Észak-Magyarország, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-11 / 84. szám
/ 4o.OOO KILOMÉTER § § § § s KÖLTÉSZET NAPJA VI. Utolsónak hagytuk azt a részt, amely az egész ázsiai- afrikai utazásunk során a legnagyobb hatással volt ránk: az asszuáni gát építésé. Bár nem értjük, miért mondják erre a gátra, hogy asszuáni, amikor legalább 50—60 mér- íöldnyi távolságra van a várostól. Kama közelében, de ha így nevezik, hát mi is maradjunk az eredeti elnevezésnél. Késő délután érkeztünk erre a vidékre. A hőség szinte kibírhatatlan volt, gépet és embert egyaránt próbára tett. Hogy jobban megértsük és elképzeljük mindazt, amiért valóságos földindulást csináltak az arabok ezen a vidéken, először a múzeumba mentünk, s ott egy szolgálatkész ember megmutatta az egész építkezés márvány makettjét, a hozzátartozó magyarázó táblákkal. Már ezek alapján is monumentális méretekre következtettünk az építkezést illetően. de a valóság minden elképzelést felülmúlt. Ezen a vidéken a sivatagi homokot felváltják a sziklás, gránitos hegyek. Amerre csak néz az ember, mindenfelé vöröslő gránittömbök. A borzasztó hőségben úgy néznek ki, mintha valamenmyiöket tüzes kemence fűtené valahonnan a mélyből, és ettől kapnák izzó színűket. Lenn, a völgyben, a sziklák hatalmas hasadékai között pedig mérgesen zúg összeszűkülő medrében Egyiptom nagy folyója, a Nilus. S itt, ahol leginkább összeszorulnak a sziklás hegyek, a borzasztó gránittömbök valószínűtlen meredekségének oldalában épül az egyiptomiak új piramisa, új óriása: ■az asszuáni gát. Igaz, ez csak monumentalitását illetően hasonlítható a . fáraók egykori sírboltjára. Építői nem az emberi múlandóságnak; nem a halálnak, hanem éppen fordítva, az életnek, a boldogabb jövőnek, a termékenyebb, szebb holnapnak emelik ezt a fantasztikus művet. Az egész vidék úgy néz ki, mintha valami óriási vakond járt volna erre, s mérgében roppant erejével mindent a fé- jetetejére állított És mégis, a látszólagos összevisszaságnak eme nagy rengetegében minden a maga rendjén, az emberi elme által jól kigondolt program szerint halad. Az asszuáni vörös gránitot, amelyet évezredekkel ezelőtt rabszolgák ezrei vájtak ki, most nem Cheops sírboltjához szállítják. És nem is rabszolgák hasogatják, hanem jövő- jükben bízó emberek, izmos masinák. Az egész építkezést egy arab miniszterhelyettes és egy deresedé, 50—55 év körüli szovjet főmérnök irányítja. S a tervek, a dokumentációk nagy része is, csakúgy, mintáz itt dolgozó szakemberek és gépek, a Szovjetunióból érkeztek. Georgij Alekszandro- vics Racsenkó lassan már helybelinek számít ezen a vidéken, hiszen öt esztendeje, hogy Asszuánba érkezett ő; és vagy négyezer szovjet szakember. S azóta, hogy ő irányítja a vidék ^átrendezését”, — mert itt csakugyan kevés kő marad eredeti helyén —, csaknem tízmillió köbméter gránitot robbantottak ki a magasba törő sziklahegyből, s néhol már valóságos alagútrendszer van a kőrengeteg gyomrában. GARAI GABOR: Félóra magány Fölzaklat ez st félóra magány, s meghódít, bár te hiányzol belőle; imbolygók fenn a percek teraszán s játszom: lebukhatnék az utcakőre. Vigyázz: nekem kedves az életem — veled szeretném folytatni halálig —i s ellened se szívesen mímelem az öngyilkosok ledér mániáit. — hát légy velem a kísértés fölött, húzó mélységek ellen légy kitárt kar; s az ég trapézain se szédülök messzi szerelmed lenge támaszával; mert azt üzented, eljössz, megölelsz, és egy napon végleg nálam maradsz már.. Mondd: otthonunkká épül mind a pere mely nélküled most oly vigasztalan szálL HASSAK LAJOS: Csillag ESZAKMAGYARORSZAG A Wae?i»r Miinkftcr»!'*Borsod megyei Bizottságának lapja (főszerkesztő: sacnön auqok Szerkeszt őség: Miskolc ranftc?h67 tér í. TeJefonszfimok: Titkárság: 16-880. Kultúrrovat. 16-06*1 ipari rovat: 16-035. Pártrovat 16-078. Mezőgazdasági rovat: 33-687 Bportrovat: 16-049. Belpolitikai rovat. panasz ügyek: 16-046. Kiadja*. Borsod megyei Lapkiadó vállalat Felelős Kiadó ölre Péter KI ad Oh ive tál'. Kossuth utca U. Telefon te-ist Hirdetésfelvétel? Széchenyi utca 13—17. Telefon: 16-213. Terjeszti a oosta Kapható minden Borsod megye' postahivatalban A? . mdevizám’ 9 Bámultam a csillagot mely homlokát díszítette pedig nem is angyal fekete bika volt amilyeneket Picasso varázsol papírjaira Hemingway rajong értük írásaiban. Bámultam a , csillaggal díszített fekete bikát aztán elfordultam á spanyol szádizmusra gondolva amely holnap vagy holnapután térdrekényszeríti a porondon. Ez a látvány már nem kívülem bennem él. A kiömlő vér rámtalál városok sikátoraiban diadalívek alatt börtönök kapuinál szerelmeim rózsaligeteiben betűim mocsarában. Nem iszom alkoholt de berúgok egy jó hírtől vagy magához ölel egy festmény amit a nyárspolgár nem ért. Tiszta mezőkön is így kerülök csapdába. Rozoga írógépnél ülve csatangolok tovább idegenek között s mégis váll váll mellett és emlékezve arra a csillagra amely etrv fekete bika két szarva közt ragyogott. FODOR JÓZSEF: Percek hintái JKészö»» e Borsodi Nyomdában. Felelős yezeíői Méry. György. Észrevétlen ment el az ifjúság S az átmenet Szemet Befogó kedvesként tartott pnhán És ringatott, mint anya, ha fián Győgy-kés éle vág Sebet: Nem úgy fáj majd azután. Késen-túli lágy bódulatok. Zsibbasztva, ébresztve sebem«. Enyhítgetők ti, irgalmasok, Mint kin nem esett semmi sem« Csak tompán érzem, drága jók« Hogy újra csendesebb szivem. Oh orv, cinkos, lágy szembekötés« Villám, -ncm-crzett-élű kés, Zsongassátok a készülőt, Még új, s új átmenet előtt. Oh futás: s mint ki ott áll egy helyen« Gyógy-kény, seb-él, mint simító selyem; Ez is, az is hogy szalad, S ami marad Velem: Fogyó Iát, min orv pere arat, § K S bolond nagy életszerelem NIKLAI ADÄM: Másnap reggelig Baktatsz az utcákon, s az idegen város valója lassan langyul által új otthonoddá. Még a délutánnal olyanformán va-gy, mint új vizeken az ár-sodorta hal, magányodat hordozván arcodon, mint pikkelyéit az. Az idegeik fonálkeresztjén még az előbbi táj remeg; hínár, moszat itt meg olyan más; tán az éjszakáik horgán is más halálra hív csalétek..« Pénzért vetik —, de ágyad: menedéked. Fent négy sarok odúd fakó falát üres keretbe vonja össze: egy kép sincs benne már. fejed fölött fehérük, csak autólámpák seprik néha végig, s megreccsen a nem-ismerős ereszték... De reggelenldnt — már-már megkötődsz. A' környezet ezer finom fonállal fon át, mint Gullivert Liliput-állam szelíd hada: pár arc már ismerős a villamosban; kávédhoz kijár egy megszokó tekintet, kis mosollyal — kortyold' csak, s higgy: elhagy minden komoly jaj — dolgod van itt S nem vár ott senki már..; BENJÁMIN LASZLÖ: Negyvennyolc Látod, nem is vagyok öreg; Számolom még az éveket Fájt valaha? — már meg se döbbent úgy mondom: két év múlva ötven. Mondanák is, ha most meghalnék; „Istenem, milyen fiatal még.’* Többet tud egyre a halálról, mégse hal meg a csodaváró, a nagyobb sors hívője bennenrv a dolgommal-elégedetlen. Nem félt a rám-leső gonosztól, inkább újabb portyákra unszol, nem enged kényelemben ülni, buta szoborrá merevülni. Nyolc évekkel a negyvenen túl . sem vagyok még a kezdeten túl: az a kevés, ami mögöttem, csak bevezetés lesz a könyvben, az csak az előszó a műhöz, csak a tolifogás a betűhöz, a lélegzetvétel a hanghoz, mag a virághoz, rügy a lombhoz. Világnyi munka gyűlik itt benn, és én még nem mondtam 3d mindent — még mindig nem mondtam Iri semmit kínok közt csak készültem eddig, hogy a világot megteremtsem, s akit szeretek, megszeressen, s akit nem alfhatok, ne álljon ■ aki apáüan. rámtalálj«». S ILLYÉS GYULA: § | Kunhalmok § Kunhalmok ti, a solchalú, bő Obtól § e kis Kapósig elfüzérlö dombok, § csönd állomások, nyomjelző vakondok- § túrások, mesék babszemei, hogy hol § K fúrt az a Szomj, bújt az az Éh előre — oly mélyen, hogy már a földalatti múltban — 2 mely idehozott bennünket, kifúltan 2 tántorgó népet szabad levegőre: 9 § ti vagyteik a mi — katedralisaink! § „Márvány-zenék?!” Óh, csak módunk szerint, § így, sárból! — óh ti piramisaink! 5 ff Mert mégis föltörő vágy s hit nyomát <- zengitek! Idegen hallja nomád 2 dobolok tompa tam-tamját: tovább! iáriambarv" 1 J kdtembeni Egyik olvasónk nagy felhá- j borodással állít meg az utcán. — Nagyon jó, hogy találko- ; zunk. Amit velem tettek, az ■ egyenesen a lapba kívánkozik. : Mert lehetetlen, hogy 1964-ben . ilyesmi még előfordulhat — — Miről van szó? — Miről? Megdöbben, ha ; meghallja! így semmibe ven- : ni az ember jgényeit!— Még mindig nem tetszett ... — Ne is csodálkozzék. A felháborodás minden vért az agyamba kergetett. így bánni egy egyszerű vásárlóval! — Ahá. Értem. Valamit vett. Dühösen félbeszakít, — Nem vettem. Csak akartam ... Tudja megtetszett ne■ kém egy kocsi. Gyűjtöttem, kuporgattam rá a pénzt. —■ Értem. Most már nincs olyan kocsi. — Van. — Nem értem. Akkor mi a baj? — Hát az, hogy én elképzeltem: alul ilyen színű lesz, felül meg olyan. — És? — Csak olyan kocsit tudnak ■ adni, amelyiken fordítva van a szín, minit ahogy én elterveztem. No — vágja ki diadalmasan — ezt írja meg, ha meri! Megírtam. * Az egyik borsodi nagy gyárunkban valaki szakszervezeti segélyt kért. Alaposan megindokolta. A sorok drámai han- * gon ecsetelték az említett dolgozó sanyarú helyzetét, nehéz anyagi körülményeit. És olyant hatásosan (a . bizottságnak § arany szíve volt), hogy mindene további nélkül megszavazták a-? segélyt. A címzett kicsit fanyar^ arccal vette fel. K — Kicsit többre számítót- 2 tam — jegyezte meg. A bízott- S ság tagjai parányi lelkiisme-§ retfurdalást éreztek, mégiscsak ff megszavazhattak volna többet, 2 valamely ik kevésbé rászoruló § rovására. § Egy jó hét múlva csaknem c hanyatt estek a csodálkozástól. 2 A segélyt kérő vadonatúj § autón feszített a városban. K — Ember — mondták neki 2 —, hiszen maga nem is volt 5 rászorulva a segélyre. § — Dehogynem — mondtad önérzetesen — éppen ennyi 2 hiányzott a kocsi árához. § * S A vezérigazgató sorra járja c az üzemeket. A hivatalos ügy-2 intézésen, gazdasági ellenőrző-§ sen. kívül szakít magának egyé kis időt arra, hogy itt is, ott 2 is megkérdezze az embereket: J hogy. s mint élnek, milyen § gondjaik vannak. így történik e ez az egyik brigádvezető eseté-2 ben is. Az emberen meglát-§ szik, alig várja a találkozást. K — Igazgató elvtárs — böki 2 ki —, nekem panaszom lenne. 2 — No, mi a baj? § — Nem vagyok megeléged- ff ve a keresettel. Alig elég sóra, 2 borsra. • S — Mennyi a havi keresete? § — Oh — legyint a brigádve- ff zető fanyalogva — alig van-) meg a havi háromezer. S __ (Csorba) G b éri alkotás monumentalise műve. 2 Órákon áit néztük a tájat. A§ sziklahegy tetejéről is alig le-ff hetett belátni valamennyi 2 munkahelyet, s a hadsereg-2 számra érkező brigádokat. § Már Kairó felé mentünk, c amikor Mr. Portaiam, olyas-2 fajta utószó gyanánt, úgy mel-\) lékesen elmondott néhányff adatat. Tőle tudtuk meg, hogy2 vagy 3 ezer darab különféle!) szovjet munkagép fáradozik e§ táj arculatának átformálásán,? és azoknak a masináknak és2 berendezéseknek súlya, ame-s lyeket szovjet gyáraikban ké-§ szítettek, s valahonnan az? Ural tövéből kerültek Asszu-2 ánba, több minit 150 ezer ton-§ nára tehető. K Sokáig emlékezetünkben^ marad a sziklás vidék nyújtot-2 ta kép — és azok az adatok,§ amelyeket oly jól ismer a kör- ff nyék munkáshada, és az egész 2 Egyesült Arab Köztársasági népe, akik jobb sorsukat lát-§ ják beteljesedni abban, ami ff Asszuán vidékén történik. 2 Krajpos Zoltán Paulovits Ágoston 2 (Vége.) § $ arab lesz. Egyszóval, aligha van az építkezésen olyan munkahely, ahová tolmács kellene, hogy megértse egymást a szovjet szerelő és az egyiptomi kőfaragó. Az az őszinte barátság, amely a bizony elég nehéz munka során alakult ki az itt, dolgozók között, jó példája annak, mire képes az ember, ha nyugodtan, békességben alkothat, dolgozhat a holnapért, az igazibb, emberibb életért. Mert amint a nagy gát elkészül, a vidék népe nem lesz többé a Nilus rabszolgája. Nem kell rettegni e vidék szegény sorban élő parasztjainak a folyó szeszélyétől, amely hol áradásaival, hol alacsony víz- szintjével kanya rí tott le egy- egy darabot az amúgy is szűkös kenyérből. A múzeumban azt mondta Mr. Ramodon: A gát elkészültével altkora darab földet rabolnak el a sivatagtól, amelyen csaknem félmillió család talál majd munkát és kenyeret. Ez egyben azt is jelenti, hogy legalább négyszer-ötször annyi „fellah” jut földhöz szinte egyik napról a másikra. És az olajmécsesek is kikerülhatalom”-nak számító nemzej olvasótáborának. A közelmúltban ugyancsak francia nyelven került kiadásra egy magyar költői antológia, amely felölelte költészetünk legszebb darabjait, Balassi Bálint korszakától napjainkig. A tekintélyes példányszámú, díszes kiállítású és vaskos kötet, a francia irodalmi élet általános és forró hangú elismerésétől kísérve, napok alatt fogyott el Párizsban. S még számos hasonló példa kívánkoznék a fentiek mellé. De elég. Adjuk át a helyet élő költőinknek. Az alábbi Ids válogatás, ha természetesen nem is teljes igényű, de hű és meggyőző képet ad mai költészetünk gazdag áradáséról, magas tartalmi és formai színvonaláról. szagon . Azóta is hány tehetségünk és lángelménk járta végig a Lilla-versek írójának tragikus életútját! Ma már más a helyzet. Ma már érdemes hazánkban a „szép szó” mágusának lenni. Amire perdöntő bizonyíték: klasszikusaink és mai költőink műveinek mind fokozódó népszerűsége. S még valami. Költészetünk végre betört a világirodalomba. Petőfi életműve százezres példányszámban jelenik meg a Szovjetunióban, és a szovjet emberek ezrei és tízezrei éppúgy magukénak vallják József Attila költészetét, mint a mi népünk művelődni vágyó fiai. Vörösmarty Vén cigányát, műfordítói versenyben 18 jeles francia költő tolmácsolta . egy, a költészet terén is „nagy2 Április 11-én,, József Attila 2 születésnapján rendezik meg § először Magyarországon a Köl- §tészet Napját. Ünnepe ez irodalmunknak, költészetünk ^.kedvelőinek, egész kulturális ^életünknek. ^ Ezen a napon irodalmi esteiken, szavalóversenyeken, a 2 rádióban és a televízióban fel- 2 csendülnek az élő magyar köl- 2 tők legszebb alkotásai. Könyv- § kiadásunk is méltóképpen ve- § szí ki részét a mai magyar líra § ünnepléséből: a Magvető § Könyvkiadó erre az alkalomra ^jelenteti meg „Szép versek” elemen kiváló költőinknek az ff utóbbi esztendőben napvilá- 2got látott termésének legjavát. 2 Csokonai a Tempefőiben Jmég így kesergett: „Az is bolond. aki poéta lesz Magyarors Érdekes, hogy a közös munka, a barátság szálainak kialakulása közben az építkezéseken dolgozó 20—25 ezer arab elég tekintélyes része már úgy, ahogy, érti az orosi nyelvet, a szovjet munkások zöme pedig lassan perfekt nek a házakból, felváltja őket ff a fényt árasztó villamosság. 2 Most már nem' csodáltuk,§ hogy az emberek számolják a ff hátralévő napokat, s úgy dől- 2 goznak, hogy mihamarabb el-2 készüljön a Szahara óriása, a§ bizalom, a reménység, az em-^
