Észak-Magyarország, 1964. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

▼asSrnap 1954, májas 24­ES2AKMAGYAKÖRSEAO 9 @ A csecsemők neveléséről A CSECSEMŐKORBAN a gondozás, ápolás és nevelés munkája elválaszthatatlan egymástól. A gondozás, ápolás nemcsak a gyermek fejlődé­sét biztosítja, egészségét vé­di, hanem értelmi és érzelmi nevelését is elősegíti. A gon­dozásban, ápolásban elköve­tett hibák megmutatkoznak azonban a hospitalizáció je­lenségében, főleg a családon kívüli nevelés esetében, de az elhanyagolt vagy durván ne­velt csecsemőknél a családon belül is. Ez a kórházi árta­lomnak is nevezett jelenség, a megfelelő anyai érzelmet, bánásmódot nélkülöző csecse­mők testi lelki visszamara­dottságát jelenti. Mivel a cse­csemő szükségleteinek kielé­gítésében a legdöntőbb szerepe az édesanyának van, vizsgál­junk meg egy-két kérdést ezzel kapcsolatosan. A kezdeti táplálással; a szoptatással kapcsolatosain nemcsak azt kell megérte­nünk, hogy az anyatej a cse­csemőnek semmivel sem pó­tolható tápláléka. hanem hogy eközben fejlődik ki az a különleges és egyáltalán nem pótolható kapcsolat anya és gyermeke között, amely nagymértékben elősegíti a gyermek minden irányú fej­lődését. Az elválasztást fokozatosan kell végrehajtani, s vele együtt fokozatosan kialakítani az új ételekkel való táplálko­zást. A különböző ételek el­fogyasztását csak tervszerű, következetes nevelőmunkával tudjuk megvalósítani. . El kell érni, hogy örömmel és megfe­lelő módon egyék meg azt: a táplálékot, ami fejlődésüket optimálisan biztosítja, vala­mint ismerkedjenek meg azokkal az evőeszközökkel és evési móddal, ahogvan kul­turált emberek táplálkoznak. A kanálra, pohárra való szok­tatást leghelyesebb az úiszü- löttkorban elkezdeni. Helyte­len dudlisüvegből táplálni, mivel ha hozzászokott, nehe­zen váltja fel kanállal, pohár­ral. Nem szabad a csecsemő kezét lefogni etetés közben, mivel az első perctől kezdve arra kell gondolnunk, hogy a gyermeket önálló evéshez kell rászoktatnunk, melyhez 'használnia kell majd karját, kezét. Az új ételekhez, új' ízekhez szoktatásnál legna­gyobb hiba <jz erőltetés, vala­mint a fokozatosság elvének megértése. Nem szabad erö- szakolással kialakítani a rosz- szulevő, válogatós gyermeket, Ugyanis egy gyermek sem születik rosszevönek vagy válogatósnak. Viszont ha ki­alakult náluk ez a szokás, nehéz megváltoztatni pl. a napi táplálékának csökken­tésével vagy hasonló étel be­állításával. Hogy ne váljék rosszevövó a gyermek: soha semmilyen körülmények kö­zött nem szabad .erőltetni az evést, nem szabad többét ad­ni a csecsemőnek, mint amennyit szívesen, jóízűen elfogyaszt. Ne erőltessük a gyermeket, ha nem fogyaszt el annyit, amennyit a felnőt­tek szeretnének, kik táblázat­ból előírják, mennyit kell el­fogyasztania, s akár van ét­vágya akár nem, megetetik vele. Bele kell törődni abba, hogy vannak kevesebbet evő. vékonydongájú gyermekek, akik így egészségesek. JELENTŐS NEVELÉSI fel­adatokat tudunk megoldani a fürösztés közben is. El kell érnünk, hogy a csecsemő meg­szokja a fürdést, idővel jól érezze magát fürdetés közben. Ehhez megfelelő előkészítés szükséges, ne ólmából hirte­len ébresztve kerüljön a für­dővízbe, ennek hőmérséklete alkalmazkodjék a csecsemő egyéni szükségleteihez. El kell érnünk, hogy megszűnjön a kezdeti ellenkezés, merevség, ezt nagyrészt gyöngédséggel, meghitt beszélgetéssel tudjuk elérni. Már a csecsemőkorban is nagy jelentősége van a já­téknak, mely amellett, hogy örömet adó tevékenység, nagymértékben segít külön­böző szervek kifejlesztésében. Mivel a csecsemő mindent a szájába vesz, és fertőzésre különösen hajlamos, ezért minden játékszere mosható legyen. Fontos, hogy a já­tékszer mindig szép legyen, fejlessze a csecsemő ízlését. Ök általában a világos, élénk színű játékokat szeretik. A csörgő legyen könnyű, élénk színű, jól fogható és könnyen tisztántartható. 6 hónapos korától már több részből ál­ló csörgőt, valamint különböző gumi figurákat is adhatunk neki. Megkaphatja az első gumilabdát, amely színes, de ne lakkozott legyen. Kaphat már lemosható babát és plasz­tikból készült állatokat. 9—12 hónap között előzőeken kívül már olyan játék is adható neki, amely mozog és mozgat­ható, mjvel ez mór jobban leköti a fejlettebb csecsemő figyelmét. A csecsemő beszédkészsé­gének fejlesztésével kapcsola­tosan alapvető követelmény az állandó, tiszta, helyes be­széd. Etetés, fürösztés és já­ték közben állandóan beszél­jünk a csecsemőhöz, ha nem érti akkor is, mivel ezzel elő­segítjük a későbbi szavak ta­nulását, valamint a hangok helyes képzésére, kiejtésére szoktatjuk rá a gyermeket. A csecsemőkor vége felé már nem helyes az általa ejtett hangok ismétlése, a későbbi­ekben pedig kerülni kell az ún. dajkanyelvet, a gyermek helytelenül ejtett szavainak ismétlését: ÖSSZEGEZVE: a csecsemők nevelésében a legfőbb feltétel a nyugodt, derűs és gyöngéd bánásmód, az édesanyai sze­retet, valamint a rendszeres­ség és állandóság az életmód­ban. a helyes életszokások ki­alakítása. Szeléndi Gábor Vivat academia, vivant professores...! BALEK VIZSGA SZEPTEMBER első hetei­ben a balekság félénken is­merkedik a nagy egyetemi épületekkel, barátkozik a vá­rossal. Sok dolguk van ilyen­kor az elsőéveseknek, akik­nek „oktatását” a balekcsö- szök végzik részben közösen, részben szakonként. Többhe­tes komoly készülés alatt a balekság megismerkedik egye­temünk történetével, szerve­zeti felépítésével. A balekságnak betűről-be- türe meg kell tanulnia a Ba- lek-tizpara ncsolatol, tudnia kell a „balek” meghatározá­sát! A balekvizsga célja, hogy az Akadémikusok és Firmák megismerjék az elsőéveseket. A vizsgát szakonként rendez­zük meg, a szak elnökének ve­zetésével. Az elnök engedé­lyével a jelenlévő Akadémi­kusok és Firmák kérdéseket tehetnek fel a vizsgázó bale­koknak, akiknek mindig ko­molyan, de talpraesetten kell felelniük a feltett komoly szakmai és humoros kérdések­re. Aki nem tud valamit, azt U. V.-ra utasítja az elnök, s újra vizsgázhat, ha már meg­tanulta. A VIZSGÁZTATÓ terem ajtaján illedelmesen kopog a soron következő balek. Az aj­tóban vigyázzba merevedik és amint illik köszön: Jó sze­rencsét! Üdv a gépésznek! Aztán bemutatkozik, X. Y. bánya-, kohómér nökhallgató, balek szeretnék lenni. A bemutatkozást követő néma csöndben minden szem az új balekra szegeződik. A komolyarcú vizsgáztatók szi­gorú pillantásainak kereszt­tüzében a még mindig vi- gyázban álló balek sokszor zavarba jön. Elpirul, s válla idegesen rándul egyet-egyet. — Ne mozogjon! — figyel­mezteti ilyenkor az elnök. — Nem tudja fegyelmezni önma­gát egy pár pillanatig? Hogy képzeli, hogy önfegyelem nél­kül boldogulni fog valahol? VILLÁMGYORS kérdések röpködnek egymás után és a baleknak gyorsan kell vála­szolnia. A gyors és lehetőleg minél szellemesebb (ezt érté­kelik a vizsgáztatók, a nagyon szellemes balekot sokszor egy-egy pohár sörrel jutal­mazzák) feleletek közben a baleknak mindig szem elölt Árvalányta] az aggíelchi Larszf vidéken A gömör-tornai Karsztvidéken fekvő világhírű aggteleki cseppkő- barlangot felkereső h3.zai és kül­földi turisták kedves emlékként viszik magukkal ennek a vidék­nek Jellegzetes virágát, az árva- lány hajat. Uszak-Magyarországon egyedül ezen a vidéken, Aggtelek, Jösvatő környékén a karbztl szik­lákon tenyészik ez a kedves, aranysárga virág. A szülései feun- MUod mint valami hatalmas, aranysárga mezőség hullámzik a tavaszi szélben. A kirándulók, tú­risták naponta százával keresik fel és csokorba Szedve viszik ma­gukkal kedves emlékként. Szedi a környék lakossága, első­sorban a gyerekek, és a iósvafől valamint aggteleki barlangbejáró- náj és túriét aháznál árulják. Na­ponta f»00—-ItlOO csokor is vevőre talál az ország különböző részé­ből érkező turistáknál, kell tartania a VI. balckpa- rancsolatot. „Balek ne légy konfidens !!! ” (tolakodó, bi­zalmaskodó). Nem csoda, ha a. szenvedő alanynak néha megreszket a lába. Az ilyesmi azonban nem kerüli el a vizs­gáztatók figyelmét. Mindjárt megkérdezi az egyik Firma: — Mondja maga zenész? — Nem, — hangzik a fele­let. — Hát akkor miért citerá- zik? Biztosan idegbajos. Ké­rem az elnököt, hogy a bale­kot küldje orvosi vizsgálatra! Minden balek valamilyen okból kifolyólag átesik orvosi vizsgálaton. A fehérköpenyes, orvosi műszerekkel körül ra­kott „doktor úr” lelkiismere­tesen megvizsgálja a balekot, meghallgatja a szívzörejeket, mindenre van egy-két meg­jegyzése, természetesen szak- nyelven. Az idegbaj kivizsgá­lásánál döntő térdreflex-vizs- gálát után az orvos elször- nyedve állapítja meg, hogy az idegbetegség komoly. A feltett komoly és humo­ros kérdésekre adott feleletek­ből többé-kevésbé meg lehet ismerni a balek szellemi ké­pességeit. különös tehetségét: az orvosi vizsgálatokból kitű­nik, hogy a. balek sportoló-e, jelentkezhet-e az énekkarba, egyszóval jókedvűen ismerke­dünk egymással. AZ A BALEK, aki szelle­mesen, talpraesetten megfe­lelt minden kérdésre és komo­lyan, ügyesen megoldotta, a humoros feladatokat, boldo­gan fog kezet a~ elnökkel, aki hellyel kínaija őt a balek­ság terítetten, különálló asz­talánál. A vizsgáztatók álta­lános ex-el köszöntik a BA­LEKOT. — Jöhet a következő! OOOOOOOOOOOOO.OOQO.OQQOOOOO.OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQQOOOía E-n KÖNYVHÉTEN Panasz — Drága főorvos úri Segít­sen rajtam, állítólag súlyos egészségi fogyatékosságaim vannak! Én nem érzem, de egyre többen figyelmeztetnek. Nem tudom mi baj lehet a. sze. memmel... Tetszik látni, egészséges, nyílt tekintetű és szép az én szemem. S mégis sokszor nem látok jól. Például, mondják, hogy általában az ügyfeleket, meg a kisebb be­osztású dolgozókat nem. látom meg ... Azok intenek, nekem, kalapot emelnek és neadj isten, hogy észrevegyem őket... Segítsen főorvos úr!, mert a feletteseimet viszont azonnal meglátom, és azért tudok is ne­kik köszönni. Sőt, minél maga­sabb beosztású, annál mész. szebbről. Hogy példát mond­jak: Kovács elvtársat, a járási tanács elnökét két-három kilo­méterről tisztán felismerem az autójában, ßilcsek bácsi, a hi­vatalsegédünk pedig mintha egyszerűen láthatatlan lenne... És különös: neki még a hang­ját sem hallom meg ... — És itt a másik dolog főor­vos úr: a. fülem. Azzal is prob­lémám van. Legény koromban meghallottam a másik faluból egy kakas kukorékolását. Most? Amióta csoportvezető vagyok és ha a beosztottaim mondanak valamit, elengedem a fülem mellett. Azt. még érzékelem, hogy valaki beszél, de hogy ki az illető, kinek a hangját hal­lom, ez mindig talányos szá­momra, Ha ilyenkor mégis fel­riadok. akkor látom csa.k: nini, a kis Tompa, vagy Vargáné, ök mondtak valamit. Ugyanakkor drága főorvos úr, az osztályve­zetőm hangját még a. falon át is csalhatatlanul felfogja a dobhártyám. Amikor pedig be. lép a szobámba, mintha hang­szóró szólalna meg, csak az ő hangjától zúg a fülem. — Nos, ehhez kapcsolódik a *— Micsoda, ábéccs könyvel akar adni nekem!?;;: Nekem egy diagonális szüli verziókkal temperált, exklu­zív anlineoíolklóros szinkronizált, maximálisan kreatív könyv keli... hq.rmqd.ik panaszom. Nézze csak meg főorvos úr, a gégé­mét... Ááá.... Ez is rendszer­telenül működik. Ha bejön hoz. zám valami kis téesz-tag semmi panaszom rá, kitűnő. Óriási a hangereje: mondhatnám ké­rem, kiabálni tudok. Ugyan­úgy a csoportom tagjaival, De ha — elnézést kérek, hogy ilyen részletekbe merülök, — felettesemmel tárgyalok, alig rezzen a gégém. Halk a han­gom ... Mi lehet mindennek az oka?... Könyörgök, főorvos űma.k, adjon magyarázatot fo­gyatékosságaimra! Ordas Nándor Az ety&fytcdt fiatal ím Reggel 8 óra. Cseng J. fiatal író lakásán a telefon. — Az ifjú mester lakása? — Igen. ő van a telefonnál. — Arra kérjük, szíveskedjék ma 10 órára a 20, számú köny­vesboltban az olvasókkal talál­kozni. — Rendben van. Ott leszek. Az ifjú mester alig fürdött meg, amikor újból csengett a telefon. — Tízkor irodalmi vita lesz a klubban. Kérjük, vegyen részt, A fiúk boldogok lesznek, ha eljön. — Jó, ott leszek. De tűzzék a vitát 11 órára, mert 10 órára már el ígérkeztem. 12 órakor az együk vállalat klubjában. — Halló, ne hara­IRTA: C. N. Constantini gudjék, de ott van önöknél J., az író? Kérem, küldje a tele­fonhoz. Üdvözlöm önt, mester! 3 órakor a Cancius gyár egyik brigádja várja.., igen valami karcolatot... egy-két verset, aztán feleljen a kérdésekre, mi­kor kezdett írni, mikor volt először szerelmes, stb., stb. — Halló, halló! Cancius- gyár? Keressék elő a föld alól is J. fiatal írót. Önöknél tart előadást. A dolog sürgős, ve­szettül sürgős ... ön az, mes­ter? Milyen szerencsés, hogy megtaláltuk. 6 órakor ünnepi gyűlés van nálunk, önt már beválasztottuk az elnökségbe és fel kell szólalnia. Este 10 órakor J. fiatal mes­ter egy* taxival a Romanita ál­lami büfébe rohan, ahol ismét fel kell valamit a saját alkotá­sából olvasnia! Késő este ér haza, átöltözik, megvacsorál és azután nézegeti magát a tükör­ben. — Éjjel 12 óra van és senki sem hív. Hogyan? Holnap nem lesz semmi dolgom? Ez lehetet­len. Felköltöm a barátomat az Írószövetségből... Halló! Ne haragudj, hogy az álmodban megzavartalak. Holnap nincs semmi program? Az Írószövet­ség nem tud semmiféle ese­ményről? Á! Meghalt az az öreg nyugdíjas az Írói Alapból, És senki sem beszél a sírnál. Majd én rögtönzök valamit. Hogyan? Nem szabadon kell beszélni hanem felolvasni. ír­jak? Jó, rendben van. Másnap a temetőben J. fiatal író megtört hangon intézett be­szédet a gy'ászoló közönséghez. Méltatta a megboldogultat, aki — mondotta elérzékenyült han­gon — éveken át ott volt min­den felolvasáson, amit ő. a fia­tal író tartott. A temetőből hazament az ifjú író, szomorúan sóhajtott. — Ma már nincs semmi ten: nivalóm. Még egy autogramot sem kell adnom ... Halálosan fogom unni magam. Föléli, kénytelen leszek valamit írói. Dedikálás Az ismert író a UövelkezÉ dedikációval látta el az egyik könyvét: „Feleségemnek és lányom­nak. akiknek ériékes (anácsai és segítsége nélkül ez a könyv tele annyi idő alatt elkészíti* volna.”

Next

/
Thumbnails
Contents