Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-13 / 215. szám

13.

Vusd1' előb'1 lyi álúmaí datál! i szf olváí)

t egy;

i EcU' ;en tó' :n a! lemé?

ónba11 igeiét erezi* s há’ argen;

léVÍ főző!1 vő ha* meg' nérní* reske ibbaJi is el' sül, és

iámai' t dJ; mivd alté e visz' a, » pefl' (TU' zintéí

jég}’' essnc- ; szél' sejtel' ele. •

. G.

Vasárnap, 3.364. szeptember J3.

ESEAKMAGyARORSKAO

izletí"

ines«'

iztoi1'

itaira

elyze

ottsáá

hogy

■omá11

: köz;

lávái 1‘ ; kap'

;ndői'' lozni3 k fé‘ íocsil aely«' ) ztisi' osítá' lések ottsá' ndőí' tall«1' ka dó; indőf mi a; ivein' özbi" lőrsé.y sgye* jedéH1 me(l‘ anác*

kíván ijózC' el, a*

rend'

. Fel' dójét ien Is kát s5t irspa' rési1 hogy lássa1

t

iofí

ág é-‘

ykül'

8-tó*

attal*

:ultü'

sszté' cn zt sl

lton1'

ké]

atal11

knye*

tóvá'

ff Keep smilin

<!!*■*

féé

Á

harmincas években az egyik tekintélyes, nagy példányszámú amerikai hetilap körkérdést intézett előfizetőihez. (Mostanában kezd újra divatba jönni az olvasók sanyargatásának ez a módja): Hatalmas tengerjáró hajón a világ legjelesebb emberei találkoznak: vezető politikusok, kiváló államférfiak, mindenfelé ismert művészek, filmsztárok. tudósok. A hajó viharba kerül és süllyedni kezd. A helyzet reménytelen. Különös véletlen folytán egyetlen utas maradhat éleiben; ki legyen az? Annyi szent, fogas kérdést tálalt az újság az olvasóknak, hiszen temérdek nagyságot kellett a tenger fenekére süllyeszteniök, hogy egy valakit megmenthessenek. Nos. a befutott válaszok, szavazatok többsége Chaplinra esett, a nagy nevettetőre, aki már akkoriban is milliók ajkára varázsolt könnyes mosolyt, az esendő kisembert megelevenítő, cscUő-lx>tló lépteivel, elmaradhatatlan mókás kalapjával, odapöccintett bajuszkájá- val, és egyensúlyozásul is. meg szerény fegyverül is szolgáló botjával. A világgazdasági válság, a nagy megrázkódtatások .időszakában futottak be a Chaplin életét igénylő és szavatoló válaszok, amikor a tántorgó, botorkáló emberek méginkább sót>árogtak nevetésre, vidámságra. ha már sorsuk olyan szomorúvá, nyomorúságossá fakult.

z amerikai kontinensen született meg később a reklám minden csodabogarával ajánlott, kínált, hirdetett jelszó, amelyet a jószándékú Franklin Roosevelt mintegy a nagy monopóliumok befolyásának és hatalmának megtörésére irányuló New Deal- program hangulati-érzületi kifejezőjének szánt: Keep smiling! Tessék mosolyogni! Legyünk minden körülmények között vidámak! Éljen a derű és a jókedély!

A mosoly filozófiája és a gazdasági reformok egymás erősítésére voltak hivatottak, más kérdés, milyen sikerrel jártak, járhattak Roosevelt elnök tiszteletreméltó erőfeszítései.

Nálunk, idehaza Horthyék nyomasztó világában a dolgozó embereknek ritkán nyílt alkalmuk a belülről fakadó, jóízű, felszabadult, egészséges kacagásra. Lidércnyomás nehezedett rájuk, rjadtság ült tekintetükben, s a bizonytalanság beette magát pórusaikba. Krajcáré® mozikban, silány kadarkánál, szegényes szerelmekben oldódott a görcs, amit a társadalom súlyos légzése szorított a szívekbe. Gondoljunk csak József Attila komor, nagy pró- letárverseire. amelyek oly nehézveretű igazságok megfogalmazásával idézik fel az izgatott és izgató, sűrű. fojtott atmoszférát.

„Romlott fényt hány a kocsma szája Tócsát okádik ablaka,

Bent fuld’okolva leng a lámpa,

Napszámos virraszt egymaga.

Minden nedves, minden nehéz,

A nyomor országairól térképet rajzol a penész.

Az éj komoly, az éj nehéz.

Alszom hát én is, testvérek.

Ne üljön lelkünkre szenvedés,■

Ne csípje testünket féreg.”

z égető társadalmi ellentmondások, a nagyüzemi méretekben folytatott hivatalos hazudozások, az ígérgetésektől hangos államférfiúi tirádák, a vastagon terjengő korrupciók és az egyszerű emberek becsapására kigondolt blöffök a humor sajátos változatát fejlesztették ki: az akasztófa-humort, amely munkás és értelmiségi körökben egyfajta védekezésül és lázongásul szolgált. Ki ne ismerné azt az esetet, hogy amikor a cigányt hétfőn akasztani viszik, megszólal: No, ez a hét is jól kezdődik. Ilyesféle volt ez a humor... Csipetnyi cinizmussal, ön,gúnnyal, kesernyés bölcsességgel való ítélkezés helyzetünkről, egy nép helyzetéről, amelyre huszonöt esztendőn át mindig az akasztófa árnyéka hullt. Ez a eyranói öngúny s tréfálkozás letteket is érlelt, éppen, mivel a dacos ellenállás és a visz- Ezaütés hiányára is ráébresztett. Amikor a fasizmus magyarországi térhódításakor nap nap után újabb intézkedésekkel, fokozódó

terrorral csapták arcul az emberi méltóságot, szinte már dtompultan, gépiesen kérdezték egymástól az emberek: No és jó ez nekünk?... Az akaszlófa-humorban fogant kérdésben persze ott búj Icáit a válasz is: Dehogy jó! Rossz! Gonosz! Elviselhetetlen! Te ember, te magyar, tégy ellene!

Az ellenállási és szabadságküzdelmek történetében érdemes lenne külön fejezetet szentelni annak, hogyan tették nevetségessé, — viccekben és kabarékban, munkasösszejövételeken szavalt versek célzásaival és Gábor Andor illegálisan terjesztett Bécsi Leveleiben, Gáspár Antal karikatúráival és paraszti anek- dótázásokban — a Horthy rendszer pojáca figuráit, pöffeszkedő vérebeit és farizeus hatalmasságait.

jég a fasiszta szerenyáradat se tudta elsöpörni a tréfálkozó kedvet:, az egymásra kacsintó szemekben megbúvó maró gúnyt, csak még finomabbra csiszolódtak a célzások, az elnyűhetetlen reménykedés, a jövőbe tekintő optimizmus jelei. (A Pódium színpadán előadáskezdeskor sehogy se akart felgördülni a bársonyfüggöny. Egyszer csak kijött a konferanszié, nézte egy darabig a küszködést, és megszólalt: „Türelem, majd, felhúzzák!” A dübörgő tapsban a percnyi felsza- badultság érzése és a kitörő életkedv csattant. A jóleső összenézés'ben ez volt: Tudjuk ám, hogy itt nem a függönyről van szó. hanem a Führerről és cinkosairól, alakét elsöpör majd a történelem forgószele.) Igen, így alakult, de addig még sok minden történt: Don-kanyar, deportálások, gyönyörű hídjaink felrobbantása. nyilas vérengzés, az ország teljes kirablása. és mennyi mást kellene még felsorolni a fasizmus végnapjainak borzalmaiból, amelyek az emberek arcára fagyasztották a mosolyt ...

S

okfajta vonalon szembesíthetjük egymással a múltat és a jelent. íme: a humor, a vidámság, a kacagás vonalán is. Talán nem erőltetett nézőpont ez, ha meggondoljuk. — az a bizonyos amerikai körin- terju is erről vallott —, hogy az ember természetes vágya, igénye, életeleme, örömforrása és egyensúlyban tartója is a vidámság, a jókedv, a nevetés. Világosak ennek az igénynek társadalmi összefüggései. Két évtizedes tapasztalataink bizonyítják, hogy a jó társadalmi közérzet: — a helyes marxista politika, az átgondolt, célratörő társadalmi cselekvés függvénye! — és az egyén jó közérzete elválaszthatatlan egymástól. Éles szemű és érzékű nyugati újságírók hazánkról szóló, beszámolóikban a dolgozók elegáns öltözködése mellett sűrűn emlegetik azt is. hogy nálunk derűsek, jókedvnek az emberek, harmonikusan élnek, tervezgetnek és bizakodóan tekintenek előre.

Hozzátehetjük: Gondjaink akadnak, de ezek — mint például mostanában a népgazdaság még erőteljesebb fejlesztését akadályozó problémák — általunk: munkánk, alkotó erőnk latbavetésével megoldhatók, és egyetlen pillanatra se homályosíthatják el törvényszerű előrehaladásunk vonzó, szívet-lclket örvendeztető távlatait.

Csipkelődünk mi mostanában is, mindenfelé buzog a humor forrása, és akadnak, jócskán viccek is. amelyek feloldandó ellentmondásokra világítanak rá, s a tespedtség, a közöny, a szellemi restség, a cezarománia, a szabadosság, a bürokrácia vadhajtásait nyesegetik. Nyíltan, egyenesen, őszintén! Akár a legnagyobb nyilvánosság előtt. S ha célba találnak, felserkentik, fel kell serkentefiáök a javítási szándékot, a szunnyadó tetterőt.

S

zabad, fejlődő, biztonságos életünkben megtanultunk belülről, jóízűen,, önfeledten! egészségesen kacagni, örülni, s ha közhelynek is hat, csak azt mondhatjuk: úgy kell dolgoznunk, munkálkodnunk, hogy erre még több allcalmuvk nyíljék.

Dolgaink állandó javításában, szépítésében nem nélkülözhetjük a humort. Ez bizony — ha jól látjuk szerepét — komoly dolog. Hogy is mondta Karinthy Frigyes?

Humorban nem ismerem a tréfát.

Sárközi Andor

Milyen almatermés várható?

. v-:;-:v r ó v. ^ : .. > . .;y y-rsy-:

v fcl >

Sp

ara'

Bállá Károly, a hcmádnémcH gyümölcsösben a

Stacking almák növekedését méri. A rendszeres mérés eredményeként számítják ki m várható gyümölcs-hozamot.

Foto; Szabados György

•t r

Őszi gondok a járási pártbizottságon

Beszélgetés Szemes Istvánnal, a mesöhövesdi járási pártbizottság; titkárával

UJSÄGIRÖ: Ilyenkor,

ősz elején sajátos gondok foglalkoztatják a járási pártbizottságot. A termények betakarítása, a talajmunkálatok, az ősziek elvetése, a felvásárlás, a közös gazdaságok állatállományának áttelcltetésc és természetesen a partéiét időszerű kérdései. — Lchet- ne-e valamilyen fontossági, vagy időrendi különbséget tenni a sokrétű feladatok között?

PARTTITKAR: A gazdasági és a politikai feladatok, közismerten, egységes egészet képeznek, és bizonyos értelemyen kölcsönhatásban vannak. Mégis, azt mondhatjuk, hogy most a gazdasági jellegű tennivalóké az elsőbbség a pártmunkában. Nemcsak azért, mert az idő sürget, mert az ősz a betakarítás és a szántás-vetés ideje, de azért is, mert a pártélet belső kérdéseinek megol- iását is úgy kell végeznünk, oogy az elősegítse a kenyér- gabona vetés, a betakarítás, a felvásárlás és a téli készülődés ükerét.

Különben ez érzékelhető abból is, hogy a múlt évi tapasztalatokat felhasználva pártbi- sottságunk és a járási tanács végrehajtó bizottsága közös in_ iézkedési tervet dolgozott ki az őszi mezőgazdasági munkák rendjére, amelyet közös végrehajtó bizottsági ülésen megadtattunk és a határozatot megküldtük a járás valamennyi párt- és tanácsszervének. Ennek megfelelően a helyi pártás tanácsszervek már kidolgozták saját, konkrét munkatervüket. és hozzá is láttak a feladatok megoldásához.

Azt, hogy most az őszi me- sőgazdssági munkák sikeres elvégzése — mindenekelőtt a kenyérgabona elvetése — a legfontosabb feladat falusi pártszervezeteink számára, az is érzékelteti, hogy szeptember 5-én a párt és tanács megyei végrehajtó bizottsága is napirendre tűzte és megvitatta az őszi mezőgazdasági munkák intézkedési tervét, és megfelelő határozatot hozott azok végrehajtására.

A párt és tanács megyei végrehajtó bizottságának említett határozatát szeptember 10-én járási mezőgazdasági aktívaértekezleten vitattuk meg. amelyre meghívtuk a termelőszövetkezetek elnökeit, párt- és KISZ-titkárait, az ag- ronómusokat és a községi tanácsok elnökeit. Részt vettek ezen a járási szervek vezetői is, és ügy gondolom, most mindenki előtt tisztázottak a feladatok — miután sokoldalúan megvitattuk a tennivalókat.

E fő feladat megoldásával egyidőben természetesen meg kell oldanunk a pártélet időszerű kérdéseit is.

ÚJSÁGÍRÓ: Szemes elv- társ megítélése szerint a járás közös gazdaságai, a termelőszövetkezetek

1 kellő időben végeznek-e az esedékes őszi munkákkal?

PARTTITKAR: Ezidő szerint járásunkban a vetőszántás nyolcvan százalékával végeztünk. Ez azt jelenti, hogy — ha az időjárás is kedvez — aránylag rövid idő alatt el lehet készíteni a magágyat az egész vetnivaló alá, és így a járás termelőszövetkezetei október 20-ig befejezik az őszi kenyérgabona vetését. Ehhez a szükséges vetőmag tsz-eink, illetve a gábonafelvásárló és elosztó vállalat raktáraiban rendelkezésünkre áll. A járási aktíván pedig több tsz vezetősége határozott ígéretet tett arra, hogy még október 15-e előtt végeznek a kenyérgabona vetésével. Bár több tsz-ünk panaszkodik amiatt — jogosan —, hogy még az idejében igényelt műtrágya mennyiség máig sem áll mindenütt rendelkezésre, s ez hátráltatja a munkát. Amiatt is sűrűn hangzanak el panaszok, hogy — mivel elég nagy volt a pocok- kár — a növényvédő állomás az igényelt rovarirtó vegyszert késlekedve bocsátja a tsz-ek ren del kezesére.

A bosszúságok mellett azonban örvendet esőbb dologról is szólhatunk. Arról például, hogy a tsz-ek vezetőségei, miután az idén saját tapasztalataik alapján is meggyőződtek az intenzív búzafajták termelésének előnyeiről, sok helyütt úgy határoztak, hogy általánossá teszik a sokkal . jobban fizető, nagyhozamú búzafajták termelését.

Ami az őszi mélyszántást illeti, körülbelül november végéig szeretnénk vele elkészülni.

ÚJSÁGÍRÓ: Az állattenyésztés fejlesztésének és a téli átteleltetésnek milyen megoldatlan

problémáival találkozhatunk a mezőkövesdi járásban? — Miben segíthetnének többet a felsőbb állami és más szervek?

PÄRTTITKÄR: Tsz-eink állatállománya egészségesen fejlődik. Ehhez a szükséges szálas- és silótakarmányt a termelőszövetkezetek megtermelték. Abraktakarmányból vannak gondjaink az aszály miatt. (Árpából például ku- tasztrális holdanként átlagban 4—5 mázsa termett.) Nehézségeink áthidalására államunk 200 vagon abraktakarmánnyal kisegítette a termelőszövetkezeteket Ez viszont, megítélésünk szerint, még mindig kevés ahhoz, hogy a jövő évi, tehát 1965-ös hízóállat felvásárlási tervünket is maradéktalanul teljesíteni tudjuk. A rendelkezésünkre álló felmérések jelzik, hogy ennél még több abraktakarmányra lesz szükségünk. Ehhez szeretnénk megfelelő segítséget kapni . illetékes felsőbb szerveinktől.

ÚJSÁGÍRÓ: Ha megengedi, Szemes elvtárs, egy olyan kérdést érintenék, ami az ipari munkásságot és általában a városi lakosságot is foglalkoztatja: hogyan alakul a kenyérgabona, a hús, a tej, a baromfi és a tojás felvásárlás a járás területén. Várható-e — amennyiben ez a járás földművelő lakosságán múlik —. hogy az alapvető élelmiszerekből nem lesz probléma a télen?

PÁRTTITKÁR; Járásunk tsz-pavasztságának ezidő szerint nincs szégyenkezni valója a munkásosztály előtt, örömmel szólhatunk arról, hogy a mezőkövesdi járás hiánytalanul teljesítette kenvérgabona felvásárlási tervét. Várható az is, hogy egyes tsz-ek a még rendelkezésükre álló, de nélkülözhető feleslegeiket is eladjak államunknak.

Ami az állati termékek — hús. tej. tojás, stb. — felvásárlását illeti, még valamivel jobb eredményekről számolhatunk be. 1964 első felében például esedékes fél vásárlási tervünket hízósertésből 103-, baromfiból 108-, tejből 104 százalékra teljesítették járásunk termelőszövetkezetei, csupán vágómarha felvásárlási tervünket nem sikerült teljesíteni. Ez viszont abból adódik, hogy

tsz-eink 1 igyekeznek megakadályozni az állomány csökkenését. Ugyanakkor azt is meg- j egyezheti ük, hogy például tojásból már egész évű felvásárlási tervünket lényegesen túlteljesítettük, forint értékben pedig a járás esedékes felvásárlási tervét az első félévben 3 06 százalékra teljesítette. Várható tehát, hogy. járásún1--, minden valószínűség szerint, teljesíteni fogja felvásárlási kötelezettségét, s amennyiben ez járásunk földművelő lakosságán és felvásárló szerveinken múlik, a£ alapvető élelmiszerekből nem lesznek különösebb gondjaink a télen.

ÚJSÁGÍRÓ: Említet ín

Szemes elvtárs, hogy :• gazdasági termesze! feladatok mellett, ázz: cgysdöben, a pártéle' belső kérdéseinek j > megoldására is nagy figyelmet kell fordítani az elkövetkezendő hónapok során. Közelebbrö1 mire, gondol?

PARTTITKAR: Ami a partéiét belső kérdéseit illeti, a so- ronlévő legfontosabb feladat, a közelgő vezetőségválasztó taggyűlések . alapos előkészítése. Pártbizottságunk. erre külön intézkedési tervet dolgozott kk Ennek megfelelően készülnek pártszervezeteink a pártélet kiemelkedő eseményére. A beszámolók elkészítéséhez, a taggyűlés megszervezéséhez és lebonyolításához a pártszervezetek magkapták a Központi Bizottság útmutatóját, ezenkívül számos pártszervezetünkben tartunk az elkövetkezendő hetekben olyan taggyűléseket, amelyeken az előadók ismer- - tetni fogják a Szervezeti Szabályzat főbb pontjait, a párttagság jogait és kötelességeit.

Másik nagyon fontos feladatunk az elkövetkezendő hetekben az új pártoktatási év sikeres megkezdése. Még az első foglalkozások előtt Kácson összevont propagandista tanfolyamot tartunk, amelyen az Időszerű kérdések — és a Marxizmus—Leninismus Kér. dóséi tanfolyamok propagandistái vesznek majd részt, és készülnek, megtisztelő párt- megbizatásuk teljesítésére. Ezzel egyidejűleg nagy gondot fordítunk az iskolán kívüli népművelés megszervezésére is.

Közismert, hogy ifjúsági szervezeteink a KISZ közelgő VI. kongresszusára készülnek. A járási pártbizottság a tavasszal megtárgyalta az ifjúság körében végzett nevelőmunka helyzetét, és megfelelő határozatot hozott. E határozat szellemében segítik most pártszervezeteink a ICISZ-szer- vezetek kongresszusi előkészületeit is.

ÚJSÁGÍRÓ: Ismeretes, hogy a „csata” sok tekintetben a pártalap- szervezeteken múlik. Véleménye szerint hogyan ismerik feladataikat és hogyan munkálkodnak a célkitűzések megvalósításáért a járás pártalapszer vezetet, az alapszervezetekben dolgozó kommunisták; mire hívhatná fel figyelmüket ezúton is?

PARTTITKAR: Gondoskodtunk róla, hogy valamennyi tsz-pártszervezetünk idejében megismerje az elmondottakkal kapcsolatos időszerű feladatokat. Ezeket taggvűlésen megvitatták és helyi intézkedési terveket készítettek. Ennek megfelelően dolgoznak most pártalapszervezeteink.

A járási pártbizottság nagyon fontos feladatának tekinti, hogy „menet közben”, a helyszínen segítse, ellenőrizze az alapszervezetek munkáját. A járási aktívaértekezleten ismételten felhívtuk a párt- szervezetek titkárainak figyelmét a legfontosabb tennivalókra: biztosítsák a kommunisták példamutatását, foglalkozzanak rendszeresen a dolgozók észrevételeivel, javaslataival. problémáival — segítsék azok megoldását:

Talán arra lehetne felhívni ezúton is ^ pártszervezetek figyelmét. hogy a leggondosabb szervező munka mellett is adódhatnak előre nem látható nehézségek. Készüljenek fel erre is, és ha szükséges. Intézkedjenek önállóan, felelősség- teljesen.

Csépányf Lajos