén, háttal a hegyek-; ■ nek, szemben a ködbebúvó ■ messzeséggel. Előttünk, a szép sík táblán vetettek. Búzát. ; Bezosztája egyest. A két el■ nők szívében már nem a fájdalom hasogatott, "hanem az ; emlék, a rossz, csúnj’a emlék, amely a nyáron megszépült, | hiszen nyáron ád a mező és ■ ezen a nyáron sokat, adott, 15 . mázsát holdanként, Bezosztá- . jáből, abból az átkozott, sok- . sok fájdalmat, de az idén örö■ möt szerző Bezosztájaból. ' Néztük a fürge traktorokat, . zúgásuk sem hallatszott, mert ", elsodorta a szél. De amikor _ közeledtek, hallani lehetett az . egyenletes gépbeszédet és a ‘ vetőgépek csendes zörgését, ■ meg az emberek bátor, jókedvű kiáltásait. Megálltak ők ' is a tábla szélén, cigarettára ' gyújtottak és úgy nevettek, " meg úgy villogott a szemük, ' mint akik egymás után tíz- 1 szer fürödtek örömben, hangjuk olyan tiszta és magabiztos volt, mint álomból keltő 5 pirkadatban a megpihent em■ bér nótája. És a búza, a Be- i zosztája, amelyet egy évvel 3 ezelőtt száműzetésre ítéltek, amelyről tavaly még azt hit- t tél:, hogy a mezöségi föld 3 csúfos halottja lesz, már ned- t vesedett, duzzadt a földben,' készítette az új kenyér gyöke- f reit, újrakezdte az örökké is-' métlödő megtennékenyülésfc.’ i A cigaretta elégett, s 32 a emberek indultak tovább a f gépekkel együtt. Folytatták á 3. teremtést, a kenj’ér évről öv-'- re ismétlődő újrateremtését- és éppen akkor fokozták a- szédülésig, hiszen a hegj’ek- közül nem egyszerűen az ősz,- hanem október első napjának 1 hideg szélhullámai csapkod- . tak. a Az elnök intett nekik, azu- tán felém fordult és megadta :. a választ utolsó kérdésemre,- elmondta, hogyan tanulták új- ra a búzatermesztést, elmond- a ta az idei szép termés receptjét — A szántást augusztus 15- ig befejeztük. A talajt fo- s gassal és gyűrűshengerrel Ie- zártuk. Vetés előtt három hét- tel kiszórtunk holdanként 150 t kiló szuperfoszfátot. Azt 15- centiméter mélyen tárcsával !: és fogassal beledolgoztuk a. », talajba. A vetést szeptember n 15-én kezdtük és október 9- r, én befejeztük. A vetőmaggal s együtt még elvetettünk hol- >s dánként 50 kiló nitrogént. Át- n Iagosan öt centiméter mélyen- vetettünk, holdanként 160 ki- LI ló magot sűrűsoros vetőgép- a Pel-.. Közbeszóltam. Megjegyezik tem, hogy a sűrű soros vető- i gépet nem nagyon szeretik az emberek. i- — Mi szeretjük — folytatta :- az elnök. — Igaz, hogj’ többet vet, mint a ritka soros, de a t. bő termés egj’ik alapfeltétele r- a megfelelő vetőmagmennyi- y ség. Mi szeptemberben 160, t. októberben 170 kiló magot véli, tettünk. Csak így biztosítható, hogy öt millió szál búza hozzon termést holdanként, A ve- 5_ tőmagot megfelelően kitisztí- tettük. csáváztuk és előcsi- ráztatással kipróbáltuk. >b — Vetés után egyenletes volt a kelés. Január 10-én ._ megkezdtük a fejtrágyázást. ia Február 10-ig tartott. Hóra j_ szórtuk a műtrágyát, kétszáz kiló nitrogént holdanként. így született a 15 mázsás átlagol termés. így tanultuk meg. ho- “ gj-an lehet kifogni az időjárá- ~ son. az aszalj’ ellenére is meg- , felelő mennyiségű termést biztosítani. k — Az idén is így vetettek? i~ —■_ Szóról szóra. Ez a recept i- bevált, ehhez ragaszkodunk, amíg nem lesz jobb ... Í Csapkodtak * j- Előttünk szép, sima, fekete 1- szántáson kúsztak a traktorok és a velőgépek. A két elnök mosolygott. Így indultunk hazafelé, mosolyogva. A faluban c- ismét játszani kezdtem a szó- n. tagokkal: nyáron ád a mező... r_ a mező nj’áron ád'... Mező- npárád ... S hirtelen megkérdeztem: ?.z — Mikorra fejezik be a ve?ü «st? js — Holnap, vágj' holnapután — j’álaszolta az elnök, Szendre! József Mezőnyárádon 1962-ben kezdték az újratanulást, a kenyér n újrateremtésének új tudómé- n nyáfc Előbb egy új névvel, egy n új fogalommal ismerkedtek: s Bezosztája 1-es. Az egj’est még I értették is, de a Bezosztája ne- r kik egj’szei-űen búzát jelentett, c égj’ olj’an búzát, amely, az e „okosok” szerint, többet terem, <= mint a régi magyar fajta. Nem t termett többet. Körülbelül úgj’ c fizetett, mint az előző észtén- \ dobén a Bánkúti, Kilenc má- í zsát adott holdanként. Az em- 6 berek hallgattak. Nem szóltak * se jót. se rosszat, de úgy néz- 1 tok a Bezosztája búzára, mint 7 arra az emberre, aki sokat íeér ' és keveset teljesít. Az „oko- ' ; sót:”, persze, tovább dicsérték € ! a Bezosztúját, és szorgalmaz- ' ! tál: minden erővel, szép szóval ? csakúej’, mint fenyegetéseikkel, . hogj’ Bezosztáját kell termelni. * ; Nem valami jókedvvel, de el- ' . vetették. Legyen meg az ..okosok” akarata, hátha igazuk : lesz. hátha most jobban si- t kerül... j Irtózatosan csalódtak. Rossz j • volt az idő, rossz volt a szer- ) ■ szám, rossz volt az emberi ■ ■ kedv, rossz volt minden, amire ( • rá lehetett fogni, hogy rossz, ; : csak éppen az elavult felfogást 1 > nem okolták. A Bezosztája < • mindössze négj’ mázsát fizetett : holdanként ] 1 s, .[.-I, Molnár Károly i , fiz eWQK, ^gy vonaglott, i ■ mint csatatéren a sebszántotta • test. úgj’ hasogatott, szívében a ( : fájdalom, mint fiatal növény ; i ereiben a hirtelen hervadás, ha - 1 az éltető anj-aföldből kiszakít- i- ják. De kínjainál is magasabb- < ‘ ra lobbant a tudat, a mégis- ; mart valóság, hogy a Bezosz- ■ ' tája a kudarc ellenére is nagj’- ! , szerű növény, csak meg kell ] ; magyarázni az embereknek... ' Az elnök akkor jött haza Zsámbékról, az egj’éves iskola- ' ’ ró!. Ö már tudta. Magj’arázott. i De magj’arázhatott. Az embe- i rek szidták az „okosokat”, azo- : : kát, alak a Bezosztáját, meg a . többi új búzát dicsőítették. — Nem vetünk. Elég volt be- lőle. — Csapkodott a megsu- r hángolt emberi szélsőség és i szívekbe njnlalt, az onnan fel- I törő fájdalommal torkokat szo- i rongatott a csalódás. Beszélt- Molnár, bizonygatott, ám hiá- í ba. Ekkor állt mellé a másik , elnök, a falu fiatal j’ezetője,- akinek szívében éppen olj’an- félelem nélküli hűség lobog,- mint Molnár Károly óban, és- mentek, vinni kezdték az okos z szót, mint valami kelletlen- portékát, és kérték-nem kérték, i, szórták, tele marokkal, vala- i, hogj’ úgj’, ahogyan régen a- magot vetették. — Nem kell. — Ezt a választ kapták mindenütt, Ám,- ahogyan égj’ közmondás tanú- sítja: „minden kárnak van va- ;- lamilyen haszna”. A végtele- a nül lesújtó véleménnj’el ille- i~ tett búzatermésnek is volt,- Ugyanis annyi búzája sem ter- a mefct a szövetkezetnek, hogj’- újravessen belőle. Ez jól jött. i. Ez látszott a legjobb érvnek,- mert ez volt az egyetlen és- egyben kegyetlen igazság. z — Emberek, nincs más vető- ~ magunk, csak ez, a Bezosztája. “ Ezt is az állam adja... — Akkor maradjon inkább y parlagon a föld ... De könnyű a szavakat kimondani, különösen akkor, ha indulat fogalmazza a monda- l" tot. De kenyér csak kell... Ke- '■ nyer mindenképpen kell... Keit1 nj’ér akkor is kell, ha ismét >- négy mázsa terem holdan- »■ ként... És nincs más magja a kenj-émek, csak ez a... csak t- ez a Bezosztája, Aj. Amhapfil/ kezdtek v emoereK megszelif; dűlni. A szükség kiadta szili gorű parancsát. Az elnök ki- ís használta a helyzetet. Azonnal íz hasznosította a frissen szer- >r zett tudományt. Az első in- a. tézkedését egy szóban íogal- a. mazta meg: *1’ — Szántani! a :n Azonnal' szántani, harminc- harmincöt centiméter mélyen. ® Az előző évben 18 centiméter- 17 nj’ire szántottak a búza alá. >n — Ez semmi — mondta az a, elnök. — A mi talajunk kört zépkötött vályog. Mélyen kell 1- művelni. És a Bezosztája is UK azt. szereti, ha mély ágj’at. kap... A mítDr,Ínn álltunk, és M muuion játszadoztam a szój’al, egy bükkaljai falu nevével, csak úgy, önkényesen, a találgatás és a szótagok cserélhetőségéne!: lehetőségével. Előbb szétbontottam: nyáron ád a mező, a mező nj’áron ád . .. Azután, összeraktam: Mezönyárád. Esküdni mernék, hogj’ az iménti szóbontásnak köze van a falunév kialakulásához. Ha nem is pontosan így, de, hogj’ a mező és a nyár e falu nevének kialakulásában dialektikus egységet képez, s, hogy a mező és a nyár e kölcsönhatásának volt, illetve: \’an valamilyen egységes alkotása, gyümölcse, termése, valamilyen közös eredménye — az logikusnak látszik. Mintha erre utalna az ád szócska, illetve szótagocska is: A műútón ott állt mellettem az elnök. Molnár Károly, az Üj Élet Termelőszövetkezet elnöke. sőt, a másik elnök. Ónodi Sándor, a községi tanács vezetője is. A hegyek felől ránk-ránkcsaptak az őszi szél hűvös hullámai, bágyadtan sütött a NaD. meleget alig éreztünk, ködfátyolban zárult előttünk a Tiszáig romló messzeség és néztük a határt. A két elnök arcán, mint valami élő rózsacsokor. J’irágzott a re- ménj’, tekintetük komornak tűnt, de szemük fénj’ében a félelem nélküli szívek hűsége villogott. Gondolatom visszavisszatért a szójátékhoz, s immár kimondtam hangosan is: — Nem azt jelenti-e a falu neve, hogy nj'áron ád a mező? A szövetkezeti elnök kicsit lehajtotta, azután felemelte fejét. Gondolkodott. Láttam komorságán is átfénj-lő mosolyát. Csizmája sarkával belekapált az útszéli föld puhaságába, ritkán pihenő teste megingott, és úgy válaszolt: — Ha jól megművelik. T-.,- „ kiegészítése volt ez lomor a megnézett gondolatnak, racionális továbbfejlesztése a mindenképpen bizonyos igazságnál:, annak, hogy a mező valóban nyáron adja termése javát. De csak „ha jól megművelik”. Ezt az öt kurta szót. szeretném most lefordítani a teremtés nyelvére. Nem -az isteni teremtésre gondolok, hanem arra az évről évre ismétlődő. sokszor szédülésig fokozott tevékenységre, amely- Ij’el a földet művelő ember búzát vet, kenyeret teremt. Ez az újrateremtés, ki tudja, hányadszor, most van folyamatban, pontosabban: most kezdődött, éppen azzal, hogy a földet felszántottál:. megművelik, és ismét bérelik. Beszélgetésünket visszaka- nj’arítottam az első mondatokhoz, a kezdethez, amikor is ágról J’olt szó, hogj’ 1964-ben a mezőkövesdi járásban a mező- nyárádi Üj Élet Termelőszövetkezet tagjai termesztették a legtöbb búzát, már ami a területükhöz mért hozamokat illeti. 1300 holdat vetettek, ugyanennyit arattak, Mezönyárád határát. is ugj’anúgy perzselte az aszály, mint a szomszédos falvak mezőit, és mégis, az 1300 hold átlagában 15 mázsa termést. takarítottak be. E ténj’ek ismeretében a kérdést könnyű volt megfogalmazni: — Ezt hogj’an csinálták? — Végre megtanultuk — válaszolt megint sejtelmes tömörséggel az elnök, és a kérdések sokaságát kellett megfogalmaznom, mire mindent megtudtam. Végre megtanultuk. Foljdat- nám az elnök szájúival, részletesen, ahogyan elmondta, de kenj’télén J’agj’ok tömöríteni, mert hosszan lehetne írni : róla. hogyan tanul a földműves ismét búzát, termelni, hiszen az apiától, a nagyanyától egyszer már j’itathatlanul megtanulta. Most mém's útra tanulta. ■ mert az eddigi tudás nem elég. • halmozni kell azt is. miként a iaJ’akat. hogj’ az ember holnan lobban éljen, jobbat, és többet i kapjon, mint amennyit tegnap ' kapott. Ezért kell űj módszere- , két kipróbálni, úi fajtákhoz- njnilni. és ha kínkeservesen- is. rájönnek a dolgok njátiára ■ ráiönnek, hogy a föld, ameb’et- mű\rels>"k. éj’ről évre ugyanúgy többre kénes, mint az az ember, aki tanul.
