Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-04 / 129. szám

Csütörtök, tim jönttw 4.

eSTAKTWAGTAROTtSZÄ«

A sárospataki Rákóczi várban

MTI-foto: Birgés Árpád felv.

„Nyugdíjba ment66 borsodi Réhe-akna

Ä Borsodi Szénbányászati Tröszt „legfiatalabb” bányaüzeme, a bükkaljai szénbányákhoz tartozó Béke-akna „nyugdíjba ment”. Kedden már csak az omlasztók dolgoztak a lejtösaknában.

Az aknát 1950-ben nyitották, s onnan eddig mintegy 80 ezer tonna szenet termeltek. Ezen a területen még jelentős szénvagyon maradt, azonban ezt a Béke-aknából nem tudták volna gazdaságosan lefejteni ezért hagytak fel a műveléssel. A távlati fejlesztési tervek szerint a szenet más

A kolifi- és gépipar 1980-ban

A kohó- és gépiparban a következő években a gyártási módszerek korszerűsítése és a termelékenység növelése kerül előtérbe, a létszám viszonylag kisebb mértékben növekszik. A termelés 1980-ban körülbelül 5,8-szerese lesz az I960-ásnák, ezen belül a híradástechnika tizenhatszorosára, a műszeripar tizennégyszeresére. a szerszámgépipar 11,8-szeresére növeli termelését, ugyanakkor a munkáslétszám csak 70 százalékkal emelkedik. Nagyobb lesz azonban a munkások szaktudása és több lesz a jól képzett műszaki szakember. A jelenlegi 40 százalék helyett 1980-ra már a munkásoknak kereken fele rendelkezik szakképzettséggel, a műszaki dolgozók száma pedig meghá- romszorozódi k.

Ez a háromszoros létszám azonban minőségileg annak többszörösét jelenti, mert pil- anatnyilag a műszakiaknak még csak 53 százaléka mérnök, vagy technikus, arányszámuk azonban 1980-ig 91—92 százalékra növekszik. A tervek szerint évente 9 ezer szakmunkást és 1350 mérnököt vesznek majd fel a kohó- és gépipari vállalatokhoz. így a mostani 38—39 helyett 1980- ra már minden 15—16 munkásra jut egy-egy mérnök.

Kié az utak szélén termett széna?

Országosam többezer vagon- nyi széna terem évről évre az utak széfén, árokpartokon, vasúti töltésoldalakon, illetve gátakon. A Földművelésügyi Minisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium., valamint a Vízügyi Főigazgatóság együttes utasítást adott ki, amely szerint ha. az említett területek jogos használói június FS-ig a termést nem takarítják le, az ország egész területén bárki; térítés nélkül lekaszálhatja és betakaríthatja az utak mentén, árokpartokon, töltésoldalakon és gátakon hagyott füvet.

műszaki megoldással termelik majd ki.

A Béke-aknában dolgozó mintegy száz bányászt a szomszédos sajószentpéteri Il-es aknába és a berentei bányába osztották be, ahol a termelés fokozásával pótolják a kieső szénmennyiséget.

A gazdaságos termelést segítő üzemi koncentráció szerint az idén befejezik a termelést a bánfalvi, valamint a baross- aknai bányaüzemben is. Mindkét bánya szénkészlete kimerülőben van. Helyettük a nagybarcai, valamint a lyukói bányaüzem Adriányi-szintjét fejlesztik fel a korszerű bányászkodás követelményeinek megfelelően. Mindkét üzemben nagyarányú elővájást végeznek az új munkahelyek előkészítésére.

Szakemberek tanácskozása

a miskolci vízellátásról

Száraz, meleg napok köszöntöttek ránk, kiadósabb esőzések nélkül, A strandolok, a vízi sportok kedvelői örülnek a szép időnek, de a víz szakemberei aggódva ülnek le tanácskozni: takarékoskodjunk, akadályozzuk meg a pocsékolást, mert szűkében vagyunk az ivóvíznek, és később még rosszabbá is válhat a helyzet.

Ezekről a kérdésekről volt szó június harmadikén is a miskolci városi tanácson, ahol a vízművek, » Köztisztasági Vállalat, a kertészet, az Ingatlankezelő Vállalat képviselői tanácskoztak Miskolc vízellátásának gondjairól. Mert gond a víz Miskolcon, és még nagyobb gonddá válhatik — hangsúlyozták a szakemberek —, ha nem vigyázunk mindannyian. Az elmúlt ősszel kevés csapadék hullott. Körülbelül csak a hatvan százaléka a szokásosnak. Most is száraz az idő. Tapolcáról mintegy 10 ezer köbméterrel kevesebb vizet kapunk, mint a mútt év ugyanezen időszakában.

Vigyázzunk hát mindannyian a vízre! Szívleljük meg a városi tanács végrehajtó bizottságának takarékosságra serkentő felhívását. Ne locsoljuk ivóvízzel a kerteket, hozassuk rendbe az esetleges rossz csapokat, kifolyókat. A locsoló autók is csak a legszükségesebb helyeken öntöznek, de nem ivóvízzel! Patakokból, tavakból töltik meg a tartályokat.

Takarékosan, okosan gazdálkodva bánjunk a vízzel! így elkerülhető minden nagyobb

baj.

A főosztályvezető nyilatkozata!

Fővárosi színvonalra emelik Borsod megye zöldség- és gyiimöEcsellátását

Jő termés várható — Nem lesz különbség a borsodi és a budapesti árak közt —

Kevés a szállítóeszköz

Lassan közeledik a nyár. Megkezdődött a tavaszi zöldség- és gyümölcs-szezon. A megye területén működő termelőszövetkezetek a rossz időjárás ellenére is jól felkészültek, a zöldség- és gyümölcs- termés biztató. A termelőszövetkezetekből és háztáji gazdaságokból származó zöldséget, gyümölcsöt a Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központja vásárolja fel, aztán az árut elosztja, értékesíti. A felvásárlás, az elosztás és az értékesítés igen fontos kereskedelmi ténykedés. Éppen ezért felkerestük a Szövetkezetek Megyei Értékesítési Központját, ahol Karaffa József, a felvásárlási főosztály vezetője válaszolt kérdéseinkre.

— Mennyi zöldség- és gyümölcs felvásárlására kötöttek szerződést az idén? Törtcntck-c változások a szerződéses termelésben?

Állandóan arra törekszünk, hogy a szerződéses termelés tökéletesedjék. Ezzel kettős célt kívánunk szolgálni: a termelőszövetkezetek termelési biztonságát, jövedelmének fokozását és a lakosság minél jobb ellátását. Az idén mintegy 200 termelőszövetkezettel kötöttünk szerződést. Az áru- mennyiséget megyénk lakossá-, ga kapja meg, s így a megyei szükséglet 85 százalékát fedezA gyógyszerellátás megyénkben ma

ni tudjuk. A hiányzó 15 százalékot, elsősorban korai primőráruként, más megyéktől kapjuk.

— A szerződéses termeltetés tökéletesítése céljából az idén új módszert alkalmazunk. Nem egy, hanem 3—5 évre kö- tühk termelési szerződéseket. Ez nem könnyű dolog. Ez a módszer egyelői-e csak ott alkalmazható, ahol a termelési profil már kialakult és a gazdálkodás stabil. Érdemes megjegyezni, hogy a Földművelésügyi Minisztérium elsősorban azoknak a termelőszövetkezeteknek biztosítja a beruházási hitelt, amelyek ilyen hosszúlejáratú termelési szerződést kötnek.

— Hogyan szervezték meg a termeltetést, a felvásárlást és az elosztást?

— Központunkban külön termeltetési osztály működik, ahol három mezőgazdasagi szakember dolgozik.

— A felvásárlást negyven személy végzi. Ezek az úgynevezett körzeti felvásárlók. Működik egy központi árudiszponáló részleg is. Ez mindig tudja, hol, mennyi és milyen áru van, s gondoskodik arról, hogy az árufeleslegeket mindig oda szállítsák, ahol áruhiány mutatkozik. így aztán már ott tartunk, hogy az áru jelentős része a termelőszövetkezetekből egyenesen a boltokba érkezik.

— A megye területén szezon idején több mint száz zöldség- és gyümölcsbolt működik. Ezenkívül adunk árut a fóld- művesszövetkezeti, a kiskereskedelmi boltoknak, az üzemi élelmezési vállalatoknak, a vendéglátóiparnak, a kórházaknak és a honvédségnek is.

— Az idén még nem volt vitánk a termelőszövetkezetekkel, s reméljük, nem is lesz, mert sikerült megteremteni a jó együttműködést. Ebben igen sSkat segítettek azok a téli tanfolyamok, amel> eken a termelőszövetkezeti brigádvezetők és a szakmunkások együtt tanultak a k?ÉK felvásárlóival. Általában sokkal fegyelmezettebb a termelés és a felvásárlás is. Ennek pedig elsősorban a megye lakossága látja hasznát.

— Az elmúlt években még problémák voltak az értékesítési árak körül. Borsodban mindig drágább volt a zöldség és gyümölcs, mint Budapesten. Mi a helyzet az árakkal most? Várható-e változás?

— Igen. Alig egy hete született meg az a rendelkezés, amely Borsod megye egész területét a fővárossal egyenlő rangra emeli. Vagyis: az idén már a budapesti és a borsodi kiskereskedelmi árak között nem lehet különbség.

— Ugyanez vonatkozik az áruellátásra is. Borsod ellátása egyenlő lesz a fővároséval. A jelentkező árumennyiségeket a lakosság arányában .* egyenlően osztják el.

— Eddig Borsodba drágábban szállítottak, mint Budapestre, ami emelte az értékesítési árakat. A már említett rendelkezés kötelezi a szállítókat, hogy a jövőben Borsodba is ugyanannyiért szállítsanak. mint Budapestre.

— Az áruellátás nagyban függ a szállítástól. Vannak-e szállítási problémák?

•— Sajnos, szállítási problémákkal számolhatunk. A TE- FU-nak nincs elegendő gépkocsija. Ezt velünk időben közölték. Mi azt kértük a TEFU vezetőitől, dolgozóitól, hogy legalább a meglévő gépkocsipark) üzemeltetéséről gondoskodja-i nak. Biztosítsák a hibák gyors kijavítását és a kapacitás teljes kihasználását. A zöldárut ugyanis vasúton nem szállíthatjuk, mert az körülményes és lassú.

— Ezenkívül kérjük a termelőszövetkezetek vezetőit, hogy ha csak tehetik, szállítsák be az általuk termelt árut saját járműveikkel. Az idén már biztosítani tudjuk nekik ugyanazt a szállítási díjazást, amit a TEFU kap. A baj csupán az, hogy amikor az árutömeg jelentkezik, a termelő- szövetkezeteknek is szükségük van minden szállítóeszközre, így aztán félő, hogy szállítási problémák lesznek.

— A vásárlók örök problémája: miért ad a maszek jobb, frissebb árut, mint az állami kereskedelem?

— Mert a maszek kistermelőktől vásárol. A kistermelő reggel korán szedi az árut és azonnal továbbadja. Ezzel szemben a termelőszövetkezetek mindig másodnapos árut adnak át a MÉK-nek. Ez még nem is lenne baj. Nagyobb baj az, hogy a termelőszövetkezetekben nincsenek árutároló színek. A leszedett árut süti a Nap, s így az már a termelő- szövetkezet földjén hervad, fonnyad. Éppen ezért lenne fontos a szakosítás is. Azok a termelőszövetkezetek, ahol a profil már kialakult, építenek árutárolókat is, ahol az áru friss marad.

— Ami ezzel kapcsolatban a MÉK-et illeti: mi intézkedtünk, hogy az elosztóba legkésőbb éjjel kettőig beérkezzék az áru, amit azonnal továbbítunk, s így' az reggel az üzletekbe kerül.— Mindent összevetve: igyekeztünk jól felkészülni. Bízunk benne, hogy Miskolc, illetve egész Borsod megye ellátása az idén sokkal jobb lesz, mint amilyen tavaly volt. Reméljük: az idén elérjük, legalábbis egészen megközelítjük a fővárosi színvonalat..

Szendrci József

hogy a társadalombiztosítási szervek komolyan ellenőrizzék a gyógyszerek felhasználását, másrészt társadalmi propagandával. felvilágosító munkával leszoktassuk az embereket a felesleges vásárlásról.

A gyógyszerészek száma nincs arányban a gyógyszervásárlás ilyen nagymérvű emelkedésével. 1951-ben 135, 1963- ban pedig 204 gyógyszerész volt megyénkben. Ez szinte elviselhetetlen terhet ró gyógyszerészeinkre. Legalább 20— 25-tel emelni kellene a létszámot, ez azonban nem Ids mértékben azon múlik, hogy' lakást biztosítsunk számukra. A magas bérű albérlet és az étkezés megoldatlansága nem hat vonzóan, ezért mennek el sokan. Ezért nem jelentkezik senki például a 11 meghirdetett állásra.

Mindezek alapján szükséges kidolgozni konkrét, perspektivikus tervet a gyógy’szertárak építésére, az építkezéshez szükséges anyagi fonások felkutatására, továbbá javaslatokat kell kidolgozni a gyógyszerészek és az asszisztensek támogatására.

Máté Iván

tos, mert az elkövetkező időben teljesen új épületet kell létesíteni Bodrogkeresztúron, Erdőbényén, Nyékládházán, Harsányban, Homrogdon. Fel- sözsolcán, Mádon, Nemesbik- ken, Tarcalban, Taktahar- kányban, Ároktőn, Cigándon, Göncön, Hámorban, Mezőkeresztesen, Sátoraljaújhelyen és Szentistvánban. Üdvös lenne, ha ezeket kellő gonddal készítenék el a vállalatok.

A gyógyszerfogyasztás emelkedését bizonyítja, hogy annak 1951-es 22 millió forintos értéke 1963-ra már 122 millióra emelkedett. Ez örvendetesen mutatja, mennyire növekszik a társadalombiztosítás szocializmust építő hazánkban, de mutatja azt is. hogy egyre jobban érezhető annak a gyógyszerpazarlásnak hatása, amely a gyógyszerek olcsó ára és • könnyű hozzáférhetősége következtében állt elő. Ebben hibás az a beteg, aki ragaszkodik olyan gyógyszerhez is, amire az orvos szerint nincs < szüksége, valamint hibás az : az orvos, aki a zaklatástól félve. a kényelmesebb megoldást választja: felírja, amit a beteg kér, és ahányszor csak

í Cf£±es lfltvnn OCtXTrsÁctr¥

lényi, a miskolci, vagy az ózdi, 9200, 8800. illetve 9900 lakosra jut egy. Még Miskolcon is csak 7800 lakosra jut. egy gyógyszertár, pedig itt van a legtöbb.

Ami a gyógyszertárak állagát illeti: a rossz, de még felújítható, s a már felújításra sem érdemes épületek az ösz- szes épület 46 százalékát teszik ki, A tervek szerint 1980- ig mintegy 25 új készülne el. A kérdés: elég lesz-e ennyi, hiszen 1980-ig a még felújíthatok, tehát nem valami jó állapotban lévők is erősen megrongálódnak.

Nagy hiba. hogy a felújítások üteme igen lassú, és a munka minősége sem valami jó. Ezzel kapcsolatban felmerül az a gondolat, hogy a rosz- szul elkészítettekért ne csak az érdekelt vállalatot sújtsák kötbérrel, hanem azt is, a,ki személy szerint felelős. A vállalat megkötbérezése ugyanis csak annyit jelent, hogy állami zsebből állami zsebbe vándorol a pénz. ám a felelős személy megbírságolása gondolkodóba ejtené azt is, aki eddig a vállalati büntetést félvállról vette.

Ez a szigorúság azért is fanBorsod megye gyógyszerei látásának és gyógyszerészet* nek helyzetéről tárgyalt leg Utóbb a megyei tanács végre hajtó bizottsága. . A társada lombiztositás kiszélesedése, minden ember egészségére Való gondoskodás szociálist, elvének gyakorlati megvalósu lása a gyógyszertárak száma nak állandó növelését tess Szükségessé az egész ország ban. így megyénkben is. A adatok szerint az 1950. évi 9 gyógyszertárral szemben m már 96-tal dicsekedhetünk. U gyógyszertárak létesültek At lón, Sajóbábonyban, Berentéi

Kazincbarcika-U jvárosban, Özdon és Tiszaszederkénybei A hálózat egyenletesebb, el osztása céljából Miskolcra Izsófalvára, Sátoraljaújhelyre ’Nyékládházára, Tokajból Ti szapalkonyára helyeztek i gyógyszertárat.

Ezek az adatok kétséggel« inul eredményt mutatnak, ái a nehézségeket sem szabad e kendőzni. Az ugyanis a helj zet, hogy országos átlagba 7200 lakosra jut egy gyógj szertár, megyénkben viszor 7750-re. Ezen belül még egy< nőtlenebb a kép, mert olya nagy járásokban, mint az ed<