Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

Vasárnap, Í9S4. jfinfas 14. BSZAKMAGTARORSrAO — Leszaladnak az ötven mé­ter kötélért... Hol a. Boros ... Szóltam neki. Rögtön ,iön ... Meg van Zsófilca? __Vágót vi­g yenek. A kiliáni bérházerdő tövében, az egyik felvonulási épületben nagy dinamikával csattognak a szavak. Aztán csend lesz. A hang tulajdonosa — Uram Jó­zsef főépítésvezető — már a harmadik épületnél jár, vala­mit javasol, tanácsot ad. A geodéta, névszerint Popo- vics Komád este 0 óra tájban nak mindig mély tartalma van. Nemcsak remek ács, jó biágád- vezető, hanem érti — olyan kezdő technikusi szinten — a rajzokat is. A munka sürgős. Csinálni tinim Jőzseí — Ebben az évben — mond­ja Uram József — 737 lakást kell átadnunk. Egyik átadás a másikat éri... Egyébként ta­valy országos viszonylatban egyedül mi nem maradtunk le az építésben. És az idén is mindent elkövetünk. A főépítésvezetö az ötvenes évek elején került ide. Alikor a Kilián még. szántó, kukoricás volt, egyedül árválkodott a gimnázium. Azóta az építők irányításával — 3200 lakást — több mint 10 ezer ember ottho­nát —, iskolákat, üzleteket s,varázsoltak” ide. Az éven a nagy megbízatás lejár. De... •— Ninas megállás — mondja — jövőre a Szentpéteri-kapu- ban kezdünk meg több mint kétezer lakás építését. Igaz, Van sok baj, kínlódás. De min­dent felold az öröm. Mert mindig örömet okoz, ha egy- egy családnak sikerül otthont teremteni. Popovics Komád már halálos fáradságot érzett* s hazafelé készülődött,* ifj. Fülöp Sándor művezető kérése azonloan megállította. — Jelölje ki három oszlop- elem. helyét. Behozom. Popovicsot húzta az ágy, de erősebb volt a gondolat, hogy az egy-két óra ráadás sokat je­lenthet a blokksor építésében. Munkához látott. Fülöpék für­gén mozogtak a vasbetétekkel* hamar a helyére rakták. — Ejnye — mondja Popo­vics —, de csúnya így. Mennyi­vel szebb lenne, ha behoznák a negyediket is. — Jó — mondta a művezető* beszállították a negyedik ele­met. A geodétának így sem volt szép. Kijelölte az ötödik he­lyét. így sem' tetszett. A hato­dik után a művezető megmaka­csolta magát; sürgős, nagyon sürgős a rekonstrukció, de azért mindennek van határa. Másnap is szükség van a geo­détára. Nagynehezen hajnalban sikerült liazaküldeni. De más­nap reggel 7 órakor megint ott volf a blokksori gödörben. — A Popovics elvtárs — mondja Tóth Imre ácsbrigád- vezető — igen felelősségteljes. Egy centi tévedés sok és nagy . bajt okozhatna. De ő eddig — mint sole helyen — a diósgyőri rekonstrukción se tévedett. Tóth igen szavahihető ember. Olyan, aki keveset szól, de an­Ez egy kicsit jellemző is rá. Nem ismer lehetetlent. Csodál- nivaló energiával dolgozik. A domaházi cigánylány egész véletlenül lett építő. A faluban 1950-ben építkezést kezdtek. Arra jártában kíváncsian néze­gette. A művezető megszólítot­ta: — Látom lányom jó erős vagy. Nem jönnél ide dolgozni? Másnap munkába állt. A részleg levonult az ózdi Béke­telepre. így került a lány az ózdi főépítésvezetőségre. Haj­nal 4-kor kel, este 8-kor ér haza. A munkáját szereti. Meg­becsülik, hiszen háromszorosan kiváló dolgozó. — Bárcsak sok ilyen segéd­munkásom lenne — óhajtja Vass Emil. Jó véleménye van róla a brigádvezetőnek, Na- dabán Trajánnak is. És akiről Nadabánnak jó véleménye van, az nem lehet akárki. Nadabán pontos, lelkiismeretes, kiegyen­súlyozott ember. Magától és mástól egyaránt jó munkát, s fegyelmezettséget kíván. A lakása Járdánházán van, onnan jár az ózdi építkezésre. Hogy ne késsen, vásárolt egy Bervát, s azon közlekedik. — Az a brigádvezető — mondja —. aki nem tud ponto­san megérkezni, nem tud fe­gyelmet teremteni. Hogy most az ózdi. főépítés­vezetőségről ötvenedmagával miért dolgozik a Műszaki Egyetemnél? Ladányi „apróságok €$ Tóth Imre kell! — mondja olyan hangon* amelyben ki nem mondott rosszalás van, hogy lehet ilyet kérdezni is. Nadabán Trajón I Balfcras Julianna Az egyetemi építkezés má­sodik szintjén az egyik mun­kásnő — Balázs Julianna — hatalmas tehernek feszül neki. Vass Emil művezető a fejét csóválja. — Julia — figyelmezteti — olyan nagy terhet nem szabad emelni! — Sürgős a munka, őszre el kell vele készülni. Segítünk. Még egy-két hét, az itteni megbízatásuk véget ér és foly­tatják az ózdi városnegyed épí. tését, * Talán kis kommentár is kí­vánkozna ide. De nincs rá szükség. A hat és a sokezer építő tettéről szebben beszélnek az épülő művek, az iskolák, az üzletházak,' s a napfényes ott­honok. Csorba Barnabás Rajzok: Csabai Kálmán Egyrészről öröm, másrész­ről gond. hogy egyetlen szót, az „apróságok”-at idézőjelben kell emlegetni, ha Tiszala- dányról, még pontosabban, a tiszaladányi Magyar Róna-Ter- melőszövetkezetröl, annak eredményeiről, gondjairól be­szélgetünk. Beszélgetni vi­szont érdemes. Érdemes, mert a szerencsi járás égjük leg­eredményesebben gazdálkodó, leggjrorsabban fejlődő, mind a tervek valóraváltásában. mind a közösség erősítésében példa­mutató közös gazdaság a ladá- nyi Magyar Róna. Kedv és hozzáértés... Mindennek mozgatója, sür­getője természetesen két igen fontog követelmény, s feltétel jelenléte; égjük • a tsz-tagság, a tiszaladányiak földszeretete, termelési kedve, a másik; hoz­záértő szakemberek, elsősor­ban Sári Gjmla mezőgazdász személye, rátermettsége. Mind a község vezetői és lakossága, mind a járás vezetői, szakem­berei elismerik és hangoztat­ják. hogy — a jelenleg Zsám- békon tanuló tsz-elnök mel­lett — elsősorban a mezőgaz­dásznak köszönhető, hogy a Magyar Róna komoly hírnevet vívott ki magának a környező termelőszövetkezetek körében. Elegendő végigböngészni az éves tervet vagy csupán egyetlen, de igen fontos mun­kaperiódus. a közeledő • ara­tás, betakarítás terveit ahhoz, hogy kimotiidathassék; a iadá- nyi termelőszövetkezetben minden jóelőre elhatározott és igen alaposan megszervezett tettek következménye. Mindezek egyébként* —- a isz négyéves működését, s a négj'éves pozitívumokat figjre- lembe véve — természetesnek, s természetes „apróságnak” könyvelendők el Tis-zaladá- nyon. Azonban már előreveti árnyékát egy olyan gond. — s Tiszaiadéig esetében nevez­zük ezt is „apróságnak” —, amely az elkövetkezendő idő­ben komoly problémákat okozhat a Magyar Róna mun­kájában, fejlődésében. De ugyanakkor nem egjredá do­log, Megyénk számos közös gazdaságában találkozhatunk hasonló megítéléssel, jelen­séggel. Melyik a drágább... ? Bényei elvtárssal, a tiszala- dánjü községi tanács vb-elnö- kével beszélgettünk a tsz nagj’szerű munkájáról és a várható holnapról. S hadd idézzük Bényei elvtárs jogo­san következtetett aggályait; — Ma valóban, rendjén megy, helyén van minden a termelőszövetkezetben. Azon­ban az év végén letelik Sári Gyula mezőgazdász, — külön­ben. helybeli születésű, min­denki által becsült, szeretett fiatalember — kiküldetése, szerződése... Uj mezőgaz­dászra van szükség, Mert Sári G.yula továbbképzésre jelent­kezett. tanár szeretne lenni. Hiába, az elért siker, a holna­pi távlatok, lehetőségek, ő ta­nítani szeretne, egyetemen ta­nítani. S ehhez megvan a te­hetsége is, mi több; senki nem vethet gátat elképzelései­nek. terveinek. Hívták a já­ráshoz. a megj’-ei tanácshoz, nem vállalta a beosztást; mert ragaszkodik korábbi elképzelé­seihez. .. Elmegy és Id jön helyette? Mert a ladányiak többsége, annak ellenére, hogy igen értelmes, gazdálkodás­hoz értő emberek, olyan fur­csa véleményen van. hogy; nem hajlandók saját erőből fi­zetni egy hozzáértő szakem­ber megérdemelt munkadíját. íme, itt a probléma, ami sajnos nemcsak ladányi je­lenség. Az állam száznál több szakemberrel segítette az el­múlt években a termelőszö­vetkezetek erősítését, végered- ménj’ben a isz-tagság boldo­gulását. A kiküldetés, az álla­mi dotáció ideje azonban las­san lejár. A termelőszövetke­zetek jelentős többsége elis­meri. mennyit, mi mindent köszönhet az új agrotechniká­nak. a szervezett gazdálkodás­nak, meljmek úttör® éppen a mezőgazdászok voltak. Mégis* — még Tiszaladányon is — bőségesen akad olyan tsz-tag* aki bizony sajnál néhány ezef forint fizetést azoktól, akiknetf — több más tényező mellett természetesen — a fejlődést köszönheti. Ladányon Sári Gjmlának még ma sincs kije­lölt „utódja”. A járás, a köz­ség^ a terme! őszövetkezet ve­zetői. már három évvel ez- előtt javasolták; adjanak va­lamelyik , fiatalnak ösztöndí­jat. hogy legyen majd után­pótlás. S bizony leszavazták* mondván; a pénz, a pénz!! ..; Őszintén szólva, furcsa, viszi szás dolog ez. S kérdés; mi a drágább? Az-e, ha a tez-tag- ség úgyszólván filléreket ál­dozva biztosít magának: hoz­záértő mezőgazdászt, akinek sokat köszönhet, akinek mun­kája, tudása milliókat ér vagy az. ha sajnálja a filléreket és a hozzánemértés következté­ben esetleg milliókat fizet rá a termelésre, a gazdálkodásra? Barcsa Sándor Á kincset reit© Bódva-völgy ! 1 IV. . A Bódva folyó 70 kilométer hosszan kígyózik hazánkban — ezt az utat az cdclényi járás területén teszi meg. Árvíz idején 111 köbméter a víz mennyisége másodpercenként, amikor nagy a szárazság, ez a szám 1.9-te csökken. Alacso­nyabb vízállást nem mérhetnek, mert a Raltacai Víztáróból segítik a folyót. E tájolóban 5 millió köbméter vizet fognak fel — így mindenkor biztosítani tudják a járás ipartelepei­nek vízellátását. © SÄ „száraz" valóság — mondák nélkül ez a szám kerek 10 millióval növekedett. S ez csak a köz­ségi tanácsok összesített ered­ménye — a járásban döntő az ipar,' ahol a szakszervezetek külön s nem ins összeggel rendelkeznek. A Bódva kanyarog... Hol nekiiramodik, hol álló víznek tetszik, tükrén hamvas tavi- rózsát, is láttam. A legtöbb hcl.yen siet. Még nagy utat kell megtennie... Közel egy hetet időztem a Bódva-völgyben. Kerestem azokat a kincseket, amikről a nép mondáiban beszél. A nép­nek joga van a rejtőzködő kincsekhez. Azokhoz, amiket az ekék fordítanak ki a föld­ből, azokhoz is, amiket, a szendrői vár titkos alagútjai, kútiai rejtenek. De joga van más kincsek­hez is. Például: amivel egy táj, egy hosszú völgy több mint hatvan községe felemel­kedett húsz év alatt: a fel- emelkedés. a meggazdagodás lebetőséveihez. Az edelényi járásban 'Hifii­ben a kereskedelem 343 millió forintot forgalmazott. A kö­vetkező évben 355, — 1963­ban pedig 364 milliót költöttek el a Bódva-völgyiek boltjaik­ban, éttermeikben. Ruhára? Élelmiszerre? Könyvre? Min­denre! De azt statisztikailag lehetetlen kimutatni, hogy az igénj-esebbje Miskolcra vagy Pestre jár ruhát vásárolni, hogy a miskolci Fehérterem­ben és a Polóniában mit költ az az edelényi vagy szendrői fiatalember, aki menyasszo- njtaval a Nemzeti Színház előadására érkezett. S mind­ehhez még hozzátehetjük, hogy e járás kereskedelmi hálózata nemcsak elavult, szűk — a legrosszabb a me­gyében! Költekezés szempont­jából viszont a legjobbak közt emlegethetjük a Bódva- völgvjeket. Tehát megtaláltak már va­lamennyit abból az elrejtett kincsből a Bódva völgyében, amiről oly sokan beszélnek? Igen! Pe ... A kihasználatlan lehetősé­gekről példa: Ott van a Bódva vize. (A maevar szűzföldek után- a legtöbb lehetőség-et az öntözés rejti magában. — ba a mező- gazdaságról beszélünk.1 Ttt fő­ijük 70 kilométeres szakaszon. A tsz-ek. alig gazdálkodnak öntözéses területen. De ebben nem is hibásak. Hatvankét község, átlag alig ezer eml>er eev-egv telenülésen Kis szö­vetkezések. kis erőt jelente­nék. A Vízügyi Igazgatóság öntözéses berendezést kölcsö­nöz — egy órára 50,28 forintot kérnek (!), ha áll a gép — mégha nem is a tsz hibájából —, akkor pedig 17 forintot. Lehetetlen, hogj’' ezt, egyetlen tsz is kibírja fizetni. Mint ahogyan a szegénj-ebb s ki­sebb szövetkezetek nem képe­sek öntözőberendezést vásá­rolni. (Emiatt marad az el­fekvő öntözőberendezés to­vábbra is elfekvő, a víz pedig elfolyik...) Talán, ha össze­fognának a Bódva-völgyi szö­vetkezetek, azok, amelyek kö­zel fekszenek egymáshoz terü­letileg. A talaj meszezésére orszá­gosan sor került. De egy oljum járásban is, mint az edelényi, évi 600 holdat me- szesitenek. Ha megtízszerez­nék, még akkor is lassan ha­ladna ez a munka. Pedig sür­gető! Javítani kell a Bódva- völgyi földeket, ha azt akar­juk, hogy gazdagságot adjon. Hiszen ezen a vidéken első­sorban laza hordaléktalajt, középkötött agyagtalajt és erodált erdei talajt találni. Kiásatlan kincsek, haszon- talanságra ítélt lehetőségek. Bizonyára az idő a Bódva-víz és a földek jobb kihasználásá­nak kedvez. De látnunk kell, hogj- ezek a lehetőségek ma is itt vannak. Mert az idő solcmindenre megtanítja az embert. Mint ahogyan megtalálták a közösség, a társadalmi össze­fogás adta, lehetőséget is a Bődva-völgjdek. A kilencéves községfejlesztési rendszer 50 millió forintot eredményezett: a faluk gazdagodtak ezzel. Ez évben 8 milliót adnak össze a faluk, telepek népei. Társa­dalmi munkában pedig 15 mil­lió forintos értéket végeztek el az edelényi járás lakói. * Ha valaki közelebbről meg­ismerkedik a Bódva völgyé- vel, lépten -nyomon a nagy, s mozgalmas történelmi múltjá­val találkozik. A várak és a kastélyok a régmúlt időket idézik, a szenvedő, történelmi mozgásokkal terhes százado­kat. Az ezer évekről a kiásott régészeti leletek beszélnek. Idő­számításunk előtti emberek hagyták ránk kezük munká­ját. cserepek, csont-amulettek formájában. A bronzkoriak és a szkíták, s itt húzódtak meg a hunok ‘és az avarok utódai, miután birodalmuk széthul­lott, Bors vezér kabar törzse talált rájuk a honfoglalás után. * A lerombolt várakat feltár­juk. megpróbáljuk rekonstru­álni az egj’kori építész mun­káját, múzeumainkban féltve őrizzük a bronzkéseket, az el­fakult papiruszokat, — mert mindezek hirt adnak .őseink életéről: munkájukról, szenve­déseikről, szerelmükről. Miközben azon munkálko­dunk. amit majd mi hagyunk hátra utódainknak. Mert késői unokánk éppen úgy felkutatja majd. hogy ősei milyen ren­det. ipart, kultúrát teremtet­tek a maguk' korában, mint ma. S hogj- megtették-e mind­azt. amit a korszak reájuk bí­zott. arra az unokáink is kíváncsiak lesznek és követ­keztetnek ... Baráth Lajos (Vége.) Szloboda Mihály J 5 Egy fiatalember, Szloboda « Mihály, 250 tagú komplex-bri-, gád vezetője robban elő az< egyik munkahelyről. « — Hogy megy a tanulás? —« kérdezi a főépítésvezetö. * — Kicsit nehezen —- vallja s ke Szloboda. — Nincs jól meg-, alapozva . Apám elpusztult a * háborúban." Anyám ott maradt' az öf gyerekkel. Az elemiből* ki-ki kellett maradoznom, hogy j Begítsek anyámnak a minden- ^ napi falat előteremteseben., Ezt most érzem a technikum-« kan. Dupla erővel kell tanul-, hóin. ‘ Szloboda az ötvenes évek kö < Kepén került ide Rakamazról, | Először segédmunkásként kezd-, te, aztán félév múlva nekiállt« szakmát tanulni. A íopPl1*;sv‘:' < Zető — aki az első naptól kezd-1 Ve figyelte működését ha-( tnar felismerte a fiatalember-, ken rejlő rátermettséget, veze. ] tőkészséget, négy éve megbízta, a brigádvezetéssel. Es két eve hlár rá mert bízni 250 embei t. Szlobodában nem is csalód­tak a brigádtagok, és nem csa­lódott a főépítésvezető sem. «* rr --- - — — — — * Edelénj« járás. A megye Regjük legsűrűbben lakott te­il rülete. Hatvankét község so-, 11 rakozik egymás mellett, köze­lebb, távolabb egymáshoz. »Hatvanötezer ember él • a Ü Bódva-völgyben. Ennek a fele . ipari munkás. Földművelésből j 20—22 ezren ' élhetnek. Egy- j harmada ez a járás lakosainak. £ Majd húsz évvel ezelőtt a s hatvankettőből csali négy köz- i ségnek jutott világosság. Ma ■már minden községben van B, villany. Öt községben volt ■ járda és kultúrotthon — ma J ötven falu, telep lakéinak »nem kell rettegnie az őszi és Ja tavaszi esőzéstől, sártól — * járdát kaptak. Művelődési ott- •hon? Negyven községben van. e Elsőósztályú utak kötik össze * a falukat egymással. Az utak J.50 százalékát teljésen felűjí- ® lottók az Utóbbi időben. * Tanácsai önállóan gazdál- 0 kodnak. 1001-ben 29, a követ- skező években, sorrendben: 34. esn. — ez évben pedig 44 millió Jforintból. Míg 1961-ben 13 mii­éi li ót. költhettek szociális és .‘".kulturális célokra, ez évben.

Next

/
Thumbnails
Contents