Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-20 / 195. szám
©sfitSrtSk, 196-L augusztus 20. Burwfimh^ji-ii, -.'.i. MMwaririiiinU» iiiiiimii Eszakmagvatiorszäg 5 Ésöz anyák joga **-*«•***-* *^*****-^-*^-***-*-*********-X-*-X-****4HÍ-5fr* s * * $ *-jt S okszor elmondtuk már, az alkotmányba is szépen belefoglaltuk, hogy társadalmi rendünk alapja a munka, és nálunk mindenki dolgozhat, mert mindenkinek joga van a munkához. Am mégis beszélni kell erről az alapvető elvről, mert ha egyes jelenségeket vizsgálunk, és összefüggéseket keresünk, kiderül, hogy vannak a mi társadalmi gyakorlatunkban olyan vonások is, amelyeket együttesen a legjobb szándékkal sem nevezhetünk elszigetelt eseteknek, amelyek együttesen éppen e nagyszerű szociális elv és gyakorlati vívmány megcsúfolását jelen tik. De nézzünk néhány illusztratív példát, s azok árnyékában próbáljuk megvizsgálni azt a jelenséget, amelyről beszélni kívánok. A minap kisebb társaságba kerültem. Volt köztünk egy úgynevezett „hivatali főnök” is, olyan ember, akinek jogkörébe tartozik, sok egyéb között, felvenni, alkalmazni valakit. Hivatalában van is „üres státusz”, mégpedig női munkaerő részére. s éppen egy megfelelő nőt keres. Egyik ismerősöm azonnal ajánlotta X. Y-t, mire a hivatali főnök első kérdése ez volt: asszony? — Igen — Gyerek van? — Van. — Akkor nem kell. — De — tette hozzá gyorsan ismerősöm — a gyereket a nagyszülők nevelik. — Mire a főnök: az már más. Akkor jöhet. Néhány nap múlva egy másik esetet meséltek el, az ügyet közvetlen közelről ismerő nők és férfiak. Adva van egy nő, aki hat évig dolgozott hivatalában, mint lány. Főnöke és munkatársai szerették, dicsérték, jutalmazták. Kitűnő munkaerő volt. Hat év múltán a leány férjhez ment, és egy év múlva megszülte első gyermekét. Am alig telt le a szoptatási időszak, alig lendült bele ismét a munkába, megint babát várt, és az első után nem egészen másfél év múltán ismét szült. Az anya, élve a törH vény adta lehetőségekkel, gyakran maradt otthon a gyermekek mellett, betegség miatt, és már pluszmunkát sem tudott vállalni, munkaidő után azonnal rohant haza, mert mi mást tehet egy kétgyermekes anya? Előfordult olyan eset is, hogy a hat évig pedáns, fegyelmezett, kitűnő munkaerő késett is, amit a főnök eleinte elnézett, de egy bizonyos idő múltán betelt a pohár. A főnöknek munka kellett, produktum, és tovább nem tudott tekintettel lenni az anyára. Elmaradtak a jutalmazások, hovatovább felelősségre vonások, kisebb fegyelemsértések következtek. A főnök közölte, hogy nincs megelégedve az illető munkájával, s azt is tudomására hozta: jól tenné, ha szépszerével elmenne a vállalattól. armadik példám. Egy nő négy gyermeket nevelt egyedül, kis fizetésből. Ennyi gyermek mellett a kis fizetés önmagában is elég sok gondot okoz, hát még a négy gyerek. Mi tagadás, a nő munkájában voltak apró hibák, ezekért figyelmeztetést is kapott. Munkáját, természetesen igyekezett jobban elvégezni. hiszen szakképzettség nélküli állást, töltött be, és a fizetés családja létét jelentette. Egyébként korrektül, megbízhatóan dolgozott, alaposabb okot nem adott a felmondásra. Az igazgató mégis felmondott neki, mégpedig olyan indokkal. hogy a négy gyermekes anyánál jobb munkaerőt talált. Természetesen olyat, akinek nincs gyermeke. A négy gyermekes anya ilyenformán egyik naoról a másikra elvesztette állását, s ami ezzel együtt jár: fizetését is, családja megélhetésének alapját. A példák kiemeltek, egyik sem hasonlít a másikra, mégis egy tőről fakadnak. Arról a tőről, amely nem a legszociá- risabb hajtása társadalmi gya< korlatunknak, s éppen ezért nem válhat becsületére. Egy végtelenül káros szemléletről, mégpedig vezető emberek szemléletéről van itt szó. Olyan emberek szemléletéről, akik elvakultak a termelési feladatoktól, akik_ a problémák megoldásának mindig a köny- nyebb módját keresik, s közben megfeledkeznek alapvető szociális elveinkről, sőt, alkotmányba foglalt alapvető törvényünkről, és nem hajlandóak tudomásul venni az embert a maga társadalmi helyzetével és lehetőségeivel egyetemben. Csak fokozza e szemlélet társadalmi, s egyben politikai károsságát, hogy a jelenség anyákat érint, akár egy, akár több gyermekkel. Márpedig nekünk az anyákat meg kell védenünk, mert ha nem ezt tesszük, saját elveinkkel és törvényeinkkel kerülünk szembe. 3 Néhány napja, amikar az autóval elmentünk a nagy tábla mellett, lábon állt a búza; meg is néztem, mert ilyen sötét színűt én még nem láttam. — Valami olasz búza — mondta a vezető, s én a régi kök sértik meg, és ezt mi nem* gazdák hajdúságával állapítottam meg, hogy ha ezt két nap tűrhetjük még akkor sem, ha* alatt nem vágják le. Jele kipereg... elszigetelt jelenségekről lenneí A ház, ahol gyógyulgattam — mert betegen jöttem ide szó. A dolog ugyanis eléggé* — egy kis dombon állt és ablakából a táblára láttam, a.me- komplikált. Sok egyéb kapcso-J h<et most már sajnáltam, mert. mégis csak hanyagság!... ehhez a problémához, ha* Másnap valami morgásra, zúgásra ébredek. A búzatábla szélén egy gépi elejánt megy embergyorsasággal és eszi a. búzát. Elég falánkon eszi. — Jó-jó, de mi marad utána? Es mennyit ver ki? Es elfordultam az ablaktól. Persze rövid időre, mert amikor a kombájn újra láthatóvá lett, nem tudtam a szemem levenni róla. Nagy dolog ez mégis! Es sehol ember, mert. ha a bizalmat és a megbecsü-* az a. három-négy vem lést veszti el. Már ez is ka-* számit. Harminc pár ros, mert lélektanilag érinti* kasza kellene ide! Hohó a dolgozó anyát. Márpedig* barátom! Es a cséplés? _ manapság sokat írnak.. beszél-* Oda hány ember? Mert itlIIIIIIUIiuilllimilllllUllllllllllimili: nek a gyemiektelenségről, az* ez csépel is. lódik valóban összefüggéseiben vizs-* géljük. Többek között a csők-* kenő tendenciájú gyermek-* szaporulat is. Mert hogyan lc-jjj gyen kedve a nőnek gyerme-* kot. szülni és nevelni, ha mág^: annak is ki van téve, hogy* esetleg elveszti állását. De elég, J .Até@u&sht* teó, jó, kiálthatják erre az illetékesek, akik találva érzik magukat, de a három példa még nem jelenség, és három példából nem szabad következtetéseket levonni. Erre sajnos, ezt. válaszolhatom: a három példa csak illusztráció, ízelítő a sokból. Sajnos, miként azt előbb is jeleztem, nem elszigetelt jelenségekről van szó, hanem hovatovább eléggé összefüggő és társadalmi berendezkedésünk jelentős részét érintő gyakorlatról. Az említett három nő nem véletlen áldozat. Minden hivatalban hozzá lehetne tenni még hármat. s ha lenne valaki, aki az egészet felmérné, statisztikát készíthetne, bizonyíthatná, milyen méretű és mennyfre káros jelenséggel állunk szemben. r most térjünk vissza az alapelvhez, az alkotmányhoz. Esze- rint nálunk mindenkinek joga van a munkához. A gyakorlat viszont mást is mutat, mindenekelőtt azt, hogy minél több gyermeke van egy nőnek, annál kevesebb joga marad a munkához. Az anyák munkához való jogát a lélektelen, antihumánus főnöegvkéről, és ezt úgy vetik fcl £ Később jött egy mint a nemzet elleni felelőt-* herautó, túl a. táblán lenséget. Mi tagadás: van ben-J megállt, és úgy láttam, zsákokkal rakodik... emberi hangot ne az is. de sok ecetben én Den* nem is hallottam. Aztán el kellett mennem a szomszéd faluba vendégségbe, és nem szívesen mentem el, mert a. levágott tarlók meleg kenyérszaga, mint valamikor régen — már megülte a szivemet. Késő alkonyattal jöttem■ haza. Látni már nem lehetett, ^ csak hallani. A gép még ment. Szürkületkor, amikor feléb- eléggé elítélni. És, mert a párt* redtem, újra dongott, és szépen el is aludtam újra. Aztán alapeszméiének s egyben gya-jjj a csendre ébredtem fel. korlátának megsértéséről van* — Valami baja lett a masinának — gondoltam — ja- hivatali pártszervezetek* ftják Es odalopództam az ablakhoz. és már velük éret- tem, akiknek ilyen nagy dologidőben gépet kell javítamok. a szociális ténvpzők gátolták a* szaporulatot, többek között az* olyan káros íelenséeek is, mint* amilyenekről itt szó volt. £ jL jelenséget* Nem lehet ezt. a szó. a elsődleges feladata az ilyen ese-J tek megakadályozása megvédése kökkel szemben. Ez nem já-* ték. Az anyák való jogát biztosítani az anyák* az elvakult fönö-* Ä munkához* kell* még akkor is, ha gyakorlatilag* kevesebb értékű munkát végez-* kan a nek, mint a gyermektelenek. *. tényékhez tartozik,ijí persze az is, hogy az* anyák, elsősorban a ^ több gyermekes és a* kisgyermekes anyák j nem tudnak annyit dolgozni.* mint a gyermektelenek. Nem* annyira , produktívak, mertj több a gondjuk munka közben* is, és gyakrabban hiányoznak.* esetleg éppen a legsürgetőbb* feladatok idején. De ez mégj mindig nem ok arra, hogy az* anyák munkához való jogát* bárki is megnyirbálja. Mert* nincs itt másról szó, csakis er-* ről. Azok a vezetők, akik a ijí szocializmus építésétől nem lát-* jak magát, a szocializmust, azíjí alapvető jogot sértik meg. Ezt* pedig nem szabad megenged-J nünk. * 5»C Szeneire! József Sehol senki. Egy lélek se! A tarló olyan, mint most. Sárgán izzó és benne az üres szalmakupacok. Nem- „imádom’’ a gépet, de hát nagy dolog ez mégis... Azaz: Várjunk csak az ítélettel... Alkonyattal kiballagtam a táblára, nem mondom, nem tiszta, lelkiismerettel, mert, rosszat kerestem. Kipergett búzát kerestem a földön, félbevágott fejeket a. szalmakupacokban. Csak ténferegtem tolvajmódra, mert hátha előbuk- csösz, hogy mit keresek? De vem jött senki, és én egyre bátrabban kutattam, egyre felszabadultabban, mert csépeletlen fejet nem találtam, s a pergés majdnem semmi... A rosszkedv azonban mégsem hagyott el. Vonszoltam hazafelé. Minden lépésemre utánam, zizegett a. tarló, hogy hát akkor mit keresek tulajdonképpen? A Nap lemenőben volt, a. házmenti nyárfán verebek csiripelték esti mondanivalójukat, A Nap búcsúzó, vörös lángolásától mintha fáklyák lobognának az ablakok mögött, felidézve ifjúságomat. Nono! Ezen már aligha lehet segíteni, és szép, békés öregség is van a világon. Csak álltam megbékélve. Meleg szalma-, kenyérszag, zsálya és — igen! — benzin és olajszag, de ez csak úgy mellesleg. De keserű-savanyú verejtékszag sehol, és ez mindennél fontosabb ezen a világon. A ház melletti kukoricásban már a sötétség suttog, a tarlóra kibaktat egy nyúl, és valahol egy fogolyka-kas csir- regve szedi össze csibéit. Valami szent békesség vesz körül, mart úgy érzem, az emlékek és az élet összeérnek, és nem múlnak el soha, FEKETE ISTVÁN — Nem volt mindig ilyen érles a kezem ... Ma is szellemi lolgozó lehetnék ... Messzebb- 'e is eljuthattam volna... — Kellemetlen, ha erről kér- lezem? — Nem kellemetlen. Már lem. Időközben megbékéltem i sorsommal. Kérdezhet nyu- ;odtan. — Az építésvezetőségen azt nondták, hogy jó képességű mber. — Azt mondták? Ennek örü- ök. Célozgattak már nekem s arra, hogy kiemelnek innen, rodai munkát kínáltak, de én lem mozdulok. A vakolókana- at már nem cserélném fel . töltőtollal. — Itt bizonyosan többet ke- es. — Ki tudja? Nem ez a ionos. Építeni szeretek. Ez lett a zenvedélyem. Mindennap épí- eni, csinálni valami újat, és rezni a friss malter szagát. .. falamikor, amikor elvégeztem négy polgárit, segédjegyző- ént kezdtem. Azok az embe- ek, akikkel együtt dolgoztam, iá is tanácsfunkcionáriusok: itkárok, osztályvezetők a já- ásnál, és dolgoznak közülük megyén is. Éppen tegnap ta- ilkoztam az egyikkel. Kiszáll- ak. hogy átvegyék az épülést. Klépzelje el: úgy tett elő- zör, mintha nem ismerne aeg... — Sajnálja? — Hazudnék, ha tagadnám. Így kicsit azért sajnálom. De em haragszom senkire. Min- ennek egyedül én vagyok az ka. Az ital vitt félre. Az tál ... meg a rossz társaság, i körjegyzőségről még a ta- ácsok megalakulása előtt ki- aktak. Eladósodtam, tönkre- aentem. elveszítettem tekin- élyemet. Abból az időből egy [rámái emléket őrzök. Menem apámhoz, hogy kölcsönöz- 8n egy százast becsületbeli igyém rendezéséhez. Nem idott. Azt felelte: „Fiam, már MŰNKASARCOK Cigarettaszünet egy épülő ház falánál én sem hiszek neked ..Szörnyűbb volt, mintha százszor megütött volna. Olyan pofon volt ez, amely észhez térített. Még volt annyi erőm, hogy elmenjek dolgozni. A fizikai munkát választottam, máshová nem is mehettem volna: be- álltam segédmunkásnak a kőművesek mellé. Ez dióhéjban bukásom és felemelkedésem története. — Ügy tudom, ma brigádvezető és szakképzett kőműves. — Jól tudja. Időközben ugyanis mesterlevelet szereztem. Be kellett rendeznem az életemet. Adósságaimat az utolsó fillérig rendeztem. Szakítottam a régi cimborákkal, itt másféle emberekkel ismerkedtem meg, elidegenedtem amazoktól. — Volna egy kérdés, amelyet én különösen fontosnak tartok. — Tessék! — Hogyan fogadták az emberek. akik ismerték önt, hogy a volt segédjegyző malteros kanalat vesz a kezébe? — őszintén szólva reméltem, hogy kikerüljük ezt a témát. — Ha nehezére esik, ne válaszoljon. — Már benne vagyunk. Elmondom önnek. Kimondhatatlanul szégyelltem magamat. Addig, amíg bukott ember létemre is, úgy ahogy fenntartottam magamat, sokat adtam a külsőmre. Amikor malteros ruhában először végiglopakodtam a falun, mert apámnál laktam, az emberek, akik addig mégiscsak tiszteltek, szinte megdermedtek. De nem lehet, általánosítani. Voltak, akik kárörvendően nyuctáz- ták, mivé lettem, s többen voltaic, akik sajnáltak. Ez utóbbi jobban fájt. Amikor sajnálják az embert, az minőig jobban fáj. önök amolyan lélekbúvárok ... Talán mindenkinél jobban megérti, milyen harcot kellett megvívnom. Óh, nem az emberekkel, hanem itt, bent — önmagámmal. Le kellett győznöm régi önmagamat, a magát sokra tartó, mindenben és mindig csak a léha könnyelműséget kereső embert, a nagyképűséget, a gőgös fennhéjázást, meg kellett tanulnom nehezen keresni a kenyeret... S ami a legnehezebb volt, meg kellett tanulnom — nem inni! Spórolni, fillért fillérre rakni, hogy mindazt, amit a korábbi években elrontottam, helyrehozzam. Látom, ismét kérdezni akar. Engedje meg, hogy elébe vágjak a következő kérdésnek. Tudom mire kíváncsi, hiszen válaszaim meglehetősen összefüggéstelenek. Folytonosan apám arca lebegett szemem előtt. Amikor azt mondta nekem: „Fiam, már én sem hiszek neked ..Elhatároztam, megmutatom az apámnak, hogy bízhat a fiában. Nos, ez az, amiről az előbb nem akartam beszélni... — Megértem. Borítsunk rá fátylat, és ugorjunk át tíz évet. Említettem már, hogy amikor ide jöttem, az építés- vezetőségen kedvező véleményt hallottam. A legjobbak között emlegették. — Látja, az ilyesmi jobban esik az embernek, mintha néhány száz forint jutalmat adnának. Ezért érzem itt jól magamat, s szeretem, nagyon szeretem az embereket. — Kérdezhetek tehát? — Folytassuk, nyugodtan. — Hány lakást épített már fel? — Sok százat. — Van saját lakása? — Apámmal lakom, falunkban. — Fürdőszobájuk van? — Nincs. Faluhelyen ritka még... — Nem vágyik egy saját lakásra ? — De igen! Nagyon vágyom. Otthonra. Családra. Lesz az is. Hamarosan ... — Amikor új házat épít.' emeli a falakat, rárakja a vakolatot. kiméri a fürdőszobát, mire gondol? — kiagam elé képzelem azt -z embert, spinek építem. A 'saládot ... Én minden lakást építek, mintha nekem készülne. Furcsa, de így' van: sok építőmunkásnak nincs meg saját lakása. Pedig százat, ezret épít Gonddal, szeretettel rakosgatja egymásra a téglákat, csiszolja, formálja a falakat, mintha sajátjának készülne. Ezt nagyon nehéz megmagyarázni. Mert velem is előfordul, hogy egyszer csak olyan gondolatom támad: „miért ne lehetne ez a lakás pont az enyém!..Aztán egy másikat képzelek el magamnak. Nekünk minden új ház, s benne minden lakás édesszülött gyermekünk: a kőműveseké, a parkettásoké, a cserépkályhásoké, a vízvezetékszerelőké, mindenkié. akinek köze van hozzá. Valamikor szégyenkezve mentem végig malteros ruhámban a falun ... Csak azért mondtam el, hogy belelásson az életembe. Mert ma szépen felöltözöm. s elsétálok az új házak mellett, mindegyiket ismerem, mindegyiken rajta van az én kezem nyoma. Amikor fiatalabb voltam, másfajta életet, képzeltem el magamnak. Voltak nagy terveim, ábrándjaim. Én rontottam el. de büszke vagyok rá. hogy' magam is hoztam helyre. Saiát erőmből, saját emberségemből. A fizikai munka, és a mesterség életelemem lett. — Még egy' utolsó kérdést engedjen meg. Ha újrakezdené életét., ha teljesen újra kezdené, milyen pályát választana? — Lakástervezőnek mennék ... Tudja, a mostani lakások méreteiy’el én sok mindenben nem értek egyet.. Vannak egyéni elképzeléseim. Egyszer talán meg is valósítom azokat. Hiszen ... ha már belekezdtem. elmondom. Az a négy' polgári, amelyet annak ideién végeztem, ma már naeyon kevés. Most technikumba járok. A harmadik éy'folyamra. A saiát lakásomat már magam ter- \'e2em... Onodvári Miklós
