Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-04 / 181. szám
Kedd, 191)4. augusztus t ESZAKIVtAGYAWOPSTlAO 3 CSÉPLÉS Ä hejőpapi Petőfi Tsz-ben az aratást már egy héttel ezelőtt befejezték. A termény zömét kombájn takarította be, de dolgoztak a kaszások is. A kézzel aratott gabonát nem rakták asztagba, hímem lovas- kocsikkal és vontatókkal szállították a cséplőgéphez, s közvetlenül a járművekről csépel lek. A termelőszövetkezet saját csépi őgcpgarnitúrája nyújtott műszakban dolgozott. Szilágyi Sándor gépész brigádja, amelynek még az öreg, nyugdíjas Varga Lukács bácsi is tagja volt. jól dolgozott. A termelőszövetkezet már a csép- lést is befejezte. így az idei gabonabetakarítás teljesen a múlté. A traktor, amely a cséplőgépet hajtotta, szántani megy. Mert szántani való még van bőségesen. r*lliÍÍ Traktoros vontató búzával megrakva közeledik a cséplőgéphez. Cséplés — közvetlenül a kocsiról. (Szendrel) c Gépgyári jegyzetek ii. |V éllány héttel ezelőtt az MSZMP Miskolc városi végrehajtó bizottsága foglalkozott a Diósgyőri Gépgyár üzem- szervezési és gazdasági tevékenységével. Vaskos jelentést készítettek a vasgyáriak másfél esztendős munkájuk gondjairól, örömeiről, eredményeiről és fogyatékosságairól. A szöveges rész elég terjedelmesen foglalkozik azzal,- ami az utóbbi időben történt a gyárban, a sok statisztikai kimutatás pedig a számok tükrében igyekszik szemléltetőbbé tenni 18 hónap mérlegét. A végrehajtó bizottság elé olyan időpontban került ez a téma, amikor elég rosszul mentek a dolgok a nagy gépgyárban. Mert a tavalyi adósságokhoz bizony az első negyedévben ismét 10 milliók kerültek, s a költségszint, a minőség. a létszámgazdálkodás és még jó néhány „rázós” kérdés sem úgy alakult, ahogy a tervek meghatározták. S e gondokból oly sok maradt a második negyedévre, hogy nem lehetett „tiszta lappal”, adósság nélkül kezdeni 1964 második félévét sem. jP rthető tehát, hogy a vég- rehajtó bizottsági ülésen, amelyen részt vett Kincses István elvtárs miniszterhelyettes. Dojcsák János elvtárs, a megvei Pártbizottság titkára és Kovács Ottó elvtárs, a pártközpont; munkatársa, egy sereg olyan kérdést tettek fel a'gvár Vezérigazgatójának és párttitkárának, amelyekről a jelentés Másfél év mérlege kevésbé, vagy nem elég egyértelműen tárgyalt. Hiszen másfél év, jóllehet történelmileg talán pillanatnak tűnik, egy ipari komplexum életében már elég ahhoz, hogy igaz képet, helyes véleményt lehessen alkotni a munkáról. És egy kicsit előretekintve, a holnap feladatait is ajánlatos ilyenkor szám- bavenni. Mert sok minden történt az új „cégtábla” alatt Diósgyőrött. Nem sokkal az egyesítés után hozzáláttak az új, 1500 négyzetméter alapterületű prototípus üzem létesítéséhez. Egy fedél alá kerültek a korábban szétszórt tanműhelyek. A régi 22 gyáregységből 12 lett csupán. Ez utóbbi intézkedéssel is lényegesen javult a gépek és a műszakok kihasználása, s előbbre haladt a gyárban a szakosítás, csökkent a sokszor fölösleges belső kooperáció. Ugyancsak az összevonást követő helyzet tette lehetővé, hogy 60 technikusi végzettséggel rendelkező ember most már csakugyan műszaki munkát végezzen — műszaki állományban. 155 darab, különféle megmunkáló gép, részben erkölcsi'hatás miatt vált fölöslegessé. Egy gazdája lett a sajtoló és kovácsoló üzemnek, s így többé kevésbé ez a gyáregység is szervezettebbé vált. A beruházások koncentrálásával 24 milliós megtakarítás vált lehetővé. I lyen kedvező jelenségek, * ellenére mégis jócskán maradtak olyan tennivalók, gondolt, nehézségeit, amelyek hátrányos helyzetbe hozták a vállalatot, amelyeket nem lehet egyszerűen az összevonás számlájára írni. Ilyen volt például az, hogy a gyár nem teljesítette az 1963. évi teljes termelési és befejezett termelési tervét. Kedvezőtlenül alakult a gyár anyagellátása mar tavaly, a második félév küszöbén. Különösen az öntvényellátásnál voltak és vannak gondok. Ennek egyrészt a belső szervezetlenség, a kapun belüli mulasztások egész sora az oka, másrészt az, hogy szinte az egész országot be kell járni a Diósgyőri Gépgyár anyagbeszerzőinek, kooperátorainak ahhoz, hogy megszerezzék a szükséges famintákat, majd öntvényeket. S az ilyen természetű fáradozásaikban a felettes szervektől sem kaptak mindig megfelelő segítséget. Előfordult olvan eset, hogy százezreket érő gépek összeszerelése egyetlen öntvény hiánya miatt, állt napokig, hetekig. A kimutatások szerint szinte hőnapról hónapra negatív képet mutat az öntvényigény, és ennek teljesítése. Az is sok gondot okozott, hogy az összevonást követő tervfeladatok teljesítése során 400 milliós rendeléshiány volt tavaly, az év elején. Ilyen sok hátrányos jelenség mellett egvre jobban jelentkeztek a kapun belüli szerve- zetlcnsépael, kapkodással, később pedig már az ideges légkörrel összefüggő problémák is. Voltak üzemek, ahol a bó Az észak-magyarországi intéző bizottság Tokaj-Hegyaíja idegenforgalmáért Sárospatakon a Rákóczi- várban tartotta albizottsági ülését az észak-megyarországi intéző bizottság. Nagy József községi párititkár megnyitója után Filep Antal titkár tartott beszámolót a bizottság munkájáról, majd ismertette a következő időszak munkatervét. A beszámolóból és a vita' során elhangzott tájékoztatóból kiderült, hogy a bizottság 25 éves távlati tervet készített, amely nemcsak Sátoraljaújhely és Sárospatak, hanem egész Tokaj-Hegyalja idegen- forgalmi és üdülésfejlesztési kérdéseit magában fpglalja. Sátoraljaújhelyt elsősorban a Hegyalja és a Hegyköz, Sárospatakot pedig a Bodrogköz és részben Hegyalja idegen- forgalmi központjává kívánják fejleszteni. Ennek megfelelően az elkövetkező években nagyobb arányú beruházásokra kerül sor. Az Országos Műemléki Felügyelőség távlati terveinek szellemében befejezi a Rá* kóczi-vár és a középkori eredetű templom teljes restaurálását. A sárospataki egykori vártemplom ilyenformán az ország egyik legszebb gótikus templomai közé fog tartozni. Felülvizsgálják továbbá egész Hegy alján a műemléképületeket. s a nem megfelelő használatban levőket helyreállítás után kulturális és idegenforgalmi célok szolgálatába állítják. Sárospatakon a harmadik ötéves terv folyamán olyan művelődési házat építenek, hogy az országos értekezletek, sőt nemzetközi jellegű konferenciák. kulturális rendezvények lebonyolítására is alkalmas legyen. A fejlesztési terv Évről évre növekszik Sárospatak idegenforgalma, erre való. tekintettel az Országos Tervhivatal a beruházásoknál kiemelt községként kezeli. A megyei tanács végrehajtó bizottsága is tárgyalta Sárospatak ügyét, s elrendelte a község általános és részletes fejlesztési tervének haladéktalan elkészítését. Sürgős feladattá vált a vízműtársulat létrehozása. mert1 minden további építkezésnek ez az elengedhetetlenül fontos alapfeltétele. Ezt követi majd a közvilágítás, a termálfürdő fejlesztése, nem utolsósorban pedig a csempeáru gyár és esetleg más fővárosi üzemek letelepítése Sárospatakon. Mindehhez elején úgy kellett összekaparni valami munkát az embereknek. A hó végén viszont mindenki túlórázott, és aki csak tehette, sürgetett, intézkedett, egyszóval a gyors munka jellemezte ezeket a műhelyeket. Bizonyos gyáregységekben sajátos vonássá vált a hóvégi hajrázás és az elsejét követő „pauza”. S ezt bizony nem mindig az anyaghiány okozta... Beszélni kell arról is, hogy hosszú hónapokon át egyfajta nézeteltérés volt a korábbi három gyár vezetői és dolgozói között. Kísértett a múlt! A régi, megszokott munkamódszerhez, munkastílushoz való görcsös ragaszkodás mutatkozott az íróasztaloknál és a gépeknél egyaránt. A jóhoz és a rosszhoz egyformán. Sok volt a „sértődött” ember is. Pedig ez nem jó! S ebből adódott, hogy némelyik osztályon vagy üzemben a beosztottak és a vezetők jóval többet foglalkoztak egymással, no meg saját ügyeikkel, mint a gyár', a termelés, egyszóval a hétköznapi munka sokrétű gondjaival. Úgy fogalmazta meg ezt nemrég a gyár egyik igazgatója: nem egyformán húztak az emberek. S helyenként a féltékenység és annak összes „mellékterméke”, rosszindulatú gyanusítgatás, a megalapozatlan, igazságtalan bírálat, a csapkodó, sértő hang és megfogalmazás, az egyéni érdek kiemelése is elburjánzott. P z utóbbi témáról a gépgyár vezetésének és munkájának komplexumáról csaknem egész napon át alko- tóan, segítő szándékkal vitázott. az MSZMP városi végrehajtó bizottsága. Olyan volt az egész tanácskozás légköre, s olyan határozatokat hoztak, azonban víz kell, s mihelyt a vízszolgáltatás megindul, lehetővé válik a nagymúltú község további iparosítása. A fürdőt a megyei fűrdőigazgatóság a közel jövőben átveszi, s egyik legelső feladatának tekinti egy sportuszoda építését. Tapasztalatcserék, baráti látogatások Az intéző bizottság munka- tervében szerepel többek között újabb emlékművek, szobrok emelése, munkás-paraszt találkozók rendezése, a szomszédos népekkel: csehekkel, szlovákokkal, . lengyelekkel, ukránokkal való barátság erősítése közös kulturális rendezvények segítségével, látogatások megvalósításával. Indít a bizottság egy kiadványsorozatot, amelynek kötetei To- kaj-Hegyalja irodalmi, történelmi. pedagógiai, néprajzi, geológiai. biológiai értékeit ölelik majd fel. Tervbe vették újabb térképek, útjelző táblák készítését a hazai és külföldi turisták programjának megkönnyítésére, s közbenjár az intéző bizottság, hogy a tanácsok, vállalatok tegyék lehetővé az idegenforgalomban érdekelt dolgozók számára a nagyobb hagyományokkal, fejlettebb idegenforgalommal rendelkező városok üdülőhelyek tanulmányozását, hogy az ott szerzett taA Rudabányai Vasércbányában a központi műhely dolgozói vállalták, hogy július 30-ra elkészítik a lignit-osztályozót A munkát július 25-én befejezték, és az osztályozó július 27-én megkezdhette a próba- üzemelést. A lignit-osztályozó építését kivitelező és segítő dolgozók munkáját az egy hetes eső és az anyaghiány sem hátráltatta. Az anyaghiányon úgy segítettek, hogy a szállítószalag és annak meghajtóműve kivételével az összes alkatrészt házilag készítették el. Balázs Bertalan és Joó Miklós különösen példamutatóan tevékenykedett. A vasércbánya bánya javító műhelye szeptember 15-re vállalta egy exkavátor főjavításának elvégzését. A bányaamelyeík mindenképpen hozzájárulnak majd a szervezési, a gazdasági és a vezetési fogyatékosságok felszámolásához. Félreértés ne essék, nem valamiféle gyökeres változást, alapjaiban új helyzetet akarnak teremteni a felettes gazdasági és pártszervek a Diósgyőri Gépgyárban. Erről szó sincs! Sokkal inkább arról, hogy azokat a többségükben kisebb hibákat, amelyeket az egyesítést követő esztendőben nem rosszindulatból, hanem inkább az ilyen nagy vállalati vezetésben való járatlanságból elkövettek, most legyűrjék. Ez csak úgy képzelhető ét, ha a vezetés minden szintjén kialakul az őszinte, kritikai hang. Ha uralkodóvá válik az igazgatói tanácstól egészen a brigádértekezletekig az az alkotó légkör, amely ma még nincs egyértelműen kialakulva. Ha a funkcionáló osztályok és szex-vek. valamint a termelő üzemek közötti kapcsolatok még elevenebbé, még közvetlenebbé válnak. M ért nem igaz, hogy a Di- ósgyöri Gépgyárban nem lehet tervet teljesíteni! És nem felejtettek el dolgozni azok, akik korábban a három gyái'ban élüzem címeket, pártós kormány-kitüntetéseket, becsületet szereztek vállalataiknak.. Csak egy kissé megtorpantak! S úgy érzem, a végrehajtó bizottság segítsége időben érkezett, és nem maradhat eredmény nélkül. De sürgessük ezt. az eredményt — jól értelmezett nyugtalansággal! Pautovits Ágoston (Következik: Hogyan tovább?^ pásztóiatokat a hegyaljai idegenforgalom fellendítésére hasznosíthassák. Turistaszállás, étterem, áruház örömmel vette tudomásul az albizottság azt a bejelentést, hogy a Megyei Idegen- forgalmi Hivatal a közeljövőben 70 személyes túristaszál- lást létesít Sárospatakon, a MÉSZÖV hamarosan megkezdi a volt trinitárius kolostor szálloda-étteremmé történő átalakítását és egy minden igényt kielégítő, modem áruház építését olyan ütemben, hogy azt 1966—67-ben megnyithassák. Mindezek a létesítmények nagyban hozzájárulnák majd nemcsak Sárospatak, hanem egész Tokaj- Hegyalja kulturális életének és idegenforgalmának felvirá- gozásához. — FORGATJÁK a Magyar Filmgyártó Vállalat új produkciójának, a „Kár a benzinért” című filmnek első felvételeit, A film négy történetből áll, amely a XX. század legnagyobb divatja, az autó köré szövődik. javító műhely dolgozóira minden bizonnyal serkentően hatott a központi műhely jó példája, mert ők is olyan lelkesen dolgoznak, hogy a nagyjavítás 60 százalékát már befejezték. Ha így folytatják, ezt a vállalásit is határidő előtt teljesítik. Becsülef-büfé Tulajdonképpen manapság már egyáltalán nem számit szenzációnak, ha megírjuk: ebben, vagy abban a gyárban becsület-büfét létesítettek. Megszoktuk ezeket a merőben új és mai fogalmakat: becsület-büfé, becsiilet-lcassza, becsület-polc. És az, hogy megszoktuk, feltétlenül jó dolog. Ezáltal az egymás iránti bizalmat, megbecsülést, a közös vagyonúnkkal való becsületes gazdálkodást szoktuk meg. És ha bár nem is szenzáció, s mégis írunk egy ilyen becsület-büféről, azért tesz- szülí, hogy minél többfelé követendő példát mutassunk be. A büfét az Ózdi Kohászati Üzemek finom- hengerművének villamos karbantartói hozták létre két hónappal ezelőtt. Mi kellett hozzá? Egy szekrény, amelyet társadalmi munkában készítettek és festettek fehérre, továbbá egy felajánlás, amely szerint a KISZ-fiatalok minden reggel friss árut vásárolnak a csemege üzletből és ezekkel megtöltik a tiszta szekrénykét. És miért lett hasznos ez a büfé? Mint Koós ?-,Unn, a finom hengerde KISZ-szervezetének vezetőségi titkára megjegyezte: nem a pár forintos anyagi haszon miatt (egyes áruk ugyanis 10 fillérrel többe kerülnek itt, mint a boltban). A büfé haszna sokkal több: a dolgozóknak nem kell kimenniük a gyártól 400 —500 méterre levő üzletbe, ha élelmiszert, gyümölcsöt, hűsítő italt, vagy cigarettát akarnak vásárolni. Nincs 10—15 perces kiesés sem a munkaidőből. És még valami: a becsület-büfében soha nincs hiány. R. A. Két vállalás a Rudabányai Vasércbányában
