Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-15 / 216. szám
2 Bszakmagíakckszag Eedd, 1964, szeptember 15. Tito és Kádár elvtárs Dunaújvárosban (Folytatás az 1. oldalról.) eredményesebb a munka, gyorsabb az előrehaladás. Ezért úgy véljük, a jelenlegi világhelyzetben elsősorban a szocialista országok erejét kell tömöríteni, hogy ezt a hatalmas érőt szegezhessük szembe a háborús provokációkkal, az imperialista törekvésekkel. Népünk akarja ezt az egységet, s a magyar dolgozók kötelességüknek tartják, hogy híven szolgálják az erők egyesítésének, a testvéri népek összefogásának eszméjét. Jugoszláv elvtárs aink'kal :ó a viszonyunk. vábbf ej lesszük együttműködésünket a nemzetközi élet síkján Is. Kádár János beszéde végén hangoztatta, hogy Tito elnök és a többi jugoszláv vendég magyarországi látogatása, találkozásaik a magyar dolgozók képviselőivel tovább erősítik a két nép barátságát, elősegítik közös ügyünk, a szocializmus és a béke győzelmét. Szavait nagy taps közepette a magyar és a jugoszláv nép barátságának, valamint a béke és a szocializmus éltetésével fejezte be. Nagy taps köszöntötte a barátainkkal párt első titkárának beszédét, s megvannak majd Joszip Broz Tito lépett az egység megszilárdítását. Joszip Broz Tito végül további sikereket kívánt a magyar dolgozóknak, országépítő munkájukhoz, szocialista fejlődésükhöz, s szavait a magyar és a jugoszláv dolgozók barátságának éltetésével zárta. A jugoszláv államelnök szavai után hosszan zúgott a taps, a gyűlés részvevői melegen ünnepelték a vendégeket, éltették a magyar—jugoszláv barátságot. A gyűlés Takács Imre zárszava után az Internacio- nálé hangjaival ért véget. * feltételek ahhoz, hogy to- a mikrofonhoz. v joszip Broz Tito beszéde Hosszan zúgott a taps, amikor Joszip Broz Tito a mikrofonhoz lépett. A jugoszláv államfő meleg szavakkal köszönte meg a baráti fogadtatást és sok sikert kívánt a dunaújvárosiaknak további munkájukhoz. Elmondta, hogy Dunaújváros modern házsoraival, szép utcáival, mély benyomást gyakorolt rá s elismeréssel beszélt az üzemlátogatás során szerzett tapasztalatokról is. A vasműben kitűnő termékeket állítanak elő s a munkások jó munkafeltételek között' dolgozhatnak. Utalt arra, hogy a két ország vezetőinek mostani tárgyalásain sok szó esik Jugoszlávia és Magyarország gazdasági együttműködéséről. Kiemelte: A kooperáció szélesítése rendkívül fontos, hiszen egyes termékek előállítására Magyarországon, másokéra Jugoszláviában jobbak a feltételek. Tito elnök ezután rámutatott, hogy Jugoszlávia dolgozói a felszabadulás óta sok új gyárat. üzemet építettek, fejlesztették a közlekedést, javították a dolgozók életszínvonalát, s sok új otthont emeltek. Az eredményekkel azonban nincsenek megelégedve, s tudják, hogy még sokat kell tenniük az élet- és munkaköriiiménvek javításáért. A jugoszláv munkások tudatában vannak az előttük álló feladatok nagyságának, s készek az áldozatvál- 1 "Jósra, a nehézségek leküzdése, mert meggyőződésük, hogy fáradozásuk meghozza gyümölcsét. A példaadásban élen járnak a kommunisták, akik átérzik felelősségüket, s helyt állnak az élet minden területén. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének tagjai arra törekszenek, hogy messzemenően segítsék a szocialista építés céljainak valóra váltását, a jobb, gazdagabb élet feltételeinek biztosítását. Megjegyezte, hogy mély benyomást gyakoroltak rá azok az eredmények, amelyeket a magyar kommunisták a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével ezen a téren elértek. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a béke megőrzése elengedhetetlen feltétele a két ország fejlődésének is. A béke biztosításáért Jugoszlávia és Magyarország nemzetközi síkon is együttműködik, s mindent megtesz, hogy a gyakorlatban megvalósul ion a békAs egymás mellett élés, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködése. Egy új háború rendkívüli pusztításokat okozna, minden eddiginél nagyobb véráldozatot követelne és mérhetetlen szenvedést zúdítana az emberiségre. Az atomháború mindenekelőtt a munkás- és parasztemberek millióit pusztítaná el, A Fejér megyéi Pártbizottság és a megyei Tanács a dunaújvárosi Arany Csillag szálló nagytermében díszebédet adott Tito elnök és a többi vendég tiszteletére. Az ebéden Juhász János, a megyei párt- bizottság első titkára, és Joszip Broz Tito pohárköszöntőt mondott. Az ebéd végén Juhász János a megye és Dunaújváros nevében ajándékokat nyújtott át a vendégeknek. A jugoszláv vendégek Játo£atásaS Dunaújvárosiból a jugoszláv vendégek — a magyar vezetők társaságában — Fejér megye egyik kiváió termelőszövetkezetébe, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett besnyői Sállá i Tsz-be látogattak. A magyar és jugoszláv lobogókkal feldíszített művelődési ház előtt Losonczi Pál földművelésügyi miniszter, Pillák János, a dunaújvárosi járási pártbizottság első titkára. Zsiga József, a járási tanács vb-elnöke és Vincze Bertalan. a tsz elnökhelyettese fogadta a látogatókat, akiknek úttörők virágcsokrokat nyújtottak át. A művelődési ház nagytermében Vincze Bertalan elnök- helyettes tájékoztatta a vendégeket a termelőszövetkezet fejlődéséről és eredményeiről. * Jovanka Broz, Tito elnök felesége Kádár Jánosné társaságában hétfőn délelőtt a fóti gyermekvárosban látogatott. Velük tartott Dusán Csalics, budapesti jugoszláv nagykövet felesége és Zágor Györgyné. a belgrádi magyar nagykövet felesége. A Fótra érkezőket Lu- gossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes és Barna Lajos, a gyermekváros igazgatója üdvözölte. Az ezer gyermek otthonában „pedagógiai tapasztalatcsere” alakult ki a vendégek és a vendéglátók között. Az igazgató ismertette a város életét, majd Jovanka Broz annak a háromszázezer gyermeknek a sorsáról beszélt, akik a második világháború után Jugoszláviában szülő nélkül maradtak, s nevelésükről az állam gondoskodott. Az Elnöki Tanács fogadást adott Tito elnök tiszteletére az emberiség hosszú évszázaÜnnepélyes tanévnyitó Miskolcon az olfrónapos megyeközi pártiskolán Az MSZMP Borsod megyei Bizottságának 5 hónapos megyeközi párt'.skolája hétfőn délután tartotta tanévnyitó ünnepségét. A szomszédos megyék — Heves, Nógrád, Szabolcs, Pest, Hajdú — által beküldött hallgatókkal együtt 130 párt- és tömegszervezeti aktivista kezdett hozzá a marxizmus—leninizmus kérdéseinek tanulmányozásához. A tanfolyam hallgatói annak az elvnek megfelelően, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, kezdtek hozzá a szocializmus építése legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdéseinek, valamint ko-í runk fő kérdéseinek, a nemzetközi kommunista mozgalom és a pártmunka időszerű; kérdéseinek tanulmányozásé-} hoz. A pártiskola igazgatójának,« ségnyújtással minél jobb eredményt érjenek el az iskolán. Arra kérte a hallgatókat, hogy az öt hónap alatt készüljenek jel még jobban az életre, és az iskoláról kikerülve, pártunk politikájának szellemében vegyenek részt a szocializmus teljes felépítésének munkájában. Az,ünnepi megnyitót követően Papp József elvtárs, az iskola igazgatóhelyettese tájékoztatta a hallgatókat az iskola rendjéről, a tanulók feladatairól. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hétfőn este az Országházban fogadást adott Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkára és felesége, Jovanka Broz tiszteletére. Részt vettek a fogadáson az elnök kíséretében levő jugoszláv szémélyiségek is. A fogadáson megjelent Dobi István, a Nénköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és felesége, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke és felesége. Apró Antal, a kormány elnökhelyettese, Biszku Béla, a Köznonti Bizottság titkára, Fehér Lajos és Fock Jenő, a kormány elnökhelvette- sei, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kállai Gvula, a kormány elnökhelyettese. Komócsin Zoltán, a Népszabadság főszerkesztője, Nemes Dezső, a Központi Bi- szip Broz Tito és Kádár zottság titkára, Szirmai István, nos. fi Magyar Televízió és a Kossuth Rádió kedden 16 órai kezdettel helyszíni közvetítést ad a Sportcsarnokból a magyar—jugoszláv barátsági nagygyűlésről. A nagygyűlésen felszólal JoJáPublieisstikai írások ez Napjainkban A Napjaink „fejlécén” ol vashatj uk: Észak- Magyarországi Irodalmi és Kulturális lap. Tömör programadás ez, hirdetője annak, milyen koncepció alapján egységesül a havonként megjelenő folyóirat. Az olvasói „szeizmográf” néha sokatmondó jelzéseket ad, figyelmesebb olvasgatás, tanulmányozgatás közben. Ma már nincs az országnak egyetlen olyan irodalmi lapja sem, amely „steril” irodalmat, csak verset, prózát kínál olvasóinak. Bár mi valljuk azt is, hogy a jó vers, a jó novella szenvedélyes állásfoglalás, kiállás, vitatkozás, vagy kiáltás. De a mi összetett, gondjainkban és örömeinkben szerteágazó rendünkben mindez kevés. Közéleti műforma kívánkozik az irodalmi lapok hasábjaira, olyan írások, amelyek áttételezettség nélkül, közvetlenül rendezik el gondolatainkat, serkentik tettrekészségün- ket. Fia költőink, íróink, esztétáink „expressz” eredményre tartanak igényt, akkor közéleti műformában gondolkodnak. Ügyetlenül és kissé pontatlanul irodalmi publicisztikának szoktuk nevezni ezt a műformát. A Napjaink júliusi, augusztusi és szeptemberi száma között tallózva íróink, költőink, esztétáink publicisztikai kedvét tekintve egyenetlen képet nyerhetünk. A júliusi szám úgyszólván „steril” irodalmi lap. jegyzetek, glosszák, nagypublicisztikák nélkül. Műfaji szempontból talán Sz. Kováts Lajos Tapolca távlatai című írása érdemel említést, mint olyan munka, amely ügyszeretetről, a közélet dolgai iránti fogékonyságról tanúskodik. Az írás problémamegközelítő módszere azonban bizonyos kívülállást tükröz. Az élményanyag. úgy tetszik, egyszeri „hallás” terméke. Ugyanez a „szubjektivizmus” jellemzi a kitűnő gondolatokat, jó ötleteket felvető Baró.th Lajos írta publicisztikát is, amely Miskolc szellemi visszamarada- tottságáról fest egyoldalú képet. Augusztusban, a Napjaink vallomása szerint, tovább tart a „publicisztikai uborkaszezon”. Mindössze két gondolatfelvető cikkel találkoztunk, az egyik Szeléndi Gábor Éretlen —érettek című, okos megfigyeléseken alapuló, higgadt kritikai hangvételű cikke, a másik B, Nagy Ernő — Zircz Péter munkája Irodalomtörténeti kutatások Borsodban címen. A szerzők a sokat vitatott „vidék-problémához” teszik le szellemi garasaikat, a vidéki irodalomtörténeti kutatások relációjában. szeptemberi szám már tükrözi azt a szellemi frissességet, amelyet az újrakezdés hónapja kölcsönöz diáknak, szerkesztőnek, írónak, költőnek egyaránt. A Mindenekelőtt Tóth La jót Merre csörög a dió? cünU gondolat-gazdag írása kínál irodalmi szintű élményeket a publicisztika híveinek. A pályaválasztás lehetőségeit boncolgató írás felelősséggel szál a ..gimnáziális túlfolyás” veszélyeiről, egy korábbi oktatásügyi gyakorlat visszaütésé- ről. A továbbiakban a pálya" választás körüli egészségtelen jelenségek körülhatárolt bírálatával találkozunk a cikkben’ A míves köntösű publicisztika egyetlen szépséghibája: Tóth nem csörgeti meg a diót, at útmutatás csengőcskéjét, pedig ahol a társadalom és az egyén összeötvözött kívánságainak csengettyűje szól — arra a pontra szívesen felfigyelnénk valamennyien. Gulyás Mihály Ózd villám- fényben című helyzetrajzára szociológiai és írói erényein kívül néhány probléma felvetésére is felfigyelünk. Elsősorban a népműveléssel foglalkozó tárgyalására, bíráló megállapító összegezéseire. Borsodi Gyula, a magyarországi cigánykérdést elemzi, példákkal illusztrálva az ügyben megfeneldő tenniakará- sokat. örömmel kell szólnunk a szeptemberi számban megszaporodott glosszákról, jegyzetekről. Őszintén szólva nemcsak műfaji sajátosságai miatt hiányolták ezeket az olvasók, hanem a „barátságosabb” oldalkép kedvéért is. A „leöntött” oldalak (legyen az vers, novella, vagy műbírálat) riasztják az olvasókat. A frappáns közéleti jegyzetek élénkséget, színt kölcsönöznek a szeptemberi számnak. Még akkor is, ha Todero Frigyes üzemi lapjainkra vonatkozó elhamarkodott javaslatával nem értünk egyet. (Papírkontingensünk növekedését, ezzel egyidejűleg új napilapok indítását, Toderó az üzemi lapok jelentős részének megszűntetése révén látja megvalósíthatónak.) mérlegelés nem érintheti a Napjaink általános publicisztikai tevékenységét, a kultúra forrongó ügyeinek a lap hasábjain történő elemzését. De egy szerény kívánság és javaslat ide kívánkozik. Többet! Több kultúrpolitikai, népművelési cikket, akár a „steril” irodalom rovására is. Ha egyáltalában károsodásnak” tekinthetjük azt. ha olyan egészséges egyensúlyt teremtenek a lap szerkesztői, irodalom és irodalmi publicisztika között, amely nem lendíti ki az olvasó nagyon is érzékeny. változatos témákra és műformákra igényt tartó szeizmográfját. Párkány László A Majoros Balázs elvtársnak üd-Jtések idején, a mérlegek összevonó szavai után Deme Lösz-óállításakor. Legtöbbször meglő elvtárs, a Borsod megyei Pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője köszöntötte} az újonnan beérkezett haliga-, tókat. Mindenekelőtt azokról} a feladatokról szólt, amelyeket a Politikai Bizottság 1964.} áprilisi határozata foglal ősz-, sze. Hangsúlyozta, hogy ha-« zánkban minden negyedik em-\ bér valamilyen oktatási for-i mában szervezetten tanul., Méltatta a Vili. pártkongresz-< szus útmutatását oktatás-} ügyünk helyzetéről, a tanú-, lás jelentőségéről, majd} azokról a lehetőségekről be-, szélt, amelyek a szocializmus} teljes felépítése során nyíltak; a pártiskolai tanulók előtt.« Hangsúlyozta, hogy a jó mun-} kához egyedül nem elegendői a tanári kar odaadó, elvtársi} segítő munkája, hanem mindenekelőtt a hallgatóknak kell] szorgalmasan tanulniok, jól, gazdálkodni a gondtalan lanu-j lás lehetőségeivel, hogy közös, erőfeszítéssel, elvtársi segíta Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai. Részt vett a fogadáson az Elnöki Tanács, a kormány, az MSZMP Központi Bizottságának számos tagja, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. tokon, évezredeken épített, negsemmisítené a kultúra ninden kincsét. Igaz, a háborúban elpusztulténak a kapitalisták, megsem- nisülne a kapitalizmus is. De :apitalisták csupán néhány tíz- zren vannak, dolgozók viszont ok-sok millióan, s egy atom- táborúban nyilvánvalóan nem ;yőzne senki. Ezért kell min- lenképpen megakadályoznunk háború kitörését, együtt har- olnunk a lefegyverzésért. Jegszületne a fegyverek nél- :üli világ, gyorsabban emel- :edhetne a dolgozók életszín- onala, gazdagabb, boldogabb enne az élet a földön, s az gész emberiség élvezhetné a jfegyverzés előnyeit. A jugoszláv államfő hozzá- Ozte: Fontos feladat a háborús erők elleni egységes fellépés, a munkásmozgalmon belüli szakadás megakadályozása. F.zcn a téren is azonos a véleményünk, hiszen a jugoszláv és a magyar nén egyaránt feladatának tekinti A számviteli, pénzügyi és adminisztratív dolgozókra időszakonként és rövid időre irányul az üzemi közvélemény reflektorfénye: a bérszámfejtések idején, a mérlegek összeállításakor. Legtöbbször mégsem az áldozatos munkára figyelnek fel. hanem az esetleg kiütköző hibákra. „Az egész nyilvántartás csak bürokrácia” — mondiák ilvenkor, és kö- vetkezéskéooen a nyilvántartók csak bürokraták. Pedig a iól vezetett nvilvántertás. adminisztráció nem bürokrácia, hanem fontos része a gazdasági vezetődnek, a mindennapi munkának. fi lißlves nazitáüíocíás&oz sajtféle Szarta» ismerete szükséges Hogyan biztosíthatna a vállalat sok százféle anyagot és mindenből elegendőt, időben, megfelelő nyilvántartás nélkül? Aligha ismerhetnék meg, mibe kerül egy-eev termék, ha nem összegeznék az előállításához felhasznált különböző anyag, bér. energia, gépamor- t.áció stb. költségeit. A megfelelő ellenőrzéshez, a tisztánlátáshoz, a gazdálkodás értékeléséhez, a legfontosabb vállalati feladatok r---‘ -dőléséhez nagyon sokféle részadatot kell feldolgozni, összegezni. Ez a munka hárul a vállalat köny- ■ velőire, nénzügyi, számviteli ; szakembereire. Akadnak persze könyvelők, adminisztrátorok is, akik lé- lektelenül. mechanikusan dolgoznak. Ők valóban bürokraták. De a bürokratát nem egyszer énoen azok között tatálluk, akik olv könnyen és felelőtlenül dobálóznak ezzel a iel- zővel. Az a művezető néldáuh aki elvárná, hogv hozómra adtának ki anyagot a .rabtárból, s a legszükségesebb W«*onv1a.tok aláírásától is irtózik, az a mérnök, aki akkor is levelezhet. amikor eay telefonnal elintézhetné az ügvet. és önmagát biztosító feperyzéselcet szerkeszt, abe'vett, hogv megoldaná a feladatot — nos. az ilven ember nem más, mint bürokrata. Több megértést! Az oly sokszor hiányolt köz- gazdasági gondolkodás, a gazdaságosság elvének szüntelen szemmeltartása nem nélkülözheti a főkönyvi adatok, s az ebből készült beszámolók, elemzések rendszeres tanulmányozását'. A vállalati munka időszakos és folyamatos közgazda- sági értékeléséhez a nyilvántartás szoifJál+at adatokat. Az a számviteli, nénzügvi szakember tehát, aki a oontos nyilvántartás érdekében is, elszámolási fegyelmet követel, csak elismerést érdemel. Fegyelem nélkül elképzelhetetlen a takarékos gazdálkodás, a vállalat tíz- és százmilliós értékű álló- és forgóeszközeinek legésszerűbb felhasználása. S ha igaz az, hogy a gazdasági elemző, ellenőrző munka szerepe minden szinten megnövekedett, akkor joeosan igényelnek több figyelmet, nagyobb megértést és megbecsülést a számviteli dolgozók is. Ami az anyagi megbecsülést illeti, a nyilvántartói munka aligha mondható irigylésre méltónak, A közgazdászok, szívesebben dolgoznak tervosztályon, mint mondiuk az utókalkulációban. A fiatal könyvelők is a diszpécser munkában és más, műszaki beosztásokban látják a jobb anyagi boldogulás lehetőségét, és nem a számviteli osztályon. Sok vállalatnál, ha íizetésjavításokra és jutalom osztására kerül sor, a számviteli dolgozókat úgy tekintik, mint akik közvetlenül nem gyarapítják a gyári termelési értéket. fi vezetők Igényeljék az elemző munkát A számviteli dolgozók, az anyagi elismerésen túl, munkájuk megbecsülése szempontjából a legfontosabbnak azt tartják, hogy a gyár vezetői igényellek az általuk feldolgozott adatokat, elemzéseket. Ahol a számviteli munkával szemben nem támasztanak igényeket, ott nincs ösztönző erő a gyors és pontos ügyintézésre, a könyvelők, a kalkulátorok feleslegesek, sőt. esetenként bürokratikusnak érzik munkájukat. Ahol viszont a vezetők várják, követelik a pénzügyi és a számviteli részadatokat, ott értékelni is tudják az adminisztratív dolgozók munkáját; Megértőén foglalkoznak ügyes-bajos dolgaikkal, munkakörülményeik javításával. A számviteli munka könnyítésének és megbecsülésének fontos jele, akár a termelő üzemekben, a gépesítés. A különböző számológépek, könyvelő- és nyilvántartó berendezések üzembe helyezésével a lélektelen, mechanikus munkától szabadítják meg a könyvelőket, időt és lehetőséget teremtve számukra az érdemi értékelő, elemző munkára. Saját tapasztalatainkból is jól tudjuk, hogy a tőkés üzemekben, ahol a gyors és pontos ügyvitel a tulajdonos hasznát; a tőkés profitját gyarapítja, rangja van az adminisztrációnak és nem tekintik azt fölösleges rossznak, bürokráciának. Jogos igény, hogy szocialista üzemeinkben is méltó helyére kerüljön a számviteli nyilvántartó, elemző munka. A több nyereségrészesedés, a népgazdaság gyorsabb ütemű fejlődése, az életszínvonal gyors emelkedése, nem utolsósorban a pénzügyi és számviteli dolgozók pontos és lelkiismeretes munkáján múlik; Nem bürokraták
