Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-03 / 232. szám

Ssombat, 1964. október 3. BSZAKMAOmORSCA« Haw Bodroghalmi ssámvetés Efit az iriibea - együtt a gondban A rekonstrukcióról — képekben ■o 7t It ■.V stf sí iö Ó: ai Iá 'a ét isi ni ni: ®í yf sir aj; k< isi [0 ni éí s isi V dt ie! id á1 á la! t t. igí; sü élf é< inti l L g« rét éti lfc< ai io*1 ott vet vi.0 ■s# yüt c'fi z ;a t^ dA 'Oi/ □sd nai1 sm“' .1). Június elejéig gyönyörű volt mindén térmény. A kalászo­sok rekordhozamot Ígértek. Az emberek hangyaszorgalommal dolgoztak. Úgy. ahogy még so­ha. Szebben és gondosabban művelték meg a közöst, mint a háztájit. Annyira igérettel- jes volt a, bodroghalmi Szabad Pöld Tsz határa, hogy 37 férfi ■visszatért az iparból és felvé­telét kérte a termelőszövetke­zetbe. Fel is vették őket... Am a gyönyörű határ fölött ott lebegett a gond. Év elején még ezer darab sertést szá­moltak, de a tél végén beállt a vész. Fertőzéses bélgyulla- üás. Hulltak a gyönyörű álla­tok. Az állomány kisebb fele «lpusztult. Pedig mindent megtettek, csupán gyógysze­rért 32 ezer forintot fizettek ki. A vezetők — elnök, agro- nómus; párttitkár, községi ta­nácselnök, és velük együtt az állatorvos — sok-sok éjszakát töltöttek álmatlanul. Hiába. 150 ezer forint elveszett. De még volt remény: majd a ka­lászosok pótolják. Akkor jött egy jégeső és- ösz- szetörte a. határt. Nagy káro­kat cdtozott a gabonákban és a kapásokban is. A jégeső után beállt az aszály. Végül 4 má­zsát fizetett az árpa és 7,8 má­zsát a búza. De még ez is igen jó termés a Bodrogközben. Több mint négymillió forint a hiány. De az embereit lankadatlan szorgalommal dolgoznak most is. Senkit sem hibáztat­nak. Itt mindenki minden töio telhetőt megtett. Nem sikerült A csapásokat senki sem véd- hette lti. A vezetők igazán mindent megtettek. Most ke­seregjünk? Az sem segít. A ba­jokat, a gondoltat nem a ke- sergés. hanem a gondolkozás és a munka oldja fel. Munka, munka, munka... Szerencsére mindenki így vélekedik. Bodroghalmon. Ve­zetők és egyszerű, dolgos em­berek egyaránt. Azok is, az a 37 ember, akik nemrég térlek vissza az iparból. Ölt sem csüggednek. Dolgoznak és a többiekkel együtt azt vallják, hogy csakis a munka segít. A vezetők fiatal emberek. Stumpf János tsz-elnök febru­ár elseje óta vezeti a közöst. Addig a községi tanács titkára volt. Hónapokig úgy dolgozott, hogy elvégezte a tanácstitkári teendőket is. Hat héttel ez­előtt könnyítettek' a munká­ján. Hoztak a faluba egy kise­gítő titkárt. A párt titkár — Balogh Gé­za — pedagógus volt. Fiatal, mindössze harminc éves férfi. Szőke, legényes tartasd, csupa energia. Néhány hónapja a község és a közösség érdeké­ben függetlenítették. A pa­rasztok eddig úgy szólították, hogy „tanító úr”. Most: titkár elvtárs. Mert elvtárs ö itt min­denkinek. azoknak is. akik nem párttagok. Hatvan párttag van a falu­ban. És nem is csak egyszerű­en párttagok, hanem komoly, mindennel törődő és minde­nért felelősséget vállaló kom­munisták. Megkövetelik, hogy a pártszervezet mindenről tudjon, minden vezetőtől be­számolást kérnek. azután együtt ülnek éjfélig is, ha kell. hajnalig és tanakodnak. A bajokból ki kell mászni! Ez itt az egyetlen törekvés. És ez csalt úgy lehetséges, ha mindenki segít Nem kell könyörögni, sem ma- gyarázni. Bodroghalmon min­denki ért mindent. Nem be­széltem olyan emberrel, aki ne ismerte volna pontosan és részletesen a termelőszövetke­zet helyzetét, még akkor is, ha az nem a legrózsásabb. A KISZ-tagok — száznál többen ki üzemi szakszervezeti bizottságok időszerű feladatai Amint arról lapunkban már hírt adtunk, a közel­múltban tanácskozást tar­tottak, amelyen az SZMT elnöksége tájékoztatta a miskolci és környékbeli üzemek, nagyobb vállala­tok szakszervezeti titkára­it a mozgalom helyzetéről, időszerű feladatairól. Az ott elhangzott kérdésekkel foglalkozunk cikkünkben. Beszámolójának első részé­in Jakó András, az SZMT vezető titkára az év első nyolc hónapjának tervteljesítéséről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti bizottságok fela- data: a gazdasági vezetéssel együtt segiteni az üzeni éves tervének teljesítését. Azokon a munkahelyeken, ahol lema­radás van, minden intézkedés­sel «uueh csökkentését és meg­szüntetését kell szolgálni. Fontos, hogy a szakszerv©* zet figyelemmel kísérje a jö­vő évi tervek kialakítását, s se­gítséget adjon ehhez a gazda- Eági vezetésnek. A Borsod me- gyei ^ Építőipari Vállalatnál Például már most építésveze­tőségenként kidolgozták a szakszervezeti és a vállalat Vezetők a tennivalókat. Ezek megvalósítását premizálással akarják meggyorsítani. Több ßgyclmet ® brigádon kívül dolgosókra ! A tervfeladatok megoldásá­ban a tél okozta lemaradások csökkentésében eredményes eszköznek bizonyult a szoci- munkaverseny. Egyre többen bekapcsolódnak ebbe a brigádmozgalomba. Az a ta­pasztalat, hogy az egyéni ver­senyre kevesebb gondot fordí­tanak a szakszervezeti bizott­ságok. Gondolkodni lehetne azon is, hogy vegyenek be a brigádokba fegyelmezetlen, nem jól dolgozó munkásokat. Vállaljon értük felelősséget, nevelje őket a közösség! Megvilágítja ennek szüksé- 1 Sességét egy példa. A Borso­di Szénbányászati Tröszt te­rületén a fizetések napja után megduplázódik a kimaradók ;■ száma, száz-százötvennel töb­ben jelentenek beteget. E ká­ros jelenség megszüntetésére eredményes erőfeszítést tehet­nének a szocialista közössé­gek. Vannak javítanivalók a ver­seny nyilvánosságán is. Nem a plakátok számának növelése a fontos, a termelési tanácskozásokat kell tenni a szocialista brigádmozgalom ér­tékelő fórumaivá. Ezt egyéb­ként egy minisztertanácsi— SZOT rendelet is szabályoz­za, mégsem mindenütt ennek szellemében cselekszenek. Ésszerűbb létsxtítngaxdálkodásil Az év első félében az ipar­ban 476 fővel több munkaerőt foglalkoztattak a tervezettnél. Az építőipariján és a gépipar­ban ennek ellenére nem sike­rült biztosítani a munkáslét­számot Hogyan lehet ebből a helyzetből kilábalni? Elsőren­dű feladat: vállalaton belül ésszerűen gazdálkodni a mun­kaerővel. Ahol erre még nem került sor, a szakszervezeti bizottság munkája, hogy' megvizsgálja: megfelelő helyen dolgoznak-e a képesítéssel rendelkező em­berek? A megfelelő szakmun­kás utánpótlás érdekében többet kell foglalkozni a fia­talokkal. Az idősebbek adják át tapasztalataikat, fogadják szeretettel az ifjú szakembere­ket! Mit tehet a sxaksxcrveset a munkafegyelemért? Nyolc hónap alatt 32 válla­latnál 1956 munkás hagyta ott önkényesen a munkát. A szak- szervezeti bizottságok feladata, hogy az eltávozni készülőkkel elbeszélgessenek, s meggyőz­zék, felvilágosítsák őket a ki­lépés helytelenségéről. Másfajta munkafegyelem sértés is gyakori egyes válla­latoknál. Ha a társadalmi szerv ellenőrzése kevésnek bizonvul. adminisztratív eszközökkel vagy társadalmi bírósággal kell érvényt szerezni a határo­zatoknak a fegyelemsértőkkel szemben.' (Gyárfás) vannak — ugyanúgy tudnak mindenről, mint a vezetők, vagy maga a tsz-elnök. Min­denki a tsz-ért cselekszik. A nőtanács, mint tömegszerveze- ti vezető, a lányok és asszo­nyok — együtt és külön — a munkában elsősorban. A ki- szisták 12 ezer keresztet rak­tak össze a nyáron és vállalták 160 hold legelő gondozását. A nők, Zelenák Fererrcné nö­vénytermesztő brigádjának tagjai, dicsért munkások a közösben. A kiszisták lemez­játszós rádiót és verseny zász­lót nyerlek. A községi tanácselnök, Ko- leszár András, most végezte a tanácsakadémiát. Van dolga a faluban is. de úgy törődik a termelőszövetkezettel, mintha annak is elnöke lenne. A me­zőgazdász. Szabó Sándor, kö­zépkorú. csendes ember. Az ő elsőszámú feladata a szaksze­rűség megkövetelése és a ter­melés szakszerű irányítása. — Már nem is tudna többet dolgozni, mint amennyit dol­gozik — így beszélt róla min- denld. Pontos terve, menetrendje van mindennek. Igazuk van. A bajokból nem lehet meggondo­latlanul, össze-vissza kapko­dással kilábalni. Az egész munkát a párt vezetőség fogja össze és irányítja. A községi pártház hónapok .óla olyan, mint egy főhadiszállás. Itt be­szélnek meg mindent. Senki sem tagadja: tenger­nyi a gond Bodroghalmon. De vannak kemény., becsületes férfialt. akiit vállalják a vezetést és a felelősséget is A legjobb utat választották: az erők összefogását. Nincsenek külön feladatok és külön utak. Minden gond közös. A párt­munka éppen úgy gondja a tsz-elnöknek és agronómusnak, mint magának a párttitkár- nak. A pártszervezet viszont minden lehetséges erejével a termelőszövetkezetet segíti. El­sősorban úgy, bogi' a kommu­nisták töprengenek a legtöb­bet és ők állnak élen a mun­kában is. És ez nem frázis, vagy illendőségből elmondott vélemény. Talán bizonygatni sem kell. hogy Bodroghalmon. a bajok ellenére is, tökéletes a vezetők és a különböző szerveik össze­fogása. Mondhatnám úgy is. hogy példás. És ez biztosítéka annak, hogy túllépnek a bajo­kon és eredményesen gazdál­kodnak tovább. Bizonyítéka ennek már az is, hogy a termelőszövetkezet minden munkát időben elvé­gez. A betakarítás megkezdő­dött. A rozsot elvetették. Ve­tik a búzát. Minden, szabad te­rületet felszántottak. És szán­tanak tovább, a letakarított táblákat azonnal forgatják. A gondok sokaságában is ez most a legfontosabb feladat. A másik igen fontos feladat: pótolni a kieséseket. Ez nem könnyű dolog, és nem is lehet mind a négymilliót „bepótol- ni”. A sertésvész, szerencsé­re, megszűnt. Kaptak egy olyan új gyógyszelt, amely megállította a pusztulást. így még a hizlalási tervüket is teljesíteni tudják. A szarvas- marhát viszont mind kihajtot­ták a legelőre és az istállókban baromfit nevelnek. Húszezer darabot. Ez is hoz vagy két­százezer forintot. Viszont gá­tolja törekvésüket: az a szomo­rú tény. hogy nem kapnak táptakarmányt, mert nincs még takarmányfedezetük. A járási tanács ugyan gondosko­dik a termelőszövetkezetről, kaptak takarmánykiutalást is, de ez még nem minden. A ta­karmány. amit címükre szál­lítottak, penészes volt. Kellene nekik táptakarmány is. mert az állatállomány elég nagy. És általában több segítséget ér­demelne a bodroghalmi Sza­bad Föld Termelőszövetkezet. Szendrc! József Mint közöltük, október 1-én adták át rendeltetésének az LKM új blokk és bugaso­rát. Fényképezőgépünk lencséje a várakozás pillanatait örökíti meg. Felső képünk: a durvahengermű csarnoka. Alsó képünk: az emberek érthető izgalommal várják az új sornál az első blokk megérkezését. Amié ZZIennikeu a megye egészségügyéért A megyei taaács legutóbbi ülésén tárgyalta meg Varpa Gáborné, a tanács vb elnök- helyettese előadásában a me­gye településegészségügyi viszo­nyairól szóló jelentésű A je­lentés azt mutatja, hogy kü­lönösen a falusi települések egészségügyi helyzetének ja­vítását tárgyi és személyi fel­tételek egyaránt gátolják. Múltból örökölt hiányossá­gok és nem egy. napjainkban elkövetett rossz tervezés is objektív nehézséget jelent, de párosul hozzá a szubjektív is: az elmaradott gondolkodás, amely sok helyen nem veszi figyelembe az egészségügy fontosságát. Márpedig a me­zőgazdaság korszerűsítésének idején nem hanyagolhatjuk el a korszerű egészségügyi in­tézkedéseket sem. A segítés útja tehát egyrészt a szemlé­let megváltoztatásában kere­sendő, másrészt szükséges be­ruházások biztosításában. Ez utóbbi azonban nem jöhet ki­zárólag az államtól. Társadal­mi összefogás is szükséges hozzá, közös munkálkodás és ezt megint a szemlélet kor­szerű átalakítása biztosítja. fi legnagyobb probléma a víz 1954-ben jött létre minden megyében a Közegészségügyi Járványügyi Állomás, röviden KÖJÁL, amely ma már kor­szerű laboratóriummal végzi megyénkben a preventív mun­kát. 1957-ben megszervezték a járási közegészségügyi felü­gyeletet is, ez mindenütt biz­tosítja a közegészségügyi el­lenőrzést. Ezek ma már min­denütt jó kapcsolatot alakítot­tak ki a hatóságokkal és vé­leményüket ki is kérik az ál­lamhatalmi szervele Amit eddig elmondtunk: eredmény. Eredménye a szo­cializmust épitő kormányzat­nak és segíti felszámolni a múltból örökölt nehézségeket. E nehézségek azonban azt mutatják, hogy sok mindent kell még tennünk azonkívül, amit már megtettünk, ha meg­nyugtató képet akarunk lát­ni. Vonatkozik ez elsősorban a vízellátásra. A megye la­kosságának ivóvízszükségletét ugyanis 60 százalékban ásott vagy fúrt kutak elégítik ki és ezeknek csupán 14 százaléka ad kifogástalan vizet. A többi­nek csak egy része javítható meg átépítéssel, 20 százalékon már ez sem segít Miután a megye vízmüveinek ’egna- gyobb része a felszabadulás után létesült, érthető, hogy a lakosságnak csupán 20 száza­léka ihat vízvezetékből jövő vizet. Talán Kazincbarcika vízellátása a legjobb a me­gyében, de a kifogástalan mi­nőség sem pótolja a kis meny­nyi séget A legrosszabb a helyzet viszont Ózdcm. Erről a város képviselője már a par­lamentben is interpellált Községeink vízellátását előse­gíti a borsodi regionális víz­ellátó rendszer megteremté­se. i Szemét a vízben és a levegőben A szemét és a szennyvíz —■ mondhatnék — tőkés újrater­melődése napról napra, ugyan­csak nagy probléma. A borso­di lakosságnak csak mintegy 6—S százaléka lakik olyan te­rületen, ahol csatornán vezetik el a szennyvizet. Megoldat­lan a szennyvíztisztító beren- dezásek, űrgödrös árnyékszé­kek tisztítása, mert a Talaj­erőgazdálkodási Vállalat ka­pacitás és szállítóeszköz hiá­nyában, vállalt kötelezettsé­geit sem tudja maradéktala­nul teljesíteni. A szemét ki­hordását sem biztosítják a legtöbb helyen. A szemét azonban nemcsak a vízben, hanem a levegőben is jelentkezik. Rengeteg új ipari létesítményünk gőze, füstje, természetszerűleg szennyezi a levegőt öt na­gyobb szennyeződési gócról beszélhetünk: Ózd, Kazincbar- cika-Berente, Rudabánya, Tí­szapalkonya—Tiszaszeder- kény és Mád—Szegi. Ezek között is a legsúlyosabb a helyzet Özdon. Itt a segítség 80—100 milliós beruházást igényelne. Mezőgazdaságunk korszerű­sítésének eredményeként ja­vult a falun a közegészségügy állapota is, de még mindig messze van attól, amit kielé­gítőnek mondhatunk. Nemcsak objektív, de szemléleti nehéz­ségek is akadályozzák a javí­tást. Nem törődnek a tej tisz­taságival sok helyen, vegyí­tik a tbc-s tehenek tejét az egészségesekével. Meggyőzéssel, de ha nem megy a törvény szigorával r Á bajokon segiteni nemcsak szükséges, de kötelesség. Anya­gi támogatás is kell. de társa­dalmi munkával és jobb belá­tással is sok mindent el lehet érni. A meggyőzés eszköze azonban nem mindenütt segít és ha nem érünk el vele ered­ményt, akkor a törvény szigo­rával kell jobb belátásra bír­ni azokat, akik makacsul elzár­kóznak a higiéniát biztosító és ezzel közegészségügyet szolgá­ló intézkedésektől. (máié)

Next

/
Thumbnails
Contents