Észak-Magyarország, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

6

BS95AKMAGyAROESS*a

Vasárnap,* 1984. Jamiőr T9.

Brazíliai levelek (I.)

(Jli&bcufi

Shakespeare évfordulóra készül a Színháztudományi Intézet

(A cikk szerzője Rio de Janeiroban élő ösztöndíjas magyar egyetemi hallgató. Műfordításaival olvasóink az elmúlt években többször találkozhattak lapunk hasábjain. 1963. októbere óta tartózkodik Brazíliában. Egyébként miskolci lakos, és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem hallgatója.)

ÉRDEKES a szilveszteri népszokás a brazil fővárosban. Brazil barátainkkal együtt igen jó hangulatban töltöttük az elmúlt év utolsó estéjét, vártuk az éjfélt. Éjfélkor pedig. nem kell meglepődni, a strandra mentünk. A világ talán egyik legnagyobb misztikus szertartásával a Macumba- val találkoztam itt. Ezzel a szertartással búcsúztatták az ősi néger hit szerint az óévet. Részt vettek benne négerek és fehérek egyaránt. Ilyen látványban nem hiszem, hogy életemben még egyszer részem lesz. A főváros strandjai, főleg a három hatalmas tengerparti strand — a Copacabana; a Bó- tafogo és a Flnmengo — telve voltak,. Igen nagy többségben négerek voltak a résztvevők.

ték egyaránt, meggyónnak a papnak, s a néger pap, kivont kardjával misztikus mutatványokat végezve, bűnbocsánatot ad. Ezt követően a tömeg, a sastoliakkal feldíszített papok vezetésével, ruhástól bevonul a tengerbe, ghol megtisztul bűneitől. Egészen addig mennek, amíg lábuk földet ér. Percekig bent maradnak, és. kifelé jövet vizet' hoznak a markukban, amit a parton álló-líra locsolnak.

A MACUMBÁRŐL, illetve

erről a babonás népszokásról megrajzolandó képhez tartozik még egy szomorú vonás. Ma- cumba. egy. évben csak egyszer van, Szilveszter estén. Ilyenkor mindig sok néger akar öngyilkos lenni, vagy azzá is lesz. Meggyén a papjának, sorban

37 fokos meleget. Ehhez hozzá kell még tenni a különböző szállodákból, mulatókból kihallatszó tánczenét, és ezt az egész városi hangzavart időnként megszakítja a strandokról. a Macumbáról felhallatszó hangos vallási szertartás. Általában a városban, az utcán mindenki fütyül, üvölt és boldog-boldogtalan öszecsóko- lózik vadidegenekkel. A levegőben pedig színes rakéták röpködnek órákon keresztül.

Nem kell talán külön elmondanom, hogy mindezeken a szilveszteri szórakozásokon nem mindenki vész részt, igen sokan ünnepük az új esztendő jövetelét szűkebb baráti és egyéb társaságokban. Január 1-én még az egész város kábult a Szilveszter éjszakától, másodikén pedig a rendes kerékvágásban halad az élet, megkezdődik Brazíliában is az 1964-es esztendő, amely a brazil lakosság számára nem a legszerencsésebben kezdődött. A szilveszteri ünnepségekről szóló beszámolóval egyidejűleg közÁprilis 23-áii Shakespeare születésének 490. évfordulóját ünnepli a világ. Az ünnepségekből Magyarország is kiveszi a részéi. Az ünnepségsorozat legelső eseménye a „Shakespeare Magyarországon” című vándorkiállítás lesz, mely január 18-án nyílik Szegeden, a Színház- tudományi Intézet rendezésében. Képünkön rendezik a vándor kiállítás képanyagát.

N1KLAI ÁDÁM versei;

Éjszakai panorama Rio de Janeiróhan. A tengereiből mögött a háttérben az korsüveg hegy, amelyeket drótkötélpálya köt össze.

Urca és a CuFelejthetetlen látvány, a Co- iszik sokféle pezsgősüvegből.

pacabana hatalmas tengeröböl, mögötte hegyeik látszanak, az Urea és a Cukorsüveg. Előttük, a parton, félkör alakban ezernyi fényben tündöklő felhőkarcolók. A strandon ezen', a szilveszteri éjszakán több mint 500 ezer ember hódolt az ősi Maciimba szertartásai szerint Jemanjának. a tenger királynőjének. A nép 50, 80, 100 fős csoportokra oszlott, mindegyiket a saját néger papja, a Ma- cumbeiro vezette. Ugyancsak hozzá tartozott minden csoporthoz egy-egy 5—6 tagú zenekar, amely dobkísérettel vallási daloikat intonált. A hívők ruhája is egyforma volt. A nőkön fehér blúz, világoskék* földig érő szoknya, a férfiakon pedig fehér ing. fehér nadrág.

Künn a parton a hívők körülülik a tüzet, amit már korábban meggyújtottak, a tűz körül, a homokban mindenfelé gyertyákat égetnek. A máglyát rengeteg virággal, étellel, itallal, főleg pezsgővel és ékszeráldozatokkal rakják körül. A vallásos nők és férfiak körültáncolják a tüzeket, sokan transzba esnek, és órákig eszméletlenül fekszenek a földön. A szertartás közben a Maciimba résztvevői, fehérek és íekeés amikor következik a misztikus, monoton tánc,-a pap kardjának hadonászásával, suttogó hangú imájával szuggerálja a hívőket. Ilyenkor esik transzba a hívőik egy része. A transz- baesettekből sokan a tengerbe vetik magukat, áldozatképpen. A félig ájult, szuggerált, öntudatlan embereket még a víz sem téríti magukhoz. Vagy elkapják a hullámok és belefúlnak. vagy a kevésbé vallásos hangulatba esett társaik kimentik. Érdemes megjegyezni, hogy magam is- láttam több hívőnek a kimentését az óceán vizéből, amely Szilveszter éjszakáján eléggé viharos is volt.

Hát így fest a Macumba, amely este 10-től reggel 4-ig tart, és nagyjából ugyanazok a mozzanatok ismétlődnek, míg az italnak vége nincs.

Természetesen nemcsak ez az egyetlen jellegzetessége a riói Szilveszter éjszakának. Hogy a kép teljes legyen, fel kell idézni a több vagopnyira tehető, papírszalagokkal borított járdát, az utcán táncoló, fáradhatatlan szambázókat, -a dudáló, órákig egy helyben álló autók ezreit, s ami otthon nagyon szokatlanul hangzik, a

lile a lapok: „A lakosság megdrágult tejjel, világítással és cigarettával kezdte az új, 1964- es éveit” A cigaretta ötven, a világítás húsz, a tej pedig tíz százalékkal drágult A fizetések változatlanok maradtak és az állampénztár is súlyos deficittel zárt

A SZILVESZTER éjszaka sok érdekes élménnyel ajándékozott meg. Amiket itt elmondtam. nekünk szokatlan. Igaz, Brazília, illetve Rio de Janeiro életére sem csak ez a jellemző. Érdemes figyelmet szentelni a szürke, munkás

Szelíd damaszttal terítve az asztal.

A két poháron — mint lepke álom az éj üvegjén — áittűz a langy fény. Mézsárga óbort töltesz: de jó volt. Hallgatsz: Perc percen, s — látod? -- a leelyhen a pára orvul, lassan lecsordul.

Micsoda pompa vesz körül, én Kedvesein, ki jössz felém!

A téli utca csendje zeng, a dérreí-ékes fák eléd járulnak — mondd, ilyen virág hol, hol terein, ilyen fehér — ki verne csipkéből köréd fátyolt, ilyet? Lábad elé ki szőne ilyen szőnyeget, ki emelhetne kupolát ily égigérőt, mondd, főied —

ha most a dermedt úton át

megjönnél: így köszöhtcném jöítöd, s mutatnám: rád ragyog a tél gyémántja mind—, s nein

jössz. .J

így hát hideg van csak. Nagyon,

JUHASZ JÓZSEFI

Jeges úton

Fagyos árokpart fogta cipőnket, ahogy mentünk: két magányos, akik már örökre összetartoznak. Deres kapuk, Iccék kormányozták járásunk irányát, s megszabták az esti fények határait.

Körülöleltek bennünket az időben, hogy belefagyjunk a jeges szél sivításaiba, a hátérré-meredt hegyoldalakba, a kirajzott csillagképek vonalaiba, hogy legalább látszatra állítsuk meg ezt a nagy megállíthalatlant.

hétköznapoknak is.. Azokról is szeretnék egy-két rövid mozaikban beszámolni.

Major László

*

Kutattunk hajnali álmokat a deliriumok kábulatában, s hidegen zúgott a gondtalanság morénája dermedt tájak kopogásában Zörgött a. szívünk, mint a bilincs és nem lettem derűsebb, se vidámabb attól, amit kaptam. Csak nagyobb az űr cs éhségem is kegyetlenebb, mint aki ismeri már a boldogság ízét, s magának végül is abból akar teljességet, igazságot, elégtételt, életet!

S a kárhozottnak üdvösséget.»;

nagyon szokatlanul hangzik, a uiiiiiMifliiwiiiiiiiiiimiiniiiiiiiiiiiiiiiimiimimiiiiuiiiiHiiimiiiiiiiiiiimiiinmiiiiiinmiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiii

Világok születése

Jelentős, nagy figyelmet érdemlő' mű a Világok születése című kötet, amelyet Vszeh- vszjatszkij és Kaz- jutyinszkij szovjet ' professzorok írtak. Ez a tudományos munka ismerteti a kozmogóniai problémák mai állapotát, tárgyalja a korszerű módszertani kérdéseket és jnindezt a marxista^—leninista filozófia fejlődésének

tükrében. A szerzők 19 olyan, csillagászati problémát világítanak meg, amelyet a világhíres nagy csillagászok eredményes kutatómunkája tett lehetővé. A könyv valamennyi fejezete érdekfeszítő. Például: a kozmogö- nia problémái, a mikrovilág, az egyszerű kozmogóniai elgondolások, a fejlődés elve a korszerű kozmogóniában, stb. A könyvet eredeti felvételek illusztrálják. A természettudományos érdeklődésű olvasóik számára nélkülözhetetlen ez a tudományos, de közérthetően megírt kitűnő munka.

Megjelent a Kossuth Könyvkiadó Világnézeti Kérdések sorozatában.

|

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

■fi

ifi*

*

*

*

Sí

*

*

*

*

•i*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

■■fi

*

ifiifi

*

MÁR AZT IS el tudom képzelni, hogy az idén Bállá Péter kedvéért esett le ilyen korán a hó. Ez a kisfiú már október végén szinte minden éjjel arról álmodott, hogy egyszer csak fehér lesz a világ. Bizony fehér és csilingelnek a hóvattás fák, megszólalnak a hókucs- más háztetők. Vagyis pontosan úgy lesz minden, ahogy a mesekönyv előírja.

Igaz, a valóságtól valami mást is remélt Péter. Mert ugye, a mesekönyvből már jól ismert mindent: a vidám gyereksereget, a lila kezekkel havat görgető hóember-építőket, a íázós Ids cinkét, a pipáló házakat. A kisfiú titokban arra vágyott, hogy az idén már ő is beáll a hógörgetők közé. Bizony, éppen ideje, hiszen már nyolc esztendős és nem csinált hóembert. Azért reménykedett az idei tél lehetőségeiben, mert izületi fájdalmai szűnőfélben voltak. Mióta Hruscsov bácsihoz írt levelei nyomán megérkeztek a hatásos gyógyszerek, mintha más lenne a világ körülötte. Ugyan még egyszer sem engedte el á mankókat, de néhányszor már érezte, hogy boldogulna nélkülük is. Mondta már a szüleinek, hogy lábai néha engedelmeskednek, de ők csak szomorúan mosolyogtak. Szivfájdító titkokat hordozhatnak magukban az ő szülei, mert amikor ő repülni szeretne, ők szomorúan, elnézően mosolyognak.

Pedig nirrcs igazuk. MÍost, hogy leesett a hó, minden másképpen lesz. Akarat és lelki bizonyosság gyűlt össze benne, lehetséges, hogy a lágyan, pihésen muzsikáló hó hatására.

VASÄRNAP reggel, rofe sók felnőtt csoszogott a bérház udvarán felállított

hamusláda körül, a gyerekek már talpon voltak. Hangyaszorgalommal görgették a pillanatnyi melegtől megkásá- sodott havat. Már a hai-madik hóember építésénél tartottak, amikor Péter kibotorkált a lépcsőházból.

Furcsa volt ez a kis emberke. Valóban: az egyik szeme sírt, a másik nevetett. Sírt, mert mankóinak béklyója ebben az esztendőben sem engedett, egy csipetnyit sem. Pedig várta a pillanatot, hogy a gyógyszerek csodaerejétől majd leomlanak a mankók és két szolgálni kész kezét felajánlhatja a hóember-gyúró közösségnek. Sajnos, nem így történt. A mankók ezúttal is hozzánőttek. A másik szeme azért valóban nevetett, hiszen gyerek volt ő is és amint megpillantotta a szénszemű, sárgarépa orrú embereket, bizisten nevethétnékje támadt. •

Csak az egyéb kellékek lassan gyülekeztek. Rossz fazékból és seprőnyélből gyér kínálat mutatkozott az idén, mert lám a harmadik hóembernek sem kalapja, sem keze. Bejárták a gyerekek az utea összes bérházát, de csak egy lyukas vödörrel lettek gazdagabbak. Átmenetileg jó lesz kalapnak. De a kezeik! Kéz nélkül a hóember üres, lélektelen bábu. Már pedig a hóembernek még kell szólalnia. Ez az örök hóember- törvény.

EKKOR JUTOTT valakinek eszébe a képtelen ötlet, hogy Péter adja kölcsön a mankóját, s majd ha elolvad a hóember, visszaadják. Ajánlották ketten is, hogy felkísérik, leültetik székére, ahol úgy sem lesz szüksége a mankókra.

Péternek nagyon nem tetszett az ötlet. Ha valaki a mankójáról beszélt* az már a leikébe mart. A mankó említése egyet jelentett a csúfolódással

De nem volt idő tépelődésre. A gye- rckhad ostromolta:

— Péter, csak egy órára! Felkísé- rünk ... ! Mindannyian felkísérünk.

A kisfiú összeszorított szájjal suttogta:

— Nem kell, hogy felkísérjetek.

S ekkor gondolt egy nagyot, egy elképesztőt. Egyszerre kihullatta markaiból a mankókat. Azok kétoldalt ledőltek.

Ami ezután következett, arról egy délután meg egy este szünet nélkül beszéltek a bérház lakói.

A KISFIŰ ugyanis ott maradt a hóban, befelé fordított, összezáruló térdekkel, kissé rogyadozóan. Játszótársai egy pillanatra megdermedtek, és később szinte egyszerre kiáltották:

— Péter áll! Péter áll!

Péter állt könnyek nélkül, immár bét, mosolygós szemmel.

A fiúk néma kegyelettel felemelték a mankókat, majd beszúrták a hó« ember hóna alá.

Az utcában mindenki azt állítottál ilyen jól sikerült hóembert még soha nem építettek a gyerekek.

Párkány £á«M

SziLanzter éídióéan