Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

Vasárnap, 1964. szeptember G. ESZAKMAGYAROKSZÁCÍ 9 t ♦ * t 0 ♦ 1 i * t o COOOOOOG.COOOOCOGOOO.OOOOOaO.aOOOOOOQO.OOOOCQO.CCQCQOOGO.QQQ.QDGi írfa: Jadwiga Rulkowska. — Uram, ne haragudjék, hogy zavarom, de tájékoztatást $ szeretnék öntől kérni. Zsuzsikáról van szó Zsuzsika? Ö, sokat beszélhetnék róla! Mert egyrészről, i Balra felül: Kézihajtású tur-J mix-gep, krémek, habok, tur-jb inix-ltalok készítésére. Fent: Modern, tclcfonasztalka. ♦ ♦ Jtudja ... í — Nos, ami engem illet, én úgy látom: Zsuzsikában meg X lehet bizni. ^ — Hát a zsebéből nem lopja ki a pénzt, de azért nagyobb ♦ összeget sohasem adtam a kezébe. Szeret tévedni, mint min­iden nő. t ■— Ebben van valami uram, ön igen tárgyilagos. No és ♦ törődik a házzal? 5 — Hát ezt nehezen tudnám megmondani. Ritkán vagyok ♦ otthon mostanában, fis rossz szokásai vannak? ^ — Zsuzsikának? Mit tudom én? f, — Mégis csak évekig éltek egy fedél alatt ♦ hették volna egymást. — Hát... dohányzik, néha későn jár haza és egy kicsit iszogat, de elvégre ő is csak ember. — Hát persze. Mindannyiunknak megvan a gyengénk, hogy viselkedik odahaza? Ez nagyon fontos! •— Kicsit idegest: Néha földhöz vág egy vázát, vagy egy tányért, de ezt nem kell mellre szívni. Könnyen ki lehet en­gesztelni. Egy kis ajándék, mozijegy... — Es szereti Zsuzsika a gyerekeket? — Mit tudom én? Nekem nincs gyermekem. £ — De én szeretnék. — No, ezen még ráér gondolkodni. Ki tudja, megmarad-e ^addig Zsuzsika magánál? ko\ ácsoltr as<> — No haragudjon uram, de bár beszélgetésünk egészen ♦ sajátos, úgy érzem, ez a tréfa kissé túlzott. Megisnier­Es ♦ — Ugyan menjen már, nem olyan fontos problémák ezek. Középen: Nem tengeri szi-^ — Felfogás dolga. De hadd adjam fel az utolsó, legíon­vacs. Flamingó néven kapha-» tosabb kérdést. Kényes dolog, de hiszen úgy beszélünk egy- ió, mosható porlörlő. (Seprő-Jmással, mint férfi a férfival. Tehát bocsásson meg... sokat nyélre is erősíthető). ♦udvarokat magának Zsuzsika? £ ■— De még mennyire!.Minden héten másik lovagja üldö­Sél a konyhában. Végül: Pasztelszfnű, könnyűé — A konyhában? Érdekes. Engem például sohasem vitt müanyagcscrepek. Egr iá recepl Zöldséges rakott Három tojás sárgájából, palacsinta:♦ *a konyhába. Én nem is láttam az ön konyháját. ♦ — Miért látta volna ön az én konyhámat? Egyébként én *nem sokat törődöm vele, hogy ki ül ott Zsuzsikával. ♦ — Maga már nem törődik vele, de én annál inkább! Vég­t *re is én akarom feleségül venni. — Micsoda?! Féleségül akarja venni a kövér Zsuzsit? — Semmiféle kövér Zsuzsit! Zsuzsi karcsú és filigrán! Ezt 15Óön igazán a legjobban tudhatná! .................... . ... , — Vagy úgy!.Egy kő esett le a d eka lisztből es másfél Qecjéségemet akarja elvenni! Engem meg tejből palacsintatésztát készí-Xhogy honnan szerzek új bejárónőt! tünk, amihez hozzáadjuk a 3< tojás keményre vert habját is. j szívemről! Szóval a tele­mar a nyavalya tört, (A varsói Sipilkiből ford.: Murányi Beatrix). A szurkoló. Tűz a súlyemelő lakásában. A szokottnál vastagabb pala-j ISKOLÁBAN csintákat sütünk belőle, ezeket* ♦ tűzálló tálba lerakjuk, és min-£ _ den palacsintát megkenünk a következő töltelékkel: 20 deka cukorborsót, 10 deka rizst, és 10 deka gombát külön-külön, kevés vajon, pici sóval meg­hintve párolunk. Ha puhult, összevegyítjük és a palacsinta-^ ra kenjük. Amikor lerak-J" Ne fAradJon’ Juk. ügyeljünk rá, hogy a le-$momu»m, hogy tejére palacsinta kerüljön,* Remiiében válaszolni. majd két deci tejfölben elke-» — ■ ♦ vert két tojás sárgájával kfen-A jük meg. Húsz percig sütőben sütjük. tanító tir. Mór csalc ügyvédem HUMOR INNEN — ONNAN — Nem sségyelled magadat — mondja az apa a fiának az ebédnél. — Nem mostál kezet. Mit szólnál, ha én piszkos kéz­zel ülnék az asztalhoz? — Ügy tennék, mintha nem látnám. — Bácsikám, te csakugyan nőtlen ember vagy? — Igen fiam, nekem nincs feleségem. — Akkor ki figyelmeztet ar­ra, hogyan kell viselkedned? A \3Cld rafz izö-oeg, nílhiiL F Óvodából iskolába >1 2 iskolába lépő kisfiú vagy ** kisleány — tekintet nél­kül arra, hogy járt-e óvodába, vagy sem — az igazán gondat­lan gyermekévektől kicsit bú­csúzik. Gyors számvetést vé­geztünk: tiz szeptemberben iskolába vonuló leány és fiú közül nyolcán voltak azok, akik alig várták, hogy iskolások le­gyenek. (Előszeretettel játszot­tak tanitónénist, tanulót.) S mindössze egy félt, egy várta teljesen közömbösen az isko- lábalépés nagy és felejthetet­len pillanatát. Ez a. kis ,.statisztika” \azon~ ban nem mond. semmit a jövő­re vonatkozóan. Mert lehet, hogy a félös Misiből kitűnő ta­nuló lesz, s a közömbös Jutka is jelesen állja meg a helyét az iskolában. A mindig tanítóné- nist, vagy tanulót játszó Mari­ka esetleg gyenge közepessel vagy sok elégségessel tarkított bizonyítványokat hoz majd haza, ha nem is az elsőben — l későbbi években. D e az a tény, hocni tíz gyermek közül nyolc, alig búrja az iskolát — mégis sokat )nond számunkra. Ugyanis 10 —20 évvel ezelőtt ez a szám nem volt ilyen magas. A mi időnkben — tegyük kezünket a szivünkre — tíz gyerek közül bizony legfeljebb három-négy készült várakozó izgalommal az iskolába. Miért? Ennek két oka is van. Az egyik az, hogy az óvoda az elmúlt évek­ben ugyancsak sokat fejlődött. Nagyszerűen felkészít az isko­lára. Játékosan, színese«, ked­vesen ismerkednek meg a ki­csinyek a rajzolás, a festés, az éneklés, a számolás, a inesélés tudományával. A másik ok, hogy az általá­nos iskolák új tanterve, és maga az új szellem határozott lépésekkel megy a hateszten­dősök elé. Elmosódott — na­gyon helyesen — az óvoda és az iskola közötti határ. . Nincs már félévi bizonyítvány, izgal­mat keltő osztályzat. Az első hónapokban szinte csak a pad és a nevelő változik. S ez sem marad titokban. Az óvodás ko­rú gyermekek „közvéleményé­ben” igen elterjedt az a hír, honil az iskolától nem kell fél­ni! Hogy az jó, talán még jobb, mini az „ovi"! Az első osztályban heti 20^ órát tanulnak a gyermekek. (A* hetedik, nyolcadik • osztályban♦ már 31 tanóra van.) Egy óra azj iskolában: 45 perc, amit tiz♦ perc Szünet követ. Altalábaní a tiz órás „tízparc” azonban♦ — hogy nyugodtan tudjanak^ uzsonnázni a gyerekek — húsz* percig tart, így a 20 tanórának♦ éppen a fele, tehát 10 óra teliké cl az olvasás és az írás clsajá-f tításával. Számolni, mérni öt£ órában tamilnak a gyerekek.♦ Környezetismeret (ez a földrajz* előfutára) gyakorlati foglalko-Q. zás, ének 1—1 óra, s ez iiemj annyit jelent, hogy hetenkéntX csak egyszer énekelnek ás csak♦ kétszer játszanak az első oszfá-2 lyosok. A tanítónőmnek ,,sza-f badkeze” van abban, hogy hat kicsit fáradtnak látja a gyer-$ mekeket, számolás, vagy írási közben is megnótáztassa, meg tornáztassa őket. S mi a szülő fe.ladala? A3 félszegekben és a közöm­bösökben felkelteni, a szorgal-2 masokban ébrenlarlaní az ts-J kola iránti érdeklődést, bizal-J mat. GbíHMj — Miért eszel olyan mohót14 Lili? — kérdezi a néni, aki vendégségbe jött és csokoládét hozott ajándékba. — Elfelejtek• ted, hogy van egy öcsikéd is? — Dehogy felejtettem. Ht-i szén éppen azért eszem ilyen, gyorsan! * — Apuka, drága a tinta? — Nem, fiacskám, nagyatí olcsó. De miért kérdezed? — Mert. a mama nagyon ha­ragszik, hogy a tintát a sző-' nyegre öntöttem. . * A tanító nézi a házifeladatot. — Otfó, úgy látom, hogy ez a dolgozat a negyedikes fivéred kézírása. — Lehet, hogy hasonlít, ta­nító úr, mert a dolgozatot az ő tollával írtam. * .— Bácsikám, nem adhatnál nekem 20 Schillinge! kölcsön. — Szívesen. — De nem szívesen, többet is adnál? Csak a tiszta igazat ~ Nekem, az ügyvédednek meg kell mondanod a tUzta igazat. Ha nem követtél el bűntettet, hogyaas fogod kifizetni a honoráxiumomfiSíí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents