Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

Csütörtök, 1964. augusztus 29. ESZÄK1WAGTARO SSZAG-OQO­Héhány ül könyv a miskolci könyvesbolfoklian Érdekes újdonságokat talá­lunk könyvesboltjaink kira­kataiban. Több olyan miire fi­gyelhetünk fel, amelyet leg­jobb lelkiismerettel ajánlha- I tunk a szép és érdekes írások barátainak. Mindenekelőtt a •— Hát akkor meg kell várni, bácsi —■» bogy való igaz, még bennem... Ratio György fordítás ^őí^zugd^dcL tagak Un-rőt száz építőmunkás l'ozel foglalt helyet al- ikotaáinyunk ünnepének előes­téjén a selyemréti új szállóban. Szakmunkások és segédmun­kások. idősek,' fiaitalok, nők, műszáki és adminisztratív dol­gozók jöttek össze, hogy részt Vegyenek azon az ünnepségen, amelyet a vállalat vezetősége rendezett részükre. A fehér asztalokkal szemben nagy kék táblán fehér betűkből a követ­kező szöveg ragadta meg az érkezők figyelmét: „Üdvözöl­jük vállalatunk 10 éves dolgo­zóit!” S akarva, nem akarva az üd­vözlő szöveg elolvasása után minden ember gondolata végig futott egy pillanatra az elmúlt tíz esztendőn, annak jelentő­sebb állomásain. Jóleső érzés­sel néztek végig egymáson az [ ünnepeltek, hiszen a közös i gondban, az elért sikerekben mindnyájuk Van. munkája benne ■— Önök, akik itt ülnek, kedves szaktár­cák, elvtársak, mindnyájan hoz- j zájárullak ahhoz, hogy a Bor­sod megyei Állami Építőipari Vállalat eredményesen telje­sítse a reá kijelölt feladatokat. '— mondotta ünnepi köszöntő­iében Vincze Géza igazgató. — Mi az év minden szakaszában tudj üli, hogy a törzsgárda tag­jaira számíthatunk, osztoznak iimiegiji gondjainkban, segítik megolda­ni a legnehezebb feladatokat is. Nem véletlen, hogy éppen al­kotmányunk ünnepe előtt kö­szöntjük minden évben azokat, akik 10 éve dolgoznak vállala­tunknál. A munkához való jog­gal önök nem csak ügy élnek, hogy hol itt dolgoznak, hol ott. ahol éppen pillanatnyi helyze­tüknek megfelelően jobbnak látják, hanem becsületes mun­kásokhoz méltóan ragaszkod­nak egy vállalathoz. Velünk éreznek és dolgoznak akkor is. amikor nehéz munkával határ­időre fel kell épiteni a lakások ezreit, az új iskolákat, mező- gazdasági épületeket, de velünk együtt örülnek akkor is. ha eze­ket a feladatokat sikerült jól megoldani és a megye, a varos vezetői, dolgozói elismerőleg szólnak munkánkról, örömmel közölhetem, hogy a tízéves dol­gozók létszáma felszabadulá­sunk közelgő huszadik évfor­dulójára eléri az ezer főt. Ez a nagy család — az öt éve nálunk dolgozók létszáma 1500 — ké­pes a növekvő feladatok, az újabb nagyszabású építési programok teljesítésére. * fi-. elnökség aszta­Az ünnepi j^n^i — ahoi helyet foglalt Varga Zoltán elvtárs, a városi pártbizottság titkára. Balogh András elvtárs, az ipari osztály vezetője is Párizs, London, New York Nagyvárosi fények — nagyvárosi árnyak egymás után szorítottak kezet az igazgatóval az új törzsgárda tagok, a régi. munkatársak, harcostársak. Szép emléklapot s vele együtt pénzjutalmat kaptak azok, aldk ezt a jubile- uniót elérték. Az elsők között Bányász M i hályné. Bánosok Antal, Bárány Imre, Bárdi Sándorné, Bihari Erzsébet vál­tott néhány szót a vállalat igazgatójával, az elnökség töb­bi tagjával, munkatársaikkal. Régen nem látott munkatársak ismertek itt egymásra, akik aj ‘megye különböző városaiban.* falvaiban építenek évek óta.® Tapssal köszöntötték munka-® társai Fogarasi Béla gázveze-® tékszerelőt is, akit jó munkája * mellett arról ismernek sokan,® hogy tőle tanult a vállalatnál* majdnem minden gázvezeték-J szerelő, közel negyven mun-» kast nevelt jó szakemberré. J Baráti beszélgetés közben® “u kért szót az új tíz-® évesek nevében Fehérvári Bé-J la technikus. Meghatott sza-e vakkal mondott köszönetét aj vállalat vezetőségének a ü-e gyelmességért. Közvetlen han-J gon szólt néhány munkatársa-« hoz. akikkel együtt dolgoztak® tíz évvel ezelőtt, később új® munkahelyre kerültek és csak® most találkoztak újból, mint: J például Kiss László burkoló-* val. aki azóta elismert brigád- J , vezető lett:. ® Elismerő és köszönő szavak- J kai szólott az ünnepeitekheze Varga Zoltán elvtárs. a városi® aártbizottság titkára, aki aj •negyei pártbizottság üdvözle-* ‘ét is tolmácsolta az építőknek.J Kérte őket, építsék továbbra* :s hasonló szorgalommal me-® ayénk, városunk új lélesítmé-« nyeit. hirdesse még több lakás® íó munkájukat az elkövetkező J években. e e Ezen a vidám ünnepen soké emlék elevenedett fel. de meg’ !. öbbet beszéltek egymás között c az új. egyre bonyolultabb ésj érdekesebb feladatokról, ami« most vár rájuk és ami a terve- * ző irodák tábláin van kibonta- g kozóban. ® Szarvas Miklós ® Ragyogó fények az esti Broaäwayn New Yorkban, de a szűk, kis utcák, ahol ócska, söntésszerű bárokban húzód­nak meg a négerek és a be­vándorolt páriák, nem látsza­nak a fényben. Hatalmas aulósor a párizsi boulevardo- kon, de a régi, hagyományos óvárosban öreg épületek piszkos udvarán mosott ruha szárad a kifeszített kötélen. És itt is laknak! Piros autóbuszok, emelet­magasak, szép autók, kemény­kalapos, elegáns urak a lon­doni' City-beh, az üzleti világ fellegvárában, de a Dickens- regényekből jól ismert, régi külvárosi munkáslakások ma sem szűntek meg. Komor,, kül­sejük szöges ellentétben áll a vidám, belvárosi látképpel, de éppúgy hozzátartoznak Lon­donhoz, mint az autók az üz­leti negyedben. Tudjuk jól, hogy az átlag- életszínvonal elég magas ezekben az országokban. A tőke urai az évszázados tőke­felhalmozás eredményekép­pen engedhetnek a munkások bérköveteléseinek, már csak azért is, nehogy a szocialista tábor puszta léte radiikalizál- ja a dolgozókat. Az angol font valóban olyan jól áll a világpiacon, hogy az angol munkás olcsón nyaral a spa- nyol tengerparton. Az is köz­tudott, hogy sok ember vásá­rol magának kocsit ezekben a fővárosokban, mert az autó olcsó és részletre is kapható. De azok az árnyoldalak, ame­lyeket képeinken mutatunk be, ugyancsak léteznek, és nem árt azokról se megfeled­keznünk. Meri csak így teljes az igaz­ság. Máté Iván Autó,, autó hátán Párizsban Mosott ruha, öreg ház a francia külvárosban Munkáslakások az angol fővárosban New York esti fényben Ócska bár a fény árnyékában komoly problémák kedvelői­nek javasoljuk Ernst Fischer, a nálunk már tanulmányai­ból ismert osztrák esztéta és filozófus A fiatal nemzedék problémái című rendkívül ér­dekes művét. Nem új könyv, de újnak számítható, hiszen korábbi ki­adásban nagyon régen jelent meg Németh László Gyász című regénye. Ez Németh elsó regényei közé tartozik, de egyike legjobb müveinek. Az új kiadás előnye az is, hogy nagyon olcsó. Végül az esztétikai érdeklő­désű olvasók figyelmét fel­hívjuk Walkó György így élt Goethe című munkájára és Benedek Marcell kis könyvé­re a drámáról. Ez utóbbi olyan olcsó, hogy diákok is megvásárolhatják. Hasznukra lesz. JEVGENYIJ VINOKUROV: Kékség Az erdöntúli, víz-szagú Poleszjci£ jutottam epryszer, Van ott egy eldugott falu Csupa világoskék szemekkel. Hegyről patakhoz jött tele Vedrével egy leány, mezítláb. Kezével árnyékolt szeme Perzselt mint kéken izzó szikrák Egy katona járt odakint. A pajtában egy férfi tesz-vesz, Szólok neki — rcámtekint, S egyszerre minden kék-színes lesz A réten egy öreg mama Gombáskosárral, kampósbotlal — öreg szeme tele van a Sötéten kéklő nyugalommal. Sövénynél öt menyecske áll, Fecseg, söhajtoz és sipákol, Szemük — lélegzetem eláll! — Olyan kék, hogy már szinte lángol Lányok, szerény kis öltözet, Orcájukon félénk a szépség. Pirulva adják kincsüket: Szemük pillán át fénylő kékjét. Radő György fordítói | nincs meg az érettségim, de...} de nemsokára ... meglesz... * — Hogyhogy? } — Egyszerűen úgy, hogy} most megyek a gimnázium} utolsó osztályába.' Ráadásul ki-} tűnő eredmény! — dicsekedett} az öreg, mert erre igazán busz-} ke volt, és ilyen fontos helyen} még sohasem mondhatta el. ♦ Az igazgató hirtelen szóin i * sem • tudott a meglepetéstől.} Mereven nézte Berci bácsik} szívében furcsa érzések kére-} Icedtek, tiszteletet érzett az} előtte ülő férfi iránt, és még} szégyellte is, hogy ő erről sem-} mit sem tud. No, persze, nemf tudhat mindenről mindent, de} ez igazán meglepte. Kis ideig* még csodálkozott, azután mo-J soly terült arcára, " és őszinte} örömmel így szólt: ♦ — Hiszen ez nagyszerű, Tö-}j rök elvtárs. Ez igazán nagy-}' szerű. Megoldódott a nagy}1 probléma... ♦ ♦ A z igazgató felállt, odament Berci bá-} csihoz. Két kézzel*1 szorongatta az öreg}, nagy barna kezét, és} [gy beszélt hozzá: }i — Gratulálok, Török elvtárs.}' Igaz szívemből gratulálok ...} Akkor mi kinevezhetjük magát} véglegesen is állomásfőnöknek,}' ha ... természetesen, ha elvál-}: lalja... * Berci bácsi irult-pirult, mert}: neki sem volt ez kis meglepe-* tés. örömében nevetgélt, majd}' az igazgatóra nézett, és esendő-^, sen, az izgalomtól kicsit reked-}, ten, így felelt: }: — Hát... ha... megbíznak}1 bennem... ♦: amíg az iskola új vasúti tiszte­ket ad. — Az sem lehet. Oda főnök kell, mégpedig azonnal. Legfel­jebb azt megtehetjük, hogy ideiglenesen odaküldjük ezt a Török Bertalant. B erci bácsit másnap hívatták az igazga­tóságra. Izgatottan ment az öreg, mert el sem tudta képzelni, miért hívják. Amikor belépett, legényesen kihúzta magát, és katonásan jelentkezett. Ott volt a párttitkár, a szakszerve­zeti elnök és a személyzeti osztálv vezetője is. Az igazgató Berci bácsi elé lépett, kezet nyújtott neki, azután leültette egy nagy, puha bársonyszékbe, majd barátságos hangon így szólt: — Idefigyeljen, Török elv­társ ... Azt ugyebár tudja, hogy a maga falujában meghalt az állomásfőnök. — Tudom — bólintott Berci bácsi. — No, hát... Az igazgatóság úgy határozott, hogy magát ideiglenesen oda helyezzük. Kineveznénk véglegesen is, de sajnos, magának nincs érettsé­gije, és emiatt nem lehet... Berci bácsi ekkor elmosolyo­dott. Hunyorított egyet, és az igazgatóra nézett. — Ahá — gondolta. — Ezek semmit sem tudnak az én iskoláimról. — Éltkor majdnem hangosan ne­vetett, és éppen arra készült, hogy bevallja nagy titkát, de az igazgató megelőzte. — Mit nevet? — kérdezte. — Csak azt — felelte Berci bácsi —hogy való igaz, még reggeltől estig. Hát most azért is megmutatom, hogy tudok | tanulni. Nohát.., Nem _ hiába I kopaszodott meg az én fe­lem ... így kezdődött négy évvel ez­előtt. Berci bácsi azóta pon­tosan bejárt az előadásokra, és etthon is szorgalmasan tanult. Amikor csak tehették, a három gimnazista összeült, és hango­san vitatkozott. Olyankor sen­ki sem moccanhatott a lakás­ban. Laci tudott legtöbbet. Ö hiégiscsak fiatal volt, és nap­pali iskolába járt. De otthon blinden! elmondott, és Berci bácsit nemhiába dicsérgették a tanárai, hogy ebben a korban ritka szorgalommal és kitűnő Eredménnyel tanul. így ment ez Egészen mostanáig. Most viszont olyan dolog tör­tént, amire Berci bácsi soha­sem gondolt. Abban a faluban, bhol lakott, hirtelen megbete­gedett és meghalt az állomás- főnök. Az igazgatóság vezetői­bek nagy gondot okozott, hogy kit tegyenek helyére. A szak- szervezeti elnök Berci bácsit javasolta. — Nem lehet — mondta az rgazgató. — Ez olyan vonal, ahol csak érettségizett főnökök 'Szolgálhatnak. — De Berci bácsi régi vas­utas— kcR védelmére a szak- szervezeti elnök. — Én isme­rem. Harmincnégy éves szolgá­lta van. Ebből tizenkét évet ttt töltött el, a. központban. Ki- teíic éve csoportvezető. Egy falusi vasútállomást a kisujjá- kal elirányít. — Akkor sem lehet — vetett Ellent az igazgató. — Ez rende­és nem szabad megsérteni. ■— Hát akkor meg kell várni,

Next

/
Thumbnails
Contents