Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-29 / 176. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Szerdái 1964. júRtis ©. faágra Magyar Zsuzsa tanulni akar Magyar Zsuzsa tanulni akar. Eddig is ezt tette és ezután sem áll el szándékától. „Na­gyon nehéz körülmények kö­tött jutottam el oda, ahol va­gyok. Kettős könyvviteli ké­pesítést szereztem, most pedig a Sátoraljaújhelyi Kertészeti Technikum levelező tagozatán tanulok. Félévkor 4,3-es ered­ménnyel végeztem még, így, ilyen körülmények között is. És most azt mondja az elnök elvtárs, minek tanulok? Mi szükségem lesz rá? Mi közöm a technikumhoz? Ezt mondja. Hát nincs jogom hozzá? Min­denkinek van. Idős. meglett emberek tanulnak. Huszonegy éves létemre miért fordítsak hátat a tanulásnak? Én úgy szeretnék tovább tanulni.. Szükség volt keresetére Magyar Zsuzsa ösztönösen megérezte a tudás erejének hatalmát. Ki akar törni abból a sivár életből, amely anyjának jutott osztályrészéül ott, a tel­kibányai faluvég akkorka zsúpfedeles házában, amely egyetlen nagyobb szobában el­férne. Nagy Zsuzsa ki akar törni az elmaradottságból, sza­badulni akar attól a múlttól, amely fiatal kora ellenéibe is nyomasztólag kísérti, mert kí­sérti. Az iszákos mostohaapa emléke, a céltalan küzdelem, mindaz, ami akadályként me­red eléje az élet útján. Egy­szer már, bár jó tanuló volt, abba kellett hagynia a tanu­lást. Az általános iskola nyol­cadik osztályának csak a vizs­gájára ment el, év közben any­ja kérésére kimaradt. Szükség volt a keresetére, a nevelőapa minden fillért elivott. Most azonban nem enged. Felnőtt, önálló ember lett, van akarata. Akkor sem enged, ha értetlenséggel találkozik. ..Nem kérek sokat. Csak azt, járulja­nak hozzá, hogy a szerződésem leteltével elmehessek. Adják ki munkakönyvemet, hadd ren­dezzem a sorsomat, amíg nem késő.. Zsuzsa, ez a céltudatos kis­lány, miután elvégezte a ket­tős könyvviteli tanfolyamot, hét hónapig a gibárti termelő- szövetkezetben helyettesítette a könyvelőt. Májusban a telkibá­nyai szövetkezethez vették fel egy hónapi próbaidőre. Még a szerződés lejárta előtt többször is kérdezte az elnöktől, Ko­vács Ernőtől, mi lesz a további sorsa. Némi huza-vona után egy hónaopal megtoldottak a szerződést. De Zsuzsa ezt már nem írta alá. Részben azért, mert ugyanannyi fizetést akar­nak adni neki is, mint az ad­minisztrátornak (csak kilenc­ven forinttal kért többet), más­részt pedig bizonytalan volt, hogy marad-e végleg, vagy sem. A legfőbb ok azonban a tanulás volt. Időközben ugyan­is kedvező ajánlatot kapott. Az Ötszáz társadalmi esküvőt tartottak az idén Borsodban Borsod ' megyében szómba-; ton öt KlSZ-esküvőt tartót-’ tak, ezzel az idén rendezett társadalmi esküvők száma elérte az ötszázat. ; A tanácsok már mintegy 200 községben alakították meg a; társadalmi ünnepségek szer- j vezésével foglalkozó albizott- j Ságokat. Tevékenységük nyo-j mán már mostanáig csaknem: annyian rendezték a családi: ünnepséget társadalmi alapon,: mint tavaly egész esztendőben.: Különösen nagy népszerű-: ségnek örvendenek a társadal­mi ünnepélyek az ózdi járás­ban, ahol a KISZ-bizottságok és a nőtanácsok már több, mint másfélszáz esküvőt ren-; deztek az albizottságok közbe­jöttével. Bár a legtöbb község­ben még nincs házasságkötő terem, az anyakönyvi hivata­lokat a társadalmi szervek ünnepélyesen feldíszítik. Az ózdi bányavidéken a bányász zenekarok közreműködésével, máshol pedig magnetofonról közvetítenek díszzenét. Leg­több helyen a rokonokon kí­vül a munkatársak és a köz­ségi tanácsok .képviseletében is köszöntik az ifjú párt. A társadalmi bizottságok most ezt. az egyre terjedő tár­sadalmi ünnepségek körét szé­lesítik. Úgy tervezik, hogy az Idén az ezüst- és aranylako­dalmat tartó idős házaspárok jubileumára is társadalmi ün­nepséget szerveznek. ináncsi szövetkezet felajánlot­ta, hogy ha július 20-ig elfog­lalja helyét, alkalmazza. Zsu­zsának ez az ajánlat kapóra jött. A sátoraljaújhelyi tech­nikum encsi tagozata a kevés létszám miatt megszűnt, s most már Miskolcra kell be­járnia. Ináncs közelebb is van, a közlekedés is sokkal jobb, no és a véglegesítés is biztos ala­pot ad a tanuláshoz. Se itt, se ott Az idő múlik, a jelentkezési határidő lejárt és Magyar Zsu­zsa nem tudja, mi lesz vele. Most is dolgozik ugyan a tel­kibányai termelőszövetkezet­ben, de semmiféle jogi viszony­ban nem áll a munkaadóval. (!) Meghosszabbított szerződése már egy hónapja lejárt. A munkakönyvét hiába kérte. Azt mondták neki, ha elmegy, beírják, hogy önkényesen tá­vozott. Milyen alapon?! Azzal is ijesztgették, hogy fegyelmi úton bocsátják el. Milyen ala­pon?! — Mert csak amolyan, kö­zépszerű munkaerő — mondja az elnök elvtárs —, több hibát is vétett. Akkor pedig miért tartják vissza — törvénytelenül! Miért hagyják kétségek között? Mi­ért nem engedték el új munka­helyére. ahol alkalma lenne rá, hogy az életben tanulja meg azt, amihez az iskola csak alapot nyújtott. Miért igyekez­nek lebeszélni a technikumról? Vagy olyan sok mezőgazdasági szakemberünk van, ho®y luxus­nak tartjuk, ha egy fiatal pa­rasztlány tanulni akar? Magyar Zsuzsa nemcsak tanulni sze­retne, hanem feltörni arra a szintre, amely felé az új arcu­latú falu formálódik. Uj em­berré akar válni — és ehhez joga van! — Én elengedem, egyáltalán nem ragaszkodunk hozzá — mondja az elnök elvtárs és az agronómus —, ha a járás ad helyette valakit. A járási tanácsnak természe­tesen sok egyéb dolga is van. Bizonyára nem venné rossz né­ven, ha a termelőszövetkezetek vezetősége a gazdasági ügyeken kívül törődne egy kicsit az emberneveléssel is. Mert nem elriasztani kell a munkaerőket, hanem célszerűen formálni. Nem kétségek között hagyni, hanem megmondani nekik őszintén, jószándékkal. a véle­ményüket. Kovács Ernő elnök elvtársat nem olyan embernek ismerik a faluban, sem a járá-. si tanácsnál, aki rosszindulatú lenne. Erről szó sincs. Hanem a Munkatörvénykönywel égy kicsit jobban össze kell ismer­kednie. Mi lesz most Magyar Zsuzsá­val? Se kint, se bent; se a tel­kibányai, se az ináncsi szövet­kezethez nem tartozik. Értsék meg azt a kislányt, és segítse­nek rajta! Csala László AKADUJE! ■„Akadüje: huj. 11 huj... hajrá ... !” Hangzik minden reggel a boldog csatakiál-tás a Bükk festői vidékén, Erenyőben, a városi tanács napközis táborá­ban. Az erenyőí iskola udvara minden reggel megtelik gye­rekekkel. Boldog, önfeledt zsivajuk betölti a környéket, s már indulnak is a tábor fe­lé. A reggeli napsütésben éne­kelve teszik meg az utat, és észre sem veszik,, hogy már meg is érkeztek. Felvonásra vár a tábori zászló. Míg a pajtások éne­kelnek, lassan felkúszik a há- romszínú lobogó. Üdvözlés után terebélyes fák alatt, jó­ízűen fogyasztják el a tízórait, s azután övék a világ. Akadályverseny, társasjáté­kok. növénygyűjtés, a környék, megtekintése, s nem utolsó-' sorban tanulás köti le idejü­ket. Versenyeznek, ki tud job­ban olvasni, aztán babáikat öltöztetik, altatgatják. A ho­mokozóban készülnek a ho­mokbombák és a finom ho­moksütemények. Nevetgélnek, játszanak, s nagyon fontos témáról vitat­koznak: kinek hány babája van otthon, miért nem szere­ti a tökfőzeléket, ami ebédre lesz. Hamar elszalad a délelőtt. — Tanító néni! Mikor me­gyünk ebédelni? — Én még nem vagyok éhes. © “ Öntözzünk szakszerűen A nyárnak abba a szakaszá­ba értünk, amikor a növények vízigénye maximális. Ennek több oka van. Mindenekelőtt a forró, kánikulai időjárás, amikor a talaj nedvességtar­talmának elpárolgása sokkal gyorsabb, mint a hűvösebb hó­napokban. Ugyanakkor a növé­nyek már elérték fejlődésük maximumát, tömegükben alig- alig fejlődnek, viszont növelik, érlelik a termést. A növénynek ilyenkor kell a legtöbb táp­anyag és a lestöbb nedvesség. Éppen ezért kell most különös gondot fordítani az öntözésre. Kevés a szakmunkás Az öntözéssel, sajnos, még nincs minden -endben. Egy­részt: a termelőszövetkezetek még mindig aem rendelkeznek elegendő számú és megfelelően képzett, gyakorlott öntözési szakmunkásokkal. Emiatt az öntöző berendezések üzemel­tetése és kihasználása nem ki­elégítő és nem mindenütt szakszerű. Nézzünk néhány példát. Egyik ilyen példa, illetve gyakorlati tapasztalat, s ez eléggé általános, hogy nem mérik pontosan a helyi csapa­dékot, Például: az öntöző­munkások nem tudják ponto­san, hogy tíz, vagy tizenöt mil­liméter csapadék hullott-e ter- mészetes módon, s éppen ezért nem tudják azt sem, hogy a betelepített területen mennyi a vízszükséglet. Ez, természe­tesen. növényenként is válto­zik, de munkaszei*vezési és az öntözésre fordított kiadások szempontjából sem lehet kö­zömbös, hogy adott területen akárcsak tíz milliméterrel is több, vagy kevesebb vizet ada­golunk-e. Fontos ez a termés­hozam miatt is, hiszen a túlön- tözés sehr hasznos, de a szük­ségesnél kevesebb csapadék is károsan hat a hozamokra. Nagyon fontos tehát, hogy a természetes csapadékot helyi­leg is pontosan mérjük és a mesterséges vízadagot ahhoz igazítsuk. Ezzel az „apróság­gal”, mármint a helyi csanadék pontos mérésével, is jelentős összegeket takaríthatunk meg és fokozhatjuk a terméshoza­mokat. B technológiai követelmények betartásával A másik ilyen általános je­lenség, hogy a gépkezelők nem rendelkeznek nyomásmérővel (manométerrel), s emiatt nem tudják optimális pontossággal üzemeltetni a motorokat. . A de tetszik tudni, málnát is ad­nak: ebédre, és én azt „retten­tően” szeretem! Ha elérkezik az ebéd ideje, hagynak babát, homokot, me­séskönyvet, s a sok pajtás gyorsan sorakozik. Az. asztalnál mindenki egy véleményen van. Finom az ebéd, s még repetát is kérnek, mert már mindeniki elfelej­tette. hogy nem szeréti. Jól­lakottam térnek vissza a tá­borba, s egy órai csendes pi­henő után ismét játszanak, szórakoznak. A pajtások kis műsort állí­tottak ■ össze, s lázasan készül­nek az előadásra. Egy-egy raj már a zászló előtt ül türel­metlenül, s alig várja a sze­replőket. Pár perc múlva min­denki együtt van. A gyerekek figyelmesén hallgatják a ver­seket. a mókákat, s nagyokat nevetnek, mikor bemutatják a gyors fodrászversenyt. — Csengő hangon énekelnek és boldogan játszanak. Eey egészséges csatakiáltás fejezi be a kis műsort, melyen együtt nevettek, szórakoztak. A Nap már a látóhatár szé­léhez közelít, mikor bevonják a zászlót. Parancskihírdetés után jön a legjobb „játék”: — Mit érdemel az a bűnös, kinek elhagyott pulóvere van? Minden elhagyott holmi gazdát talál, s a pajtások sora egy élményekben gazdag nap után elindul haza. A tábor üresen marad, csend lesz. csak messziről hallani a pajtások énekét. Vida. Theodora Zrínyi Hona Leánygimná­zium KLSZ-tagja Ifi. vezető Pászforíárisziiya, mint divatcikk A mezőkövesdi Matyó Házi­ipari Szövetkezet egyetlen férfi tagja Nagy István, a népművé­szet mestere. Ma már egyedül a 62 éves mester foglalkozik a régi, híres matyó bőrmunkák készítésével. A régi szűcs-fa­míliából származó népművész maga tervezi és készíti azokat a bőrmunkákat, papucsokat, uzsonnatáskákat, amelyeket a régi technika szerint hímez ki matyó rózsákkal, az egykori cifraszűrökön alkalmazott mo­tívumokkal. Az idős mester megtanította feleségét és három lányát is a bérmunkák készítésére, a különleges hímzéstechnikára, és ők segítenek a munkák el­készítésénél. Készítményeivel nemcsak ha­zánkban, hanem külföldön is nagy sikert aratott. A papucso­kat és a vállra akasztható tás­kákat öt országba; többek kö­zött Ausztriába és Japánba is szállítják. Készítményeinek választékát most tovább bővítette. Pászto­rok és más „mezei emberek’’ által használt, úgynevezett ta­risznyát készített bőrből, s fe­hér, illetve fekete alapra hí­mezi piros, kék és zöld fonál­lal a, hagyományos szűcsös mintákat. A vállra akasztható, tetszetős új készítmény. minta­darabjai elkészültek, s igen nagy sikert arattak. — SOLTAU nyugatnémet városban egy orvos kinyitotta a rendelő ajtaját és kérte a következőt! Nagy volt a meg­lepetése, mikor a várószobá­ba egy tank lépett be. Az egyik vezető elveszítette ural­mát a motorja felett és besé­tált az orvosi rendelőbe. nmiiiimmmtniiiüitmiiimtiiuHiiiiiimiiiiiiiüimiimiiiiiiiiiiiiiiim! Apróságok Az újító részletesen, ma­gyarázza az általa kigondolt berendezés szerkezetét. Egy óra múlva az újítási felelős megkérdezi: — No és mire használható ez a berendezés? Tűnődés. — Erről még nem gondol­koztam ... » Egy 19 éves lány. barát­nőjéhez: — Emlékszem, húsz évvel ezelőtt.... , Abszolút memória. Krampácseknak van ön­kritikája. Az értekezleten őszintén megmondja: „ön. Füst kartárs, sosem teljesíti tervét, ön, Langyos kartárs, megbízhatatlan, ön. Égető kartárs, csak bekormolja az embert, ön és ön és ön .. Vagy ez .talán nem ön­kritika? * A két kooperáló gyár úgy él egymás mellett, mint a testvérek. Mint a rossz testvérek. • A diáktáborban: — No és milyen az ellátás, gyerekek? ■— Szalonna a köbön. De azért megesszük! És még mondja valaki, hogy a diákok nem szeretik a matematikát! » Többen az értekezleteken mindenképpen felszólalni akai-ók közül kidolgoztak és bevezettek egy újítást. Esze­rint nem kell minden ta­nácskozásra külön készülni­ük, csak el kell mondaniuk ezt a szöveget: „Kedves elvtársak,! A be­számoló szövegével teljes mértékben egyetértek. A be­számolót nagyon jelentősnek találom. Azt hiszem, az egész kollektíva egyetért velem abban, hogy így kell ezek­kel a kérdésekkel foglalkoz­nunk. Mert vannak ugyan eredményeink, de a ■ problé­máinkat is ki kell tárgyal­nunk. A szoros kapcsolat, ez a fontos, ezt kell szem előtt tartanunk. Éppen ezért he­lyeslem a beszámolót.” És ezt meg kell ismételni­ük legalább háromszor, mert ugye. akkor senki sem állít­hatja róluk, hogy nem elég aktívak? F. A. nyomás vagy kisebb, vagy na­gyobb az optimálisnál, s ez máris rontja az öntözés minő­ségét. Kisebb nyomással ugyanis csökken az öntözhető terület (romlik a berendezés kapacitásának kihasználása), nagyobb nyomással pedig ked­vezőtlenül alakul a szórófejek vízpox'lasztása. Mindkettő ká­ros jelenség. Szükséges tehát, hogy a gépkezelő használja a manóméiért, hogy műszerrel ellenőrizze a motor, működé­sét, mert csak így tudja bizto­sítani a megkívánt nyomás fo­lyamatosságát, ezzel összefüg­gésben az öntözés minőségét. Mert nem elég a vizet „ello­csolni” — az öntözésnek is vannak technológiai követel­ményei. Ezzel kapcsolatban jegyzem meg, hogy az Öntözést elég sok helyen fiatalok, fiatal szak­munkások irányítják, ami ön­magában nem baj. De ezek a fiatalok még hailamosak a fe- lületességi’e, a játékra, s csak azt nézik, hogy folyik-e a víz, Az imént említett technológiai követelmények ellen éppen Ők vétenek leggyakrabban. Fon­tos tehát, hogv ezeket a fiata­lokat, de általában az öntözés­sel foglalkozó munkásokat, il­letve az öntözés minőségét megfelelő szakember, x-endsze- J'resen ellenőrizze. Az öntözés — ugyanis elég költséges dolog, —s csak akkor hozza meg a ^maximális eredményeket, ha •-pontosan, szakszerűen végzik. § Megfelelő berendezést | a megfelelő helyre! s Sok helyen baj van az ön- Stöző berendezések telepítésével Eis. Az öntözendő táblákat -•ugyanis még csak nagyon ke- Evés helyen alakították ki eleve ■[■úgy, hogv, az megfeleljen a «szakszerű öntözés követelmé- Snyeinek. A MA—200-as típusú "berendezéssel, például, egy fő- Evezctékállásból 32 holdat lehet Eszakszerűen, optimálisan ön- Stözni. De gyakori, hogy az -ilyen berendezést kisebb táb- —lára telepítik, s máris csökken -a kihasználás, nő a költség. SjMás esetekben az optimálisnál Snagyobb táblára telepítenek. Saminek az a következménye. Ehogy a táblaszélek nem kao- Eiák meg a szükséges csapadé- Hkot. Hi Az itt felsoroltak általános •“jelenségek. Ezeken kívül van- Enak helyiek is. A lényeg az, shogy az öntözést nem elég -elvégezni,— be kell tartani j-a szakmai követelménye­iket is. — Mert csak a «szakszerű öntözés hozza meg Eaz optimális eredményeket. • Ez Epedig, nem lehet, közömbös, Emert az öntözés minősége -ugyanúgy befolyásolja a ter­— méshozamot, mint a költségek ^alakulását. A Borsod megyei Tanácsi Tervező Iroda közSése A július 14-i számunkban megjelent „Mindenkit ismer és mindenki ismeri” című cikkre a Borsod megyei Tanácsi Ter­vező Iroda az alábbi reflexiót juttatta el. „A szóban forgó cikkben a vizsolyi kultúrotthon széntáro­lónak tervhiányaira vonatkozó közlés szerepel. Tekintettel ar­ra, hogy a tervezést irodánk végezte, szükségesnek tartjuk tudomásra hozni, hogy a köz­zétett panasz és kifogás nyil­vánvaló tévedésen és tájéko­zatlanságon alapul — mivel azt a mellékelten egy példányban csatolt terv Is bizonyítja — még 1963. februárjában ké­szült tüzelőszer-raktárt is ma­gában foglaló melléképületro vonatkozó terv, és ezt 1963 március 17-én a vonatkozó tervdokumentáció részeként a vizsolyi községi tanács rendel­kezésére bocsátottuk. Borsod megyei Tanácsi Tervező Iroda Juhász László, igazgató 0J/ ido7a/*a$, Várható időjárás ma estig: nyugat felöl felhőátvonulások, néhány helyen záporeső, ziva­tar. Mérsékelt délnyugati, nyugati szél. A nappali fel- melegedés a Dunántúlon kis­sé mérséklődik. Várható leg­magasabb nappali hőmérsék­let nyugaton 23—27, keleten 2G—30 fok közölt. — A SZEGEDI Idegenforgal­mi Hivatalban elkészítették• a Szabadtéri Játékok első három játéknapjának mérlegét. Esze­rint 24-, 25- és 26-án az ország különböző vidékeiről jnínlcgy 24 ezren érkeztek Szegedre. •— AMERIKAI szakértők véleménye szerint a pókháló­ból készült cigarcttaszűrő száz százalékig hatástalanítja a do­hány káros hatóanyagait. Az új szűrőt nemrégiben egy baltimorcl tudományos kiállí­táson mutatták be. Az eljárás gyakorlati alkalmazása ter­mészetesén igen nagy akadá­lyokba ütközik, mert ehhez valóságos pókfarmokat kelle­ne létesíteni. A harmadik ötéves terv lakásépítési prog­ramja kapcsán előrelát­hatóan Győr, Miskolc, Szeged, Budapest észak­pesti része és Debrecen kap majd évi 3600 la­kást előállító nagy szovjet házgyárat. Instruktor a városból iuuatunuuuiunuHUüiiiumuuuüuumuüuumiunuuiiuuuHUiuu (szj) — Látják, emberek, így kell IzzaűjU!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents