Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-25 / 173. szám

Szombat, 1964. július 25. ————MM—I— ESZAKTVTAGTARORSZÄG 3 Madarász Lajos hagyatéka A fantázia és a tehetség je­le mindenütt. Még a szerszá­mok is gondos elrendezéssel pihennek a falon. Pontosan úgy mintha várnák, hogy gaz­dájuk felkeljen és használja őket. De a műhely szegényes ágya és pokróccal bélelt széke üres. Csak az ágy fölé helye­zett fényképeken, mosolyog Madarász Lajos bácsi. E mo­solyokon és rendkívül gazdag ós fecskendőbe felszippantott gyógyírok ideig-óráig éltették is Madarász Lajost. Az üres­sé váló kis gyógyszeres üve- gecskéket és tabletta tartókat sem dobta el, tréfából, vagy öngúnyból (talán inkább fan­táziagazdagság következtében) ízléses „csilingelő” lámpaer­nyőt készített a szemétre kár­hoztatott holmiból. Kezében minden arannyá változott. A Madarász néni tisztogatja a látványos, rolnit”. érdekes „vadászbúto- Foto: Szabados faluban széltében-hosszábar mesélik, főleg az idősebbek édesapja „bolond kocsijának’ históriáját. Mert az öreg ií nagyon ügyeskezű ember volt Egy alkalommal fogadott í falu legmódosabb gazdájával hogy ő is készít az automobil­hoz hasonló „önjáró szekeret’’. Két hektoliter bor volt a tét. Hónapokig faragott az öreg, amíg elkészült a különleges jármű, amelyik fantasztikus zörgéssel, csörömpöléssel, sa­ját magától végig ment a fő utcán. Egy arra haladó szeke­resgazda lova annyira meg­ijedt a „szörnyetegtől”, hogy ott, az út közepén utolérte a I Vezetésről - vezetőknek A munkaerí-gazdálkodás pszichológiája Raratlanul is arra a be­szélgetésre kellett gon­dolnunk, amely egyik végzete. Ekkor nevezték el idős Madarász Lajos „találmá­nyát” bolond kocsinak. — Férjem sokat akart ta­nulni. de sajnos nem volt módja hozzá — emlékezik vissza Madarász néni. — Egy­szer megkérdezte egyik sógo­rát: mitől lesz olyan szép sár­ga és fényes a kampósbot és a fatálca. Az öreg sógor azt válaszolta: áztass fiam rozs­dás szögeket vízben, majd an­nak a levétől sárga és fényes lesz a faragásod. Mondanom sem kell. megzöldültek a fa­ragott botok. Ekkor tudta meg a férjem: saját kárán tanul a buta. Madarász Lajos korántsem volt buta ember. Egv kis se- gitéssel. némi sugalmazással a legnagyobb népi fafaragó művészek soraiba léphetett volna. De ő mindig cs.ik ma­gányosan küszködött. Mindent saiát maga kísérletezett ki. Ősi ereiét egy kicsit szét is forgácsolta, mert mindenbe belekapott, órát javított, de­rékszíját készített, még a mo­torokhoz is értett. Élete utol­só esztendejében egy Panni robogóval nyarealászott' Búkk­al ián. Volt érzéke a mai élet dolgai iránt. Faragványai kö­zött ott találjuk népköztársa­ságunk címerét is. néhány szabályosan megalkotott és megszerkesztett ötágú csilla­got is. Mesterségét folytató utódot nem hagyott hátra. Bár elő­adásokat tartott Cserépfalun és a szomszédos községekben, de az érdeklődők között egv sem akadt, aki a nyomába lérjheteh volna. Lánya, veio és unokája még mindig nem értik pontosan, milyen rend- ln vi.il i ember volt Madarász Lajos. Fafnra eványai között azonos értékűnek tartják a nagy-nagy gonddal megalko­tott. ízléses munkákat a pil­lanatszülte giccsél. Hozzáértő, segítő kéz kellene ahhoz, hogy az értékes holmik elkülönül­jenek az értéktelenektől, és néhány nagyszerű holmi be­kerüljön a múzeumokba, a köz figyelme elé. Jobb sorsot ér­demelnének a kitömött állat­kák is. amelyek iskolák szer­táraiban többet mutatnának, mint a szegényes, gondozatlan .. h á zi m ú zeumba n. ” Máskülön­ben Madarász Tajos értékes hagyatéka elkallódhat, vagy spekuláns „műgyűjtőle” kéké­be kerülhet. Párkány László varsói gettó felkelésének egyik emlékműve, a csatorna!ejárr.i. Tsz-sza5ttmsij!iások találkozója Az országban elsőnek az en- csi járásban, a devecseri kas­télykertben rendezik meg augusztus végén a járás, tsz- szakmunkásainak találkozóját. A tapasztalatcsere jellegű ta­lálkozón Erdei Ferenc akadé­mikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára tart előadást. A meghívottak baráti eszmecserét tartanak és megtekintenek egy kultúrmű­sort is. Szolgáltatási tapasztalatcsere A közelmúltban Miskolcon a MÉSZÖV szolgáltatási tapasz­talatcserét tartott hét megye képviselőinek részvételével. Az értekezleten ismertették a Bor­sod megyei szolgáltatás ered­ményeit. Elmondották: a me­gye területén 16 önálló köl­csönzőbolt működik, s hogy a szövetkezeti boltok szolgáltatá­si feladatot is vállaltak, mely­nek eredményeként ma már minden nagyobb községben van kölcsönzés. **. Kopernikusz napórája Varsó óvárosában. nak ennél sokkal károsabb té­nyezők is. Az ilyen osztályon rendkívül alacsony a munka- intenzitás. Sokkal kevesebbet dolgoznak az emberek, mint másutt. Az is előfordulhat, hogy az itteni felesleg máshol munkaerőhiányt szül. Gyakori, hogy az ilyen „körülbástyázott” osztályon mindössze 60—70 százalékban használják ki a munkaidőt és a munkaerőt. Mégis, azt kell mondani: a fe­leslegesen kifizetett munkabér és az, hogy más területről von­tunk el munkaerőt, kisebb súlyt nyom a mérleg seroenyő- jében, mint azok a lélektani tényezők, amelyek ezzel pár­huzamosan jelentkeznek. Elöljáróban egv kérdés: ki veszi észre először a vállalat­nál, hopp egy osztályon lét­számfelesleg van? Az igazgató? Semmi esetre sem. Nem is az ő feladata! A f őosztál vvez'-tn. vagv az osztályvezető? ő már hama­rabb észreveszi, de a leghama­rabb azok a munkaerők, akik az osztályon dolgoznak. És ez nem jól G yakran tapasztalható, hogy az ilyen osztályo­kon a munkaerők egy részében kialakul az úgyneve­zett feleslegességi komplexum. Érdekes megfigyelni, hogyan alakul ki és miként fejlődik. A hivatalnoknak nvolc órát kell dolgoznia. Ebből négvet nagy kénvelmesen letud, a má­sik négy óra alatt viszont igyekszik valamivel foglalkoz­ni, hogy a főnök, vagy a mel­lette ülők észre ne vegyék: nincs semmi dolga. Tesz-vesz minden haszon, minden ered­mény nélkül. Ez már nem gazdasági kérdés, hanem mun­kalélektani probléma. A műn-, kaerő hosszú ideig megelégszik ezzel az „álcázással”, Igen ám* de ez még csak a feleslegességi érzés kifejlődésének első sza­kasza, A második sokkal rosz- szabb, Megérlelődik az osztá­lyon dolgozókban egyfajta bi­zonytalansági komplexum. Ar­ra gondolnak, jó. jó, rendben van, ez ment egy-két hónapig, de valaki előbb-utóbb észre­veszi, hogy sokan vagyunk, és akkor négy-öt embernek men­nie kell. És ez az érzés már meg is teremtette csiráját egy munkalélektani szempontból nagyon káros tényezőnek, a féltékenységnek. Mert milyen gondolatokat szül a féltékeny­ség? Először is azt: ha már va­lakinek menni kell, hát ne én menjek! Közismert, hogy az emberek nagy része • fél, de legalább is idegenkedik az új­tól. A féltékenység! érzés te­hát szinte tudat alatt kialakítja az osztályon, vagy a vállalaton belül is a rossz munka szellemet. A „kol­légák” elkezdik figyelni, mit csinál a másik, Egyik nagy­üzemben például — mint dr. Susánszki János elvtárs el­mondta — tudatosan létrehoz­tak egy olyan osztályt, ahol létszámtöbblet volt. És kísér­letképpen hagyták „fejlődni”, Közben megfigyeléseket végez­tek. Sokba került ez a kísérlet, mégis megérte, mert a kutatók olyan tapasztalatokra tettek szert, amelyeket később, tudo­mányosan elemezve, felhasz­nálhattak. A szóbanforgó osz­tályon rohamosan csökkentek a munkateljesítmények. Az emberek annyi mindennel vol­tak elfoglalva, olyan sok hely­re jártak egymásra panaszkod­ni, hogy szinte alig dolgoztak. Az első hibaforrás tehát az volt hogy kialakult a rossz munkaszellem. A másik — és ez is veszélyes —, éppen a létszámtöbblet fedezésére túl- bonyolílották, bürokratikussá tették a munkafolyamatokat. Ez abból adódott, ami többé- kevésbé szintén lélektani fo­lyamat hogy a munkaerő igyekszik magát hasznossá tenni, igyekszik munkát ke­resni. Valamifajta munkakört kialakít, adatokat kér be és ad tovább, felesleges művelete­ket épít be a vállalat szerve­zetébe. s ezek aztán végül is bonyolulttá teszik a folyama­tokat. S mindezt nem azért teszi, hogy a főnök előtt iga­zolja magát: munkájának szükségességét, hanem azért, hogy saját maga előtt is be­bizonyítsa személyének fon­tosságát, Hiszen nincs na­gyobb kín. mint huzamosabb időn keresztül olyan érzések­kel indulni hazafelé: én ezen a munkahelyen ma ismét fe­lesleges voltam. Ennyit a létszámtöbbletről, a munkahiányról. I 'a s ennek fordítottja, a 'j létszámhiány, a túlter­helés. Ez utóbbi szin­tén káros jelenség. Mégis munkahelyeken szívesebben hangsúlyozzák a létszámhi­ányt, mint a többletet. Az előbbi a vezető számára néha „önigazolásként” is szolgálhat. A létszámhiány lehet ter­mészetes, de lehet mestersé­ges is. Akkor szoktunk termé­szetes létszámhiányról beszél­ni. amikor a feladatok meg­növekedtek. a létszám viszont maradt. A mesterséges lét­számhiány olyan esetekben a leggyakoribb, amikor egy vál­lalatnál csökkentik a dolgo­zók számát. Igen ám. de nem a feladatot határozzák meg először, hanem a létszámot, Teszik ezt anélkül, hogy is­mernék. mit is kell az osz- tálvnok. vagy az üzemnek el­végeznie. Elméleti alap: majd csak lesz valahogy, ha nehe­zteli is, de megoldjuk a felada­tok A többiről aztán gondos­kodjék az osztályvezető vagy a főosztályvezető. Ez helytelen! Káros a létszámhiány a gaz­dasági kihatásokon kívül munkalélektani szempontból is. Lehet, hogy furcsán hang­zik. de fegyelmet romboló ha­tása van. Olyan osztályon, ahol létszámhiánnyal küzde­nek, örökös határidő túllépé­seit vannak. A negyedik, ötö­dik esetnél aztán megszokják a szidást, elfásulnak. Éliás ul- nak és nem törődnek azzal, hogy egy hetet késnek, vagy tíz napot. Később azután az is előfordul, hogy a valóban elkészíthető munkát sem csi­nálják meg. és a „kevesen va­gyunk” jelszóval olyan fogya­tékosságokat takargatnak, amit a meglévő létszámmal is meg kellett volna oldani. Dr. Susánszki János rend- kiből érdekes előadásához megyénk ipari vezetői közül többen is hozzászóltak. Vincze Géza igazgató elvtárs például elmondta, hogy hasonló jelen­ségeket lehetett tapasztalni náluk a bél-osztályon és az SZTK-csoportnál. S ennek megoldása bizony alapos elemző munkát. hozzáértő, tárgyilagos tevékenységet ieé- nvel. TJpovszki elvtárs a há- rom gyár összevonása után tapasztalt, hasonló esetekről beszélt. A munkaerő elosztását, a mun kaerők-gazdálko- dást. sajnos, helyen­ként még ma is csupán gazda­sági szempontból elemzik. Szó se róla. fontos ez! De legalább ilyen fontos a munkaerő-gaz­dálkodás pszichológiai elem­zése is. hiszen e két tényező, bái-mennyire is eltérők a sa­játosságaik. közös komplexu­mot, szilárd egységet alkot. Fodor Lászl Pantovits Agosfo- (FolytatjukJ hagyatékán kívül mit sem tudok a falu ezermesteréről. Amikor tavaly november­ben meghalt Cserépfalu me­gy eszerte ismert fafaragója, jegyzetfüzetemből törölni kel- "lett egy bejegyzést: megláto­gatni Madarász Lajost. Am a felgyülemlett kérdé­sek nem hagytak nyugton. Va­jon. mi törlénit a fürgekezű ^mindentudó” hagyatékával. Hova lettele kitömött állatkái, mi lett a sorsuk faluszerte is­mert fokosainak, hová kerül­tek díszes agancsai. , , * Madarász néni bevezet ben­nünket a kis ..múzeumba” és az aprócska dolgozószobába.. Szerszámok sokasága, vésőle, * árak. kalapácsok, reszelök. fo-J gók. fém- és facsiszoló koron- • gok, satuk sorakoznak egymás J mellett Egyszóval minden lát-« ható itt, ami csak az élettelen J fa „megszólaltatásához”- szüle-« séges. • — Szegény jó férjem min-, denbe életet vitt — mondja» Madarász néni. — Itt ült ezen J a karosszéken, fejét kezébe« temette, és órákon át töpren-J gett. Amikor aztán kitalálta ao szép mintákat. formákat. J azonnal hozzáfogott a faragás-a hoz. Ilyenkor megállás nélkül0 dolgozott. Sohasem ment a 0 nagyházba aludni, itt. a mű-» helyben érte az éjszaka, is. itt 2 tért nyugovóra. « Madarász Lajos népi fafara-” Ró hagyatékai között tallózva» önkéntelenül is arra gondol az“ ember: mennyi eredetiség, ősi,« örökölt képzelőerő szorult* ebbe az egyszerű parasztéin- „ berbe. aki mindenfajta elő-® képzettség nélkül, szakszerűen! !d tömte a mókust, a vad macs-* Icát, a nyestek a rókát, a sast:0 aki szarvasagancsból izlésesj széket, asztalt készített: aki, egy terebélyes asztalra felrak-0 ta a Bükk szikláit, állatvilá-! Kának egv részét és a szirtek® tövébe virágzó falvacskákat£ épített. televíziós antennái» házacskákkal. Játszott nagv-J bőgőn és klarinéton. régié Pénzeket és régi fegyvereket* gyűjtött. Az aprócska „házi-, műzeum” falán ott látható a® t.pengő boszorkánytánca” százezer és száz millió pengős® bankjegyek. A falon fogyva- £ rek és szarvasagancsból kő-» szült szinkagvűitörpénv. A fa-“ rágott asztalkákon díszkazet-« ták láthatók. A falon körbe-® körbe számos kitömött, állat:. Valóságos természetrajz! szer-® tár. ! Madarász néni meséli: az® Utóbbi években szívbetegség J e F.f?y f c megtöltő pvógvszert írtak félj számára az orvosok. Ezek a * gyógyító tabletták és injekei-® .borsodi nagyüzem kollégiumi ülésének szünetében hangzott \ el. Két gyáregységvezető vi­tatkozott. Nem teljesítették tér- vüket. „Nálam az a baj, hogy gyakran van munkahiány” — hajtogatta idegesen az egyik. A másik viszont azzal érvelt: túl­terhelték üzemét, olyan prog­ramot kapott, amit a jelenlegi gépparkkal és létszámmal egy­szerűen képtelenség teljesíteni ! Ez a két véglet, ha szabad így nevezni, dr. Susánszki Já­nos egyetemi docens előadásá­ban, később pedig a vitában is elég élesen kirajzolódott. An­kétünkön ugyanis meglehető­sen sok szó esett róla. milyen káros gazdasági és lélektani következményei lehetnek a munkahiánynak, vagy a túlter­helésnek. A gazdasági ténye­zőkről „matematikai nyelven” Jelég sokat hallani. így_ ezúttal elsősorban a munkaerőgazdál- kodás pszichológiai hatásával foglalkozunk. • Munkahiány! — közismert, sokat hangoztatott fogalom Két részre bontható. Az egyik az időszakos. Például hó ele­jén munkahiány van a minősé- Jgi ellenőrzési osztályon. Min­den tételt elszámoltak a hó vé- Jgén. Jóllehet, ennek oka első­sorban az ütemes munka hiá- ‘ nya. A másik pedig az olyan Jmurtkahiány, amelyet a lct- i számfelesleg okoz. | Mire gondolunk itt? Elsősor­ban arra, hogy egy osztályon ’elegendő lenne tíz adminiszt- - ratív doleozó, de tizenhatan ’vannak. S ez már baj! Nem lázért veszélyes, mert hat fin- i bér feleslegesen kap bért. Van-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents