Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
m 7 ^asfeaap} td&L szeptember 21. —■ BWB—HMM—M BSZAKMAGTARORStgAfl msamrnmmmmam ma — ggsas BfHARI SÁNDOR: E i á 11 a 12 é k Egy állandó bizottság tervei Fák, kukoricák hajolnák még az elforduló nyárhoz, de én már csak kapkodva kiáltanék, ahogy az elmerülő kiáltoz, mert nem vettem észre az okkersárga fény feszülését az égen, s a víz sóhaját; suhog a nyár fordulása, s én semmire nem emlékszem, egy órára, amely tétlen ölébe vett fel, s rám semmit nem parancsolt, s hogy derült himbált bennem a Fekete-tenger, hogy vettem egy piros luftballont, nem, nem — csak a szikla-ugró napokból dobódtam más napokba, a csillagos ég úgy feküdt rám, mint sokszor halottra a virág csokra, nem figyelhettem rá, amíg átléptem a nyár előtt a mezsgyét, csak most szimatol fel megébredt érzékem, ahogy az évszakot lecsengették a fecskék, hintázva' az illatban, a csendben, s a korlát hűvösét megérzem, — kiáltanék, de már a nyár menthetetlen. Borzongva zuhan az égen. A Szerencsi községi Tanács pénzügyi állandó bizottsága 1963-ban alakult meg. Tagjai között 2 vállalati főkönyvelő, 1 útmester, 1 orvos és 1 MÁV főtiszt található. A bizottság most foglalkozott a jövő évi munka elvi szempontjaival. Ennek során megállapította, hogy ütőképessé kell tenni és tovább keli bővíteni az áb. alc- tivahálózatát, valamint ki kell építeni a kapcsolatot a párt- ás a tömeg szervezetekkel. Hasznos lenne az is. ha kicserélnék tapasztalataikat más állandó bizottságokkal. Ki kell terjeszteni az ellenőrzést a termelőszövetkezetek évi pénzügyi terveire, és kooperálni kell a vizsgál átok során más álla ndó bizottsá gokkal. Hideg a szepFltj a Széf. temberi reggel. A katona őrhelyén áll. Itt állt a meleg nyári éjszakákon, a kellemes, szépfényű hajnalokon, és itt fog állni télen, a mostaninál sokkal komi- szabb szélben, a hóorkánban is. A katona, ha őrségen áll, nem hagyhatja el őrhelyét, őrködni kell minden időben, egészen addig, amíg le nem váltják. Körötte fák lombját tépi a szél. Barna és sárga levélek. Pörögve hullnak. Szórakoztatják a katonát. Alul, a völgyben zörög a sok érett kukoricaszár. Az országúton autók robognak. Ha kedve lenne hozzá a katonának, megszámolhatná, hány autó és motor robog el, amíg ő őrségen áll. De nem számol. Néha a felhőket nézi. Esőt adnak még, vagy már havat hoznak? Az idén korán kezdi vinnyogó t közben ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦❖♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦❖♦♦♦♦♦♦•❖♦❖♦♦nótáját a szél... 5 A laktanya kapujánál is őr♦ ség áll. Fiatal honvéd vezet a ^parancsnokhoz. Illetve: nem ♦ is a parancsnokhoz, hanem " helyetteséhez; mert a parancsnok éppen nincs ott. Fiatal, ♦elegáns és energikus férfi a ♦ parancsnok helyettese. Őrnagy. ♦ Éppen egy századossal beszélget, a katonák közelgő ün♦ népéről, a Fegyveres Erők ^Napjával kapcsolatban. ♦ — Én is arról szeretnék írni ♦ — mondom később —, hogyan ♦ készülnek a Fegyveres Erők ♦ Napjára? ♦ A fiatal őrnagy mosolyog, J kicsit gondolkozik, azután így ♦ válaszol: J — Különös dolgokról beszélhetek. Készülünk a Fegy♦ veres Erők Napjára, ez termét szeles. Néhány alegységünk Miskolcon, a Népkertben múltat be különböző harcászati és ♦ sport gyakori atot. ♦ — És a kiképzésben? X Megint mosolyog. — A kiképzés az folyamatos ♦ ♦ lónál írói ♦dolog. A kiképzésben limesednek különleges ünnepi alkal♦ mak,’ vagy események. A ka♦ tona köteles mindenkor jól ta- ♦nulni, gyakorolni meg addig ♦gyakorol, amíg meg nem ta- Jnulja a harcifeladatot. Amps♦ tani időszak olyan, hogy nincs ♦ is különösebb kiképzés. Egy ♦ kiképzési időszak végén va- £ gyünk, és az alegységek vizs♦ gára készülnek. i lyoni más doIo& «*> £**” ♦ izgalmas KZe valahogy ♦úgy, mint az iskolákban, a kämest adnak számot ar- hogyan készültek fed a ♦ haza védelmére, hogyan sajá- X ti tolták el a kiképzési köve♦ (.élményekét, elméletben és ♦ gyakorlatban egyaránt. Osztó ♦ lyozzák is őket. Ez elsősorban ♦ azért . fontos, mert annál az S alakulatnál, ahol jártam, a ka♦ tonák jelentős része egyenként dós alegységenként is a láváié ♦ színvonal elérésére törekszik. ♦ Illetve: már eddig is úgy ta♦ nultak, és úgy iparkodtak, ♦ hogy elérhessék a kiváló szin♦ let. Az őrnagy elvtárs jogos ♦ büszkeséggel beszél katonái- |ról. T — Általában becsületes, ke♦ mény fiúk — mondja. — A ♦ mögöttük lévő kiképzési idő♦ szak végeredményéről konk♦ rét adatokkal nem szolgálha- é tok, mert, mint mondottam, a katonák most vizsgáznak, így csak az elmúlt év eredményeit hozhatom fel példának. Ezek szerint 62 kiváló katona, négy kiváló raj és 21 élenjáró szakasz volt az MN 4105-ös alakulatnál. Tavasszal 19 szakasz nyerte el az élenjáró címet, és reméljük, hogy a mostani vizsgák sem hoznak rosz- szabb eredményeket az eddigieknél. Kopogtatás. Fiatal törzsőrmester lép be. — Őrnagy elvtárs, kérek engedélyt a benttartózkodásra. — Tessék. — Az őrnagy bemutatja a fiatal törzsőrmestert. így: — Az egyik élenjáró szakasz parancsnoka. Továbbszolgáló tiszthelyettes... Magas, igazán katonás mozgású férfi. Arany János szavaival így jellemezném: „ .. be nagyon illel leventének! Isten sem teremtett téged egyébnek.” Közben megtudom, hogy építésztechnikus, Pápán érettségizett, Bakonyjukon született, és onnan vonult be katonának 1957-ben. — Jó szakmája van. Hogyan hát, hogy továbbszodgálatot vállalt? — kérdezem. — Ügy, hogy eredetileg is katona akartam lenni — válaszol. — Az érettségi után jelent keztem is a tiszti iskolára, de édesapám nem egyezett bele. Akkor még szülői beleegyezés kellett... — Régi tiszt lehetne ,.. — Hát igen — mondja. — Főhadnagy, ha nem százados... De nem baj. Így is tiszt leszek. Októberben vizsgázom. Már csak egy vizsgám hiányzik, és megkapom az arany csillagot... Az őrnagy közben csil_ log. Nem titok, megmondja nyíltan. Frank János törzsőrmesterre büszkék. Az alakulat egyik legismertebb katonája. Maga is kiváló katona, szakasza. pedig negyedszer nyerd el az élenjáró címet. Persze nem úgy, hogy évről évre ugyanazok az emberek, hanem minden évben mások. És ez a nehezebb. Minden évben újabb élenjáró szakaszt nevelni. Az őrnagy elvtárstól engedélyt kértem, hogy körülnézzek a laktanyában. Frank törzsőrmester elv társ kísért. Első utunk az őrszobára vezetett. Az őrparancsnok, Tan János honvéd jelentkezett. Aztán leültünk beszélgetni. Az őrparancsnok asztalán nyitott könyveket láttam. — Mivel foglalkoznak szolgálat közben? — kérdeztem. — Az őrség egy része mindig pihenőben van, a másik része készültségben — válaszolta. — A harmadik része őrhelyén áll. A pihenők és a készültségesek általában olvasnak, vagy az őrszolgálati szabályzatot tanulmányozzák. — Még nem tudják? Tan honvéd nevetett. — Dehogynem — felelte. — De áz őrszolgálati szabályzat olyan dolog, hogy azt sosem lehet elég jól megtanulni. Amerre merítünk — mindenütt rend. Katonás rend, természetesen. Napos szolgálatot teljesítő katonák tisztelegtek, vagy feleltek röviden, ha valamit kérdeztünk. At egyik telemben lőkiképzési vizsgára készültek a katonák. — Mi a holt, illetve fedett tér? — kérdezte Frank' tiszt- helyettes. Bayer ■ László honvéd válaszolt. — A holt, illetve fedett térben ballisztikus pályán lövedékkel célt eltalálni, célpontot leküzdeni nem lehet — mondotta. — A holt, illetve fedett térnek mégis nagy jelentősége van. Ilyen helyeken lehet legkönnyebben és legbiztonságosabban csapatösszevonásokat végrehajtani. Például hegy vonulatok mögött... — Kiváló... Üljön le ... Ezután én is fogalmaztam néhány kérdést. Nem lökikép- zésből, se harcászatból, hanem úgy, általában. — Ifit sirattak meg otthon; amikor bevonult katonának? — kérdeztem. Sokáig senki sem válaszolt* majd az egyik fiú nevetve ezt mondta: — Ma már nem siratják a bevonulót. Az otthoniak is tudják, hogy a katonai szolgálat teljesítése elsősorban állampolgári kötelesség, de fontos is, mert a hazáját minden nép védi. Ez ma már természetes ... — Melyik foglalkozást, vagy katonai tantárgyat szeretik a legjobban? Megint csend. Unszoltam őket: de mégis ... Ekkor felállt Bayer honvéd, és megmagyarázta, miért hallgatnak. — Nincs olyan, hogy legjobban — mondta. — Mi minden foglalkozást egyformán, ha úgy tetszik: legjobban szeretünk, mert mi az élenjáró szakasz cím elnyeréséért küzdünk, és egy élenjáró szakasz katonáinak mindent a lehető legjobban kell tudniuk. Ez világos, katonás válasz volt. Ezután megkérdettem: milyen a koszt? Kórusban válaszoltak. , — Kiváló. Mindennap hús! Sőt, a csirkét már kezdjük unni... — Könyvtár van-e? — Szép könyvtárunk van — válaszolt Bállá László honvéd. — Olvasnak is? — Igen. Szabad időnkben általában olvasunk’. Ecv mácnk tcrernten Pocgy snasw jitíkából ^2». gáztak a harcosok. A kérdéseket Vecsei Sándor százados élvtárs fogalmazta meg. Elég jól ment a fiúknak. A szakasz 4;i átlaggal vizsgázott. Kettest csak egy katona kapott, Egyest senki. Itt még feljegyeztem két kérdést és két feleletet. — Mit mondott Zrínyi Miklós a katonái fegyelemről? Válasz: „Fegyelem nélkül a had nem had, hanem zűrzavar.” — Meddig köteles a férfi megtartani' katonai esküjét? — Élete végéig — felelte Koncz István honvéd. Szendrei József Jól álcázott gíppaskafészek a védők részére Mesterséges kód segíti a támadókat Tüxparancsra készén Az Mi 4105-ös alakulat
