Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-12 / 162. szám

Vasárnap, 19(54, július 12. ESBAKMAGYAROltSZÄG 9 társulat tt ‘"pllékcsatornákat, D _^lvattyütelep és i ^ holdról tudj. Ealhmdi tan Semmikép se akartam el- összegyűjteni a belvizeket. A Orozni Szepesi Andrásnak, a távlat: kizöldülő legelők, szán- tv'jskolci Földes Ferenc Gim- tóföldi kultúrák meghonosodá- ®azium III. osztályos tanuló- sa az eddig nehezen, vagy se- J^pak írói dicsőségét, hiszen hogyse hasznosítható terüle­tűidig őszintén örülünk an- ten. Ötezer tonna szén — terven felöl A Borsodi Szénbányászati Trösztnél nemrégiben értékel­ték az első félév széntermelési eredményeit. E szerint az első helyen a Bükkaljai Bányaüzem végzett 106,7 százalékos ered­ménnyel. Utána másodikként a Szuhavölgyi Bányaüzem, harmadikként pedig az Edelé- nyi Bányaüzem következik. A tröszt bányáinak első fél­évi tervteljesítése: 100,2 száza­lék. A tröszt így a tervezettnél körülbelül ötezer tonna szén­nel adott többet a népgazda­ságnak. Köszönet a Bioza-brigádnak A Szőke-brigád. Mennyi a teljesítmény? életéről. Megtekintik a mun- lősségérzetről és öntudatosság- kahelyeket, a 44 lakó-, és a 3 ról tanúskodó teljesítménye- ebédlősátrat, a konyhát, a zu- ik: a bodrogzúgi csatorna, hanyozókat. Mindenütt higi- amely minden nappal tovább énia, rend és tisztaság honol; nyújtózik, előretör, új terüle- igazán jogos a megelégedett- teket hódít meg, mint. ifjúsá- ség és az elismerés. (Az irigy- púnk alkotó ereje és tettre- ség is, ahogy ezeket a jó fel- készsége. építésű, napbarnította, vidám, v Sárközi Andor egészséges fiúkat nézzük; szó- Foto: Szabados György AZ ELMÚLT néhány hét alatt megváltozott a Tanácsház téri óvoda játszóudvara. Kis röplabdapálya, — az óvodások „felnőttségéhez” méretezett hálóval, — s számos más új szórakozás, új játék várja nap mint nap a háromtól hatéves játszani vágyó óvodásokat. S bizony előfordul, hogy este­felé, amikor megjelennek a szülők, ilyesféle választ kap­nak: — Miért jöttél ilyen korán anyukám, hiszen most lenne kedvem igazán játszani... — Az új szórakozás között a leg­kedveltebb: utazást, utcai for­galmat játszani az új, csodás, miniatűr mikrobusszal. Van Tapaszíaíalcserén Lengyelországban Az Özdi Kohászati Üzemek néhány szocialista brigádjának vezetője nemrégiben tapaszta­latcsere-látogatáson vett részt Lengyelországban. A hétnapos út során számos üzemet tekin­tettek meg, találkoztak az üzemek szocialista brigádjai­nak vezetőivel, és sok közös témáról beszélgettek. Az ózdi­ak hasznos tapasztalatokkal, szép élményekkel gazdagod­va tértek vissza. persze tolakodás, — uram bocsá’ — még veszekedés is; ki legyen a „vezető”, ki a ka­lauz, ki az utas. Mert nem mindegy az a még piciny szí­vek világában sem, ki mutat­hatja meg rátermettségét No meg minden „funkciónak” megvannak a maga bizonyos előnyei. A „vezető” rilégis csak vezető, a „kalauztól” is sok függ, az utas meg, — mint a felnőttek világában — „rek­lamálhat”. Mindenesetre: gyermekek és óvónők, az óvoda vezetői és a szülők gyermekeik meséígé- tése alapján e kedvenc játék­nak, a mikrobusznak örülnek leginkább. S ha ennek örül­nek, akkor a Miskolci Építő­ipari Vállalat asztalos brigád­jának, pontosabban: Binza Géza szocialista brigádjának munkáját, segítségét dicsérik, ismerik el. A Binza-brigád ajánlotta fel, hogy valamilyen formában örömet szerez édes apróságainknak. S ha már vállalták, óvónők és gyerme­kek természetesen komoly do­logra; játék-mikrobuszra sza­vaztak. ELKÉSZÜLT, működik, soha nem pihen, — talán még szer­vizre sincs ideje! — Köszönet érte a szülők, óvónénik, de elsősorban a kicsinyek nevé­ben Binza Gézának és brigád­jának .. j B. S. Mérnökök a vis ellen Ózd környékén a víz két­féleképpen is gondot okoz: egyrészt mert nincs, másrészt mert sok van belőle. Az ivó­vízben szegény vidéken ugyan­is a bányák nagy részében sok a víz. A tröszt vezetői nemrégiben elhatározták, hogy az új bá­nyák főle-vizét az eddiginél nagyobb intenzitással kell le­csapolni. A tervek szerint az igazgatóságon egy szakembe­rekből álló, úgynevezett „víz­telenítési csoportot” hoznak létre, hogy a bányák fölösleges vizét minél eredményesebben, szakszerűbben csapolják, le.­KÉT ÓRA HÁLALVES A tábori postaládánál. a főcsatorna építése be Ezt követően a elkészíti megépül mindezzel kenyér kell.. Jancsikám! Se­gíts, meghal olt!.. „ Papp János vájár összeszo­rította fogát A másik vájár, Balázs György, meg a brigád­vezető, Oroszi György szólni akartaik: „Jancsi vigyázz! Te is ott maradhatsz!...” De csak feszítették tovább az emelőt A rés tágult a bentrekedt ember teste fölött Csikó István meg­mozdíthatta jobb kezét. Ka­parni kezdte maga mellől a szenet. A rés még nagyobb lett és Papp János bepréselhette magát társa mellé. Próbálta megmozdítani, de a gerendák kegyetlenül ölelték Pistát A szén hullott. Az emberek agyában már kalapácsként dübörgött az óra- ketyegés. Az izmok túljutottak a fáradtság! holtponton. Fél­óra telt még el így. Aztán a karbidlámpák fénye mintha megnövekedett volna. A szén­folyosón hatalmasakra nyúl­tak az árnyak. Hordágyat vivő emberek árnyai... A fekete fal gyász-színe a ickete tat tompulti ^ emberek már nem is figyeltek rá. — A bal kar alsó csontja'el­törött .. , — hallatszott az ör­vös hangja Csikó István mel­lől. Az emberek mosolyogtak és fáradt kezükkel letörölték ar­cukról a fekete verejték-pata­kokat ... w Megtörtént: az ortrwwf bá- ntmüzem Elia I. aknájában, 1964. július 7-én. 16 óra 30 perctől IS óra 30 percig. Patt kaj> Anna •Igaz, hogy az „Apol-lak” és a „Dani csókol-lak" feliratú sátrak között, most serkent bajusza alatt azt mormolta va­laki, hogy jó-jó. könnyű ne­kik, hiszen kertészek« de a '\ «11S2S ^ • szénport és fekete patakocs­• káliban folyt le bőréről. Feke­te volt a föld is. amelyen moz­dulatlanul feküdt az ember, mert teste fölött sötét.geren­dák alkottak lapos, szűk káló­idét. Feket e szén tömeget tan­ítottak a gerendák. Elég egy i roppanás és a hatalmas súly az ,emberre zúdul... Az ember , moccanni próbált. Akaratát azonban megbénította a nya­kát. súroló gerenda, aztán egy • másik, mely testén át szinte az •állát támasztotta alá, egy har­• madik, egy negyedik és a töb- >bi. amely kezét, lábat fogta le. i A fekete a gyász színe. És az i ember körül fekete volt min­iden. olyan fekete, mint a ko­porsó. — Jancsikám! Meghalok!... 1 Hat ember kezdett beszélni •egyszerre: • — Dehogy halsz meg, Pista! > Pityukén!, mulatunk mi még ^együtt... Mondd csak öreg fiú, hol emeljünk jobban?... . A szavak vidáman akartak csendülni, az emberek mégis •érezték, hogy nem úgy hang­• zanak. Ügy tűnt, a szívdobba- ’nások hangosan verik a szavak • ritmusát. Csak Csikó Pista >meg ne hallja! I A hat ember testét is fekete ) verejték mosta, de ezt a verej- ^téket az izmok feszülése, a ^ munka préselte ki. Csikó íst- . vánon azonban a tehetetlen- ■ ség a döbbenet, a lázasain dol- ^ go zó agy indított verejték-pa- j takokat. „Nem. nem fogok maghalról Nyugalom!, önura­lom! Nem veszíthetem el jó­zanságomat! ...” Másfél órán át biztatta már magát És köz­ben: — Béla bátyám, jobbról emeljétek!.. Gyuri vigyázz, rád esik a szén! A szén apró darabokban hullott az emberekre. Kopo­gott. mint a jégeső. Fekete szörnyeteggé vált a fal. amely másfél órával ezelőtt még oly nyugodtan erjedte, hogy kifejtsék belőle a szekrény- ácsolatot — Ne húzzatok! Elszakad a lábam! Emberek jöttek, izgatottan és segítségre készen. „Fölösleges, hogy ennyien legyünk. Mindenki mást akar és csak zavarja a munkát.” — Lukács Béla, a bányamester ezt nem mondhatta meg a töb­bieknek. A segíteni akarókat nem szabad megbénítani! Emberek! anyagokért! Te szerszámokat hozz. te ge­rendát. te szólj az aknavezető­ségnek ... Hatan maradtak Csikó Ist­ván mellett. Hatan csatáztak a szénnel és az összeomlott geren­dáknál. Gondolatuk egy volt: — Pistát meg kell menteni! Pistát az asszonya és hat gye­reke várja otthon! Hogyan is történhetett? Ezen a részen már kitermeltük a szenet. Csi­kó Pista éppen a „máglyákat”, a szekrény ácsol a tokát bontotta ki az egyik csilléssel. Borisz Istvánnal. Eztán a biztosító berendezést kellett volna om- laszteni... Borisz azt mondja, hogy amikor meglazították az ácscúatot a főié «agy bal mé­ter hosszúságban beszakadt.. Futni kezdtek. Borisz Pista messzebb állt. hamarabb kiju­tott, Csikónak még vagy két lépése hiányzott... A geren­dák összedőltek, a szén zuho­gott, Csikó Pista a földre esett Amikor a marokkó-játék pál­cái összecsuklanak, egy pará­nyi hely mindig marad a pál­cák között. így történt most a súlyos fagerendákkal... A vá­gat három méter széles és a gerendák a falban úgy álltak meg. hogy a földtől csupán 30 —40 centi hézag maradt. Ez alatt fért el Csikó Pista. Sze­rencse a szerencsétlenségben. A gerendák a hatalmas széntö­meget is felfogták, ezért nem nyomódott össze az ember. De mozdulni már nem tud! A fa­oszlopok „beácsolták” fejét, nyakát, kezét, lábát, testét. Még jó. hogy levegőt kap és beszélgetni tudunk! Csak a ha­lába ne gondoljon!... Csak tudjunk óvatosan dolgozni az emelőkkel! Egy rossz mozdu­lat. egy roppanás a fában és már nincs is remény... Csak az idegei, bírják! Csikó István megszokta a ve­szélyt ügy mondják: a vájá­roknak acélidegeik vannak De az acél se bfr ki akármilyen feszítést. Csikó István másfél órán át parancsolt idegeinek. Másfél órán át irányította sa- iát mentését. Ekkor azonban a tudat alatt viharzó gondolatok egyre erőteljesebben foglalták el tudatát. — Az asszony nem tud sem­miről ... A gverekek sírni fog­nak ... Hat gyerek... Július van, a földeken aratnak az emberek .Li A gyerekeknek ha valaki friss beszámo- °Jávai, gyors tájékoztatójával gazdagítja lapunkban a betűk . h’odalmát, és képet vetít oi- ®sóink elé a bqrsodi táj szép- j-^röl, a borsodi emberek ér- v röiről. Szepesi barátunk le- ejet is szívesen közreadtuk °lna, de kedves sorainak vé- történetesen egybeesett a építőtábor meglátoga- : , savai, így ne vegye zokon, személyes benyomása- < Indáik biztosítottam az' elsöbb- . get. Könnyén tehettem, mi- x e* s szembesítéskor — Sze- : P®si András beszámolója és a . j^vetlen tapasztalatok egy­hetesekor kiderült, hogy ■ ,tentigaz híradásának megál­lítása. „A munka és a vi- jegyében zárult az el- s nyugodtan üdvözöl­niük szüleinket azzal, hogy j®2ünidőnek ezt a két hetét “^osan és jól töltjük ed.” * falóban, hasznosanT jjü Kilián György önkéntes -hági Építőtábor jókedvű, lg?hlmas lakód folytatjuk az aO-ben megkezdett fontos, Viw 6s numkát: a Bodrogzúg ^Jdelenítését. Az előző évek­ül és fél ezer köbméter tJ_det mozgattak meg s emel- áj ki, 10 kilométer bosszúsá­ig főcsatornát ástak. Az idei fePgram: 27 ezer köbméter 4.5 kilométer hosszú rész, Hát így tükrözik a számok ,a hasznos időtöltést.” Hadd fűzzük hozzá: kemény dadátokat oldanak meg a íúk; bizony nem hópelyhek- :el van dolguk, hanem nehéz, igyagos földdel, azt ássák, la- )á tolják, kubikolják. Szemnek is tetszetős, aho- njan dolgoznak és amit csi- íálnak, de ennél az esztétikai irömnél is • fontosabb a szalc- jmberek véleménye. — Alig-alig kell valamit tánuk igazítani. Nemcsak a negmozdított föld mennyisé- ;e meglepő, hanem a munka gazán kielégítő minősége is — közli véleményét VazseSán- lor, az Északmagyarországi /ízügyi Igazgatóság vezetője. A dicséret az első turnus !7(i fiatalját érinti, akik a 3orsod- és Pest megyei közép- skolákból jöttek a táborba, le különös erővel „hull azok- •a”, akik a 10—10 tagú brigú- iok közt kibontakozott vetél- cedésben az éh-e törték. Az ;lső értékelésnél még a Földes írimnázium 14. számú brigád- iának gyomrába vándorolt az Ízletes, kívánatos jutalom ;gy nagy torta, de azóta — le­in] ábbis így tartja a tábor közvéleménye — behozhatat- anul elfoglalta 'az elsőséget a látoraljaújhelyi Kertészeti rcchnikum Szőke hajós vezet- :e brigádja. versengő brigádok mind elis­merik a pompásan összeszo­kott szorgalmas és nagyon szerény újhelyi csoport ritka szép teljesítményét. Nem tu­dom, vajon az ő markukat is üti-e egy szép torta, esetleg az országos díjként kitűzött tv-készüléltre is várományo­sok —, annyi bizonyos, hogy a tábor vezetői a soronkövet- kező csoportoknak, a Hajdú­ból, Budapestről és Borsodból érkező, mintegy 1200 diáknak gyakran emlegetik majd a „Szőke fiúk” példáját és ki­magasló teljesítményét. * A munkából hazatérők szí­vesen fogadott kedves vendé­gekkel találkoznak: őr. Bod­nár Ferenccel, a mcffvei párt­bizottság eiső titkárával, dr. Papp la jóssal, a megyei ta­nács vb elnökével és Mónus Antallal, a KTS/5 Borsod me­grój bizottságának első titká­rával, A tábor narapesnoka Szabó Ferenc, középiskolai ta­nár tájékoztatja őket a tábor val nem Bolondság ib—1« • évesnek lenni!) * A látogatók itt is, ott is be­■ szélgetnek a fiatalokkal, akik i négy óra tájt elhelyezkednek ; az amfiteátrumban, a termé- ; szét kiképezte körszínházban, ■ és Bodnár elvtárs itt folytatja1 velük a beszélgetést, most • már egyszerre mindannyiük­• kai. Van miről, mert halom- í ba gyűlt a sok kérdés: a nem- : zetközi helyzetről s a hazai i fejlődésről, a dél-vietnami ál­■ lapotokról egészen addig, hogy „lehet-e kapitalista jóember?” Feszülten, nagy érdeltlődés­■ sei figyelik az őszinte válaszo­• kát, amelyeknél Sztanyisz­■ lavszkij égjük ismert tanítását • variálom fontos pedagógiai . elvként: a fiataloknak ugvnn ■ úgy kell politikáról, az élrt : dolgairól szólni, mint a fel­• nőiteknek — csak még jobban. Nemcsak kérdéseik komolv- i sága és megfontolása mondat­■ ja ezt velem, hanem á látottak • is: a munkaszeretetről, fele-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents