Észak-Magyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-25 / 46. szám

*■ ’v/iiáor prdté'táríái/ egyesüítefeid A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD1 MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX. évfolyam, 46. szám ÄRA: 50 fillér Kedd, 1ÖG4. február 25. r A lejtős Icriiícleí» ImszíiOAÍlásának kérdesei Borsod megyében VáísáfjÉiasi van-e a népmüveíés? 0 Vasárnapi spor tered menyek \--------------------­------------------------------------------------/ M indannyiunk ügye V asárnap került nyilvá­nosságra a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának hatá­rozata a .mezőgazdaság helyze­téről és fejlesztésének további feladatairól. A Központi Bizottság hatá- • rozata azt írja elő, hogy a termelési 4—5 százalékkal, a 1 elvásárolt áruk mennyiségét ■pedig 7,4 százalékkal kell me- ^ sógazdasá-gunknak növelnie. Ez j a feladat pontos számítások ' eredménye, amelyek figyelem- lie veszik a lehetőségeket. A magyar mezőgazdaság az el­múlt. évek során sikeresen bi­zonyította, hogy parasztságunk helyesen cselekedett, amikor, bízva pártunk politikájában, a szövetkezeti gazdálkodás útjára tért. Az elért termelési eredmények és az átlagtermé­sek az aszályos időjárás elle­nére is általában magasabbak voltak, mint a korábbi évek­ben. Kukoricából tavaly 15,9, cukorrépából 167,1 mázsát, az eddigi legmagasabb holdan­ként! átlagtermést takarítot­tuk be. A kenyérgabona- és takarmány termesztésben azon­ban a fejlődés nem kielégítő, k ezért gabonaimportra szorul­tunk. Az idei gazdasági évben nagy szerep vár a borsodi dolgozókra, állami gazdasá­gainkra, termelőszövetkeze­teinkre. Az őszi mezőgazdasági •nvunkó.k idején e cél elérése érdekében Borsod megyében is igén .figyelemre méltó, szinte rcldig példa- nélkül álló ered­mények születtek. Sikeresen teljesítettük a felemelt vetés­tervei, az őszi mélyszántást; ütemesen, jól haladt a betaka­rítás. Az egységes akaratnak, az őszi munkák idején tanúsí­tott helytállásnak kell megmu­tatkoznia a most következő nagy feladatoknál, a tavaszi munkáknál is. A kenyérgabona termelés növelése egész országunk ér­deke , így' ennek előmozdítása és támogatása a borsodi dol­gozók érdeke és kötelessége is. halváink is a nagy változások korát élik. A társadalmi át­alakulás alapvetően megvál­toztatta a parasztság életkö­rülményeit, a technika térhó­dítása átalakítja a mezőgazda- sági munka jellegét, és a gé­pek évről évre könnyítik pa­rasztságunk munkáját. Tovább fejlődni, újabb beru­házásokat megvalósítani, a gépesítést fokozni . azonban csak akkor tudjuk, ha arra az anyagi; alapot megteremtjük. Egyszóval: úgy és annyit lép­hetünk előre, ahogy és ameny- nyit megtermelünk. A határo­kat ezzel kapcsolatosan szabja hieg legfontosabb feladatain­kat. 1 A kiinduló pont, az alap: a növénytermesztés fej­lesztése. Az utóbbi két Esztendőben a hozam mintegy •*■4 százalékkal növekedett; nőtt te hüvelyesek, az olajos és az évelő pillangós növények ve­tésterülete. Megyénkben azon­ban még sojc a tennivaló. Nö­veltük ugyan a kenyérgabona Vetésterületét, és általában si­keresen oldottuk meg az őszi rn.dzogazdasági feladatokat, va- ■»>ey 4 aaonban az új gazda- ft®* tervek összeállításánál . , termelőszövetkezetek nem tulajdonítottak megfelelő tontóssagot a cukorrépa, a len és rostkender, s általában az ipán növények termelésé­nek. A Központi. Bizottság határozata sokszorosan hang­súlyozza. hogy a termelés nö­veléséhez minden korábbinál kedvezőbbek a feltételek, de *e előttünk álló feladatok is vrasyobbak lettek. Az idei év­itek ötéves tervünk megváló­sításában döntő jelentősége van, és fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a. cukorrépa, a napraforgó, a do­hány, a zöldségfélék előirány­zott vetésterületét mindenütt teljesítsék. De a biztonságos takarmányalapok megterem­tése végett nagy figyelmet keü fordítani a kukorica ho­zamának további növelésére, figyelembe véve, hogy erre éghajlati viszonyaink is ki­válóan alkalmasak. Minthogy a kukorica az idei tavaszon csaknem mindenütt őszi mélyszántásba kerül, azon kell fáradoznunk, hogy ez a következő' években is így le­gyen. Az alapokat már lerak­tuk és kedvező úton haladunk afelé, hogy a- korszerű terme­lési módszerek alkalmazásúval néhány év múlva elérjük a legfejlettebb kukoricatermelő országok színvonalát. S bár az állattenyésztés függvénye a kukoricatermelésnek és álta­lában a takarmányalapok meg­teremtésének, függvénye a még egyik legelmaradottabb területünknek, a rét- és le­gelőgazdálkodásnak is. A ren­delkezésre álló anyagi eszkö­zök összpontosításával, a víz­rendezés és a talajjavítás folto­zásával magasabb színvonalú gazdálkodást kell biztosíta­nunk. Egy másik nagyfontosságú kérdés a ' termőföldek ésszerű hasznosításán és védelmén kí­vül a. talaj termelékenységé­nek állandó fokozása, s , me­gyénkben többek között a lej­tős területek gazdálkodásának további javítása. Előbbinek nagy tartaléka az istállótrá­gyával. való jobb gazdálkodás, az utóbbinak a megfelelő ter­melési ágak kialakítása, a kor­szerűtlen gazdálkodási szerke­zet megváltoztatása és termé­szetesen az erózió megakadá­lyozása. Mindezek akkor való­sulnak meg, ha a mezőgazda­ság irányító szervei és az üze­mek vezetői fontos feladatuk­nak tekintik a fejlett módsze­rek ismertetését és elterjesz­tését. Jelentős aranytartalékot képez a gyakorlatban már be­vált. művelési, növényvédelmi, tartási és szervezési eljárások alkalmazása. Állami gazdasá­gainkban, termelőszövetkeze­teinkben ugyanis már sokfelé alkalmazzák a talajok mély­művelését, a kémiai szereket, a termelékenyebb növény- és állatfajtákat, a tehenek, juhok mesterséges termékenyítését és, más fejlett módszereket. Sok nagyüzemben azonban még az alapvető termelési el­járásokat sem tartják be, és főleg emiatt a fejlettebb mód­szerek is lassan terjednek, O rszágunk viszont azt várja az állami gazda­ságoktól, termelőszövet­kezetektől, hogy az eddiginél jobban növeljék termelésüket. Évről évre több jó minőségű vetőmagot, szaporítóanyagot és tenyészállatot adjanak a nép­gazdaságnak. Ezért a figyelem középpontjába, mindenütt a gazdálkodási fegyelem meg­szilárdítását és színvonalának jelentős fejlesztését, a takaré­kosságot. az önköltség csök­kentését- és a munka terme­lékenységének további fokozá­sát kell állítani. A Központi Bizottság határozatikig sürgeti ezt. Colunkat akkor érjük el, ha következetesen végrehajt­juk minden pontját. A közelgő tavasz első jelei mutatkoznak. Hamarosan a földelem indul a gépek és az emberek serege. Bizakodva, nagy akarással tekintünk az új gazdasági év elé. QnodvAct MSfeiéc A Magyar Szociálisáéi MsiiíIíáspárí Mözpoiifi Bizotás&siiiiák illése A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága 1964. február 20, 21, 22-én kibővített ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain és póttagjain kívül részt vettek a magyar <■ forradalmi munkás-paraszt kor­mány tagjai; a Központi Ellenőrző Bizottság és a Köz­ponti Revíziós Bizottság elnökei; a Központi Bizottság osztályvezetői; a megyei pártbizottságok első titkárai; a Budapesti Pártbizottság titkárai; a budapesti kerületi pártbizottságok első titkárai; a SZOT titkárai; az állami főhatóságok vezetői; a központi sajtó képviselői; továbbá egyes napirendi pontoknál meghívott építőipari és mező- gazdasági szakemberek — köztük számos pártonkívüli. A kibővített ülés napirendjén volt; 1. Tájékoztató időszerű politikai kérdésekről. Előadó: Nemes Dezső elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. 2. Az építőipar helyzete és feladatai. Előadó: Szurdi István elvtárs, a Központi Bizottság titkára és Trautmann Rezső elvtárs, építésügyi miniszter. 3. A mezőgazdaság helyzete és fejlesztésének további feladatai. Előadó; Németh Károly elvtáfs, a Központi Bizottság titkára. 4. Személyi és szervezeti kérdések. Előadó: Biszku Béla elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. A napirendre tűzött kérdéseket a Központi Bizottság széleskörű vitában, amelyben felszólalt Kádár János elv- társ, a Központi Bizottság első titkára is, behatóan meg­tárgyalta és megfelelő határozatokat hozott. Borsodi építőipari 1 sí határozatról Vimexe Gézu,, a 'Borsad megyei Állami Építőipari. Wáltalat igaxgatója Az építőipar helyzetéről és munkájáról szóló dokumen­tumban számos olyan kérdés szerepel, amely szinte konkré­tan, tételesen vonatkozik a borsodi építkezésekre, a Bor­sodban tevékenykedő építő­ipari vállalatok munkájára. Éppen ezért felkerestük Vin- cze Géza elvtársat, a Borsod megyei Állami Építőipait Vál­lalat igazgatóját, és arra kér­tük: mondja el véleményét a helyi viszonyok, sajátosságok tükrében, az imént említett határozat két fontos részéről, a műszaki fejlesztésről és a szervezett szalaggyártásról, — Mi elsősorban lakásépít­kezésekkel foglalkozunk — mondta Vincze Géza —, éppen ezért, szinte közvetlen felada­tunknak tekintjük a határozat azon részét, amely kimondja: az állami lakásépítkezés mű­szaki fejlesztését még kell gyorsítani, mert ezen a terüle­ten kialakultak a lehetséges műszaki megoldások, és bizto­sítható a tömegszerű gyártás. A következő években erőtelje­sen rá kell térni az előregyár­tó üzemekben már ablakkal, ajtóval ellátott, helyszíni va­kolást nem igénylő panelek gyártására, amelyeket az épít­kezéseken szerelnek össze. Ilyen természetű munkákkal kapcsolatban már a korábbi években is tettünk lépéseket, természetesen most több ten­nivalónk akad majd. Elöljáró­ban talán annyit: Borsodban 1961-ben 37. 1962-ben 45.5, 1963-ban pedig 56 százalékát építettük az átadott, lakások­nak közép- és nagyblokkok­ból. tervünk pedig az. hogy az idén átadásra kerülő lakások 86 százalékát készítsük el az imént említett, műszakilag fejlettebb eljárásokkal. Ter­mészetesen őzek csak kezdeti lépések, hiszen a szerkezeti falak kivitelezésén túlmenően a többi folyamatokat még ha­gyományos módszerekkel ké­szítjük. Úgy lehelne a legtalá­lóbban jellemezni mostani munkánkat, hogy félig építünk korszerűen. Az építőipari vállalat igaz­gatóiénak ez a megállapítása indokolt, hiszen senki sem vi- ífaö®* hogy ft botoondi éjsíöceaé­seken van fejlődés, műszaki haladás, ami azonban a, nagy­üzemi jelleg' kialakulását, megteremtését illeti, néni ki­elégítő az előrehaladás. Éppen ezért szükséges lenne c. Beren­te i Géizszilikát Gyár korszerű­sítése, hiszen ha itt elkezdőd­hetne a nagyblakkok gyártása, illetve a panelek kiképzése, lé­nyegesen meggyorsulhatna, fejlődhetne az építkezés Bor­sodban. Ennek az üzemnek termékeit kelletve tovább fej­leszteni, hogy szobafal nagy­ságú elemek kerüljenek ki a gyárból, olyan blokkok jussa­nak az építkezésekre, ame­lyele a helyszínen már nem igényelnek külső, belső vako­lást, és el vannak látva nyílás­záró szerkezetekkel, tehát aj­tókkal, ablakokkal. Ez tulaj­donképpen, olyasfajta házgyár jellegű lenne. Arra a kérdésre, hogy mi­lyen gya-körlatt lehetőségei vannak az imént említett mód szer bevezetésének és melyek az előnyei, Vincze elvtárs azt mondotta: —• Sók szakirodalmát tanul­mányoztunk, és a tudományos kutatóintézetekkel is eredmé­nyesen tárgyaltunk a panel­gyártás megvalósításáról, örömmel mondhatom, nem­csak megértést, hanem segítsé­get is kaptunk. Megvannak a szóbanforgó témával kapcsola­tos külföldi tanúimén yok, s reméljük, hamarosan hozzá­kezdhetünk majd a panelgyár­tással kapcsolatos kísérletek­hez. Igen nagy előnye volna, hogy megoldanánk, illetve könnyítenénk a jelenlegi mun­kaerő-gondokon, nem kerülne nedvesség — a habarcsban — az épületekbe, rövidebb lenne az átfutási idő és lényegesen csökkenne az önköltség. — Seü van a párthatározat­ban a folyamatos, szalagszerei tömeggyártásról is. Milyen perspektívára van kilátás ezen a- területen? — A harmadik ötéves terv végéig a lakások 90, a mező- gazdasági létesítmények 80. az ipari és mélyépítési munkák­nak pedig a 40 százalékát kell folyamatos, sznlagszerű épít- veréseikkel elkészíteni. Ez olyas? probléma amelynek megvalósításáért rendkívül so­kat tehetünk Borsodban is. Miskolcon, a Küián-délen már hozzákez-dtünk a gaalagrend- szerű építkezésekhez, és igen jő eredményeket értünk el; Éppen .ezért számításaink sze­rint az idén átadásra kerülő lakások 60 százalékát a Kilián­déiet: ily módon akarjuk: elké­szíteni. Ez azt jelenti, hogy « Szalagban” mintegy TOO lakás épül fel. Ezzel lényegesen nö­velhetjük a termelékenységet, csökkenthetjük az önköltséget és az építkezések átfutási ide­jét. Paulovits Ágost«« Ssomolya Pál, a Borsodi Mélyépítő Válla lat igazgat t ója — Azt hiszem, mondanom sem kell — mondotta Szo- molya- Pál elvtársi a Borsodi Mélyépítő Vállalat igazgatója —, hogy az építőiparral kap­csolatos párthatározatot több­ször és alaposan áttanulmá­nyoztam. Érthető, hiszen ró­lunk, munkánkról szól. életünk tükörképe. Nagyon időszerű és szükségszerű. Helyesen ér­tékeli az építőipar jelenlegi- helyzetét, megmutatja a- fejlő­dést, amelyet éveken át tartó munkával elértünk, s feltárja gondjainkat is. örvendetes, hogy a határo­zat behatóan foglalkozik az építőipar gépesítésével, a gép­ellátással és felhívja a figyel­met a gépek javításának jobb megszervezésére. Az építőipar egyre inkább szerelő jellegűvé válik. Ez nagyobb kövfctel- ményt támaszt a dolgozókkal szemben. Igen jellemző, hogy például nálunk, a mélyépítő- iparban a hagyományos három szakma helyett 10 szakmába vágó munkál kell végezni. Az építőipar fejlődése azonban nemcsak az emberek sokolda­lúbb képzettségét követeli meg. hanem e fejlődést figye­lembe kell venni az építőipar­ban alkalmazandó gépek terve­zésénél is. Ezzel kapcsolatosan évek óta tettünk javaslatokat, ez a kérésünk ma már meg­valósul. Ebben a hónapban például ki kelj dolgozni az 1966. erre vonatkozó gépesítési, tervünket. Olyan gépeket írunk elő. amelyek az elkö­vetkezendő időben nagyobb termelékenységet biztosítanak. Ez azért is szükséges, meid az elkövetkezendő időben a növekvő feladatokat gépláncok kialakításával tudjuk elvégez­ni. Gondolok arra. hogy — mondjuk — csatomaéoítésnél beállítunk egy árokásó gépet, utána géppel fektetjük le .csöroKet és «Kd emberek ss ne­héz fizikai munka helyett egyre inkább ß gépel: irányí­tóivá válnak. Nagy gondot okoz, hogy ' az építőiparban megoldatlan még a belső szál­lítás, hiányoznak a- speciális kisgépek. Á munkánkat befolyásolta, nagyon sok gondot okozott ér. okoz ma is oz építőipari gépek javítása. Az építőipari gépeket karbantartó vállalatok nem foglalkoznak kellőképpen a ja­vítással. Ez azt vonta maga után, hogy akarva, néni akar­va. kénytelenek voltunk a gé­pek karbantartásához sok esetben több javító munkást, alkalmazni — helyettesítve e vállalatok feladatát —>, mint amennyire rendes körülmé­nyek között erre szükség lett volna. Reméljük és bízunk benne, hogy e gondunk most megol­dódik. Azt hiszem, hogy a beruhá­zások koncentrálásának jelen­tőségéről nem kell sokat mon­danom. Az építőipari munka koncentrálásával az eddiginél rövidebb idő alatt gazdaságo­sabban, nagyobb feladatokat, lehet megvalósítani. Igen jel­lemző példa erre az LKM durváhengerművi rekonstruk­ció, ahol majd 2 éves feladatot alig 70 nap alatt - valósítunk meg. Helyes lenne, ha a be­ruházásokat úgy valósíthat - nánk meg, hogy a telep, illet­ve az ipari létesítmény köz művesítése az út. víz. csa­torna megépítése, elkészítése — b^'éiezést nyerhetne a ma­gasépítkezés megkezdése előtt. Ezzel nagyon sok vitát, ve­sződ söget küszöbölhetnénk ki. Elősegítené gépjármű parkunk jobb kihasználását, s megóvná o gépeket a rossz utak miatt-' rongálódástól. As ipari létestméoyefcr»'' testtte 2,

Next

/
Thumbnails
Contents