Észak-Magyarország, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-04 / 79. szám
Szombat, 1954. áprilisi L ^BBBBBBBSBBBSSSSBBBBBBBSSWSBOaSBEBBBSBSKBSBESSBSSBBEBBSBBBBBBSBÍSBSOSBSSBWBWBBtBSí 4 ÉS2AKMAGTAROKS2AG „...... Csak a tiszta és friss levegőben van igazi fejlődés” f” Jllikizáth tcae/ezéáJnek oIocuúíxl közben e®occ®®coo®©ö©co©c®ö6ö®oe©©cffi©ttao»4®«®®» Mai panas Mikszáth összes művelnek akadémiai kritikai kiadása 1961-ben, levelezésének három kötetével egyelőre lezárult Ä sorozat legnagyobb újdonsága kétségtelenül ez a három kötetnyi levelezés. Sem a nagy író leveleiből, sem azokból, melyeket hozzá írtak, ilyen arányú és ilyen gondos válogatás nem jelent meg azelőtt. ■— Éppen ezért feltűnő, hogy folyóirataink nem szentelnek különösebb figyelmet és érdeklődést e fölöttébb izgalmas és gazdag anyagú gyűjteménynek, mely végeredményben teljesnek is tekinthető: ami nem került bele, annak valószínűleg örökre nyoma veszett. E kis cikk nem lép, — nem is léphet fel azzal az igénnyel, hogy tüzetes méltatást és ismertetést adjon a Mikszáth- levelezésről. Csupán néhány, olvasás közben támadt gondolatot rögzít. Azzal a szándékkal, hogy az olvasók kíváncsiságát felkeltse. Ennek az egyik legelőbb írónknak eredeti szépirodalmi munkáihoz nem méltatlan gyöngyszemei, műhely forgácsai e levelek! Amelyeket meg hozzá írtak: mintegy tükörből mutatják egyéniségét... Természetesen áradó meseszövése, egyszerű elbeszélő hangja révén még ma is sokan azt hiszik Mikszáthról, hogy meglehetősen ösztönösen — ha ugyan nem gondatlanul — alkotó művész volt; hogy megmaradt afféle csiszolatlan őstehetségnek ... Nos, levelei fényesen bizonyítják e hamis elképzelés ellenkezőjét! Viszonylag igénytelen ügyekben írt leveleinek is elő-elő- került két-három fogalmazvá- nyi változata, „ujjgyakorlata”. Még ilyen apró dolgokban is felelős komolysággal vállalta e felismerés következményeit:' „Jókait kell folytatnom ... . . .. Én ugyan sohase lehetek olyan valódi óriás, de kell, hogy éppen olyan fényesen álljam meg ezt a helyet”. írói tudatosságáról tanúskodnak - önvallomásszerü nézetei, amelyek búvópatakként tűnnek fel, mind egyre a „mesterség”, a hivatás, az alkotás témájáról. — a legkülönbözőbb alkalmakra . és ügyekben írt leveleiben is: .................én sohasem írtam s zépen; én csak igazat írtam igen sokszor”. — ..Mikor legjobban humorizálok,..............a d erült gondolatok háta mögött komoly gondok forrnak agyamban”. — „A valóság valóság marad minden körülmények között”. Igen sokszor foglalkoztatják — bár ezt a „címszót” nem használja — a realizmus, a realista ábrázolásmód és alkotó módszer kérdései. Szemrehányó leveleket kap, melyek történeteinek ..hamisításait”: a nyers, adatszerű „hűség” elleni „vétségeit” kérik számon. — Kifejti, hogy az elbeszélő írónak szabad „kigondolnia” egyet-mást; hogy a Szent Péter esernyője nem „aljas koholmány”, mert a Wibra György ügyvéd neve egyetlen ügyvédi kamara lajstromában sem fordul elő, Glo- gova pedig nincs bent a helységnévtárban ... És hozzáteszi: „Ami a Beszterce osiro- má-ban igaz, az mind nem valószínű. Csak az a valószínű benne, amit én gondoltam bele, azaz. ami meg nem történt”. — Még találóbban — és persze az ő sajátos humorával is — ez a gondolat: ..A történetíró úgy adja elő a maga föltevéseit, mintha igazságok volnának, a szépirodalmi író úgy adja elő az igazságokat, mintha hazugságok lennének”. Vissza-visszatér az írásmü- vészet fő követelményeire:' a világosságra, a tömörségre, az egyszerűségre, a mindenkihez- szólásra. Levelei természetesen nemcsak írói elveinek, hanem erkölcsi'felfogásának is ékszertartói: „Inkább törni, mint hajolni”. — „... nemes szív dobogott bennem, mely tu- d.ott szenvedni azért, hogy mások- boldogok lehessenek”. Ellentétben az örök megalkuvás „alapelvével”, Mikszáth — akiben persze kora és társadalmi helyzete -némi opportunizmust azért szinte szükségképpen kifejlesztett, mégis — így ír: „Én pedig azt mondom, hogy ne maradjono meg a káposzta se, ha rothad-® ni kezd, és ne maradjon meg® a kecske se, ha egészségtelen° a lejelése...” — Az élőkről® nem illik, a halottakról nem® szabad rosszat mondani: ,.Des hát két közmondás melletto Az éleire nevelik a leendő katonatiszteket A borsodi fiatalok közül • sókan idegenkednek a katonatiszti pályától. Miért? Mert nem ismerik. Az ő kedvükért, az ő tájékoztatásuk végett utaztunk a fővárosba, az Egyesített Tiszti Iskola parancsnokságára, hogy olyan íí- jakkal beszélgessünk, . akik Borsodból indultak el erre az életpályára. A munkára képeznek bennünket! Három leendő katonatiszttel találkoztunk. Fügeczki Istvánt és Vető Zoltánt az ősszel avatják, Varga József jövőre végez. Mielőtt velük beszélgettünk volna, szót váltottunk Gáspár Károly alezredessel, a parancsnokság politikai helyettesével. Erre az eszmecserére még visszatérünk, de mindezt előre kellett bocsátanunk, hogy aggályok nélkül kijelenthessük: a mi fiaink jól érzik magukat a tiszti iskolán, és örülnek, hogy ezt a hivatást választották. — Más jellege van a katonatiszti pályának, mint régen — mondotta Fügeczki István, aki korábban a Borsod megyei Tanács mezőgazdasági osztályán dolgozott. — Nem háborúra nevelnek bennünket, hanem az életre, persze úgy, hogy adott esetben jól képzett honvédők legyünk. A hadi tudományokon kívül, vagy • pontosabban azzal együtt, hiszen ma a tudományokat nem lehet külön választani, olyan szakmai képesítést kapunk, ami a „civil” életben is kenyeret ad. Én például matematika szakos tanár leszek. Vető Zoltán. Sajókazáról jelentkezett érettségi után, szintén matematika szakosnak készül, míg Varga József elektro-főtechnikusi képesítést kap. — Ügy gondolják a fiatalok, hogy a katonatiszt lezser, könnyelmű . életet él — mondották. — Láttuk a televízióban azt a riportfilmet, amelyben ilyenképpen vélekedtek. Ezek nagyon tévednek. Komoly, felelősségteljes pálya ez. Hivatásérzet kell hozzá és rendkívül szorgalmas munka! „Csak attól idegenkedünk, amit nem ismerünk...” Borsodból elszármazott 1,földijeink” észrevétele csak megerősítette mindazt, amit Gáspár alezredes mondott. — Attól idegenkedünk, amit nem ismerünk — így summázta saját nézetét. — Az a baj, hogy a szülőkben, a felnőttekben él bizonyos előítélet, ök még jobbára a régi szemüvegen keresztül szemlélik ezt a pályát, s nyilván, véleményüket átplántálják a fiatalok tudatába is. A katonatisztek régen „skatulya-bábok” ' voltak, dorbézoló-tivornyázó hősködők, afféle elegáns társasági figurák. Mi a tiszteket, illetve a leendő tiszteket céltudatosan neveljük az életre. Mindegyik diplomát kap, tanári vagy főtechnikusi képesítést, tehát pedagógus lesz. Azt hiszem, ez a tény mindent, megmond. A parancsnokságnak ezen túlmenően az a tapasztalata — folytatta —. hogy a nagy kötöttségektől, illetve a „sovány” ellátástól tartanai? a fiatalok. Megnyugtatásukra hadd mondjam el a következőket. Idejük nincs reggeltől estig lekötve. Naponta 6 órai kötelező képzésen vesznek részt, három órát pedig egyénileg tanulnak. A többi időt pihenéssel, szórakozással és sporttal töltik. Évente egy hónap szabadság jár a kollokviumok, illetve a szigorlatok után. Ami pedig az ellátást illeti, az ellen még egyetlen tisztjelölt sem panaszkodott. Kielégítjük ővet több rend ruhával — az évszakoknak megfelelően —, ebbe beleértendő a. pizsama, a melegítő és mindenfajta sportfelszerelés. Költőpénzt is kapnak, amennyi elegendő. Az alapilletmény évfolyamonként emelkedik, amit kiegészít a tanulmányi előmeneteltől függő jutalomösszeg. valamint a havi do- hányváltság. Tehát nálunk is érvényesül az az elv: kinek- kinek érdeme szerint. A közösség által megválasztott nö- vendék-alparancsnokok ezen túl is kapnak illetményi kiegészítést. Hogyan oszlassuk e! az előítéleteket? — Mindenekelőtt úgy segíthetünk az előítéletek felszámolásán, ha társadalmi kérdéssé tesszük a katonatiszti pályát. Több publikálásra van szükség az érettségi előtt álló fiatalok körében, sőt már az általános iskolákban is. Ezt a munkát leghatékonyabban a KTSZ-szervezetek végezhetik. Mi lényegesnek tartjuk, hogy általában mélyüljön a kapcsolat a hadsereg és a fiatalok között. A kellő lépéseket meg is tettük. Olyan megegyezést kötöttünk a KISZ Központi Bizottságával, amelynek értelmében létrehozzuk az iskolákban az önkéntes honvédelmi köröket. Ilyenformán nagyobb lehetőségünk lesz az ismeret- terjesztésre, a katonatiszti hivatás megkedveltetésére. Javaslatunk az, hogy a helyi alakulatok vállalják egy-egy iskola paíronálását, kerüljenek közelebb a fiatalokhoz. — Az elmondottakon kívül Őszintén beszélnünk kell még egy dologról — mondotta Gáspár alezredes. — Az Egyesített Tiszti Iskola parancsnoksága ismeri azt, a fiatalok körében tapasztalt aggályt, hogy félnek, ha már felavatták őket, a sorozatos áthelyezésektől. Kétségtelen, korábban elég gyakori volt az áthelyezés, sőt, ha úgy kívánja a szolgálati érdek ma is ehhez kell folyamodnunk. A Honvédelmi Minisztérium azonban nem csinál ebből a szervezésből „rendszert”. Az a cél, hogy egy-egy helyen minél több időt töltsenek el a. tisztek, részben azért, hogy módjuk legyen az alapos tapasztalat- szerzésre, az önképzésre: másrészt á huzamosabb helyhez- kötéssel lehetőséget kell adnunk a családalapításra. Márpedig, aki családot alapított, annak nem célja, hogy gyakran változtassa helyét.. Nem •célunk ez nekünk sem, főleg lakásgondok miatt, de a megértés is arra ösztönöz, hogy tiszteink ne „vánd Mindig számolunk a család- alapítással, azt a lehetősége- inkliez képest segítjük is. Vannak tisztjelöltjeink, akik már az avatás előtt megnősülnek. (Ilyen például a „mi jiunk”, Fügeczki István, aki három hónennal ezelőtt kötött házasságot egy pesti kislánnyal, a Ganz-MÁVAG '''olgozójával.) * Éppen akkor, amikor befejeztük a beszélgetést, a díszel- gésre készülő századok vonultak be az iskola kapután. Voltak közöttük borsodiak is, de közülük csak hárommal találkoztunk. Mindhárman igazolták: szép, bár nehéz élet a katonatiszti pálya. Nem külsőségeiben. a. díszszemlék, a katonai parádék által szép, hanem tartalmában. Szépsége a munkában keresendő, s a hemes hazafiúi kötelességen túl abban a dicsérendő törekvésben, hogy a mi fiataljainkat nem hódításokra, más népek leigázására nevelik, hanem az alkotó életre, a haza építésének szolgálatára. Csala László 1 ugyan mikor lehet az igazat0 mondani?”, — kérdi. ® o Figyelmeztet a józan, okos,« reális életszerhlélet és az al-® kotornunk? fontosságára: „Ma® már neméinek meg a nemze-e tek a, m.esékből. Nem azon0 kell okoskodni, hogy mi volts ezelőtt, hanem, hogy mi le-® gyen ezután". — „Nem cmbe.-s> rekre, nem protekciókra, nem® jóakaratokra (ezek mind csak& hajszálak) keil fölépíteni a jö-° vendőt, hanem, bástyákra,, ins-a titúciókra” (tervekre, intéz-® menyekre). ® Egyik levelében ezt mondja«» magáról: „Ami . ■ ■ személye-® met illeti, abban egy változ-e hatatlan: a jóakarat és a ro-® konszenv mindén helyes és© jogosult törekvés iránt”. ® Talán itt van a kulcsa an-e nak, hogy miért írtak hozzá® is olyan szép leveleket! o — Akár kéréssel fordultak® hozzá, akár elismerésüket,© köszöntésüket tolmácsolták® neki neves és „névtelen” em-e berek: soraikban a Mikszáth« nemes szíve, jóakarata, rokon-g szenve érződött. Bizalommal® voltak iránta az emberek. Ki-® tárulkoztak előtte. Szembe-e néztek önmagukkal, s leg-® szentebb eszményeiket közöl-o ték vele. Az Amerikába sza-® kadt magyarok épp úgy, mint© a mohácsi főrabbi, vagy az® egyszerű szerb szerzetes:© nagy szellemnek látták, aki® képes — mert akarja — el-J oszlatni a káros előítéleteket,» rombolni a hamis tekintélye-" két, aki tudja és hirdeti, hogy© nem a nemzetiség teszi az© embert, hanem a becsületes-® ség, hogy a babér nem, ok-e vétlenül az „érdemek” kert-® jében tenyészik, hogy ami ao felszínen van, az nincs mé-® lyen, hogy csak a. tiszta és a © friss levegőben van igazi fej-a lödés! .............. o L egnagyobb ünnepünkön,o április 4-én, a mi mostani,® valóban tiszta és friss leve-e gőnkben nem illetlen dolog a® levelek Mikszáthja. előtt sem® meghajtani az elismerés és° hála lobogóját. © Mert e lévelekből is embe-e ri nagysága, . erkölcsi tiszta-® sága, írói felelőssége, demok-® ratikus népi hazafisága: leg-® ■jobb haladó hagyományainké szólnak hozzánk ... ® Épp úgy, mint irodalmi al-o kotásaiból, életműve egészé-® bői... « Gyárfás Imre ® anapság divatossá vált a panaszkodás. Azért /!/S mondom, hogy divatossá vált, mert divatossá / E S általában olyasmi válik, ami imponáló, ami ' * *'■' tetszik, de amire egyáltalán nem biztos, hogy szükségünk van, hiszen helyettesíthetnénk mással is. És most őszintén döntsük el magunkban: így van-e ez a panaszkodással is? Barátaim autószerelők, orvosok, gépírónők, mérnöknők, egyetemi hallgatók, újságírók tanárok, takarítónők, balerinák, gépkocsivezetők, tsz-parasztok, gazdaságveze- tők. kohászok. KISZ-vezefők. Panaszkodnak ők is, mint annyian mások. Egy autószerelő, aki Miskolcon, a Martintelepen lakik, a következőket válaszolta kérdésemre: — Legtöbb bajom a 3. számú autóbuszjárattal van. Zsúfoltak, és sokszor késnek. Ezenkívül nagyon bosszant, hogy a Martintelepen még rosszak az utak... Aztán szeretnék megnősülni, dehát a lakásra várni kell... Egy gépírónő arról beszélt, hogy fölöttesei lebecsülik a munkáját, egy mérnöknő pedig azt szeretné, ha jobban bíznának képességeiben, és több önálló feladatot kapna. Az egyetemi -hallgatók panasza: sc-k a tananyag, és ebből a fölösleget bátran el kellene hagyni, hogy ne aprózzák el erejüket, hogy jobban elsajátíthassák a lényeget, amelyet jövendő munkahelyeiken gazdagon gyümöl- csöztethetnek . .. Egyetemi professzor ismerősöm legnagyobb panasza: van egy országos viszonylatban is sok hasznot hozó találmánya. Egy műszer, amelynek prototípusa ott porosodik a szekrényében. Bevezetésének ügyintézése olyan vontatottan halad, hogy mire befejeződik, talán már korszerűtlenné is válik... . , Amikor intézményekben, vállalatoknál járok, gyakran először a takarítónőkkel találkozom. Meghallgatom mondóké jukat. Au általánosat említem meg ezekből: — Azért, mert mi olyan körülmények között nőttünk fel, hogy nem volt alkalmunk tanulni, nem kellene sokaknak lenézniük bennünket! Megdolgozunk mi azért a néhány száz forintért. Becsülettel megdolgozunk... Az autókat még nem gép vezérli, hanem ember (ezt ugye már csal: néhány vállalati utazgató előtt kell hangsúlyoznom?). Nos, hosszú utakon sokat beszéltem a gépkocsi- vezetőkkel is. Leglényegesebb gondjaik? — Sok a fölösleges túlóra, csak azért, hogy a „kiszálláson” levőknek meglegyen a napidíjúk. Pedig az a 31 forint nem éri meg’ a távollétet a családtól... így az embernek alig van magánélete. De jó is lenne, ha minden gépkocsivezetőnek lenne váltótársa!... ár sorrendet tartottam a bevezetőmben felsorolt barátaim között, most mégis engedjék meg, hogy mások panaszai mellett a parasztemberek, gazda ságvezetök, kohászok és kiszesek általam hallott legnagyobb gondjairól szóljak. Az aszalói tsz-tagoktól hallottam: igen bántja őket, hogy keveset fizet náluk egy munkaegység... A csobá- diak meg arról panaszkodnak: 1961-től, a termelőszövetkezet fennállása óta. nem kaptak még földjáradékot__ A Putnoki Gépállomás és néhány gazdaság vezetője a traktoroshiányt említette legnagyobb gondjának. — Miért nem jön több fiatal traktorosnak vagy szakmunkásnak a falvakba? — szegezték nekem a kérdést, amelyre aztán nem is tőlem, inkább a fiataloktól várják a választ. A minap a Lenin Kohászati Művekben beszéltem egy fiatalemberrel. — A kohászattal kapcsolatban nincs különösebb panaszom — inkább azt szeretném tudni: miért tölti sok kohász szabad idejét ital mellett? A pártszervezet, a szak- szervezet, meg a KISZ sokkal értékesebb szórakozást tudna biztosítani számukra. Szervezni kell a jó összejöveteleket és mindig jobbakat. Fáradhatatlanul!... fj okféle panaszt említettéin meg. Sok-sok mai pa- \ naszt, Azért hangsúlyozom, hogy mait, mert valamennyi egészen más, mint a két évtizeddel *—” ezelőtti. Említett barátaimmal évek óta beszélgetek, s panaszaik egyre érdekesebbekké,'enyhébbekké válnak. Kenyérgondról, nyomorról, az idősebbek által oly sokat emlegetett küszködésekről nem beszélnek már az emberek. Mert ezek megszűntek, s lassan elfelejtődnek. Rajtunk múlik, hogy a mai panaszok sorsa is ez legyen. Tennünk kell érte. Mert van még tennivalónk. A divatos panaszkodás helyett: cselekednie kell, egyre jobbakat cselekednie mindenkinek a maga posztján. És az ilyen cselekvésre a mi társadalmunkban megvan a lehetőség. Ruttkay Anna-UQU------R EKONSTRUKCIÓ ........ ... . Csabait Kálmán rajz*
