Észak-Magyarország, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-15 / 63. szám

Vasárnap, 1064. március 15, SSZAKMAGYARORSZAG 7 Több íai*<ós fogyasalási cikket vásáeolígBík BORSODI GYULA« Jlakúdalűm Vitatkozni is, Az elmúlt évben tovább nö­vekedett a megvásárolt tartós fogyasztási cikkek száma, és 1962-höz képest jelentős felfu­tás mutatkozik. Ha 1962-őt 100 százaléknak vesszük, úgy Bor­sod megye lakói például por­szívóból 58, mosógépből 15 szá­zalékkal vettek többet a múlt évben, mint 1962-ben. Igen nagyméretű emelkedés mutat­kozik centrifugából: 370 száza­lékkal vásároltak többet. Hű- , tőszekrényből 131 százalék az emelkedés.-----o—— G azdagodik az ímsz-ek bolthálózata Megyénkben az elmúlt év­ben jelentősen bővítették a földművesszövetkezetek bolt­hálózatát. Részben új üzleteket nyitottak, részben pedig régi­eket korszerűsítettek, újítottak fel. A fejlődés ütemére jel­lemző, hogy az elmúlt évben 40 új üzlettel gazdagították a hálózatot, és 477-et, hozlak rendbe. A földművesszövetkezetek bolthálózatát ez évben is je­lentősen kívánják továbbfej­leszteni. Jártam szegényes falusi házban, s éreztem, hogy a régi ruhádban, falban, bútorban mily dúsan tenycsz a savanyúszagú penész. Itinek élete fonalára a nyomorúság bogozott csomót, hogy el ne felejtse a sok keservet ami volt. Világos, tiszta bútorok helyett még mindég csak egy rogyndó komót állt a fölmázolt szobában, régi ferenejózsefes findzsákkal rakva, de cJámuitam, micsoda trakta, mennyi pazarlás, pocséklás járta és mit pusztított a sokadalom, mivel, — mint mondta — viszik a lányát! — legyen igazi lakodalom! Tehát még mindég kell ez a játék, bárhogy is tiltja a józan ész? Farsangi gőz lesz sok tiszta szándék s tovább vigyorog a zöld penész! A kivagyiság, a bicskavirtus, az urat játszó népbetegség. S az ifjú pár a lagzi után úgy indul útnak, mint a fecskék. Nem lenne jobb e nagy fogódzást, eszem-iszomba ölt erőket úgy összefogni, hogy valóban meg is segítse szépen őket? Sok bolond nóta, menyecsketáncos részeg ajándék, amit annyian nagyképűsködnek egy tálba össze — e helyet csupán ennyit mondani: Gazdálkodj ezzel okosan fiam! Ezt a tivornyát, ezt az iszákos régi nyavalyát dobd félre már te, —> Lásd be, csak az a boldogság, ünnep, : ha, egyensúlyban maradsz magaddal! Miért indulnál kapatos fejjel és pénzt dobáló hazug kedéllyel a nászi ágyba, a páros élet nehéz útjára? Utódaidra, s a nagy teherre gondolj, amit most eme kötésben magadra vettél! Nem, e helyett még a nagy rokonság jólorkű férfi tagjai bőszen biztatják: igyál, hisz „házas” vagy már, —* csoda, hogy nem lesz kfiIÖnb majd ö sem? Vonatpótló autóbuszok az LKM előtt Fogta a görcsös fütyköst, ami a kezében vót, oszt olyat ta­lált ütni a főintéző fejire, hogy az menten meghalt... — Apámat oszt elvitték a csendőrök. Nyóe évig ült a börtönben, A diktatúra szaba­dította ki tizenkilencben ... Hanem hát az én arcom lyukas maradt, mert a diktatúra elbu­kott, nem gyött egyhamar olyan idő, hogy meggyógyítsák. Mán bele is nyugodtam a sor­somba, hogy dudálni én sose fogok, mert életre szóló a csúf- ságos testhiányom ... Lyukas pofával kell őrizni a falkát... ... Hanem oszt a sors csuda dolgokat mívelt. Tízegynéhány esztendővel ezelőtt meghívtak engem az állatni, gazdaságba kamásznak, mármint sertésgon­dozónak. Mert most ez a mes­terség új neve... El is men­tem. Akkoriban alakult a mi gazdaságunk ... Eccer oszt, alig telik ei három-négy hét, k igyon az igazgató a legelőre. Rögvest leérdi, mi baja az ar­comnak? Mondom neki a tör­ténetet. Elkomorodott az arca, de hamarosan így szólt. — Egyik nap gyöjjön be hozzám, Gyuri bácsi. Megpró­báljuk meggyógyítani. — Próbálták- mán azt — mondtam neki —, de nem le­het. Apám egy évig szögéit ént. te, mégse lehetett.. — Hátha most lehet — mondta az igazgató. — Próbál­ni mindig szabad, nem igaz? Bementem aztán hozzá. Ki­állított egy papírt, amivel el­mentem az orvoshoz. Az meg beküldött a kórházba. Ott meg nem telt bele három hét se, úgy befödték a lyukat, hogy azóta se szelei. Innen, a ka- rombul vágtak ki egy darabot, oszt ide tették, a lyukra. Az­óta fúhatom, jó, nem szelei. Igaz, hogy kicsit csúnya, de- hát nem udvarolok én mán a lyányoknak. Nekem meg jó, mert a dudál is hibátlanul tu­dom fúni, sőt, talán sokkal szebben szol, mint régen ... Az öreg ekkor hallgatott ° egy sort, láthatóan végé­re ért a történetnek. Megfor­dult, felemelte poharát és ivott néhány kortyol. Hát ez az, lássa, öcsém- uram... Több mint 40 évig nem tudtam dudálni, se danolni... Pedig rengeteg nótát tudok... A pásztorember mindig sok nótát tud, még az is, anrék nem tud szépen danolni... Hát még én... Én igen szeretek danolni. Elmulasztottam negyven évet, oszt most mindenütt danolok, ahol csak tehetem. Örömömbe is, hogy mégis ilyen jói sike­rült az élet... Megint hallgatott egy sort. Később megkérdezte: — Hát azt tudja-i, öcsém- unam, hogy én milyen disznó­kat nevelek? — Nem — feleltem. — Fajdisznókat. Csupa törzs­könyvit. Különbeket mint né. gén az uraságnak. Igazi nemes fajtát. Most is azt vittem én, faj disznókat, százötven da ra­bot a Dunántúlra ... — Igazán? — Ügy bizony.. De maradt még otthun vagy ötszáz. Azo­kat is én nevelem. Aféle szám­adó vagyok én, léceik tudni, vagyis telepvezető, mert igen szeretnek engem a gazdaság­ban. Most is kaptam kétezer forint prémijumot... — Az szép dolog. — Meghiszem azt. De nekem a disznóim is szépek ám, mert igen nagy gondjukat viselem. Tavaly nyáron is, például, amikor .azok a nagy melegek vótak, én csak hajnalban és napszámakor legeltettem a disznókat. Napközben a fáit alatt, meg a pocsolyában hű­sítitek. Én addig körülnéztem a határban és kikerestem a legjobb tarlót, vagy a legjobb legelőt, ahol hamar jóllakhat­nak ... Hetvenöt mázsa sze­mes takarmányt takarítottam én meg az elmúlt esztendőben is... Szavaival nem győztem jól­lakni. Beszélt kérdezés nél­kül is, de néha egy-egy kurta kérdéssel, vagy kurta szóval, csupán az illendőség kedvéért, kénytelen voltam közbeszólni. Most is megkérdeztem: — Hány éves maga? — Lassan hatvan leszek... De Pesten még sose jártam, mostanában a népművelés módszereiről. Hasznos dolog a polemizálás, legtöbb esetben eredményre vezet. De pusz­tán vitatkozással beérni — nem jelenthet, elő­rehaladást. Ugyanis, amíg a módszerekről vi­tatkozunk, sokszor egy helyben áll a népmű­velési munka. Sokan a várakozás nagy abla­kán tekintgetnek kifelé; vajon hogy lesz, va­jon miként lelsz, mit mondanak az „okosok”. A várakozó álláspont visszaveti a legsürgő­sebb népművelési tennivalókat is. Ahol pár­huzamosan oldják meg az előrehaladás, és az új módszerek megvitatásának gondjait, sok esetben még ott sem kielégítő az eredmény. Minden elismerésünk azoké a lelkes, ügy- buzgó népművelőké, akik teljesen egyedül végzik munkájukat. Sajnos, a népművelésben még nem. került az őt megillető helyre az állami, társadalmi és tömegszervezetek egy­értelmű pártfogása. Tudunk olyan községekről, ahol sem a tervezésben, sem a végrehajtásban nem segítenek a népművelőknek. Ám arról is tudomásunk van, hogy egyes községekben a tervezés mukálataiba aktivan és hatékonyan „besegítettek” a társadalmi szervek és tömeg­szervezetek. Azonban a kivitelezés, a megva­lósítás már nem sarkallta az említett szerve­ket. A közös tervezést ha nem követi rang­jának megfelelő munkamegosztás — a terv alig ér valamit, hiszen megvalósításán a hi­vatásos, illetve tiszteletdíjas népművelő fára­dozik. A népművelés társadalmasítása kulturális munkánk egyik fő gondja. A népművelés tö­megekre kiterjedő tevékenység: tehát ezt füg­getlenített, vagy tiszteletdíjas népművelők egymagukban nem képesek a siker útjára irányítani. Többoldalú segítségre van szükség ahhoz, hogy a népművelés hatósugara mind­azokat érintse, akik igénylik a kultúrát. találkoztunk Bükkzí&rcen. Itt a községi tanács külön tanácsüléseket szentelt a népművelési tervek megtárgyalá­sának és végrehajtásának. Jellemző, hogy ezek a tanácsülések időrendben távol voltak egymástól aszerint, hogy a falu kultúrája milyen sürgősség szerint igényli a községi ta­nács vezetőinek konkrét segítségét. De nem­csak a község vezetői, hanem a társadalmi szervek, az ifjúság, a nőtanács, mind aktívan bekapcsolódott a falu népművelési munkájá­ba. A bükkzsércjek szélesítették a kört azál­tal is, hogy a tervezésbe és a megvalósításba bevonták a faluból elszármazott értelmiségie­ket is, hogy azok tapasztalataikkal, tanácsaik­kal gyarapítsák a község kulturális életét. Ezt a fajta aktivitást hiába kerestük Ernő­dön. Itt valóban „egy fecskeként" végzi mun­káját a művelődési ház igazgatója. A tanács- vezetők „nem az én asztalom” szemlélete Nagyon szép példával Sokat vitatkozunk nem serkenti túlságosan a helyi tudatformá­ló munkát. Országosan is vita folyik a népművelés társadalmasításáról. A vita jó célt szolgál, mert rávilágít arra, hogy társadalmasításon nem a művelődési otthonok társadalmi ve­zetőségét értjük. Már azért sem, mert ez a társadalmi vezetőség számos helyen for­mális; aktivizálódására alig-alig számíthat a művelődési ház. A társadalmasításon mi mindazoknak az erőknek összefogását értjük, akik képzettségüknél, lelkesedésüknél és jó­szándékuknál fogva képesek beleszólni a kul­túra ügyeibe. A falu relációjában itt orvosok­ra, állatorvosokra, mezőgazdasági mérnökök­re, főkönyvelőkre, fmsz ügyvezetőkre, gépál­lomás igazgatókra, gépészmérnökökre és nem utolsó sorban a pedagógusokra gondolunk. A népművelés társadalmasítása nemcsak a fent említett értelmiségiek és érdeklődők egyszeri bevonásával valósul meg. A felada­tok szétosztása után feltétlenül be kell követ­keznie a megvalósítás számonkérésének is. A tulajdonképpeni társadalmasítás lényege ebben rejlik. Vagyis: minden társadalmi munkás a vállalt kötelezettségének feltétlenül tegyen eleget. Formális és „reklám” bizottsá­gokkal nem sokra megy a népművelés. Azzal', hogy évenként az elnöki asztalhoz ül néhány „beválasztott” falusi vagy városi tekintély, az ügy még nem mozdul előbbre. A népművelés .társadalmasítása megoldhat egy régóta vajúdó kérdést is; a tudományos felmérés kérdését. A tisztelet- díjas népművelő saját benyomásaira volt utalva, amikor bizonyos felméréseket végzett. Ezek a felmérések hiányosak voltak, s a leg­ritkább esetben tükrözték a népművelés te­rületeinek erősebb, vagy gyengébb foltjait. Ám a kollektív bölcsesség, a falu és város legkülönfélébb területeinek ismerői már jó­val , nagyobb sikerrel közelíthetik meg a tényleges igényeket. Az senki előtt nem vi­tás, hogy a népművelés hatásfokát a minden­kori érdeklődésen mérjük le. Érdeklődők nél­kül a népművelés csak formálisan végezheti munkáját. Márpedig anélkül, hogy tudnánk: kiket, milyen fokon kell a népművelés áramú­iba bekapcsolni — jó munkát nem végezhe­tünk. Az új módszerek keresése közben mégis ta­lán az a legjobb módszer, ha szenvedélyes vitatkozásunk közben, mindkét kezünkkel tevékenykedünk. S talán azok a sokat vitatott módszerek is gyorsabban formálódnak, ha a társadalmi erők jószándéka és közreműködé­se következtében a népművelést segítő karok megsokszorozódnak. Ez alapfeltétele 'fásának. " a közművelődés előbbreju- Párkány László Klub-élet, hiáuyosságok ka 1 (Levelezőnktől) Néhány hónappal ezelőtt egymást érték a rendezvények a miskolci 100-as Iparitanuló Intézet klubjában. Örömmel jártak ide szórakozni a fiata­lok. A szépen berendezett he­lyiségben rendelkezésükre állt a televízió, a rádió, különféle most vótam először. De nem járt az apám sem, pedig min-^ társasjátékok. Legjobban az otthon 56 lakója örült ennek. Annál jobban bosszankodnak most. Már nem érdemes itt töl­teniük szabad estéiket. Miért? A tv és a rádió még a múlt év decemberében elromlott. Igaz: egyes fiatalok hibájából. Megrongálódtak a társasjáté­kok, némelyik használhatatlan- ná vált. Az otthon fiataljai ▼ már több alkalommal fordul- T tak az intézet vezetőihez: csi­Drótos János Miskolc dig készült, azt mondta, hogy ^ náltassák meg a rádiót és a ha egyszer vége lesz a szógá-^ televíziós készüléket. ígéretet latnait, felmegyünk Pestre. De^ kaptak, de azóta sem történt hiába élt nyóevankét évet, a^ semmilyen intézkedés. Vala- szógálaténak sose lett vége,*^ pedig ^ kellene Né_ így aztán nem jutott el Pestre. A ,. . , ... En most körülnéztem helyette^ is. Szép város Pest. Igen-igen^l*311 kénytelenek lemondani szép. Meg nagy. Annyira^a televízió nyújtotta szórako- nagy, mint a mi egész hatá-^z£sr<fl,‘ runk... $ — Hogy hívják magát? —$ kérdeztem megint, csak azért,^ hogy kérdezzek. 0 — Ügy, mint az apámat, vagyis Tábor György. — Köszönöm szépen. ‘ ávozni akartam, mert a hangoshíradó bemondta a vonatom indulását. De azj öreg még utánam szólt. ♦ — Hát azt tudja-i — kérd ez-$ te —, hogy nekem mennyi is-$ kólám van? ^ — Nem tudhatom — felel tem. ^ — Hát akkor megmondom, a Négy iskolám van, négy osz-T tály. De azt is kétszer haty hónap alatt végeztem el. AzT első két osztályt már egy éve,$ ezen a télen meg kijártam a a harmat-négyet. így van négy.Y összesen négy. Azelőtt egy sej vót, de most azt alkarom, hogyf meglegyen mind. Mind a nyóe. ^ Mert kell a tudomány. Annyi a sok szép disznó mellett Giccsparádé A Szakszervezetek Borsod megyei Művelődési Háza szín­háztermében március 29-én, vasárnap délután, április 2-án. csütörtökön este. április 6-án, hétfőn este és 22-én, szerdán este bemutatják a. világiroda­lom leggiccsescbb műveiből összeállított, Giccsparádé című, kétrészes, vidám, zenés, szati­rikus műsort. Süllős Gábor rendezésében, ismert fővárosi művészek, valamint a Miskol­ci Nemzeti Színház művészei­nek közreműködésével. Az első előadás vendégszereplői: Kohut Magda és Bessenyei Ferenc, a másodikon Bcszter- czei Pált és Beszterczei Zsuzsi­kát látjuk, a harmadik előadá­son Agárdi Gábor vendégsze­repei, míg a negyediken Pécsi Sándor. A miskolciak közül Pákozdy János. , Máthé Éva., Szokolay Ottó, Nádassy Anna, Fillár István, Márffy Vera, Némethy Ferenc, Árvái Ágnes, Somló Ferenc, Kiss Gábor, Sallós Gábor. Polgár Géza, Varga György és Virágh Ele­mér működik közre. A Budapesten nagy sikert aratott szatirikus műsort bizo­nyára. érdeklődéssel, fogadja a miskolci, közönség is. P AUGUSTO FREDERICE SCHIM1DT: KÖLTEMÉNY lehet ész nélkül dógozni,., ♦ ^Emlékeid között arcom ottmarad. Ha megjön az éj, s engem a messzi űrbe repít a szél; emlékeid között arcom ottmarad, és benne pihen képem nyugodtan, mint hullám-nem-vert tengeren; és benne leszek én is, mint könnyben a bánat, benne leszek, mint szemben a néma vágy. Képemből agyadba vándorol ismeretlen bensőm, lelkem, lényemnek fel nem tárt titkai, És én, — benne leszek, fénytelen távol, hasztalan fény leszek, mint himbálódzó kézilámpa végtelen utazásunk elsuhant állomásain maradva, egyre fogyva. Portugálból fordította: Major Lásztó. előrehaladni is!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents