Észak-Magyarország, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

6 BS95AKMAGyAROESS*a Vasárnap,* 1984. Jamiőr T9. Brazíliai levelek (I.) (Jli&bcufi Shakespeare évfordulóra készül a Színháztudományi Intézet (A cikk szerzője Rio de Janeiroban élő ösz­töndíjas magyar egyetemi hallgató. Műfordítá­saival olvasóink az elmúlt években többször ta­lálkozhattak lapunk hasábjain. 1963. októbere óta tartózkodik Brazíliában. Egyébként miskolci lakos, és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem hallgatója.) ÉRDEKES a szilveszteri népszokás a brazil fővárosban. Brazil barátainkkal együtt igen jó hangulatban töltöttük az elmúlt év utolsó estéjét, vártuk az éjfélt. Éjfélkor pe­dig. nem kell meglepődni, a strandra mentünk. A világ ta­lán egyik legnagyobb miszti­kus szertartásával a Macumba- val találkoztam itt. Ezzel a szertartással búcsúztatták az ősi néger hit szerint az óévet. Részt vettek benne négerek és fehérek egyaránt. Ilyen lát­ványban nem hiszem, hogy életemben még egyszer részem lesz. A főváros strandjai, főleg a három hatalmas tengerparti strand — a Copacabana; a Bó- tafogo és a Flnmengo — telve voltak,. Igen nagy többségben négerek voltak a résztvevők. ték egyaránt, meggyónnak a papnak, s a néger pap, kivont kardjával misztikus mutatvá­nyokat végezve, bűnbocsánatot ad. Ezt követően a tömeg, a sastoliakkal feldíszített papok vezetésével, ruhástól bevonul a tengerbe, ghol megtisztul bű­neitől. Egészen addig mennek, amíg lábuk földet ér. Percekig bent maradnak, és. kifelé jövet vizet' hoznak a markukban, amit a parton álló-líra locsol­nak. A MACUMBÁRŐL, illetve erről a babonás népszokásról megrajzolandó képhez tartozik még egy szomorú vonás. Ma- cumba. egy. évben csak egyszer van, Szilveszter estén. Ilyen­kor mindig sok néger akar ön­gyilkos lenni, vagy azzá is lesz. Meggyén a papjának, sorban 37 fokos meleget. Ehhez hozzá kell még tenni a különböző szállodákból, mulatókból ki­hallatszó tánczenét, és ezt az egész városi hangzavart időn­ként megszakítja a strandok­ról. a Macumbáról felhallat­szó hangos vallási szertartás. Általában a városban, az ut­cán mindenki fütyül, üvölt és boldog-boldogtalan öszecsóko- lózik vadidegenekkel. A leve­gőben pedig színes rakéták röpködnek órákon keresztül. Nem kell talán külön elmon­danom, hogy mindezeken a szilveszteri szórakozásokon nem mindenki vész részt, igen sokan ünnepük az új esztendő jövetelét szűkebb baráti és egyéb társaságokban. Január 1-én még az egész város kábult a Szilveszter éjszakától, máso­dikén pedig a rendes kerékvá­gásban halad az élet, megkez­dődik Brazíliában is az 1964-es esztendő, amely a brazil lakos­ság számára nem a legszeren­csésebben kezdődött. A szil­veszteri ünnepségekről szóló beszámolóval egyidejűleg köz­Április 23-áii Shakespeare születésének 490. évfordulóját ünnepli a világ. Az ünnepségek­ből Magyarország is kiveszi a részéi. Az ünnepségsorozat legelső eseménye a „Shakespeare Magyarországon” című vándorkiállítás lesz, mely január 18-án nyílik Szegeden, a Színház- tudományi Intézet rendezésében. Képünkön rendezik a vándor kiállítás képanyagát. N1KLAI ÁDÁM versei; Éjszakai panorama Rio de Janeiróhan. A tengereiből mögött a háttérben az korsüveg hegy, amelyeket drótkötélpálya köt össze. Urca és a Cu­Felejthetetlen látvány, a Co- iszik sokféle pezsgősüvegből. pacabana hatalmas tengeröböl, mögötte hegyeik látszanak, az Urea és a Cukorsüveg. Előttük, a parton, félkör alakban ezer­nyi fényben tündöklő felhő­karcolók. A strandon ezen', a szilveszteri éjszakán több mint 500 ezer ember hódolt az ősi Maciimba szertartásai szerint Jemanjának. a tenger király­nőjének. A nép 50, 80, 100 fős csoportokra oszlott, mindegyi­ket a saját néger papja, a Ma- cumbeiro vezette. Ugyancsak hozzá tartozott minden cso­porthoz egy-egy 5—6 tagú ze­nekar, amely dobkísérettel val­lási daloikat intonált. A hívők ruhája is egyforma volt. A nő­kön fehér blúz, világoskék* földig érő szoknya, a férfiakon pedig fehér ing. fehér nadrág. Künn a parton a hívők kö­rülülik a tüzet, amit már ko­rábban meggyújtottak, a tűz körül, a homokban mindenfelé gyertyákat égetnek. A mág­lyát rengeteg virággal, étellel, itallal, főleg pezsgővel és ék­szeráldozatokkal rakják körül. A vallásos nők és férfiak kö­rültáncolják a tüzeket, sokan transzba esnek, és órákig esz­méletlenül fekszenek a földön. A szertartás közben a Maciim­ba résztvevői, fehérek és íeke­és amikor következik a miszti­kus, monoton tánc,-a pap kard­jának hadonászásával, suttogó hangú imájával szuggerálja a hívőket. Ilyenkor esik transz­ba a hívőik egy része. A transz- baesettekből sokan a tengerbe vetik magukat, áldozatképpen. A félig ájult, szuggerált, ön­tudatlan embereket még a víz sem téríti magukhoz. Vagy el­kapják a hullámok és belefúl­nak. vagy a kevésbé vallásos hangulatba esett társaik ki­mentik. Érdemes megjegyezni, hogy magam is- láttam több hí­vőnek a kimentését az óceán vizéből, amely Szilveszter éj­szakáján eléggé viharos is volt. Hát így fest a Macumba, amely este 10-től reggel 4-ig tart, és nagyjából ugyanazok a mozzanatok ismétlődnek, míg az italnak vége nincs. Természetesen nemcsak ez az egyetlen jellegzetessége a riói Szilveszter éjszakának. Hogy a kép teljes legyen, fel kell idézni a több vagopnyira tehető, papírszalagokkal borí­tott járdát, az utcán táncoló, fáradhatatlan szambázókat, -a dudáló, órákig egy helyben ál­ló autók ezreit, s ami otthon nagyon szokatlanul hangzik, a lile a lapok: „A lakosság meg­drágult tejjel, világítással és cigarettával kezdte az új, 1964- es éveit” A cigaretta ötven, a világítás húsz, a tej pedig tíz százalékkal drágult A fizeté­sek változatlanok maradtak és az állampénztár is súlyos defi­cittel zárt A SZILVESZTER éjszaka sok érdekes élménnyel aján­dékozott meg. Amiket itt el­mondtam. nekünk szokatlan. Igaz, Brazília, illetve Rio de Janeiro életére sem csak ez a jellemző. Érdemes figyelmet szentelni a szürke, munkás Szelíd damaszttal terítve az asztal. A két poháron — mint lepke álom az éj üvegjén — áittűz a langy fény. Mézsárga óbort töltesz: de jó volt. Hallgatsz: Perc percen, s — látod? -- a leelyhen a pára orvul, lassan lecsordul. Micsoda pompa vesz körül, én Kedvesein, ki jössz felém! A téli utca csendje zeng, a dérreí-ékes fák eléd járulnak — mondd, ilyen virág hol, hol terein, ilyen fehér — ki verne csipkéből köréd fátyolt, ilyet? Lábad elé ki szőne ilyen szőnyeget, ki emelhetne kupolát ily égigérőt, mondd, főied — ha most a dermedt úton át megjönnél: így köszöhtcném jöítöd, s mutatnám: rád ragyog a tél gyémántja mind—, s nein jössz. .J így hát hideg van csak. Nagyon, JUHASZ JÓZSEFI Jeges úton Fagyos árokpart fogta cipőnket, ahogy mentünk: két magányos, akik már örökre összetartoznak. Deres kapuk, Iccék kormányozták járásunk irányát, s megszabták az esti fények határait. Körülöleltek bennünket az időben, hogy belefagyjunk a jeges szél sivításaiba, a hátérré-meredt hegyoldalakba, a kirajzott csillagképek vonalaiba, hogy legalább látszatra állítsuk meg ezt a nagy megállíthalatlant. hétköznapoknak is.. Azokról is szeretnék egy-két rövid moza­ikban beszámolni. Major László * Kutattunk hajnali álmokat a deliriumok kábulatában, s hidegen zúgott a gondtalanság morénája dermedt tájak kopogásában Zörgött a. szívünk, mint a bilincs és nem lettem derűsebb, se vidámabb attól, amit kaptam. Csak nagyobb az űr cs éhségem is kegyetlenebb, mint aki ismeri már a boldogság ízét, s magának végül is abból akar teljességet, igazságot, elégtételt, életet! S a kárhozottnak üdvösséget.»; nagyon szokatlanul hangzik, a uiiiiiMifliiwiiiiiiiiiimiiniiiiiiiiiiiiiiiimiimimiiiiuiiiiHiiimiiiiiiiiiiimiiinmiiiiiinmiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiii Világok születése Jelentős, nagy figyelmet érdemlő' mű a Világok szü­letése című kötet, amelyet Vszeh- vszjatszkij és Kaz- jutyinszkij szovjet ' professzorok írtak. Ez a tudományos munka ismerteti a kozmogóniai prob­lémák mai állapo­tát, tárgyalja a korszerű módszer­tani kérdéseket és jnindezt a marxis­ta^—leninista filo­zófia fejlődésének tükrében. A szer­zők 19 olyan, csil­lagászati problé­mát világítanak meg, amelyet a vi­lághíres nagy csil­lagászok eredmé­nyes kutatómun­kája tett lehetővé. A könyv vala­mennyi fejezete érdekfeszítő. Pél­dául: a kozmogö- nia problémái, a mikrovilág, az egyszerű kozmo­góniai elgondolá­sok, a fejlődés el­ve a korszerű kozmogóniában, stb. A könyvet eredeti felvételek illusztrálják. A természettudomá­nyos érdeklődésű olvasóik számára nélkülözhetetlen ez a tudományos, de közérthetően megírt kitűnő munka. Megjelent a Kossuth Könyv­kiadó Világnézeti Kérdések soroza­tában. | * * * * * * * * * * * * * * * ■fi ifi­* * * * Sí * * * * •i* * * * * * * * * * ■■fi * ifi­ifi * MÁR AZT IS el tudom képzelni, hogy az idén Bállá Péter kedvéért esett le ilyen korán a hó. Ez a kisfiú már október végén szinte minden éjjel arról álmodott, hogy egyszer csak fehér lesz a világ. Bizony fehér és csilingelnek a hóvattás fák, megszólalnak a hókucs- más háztetők. Vagyis pontosan úgy lesz minden, ahogy a mesekönyv előírja. Igaz, a valóságtól valami mást is re­mélt Péter. Mert ugye, a mesekönyv­ből már jól ismert mindent: a vidám gyereksereget, a lila kezekkel havat görgető hóember-építőket, a íázós Ids cinkét, a pipáló házakat. A kisfiú titok­ban arra vágyott, hogy az idén már ő is beáll a hógörgetők közé. Bizony, éppen ideje, hiszen már nyolc eszten­dős és nem csinált hóembert. Azért reménykedett az idei tél lehetőségei­ben, mert izületi fájdalmai szűnőfélben voltak. Mióta Hruscsov bácsihoz írt levelei nyomán megérkeztek a hatásos gyógyszerek, mintha más lenne a világ körülötte. Ugyan még egyszer sem en­gedte el á mankókat, de néhányszor már érezte, hogy boldogulna nélkülük is. Mondta már a szüleinek, hogy lábai néha engedelmeskednek, de ők csak szomorúan mosolyogtak. Szivfájdító tit­kokat hordozhatnak magukban az ő szülei, mert amikor ő repülni szeretne, ők szomorúan, elnézően mosolyognak. Pedig nirrcs igazuk. MÍost, hogy leesett a hó, minden másképpen lesz. Akarat és lelki bizonyosság gyűlt össze benne, lehetséges, hogy a lágyan, pihésen mu­zsikáló hó hatására. VASÄRNAP reggel, rofe sók felnőtt csoszogott a bérház udvarán felállított hamusláda körül, a gyerekek már tal­pon voltak. Hangyaszorgalommal gör­gették a pillanatnyi melegtől megkásá- sodott havat. Már a hai-madik hóember építésénél tartottak, amikor Péter kibo­torkált a lépcsőházból. Furcsa volt ez a kis emberke. Való­ban: az egyik szeme sírt, a másik ne­vetett. Sírt, mert mankóinak béklyója ebben az esztendőben sem engedett, egy csipetnyit sem. Pedig várta a pillana­tot, hogy a gyógyszerek csodaerejétől majd leomlanak a mankók és két szol­gálni kész kezét felajánlhatja a hóem­ber-gyúró közösségnek. Sajnos, nem így történt. A mankók ezúttal is hozzánőt­tek. A másik szeme azért valóban ne­vetett, hiszen gyerek volt ő is és amint megpillantotta a szénszemű, sárgarépa orrú embereket, bizisten nevethétnékje támadt. • Csak az egyéb kellékek lassan gyü­lekeztek. Rossz fazékból és seprőnyél­ből gyér kínálat mutatkozott az idén, mert lám a harmadik hóembernek sem kalapja, sem keze. Bejárták a gyerekek az utea összes bérházát, de csak egy lyukas vödörrel lettek gazdagabbak. Átmenetileg jó lesz kalapnak. De a ke­zeik! Kéz nélkül a hóember üres, lélek­telen bábu. Már pedig a hóembernek még kell szólalnia. Ez az örök hóember- törvény. EKKOR JUTOTT valakinek eszébe a képtelen ötlet, hogy Péter adja köl­csön a mankóját, s majd ha elolvad a hóember, visszaadják. Ajánlották ket­ten is, hogy felkísérik, leültetik szé­kére, ahol úgy sem lesz szüksége a mankókra. Péternek nagyon nem tetszett az ötlet. Ha valaki a mankójáról beszélt* az már a leikébe mart. A mankó em­lítése egyet jelentett a csúfolódással De nem volt idő tépelődésre. A gye- rckhad ostromolta: — Péter, csak egy órára! Felkísé- rünk ... ! Mindannyian felkísérünk. A kisfiú összeszorított szájjal sut­togta: — Nem kell, hogy felkísérjetek. S ekkor gondolt egy nagyot, egy el­képesztőt. Egyszerre kihullatta markai­ból a mankókat. Azok kétoldalt le­dőltek. Ami ezután következett, arról egy délután meg egy este szünet nélkül beszéltek a bérház lakói. A KISFIŰ ugyanis ott maradt a hó­ban, befelé fordított, összezáruló tér­dekkel, kissé rogyadozóan. Játszótársai egy pillanatra megdermedtek, és ké­sőbb szinte egyszerre kiáltották: — Péter áll! Péter áll! Péter állt könnyek nélkül, immár bét, mosolygós szemmel. A fiúk néma kegyelettel felemelték a mankókat, majd beszúrták a hó« ember hóna alá. Az utcában mindenki azt állítottál ilyen jól sikerült hóembert még soha nem építettek a gyerekek. Párkány £á«M SziLanzter éídióéan

Next

/
Thumbnails
Contents