Észak-Magyarország, 1964. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-24 / 120. szám
6 eszakmagxarorszäg Vasárnap 1964. május 24. 3400 éves temetők Deteken Két kép a megyetörténeti kiállításról Miskolci Zenei Napok: A Miskolci Szimfonikus Zenekar Detek néhányszáz lakosú kisközség a Hemád völgyében. Nemrég érdekes hírt kapott innen a miskolci Herman Ottó Múzeum. Persányi István iskolaigazgató felfigyelt arra. hogy az iskola mögött emelkedő domboldalon homokbányászás közben kisebb-nagyobb agyagedények kerülnek elő. Evek óta folyt már itt a ho- mokbányószás, a' homokot szállítók azonban haszontalan dolognak vélték, összetörték, eldobálták az edényeket. A múzeumba beküldött leietek több, mint háromezer évvel ezelőtt. a Hernád völgyében élt népesség temetkezéseiből származnak, s a Herman Ottó Múzeum hamarosan megkezdte a még földben lévő anyag feltárását. • Az ásatás során húsz, ham- vasztásos temetkezés került a napvilágra. Ezekből következtetni lehet az egykor itt élt népcsoport temetkezési szokására, hitvilágára, sőt társadalmára, eredetére is. A halottakat máglyán égették el, hamvaikat agyagumába rakták, s ezt tállal borították le. Az urnák mellé kisebb edényeket helyeztek. A hamvak tetején az urnákba gyakran kis füles korsókat tettek. A bronztárgyak száma a . halott egykori gazdagságát, a társadalomban elfoglalt helyét, rangját jelezte. A sírok legtöbbjében csak egy-két kisebb bronzékszer, tű, gyűrű volt, míg mások, így . a hatodik sír, tizennégy különfajta csüngőt, hat gyűrűt, két nagy tűt, nyaklánc részeit és borostyángyöngyöket tartalmazott. Nyilvánvaló, hogy ebben a sírban eltemetett halott az életben gazdagabb volt, nagyobb méltósággal rendelkezett a törzsön belül, mint a kevesebb bronztárggyal eltemetettek. Az eltemetettek mellé helyezett kisebb edények a hitvilágról tanúskodnak. Ezekbe valószínűleg élelmet raktak a halott számára, tehát hittek a földi élet folytatásában a halál után is. ' A leletek tudományos értékelése még' természetesen nem történt meg, ennyit azonban már most is meg lehet állapítani, hogy i. e. 1400 körüli időből, tehát körülbelül 3400 évvel ezelőttre! származnak. Erről vall a temetkezési szokás, az agyagedények, urnák, bronztárgyak formája, díszítése. Az is megállapítható, hogy ebben az időben a késő bronzkor elején, a Zagyva völgyéből egy kisebb népcsoport húzódott át a Hemád mentére, s összeolvadva az itt élt helyi népességgel, alkotta a Felvidék keleti felének akkori lakosságát. Sok mindenre lehet tehát következtetni a deteki leletből. Mennyivel többet tudnánk azonban mondani az évezredekkel ezelőtti életről, ha a homokbányászásnál nem pusztult volna el a temető legnagyobb része, ha az első sír megtalálásánál azonnal értesítik a múzeumot A deteki eset még szerencsésnek mondható, hiszen sikerült megmenteni a leletek egy részét. Megyénkben azonban számtalan olyan hely van, ahol teljes egészében elpusztulnak a múlt emlékei, temetők, települések, amelyek pedig felbecsülhetetlen értékűek lennének a tudomány számára , a múlt megismerésében. A törvény is kötelez mindenkit arra, hogy az előkerült, régiségekről jelentést tegyen a múzeumnak. Kérjük, akiknek tudomása, van pusztuló régészeti leletekről, necsak a törvény értelmében, hanem a múltat megismerni, megbecsülni akaró szellemben jelentse azt a miskolci Herman Ottó Múzeumnak. A múzeum szakemberei minden esetben megtekintik a bejelentett lelőhelyeket, és ha szükséges, megindítják a kutatást. Dr. Kemenczei Tibor muzeológus Borsod megyében használ!, különböző korból származó földművelő eszközök a miskolci • {Herman Ottó Múzeum állandó kiállításán. hangversenye A Szakszervezetek Megyei Tanácsa Művelődési Házában tartott szerdai hangverseny ismét miskolci bemutatók sorozata. volt. Külön jelentőséget adott az estnek Sárközi István zeneszerző megjelenése, akinek klarinét-szimfóniáját Novak József és a Miskolci Szimfonikus Zenekar tolmácsolta. Már többször kifejtettük annak a törekvésnek értékét, amellyel zenekarunk a mai magyar zene megismertetését szolgálja. Életünk méltó bemutatására, modem alkotások előadására, megszólaltatására más művészeti ágban is sokat áldoz városunk. Elég utalnunk a nemrégiben meghirdetett és jó eredményű drámapályázatra, vagy a fiatal írók nem nagyon régen tartott lillafüredi találkozására, a mostani zenei napokra és egy, a szimfonikus zenekar számára hirdetett zenekari mű-pályázatra, amelyet hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára és Miskolc várossá nyilvánításának 600 éves évfordulója tiszteletére írt ki Miskolc megyei jogú város tanácsának művelődésügyi osztálya. Nem alkalmi meggondolások hevenyészettsége tehát az, amit láthatunk, hanem egy alakuló, külsőségeiben és kultúrájában is egyre inkább nagyvárossá formálódó város- vezetés céltudatos törekvése. Mura Péter a szimíonura reter, nikus zenekar igazgató-karmestere a bemutató-sorozattal nem könnyű, de szép feladatot vállalt magára és a zenekarra. Az új művek bemutatásával egyidejűleg új szólistákat is hallhattunk. Miskolciakat, zenekari tagokat, akik szemünk láttára nőttek hangszerük művészévé. Bakonyi Tamás oboa-művész szereplése igazi siker volt. Hidas Frigyes oboa-versenyének előadása minden igényt kielégített. A szakiskolánkban tanult és az elmúlt évben a Zeneművészeti Főiskolát befejező fiatal művésznek a bemutatott mű diplomakoncertje volt. Az előadás kifejező erőben, hangszépségben, formában egyaránt szép volt. A kamaszos bájú, még kicsit szögletes mozgású, de szépen muzsikáló Bákonyi Tamásnak megérdemelten nagy sikere volt. Valamint családias meleg együttérzés alakult ki a zenekar, a szólista és a közönség, laftáftfcfc. Az oboa-verseny egyébként szerencsés hangvé- nyíre egyszeri hallásra megáltelű és közérthető kompozíció. Nem egészen Slmf' alkotásnak éreztük Sárközi István klarinét-szimfóniáját. A cfme is eléggé utal arra, hogy kettős arcú mű. Nem eléggé szimfónia és nem eléggé versenymű. Az öt. tételes alkotásnak a címei is (moderato, e pocó rubató, lentó, e rubató, grave tehát szabadon, lassan, súlyosan) mutatják, hogy mély gondolatokat tartalmaz, és erősen meditativ jellegű. Ez természetesen az egész megoldásra áll, és így nem törekszik arra, hogy a szólistának versenymű-szerű feladatokat adjon, noha a nehézségi foka bőven eléri egy-egy versenymű színvonalát. Novak József szereplését is elismeréssel fogadta a hallgatóság. Csak örülhetünk annak, hogy a fúvós hangszereseink között ilyen kitűnő szóló- szereplésre is alkalmas művészek vannak. Dallapicolla Michelangeló-szo- nettjeit az SZMT kamarakórusa és a zenekar adta elő (karigazgató: Reményi János), vezényelte Mura Péter. A kis létszámú, arányaiban inkább fúvósokkal domináló kamarazenekarral előadott mű érdekes alkotás. Az SZMT kaimarakó- rusa a mű bemutatásét sok lelkesedéssel vállalta. Az énekkar létszáma. azonban az erősén fúvós jellegű kamarazenekarhoz kicsit kevésnek tűnt, emiatt az énekkari szólamok érdekessége, újszerű hangzása, úgy éreztük nem érvényesülhetett kellően. Kadosa Pái *5^“ vezette be a műsort. Ameny. lapítható a kissé ekletikus mű értékes alkotás. Az előadás még nem is lehetett egészen kiérlelt de becsületes megoldás volt. — A modem zenei est összképében lelkes, friss, új értékeket bemutató sorozat értékes darabja volt. V. Zalán Irén A miskolci fűtőház építésekor, 1900-ban talált mammntagyar méter híján három és fél mét er. , amelynek mérete 10 ccnti- Folo; Szabados VIHAR BÉLA <Y)al e.qAj. szálamra Köröttem a csendben csillag lobban, rebben, ringatózik fényességgel, áléit szerelemben. Fák, patakok, rétek szememmel felnéznek, tűnődve velem pillantják meg a míndenséget. Éji neszek szólnak, árnyak hallgatóznak; a szívemre, hegedűre ill észtéi» vonómat. Miért csak egyheted része? A felnőttoktatási évad már a befejezéséhez közeledik, tanulmányi eredményei még nem ismeretesek, de a záruló tanév néhány adata alkalmasnak kínálkozik aiTa, hogy a jövőre nézve levonjunk néhány tanulságot. Ezek közül ragadunk ki az alábbiakban egy témát. Néhány héttel ezelőtt nagyarányú művelődésügyi tanácskozás volt Kazincbarcikán, a 10 esztendős szocialista városban. A tanácskozáson szóba került többek között az általános és a szakmai műveltség ügye, és ezen belül a felnőttoktatás kérdése. A referátumban volt egy adat: a városban ebben a tanévben 512 felnőtt tanul különböző fokon. Ha ezt a tíz év előtti, mindössze 12-es létszámhoz viszonyítjuk, nagyarányú a fejlődés, de ha azt tekintjük, hogy hány kazincbarcikai dolgozónak lenne szükséges tovább tanulnia, nem lehetünk elégedettek. Ugyanis a városban a munkaviszonyban álló dolgozók közül 3 600 nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Most mindössze hetedrészük pótolja az elmulasztottakat. A továbbtanulás társadalmi fontosságú Nem lehetne pedig azt mondani, hogy- a város és az üzemek vezetői nem törődnek a továbbképzéssel. A felmérő munkában együtt dolgozott a tanács és több üzem szakszervezeti bizottsága. A Borsodi Vegyikombinát üzemi iskolát is létesített, ami más nagyüzemek iskoláihoz hasonlóan, igen jó módnak mutatkozik a felnőttoktatás lebonyolítására, a sok gátlással küzdő felnőtt tanulók hatékonyabb oktatására. Sajnos, még ennél a viszonylag kis tanulólétszámnál is sok a lemorzsolódás. A beiratkozott tanulók 30—35 százaléka nem vizsgázik. A legtöbb gondot az építőipar adja. Nagy a létszám hullámzás, de az építőipari vállalatok, illetve munkaegységek vezetői is viszonylag keveset törődnek dolgozóik iskoláztatásával. A Borsodi Vegyikombinátot kivéve a legtöbb munkahelyen legfeljebb a felnőttoktatásra történő beiratkozást szorgalmazzák, s ezzel letudottnak Vélik a munkáltató ilyen irányú gondjait, feladatait. Nem egy helyen, mint arról a beszámolóból értesültünk, bizonyos fokig hátrányos helyzetbe kerülnek a tovább tanuló dolgozók, és ez visszatartja őket a tanulástól. Nem sikerült még az üzemekkel eléggé megértetni a felnőttoktatás szükségességét, és azt, hogy a dolgozók szakmai és általános műveltségének emelése nem magánügy, hanem a továbbtanulás során szerzett műveltség a jobb munkában, az üzem és a város jobb eredményeiben, kulturáltabb, korszerűbb életében, társadalmilag gyümölcsözik. Korszerű technológiához magasabb műveltséget Különösen égető ez a kérdés Kazincbarcikán, a magyar vegyipar egyik döntő bázisát jelentő szocialista városunkban. Korszerű vegyipart fejlesztünk. Vegyipari üzemeinkben a legmodernebb technika alkalmazásával állítják elő a különféle termékeket, modern gépekkel dolgoznak Kazincbarcika lakói. Az építők ezeknek a modern gyárépületeknek megteremtésén munkálkodnak. Valami kiáltó ellentmondás van a 3 600, illetve ha leszámítjuk belőle az 512 tanulót, a 3 000-nél több hiányos iskolázottságú ember munkálkodása, és a munkakörülmények megkívánta műveltségi fok között. Korszerű üzemben, haladott technikai körülmények között csak korszerű műveltséggel lehet eredményesen dolgozni. 3 000 kazincbarcikai dolgozó mechanikusan végzi munkáját, és nincs meg a minimális műveltségi alapja ahhoz, hogy magasabb fokú technikai ismereteket elsajátíthasson, ezzel munkáját és ezen keresztül termelési eredményeit jobbá tehesse. A háromezernél több hiányos iskolázottságú kazincbarcikai dolgozó felnőttoktatásba történő bevonása sürgős feladat. Az új, korszerű üzemekben való munkálkodás nem is olyan rövid idő múltán középfokú technikusi képzettséget lcíván, a valamikor régen megszerzett 5—6 elemi iskolai végzettség pedig szinte magában hordja a korszerű technológiától való idegenkedés, az azzal szembeni értetlenség csiráit! Kazincbarcika művelődési vezetői, a vegyikombinát vezetői, jól látják és értékelik ezt a feladatot, tudják, hogy fokozni kell a dolgozók részvételét a felnőttoktatásban. Be feltétlenül szükséges, hogy a Vegyikombináton kívül minden más üzem és üzemegység vezetője is megértse, hogy a háromezerhatszáz- ból tovább tanuló 512 dolgozó kevés lesz a növekedő és mindinkább technikailag is korszerűsödő feladatok ellátásához. Kell, hogy megértse, és segítse a felnőttoktatást! Ez társadalmi érdek, amelynek előmozdítása a város üzemeinek szocialista jellegükből folyó kötelessége. Kazincbarcikát említettük példának. De ezzel a jelenséggel a megye más területein is találkozunk. Nem árt, ha. a következő felnőttoktatási évad előkészítésénél erre is gondolunk. (benedek) flelenteés a Nehézipar Műszaki Egyetemen íolyé gazdasági mérnök-képzés 1964-1965-ös tanévére A Nehézipari Műszaki Egye. tem felvételt hirdet a bányaipari, kohóipari és gépipari gazdasági mérnök-képzés 1964, szeptemberében induló köyet- kező új évfolyamára. Jelentkezhetnek azok a megfelelő mérnöki oklevéllel rendelkezők (a Gazdasági-Műszaki Akadémia megfelelő tagozatait végzettek is), akiknek legalább 2 évi szakmai gyakorlatuk van. Az oktatás levelező formában folyik; 4 félév után a hallgatók diploma tervet készítenek; a diplomaterv megvédése után gazdasági-mérnöki oklevelet nyernek. A hallgatókra a levelező hallgatókra von all: ózó rendelkezések (tanulmányi szabad, ság stb.), érvényesek. A képzés alapvető célja, hogy vezetési, termelésszervezési és műszaki-fejlesztési tevékenységek ellátásához, gazdasági megítéléséhez, műszaki és gazdasági tényezők kölcsönható, sának elemzéséhez nyújtson a gyakorlatban dolgozó mérnökök számára elméletileg megalapozott és megfelelő rendszerbe foglalt ismereteket. A jelentkezés módja: A felvételt a T. ü. 821. sz. űrlap kitöltésével kell kérni (kapható nyomtatványboltokban), az űrlapon feltüntetett javaslatokkal ellátva. Mellékelni kell önéletrajzot, oklevelet, vagy annak hiteles másolatát, és orvosi igazolást arról, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányok folytatására egészségileg alkalmas. A felvételi kérelmet a mellékletekkel együtt az irányító hatóság (minisztérium, tanács stb.) személyzeti osztályára kell benyújtani, az egyetemre való továbbítás végett;. Felvételi vizsga nincs. A felvételről július hónap folyamán dönt az egyetem és arról a jelentkezOKeí ér. tesíti.
