Észak-Magyarország, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-16 / 88. szám

BsBRSrtSfc, 1964. április ML eS£AKMAGYAKORS2A<S 3 TISZA •«? > V : EZ A FELVÉTEL szándékosan készült így, ebben a beállításban. A tiszapolgári • közúti híd hatalmas tartóoszlopai láthatók az előtér­ben. Alatta hömpölyög a tengerré szélesedett (folyam és távolabb — de így is jól látható — éli büszkeségünk, az áramot termelő palko- myai erőmű. Azt a feladatot kaptam, hogy írjak szöve­get a képhez. S mialatt ezen. gondolkodom, »szembe jutnak a múlt emlékei. A kép szá­llómra többet mond annál, mint ami az első ránézésre előtűnik. Emlékszem a napra, ami­kor reszketett a levegő, dübörgőit a föld, iszo­nyatos csattan ás hasított az egekig, és a szét­szakított híd roncsai nagy loccsanással hulltak a folyóba. S ott voltam, magam is segítettem benne, amikor újjáépítettük. Büszkén, kecse­sen íveli át a folyamot, s valahányszor arra járok, mindig megsimogatom. gyönyörködöm benne: egy kicsit a magaménak érzem, mint «hogy magukénak érzik mindazok, alak létre­hozták, kigondolták, megteremtették. S távo­labb az erőmű! Annak is ott voltam a születé­sénél. Valahol még megvan a régi fénykép — történelmi dokumentum lett azóta —, amely az első kapavágást, az ünnepélyes alapkőle­tételt örökítette meg. Milyen hitetlenek, ké­telkedők voltunk ^ altkor. Megvallom: karon ragadott egy újságíró kollégám, és ahogy a Esombékos, lapos pusztaságon keresztül sétál­tunk; ahogy lépteinkkel a fűben fészkelő ma­darakat felzavairtuk, a bíbicek és szárcsák to­jásait kerülgettük, azt mondta nekem: „Te­remtő ég, mikorra fog ez megépülni!” Érthe­tetlen és összefüggéstelen volt előttünk a nagy terv. amely azóta többszörös valóság lett. és Ő legszebb versét írta meg róla. MINDKETTŐ: a híd is, az erőmű is hozzá­tartozik a Tiszához. Miatta, közbejöttével épült. Magukon viselik nevét is. Óh, Tisza! Szép szőke folyónk. Most kiismerhetetlen és haragos vagy. Hullámaidban veszélyt hordo­zol: parttól partig ezrek és ezrek figyelik min­den csobbanásodat. Éjjel is lámpások villódz- nak a gátakon; birkózunk veled az utolsó erő­feszítésig, mert alul maradunk, ha valahol nem vagyunk elég éberek, az nekünk mérhe­tetlen károkat okoz. Tiszabecstől Tokajig, s Tokajtól Szolnokig alig van métere e gátak­nak, hogy azon éber, figyelő szemek, elszánt erős emberek ne álmának, Az újságok naponta közlik, a rádió minden órában bemondja ezek­ben a kritikus napokban, hogy mi történik a folyó-szakaszokon. A gátakból már csak né­hány centi látszik ki, itt is, ott is felszökken a buzgóár, de százak rohannak oda: kövekkel, zsákokkal, földdel tömik be; küzdelem, hatal­mas bírok ez a felbőszült szőke folyóval, amely pedig olyan szépen tudja ringatni csó­nakunkat a vizen... Itt, Szederkény mellett tengerré szélesedett. Csak homályosan, kétel­kedve lehet ellátni az egyik parttól a másikig. Aid ezt a képet készítette, mégis a hidat és az erőművet fényképezte. Jó fénykép. Úgy van ez megkomponálva, hogy sokkal többet mond­jon az önmagában vett széles folyamnál. Az ember győzelmét hirdeti! Az Emberét, amely létrehozta a hidat, megalkotta az erőművet és visszaszorítja, bele kényszeríti medrébe a fo­lyót. Ohó, Tisza! Már kiismertünk, legyőzünk, mi vagyunk az erősebbek. S ha majd lecsil­lapodsz, megint csak ott folydogálsz majd ré­gi medredben, csobogsz a susogó parti füze­sek, zöld lombű nyárfák közt, s mi nézegetjük magunkat csillogó víztükrödben. Onodvári Miklós Fényképezte: Szabados György A társadalmi m uts kasok meg becs ülése Miskolcon is és minden más helységben megjutalmazzák valamilyen módon azokat, akik a legtöbb társadalmi munkát végzik. Az elmúlt évben példá­ul — az elismerés egyik mód­jaként — Miskolcon, a második kerületben minteev 500 darab, a harmadik kerületben pedig 400 darab társadalmi munkás jelvénvt osztottak ki Most a vezető szervek más jutalma­zási tormák életholéptet.ésén is iparosodnak. Sző van arról is. hosv a legjobb társadaVm munkásoknak egv évre szóló színházbérletet váltanak. Reklamáció és nyereségrészesedés Cs’nos?t«ák Abaún szán tót Abaújszántó lakói ebben az évben igen nngv gonddal szé­pítik. csinosít! ák községüket. Tisztítják az árkokat. hidak alját, ■ virágokat ültetnek, ta­tarozzák az énületeket, rend­ben. tisztán akarják látni az utcákat. A csinosítást naeyobb- részt társadalmi munkában végzik. Nemrégiben 700 méter hosszú orgonasövénvt ültettek a fő utcára. Tervezik azt is. hogy az utcákat a mind több városban látható virágtálakkal díszítik. A teremben vagy 120 em­ber ülhetett. Valamennyien a Miskolc környéki építke­zéseken dolgoznak. Kőműve­sek, ácsok és szerelők .— szakmájukat tekintve; Vi­szont van egy „másodállá­suk” is: bizalmiak a munka­helyükön. Párt-, szakszerve­zeti és KISZ-bizaimiak, s ilyen funkciójukat tekintve, sokat tehetnek az építkezé­seken azért, hogy jobban menjen a munka, kevesebb legyen a reklamáció. Igen, a reklamáció! Sok mindenről beszélt ezen a „családias” kis tanács­kozáson Vincze Géza, a Bor­sod megyei Állami Építőipa­ri Vállalat igazgatója, cs én mégis ezt a témát karikáz- tam be — külön! És úgy lát­tam, a körülöttem ülő bizal­miak is sűrűn bólogattak, amikor meghallották, hogy tavaly több mint 400 ezer fo­rintot fizetett ki vállalatuk reklamációk címén. Ezt az összeget nyilván nem lehet leakasztani a fogasról — ezt az összeget valamennyiük közös kasszájából, a nyere­ségrészesedésből kellett fe­dezni. A téma tehát kétszeresen aktuális most. Egyfelől azért, mert a vállalat alig egy hete fizette ki a 11 napi nyeresé­get, másfelől pedig azért, mert mostanában sok szó esik a minőségi munkáról. És ez a két fogalom szorosan összetartozik. Nem lehet kü­lönválasztani őket. Mégis, sajnálatos, vannak olyan épí­tőipari dolgozók, akik év közben megfeledkeznek a nyereségrészesedésről, csak akkor jut eszükbe, amikor megtudják: azért kaptak há­rom napi bérrel kevesebbet, mert év közben lelkiismeret- lénűl, felületesen dolgoztak, s így egy munkát kétszer kellett megfizetni. Amikor a rosszul elkészí­tett ajtókat, vagy padlóza­tot sikerül „furfangosan” át­adni, valaki azt hihetne: be­csaptunk másokat. Pedig voltaképpen ilyenkor önma­gukat csapják be. Mert a rossz munka ilyetén elisme­rése elöbb-uíóbb visszaüt. Igaz, ilyenkor nemcsak saját pénztárcájukat érinti, ha­nem azt a közösséget is ká­rosítja, amelynek ő csak egyik dolgozója. Milyen igazat szólt Vincze elvtárs, amikor azt mondta: a 400 ezer forintot jobb lett volna nyereség címén kifi­zetni, mint a reklamációs költségek rovatába elköny­velni, — erre akkor gondol­tam ismételten, amikor a ta­nácskozás résztvevői egyér­telműen, helyeslőén bólogat­tak. Valaki a hátam mögött ta­lálóan, totó-nyelven megje­gyezte: reméljük, jövőre sok­kal kevesebb lesz a „vigasz- díj, és több a nyereség. — paulovits — Hálóval fogták ki az őzeket - fákra költöztették a lócáitokat a Tisza-menti vaárezervátomokiian A Taktaközi Állami Gazda­ság Tisza és Bodrog mentén húzódó vadrezervátumából mintegy 8000 holdnyi terület van víz alatt a két folyó ára­dása miatt. A vadőrök min­dent megtettek a vadak men­tésére, s ennek eredményeként egyedül csak nyulakban kelet­kezett nagyobb károsodás. A hirtelen jött áradás következ­tében, a becslések szerint, a területen élő. mintegy ezer nyúlnak 80 százaléka elpusz­tult. Különösen sok lelte halá­lát a hullámsírban az idei sül- dőnyulak közül. A vadőrök a magasabb dombhátakra me­nekült nyulakat hálóval fog­ták össze, s a víz által nem veszélyeztetett területeken en­gedték el őket. A hullámtéri vadasterület­ről több mint 150 őzet mentet­Éjabb gyógynövényeket honosítanak meg a borsodi szántóföldeken Ä különleges termelési adottságokkal rendelkező ter­melőszövetkezetek néhány éve kezdték meg a gyógynövények nagyüzemi termesztését. Ta­valy már 2.7 millió forint jö­vedelmét jelentett ez az üzem­ág a termesztéssel foglalkozó csaknem 40 borsodi tsz-nek. Az idén a gyógynövények termőterületét tovább növelik, s csaknem 800 holdat ültetnek be ezekkel a fontos, különbö­ző gyógyszerek alapanyagául szolgáló növényekkel. Legnagyobb területen a mind nagyobb keresletnek ör­vendő szoláriumot termelik, amelyből csaknem 300 holdat ültetnek. A munkaigényes nö­vény palántálását megkezdték. Ugyancsak gyógynövényként az idén először termelnek ko- riandert, amit most honosíta­nak meg a borsodi szántóföl­deken. Jelentős területet ka­pott a borsmenta és a kamil­la is. A borsodi termelőszövetke­zetek a tervek szerint az idén több mint 4 millió forint be­vételre számítanak a gyógy- növényekből. tele meg. A víz közeledtével a mélyebben fekvő helyekről hajtással riogatták ki az őze­ket. Ezek nagy része a mező- gazdasági területeken keresett és talált menedéket, s jelen­leg is ott él. A magaslatokra szorult őzeket hálókkal fogták össze, s belőlük harmincat más vidékek állami gazdaságaiba küldték vérfelfrissítésre. Az árvíztől borított terület különösen gazdag fácánban. A korábbi évek áradásai során szerzett tapasztalatok alapján úgy mentették őket, hogy a magasabb fák ágai közé nád­pallókat erősítettek a fészke­lő helyének közelében, és a víz közeledtével a madarak ezekre menekültek fel. Élel­mezésükre ocsut szórtak, de a természet is gondoskodott el­látásukról. A fákon ugyanis szinte fürtökben lógnak az oda menekült bogarak, amelyek­kel a fácán táplálkozik. Ezek­ben az értékes madarakban semmi károsodás nem történt* s jelenleg is a fák ágai között „fészkelnek”. Védik a már kiveszőiéiben lévő megyerés fajáét a szini erdőségekben A borsodi erdőkben ritka­ságnak számít a mogyorós Megújul a művelődési otthon Az abaújszántói művelődési itthon födémrésze elavult. A gerendák korhadtak, már nem bírták volna hosszú ideig tar­tani a terhet. A födémrészt most lebontották, hogy egy óját építsenek helyére. A födémcserén kívül még más munkákra is sor kerül. Központi fűtést szerelnek be, a színpadot átépítik, parket­táznak, a mozit szélesvásznú­vá alakítják. Az építkezések­ről társadalmi munkában a jEÖzség lakói is segítenek. A nagyméretű felújítás be­fejezését szeptember 30-ra tér- amikoris egy külsőre fejesen megújult művelődési otthont adnak majd át rendel­„Nem akarunk adósságot!” A Diósgyőri Gépgyár KISZ-hisottságának nagyaktira értekexletéről — Nem aláírunk adósságot! — Ebben az egy mondatban foglalta össze Vertig János, a Diósgyőri Gépgyár KlSZ-tít- kára azt a célt, amelyért a Sépgyúr kiszesei különféle munkafelajánlásokat tettek el­múlt heti nagy aktíva értekez­letükön. Tavaly ugyanis, sőt az idei első negyedévben is, adósa maradt országunknak a Diós­győri Gépgyár. Termelési eredményei nem érték el a tervezett szintet. Pedig az or­szág várja a gépéket, amelyek mind több szerszámot, ruhát, cipőt adnak, amelyek az em­ber irányításával művelik, ön­tözik termőföldjeinket, s ezál­tal végső soron életűnket te­szik szebbé, jobbá. Ezt ma­gyarázta a nagyaktíva érte­kezleten Szirtes Pál termelési főnök is; — Húsz évvel ezelőtt mi örültünk, ha egy ünneplő ru­hánk volt. De most azt akar­juk, hogy a mai fiatalságnak tízszer annifi legyen. És ehhez hozzájárulhatnak munkájuk­kal a Diósgyőri Gépgyár kisze­sei is... A gépgyárban csaknem két­ezer KISZ-tag dolgozik. Ennyi fiatal nem kis erőt képvisel. A gyáregységekben azonban nem minden vezető használja ki a fiatalok erejét. Mi a helyzet például a társadalmi mun­kákkal? — A KISZ nemcsak az üzemtakaritást és a parkosí­tást vállalhatja társadalmi munkában! — jelentette ki Vertig János. — A vezetők lássák el nehéz feladatokkal is a fiatalolcat, Különösen az új módszerek bevezetését bízhat­ják rájuk, hiszen a fiatalok jobban vonzódnak az újhoz, mint az idősebbek... — Hasznosítani kell a fiata­lok tudását, lelkesedését — — hangoztatta Lipovszki Gyu­la, a gyár vezérigazgatója is. —- A védnökségvállalásokat gyümölcsöztethetjük a minőség javításában, a reklamációk megszüntetésében, a késések, kimaradások, csellengések meg­szüntetésében ... A vállalat vezetősége nevében megígérhe­tem: a jövőben az eddiginél több támogatást adunk a fiata­loknak, hogy tevékenységükkel hozzájárulhassanak a társada­lom anyagi javainak megte­remtéséhez. A fiatalok örömmel fogad­ták a vezérigazgató szavait és felajánlásokat tettek, amelyek­nek teljesítésével az éves terv sikeres eléréséhez járulhatnak hozzá, és amelyek e célkitűzés jegyében születtek: „Ifjúmunkások! A termelési eredmények fokozásával ké­szüljetek a KISZ II. kongresz- szusára!" Ez a felirat díszítette azt a termet, amelyben a nagy- aktira értekezletet tartották. S e felirat tartalmát bővítette ki Malák István, a gyár pártszer­vezetének titkára és Németh Antal, a megyei KISZ-bizottság munkatársa is. — Ha a termelési eredmé­nyeket. fokozzátok, nem marad­hattok adósai az országnak — mondotta a fiataloknak Né­meth Antal. — És akkor büsz­kén, emelt fővel számolhattok be eredményeitekről a KISZ decemberi kongresszusán... K. A. fajdnak nevezett császárma­dár. Elsősorban a Szín—Bód- vaszilas környéki erdőségek­ben található még belőle. Cserjés, sombokrokkal benőtt tetőkön él, és az északi fekvé­sű oldalakat kedveli, ahol más vadak nemigen vernek tanyát. A császármadár védelem alatt áll, vadászása tilos, mert el akarják szaporítani ezt az igen jóizű húsú madarat. A sok ragadozó közül első­sorban a vadmacskák veszé­lyesek rá. A vadászok megfi­gyelték, hogy a vadmacska fá­ról les a bokrok alján fész­kelő mogyorós fajdra, s ami­kor az eleség után indul, egyetlen ugrással ráveti magát és eltöri nyakcsigolyáját. A va­dászok most elsősorban a vad­macskák ellen indítottak irtó­háborút. A téli hónapokban több mint 20 ragadozó került puskavégre. Ezekből Pipás Gyula, a szelcepusztai rezer­vátum kerületvezető vadásza ötöt ejtett el. A legnagyobb állat súlya alig pár dekával maradt el a 10 kilogramm alatt. Most, hogy a mogyorós fájd költésre készül, a vadászok még gondosabban figyelik fészkelő helyeiket, hogy a ra­gadozóktól megvédve, ienetávé tegyék a zavartalan költést.

Next

/
Thumbnails
Contents