Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

felderítő katona mindig elől átvizsgálja és megtisztítja a rítő harcosok megvizsgálják a művet' Vasárnap, 1954, ofctőfte? SS. BSZAKMAGrASCKSZAG „Előre nézni, dolgozni - ez a mi feladatunk” fiai útját követi gondolatban. Még képes arra is — hiszen hetven év csak annak ijesztően nagy idő, aki a múlandóságon ostobán elbölcselkedik és nem cselekszik, márpedig Szekeres Mihály most is dol­gozik, mint mindig, amióta magára és a világra eszmélt —, hogy néha felkerekedik, vonatra ül, beutazik a város­ba. Meglátogatja valamelyik fiát. — Jól vagytok? — kérdi. Gátja, hogy fiai jól megvan­nak, és akkor eltűnik a szo­rongás az arcáról, kis madár­szeme megnyugszik, megtörli izzadt homlokát, leporolja ne­hézkes kezét, kigombolja in­gének felső gombját. E gy idő óta az öreg Szekeres olvas. Regé­nyeket és elbeszélé­seket, a verset nem szereti, csak ha nó­táról van szó. Tanár fiától kúpja a könyveket, aki xnka— patta az olvasásra. Gyorsan, sokat fogyaszt az irodalomból, hiszen ideje bőven van, autók ritkán járnak erre, és meg ritkábban idegenek, akiket o kötelességének érez köszön­teni. Amikor elolvasta a Csen­des Don-t (három nap alatt), megcsapkodta foltos nadrág­ba bújtatott, inas, sovány lábszárát. — Az anyját, ez igen! Ilye­nek az oroszofc! Es elfelejtette, hogy az ő menetelése, végig a Donon* Nehéz, de szép élet Aki volt katona, tudja: ne­héz, de szép a katona élete. Nehéz, mert a kiképzés min­den fegyvernemnél kemény munka, ahogy mondani szo­kás: nem kislányoknak való. A fegyverviselés mindig is férfiakat kívánt, bár voltak nők is szép számmal, akik fér­fiasán küzdöttek a szabadság­harcokban, és a Szovjet Had­seregben is a polgárháború­ban, valamint a II. világhábo­rú idején. Mégis, a katonaéle­tet a férfiak fizikumához szabta a kemény történelem. Ma már a hadsereg korszerű technikával rendelkezik, de a követelmények nem csökken­tek, hanem fokozódtak. A mo­dern gépek kezelése, a tech­nikai eszközökkel végzett gya­korlatok is erőt, szívósságot követelnek; Szép a katona élete, mert iz­galmas, változatos, és az a tu­dat, hogy a haza szolgálatá­ban fáradozik az ember, meg­szépíti a küzdelmet is. A liiképzÉs, a harcászán gya- terepet az előretörő egységek hidat: elég erös-e, nincs-e „aláak- Korlatok egyik igen fontos, s egy- Egy ilyen gyakorlati mozza- názva?” Megvizsgálják azt is: ei­ben igen nehéz részé a felderítés. , , __. *_ . ».*_•« „ _ _____________ A iá és amikor Doberdónál járt, szégyenteljes menetelés volt. De kötelezheti valaki Szeke­res Mihályt arra, hogy a tör­ténelem gazságaiból részt vál­laljon? Elég volt neki a me­netelés, amire kötelezték. De lám, nem volt teljesen hiába­való, mert Solohov és Szeke­res Mihály találkoztak, a Kis- Hernád partján, egy könyv és egyforma ember -, táj-, élet­ismeretük segítségével. Hi­szen a doni falu szegénye ugyanúgy szegény, mint a hernádvölgyi és aki bízott, az ott is, itt is gyümölcsfát ülte­tett, ha lehetősége van, má­sodhivatást vállal, hogy azzal is javítson sorsán. Néhány éve jártam egy do­ni faluban, kimentünk meg­ünnepelni a folyót és a barát­ságok ahogyan ez ott szokás. Annak a falunak szélén is ült egy öreg, pihenő paraszt, sza­kálla volt, ha jól emlékszem, és az is könyvet olvasott. S az az öreg is köszönt, majd mutatta, hogy ott, közel, az a szép ház az övé, meg is látogattuk, vodkával, uborká­val kínált, és említette, hogy annyi gyereket nevelt fel, hogy a két kezén nem is tud­ja összeszámolni. Ez a doni paraszt is szerette a folyót, ha a folyó vize tiszta. (Szeke­res haragos volt a folyó miatt, mert elpiszkítják.) És ahogy... az a doni paraszt- ember megjegyezte... nem, ezt már O-ben mondta Sze­keres Mihály, hogy 6 még H. É. '♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦<> A nehéz napi munka, a kikép- feladatok végrehajtása után közös otthon, a laktanya várja a katonákat. Itt szépen berende- vasnak, levelet írnak, sakkoznak# zeit társalgókban, klubszobákban beszélgetnek ... tölthetik el szabad idejüket. Ol- Foto: Bleich Rudolf Szöveg: Szendrei E. Kovács Kálmán aforizmáiból TGnSdések rövid pórázon Ha mindennap oroszlánvér­ben fürödsz is, attól még nem leszel bátor. A káröröm a lélek legcsú­nyább betegsége. . Hozzám negyvenéves asz- szony. hozzád pedig negyven­éves férfi illene; de te har­minc vagy, én meg ötven. Mit tegyünk hót, ha már egymás­ba gabalyodtunk? Áldjuk a természetet azért, amit még adhatunk és kaphatunk, s át­kozzuk a sorsot amiatt, amit elrabol tólünk! * A vak indulatot ne tévesz- szük össze a nagy szenvedély- lyel; amaz meddő, emez ter­mékeny is lehet; amaz szegé- nyit, emez gazdagíthat is; amaz ellobban és hamuja sem marad, emez addig lán­gol, amíg le nem fogják a szemünk. Azt hiszem, téved; az agy szív nélkül nem alkothat re­mekművet, csakúgy, mint a szív, agy nélkül. • Csak az elszántak léphetnek ki a tudatlanság bűvköréből. * Elvárod, hogy — rajtad kí­vül — mindenki áldozatát hozzon a nagy ügyért. * Ha szánalomból szerelmet mímelsz, nagyobb bajt ako­zol, mintha megmondod az igazat. * A becstelen eszközök nem könnyítik, hanem nehezítik az. igaz cél elérését. * Ha nem volnál ennyire hiú, jóval kevesebbet hazudnál. * Attól még nem vagy nagy le­gény, hogy magasztos ügyekről, mosdatlan szájjal beszélsz. Csak az erős mer nézni a valósággal. szembe- n*­Könnyebb hinni, mint tud­Az ember és a világ A művészet egy szülötte, nem szívé — vallja Balzac. Még a gondolkodást is ke­rülted azokban az években, mert féltél a következtetéstől: cselekednem kellene, de gyá­va vagyok. példamutató kis csapat, 93 fiatal kocsivezető és jegyvizs- góló. Az idén pedig már 17 KlSZ-brigád 138 tagja verse­nyez. Néhány szép eredmény különösen növeli a fiatalok tekintélyét az idősebbek előtt. Szín von a I a «a bb kuUűrinunkát! A több alapszervezetben te­vékenykedő, változatos mű­szakbeosztással dolgozó fiata­lokat nehéz összehívni. Meg­felelő terem se nagyon áll rendelkezésükre. Ez a két gát­ló körülmény nyomja rá bé­lyegét a halódó, maid fel-fel- támadó kulturális éleire. Az év második felében a honvéd­ség eevik alakulatának közre­működésével ismét bontogatja már szárnyait a tavaly felosz­lott kultúrcsoport. Az Ifjúság a szocializmusért mozgalom követelményét szel­lemi vetélkedők rendezésével, a József Attila olvasómozga­lommal. néhány közös szín­házlátogatással teljesítette ed­dig a 273 jelentkező nagy ré­sze. Mindenki számára sokáig emlékezetes marad az idei balatoni, magas-tátrai kirán­dulás, a Budapesti Nemzetkö­zi Vásár és a Szegedi Szabad­téri Játékok megtekintése is. Tovább — de jobban Még sok mindenről szó esett a beszámolóban és a hozzá­szólásokban. A további mun­ka legfontosabb céljául a szer­vezet megerősítését, még színvonalasabb tevékenységét, bátrabb kezdeményezéseket ál­lapították meg. „hegyünk példamutatónk o munkában, minél több fiatal érje el a büszke Kiváló dolgozó címet, KISZ-bripádjaink legyenek a verseny élvonalában. Ezek a feladataink. Most már csak előre kell néznünk, s dolgoz­nunk”. Gyárfás Katalin tatni: kik érdemesek rá, hogy közénk jöjjenek, s hogy érde­kes, vonzó életünkkel meg­szerettessük velük a mozgal­mat — mondta nagyon helye­sen Oláh Jenő KISZ-titkár. Ami vonzza a fiatalokat Nemrég szintén taggyűlésen mondta egy lány a következő­ket: „mi szeretjük a romanti­kát, de hajlamosak vagyunk rá, hogy azt mondjuk: az én életemben pedig nincs semmi érdekesség, semmi romantika, : egyik nap olyan, mint a má- . sík. Dolgozom, élek, elmegyek szórakozni is ... De ez még nem romantika ... Ilyenkor nincs igazuk. Ott bujkál vala­hol a romantika, mi vagyunk a hibásak, ha nem vesszük ' észre, hol...” Ott nagyon [ megtapsolták ezeket a szava­kat. S amikor a brigádmozga­lom vonzerejéről, lendületes eredményeiről szólt a beszá­moló, ismét ezek a szavak ju­tottak eszembe. Igen, az is romantika, hogy : tavaly már kialakult az ifjú­sági brigádok törzsgárdája a Miskolci Közlekedési Vállalat- 1 nál — fegyelmezetten dolgozó, . Jó ideje ülnek már együtt. 1 Figyelő arccal hallgatják az ! előadót. Csak néha vonul vé- I gig a termen az egyetértő, s halk moraj. Sokan egyenesen i munkából érkeztek, le sem 5 vetettek a sötétkék egyenru­hát. Ülnek, figyelnek. Szőkék és barnák, fiúk és lányok, van köztük ifjú házas ember, sőt családanya is. De valamennyi­en fiatalok, KISZ-tagok. A 1 Miskolci Közlekedési Vállalat 1 dolgozói: kocsivezetők, kalau- i zok. S most együtt ülnek a 1 vezetőségválasztó taggyűlésen, c Jó hallani a sok szép ered- é mányi, no meg tudni azt is: c nem minden olyan rózsás még, 5 akad még javítani való a kö- s zösségben, meg kinek-kinek r ott, a saját munkájában, éle- r lében . is... 1 ők, 243-aii < r Aránylag kevesen vannak. A 1; vállalat fiatal dolgozóinak nem 1 egészen fele tagja az ifjúsági c szervezetnek, bár ' az elmúlt r hónapokban, biztató kezdet- l ként, egyre másra jelentkez­tek új emberek — rövid idő , alatt mintegy negyvenen. Ma már 243 tagot számlálnak. 6 — A továbbiakban ■ egyik 1 legfonlos.abb feladatunk felku- r Több száz éves rafzok e'pv tokaji borospince falán Tokajban még ma is több olyan pincét használnak, ame­lyek az 1300—1400-as évekből származnak. A régi borospin­cék közül azonban csak egy akad, amelynek namespanész- szel borított falán évszázados rajzok láthatók. Ez a pince az egykori len­gyel borkereskedők utcájában, az úgynevezett Aranyos dűlő­ben van, és az 1460-as évek­ben építhették. Ezt bizonyítja az a hiányos 'évszám, amelyet falába vésve talállak. A lösz­talajba vágott, mintegy 50 mé­ter hosszú pince falát egyházi vonatkozású rajzok, latin és görög nyelvű feliratok díszítik. Az egyik érdekes rajz a halált . ábrázolja, egyik kezében ho­mokórával, a másikban kaszá­val. A kasza pengéje alá bor­tól mámoros fejet karcoltak, jelképezve, hogy a vidámságot az elmúlás követi. A fal má­sik részén szakállas püspököt örökített meg az egykori „mű­vész” bibliai idézettel. Papp Miklós, a. pince tulajdonosa szerint — aki a tokaji hely- történeti múzeum igazgatója is — az 1700-as években a községben letelepedett piarista vagy kapucinus szerzetesek karcolhatták a pince falára. Az egykori okiratok szerint a 1 é-tam ni c njy A rnniirtu rtitlőVurn volt a piaristák rendháza, és valószínű, hogy a pince is az ö tulajdonukat képezte. Papp Miklós most elhatározta, hogy a pince egyik oldalágában az általa gyűjtött tokaj-hegyaljai szőlőművelő eszközökből, pe­csétekből, különböző bortároló kancsókból és poharakból, va­lamint a szőlőbirtokos csalá­dok borcimkéiböl házi múzeu­mot. rendez be, és a falon lát­ható több száz éves rajzokat ezek társaságában mutatja be az érdeklődőknek. Férfiak és nők aránya a világ különböző országaiban A világ valamennyi országa közül Ecuadorban található a legtökéletesebb egyensúly a nemek között: 2 290 948 férfi őb 2 290 528 nő él az ország­ban. A férfiak tehát mindösz- sze 420-szal vannak többen a nőknél. Nem ez a helyzet pél­dául az USA-ban, ahol 2 milli­óval több a nők száma. Nyu- gat-Németországban 3 millió­val több a nő és Japánban is közel 2 millióval. De a világnak sok országá­ban a férfiak vannak több­ségben: így például a népi Kí­nában 20 millióval több férfi él, Pakisztánban 5 millióval több. Majdnem egyensúlyban vannak a nemek Marokkóban, ahol a 11,6 milliós lakosság közül a férfiak csupán 545Ö személlyel vannak többségben. Mindezek a számok az ENSZ 1963. évi néprajzi évkönyvéből valók. H. É. fiatal, és hogy olyan ember­két, mint én is, félkézzel oda­teremt. Igen, Szekeres mond­ta, akinek kőműves fiával a minap találkoztam össze a villamoson. Nagy bőröndökkel birkózott és egy törékeny nő húzódott meg mellette: ifjú felesége. A Mátrából jöttek, ahol egy hetet pihentek. E n meg egy füstös ká-; véházból igyekeztem haza, bódultán, a szü­letésnapi ital mámo­rától, és tele szomo­rúsággal amiatt, hogy az élet egyre kopik, lám már a har-' mincadik évemet indítottam el az éjfélen túl közlekedő villamosban. , — Az élet nem kopik — mondaná erre Szekeres, a het­venéves, és szigorú tekinteté­vel megróna gyávaságomért. — Az élet, minden évvel, nappal gazdagodik — fogal­maznám meg tekintetét. Mert ö nem arra született, hogy szépen fogalmazzon. Csak te­kintete mondaná, s közben megállítaná a hernádi kavics­csal mégrakott teherautót, gondosan eltenné a huszonöt forintot, letépne egy kék blokkocskát, köszöntené az elmenő sofőrt és a rakodó munkásokat, a Hemád kavi­csát, amelyből talán az övé­hez hasonló hazat építenek majd, a hozzá hasonló embe­rek. Baráth Bajos Ha felszólalnék, ezt mondanám — : a mi pályázati felhívása A KISZ Központi Bizottsá­gának középiskolai és ipari tanuló osztálya Ha felszólal­nék ezt mondanám címmel pályázatot hirdetett a közép- iskolásoknak és szakmunkás- tanulóknak. A pályázati fel­hívás arra szólítja a fiatalo­dat: vessék papírra azokat a gondolataikat, amelyekről ágy érzik, hogy megérdemel­nék a nagyobb nyilvánosságot. ^Mondják el például, mit vár­nak az ifjúsági szövetség so- 1 ron következő kongresszusá- I tói, mi a véleményük az elmúlt hónapok munkájáról, s ter­jesszék elő javaslataikat a KISZ tevékenységének gazda­gítására. Véleményükkel, ész­tre vételeikkel még sokoldalúb- ■bá, elevenebbé és szélesebb- I körűvé tehetik az ifjúsági 1 szövetség kongresszusának fó- I rum an. a városok és falvak i'ifjú küldötteinek részvételé- ’vel kibontakozó véleménycse- ' rét. A pályamunkák, azaz a > „felszólalások” beküldésének I határideje: 1964. december 1. címzett a KISZ Központi ►Bizottságának középiskolai és ►ipari tanuló osztálya Budapest, tv. kerület. Balassi Bálint ut- tea 16.

Next

/
Thumbnails
Contents