Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-28 / 253. szám

4 ES2AKMAGTARORSZÄO Szerda, 1964. október 28» A tanító-nevelés műhelyeiben (I.) A tanintézet változó éle- és újabb feladat elé állítják tünk jobb lel- as intézeteket. Komáromy készültségű, magasabb általá- Bélával, az sárospataki inté­Ui, egyre nos műveltséggel rendelkező embereket kíván. Megváltoz­tak az igények városon és fa­lun egyaránt, de falun még napjainkban megy végbe, és előreláthatóan még igen hosz- szú Ideig tart az életmódbeli változás, a művelődési igények és lehetőségek átformálódásá­nak időszaka. Fokozottabb fel­adat hárul az új, felnövekvő falusi generáció első nevelői­re. Nem utolsósorban rajtuk múlik, hogy egy egész generá- ■ ció milyen alapműveltséggel indul az életútnak, miként vá­lik majd felnőtt korában új, szocialista társadalmunk to­vábbépítőjévé. Az az óriási, egész országot átfogó tömegmegmozdulás, amelynek eredményeként, hasznos határozatok útmuta­tását követve, egy új kultúra születik, és amelyet köznapi nyelven kultúrforradalomnak szoktunk nevezni, a tanítók­kal szemben is magasabb igényeket támaszt. Szükséges­sé vált az Iskolareform kap­csán a tanítóképzés reformá­lása, új alapokra helyezése is, és a tanítók felkészítésében a képzést mindinkább felváltja a nevelés. A Sárospataki Tanítóképző Intézetben, jóllehet a munka rhár évek óta a várható re­form szellemében folyt, hiva­talosan a mostani iskolai év­ben tevékenykednek először a reformtörvény végrehajtása­ként kiadott tantervi utasítás alapján. Az új rendszerű ne­velés azt a célt szolgálja, hogy a tanítók minél korszerűbb műveltséggel felvértezetten kerüljenek a katedrákra, és a megújhodó falu szellemi éle­tének egyéb, fontos posztjaira. Jó másfél hónap tapaszta­latai állnak még mindössze rendelkezésünkre, de ezek máris jó eredményt zetl igazgatóval a tapasztala­tokról és feladatokról beszél­gettünk. Az új tanterv egyik leglé­nyegesebb vonása a vizsga­rendszer megváltoztatása. Számszerűen jelentősen le­csökkentették a vizsgákat, he­lyette előtérbe került az önál­lóbb tanulásra, tudományos munkálkodásra való nevelés. — Be kell láttatnunk hallga­tóinkkal, hogy a tudásért és nem a vizsgákért kell tanul- niok, — mondja többek között Komáromy Béla. Az a törek­vés, hogy a tanítójelölt ne csak a tankönyv anyagát ta­nulja meg, hanem az legyen az alap, amelvre felépülhet egy szélesebb pedagógiai mű­veltség. Az önállóbb tanulás, a kollégiumi estek rendszere mind ezt a célt szolgálja. „rémének' A vizsgák el­űzése is igen désre, a tudományosságra, a sokoldalú önművelésre. Az új tanító-nevelési terv végrehaj­tásának eredményeként a fin tál tanítóknak olyan miiveit emberekként kell elhagyniok a képzőt, akiknek a folyama­tos művelődés, önművelés életszükséglet, egy egész életre, és tanulmányaik semmikép­pen nem fejeződnek be az ok­levél megszerzésével. Ez azt is megkívánja, hogy a képzés három esztendeje alatt Igen nagy figyelmet kell. fordítani a hallgató egyéni adottságaira, a nevelési ráhatásokat szinte egyéniségéhez, adottságaihoz mérten kell alkalmazni, de feltétlenül ki kell fejleszteni benne a közösségi tudatot, el­sősorban olyan formában, hogy a hanyag, felelőtlen, ta­nulmányaival nem törödő ne is érezhesse jól magát az ön■ álló tanulásra sok időt és erőt fordító, a pályára elmélyült tudományossággal készülő tár­sai között, és eleve belső kény­A tanítóképző déket, és a hallgatónak is egy- ígérnek, szerűbb volt „lerakni” a vizsgát, egyben, szinte naponta,-.újabb mintsem törekedni aS'elmélye­jelentős feladat. Arra kell rá- szertől hajtva igyekezzék fel­szoktatni a hallgatót, hogy ne zárkózni. a felelteiéinél kapható érdem­jegyért, hanem a tudás meg­szerzéséért tanuljon. Szemben a korábbi módszerekkel, nem az az intézeti tanárok törek­vése, hogy „rajtakapják” a hall­gatót a hanyagságon. A min­dennapi munkában, a gyakori együltlétben a folyamatos ta­nulásra kell őket ránevelni. Mindez elengedhetetlen az új- rendszerü tanító-nevelésben, mert a vizsgák ilyen nagyará­nyú csökkentése révén a ta­nuló felkészültségéről csak a fo­lyamatos munkában lehet meggyőződni. Természetesen, ma még nem alakultak ki élesen kö­rülhatárolható pontossággal az új módszerbeli teendők. Több felkészülést kíván ez a tanártól, mert sokkal köny- nyebb volt feleltetni a növen­intézet jól lát­ja a tanító-nevelés feladatait, ismeri a végzett növendékeire váró feladatokat, és az új tan­terv alapján, a nevelés új módszereinek alkalmazásával a kisiskolásokra jellemző fc- leltetés helyett az önálló ta­nulásra és gondolkodásra, a tudományos munkálkodásra neveléssel e feladatok legjobb megoldására igyekszik felké­szíteni a leendő tanítókat. Ezen munkálkodik a tanórá­kon és a gyakorló tanításokon, valamint az egyéb intézeti foglalkozásokon a tanintézet, ezt egészíti ki * pedagógiai könyvtár és a kollégiumi élet, és ezt szolgálja a szinte már próbatételként jelentkező, fa­lusi iskolában töltendő gya­korló félév. Benedek Miklós (Folytatjuk.) e A Debreceni MÁV Szimfonikusok hangversenye Sátoraljaújhelyen Sólet Mit együnk / vacso­rára? — tépelődi!; az asszonyka . az üzletben, és szeme megakad, egy halom, pirosló rímké­vel csábítgató konzerv­dobozon. Vegye csak — mondják —, mindenki viszi. Így ő.is vitte, a konyhában kibontotta, megmelegitettc és tá­lalta. A család pedig nem ette meg. A macska jóllakott, a kutya szin­tén, a feleség a dobozt kimosta, tisztára törül- gette, a gyerek szépen lebontotta róla a színes papírt, gyűjteményébe tette, a férj lekalapálta a doboz szélét, hogy senki kezét fel ne sértse. A gyerek gondolta, hogy jó lesz homokozó­nak, a feleség már a gombokat képzelte bele. », férj is örült,: lesz mi­ben tartani a festéket, vagy a szöget. És mindenki, elégedett volt, hogy megvették a lóletet. Pál István Községünk liisz éve f Pályázat az ózdi járás ^ fiataljai számára Érdekes felhívással fordul a 2 járás KISZ-szervezeteihez, fia- <> faijaihoz az Űzd! Járási KISZ- $ bizottság. Pályázatot hirdet a felszabadulás óta eltelt húsz ♦ esztendő alatt történt változó- % sok, fejlődés adatainak, doku- é mentumainak feldolgozására. 2 „írjátok le településetek húsz éves történetét, felelevenítve a felszabadulás mozzanatait is ” — olvashatjuk többek között a felhívásban. Az összegyűjtött anyagot dí­szes albumban küldik majd be az alapszervezetek. A pályázat határideje: 1965. január 31-e. A járási KISZ-bizottság a pályamunkákból kiállítást ren­dez, s a fejlődést legjobban ki­fejező anyagokat értékes tár­gyakkal jutalmazza. Ugyanak­kor a bizottság arra kéri a társadalmi szerveket, hogy tá­mogassák a fiatalokat ebben a munkában, ötletekkel, adatok­kal segítsék őket. „Azt Miiem, csak ugratnak...“ — Sokan megfejtettük a rejtvényeket az osztályból. Menet közben hol egyikünk, hol másikunk kapott tíz-üz lottószelvényt, de persze ötöst még azokkal sem sikerült elérnünk. Csak az olimpiai lottón... Ott majdnem min­dig ötösöm volt. Demeter Csongor, a miskolci Kilián Gimnázium, III. K. osztályos tanulóin kedvtelésből mindig megfejtette, s hét­ről hétre beküldte az Északmagyarorszig legutóbbi pályá­zatának rejtvényeit. Arra sosem mert volna gondolni, hogy talán nyerhet is. Nincs neki olyan szerencséje! És volt. A sorsoláskor kedvezett, a szerencse, s „meg­ütötte” a főnyereményt, az ötnapos Zakopanéi utat. Éppen iskolából jöttek ki másnap, s a húga fogadta a■ jó hirrrel. Nem- hitte el; arra gondolt, csak ugratni akarják. Aztán jöttek mások is gratulálni, az osztálytársai mind nagyon aranyosak voltak, látszott: örülnek az ő örömének. — Jártál-e már máskor is külföldön? — Nem ez lesz az első utam, az osztállyal, már vol­tunk tavaly a, Tátrában, s éppen most, a. napokban ké­szülünk Prágába. A Zakopanéi út m’égis izgalmasabb lesz, Lengyelországba már régen szerettem volna eljutni. Édes­apám is járt már ott. s nagyon sok szépet mesélt. S elő­ször utazom külföldre egyedül... Ki hinné, hogy rövid, öt napba olyan sok minden fér, mint amit a program ígér? Demeter Csongor november 23-án útrakel, Csehszlovákián keresztül érkezik majA Zakopanéba, Itt három napot töltenek. — Bárcsak esne a hó előtte, mert a.kkor a hegyekben síelhetnénk is. De anélkül is szép lesz persze — teszi hozzá gyorsan, mosolyogva. — Már alig várom, az indu­lást! (Gyárfás) Egy klasszikus a századból Nagy Lajos emlékére Tíz éve már, hogy meghalt, de mintha csak tegnap láttuk volna a kávéházban, ahol oly otthonosan tudott unatkozni, mint más a családi karosszék­ben, kanárimadarak és hor­golt terítőcskék között. Unat­kozása azonban feszültséget rejtegetett, mint ahogy stílu­sának, gyakran emlegetett, jó­zan pontossága mögött is ott feszült a részvét lírája és az igazságkeresés szenvedélye. Nagy Lajos maga jegyezte fel. hogy bár még hatvan éves korában is atléta-teste volt, már harminc esztendősen gyakran fáradtnak hatott, ahogy nem rászabott ruhájá­ban. öreges tartással, mereng­ve ült az ablakban, ahonnan oly sok mindent látott meg a magyar életből és az emberi' természet megfejthető rejtel­meiből Első írásait, a század legele­jén, saját szavaival szólva, „tussba mártotta”. Keserű, földhöz ragadt emberek, a szárnyalás minden lehetősé­gétől megfosztó sorsok szere­péitek azokban, és „az a csen­des haldoklás, amely nem is érzi már a. fájdalmat, a leve­gő ritkulását.” A fiatal Nagy Lajos a hozzánk, főleg Bródy Sándor által közvetített Zola-i naturalizmus tanítványa volt. De már ezekben az írásokban feltűnt egy jellegzetes Nagy Lajos-i vonás: a finom irónia. A történelem drámai fordu­latai ébresztették fel • Nagy Lajosban azt az írót, aki a testi és a lelki nyomor, a be­letörődés és a képmutatás je­lenségein kívül észre tudta venni és ábrázolni a boldog­ságra törekvő emberséget, a munka szépségét, a lázadni merészelő öntudatot. Az 1917- ben írt Tanyai történet, az 1910-es Magyar Tanácsköz­társaságra emlékező 1919 május című nagyobb . el­beszélés. az alföldi falu kül­ső, s belső körülményeit jel­lemző tények és a szociográ­fiai felmérést magas iroda­lommá emelő Kiskunhalom már nagy író művei. A kor igazi igényeit tudta kifejezni az apostagi cselédlány tör­vénytelen fia, a „titkos lakó”, ahogyan Kellér Andor jelle­mezte őt egyik vonzóan meg­írt emlékezésében. Nagy La­josnak ugyanis csaknem a fel- szabadulásig nem volt saját lakása, és gyakran csak be nem jelentett szobatársként, titkos lakóként é" barátainak szállodai, vagy albérleti szo­báiban. A felszabadulás után ugyan­csak • érdekes, értékes írások­kal gazdagította Nagy Lajos a maga. egyéni hangvételű életművét. Elsősorban Pince­napló-ja és önéletrajza emel­kedik ki közülük. Azt hirdet­te, hogy nem lehet egyszerűen füstté párologtatni évtizedek, évszázadok beidegzéseit. De mert felismerte a nagy törté­nelmi és társadalmi törvénye­ket, hitt a fejlődésben, az élö- rehaladásban és „a kor paran­csoló feladató?’-nak tartotta a szocializmus, a kommunizmus építését. „Nem az író paran­csol azonban a kornak, hanem a kor az írónak” — foglalta össze, tömör szellemességgel, a maga véleményét. Szerint« az írónak saját, feltételeiből kell műveiben újjáteremtenie1 a világot, és így kell irányi mutatnia az olvasóknak. Gaz*' dag ábrázolás segítségével vé­gül is lelkességet, az újért va­ló harc vállalását ébreszti feL A ■„Magyar Klasszikusoik’, című sorozat utolsó kötetei éppen Nagy Lajos válogatott írásait tartalmazzák. Nagy La- «■, jóst műveinek értéke avatta«* a század magyar irodalmat ■ egyik, nemrégiben még köz­tünk járt, szellemében pedig mindig köztünk járó, klasszi­kusává. (A. G.) 1750­io2m helytörténeti múzeum Érdekes ipartörténeti emlék­kel gazdagodott a tokaji hely- történeti múzeum. Sunyovszkd Lajos, a község idős mézes­kalács-készítő mestere a mú­zeum baráti körének ajándé­kozta a környéken található utolsó gyertyahúzó gépet, amelyen egykor még nagyap­ja dolgozott. Az 1750-ből szár­mazó. csaknem 6 méter hosz- szú; kezdetleges berendezés érdekessége, hogy azzal mint­egy 100 féle vastagságú gyer­tyát készíthettek. Ilyen be­rendezéssel állították dő azo­z előszoba ajtaja csettenve csa­pódott be. A lépcsőn még hal­lani lehetett a távolodó lépte­ket, aztán csend lett. Csak a szobából szűrődött ki vidám zenével tarkított párbeszéd a televízió esti műsorából. Az öregasszony folytatta a mosogatást. Miközben a késeket dörzsölgette fényes­re, arra gondolt, hogy ma tulajdonkép­pen korán végez. A fiatalok moziba mentek, a sietősen bekapott vacsora után pedig kevés a szennyes edény. Bezzeg tegnap ilyenkor! A menye, meg a kislány alig győzték hordani a tányérokat, a tálakat a vendégek után. Es üresen maradt mind, mire visszake­rültek a konyhába. Az egyiken árvál­kodott ugyan három szelet hús, de a fiatalasszony sietve közölte: — Mama. ezt holnap elvisszük tíz­óraira. Még jó, hogv éonen három da­rabot hagytak! — Ebből a megjefrvzés- böl pedig tudnivaló, hogy a maradékhoz hozzányúlni tilos. Az öregasszony nvelt eevet. kistá­nyérra tette a húst, és elmosta az edényt. Egy vidám menvecske segített kihozni a feke*és csészéket. Miközben ott sürnött a konyhában, azt mondta: — Nagymama, miért nem jön be kö­zénk? — És olvnn mozdulatot tett. mint aki most mindjárt karonfogia, és be­vezeti a társaságba. Ám a menye gyor­san közbeszólt: — Mama jobb szeret idekint.. 1 Milyen sokszor bántotta fev. 1. Es legtöbbször a pverek előtt, aki persze, minél idősebb lett, annál kevésbé en­gedelmeskedett. — Mert a mama nem tud tekintélyt tartani! — állapította meg menye, va­lahányszor panaszkodott a kislányra. Néha szólt a fiának. Ha négyszemközt voltak, Jóska igazat adott neki. Hanem a felesége előtt... Eh... — Az öreg­asszony keserűen legyintett. Elrakta az edényeket, aztán feltörölte a követ. Fel­vette a tisztábbik kötényét, és benyi­tott a szobába. A kislány egy karosszékben kupor­gott, és bűvölten meredt a televízióra. Filmet közvetítettek, s a kép most ép­pen vad, dulakodási jelenetet muta­tott. Nagymama csöndben figyelte egy percig. A tv-re nézett, onnan a gye­rek kipirult arcára, izgatottan vibráló szemére. A filmen valaki kést rán­tott. Egy nő sikoltott rémülten. A gye­rek keze görcsösen markolta a szék karfáját. — Zsuzsika... — szólította halkan nagyanyó. A kislány nem felelt. — Zsuzsikám... — mondta másod­szor is és hozzátette: — meni aludni kislányom. Késő van ... Ez a film fel­nőtteknek való. Zsuzsi idegesen ránézett, aztán in­tett ujjával, hopv csönd legyen. Lövés zaja hallatszott, valaki a föld­re zuhant. A kislány ijedten kapott az' arcához. Nagymama a készülékhez lépett. A gombon volt a keze, hogy kikapcsolja a gépet. —1 Ne! Ne merészelje! — kiáltott rá a lány. S csattogott a hangja: — Addig nézem, amíg akarom! — S még vala­mit mondott, ami már nem a gyermek gondolata volt.. — A tv a miénk! Nagy­mama is a mi kenyerünket eszi... Csöndesen kifordult az ajtón. A konyhaasztal sarkán Ids durab papír­ra ennyit irt a fiának: „Ne haragudj, kicsordult a pohár... A gyerek csak azt mondta, amire tanították..Az­tán elkezdte, amire annyiszor gondolt. Levette pongyolája övét, és hurkot kö­tött belőle. A fogasra ügyeskedte az öv hosszabbik szárát. A selyem nem feszült eléggé, kevés­ke levegőt engedett nagyanyó tüdejébe. Élt, amikor menye rátalált. Jóska az Ölében vitte az ágyig. A szomszédasszony a szíve tájékát dör­zsölgette, valaki orvodért szaladt. A menye sápadtan hajolt föléje. — Én a tv-t néztem és akkor nagy­mama kiment... — hadarta Zsuzsi. Az orvos fejcsóválva tapogatta az öregasszony pulzusát. — Ha pár perccel később érkeznek, akkor... — mondta foitott hangon. — Ilyen botrányt — szólalt meg me- — És a gyerek előtt! ’’»kint koppant valami. A fogas kilazult a helyéből. Az zuhant alá a konyha kövére. A selyem­öv ott tekergeti körülötte. Olyan volt, mint valami óriási kérdőjel. Szekeres Ilona o kát a színes viaszszálakati amelyekből a XVII—XVIIL században a messzi vidékén híres tokaji gyertyákat fon­ták. A gépet a múzeum bará­ti körének tagjai összeszerel­ték, kijavították és még egy­szer munkába fogják. Erre meghívják Sunyovszki Lajos családját is, hogy ők mutas­sák be a gép működését. A ba­ráti kör tagjai elhatároz­ták, hogy az egyes munkafo­lyamatokról feljegyzést és fényképfelvételt készítenek, megörökítik a szakmai szava­kat és a hajdani gyertyaöntő mesterség szokásait. A bemu­tatóra, amely iránt különösen a fiatalok körében nagy ai érdeklődés, a közeli hetekben kerül sor. majd az ipari em­léknek számító gépet a múze­umba helyezik. Ä parholó fernandel Fernandel, ismert francia komikus gépkocsijának elülső ablakára a következő feliratú lapot: ragasztotta: „Ez az autó Fernandelé, aki önöket film­jeivel olyan gyakran megnevel: tette. Kérem önt. törzsőrmes­ter úr. ne ríkassa meg bünte­tő blokkjával!” S parkolt. Tanácstagod fogadóórái Miskolc városi tanácstagok: Oktober 28: Madarász .TáilöSi Vásárcsarnok. helypénzkezelű iro' rítt. 17 órakor; Oravecz Antal, U.i Pereces, Szén u. alt. isk.. 18 óra­kor; Varga Zoltán. SZTK rende­lőintézet. éjjeli Ügyelet, Csabai­kapu, 17 órakor. Október 29: Kormos Györgyi Major u. 4., tsz-ifoda, 16 órakor; Kuttor Lajos, LyukóbSnya, fürdő­épület, 14.30 órakor; Pást) Lajos, U-i Irma u. 23,; 17 órakor. seny elfogódottsággal bonta- c kozott ki, de az interpretáló c a második tétel muzikalitásé- í ban és átélésében már töké- < letesen „otthon” volt. r Sátoraljaújhelyen lassan ha- ] gyománnyá válik a nagy zene- í karok pódiumra hívása. Las- 1 san és szívósan kikovácsolódlk ebben a városban egy új 1 hangverseny-közönség, amelyik 1 mindenkor szívesen igényli a t komoly zenét. S ha az Orszá-' 1 gos Filharmónia (amely a mos- 1 tani hangversenyt is gondoz- t ta) az eddigihez hasonlóan s szóhoz engedj juttatni a vidé- r ken élő művésztanárokat, a v vidék zenei élete riúndjobban t felfelé tör. 1 Kegymegl Ernő t nye és Dvorzsák Uj világ szimfóniája szerepelt. Az ország-világ előtt ismert MÁV Szimfonikus Zenekar újabb nagy próbatétele volt a ritmuselemekkel bővelkedő Romeo és Julia nyitányfantá­zia bemutatása. Kitűnő képes­ségekről adott tanúbizonysá­got az ország észak-keleti kis városkájában zenepedagógus­ként tevékenykedő Ujj Viktor Géza is — ezúttal karmesteri minőségben. A karmester nagy átéléssel közvetítette a Csajkovszkijra olyannyira jel­lemző dallamosságot. Ujj Vik­tor Géza Dvorzsák Uj világ szimfóniájában szintén nagy dirigensi erényekről adott szá­mot. Chopin F-moll zongoraver­Egy szép kezdeményezés folytatása jegyében álltak do­bogóra a minap Sátoraljaúj­helyen a Debreceni MÁV Szimfonikus Zenekarának mu­zsikusai. A vidéken élő tehet­séges zenészek és a közönség jól sikerült találkozásának mondhatjuk a MÁV szimfo­nikusok kitűnő szereplését. Az együttest Ujj Viktor Géza. a helyi zeneiskola igazgatója ve­zényelte. Hallhatták ezen az esten a zongora kedvelői Ujjné Nagy Mária maradandó élményt nyújtó játékát is. A műsoron Csajkovszkij Romeo és Julia nyitányfantáziája, Chopin F-moll zongoraverse­I i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents