Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-17 / 166. szám

ESZAKMAGVARORSZAG Péntek, 1964. július 17. swtgana „Akinek háza van, esélye is van.” lfi. Molnár Károly sajóka- zai vájár pontosan így fogal­mazta meg lakása építésének indítékát. Joggal hihetné most bárki: ez a legény biztos csú­nya. esetleg sánta, vagy be szédhibás. Ugyanis a csúnya lány, a „hibás” legény valami­kor nehezen kelt el „üres kéz­zel”. lfj. Molnár Károly jóvágású, mozgékony fiatalember. Sza­vaiból bőségesen érződik a bányászközösség szó- és észjá­rása. Sajókazán több nőtlen és Cérjhezmenés előtt álló fiatal határozta el magát házépítés­re. Ifj. Molnár Károly, és a többiek is elmondották: nem azért építenek házat, mert már közelinek látszik a házasság, vagy a jegyváltás (egyikük sem menyasszony, a völegény- ség is a jövő esztendők „prog­ramja”). hanem a teljes biz­tonság. az előrelátás kedvéért épülnek meg „időnek előtte” ezek a családi otthonok. — És pénz is akad a háznál — mondom Molnár Károlynak. — Természetesen. Pénz nél­kül nem épít a kőművesmes­ter. Az én házam — tessék jól megnézni — 96 ezer forintba kerül. Az összeg hatvan száza­lékát kölcsönbe kaptam az OTP-től. Nézegetjük a házat. Még va­kolatlan, a feljáró lépcsőt egy­előre tyúklétra helyettesíti. Az előszoba tágas; két városi la­kószoba elférne benne. A há­lószoba meg éppenséggel aki­kora, mint egy városi szoba- összkomfort. A fürdőszoba és a konyha tágasságáról már nem is beszélek, mert esetleg megsértődnek a városi lakóhá­zak tervezői. Szóval; pompás háza lesz hamarosan Molnár Károly csillésnek. — Mikorra tervezi a beköl­tözést? — Talán szeptemberre tel­jesen elkészül a ház. — Milyenre festi a falakat? — Egyelőre fehérre. A szín eldöntése nem az én felada­tom. S rejtélyesen mosolyog. — Van már „háztűznéző” a láthatáron? — Nincs, de lehet. Tudja, én olyan szomorúan hallgatom egynémely fiatal, lakástalan bányásztársam vajúdását, kín­lódását. Anyósnál, rokonnál meghúzódni — keserű házas­ság. Én azt mindenképpen el akarom kerülni. Jobb, ha ma­ga zárja .az ember a kaput. Igaza van ifj. Molnár Ká­rolynak. Miként jól cselekszik az a sok száz, sok ezer fiatal­ember, fiatal lány, aki mulato­zás. cicomás holmik helyett a jövő családi fészkét igyekszik megteremteni szívósan és szor­galmasan. A Szovjetunióban és Bulgáriában már tradíciója van a „saját” ház építésének. Különösen a kolhozok fiataljai gondoslkodnak jó előre a kel­lemes otthon megteremtésé­ről. Házasság után már több a gond, minden nehezebben megy. A biztató jelek arra mutat­nak: nálunk is átértékelődik a hozomány hagyományos fogal­ma. A nehézkes bútorok és a falut körülölelő, dohosszagú lenvásznak, „ládafiák” korsza­ka lejárt. A „siafírung” ma friss, üde lakás formájában jelenik meg a fiatalok előtt — korántsem a vagyoni állapot fitogtatásaként. hanem min­dennapi szükségletként. A „lakáshozomány” ma nem nagygazdák és módosabb gaz­dák lányainak, legényeinek mézesmadzaga, hanem egy új generáció szimbólumaiba cél- tudatosság, az előretekintés kézzelfogható jelképe és bizo­nyítéka. Párkány László Randevú Németh Mánkéval Perecesen A pereces! bányász művelő­dési otthon és az Országos Rendező Iroda ma, július 17- én, pénteken este nyolc órai kezdettel. Randevú Németh Marikával címmel zenés, tarka estet rendez a perecesi szabad­ű&nc.ÍPM m<sgbees&£Stk a kérms® meny. De vajon a göncin kí­vül a másik hét kórus is meg­kapja-e községe megbecsülé­sét? Tapasztalataún szerint, nem. Még ritka az olyan köz­ségi vezetés, amelyre ez jel­lemző. Tanuljunk a gönciektől. A kórusmozgalom és általában a művészeti tömegmozgalom kibontakoztatásához nemcsak szakember és anyagi támoga­tás kell, hanem egy község népének, vezetőinek támogató szeretete is. Bakonyi Béla, járási népművelési felügyelő. A gönci földművesszövetke­zeti áruház kirakata, előtt áll­dogálok. Bár hivatalos dolgom szólít, nem tudok elmenni. A kirakat elé szegez a megbecsü­lés, illetve a megbecsülésnek a megnyilvánulása, amelyben a község részesíti dalosait, férfi­kórusát a járási vándorzászló elnyeréséért. A vándorzászló ugyanis a. kirakatban van, és alatta' tábla. „Büszkék va­gyunk rátok” — olvasható a táblán Sotkó József karnagy és harmincnégy dalos neve előtt. Idősebb turista-pár lép a kira-. kathoz. Néhány másodpercnyi szemlélődés után a férfi meg-» szólal; „Ezt a kórust községe? megbecsüli, de meg is érdem-? li”. Megismerkedünk. Régi da-v los, és beszélgetés közben azt^ a tanulságot szűrjük le, hogy aA sikerhez támogatás, a község^ szeretete kell. 4 Azóta sokat gondolkoztam 1 ezen az eseten. A szikszói da-J lostalálkozón, amely egyben V megyei minősítő hangverseny $ is volt, az encsi járásból öt kó-| rus aranyérmet, egy ezüstöt, kettő pedig bronzérmet kapott, * Igen tiszteletreméltó ered- * téri színpadon. A.z esten a címadó művészen kívül köz­reműködik Baksay Árpád. Ké- pessy József, Csermely Ilona. A zongorakíséretet Perényl Sándor látja el. Szerepel a műsorban a művelődési ház tánczenekara is. A műsort Murányi Lili konferálja. Szombaton mutatja be új műsorát az Avas táncegyüttes Ä Szakszervezetek Borsod megyei Művelődési Házának Avas táncegyüttese július 18- án, szombaton este fél nyolc órai kezdettel mutatja, be új műsorát a művelődési ház színháztermében. A műsorban a, táncosokon kívül közremű­ködnek a művelődési ház nép­dalénekesei, valamint a népi zenekar is. Borsodiak sikere az országos „ rókavadászaton Anguszísaslbass ncanizeÉlközi verseny tesz a fővárosban iiiiiii Szombaton és vasárnap ren­dezték meg Budapesten az MHS rádió-iránymérő (közis­mert nevén „rókavadászat”) országos bajnokságát. — Hogyan szerepeltek a borsodi MHS-versenyzők esen a bajnokságon? — kértük a tájékoztatást Havrán József századostól és Királybíró György megyei szervezőtől. — Az országos versenyen négy borsodi rádiós képviselte honvédelmi sportszövetségün­ket: a miskolci Gubancsik Já­nos, a kazincbarcikai Barna Ibolya, valamint az ózdi Pa- kocs István és Libus Mihály. Az URH-kategóriában 72 per­ces idővel Gubancsik János lett a győztes, az RH kategó­riában Pakocs István a máso­dik helyen végzett. Jól szere­pelt Barna Ibolya is, aki dicsé­rő oklevelet kapott. Versenyen kívül indult a bajnokságon a Borsod megyei MHS két országos válogatottja, Danyluk Emil és Verespei Miklós is, akik az augusztus 9- én Budapesten megrendezendő nemzetközi találkozóra ké­szülnek. A válogatottak mező­nyében Danyluk az első. Ve­respei pedig a második helyen végzett 49, illetve 58 perces idővel. — A nemzetközi mezőnyben milyen erőt képmseinek a ma­gyar versenyzők és köztük a. borsodiak? — Magyarországon rövid múltja van ennek a riagyon érdekes sportágnak. A szerve­zés 1958-ban kezdődött, a kö­vetkező esztendőben már me­gyei, majd ezt követően min­den évben országos bajnoksá­got rendeztek. A borsodiak ki­tűnően szerepelnek az orszá­gos versenyeken; tavaly pél­dául Verespei első lett. De a nemzetközi találkozókon is si­keresen versenyeznek. Az 1960-as. moszkvai nemzetközi , ,, . , találkozón az egyéni bajnokság hadászaton, vagyis a2 elrej győztese a miskolci Tamás lett, tett rádióadó megkeresésekor — Milyen feltételei vannak nával és rádióvevő készül« a sikeres versenyzésnek? kel. Egyáltalán nem körmi — A jó versenyzéshez két futás közben „szemmel tart dolog szükséges: alapos széllé- ni” az irányjelző műszert A műszereket előkészítik a versenyre. Középen B&m* Ibolya^ Foto: Királybíró György ird és fizikai felkészülés. A nő­mig a több borsodi versenyzőt szerepeltető magyar válogatott a csapatbajnokságban harma­dik helyen végzett. rendkívül nehéz terepet kell leküzdeni, méghozzá megsza­bott időn belül, kereső anten­figyelni, fejhallgató segítsél vei, az adó, illetve a vevő zéseit. Gyakorolni, rendszer ^ sen gyakorolni, másképp ' nincs siker. Gubancsik Járt például naponta másfél, k' órát tölt „edzéssel”. Egyébká ^a fiatal versenyzőnek remén! flehet rá, hogy, ha az edzői* * borban is „jó formát mutat”, a magyar válogatott keret tagi* De sok más faluban is szívesen avatnának így! Még sze­rényebb létesítményt is. Tény azonban, hogy ha nem is avat­nak mindenütt ilyen valóságos komplexumot, valamit azért mindig átadnak, felépítenek, vagy elkezdenek... De nézzük I ként versenyezhet a közeli most, milyen belülről ez a könyvtár. ■ ­-------- . —ni „ — Én ülök a piros fotelba! — Enyém a zöld! — Ide nézzetek! Ez az asztal olyan, mint egy tükör. Még a szempillám is látszik benne! — A csillár meg mint egy cseppkő! llést várunk, ami természetes« A lányok boldog újjongással cikáznak a könyvtárban. Ma- ” Egy fiáuaa alatt száz kiiSfeädi turistacsoport MIskolcois Szerdán négy külföldi, egy . csehszlovák, kél lengyel és egyy • német turistacsoport csaknem €* kétszáz tagja érkezett Miskolc- ra. Ezekkel együtt egy hónap^ alatt kereken 100 külföldi íu-i ristacsoport kereste fel, ffiz* egyéni utazókon kívül, a festői v környékéről híres várost. $ A külföldi turisták megte-§ hintik a város nevezetességeit így többek között az Avas te-» tején épült kilátót, felkeresik aA. vadregényes Hámori tónál * épült Lillafüredet és a fürdői tői híres Miskolc-Tapolcát. ^ Az agy hónap alatt Mtsfcol-» cot. felkereső külföldi turista- ▼ csoportok száma a tavalyi évv hasonló időszakához viszonyít-§ va csaknem megkétszereződött. Augusztus végéig is szinte „telt ház” lesz Miskolc két& szállodájában. í i <> f Július 1-én esedékes a magánautók kötelezd szavatossági biztosításának második félévi díja. Felvilágosítást, befizetőlapot az Állami Biztosító fiókjai adnak. I Avatási ünnepség Egy miskolci asszony hivatalos küldetésben utazott Ongára, hogy részt vegyen az új könyvtár és iskola avatási ünnepsé­gén. Ezzel tulajdonképpen eleget is tett kötelességének, Íri­szen jelen volt, képviselt egy szervet. Mikor visszajött Mis­kolcra, három levelet írt a szerkesztőségnek. Egyet tintával, egyet ceruzával, egyet géppel. Mindhárom az új könyvtárról, az ünnepségről szói. írójuk azért próbálkozott többször is az élmény visszaadásával, formába öntésével, mert úgy érezte, egyik sem megfelelő, egyik sem adja vissza annak az ünnep­örömét, szépségét. Nem sajnálta a fáradságot: háromszor is újra kezdte, mert az újság lehetőségeivel élve mindenkinek szeretné elmondani, hogy az ongaiak mennyire örülnek új létesítményeiknek, és egy kicsit mi. is örülünk, hiszen egy falu újra gazdagabb lett. Méghozzá olyan valamivel, ami most már kifogyhatatlanul gyarapítja az emberek szellemi kincsét. Tehát: egy idegen megérkezik valahová, lát valamit és ta­pasztalatait közreadja. Akár azért, mert jók, akár azért, mert rosszak. Ismerős jelenség, már nyugodtan mondhatjuk annak, hiszen nagyon sok ember érzi belső kényszernek, hogy közzé­tegye, amit tapasztalt. (Természetesen ez nem azokra vonat­kozik, akiknek ez a kenyérkereső foglalkozásuk.) Olyan em­berek, akiknek látszatra semmi közük sincs a látott, tapasz­talt dolgokhoz. Se haszna., se kára nem származik belőle, akár megírja, akár nem. Eljön például valaki üdülni Székes- fehérvárról Lillafüredre. Séta közben elkalandozik erre is, arra is, és valahol meglát egy drótkötelet hányódni. Bemegy a szállóba, tollat, papű-t vesz elő, és ír a szerkesztőségnek: kár ezért a kötélért. De maradjunk annál a bizonyos három levélnél. Adjuk közre a lényeget, hiszen olyan eseményről számol be, amire egy kicsit valóban mindannyian büszkék lehetünk. „Miskolcon a vonatra szállva egy hatvan év körüli asszonyt — később megtudtam, Gazdi Bori nénit — szólítottam meg, hogy Ongára megy-e a szerelvény. — Ongára, igen. én is oda tartok — így a néni. — Könyvtáravatás lesz — mondtam.. — Az bizony — lelkesült fel a néni. — Méghozzá milyen könyvtár! Gyönyörű! Pesten sincs olyan! Akárki megnézheti. Az iskola emeletes, hét tantermes, külön terem a politech­nikának, a lányoknak is, a fiúknak is.Szóval van mit avatni! Van bizony!” De sok más faluban is szívesen avatnának így! Még sze- < rényebb létesítményt is. Tény azonban, hogy ha nem is avat- I nak mindenütt ilyen valóságos komplexumot, valamit azért { mindig átadnak, felépítenek, vagy elkezdenek... De nézzük ( most, milyen belülről ez a könyvtár. „— En ülök a piros fotelba! — Enyém a zöld! < — Ide nézzetek! Ez az asztal olyan, mint egy tükör. Még < a szempillám is látszik benne! i — A csillár meg mint egy cseppkő! A lányok boldog újjongással cikáznak a könyvtárban. Ma­gam sem tudom., hová nézzek a sok szépséggel, gazdagsággal ' berendezett helyiségben. — Tessék nézni, mennyi könyv! 35 i ezer forint értékű! És ez mind a miénk! — kiált Juhász | Ilonka, a könyvtáros ...” . Valóban, nagyos szép lehet És van abban valami szív­derítő, hogy egy faluban ilyen könyvtár épül. Hogy jut rá * pénz. És abban is van valami szívderítő, hogy a fiatalok en- < nek úgy örülnek. Az övék! Birtokukba veszik. Mintha egy ( régen várt valamit kaptak volna meg. ^ De nemcsak a fiatalok: „Fejkendős, öreg néni jön be. — Maradj csak kedvesem — mondja a könyvtáros kis- 4 lánynak. — Csak körül akarok nézni. Kíváncsiságból. 1 Ilonka meséskönyvet csúsztat a néni szatyorjába. < — Tessék csak elvinni és átnézegetni. Ha tetszik, majd , adok másikat...” Mit terveznek az új épületekben? Biztos, hogy itt lesz a falu kulturális életének központja. ) „Megalakul a. Versbarátok Köre. Magnóra mondjuk a ver- { seket. hogy a kieitésen csiszolni tudtunk. Zenei esteket ren- \ rt0*i!y>k heseámohtnk. érdekes utazásokról, és ki tudia, mi mindent, csinálunk még! Hiszen annyi mindenhez van most mén lehetőségünk!” ‘ Hiszen annyi mindenhez van most már lehetőségünk. Igen. { És a miskolci asszony úgy vélte, hogy ebben az örömben i másoknak is osztozniuk kell. Ugyanaz a hajtóerő késztette őt i erre, ami a székesfehérvári munkást, hogy valamit kifogásol- ^ jón. Közhely, ha azt mondjuk: a közösségi szellem térhódí- tása, de valami szebb megfogalmazásban mégiscsak ilves- mire keli gondolnunk. Hasznos lenne, ha egvszer társadalmi ( jelenségekre érzékenyen reagáló, értő füllel, látó szemmel ( megáldott, hozzáértő, kiművelt emberek mélyebben elmerül- 4 nőnek az indívidum felolvadásának kérdésében. Érlelődő ren- ( dünk lassan ennek a kérdésnek jogosságát is megadja. Priska Tibor 1 ......... figyelni, fejhallgató segítsél vei, az adó, illetve a vevő j« zéseit. Gyakorolni, rendszer sen gyakorolni, másképp' nincs siker. Gubancsik Járt például naponta másfél, K* órát tölt „edzéssel”. Egyébká ,a fiatal versenyzőnek remén! flehet rá. hogy, ha az edző!* [borban is „jó formát mutat”, t magyar válogatott kenet tagi ^ként versenyezhet a közel! ^nemzetközi találkozón. Tő>! ^valamint a keretbe bejutó, > [ letve már bejutott verseny* inktő] mindenesetre jó szerel illést várunk, ami természetes« jazt eredményezi majd,' hői ^tovább nő az amatőr rádiód ^tekintélye, népszerűsége. 1 (csaja) í S’ A Magyar Rádió ) és Televízió X miskolci stúdiójának műsor i UBS méteres hullámhoeazoo la—is éráig) ^ Borsodi hangos újság. 1 Mérlegen: megyei szénbányád .tunk első féléve. [ Üzemi lapjaink írják... ! Pekker Zsuzsanna, a misk«' ‘Bartók Béla Zeneművészeti Sz* «Iskola művésztanára énekel, r Kulturális krónika. ) A hétvége megyei sportmüsd ^ Örökzöld dallamok. 1 — > } — FÉLELMES tűzvész ptd ytított szerdára virradó éjsza* ia tokiói öbölben. 1500 hód [rendkívül gyúlékony cellul^ fnitrát és 100 hordó olaj felr ?bant. A reggeli órákra si^ jriilt megfékezni a tüzet. A jj döntések szerint a. végső ileg 19 halott, 48 sebesült. ” [anyagi kár megközelíti 8 'egymillió dollárt. iiiiiiiiiiimiiiiiüimimiiiiiiiiiilll1 JRLlS 131 Huss! lekére w«r

Next

/
Thumbnails
Contents