Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-20 / 195. szám
Csütörtök, 1964. augusztus 29. ESZÄK1WAGTARO SSZAG-OQOHéhány ül könyv a miskolci könyvesbolfoklian Érdekes újdonságokat találunk könyvesboltjaink kirakataiban. Több olyan miire figyelhetünk fel, amelyet legjobb lelkiismerettel ajánlha- I tunk a szép és érdekes írások barátainak. Mindenekelőtt a •— Hát akkor meg kell várni, bácsi —■» bogy való igaz, még bennem... Ratio György fordítás ^őí^zugd^dcL tagak Un-rőt száz építőmunkás l'ozel foglalt helyet al- ikotaáinyunk ünnepének előestéjén a selyemréti új szállóban. Szakmunkások és segédmunkások. idősek,' fiaitalok, nők, műszáki és adminisztratív dolgozók jöttek össze, hogy részt Vegyenek azon az ünnepségen, amelyet a vállalat vezetősége rendezett részükre. A fehér asztalokkal szemben nagy kék táblán fehér betűkből a következő szöveg ragadta meg az érkezők figyelmét: „Üdvözöljük vállalatunk 10 éves dolgozóit!” S akarva, nem akarva az üdvözlő szöveg elolvasása után minden ember gondolata végig futott egy pillanatra az elmúlt tíz esztendőn, annak jelentősebb állomásain. Jóleső érzéssel néztek végig egymáson az [ ünnepeltek, hiszen a közös i gondban, az elért sikerekben mindnyájuk Van. munkája benne ■— Önök, akik itt ülnek, kedves szaktárcák, elvtársak, mindnyájan hoz- j zájárullak ahhoz, hogy a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat eredményesen teljesítse a reá kijelölt feladatokat. '— mondotta ünnepi köszöntőiében Vincze Géza igazgató. — Mi az év minden szakaszában tudj üli, hogy a törzsgárda tagjaira számíthatunk, osztoznak iimiegiji gondjainkban, segítik megoldani a legnehezebb feladatokat is. Nem véletlen, hogy éppen alkotmányunk ünnepe előtt köszöntjük minden évben azokat, akik 10 éve dolgoznak vállalatunknál. A munkához való joggal önök nem csak ügy élnek, hogy hol itt dolgoznak, hol ott. ahol éppen pillanatnyi helyzetüknek megfelelően jobbnak látják, hanem becsületes munkásokhoz méltóan ragaszkodnak egy vállalathoz. Velünk éreznek és dolgoznak akkor is. amikor nehéz munkával határidőre fel kell épiteni a lakások ezreit, az új iskolákat, mező- gazdasági épületeket, de velünk együtt örülnek akkor is. ha ezeket a feladatokat sikerült jól megoldani és a megye, a varos vezetői, dolgozói elismerőleg szólnak munkánkról, örömmel közölhetem, hogy a tízéves dolgozók létszáma felszabadulásunk közelgő huszadik évfordulójára eléri az ezer főt. Ez a nagy család — az öt éve nálunk dolgozók létszáma 1500 — képes a növekvő feladatok, az újabb nagyszabású építési programok teljesítésére. * fi-. elnökség asztaAz ünnepi j^n^i — ahoi helyet foglalt Varga Zoltán elvtárs, a városi pártbizottság titkára. Balogh András elvtárs, az ipari osztály vezetője is Párizs, London, New York Nagyvárosi fények — nagyvárosi árnyak egymás után szorítottak kezet az igazgatóval az új törzsgárda tagok, a régi. munkatársak, harcostársak. Szép emléklapot s vele együtt pénzjutalmat kaptak azok, aldk ezt a jubile- uniót elérték. Az elsők között Bányász M i hályné. Bánosok Antal, Bárány Imre, Bárdi Sándorné, Bihari Erzsébet váltott néhány szót a vállalat igazgatójával, az elnökség többi tagjával, munkatársaikkal. Régen nem látott munkatársak ismertek itt egymásra, akik aj ‘megye különböző városaiban.* falvaiban építenek évek óta.® Tapssal köszöntötték munka-® társai Fogarasi Béla gázveze-® tékszerelőt is, akit jó munkája * mellett arról ismernek sokan,® hogy tőle tanult a vállalatnál* majdnem minden gázvezeték-J szerelő, közel negyven mun-» kast nevelt jó szakemberré. J Baráti beszélgetés közben® “u kért szót az új tíz-® évesek nevében Fehérvári Bé-J la technikus. Meghatott sza-e vakkal mondott köszönetét aj vállalat vezetőségének a ü-e gyelmességért. Közvetlen han-J gon szólt néhány munkatársa-« hoz. akikkel együtt dolgoztak® tíz évvel ezelőtt, később új® munkahelyre kerültek és csak® most találkoztak újból, mint: J például Kiss László burkoló-* val. aki azóta elismert brigád- J , vezető lett:. ® Elismerő és köszönő szavak- J kai szólott az ünnepeitekheze Varga Zoltán elvtárs. a városi® aártbizottság titkára, aki aj •negyei pártbizottság üdvözle-* ‘ét is tolmácsolta az építőknek.J Kérte őket, építsék továbbra* :s hasonló szorgalommal me-® ayénk, városunk új lélesítmé-« nyeit. hirdesse még több lakás® íó munkájukat az elkövetkező J években. e e Ezen a vidám ünnepen soké emlék elevenedett fel. de meg’ !. öbbet beszéltek egymás között c az új. egyre bonyolultabb ésj érdekesebb feladatokról, ami« most vár rájuk és ami a terve- * ző irodák tábláin van kibonta- g kozóban. ® Szarvas Miklós ® Ragyogó fények az esti Broaäwayn New Yorkban, de a szűk, kis utcák, ahol ócska, söntésszerű bárokban húzódnak meg a négerek és a bevándorolt páriák, nem látszanak a fényben. Hatalmas aulósor a párizsi boulevardo- kon, de a régi, hagyományos óvárosban öreg épületek piszkos udvarán mosott ruha szárad a kifeszített kötélen. És itt is laknak! Piros autóbuszok, emeletmagasak, szép autók, keménykalapos, elegáns urak a londoni' City-beh, az üzleti világ fellegvárában, de a Dickens- regényekből jól ismert, régi külvárosi munkáslakások ma sem szűntek meg. Komor,, külsejük szöges ellentétben áll a vidám, belvárosi látképpel, de éppúgy hozzátartoznak Londonhoz, mint az autók az üzleti negyedben. Tudjuk jól, hogy az átlag- életszínvonal elég magas ezekben az országokban. A tőke urai az évszázados tőkefelhalmozás eredményeképpen engedhetnek a munkások bérköveteléseinek, már csak azért is, nehogy a szocialista tábor puszta léte radiikalizál- ja a dolgozókat. Az angol font valóban olyan jól áll a világpiacon, hogy az angol munkás olcsón nyaral a spa- nyol tengerparton. Az is köztudott, hogy sok ember vásárol magának kocsit ezekben a fővárosokban, mert az autó olcsó és részletre is kapható. De azok az árnyoldalak, amelyeket képeinken mutatunk be, ugyancsak léteznek, és nem árt azokról se megfeledkeznünk. Meri csak így teljes az igazság. Máté Iván Autó,, autó hátán Párizsban Mosott ruha, öreg ház a francia külvárosban Munkáslakások az angol fővárosban New York esti fényben Ócska bár a fény árnyékában komoly problémák kedvelőinek javasoljuk Ernst Fischer, a nálunk már tanulmányaiból ismert osztrák esztéta és filozófus A fiatal nemzedék problémái című rendkívül érdekes művét. Nem új könyv, de újnak számítható, hiszen korábbi kiadásban nagyon régen jelent meg Németh László Gyász című regénye. Ez Németh elsó regényei közé tartozik, de egyike legjobb müveinek. Az új kiadás előnye az is, hogy nagyon olcsó. Végül az esztétikai érdeklődésű olvasók figyelmét felhívjuk Walkó György így élt Goethe című munkájára és Benedek Marcell kis könyvére a drámáról. Ez utóbbi olyan olcsó, hogy diákok is megvásárolhatják. Hasznukra lesz. JEVGENYIJ VINOKUROV: Kékség Az erdöntúli, víz-szagú Poleszjci£ jutottam epryszer, Van ott egy eldugott falu Csupa világoskék szemekkel. Hegyről patakhoz jött tele Vedrével egy leány, mezítláb. Kezével árnyékolt szeme Perzselt mint kéken izzó szikrák Egy katona járt odakint. A pajtában egy férfi tesz-vesz, Szólok neki — rcámtekint, S egyszerre minden kék-színes lesz A réten egy öreg mama Gombáskosárral, kampósbotlal — öreg szeme tele van a Sötéten kéklő nyugalommal. Sövénynél öt menyecske áll, Fecseg, söhajtoz és sipákol, Szemük — lélegzetem eláll! — Olyan kék, hogy már szinte lángol Lányok, szerény kis öltözet, Orcájukon félénk a szépség. Pirulva adják kincsüket: Szemük pillán át fénylő kékjét. Radő György fordítói | nincs meg az érettségim, de...} de nemsokára ... meglesz... * — Hogyhogy? } — Egyszerűen úgy, hogy} most megyek a gimnázium} utolsó osztályába.' Ráadásul ki-} tűnő eredmény! — dicsekedett} az öreg, mert erre igazán busz-} ke volt, és ilyen fontos helyen} még sohasem mondhatta el. ♦ Az igazgató hirtelen szóin i * sem • tudott a meglepetéstől.} Mereven nézte Berci bácsik} szívében furcsa érzések kére-} Icedtek, tiszteletet érzett az} előtte ülő férfi iránt, és még} szégyellte is, hogy ő erről sem-} mit sem tud. No, persze, nemf tudhat mindenről mindent, de} ez igazán meglepte. Kis ideig* még csodálkozott, azután mo-J soly terült arcára, " és őszinte} örömmel így szólt: ♦ — Hiszen ez nagyszerű, Tö-}j rök elvtárs. Ez igazán nagy-}' szerű. Megoldódott a nagy}1 probléma... ♦ ♦ A z igazgató felállt, odament Berci bá-} csihoz. Két kézzel*1 szorongatta az öreg}, nagy barna kezét, és} [gy beszélt hozzá: }i — Gratulálok, Török elvtárs.}' Igaz szívemből gratulálok ...} Akkor mi kinevezhetjük magát} véglegesen is állomásfőnöknek,}' ha ... természetesen, ha elvál-}: lalja... * Berci bácsi irult-pirult, mert}: neki sem volt ez kis meglepe-* tés. örömében nevetgélt, majd}' az igazgatóra nézett, és esendő-^, sen, az izgalomtól kicsit reked-}, ten, így felelt: }: — Hát... ha... megbíznak}1 bennem... ♦: amíg az iskola új vasúti tiszteket ad. — Az sem lehet. Oda főnök kell, mégpedig azonnal. Legfeljebb azt megtehetjük, hogy ideiglenesen odaküldjük ezt a Török Bertalant. B erci bácsit másnap hívatták az igazgatóságra. Izgatottan ment az öreg, mert el sem tudta képzelni, miért hívják. Amikor belépett, legényesen kihúzta magát, és katonásan jelentkezett. Ott volt a párttitkár, a szakszervezeti elnök és a személyzeti osztálv vezetője is. Az igazgató Berci bácsi elé lépett, kezet nyújtott neki, azután leültette egy nagy, puha bársonyszékbe, majd barátságos hangon így szólt: — Idefigyeljen, Török elvtárs ... Azt ugyebár tudja, hogy a maga falujában meghalt az állomásfőnök. — Tudom — bólintott Berci bácsi. — No, hát... Az igazgatóság úgy határozott, hogy magát ideiglenesen oda helyezzük. Kineveznénk véglegesen is, de sajnos, magának nincs érettségije, és emiatt nem lehet... Berci bácsi ekkor elmosolyodott. Hunyorított egyet, és az igazgatóra nézett. — Ahá — gondolta. — Ezek semmit sem tudnak az én iskoláimról. — Éltkor majdnem hangosan nevetett, és éppen arra készült, hogy bevallja nagy titkát, de az igazgató megelőzte. — Mit nevet? — kérdezte. — Csak azt — felelte Berci bácsi —hogy való igaz, még reggeltől estig. Hát most azért is megmutatom, hogy tudok | tanulni. Nohát.., Nem _ hiába I kopaszodott meg az én felem ... így kezdődött négy évvel ezelőtt. Berci bácsi azóta pontosan bejárt az előadásokra, és etthon is szorgalmasan tanult. Amikor csak tehették, a három gimnazista összeült, és hangosan vitatkozott. Olyankor senki sem moccanhatott a lakásban. Laci tudott legtöbbet. Ö hiégiscsak fiatal volt, és nappali iskolába járt. De otthon blinden! elmondott, és Berci bácsit nemhiába dicsérgették a tanárai, hogy ebben a korban ritka szorgalommal és kitűnő Eredménnyel tanul. így ment ez Egészen mostanáig. Most viszont olyan dolog történt, amire Berci bácsi sohasem gondolt. Abban a faluban, bhol lakott, hirtelen megbetegedett és meghalt az állomás- főnök. Az igazgatóság vezetőibek nagy gondot okozott, hogy kit tegyenek helyére. A szak- szervezeti elnök Berci bácsit javasolta. — Nem lehet — mondta az rgazgató. — Ez olyan vonal, ahol csak érettségizett főnökök 'Szolgálhatnak. — De Berci bácsi régi vasutas— kcR védelmére a szak- szervezeti elnök. — Én ismerem. Harmincnégy éves szolgálta van. Ebből tizenkét évet ttt töltött el, a. központban. Ki- teíic éve csoportvezető. Egy falusi vasútállomást a kisujjá- kal elirányít. — Akkor sem lehet — vetett Ellent az igazgató. — Ez rendeés nem szabad megsérteni. ■— Hát akkor meg kell várni,
