Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-05 / 208. szám

* BSZAK1WAGTAF.CSSZÄC! Szombat, 1964. szeptember S. Hruscsov és Ffovoíny beszéde a szovjet-csehszlovák közös nyilatkozatról iSpMs berlini utazási egyezményről tárgyalnak Tavaly december óta nem fordult elő, hogy Erich Wendt államtitkár, Horst Korber sze­nátusi tanácsos, akik az NDK kormányánál: és a nyugat-ber­lini szenátusnak a megbízásá­ból a berlini utazási engedé­lyek ügyében folyó tárgyalá­sokat vezetik, három egymás­után következő napon talál­koztak volna. E héten azon­ban szerdán, csütörtökön és pénteken is összejöttek és szo-j katlanul hosszú ideig tárgyak tak egymással. A tárgyalásokon a legtöb^ kérdésben már megegyezési született, de néhány alapvető, probléma még megoldatlan] Ha azonban e problémákban,, megegyezés születik, az újab^. berlini egyezmény aláírásává1! akár órákon belül is számoltf lehet Üj kormány Venezuelában Csehszlovákiai látogatásának kilencedik napján, pénteken délelőtt az N. Sz. Hruscsov- vezette szovjet párt- és kor­mányküldöttség Antonin No- votnynak, a CSKP KB első titkárának, a köztársaság el­nökének és más csehszlovák vezető személyiségeknek a társaságában Brno-ba utazott, ahol megtekintette a kapuit szombaton megnyitó nemzet­közi vásárt. A szovjet delegációt Brno utcáin hatalmas tömeg köszön­tötte. A szovjet vendégek és a kíséretükben levő személyisé­gek a vásár megtekintése után visszatértek Prágába, ahol a délutáni órákban ün­nepélyes keretek között aláír­ták a tárgyalásokról készült közös közleményt. Az okmány ünnepélyes alá­írása után Antonin Novotny és N. Sz. Hruscsov beszédet mondott. „A most aláirt közös nyilat­kozat, amely összegezi a szov­jet és csehszlovák párt- és kormányküldöttség tárgyalá­sainak eredményeit, ismétel­ten aláhúzza, miiven rendkí­vüli jelentősége volt az önök csehszlovákiai látogatásának a két ország barátságának to­vábbi megszilárdításában, kapcsolataink elmélyítésében” — hangsúlyozta Antonin No­votny, majd így folytatta. A tárgyalásokon bebizonyo­sodott. hogy nincs közöttünk semmi ellentét az alapvető nemzetközi problémák megíté­lésében, és hogy a békéért, a békés egymás mellett élés alapelveinek győzelméért és a szocializmus diadaláért folyta­tott harc mindkét ország po­litikájának közös alapelve. Megegyezik a véleményünk abban is, hogy össze kell ülni a kommunis­ta pártok képviselőinek, hogy megtárgyalják a kom­munista mozgalomban jelen­leg felmerült kérdéseket, ta­nulmányozzák a forradalmi mozgalom és a világon fel­vetődött új problémákat, és irányt szabjanak a további haladásnak. \ Mindkét fél megegyezett ab­ban, hogy a Kínai Kommunis­ta Párt politikája és eddigi eljárása a nemzetközi kom­munista mozgalom egységének és a proletárinternacionaliz­musnak durva megsértése. A nyilatkozat aláírásakor mondott beszédében Hruscsov bevezetőül meleg szavakban emlékezett meg arról a rend­kívül szívélyes, igazán testvé­ri fogadtatásról, amelyben a szovjet párt- és kormánykül­döttség tagjait Csehszlovákiá­ban mindenfelől részesítették. Utalt arra, hogy minden kér­désben teljes az egyetértés és a nézetek egysége a két nép között. Elmondotta, hogy a két kül­döttség a következő kérdéseket vitatta meg: a két párt és a két ország baráti kapcsolatai­nak további fejlesztése, a je­lenlegi nemzetközi helyzet, a kommunista világmozgalom egységének megszilárdítása. Megelégedéssel állapította meg, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt következetesen harcol a proletárnemzetköziség el­veinek győzelméért, nagy­mértékben hozzájárul a szo­cialista közösség és az egész kommunista világmozgalom egységének megerősítéséhez. A két ország továbbra is har­colni fog a békéért, a békés együttélés elveinek alkalma­zásáért. — Ellenezzük azokat a mód­szereket, amelyeket a háború és béke kérdéseiben a kínai szakadárok próbálnak reánk kényszeríteni — folytatta Hruscsov. — Olyan állításokig süllyedtek, hogy a termonuk­leáris háború nem is veszé­lyes, s hogy a világháborús romokon az emberek majd egy új civilizációt teremtenek. Ez a kalandorság útja, amelynek alapja: .nem hisznek a nép erőiben, a szocializmus erői­ben. A marxistáknak, a leni­nistáknak harcra kell mozgó­sítaniuk a népeket az agresz- sziv imperialista erők ellen. A béke és a szocializmus erői képesek megvédeni a világbé­két, megakadályozni a termo­nukleáris világháborút. Meg­győződésünk, hogy a szocializ­mus győzedelmeskedni fog a tőkés renddel folytatott békés gazdasági versenyben. A szovjet kormányfő ez­után rámutatott, hogy az im­perialisták minden módon igyekeznek kiaknázni a kínai vezetők szakadár cselekmé­nyeit. Az, hogy az amerikai impe­rialisták aktivizálódtak Dél- kelet-Ázsiában, fegyverrel törtek a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságra, beavat­koznak Laosz belügyeibc, arra vall, hogy ellenfeleink igyekeznek kiaknázni a kí­nai szakadárok akciói által előidézett nehézségeket. Hruscsov szólt arról, hogy az elmúlt időszak értékelésé­hez és az új feladatok kidol­gozásához szükség van a marxista—leninista pártok nemzetközi értekezletére. . A testvérpártok többsége megér­ti az értekezlet szükségessé­gét, egyes pártok vezetői azonban eléggé furcsa módon foglalnak állást ebben az ügy­ben. — A Kínai Kommunista Párt vezetői hosszú ideig úgy I tüntették fel önmagukat, mint akik kezdeményezik a kom­munista és munkáspártok ér­tekezletének mielőbbi összehí­vását. Most azonban, amikor a kínai vezetők megérezték, hogy a marxista—leninista pártok felismerték -- ő szaka­dár elgondolásaikat és nagyha­talmi törekvéseiket, 180 fokos fordulatot hajtottak végre. — Egyre világosabbá válik, hogy a pekingi szakadárok szétzilálni igyekeznek a kommunista cs munkásmoz­galmat, nem csekély segít­séget nyújtanak a nemzetkö­zi imperializmusnak. Nem véletlen, hogy a burzsoá propaganda oly tevékenyen támogatja azoknak a rágalma­zó irományoknak a terjeszté­sét, amelyeket a szakadárok írnak össze az SZKP és a töb­bi testvérpárt ellen. — Kinek használ ez? — kérdezte Hruscsov, majd rá­mutatott, hogy mindez csak a legszélsőségesebb amerikai ka­tonai klikknek, a nyugát-né- metországi militarista, revans- vágyó erőknek kedvez. — Most, amikor már konk­rét' javaslatok megvitatása fo­lyik az értekezlet összehívásá­ról, a kínai vezetők azt állít­ják, hogy a tanácskozás útja szakadékba vezet. — Miért változtattak takti­kát? Azért, mert időt akarnak nyerni a kommunista világ­mozgalomban végzendő szaka­dár akcióikra; meg akarják teremteni támaszpontjaikat, amelyek felhasználásával az­tán dezorganizálhatnák és be- folvásuknak rendelhetnék alá a testvérpártokat. Most otthon suba alatt ösz- szehozzák a szakadár csopor­tok tanácskozását, minden erőfeszítésüket arra összpon­tosítják, hogy megrágalmazzák a Szovjetuniót, a többi szo­cialista országot, a testvér­pártokat. — Nyilvánvaló, hogy ilyen feltételek között az egyetlen ésszerű és helyes megoldás: üljenek össze mindazoknak a testvérpártoknak a képviselői, akik a nemzetközi kommunis­ta mozgalom sorainak egybe- forrasztását kívánják — mon­dotta 'Hruscsov, majd hangoz­tatta, hogy következetes marxista—leni­nista munkára van szük­ség az egység érdekében, mozgósítani kell a forradal­mi erőket az osztályellen­ség ellen. Le kell leplezni a szakadáro- kat, mégpedig nem szitkozó- dással — amire a pekingi ve­zetők és bizonyos bűntársaik szakosodnak —, hanem a for­radalmi tanítás alapján, a té­nyek talaján. — Nem félünk a vitától, készek vagyunk vitatkozni az igazság tisztázása végett, de csak vitatkozni! A szitkozódás nem segít, hanem csak sú­lyosbítja a nézeteltéréseket. Ellenezzük ezt a módszert, mert nem a kommunistáknak, hanem osztályellenségeinknek kedvez. — Hisszük, hogy az összes igazi marxista—leninista pártok, az összes forradalmi erők leküzdik a szakadárok által előidézett nehézsége­ket, egyesítik erőfeszítései­ket a szocializmus, a kom­munizmus nagy müvének győzelméért vívott harcban. A Szovjet és a Csehszlovák Kommunista Párt — amint erre a közös nyilatkozat is rá­mutat —, határozottan elitéli a KKP vezetőségének a kom­munista világmozgalom egysé­ge ellen irányuló veszélyes és tűrhetetlen frakciós tevékeny­ségét. Hruscsov befejezésül méltat­ta a csehszlovák népnek az ország építésében elért nagy eredményeit, majd újabb si­kereket kívánt a csehszlovák dolgozóknak és éltette a meg­bonthatatlan szovjet—cseh­szlovák barátságot, a béke és a szocializmus világméretű di­adalát. Csütörtökön ünnepélyes ke­retek között felavatták a Hin- dukus-hegységen átvezető, szovjet segítséggel épült utat, amely összeköti az afgán fő­várost az ország északi körze­teivel. Ez lehetővé teszi, hogy jobban felhasználhassák az északi körzetek természeti kincseit, ami okvetlenül nagy hatást gyakorol majd Afga­nisztán egész nemzetgazdasá­gának fejlesztésére. Az ünnepségen Muhammed Raul Leoni venezuelai el­nök többhónapos tárgyalások után megállapodott a Repub­likánus Demokrata Unióval és a Nemzeti' Demokratikus Fronttal az új koaliciós kor­mány megalakításáról. Az új kabinetbe nem kerülnek be a vezető pártok képviselői — a keresztény-szocialisták és a jobboldali függetlenek. A bal­oldali pártok megalakították az ellenzéki frontot azzal a A Szovjetunió Miniszterta­nácsa Állami Kereskedelmi Bizottságának elnöke meghí­vására pénteken Tausz János miniszter vezetésével belke­reskedelmi delegáció utazott a Nguyen Khanh, aki csütör­tökön visszatért Saigonba és átvette újból a kormányfői tisztséget, megérkezése után minisztertanácsi ülést hívott egybe. A hatórás tanácskozásról a miniszterelnökség szóvivője nyilatkozott a saigoni rádió­ban, s cáfolta az államcsíny lehetőségéről szóló híreket. Zahir sah, Afganisztán királya mondott ünnepi beszédet. Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese az ünnep­ségen elhangzott beszédében rámutatott, hogy Afganisz­tán példáján lemérhető, mennyire gyümölcsöző az az egyenjogúságon alapuló bará­ti gazdasági együttműködés, amelyet a Szovjetunió folytat Ázsia és Afrika nemzeti ál­lamaival. céllal, hogy aktívabban szem­behelyezkedjék Leoni kormá­nya politikai irányvonalával' A baloldali pártok rámutat­nak, hogy az új kormány el­sőrendű feladata a politikai elitéltek azonnali amnesztiája Ezenkívül követelik a fegf veres összetűzések befejezéséi és az ország újjáépítését cél­zó új politikai program kidol­gozását. Belkereskedelmi delegáció utasolt a Ssovjetunióba ígérgetések Dél-Víetnamban Szovjetunióba, a két orszáí kereskedelem szervezési ta pasztalatainak kicserélésért illetve belkereskedelmi árú csere tárgyalások folytatás« céljából. Khanh a szóvivő szerint meg nyerte a buddhisták támogató sát azzal, hogy ígéretet tel fő követeléseik kielégítésért E követelések: a buddhistái letartóztatásainak megszünte­tése, az utóbbi hetek esemé nyei során letartóztatott szí mélyek szabadon bocsátása. 1 buddhisták elleni mindé-1 kampány és intézkedés b® szüntetése nemcsak Saigon ban, hanem Dél-Vietnafl egész területén. A Reuter meÉ bízható forrásokra hivatkozó azt jelentette, hogy Tre1 Thien Khiem hadügyminiszt® felajánlotta lemondását, met egyike azoknak a vezetőiméi akiknek távozását a buddhií ták követelik. A Triűmvirátú másik tagját, Duong Va< Minh-et állítólag felkértéi hogy újból vállalja az állató fői tisztséget. Nguyan Ua1 Oanh, alá az elmúlt öt nap ban a miniszterelnöki teendő két ellátta, azt ígérte, hogy katonai junta feloszlik és h® Megnyitották a Hindukus hegységen átvezető utat . lyét két héten belül 15 taf? f bizottság foglalja el. Oeúgeű/ MUzáltf •• XXXV. — Akkor valósággal elra­bolt?! — így volt... Azután már semmit sem tehettem, mert nem engedett a közeledbe sem, és a bíróság neki ítélt. Még azért is pereskednem kellett vele, hogy néha . meg­látogathassalak . .. Az első ott-töltött karácsonyodra küldtem egy fenyőfát és egy nagy, barna mackót, de a kö­vetkező karácsonyi ajándé­kaimat már visszaküldte apád... Az első években mindössze néhányszor látta­lak, egy-két órára. Nagyon kegyetlen volt hozzám, mint­ha tudta volna, hogy azzal állhat rajtam bosszút, ha meg­foszt tőled. — De mama, én ezt nem így tudtam! Én mindent máskép­pen tudtam! — kiáltott fel a fiú. — Miért nem mondtad el már korábban? Miért mesél­te másképpen apa? — Ö, kisfiam! De megkí­noztak téged is! — mondta sírással küzdve az anya. Oda­ment a fiúhoz, és megcsókol­ta. A fiú nem vonakodott, de lem is viszonozta a csókot, C5A megsimogatta a föléje hajló arcot. — Mama. akkor engem ret­tenetesen becsaptak!... Miért hazudott apa? Miért hazudott össze-vissza? — Mert mégiscsak szeretett téged, fiam! Ne felejtsd: az apád! — Miért véded őt? Ezek után már nem érdemel sem­mi szeretetet!... És kérem, hogy mindenről mondd el ne­kem a, teljes igazságot, mert gyűlölöm a hazugságot! Az anyát meghökkentette a fiú hirtelen szembefordulása apjával. Megriasztották indu­latos szavai, mert fékezhetet­lenséget, az apára emlékeztető nyers ösztönösséget érzett bennük. Csitította a fiút. de azt minden újabb szó csak jobban feltüzelte. Talán már nem is figyelt rá. Odament az ablak­hoz, kibámult rajta, sokáig nem reagált magyarázó sza­vaira, csak legvégül mondta tompa, monoton hangsúlyá­val: — Gyűlölöm a hazúg embe­reket! Amitől az anya félt, bekö­vetkezett; a fiú ellenségesen állt szemben az apával, pedig az anya nem is leplezte le, hisz nem mondhatott el min­dent a gyereknek. Az anya boldog lehetett volna, mert ime. visszakapta a fiát. Mégsem adhatta át ma­gát maradéktalanul az öröm­nek, mert a lelkében ott la­pult a kétely; múltjuk feltá­rása, leleplezése, képes-e meg­változtatni a zárkózott, elide­genedett fiút.- 34. A fiú ezen az estén Szöszi révén került Züzüékhez. Szö­szi boldog volt. mert csak ve­le táncolt a fiú, pedig mások is szívesen vettél: volna, ha fel­kéri őket. öt azonban mindez nem érdekelte. Azért engedett Szöszi hívásának, hátha talál­kozhat Borával, Bora csak később érkezett egy fiúval. Mikor fölfedezte őt, odasúgolt valamit kísérő­jének, de az egyetlen értetlen­kedő mosollyal, s tagadó fej­mozdulattal válaszolt. Züzü itatta őket, háromszor is töl­tött egymás után, hogy pótol­ják a lemaradást. Aztán tán­coltak. Géza most már csak a lányt nézte. Eddig is tudta, most azon­ban láthatta is. Bora mennyi­vel több Szöszinéi. Hogy más­fajta lány. olvan. akire 6 vá­gyott. Mert Szöszi felszínes, sekélves léleknek bizonyult, s a fiút ez nem elégítette ki. Hogy itt láthatta a lányt, teljes erővel támadt fel a vá­gya, a magány fojtogató érzé­se. melynél kínzóbbat nem is­mert. S most, hogy anyjával megtörtént az első érzelmi ta­lálkozás, csak annál jobban szenvedett, hogy szívének ezt a másik vonzalmát nem viszo­nozták. Soha ilyen szépnek nem látta a lányt. Kirítt a többi közül, az arcén, tartásában, gesztusaiban annyi báj. annyi tisztaság fénylett, hogy a fiú­nak fájt, amiért ő is itt van, mert úgy érezte, mindegyi­küknél különb. Nem bírt be­telni látásával. Szöszivei tán­colt, de mindez csupán be- idegzett mozgás volt. — Azért velem is foglalkoz­hatnál — duzzogott Szöszi. — Legalább ne bámuld! Nem akarom, hpgy röhögjenek raj­tam! — Mi... mi van? — Ö, te rám se figyelsz!... Azt mondtam: nem bámuld olyan feltűnően! Kiesik a sze­med! Szünet nélkül szólt a magnó. A nagymama csupán egy­szer nézett be hozzájuk elré- vedőn nézte őket. becéző, ma­tató mozdulattal igazított va­lamit unokája ruháján, aztán visszatért szobájába. Bora és a fiúja sokat be­szélt, s Géza ezt is irigyelte tőlük. Szerette volna hallgat­ni a lányt! Valamin nevettek éppen, Bora hangosan, hosz- szan kacagott, hogy mások is odanéztek. Ez már elviselhetetlen volt számára: beszélnie kellett a lánnyal. > Bocsáss meg! — mondta Szöszinek. Odament a táncoló párhoz, meghajolt. — Szabad? Vetélytársa sem ismerte őt. Meglepődött. aztán kérdőn emelte Borára vidám, bizal­mat sugárzó szemét Az egy apró fej mozdulattal] nemet intett. ' A vetélylárs sután rámo-j solygott. ( — Ne haragudj, de látod!...; — És tovább táncoltak. A lány elutasítása kegyet-' lenül fájt. { Maga sem tudta, mit tesz, < csak azt érezte, hogy valamit; tennie kell. Félig öntudatlan-] ul zsebébe nyúlt, kivette az öccsétől kapott zsebkést, sí hogy a következő pillanatban < ismét melléje került a táncoló; pár, villámgyorsan kétszer aj másik fiúba döfte. ' Szklenár felordított, térdre ( zuhant. ( Bora rávetette magát, he-i gyes körmeit arcába vájta .] Mélyen beletépett ai-chúsába,' hogy elöntötte a vér, és azt! kiáltozta: ( — Engem is!... Akkor en-; gém is, te vadállat! Züzü Mirimárival lehúzta ti sebesültről a zakót, szorítókö-' téssel elállította a vérzést. Va-, laki mentőkért telefonált. ^ Géza' eltartotta magától a késpengét, nehogy megsértse a hadonászó lányt. < Aztán Bora az ájuldozó fiú- ( hoz ment, s ő ott maradt egye-, dűl. • . Szöszi egy pillanatra megállt' előtte. ‘ — Te, te, hogy te milyen { ostoba vagy! — mondta, és« elment, hallatszott az előszó-, baajtó csukódása. — Te hülye! Egyáltalán: mi-! re volt ez jó?! — mondta Baj-! nők, de ő sem merészkedett ( hozzá közel. , — Szegény fiú! — mondta' sajnálkozva Mirimárí, s in-' dúlt volna feléje, talán hogy! csillapítsa, de Hosszú vissza-1 tartotta. i (Folytatjuk.) t _____ ► t Török fenyegetés a ciprusi viszály ügyébe ! Inon a török miniszterein^ a nemzetgyűlésben csütörtÖ' kön beszédet mondott, amely® a török rádió is közvetítet1 Bevezetőben ismertette a lei utóbbi ciprusi fejlemények®1 s úgy tüntette fel, mintha a j® ienlegi feszült helyzet oka ciprusi kormány és Makario® elnök álláspontja lenne. Kif® gásolta, hogy Göi rország t«j mogatja Makariosz kormány’ lés figyelmeztetett rá, hogy ® a támogatás háborúra is vez®1 hét Görögország és Töröké1 szág között. „Ha pedig ez [ háború kitörne, akkor Cipf® ^szigete csak egy kis ténye2 Volna benne” — mondotta miniszterelnök. (Ezt a ki jele1 tését ankarai megfigyelők ú£ magyarázzák, hogy Töröké1 szág a háborút kiterjeszted .Görögország területére is ‘ Vem korlátozná Ciprusra.j > !• Malaysia a Biztonsági Tan^ ) összehívását kérte | Malaysia a Biztonsági 'íf ‘nács sürgős összehívását K fte, azzal vádolva Indonézig }hogy „kirívó és nem mentbe: .agressziót követett el bék® 'szomszédja ellen”. , r Az indonéz külügyminisz]' |rium szóvivője kijelentet* ;„Az állítólagos indonéz tab1’ .dásról szóló híreket KU® 'Lumpurban találták ki. ‘ *múlt héten egyetlen nap s®. |múlt el anélkül, hogy Mai® >sia ne közölt volna ilyen .reszteléseket, amelyek aZ° 'ban alaptalanok”*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents