Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-23 / 145. szám

2 ES2AKMAGYARÖRSZÄG Kedd, 1964. június 23. Parádézó lovagkeresztesek Hruscsov megérkezett Stockholmba — Sukarno és Mikojan beszéde — Tito­Dej találkozó — Magyar pártmunkásküldöttség Csehszlovákiában — A hol' land külügyminiszter a Szovjetunióba utazik Hruscsov Efiogésm oMie Minden félreértés elkerülése céljából előre kell bocsáta­nunk, hogy Hitler lovagkeresz­teseiről van szó. Arról továb­bá. hogy a minden SS-ek Führerje elsősorban kipróbált híveinek adta elégedettsége ki­fejezéseként a lovagkeresztet. Jól hajtotta végre a Führer elgondolásait? Lovagkeresztet kapott. Még jobban hajtotta végre? Megkapta a lovagkeresztet a koszorúval. Túllicitálta azt? Megkapta a lovagkeresztet a koszorúval és a kardokkal, Hitler azt adta. ami a lényé­ből fakadt és ami megfelelt az „érdemek”-nek. A válogatott lovagkeresztesek — Hitler extrái — nem az emberi hala­dás, hanem az emberi gonosz­ság „hősei”. És lám, 1964-ben m.égis akadt olyan nyugatnémet vá­ros, Wesel, Nordhcin-Westfa- lenban, amelynek hivatalos vezetősége éppen Hitler extráit glorifikálja. Az történt, hogy a ,.Lovag­keresztesek Szövetsége” elne­vezésű neofasiszta, szervezet tagjait bankettre hívták meg. Az ünnepélyes fogadáson a lehető legnagyobb reverendá­val vették körül ezeket az urakat, és was gut und teuer — elhalmozták őket minden jóval. Miért ez a megkülönbözte­tett tisztelet? Nem ismerik Wesel város urai az általuk oly forrón ünnepelt „hősök” viselt dolgait? Vagy talán azért tisztelik meg őket. mert fasiszta múltjukat dédelgetik? Avagy azt az égi szerencsét, hogy ezek a javíthatatlanok megúszták a törvényes felelös- ségrevonást? Mit ünnepelnek és miért? A banketten magasra emel­ték a. hatalmas söröskrigliket és lefújták róluk a vastag püs­pökgallérokat: ez így ildomos. És beszédeket mondtak . a „német egység” jegyében. A képünkön is önmagukat „jól reprezentáló” masírozok egy- töl-egyig hívei a Bundeswehr atomf elf egy vérzésének és a „német egységnek”. Legéde­sebb éjszakáikon arról álmod­nak, hogy a '■ „német egység” szolgálatában — újabb lovag­keresztet kannak: lombokkal és kardokkal, sőt Führerrel. Nem nehéz elkénzelni, miféle „német egységet” teremtené­nek meg ezek az urak! Olyan viruló lenne az ő „egységes” Németországuk, akár egy végtelen, kimondha­tatlanul csöndes, abszolút békés — temető.. ..................1..................... N yikita Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke hétfőn délben megérke­zett skandináv körútja máso­dik állomására, Svédország fővárosába. Stockholmba. Kruscsovot útjára elkísérte fe­lesége, Nyina Petrovna, csa­ládjának több tagja, továbbá Gromiko külügyminiszter és más hivatalos személyiségek. Svéd felségvizeken Amikor a szovjet kormány­fő hajója, a Baskiria az alma- grundeti világítótoronynál a svéd felségvizekre érkezett, a svéd hadiflotta két torpedó­naszádja csatlakozott hozzá díszkíséretül. A Baskiria közvetlenül Stockholm központjában, a Skeppsholmen-sziget előtt ve­tett horgonyt. A szovjet kor­mányfő itt átszállt egy svéd torpedónaszádra, s ezen érke­zett a szigethez. Amikor a szovjet kor­mányfő partraszállt, az ősi kastellholmenj erődből négy ágyú 11 díszössztüzet adott le tiszteletére. Hruscsovot Tage Erlander svéd miniszterelnök köszön­tötte. Majd bemutatta neki a fogadására megjelenteket, a kormány tagjait, köztük Nils­son külügyminiszteri:. Hrus­csov feleségét, Nyina Petrov- nát Aina Erlander asszony, a miniszterelnök felesége kö­szöntötte. Felhangzott a két ország himnusza, majd a ten- gerész-díszőrség üdvözölte a magasrangú vendéget. A foga­dásra egybesereglett stockhol­miak szeretettel köszöntötték a svéd fővárosban a szovjet kor­mányfőt. Erlander üdrNö beszéde Ezután Erlander miniszter- elnök mondott rövid üdvözlő beszédet. Arról beszélt, hogy Svédor­szág és a Szovjetunió különbö­ző társadalmi, ideológiai és po­litikai rendszerben él. Ön azonban — húzta alá a svéd miniszterelnök —, nem egyszer hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió külpolitiká­jának alapelve a különbö­ző társadalmi rendszerű országok békés együttélé­se. Erlander hangsúlyozta: a Szovjetunió és Svédország negyven év óta áll egymással hivatalos kapcsolatban és ez alatt az idő alatt' valóban jó­szomszédi kapcsolatok fejlőd­tek ki a két ország között. — Hisszük, hogy országaink kapcsolata még szélesebbkörű lesz, mindkét nép javára, a kölcsönös megértés javára — jelentette ki Erlander. Hruscsov válasza Hruscsov elvtárs válaszában hangsúlyozta: örömmel érke­zett Svédországba, a dániai lá­togatás befejeztével. . — Már majdnem skandináv. nak érezzük magunkat — mon­dotta tréfásan, majd kijelen­tette: baráti és jószomszédi küldetésben érkezett svéd földre. Hangsúlyozta, hogy be­szélgetést kíván folytatni a svéd kormányfővel a két or­szág kapcsolatát érintő kérdé­sekről. Ezeket a, kapcsolatokat a jószomszédi viszony jelle­mezte az elmúlt időszakban. A szovjet kormányfő megelégedéssel állapította meg, hogy a nemzetközi politika terén számos kér­désben — azokban, ame­lyek az emberiség béké­jét és biztonságát érintik — a két ország álláspont­ja hasonló, sőt gyakran ugyanaz. Befejezésül tolmácsolta a svéd népnek és kormányának a szovjet nép és a Szovjet­unió kormányának. baráti üd­vözletét. Délben a szovjet kor­mányfőt fogadta VI. Gusz­táv Adolf svéd király. A mintegy negyedórás beszél- getég után a király villásreg­gelin látta vendégül Hruscso­vot és kíséretének tagjait: Ez alkalommal Hruscsov pohár­köszöntőt mondott, a királyra és a svéd népre. Gusztáv Adolf is felköszöntötte a vendéget. A királyi’ kastélyból Hrus­csov a miniszterelnökségre in­dult és ott hivatalos látoga­tást tett Tage Erlander svéd miniszterelnöknél. Nyina Hruscsovát Aina Ér­Június-22-én Temesvár kö­zelében Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnöke, a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­ségének főtitkára találkozott Gheorghe Gheorghiu-Dej-zsel, a Román Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnökével, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával. lander asszony, a svéd minisz­terelnök felesége látta vendé­gül. ß bél miniszterelnök megbeszélése A tervezett negyedóra he­lyett háromnegyed, óra hosszat tartott Hruscsov és Erlander svéd miniszterelnök első meg­beszélése, amelyet a miniszter- elnökség helyiségében tartot­tak. Nemhivatalos közlés sze­rint elsősorban gazdasági kér­désekről volt szó, s a többi között szóba kerültek azok a szállítások is, amelyeket svéd gyárak eszközölnek a szovjet papíripar számára, A két miniszterelnök röviden ismertette országa gazdasági fejlődésének adatait, s beszél­tek a svéd—szovjet gazdasági kapcsolatokról is. Csehszlovákja Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak meghívására dr. Dimény Imrének, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága póttagjának, a Központi letartóztatták Norbert Burgert, a város egyetemének egykori docensét, a dél-tiroli terroris­ták egyik vezetőjét. Burgert évek óta bujkál és időnként feltűnést keltő sajtó nyilatko­zatokban jelentette ki: része volt valamennyi fontos dél-ti­roli terrorakcióban. Miután Ez alkalommal megvizsgál­ták a két ország kapcsolatából eredő közös érdekű problémá­kat, valamint a nemzetközi munkásmozgalom és az idő­szerű nemzetközi helyzet kér­déseit. A beszélgetés elvtársi és szívélyes légkörben, a teljes kölcsönös bizalom szellemében történt. Sukarno és Mikojan beszéde Sukarno indonéz elnök és Mikojan, a szovjet Miniszter- tanács első elnökhelyettese rö­vid beszédet mondott az Indo­néziában tartózkodó szovjet legfelsőbb tanácsi küldöttség tiszteletére adott ebéden. Sukarno meleg szavakkal köszöntötte a szovjet küldött­séget, válaszul Mikojan hang­súlyozta, hogy a két népet szilárd barátság szálai fűzik össze, egy és közös, célunk van: egységben harcolni a békéért, az imperializmus és a gyarmatosítás ellen. A holland külügyminiszter a Szovjetunióba utazik Joseph Luns, holland kül­ügyminiszter Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter meg­hívására július 6-án feleségé­vel együtt hivatalos látogatás­ra utazik a Szovjetunióba. Bizottság osztályvezetőjének vezetésével hétfőn négytagú magyar pártmunkásküldöttség utazott Csehszlovákiába a mezőgazdaság tanulmányo­zására. Nyugat-Németországban nem kapott politikai menedéket, visszatért Ausztriába. TEGNAP megnyílt a Nyu­gat-Európai Unió közgyűlésé­nek tizedik rendkívüli szaka­sza. A három napos tanácsko­záson megvitatják az európai egység kérdését, a NATO vé­delmi problémáit, továbbá Nagy-Britannia és a Közös Piac gazdasági kapcsolatait. MACAPALAL Fulöp-szigetI e’nök hazaérkezett a tokiói csúcstalálkozóról. Kijelentette, a Fülöp-szigeti javaslatok megnyitották az utat az indo­néz—malaysiai vita esetleges rendezéséhez. BOLIVIA nem vesz részt az Amerikai Államok Szervezeté­hez tartozó országok külügy­minisztereinek tanácskozásán, amelynek összehívását Vene­zuela követelte olyan címen, hogy Kuba állítólag fegyvere­ket szállít venezuelai terület­re. Közlemény losrip Broz Tito és Gheorgbio-Oel találkozójáról Magyar pártmunháshüldottség utazott Csehszlovákiába SL “***4 A NAGYVILÁGBAN------------------------------------es is tara iá s& ej is a ss ra es ts m se s sa a E I NNSBRUCKBAN vasárnap $kan&ÍHáviai úÜHáydá L A vikingek öröksége A LÁTOGATÓ Norvégiá­ban már az első napon bizo­nyosan találkozik a * büszke emlékezéssel a bátor viking hajósok hőstetteiről, kaland­jairól, akik elsőnek jutottak el Amerika partjaira. így történt velem is. „Látogasson el Big- doyba, ott láthatja a vikingha­jókat, a Kon-Tiki expedíció pontos történetéről értesülhet, megtekintheti Amundsen ott­honát és még sok más érde­kességet.” A Városházától kedves kis hajójárat viszi el az érdeklő­dőt körülbelül félóra alatt Bigdoyba. A vikinghajókat, nem is olyan régen találták meg az Oslo-fjordban. egészen közel a fővároshoz. A jármű­vek meglepően ép állapotban kerültek a tenger mélyéről a felszínre, köztük a legnagyobb, a Gokstad. mely a tudósok szerint valamelyik törzsfőnöké lehetett. A szakértők azt is megállapították, hogy sokszáz évvel ezelőtt az építők szinte bámulatos ügyességgel kon­struálták meg a hajót, úgy, hogy dacolhatott a világtenge­rek pusztító viharaival. A má­sik, a Tune, valamivel keske­nyebb és kisebb, ezt valószínű­leg csak a közeli tengereken használták. A legszebb vi­szont a harmadik, az Osberg, itt a berendézési tárgyakból még azt is megállapíthatták, hogy tulajdonosa nő volt. Va­lószínűleg Asa királynő. Volt itt minden, ami egy hosszabb utazáshoz szükséges. Viszonylag kényelmes háló­helyek, egy konyha, az i. e. IX. század használati eszközeivel. A hajó orrát a korabeli szob­rászok látták el művészi alko­tásaikkal és a kép annyira megkapó, hogy a látogató előtt szinte megelevenedik a rég­múlt kor, amikor a viking ha­jósok útnak indultak a távoli földrészek felé. Persze, techni­kai. tudományos felszerelésről szó sem lehetett. A tengeré­szek néha hónapokig nem tud­ták. hogy merre járnak. De mindig bizonyosan visszatalál­tak hazájukba. Következő állomásom a Kon-Tiki múzeum volt. Itt látható egy norvég tudós. Thor Heyerda-hl tutaja, amellyel öt társával együtt több mint öt­ezer mérföldet tett meg Peru­tól Polinéziáig. A nagy ka­land lényegileg egy tudomá­nyos elmélet alátámasztásául szolgált. Heyerdahl 1946-ban kifejtette, hogy Dél-Amerika történelem előtti kultúrált népei az akkori tengeri közle­kedési eszközökön eljuthattak Polinéziába. Tudományos kö­rökben ezt az elméletet nem fogadták el. Heyerdahl ezek- után bizonyított Felépítette a tutajt, melyhez Ecuador őser­dejéből használt fatörzseket. Nem vittek magukkal semmi mást. mint ami már az inkák idején használati eszközként szolgálhatott. És százegy nap alatt szerencsésen célhoz értek. Igen, ennek az országnak a történelme szorosan kapcsoló­dik a tengerhez, a. nagy óceá­nokhoz. Hosszú évszázadokon át küzdöttek -a. viharokkal, a kis hajókból egyre nagyobbak lettek, míg korunkban kiépült a nagy norvég kereskedelmi flotta, immár harmadik a vi­lágon. De az út nehéz és vi­szontagságos volt. Háborúk, csaták, belső küzdelmek jelen­tették az egyes mérföldköve­ket. És most ugorjuk át a sok száz évet, s emlékezzünk meg röviden arról a viharról, ami­kor a második világháborúban a legveszélyesebb kalózok, a náci hódítók vetették' meg a lábukat Norvégiában, ÁZ ORSZÁG politikusai kö­zül sokan előre látták a tra­gédiát. A vezérkar, a hadsereg irányítói azonban nagyrészt a.zt az irreális tételt hangoz­tatták. hogy nincs ok aggoda­lomra. Pedig sok tennivaló lett volna, hiszen a haditenge­részetnek 2100 mérföld határ­vonalat kellett védenie. Az események villámgyorsan kö­vették egymást. A fasiszta flotta felvonult, partra szálltak Bergenben, Stavangerben. Tronheimben és Kristianstand- ban. A harc egyenlőtlen volt. A kiöregedett Olav Tryg- vason hadihajó még elsüllyesz­tett egy német szállítóhajót, és súlyosan megrongálta az Évi­den cirkálót. A norvég légierő kétségbeesetten próbálkozott, de mindez nem tartott sokáig. A nácik hamarosan ott masí­roztak Oslo főutcáján és meg­kezdődött a második fejezet. Felbukkant a hírhedt név: Vidkun Quisling, aki hosszú éveken át kulcspozíciót fog­lalt el a hadseregben. (Némi magyarázat az öngyilkos elmé­letre. hogy „nincs ok az aggo­dalomra”) Később az is bizo­nyossá vált. hogy .Narviknál Quisling barátja, Konrad. Sundlo a nácik kezére dolgo­zott. Az árulók most igyekeztek „méltó” jutalmukat elnyerni. A fasiszták Quislinget ruház­ták fel minden hatalommal, formálisan ő lett a miniszter­elnök és a gyilkosok munká­hoz láttak. A norvég munká­sok 1941-ben sztrájkba léptek. Ezt használták fel ürügyként, felállították a koncentrációs táborokat, majd innen, mint ahogy akkor Európa, sok más porig sújtott országában is, el­indultak a vonatok a szomorú szállítmányokkal Németország felé. Sokáig tartott, amíg a sötét­ségre felvirradt a hajnal. Ma már a későbbi események a világon mindenütt ismerete­sek. De a tanulságok még nem mindenki előtt világosak. A második világháború után Norvégiában sok mindent kel­lett újjáépíteni. Hiszen ahol a nácik jártak, rablás és romok tanúsították, kik voltak a lá­togatók. Az újjáépítés viszony­lag gyors és sikeres volt. Poli­tikai síkon azonban a fejlődés korántsem egyértelmű. Fel­merültek a nagy problémák: milyen legyen a jövőben a skandináv országok közötti együttműködés? Hamarosan feltűnt a nem­zetközi politikai síkon az At­lanti Paktum vésztjósló szer­vezete. A norvég gazdasági nehézsé­gekre ugyanakkor felfigyeltek az Egyesült Államokban is. és ezzel egyidejűleg egyre éleseb­ben vetődtek fel a politikai követelések. A Fehér Ház leg­fontosabb igénye az volt, hogy Norvégia csatlakozzék a NA- TO-hoz EGY AMERIKAI szakíró. O. B. Grimley ezt úgy határozta meg. „számukra, teljesen vilá­gos, hogy az Egyesült Államok és a skandináv országok kö­zött minél szorosabb kapcsola­tot kell kiépítem. Ez természe­tesen vonatkozik Norvégiára is. Nemigen érdemes abból titkot «sinálni. hogy ennek a kérdésnek megvan a gazdasá­gi háttere, de talán még ennél is jelentősebb a stratégiai szempont. S ha ez így volt né­hány évvel ezelőtt akkor most az Észak-Atlanti Paktum ki­építése és továbbfejlesztése még sokkal égetőbbé teszi ezt a feladatot. Lényegileg arról van szó. hogy az északi front- szakaszt akarjuk erősíteni. Hogy Norvégia ezen a vonalon milyen szerepet vállal, az sem­miképpen sem skandináv vagy norvég probléma. Ezt ilyen vagy amolyan formában Osló­ban is meg kell érteni”. Nem kétséges,, hogy az amerikai katonai szakember ez alkalommal megállapításait fő­leg belső, amerikai használat­ra szögezte le. Az általa meg­jelölt vonalat azonban ameri< kai politikusok és katonái esetenként finomabb módsze* rek alkalmazásával, de töre+f lenül követték. Ennek :t irányzatnak pedig mindéit képpen negatív a hatása Nor­végia fejlődésére. A súlyos és bonyolult problémákról még lesz szó a későbbiek során. ■ Sümegi Endre (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents