Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-16 / 139. szám

Kedd, 1964. Sunnis 16. ESZÄKMAGYÄRORSZÄG Beszámoltunk lapunkban arról, hogy a Borsod me­gyei Tanács végrehajtó bi­zottsága Özűon ülésezett és a város fejlesztésének kér­déseit tárgyalta meg. A vb- iilésen elhangzottak tükré­ben mutatjuk be, hogy mit várhat ózd az elkövetkező esztendőkben. I. Amikor tizenöt esztendővel ezelőtt, a múlt x-endszer min­den nyomorúságát magánvi­selő három község összevoná­sából megalakult Ózd városa, igen szomoxú örökséget vett vállaira az akkor mintegy 24 800 lakosú település. Való­ban várossá fejlődésének útján el sem indulhatott még át­fogó. a jövő célkitűzéseit meg­határozó tei-vek alapján, mert la legégetőbb feladat az volt: felszámolni a még a kapitaliz­mus talaján keletkezett anta- gonisztikus ellentmondásokat. Ózdnak ma csaknem 40 ezer lakosa van. Amikoi' a város fejlesztésének lehetőségeit tár­gyaló, gondjainak megoldását egyengető vb-ülés előtt egy Autóbusszal körüljártuk a vá­rost, még a tárgvalás alapját képező írásos dokumentumok ismerete nélkül is elénkrajzo- lódtak azok Ja gondok, ame­lyeknek joggal várják megol­dását az ózdiak. De nemcsak gondokkal találkoztunk, lát­tuk a Béke telepi új városne­gyedet, a sok felépült és épülő, új létesítményt is, amire eddig már több mint félmilliárd fo­rintot költött az ország. Hogy; még több kellett volna? Vajon kinek a rovására? Be lehet-e hozni évtizedek elmaradottsá­gát máról-holnapfa s ugyan­! akkor lépést lehet-e tartani napjaink növekvő igényeivel? Hol alakuljon ki a városközpont í Érdemes megemlíteni a va­lóban várossá válás csupán egyetlen egy gondját, azt, hogy vajon hol alakuljon ki a városközpont. Mert ilyen egy­előre nincs. A kis, össze-vissza települt, nagyrészt rossz álla pótban lévő házak, girbe-gör be, keskeny utcák valóságos dzsungelében egyetlen megol­dás kínálkozik. Ott legyen a városközpont, ahol ma a ko­hászat törőműve dolgozik, ahol a hulladékelőkésZités, az anyagelökészítés, a bugajaví­tás folyik. Csupán ezeknek az üzemrészeknek kitelepítése mintegy 250 millió forintos be­ruházást igényel. És ha ösz- szegszeiúen kisebb, de hasonló gondot jelent Ózdon szinte minden új létesítés. Egy új létesítmény helyén négy-öt, gyalu'an több apxú, szanálásra váró kis épület is áll. Ezért született az a határozat, hogy az Országos Tervhivataltól ké­rik a nagyobbmérvű szanálás engedély ezósét. Minőségi munkát az építkezéseken! A lakáshiány az ózdiak egyik legégetőbb problémája. Ismeretes, a harmadik ötéves tervben Özd ismét kiemelt vá­ros lesz. A „kiemeltség” pedig többek között azt is jelenti, bogy a városban 1965—70 között 35-40 százalékkal kall növelni a megépítendő lakások számát. Igaz, hogy ennél is több la­kásra lenne szükség, mert a jelenleg nyilvántartott 1164 la­kásigény, a várható szanálások mellett többezer régi lakás igen rossz állapotban van. És ugyanakkor mintegy ezer, a gyárba 40—50 kilométerről be­járó munkás is Özdon szeret­ne lakni. A városi tanács és a kohászat feladata, hogy igaz­ságosan oldják majd meg a la­kások elosztását, nehogy az őslakosok hátrányt szenvedje­nek. Lépcsőzetesen kell meg­oldani a lakásproblémát. A rossz körülmények között élő „őslakosok” kapják meg az új otthonokat, a betelepülők elé­gedjenek meg egyelőre a fel­szabaduló régi lakásokkal. És ha már a lakásoknál tax-- tunk, meg kell említeni az ózdi új lakások problémáját. Nem kimondottan ózdi panasz, de a Béke-telepi városrész va­lóságos gyűjtőládája az épít­kezések különböző hiányossá­gainak. Nagyon helyes az az elhatározás, hogy a jövőben nem fogják tűrni az illetéke­sek a járulékos beruházások elmaradását, késését és sokkal jobb műszaki irányítást, mi­nőségi munkát fognak köve­telni az építőipartól. Ami a Béke telep elmaradt távfűtési berendezését illeti: 1965 őszére végre az is elkészül. Elsősorban a nagyarányú ózdi lakásépítkezésekkel függ össze a megyei tanács végre­hajtó bizottságának az a hatá­rozata, amely támogatja egy úgynevezett házgyár létesíté­sének tervét megyénkben a harmadik ötéves terv során. Köztudomású ugyanis, hogy a berentei gázszilikát épület- elemgyár közel sem oldja meg az elői'egyártás problémáját. A társadalmi munka H CÍM NÉLKÜL ogy egy községi tanácstitkárnak mi mindenhez kell • értenie, az nem is igaz! Nem könnyű mesterség. Időn­ként igen-igen fura helyzetekben is fel kell találnia magát, különben veszett a becsület! „Az? Hiszen még azt sem tudta, hogy..száll a megjegyzés, ha nem sikerül kivágnia magát Ha igen, akkor: „Az igen! Még azt is tudta, hogy...’! Pedig így már egészen más. De lássuk a medvét! Az encsi járás egyik községében a cigányok színdarabot •tanultak. Nem kértek segítséget ehhez senkitől, olyan „majd mi megmutatjuk” hangulatban készültek a bemutatóra. Jól is ment minden. A nagyszámú szei-epiőgárda pontosan járt a próbákra, és a tervezett időre ki is tűzték a bemutatót Azt is tudtára adták a tanácsnak, hogy a nyereséget a községfejlesz­tésre fordítják. Hogy alaposan megadják a módját, néhány meghívót is küldtek szét a falu fontosabb beosztásban lévő embereinek. Azok meg is jelentek az előadáson. Közöttük a titkár is. Mielőtt belépett volna a terembe, a x'endezők — természete­sen szintén cigányok voltak —, félrehívták egy rövid beszél­getésre. Először is, mint házigazdák, szeretettel köszöntötték a titkárt, amiért elfogadta a meghívásukat és megtiszteli őket jelenlétével. — Csak egy kis baj van — fejezték be a köszöntőt — elko­moruló arccal. — A baj ráér a végére is :— így a titkár —. Hanem mi is ennek a darabnak a címe? Merthogy többen is kérdezték, és én sem tudom... — Hiszen éppen ez az — felelték még jobban elkomorulva. I — Hogyhogy ez az? — csodálkozott el a titkár. — Ügy, hogy mi sem tudjuk.a címét.'És ez a baj! ; — Nem tudják? — Nem. A szerepkönyvnek valahol leszakadt az első lapja, amin a cím állt, elveszett — így enélkül tanultuk meg a da­rabot. — Akkor most milyen címmel jelentik be? — Éppen ezért hívtuk a titkár elvtársat! Mondja már meg a titkár elvtárs, hogy mi legyen a címe! — kérték nagy bi­zalommal. A titkár megvakarta a fejét. Üjabb pillanat, amikor vagy növeli a tekintélyét, vagy csökkenti. Dehát honnan tudná ő azt, hogy mi lenne a legjobb cím? És mit szólna a szerzője, egyáltalán ki ennek a szerzője, vagy mi ez? Címadás! Ki ihallott már ilyet a titkári funkciók között! — No, adják csak ide azt a szerepkönyvet! A fura kérelmezők egymási'a kacsintottak. Lesz itt mind- íjárt cím! A titkár félre vonult, hogy átfussa a könyvet. A faluban egyébként sem veszik túl komolyan a kezdés idő­pontját. Kis idő elteltével a titkár újra a rendezőkhöz lé­pett. — Nálunk történt — mondta. :— Márhogy mi történt nálunk, titkár elvtárs? — sereglet- !tek köréje. — Ez a címe a darabnak! — öntötte el hirtelen a méreg a titkárt, első irodalmi alkotásának meg nem értése miatt. — A cím! Az már más! — De hiszen nem nálunk történt? — jegyezte meg bátor­talanul valamelyik. — Csend! —1- torkolta le hirtelen a társa —. Amit a titkár elvtáx-s mond, az úgy van! — Meg aztán nálunk is éppen így megtörténhetett volna I— adta meg a magyarázatot a titkár. Éppen ezéi-t gondol­tam ... Mo, te nagy okos — így az előbbi csendre-intő. — Hát 1" te még ennyit sem tudsz? És itt ez a sok ember, és egyik sem tud ilyen kis címet sem kitalálni! Még ezért is az állami szervhez kell fordulnom! No. de most már legalább játszátok el becsületesen — verte hátba a többieket, és beza­varta őket a színpadra, Priska Tibor o szerepe " Azonban a városfejlesztés, «Özd szebb arculatának kiala- Jkítása érdekében igen sok, «úgynevezett apró munka vár a “lakosságra. A parkosítás, a ajátszóterek építése, sok eset- ® ben a tervezési munkák, ki- osebb patakrendezések, terep- " rendezések, egy-egy kisebb, ^kevésbé anyagigényes létesil- »mény gyorsabb elkészítése., az ®elkövetkező években a régen »óhajtott strand felépítése sok- ®ezer társadalmi munkaórát, de pfi város egy-egy lakójától csu- *pán néhány szabad délután afeláldozását várja. Bizonyára «nemcsak azok kémek majd "részt ebből a becsületbeli kö- etelességből, akik a közelmúlt­ában 5 kilométeres úthálózatot «segítettek rendbetenni, a pe- jj remkerületekben öt üzlethe- »lviséget hoztak rendbe s két «körzeti orvosi rendelőt építet- “tek, hanem azok is, akik ed- odig mindent készen vártak. e s Folytatjuk) (P. s.) öpítőitcLfii itiő-zaík nyomán új lakótelepek, ifjakat gerpárok iszonyatos szorítása váró iskolák falai emelked- alá. Megyénk építő és építőanyag nek a magasba. S miközben Dojcsák János. iparának dolgozói esztendőkön elvtárs, a megyei pártbizott­át a szabadban majális-szerű 'S? ság titkára — aki résztvett a vidám ünnepségek keretén be- — Mi két helyen ünnepiünk mélyépítők ünnepségén — ér­Vincze Géza elvtárs, a vállalat igazgatója, köszönti az ünnepelte két. lül ünnepelték a nagy hagyo­mányokkal, szép tradíciókkal bíró építők napját. S ha hóna­pokon át egy percnyi eső nem hullott — az biztos, hogy az építők napját elmosta egy- egy zivatar. Nos, a 14. építők napján nem így történt. Két alapvető változás volt. Az egyik: okulva a sok esős vasárnap kellemetlenségéből, a rendezöbizott.ság úgy döntött, hogy az idén ki-ki a saját há­zaiéi án és eresze alatt rendezi meg a maga ünnepségét, álta­lában zárt helyiségekben vagy ezek közelében. A másik: ez­úttal nem érkezett meg az építőnapi eső, pedig ha vala­ha, hát most nagy szükség lett volna rá. ma — mondta Karvajszki Ist­ván elvtárs. a Borsod megyei Mélyépítő Vállalat főmérnöke. Valóban így volt. A vállalat udvarán felállított színpadon szívbőljövő köszöntések, jókí­vánságok és kedves műsorszá­deklődéssel tanulmányozta a főmérnök asztalán lévő hatal­mas munka érdekes makettjét, külön elismeréssel beszélt azokról a munkásokról, akik iparáguk ünnepén is szerszá­mot fogtak, mert valameny­A Borsodi Állami Építőipari Vállalat kollektívája a Köpüs- völgyből átpártolt a belváros­ba. A nemrég átadott nagy szállóban és annak környékén ünnepeltek a rekkenő hőség­ben. Az ottlévő vidám jóked- vüek társaságában néhány órát eltöltött dr. Bodnár Fe­renc elvtárs, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Borsod me­gyei Bizottságának első titkára is. A rövid hivatalos ünnep­ség után — amelynek során Vincze Géza igazgató elvtárs méltatta a nap jelentőségét, majd megjutalmazta az épít­kezések legjobb dolgozóit — megyénk első titkára hossza­san elbeszélgetett a legidősze­rűbb építőipari problémákról egy-egy asztaltársaságnál, s közben az elismerés, a megbe­csülés hangján szólt azokról az erőfeszítésekről, amelyek A hallgatóság egy része. Foto: Sz. Gy. mok hangzottak el az ottlévők részére, miközben vagy négy­száz ember kemény munkával harcolt a Lenin Kohászati Mű­vek durvahengerművének re­konstrukciójánál azért, hogy órákkal vagy talán napokkal korábban kerülhessen a tüzes vas a fényesen csillogó hen­nyiük jól felfogott érdeke így kívánja. PULYKADÖGLESZTÖ me­leg volt már kora reggel is. Vártuk a városba közlekedő autóbuszt az egyik falu szé­lén. Előre féltünk. Annyi volt a bátyus asszony, hogy már ott, az út szélén, ahol volt térség, majd fellöktek bennünket. Mei’t ezek a bátyus asszonyok istentelenül tudnak tolakod­ni, lökdösődni. Végre befutott a busz. Sze­rencsére, még jócskán volt hely benne. Két férfi, egy kö­zépkorú és egy fiatal gyorsan fclugi’ott. ök voltak a legügye­sebbek. Azután nagy hozzáér­téssel és udvariassággal segít- kezni kezdtek. — Adja csak mamám azt a batyut. Adja, csak. adja. Egymás után szedték fel a batyukat. Az asszonyok meg hálálkodtak. — Jaj, hogy a jóisten áldja meg magukat... Jaj, hogy foglalják aranyba a kezüket... Jaj, de kedvesek, de aranyo­sak __ E gyik-másik csintalanul szellemeskedett is. — Jaj, hogy a legszebb me­nyecske csókolja meg. Áldja meg az isten azzal, amire leg­jobban vágyik... Ilyesmiket mondogattak, s közben megtelt a busz. Már indult is, mi pedig helyezked­tünk. A két férfi továbbra is szox-galmaskodott, rakosgatták A Yöröskcpű a batyukat, irányítgatlák az asszonynépet, amely ilyenkor ugyancsak meg tud keveredni. Látszott a férfiakon, hogy fa­luhelyen élnek, értik a falusi asszonyok nyelvét. Végre elhelyezkedett min­denki, úgy-ahogy kényelme­sen. Robogott a busz. Kétol­dalt búzaföldek, árpaföldek, krumpliföldek, kukoricaföldek maradtak el, csupa nagy táb­la. Az egyik asszony rákezdte. — Na, ez a közös kukoricá­ja ... Mondhatom, jól néz ki... Mikor lesz ebből kukorica? Karácsonyra. Vagy még akker- ra se... •— Ilyenek ezek — folytatta egy másik. — Csak vetik a nagy táblákat, de még az sem elég, meghagynak minden szá­lat. Nézze csak ángvomasz- szony, ez is milyen sűrű ... — Hát, mer’ a tőszám, hogy sok szál legyen ... Mindig ar­ról prédikálnak. Sok szál — sok cső... Hát akkor termel­jenek csalamádét.. Láttam, hogy a két férfi összenéz. Eleinte csak moso­lyogtak. De folytatódott a dis­kurzus ... — Azt mondják, van ott egy agronómus, egyszer láttam is, olyan yörösképű. y jNohai* az::‘Az akar meghagyni minden szálat. Béla sógorékat meg is büntettette az elnökkel, merthogy nagyon kiritkították a kukoricát __ E kkor az idősebb férfi arca már igazán vörös volt. Kezdtem sejteni, hogy valami itt nem stimmel. — Az, az... Az a hízottdisz- nóképű... Az olyan erőszakos. Én is hallottam, hogy nagyon szigorúskodik... A busz közben haladt, a be­széd kuszálódott, csepülték az agronómiát, ahogy csak tud­ták, s közben beértünk a vá­rosba. Az asszonynép szedelőz- ködni kezdett. Megint sipitoz- tak. Hívták a két férfit. — Jaj, kedvesem, hogy a jó­isten áldja meg... Segítsen már a leszállásnál is ... Irtó­zatosan nehéz ez a batyu .., Az idősebb férfi szeme szik­rázott. Atlépkedett a batyuken. A fiatal követte. Az ajtóból aztán az idősebb mérgesen visszaszólt: —_Én, maguknak? Hogyis­ne Majd a pokolba, ha oda m ennek, oda segítek . S EZZEL LEUGROTT a buszról. A fiatal szintén. De ekkor az egyik asszony ijedten így kiáltott: — Jaj, Róza.néném, miket beszéltünk itt össze .. Hiszen ez az a vörösképű agronómus... ¥em íj (—ű Az egyetemváros túloldalán, a Tapolca felé vezető út mel­lett szerény kis tábla jelezte, hogy itt ünnepük az ÉPFU dolgozói, arrébb pedig a Ce­mentipari Gépjavítósok a 14. építők napját — Mi nem félünk az esőtől — mondta mosolyogva Miklós igazgató 'elvtárs, amint elláto­gatott hozzájuk Jakó András elvtárs, az SZMT vezető tit­kára és Kovács Miklós elvtárs, a városi pártbizottság osztály­vezetője. S bizonyságául annak, hogy milyen jól választottak, végig vezette a vendégeket a kelle­mes hűvöst adó, nagylombú fák alatt, ahol a gépkocsizók és családtagjaik jó étvággyal fogyasztották az ízletes pör­költöt © Azok, akik vasárnap vidá­man, jókedvűen ünnepeltek, ma már a Kilián lakótelepen, Ózd újváros negyedében vagy a diósgyőri rekonstrukciónál gyürkőCTiek a tervek, az el­gondolások, a gondos progra­mok megvalósításán. Azért fáradoznak, hogy felülkere­kedjenek a sokasodó gondo­kon, problémákon. Sokfajta sajátossága volt a különböző helyeken megren­dezett ünnepségeknek. De volt egy közös vonásuk is: az ün­nepi köszöntőben és a fehér asztaloknál egyaránt több szó esett a holnap feladatairól, mint a koi-ábbi építőknapi ün­nepségeken. S ez így volt helyes M időszerű is. Paulo vita ÁgoesUm Napirenden : » Ózd gondjai a megoldás útján A harmadik ötéves tervben Ózd ismét „kiemelt“ város less Évtizedek elmaradását nem, lehet máról*holnapra, behozni Miben, segíthet a lakosság?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents