Észak-Magyarország, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
▼««árnál», 1964. Január 13. BSZ AKMAGYARORSZAG 7 175 éves a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium 175 esztendeje, hogy a jelenlegi Kossuth Lajos Gimnázium előde, a volt kegyestanítórendi gimnázium Sátoraljaújhelyen megkezdte működését Az iskolát eredetileg Tokajban alapították 1737-ben, de amikor II. József császár Sátorai j aú j helyen megszüntette a pálos rendet, a piarista gimnázium 1739-ben, a francia forradalom évében Tokajból Sátoraljaújhelyre költözött. ,Az első évtizedekben öt osztályos, 1300-tól hat osztályos, az önkényuralom idején négy osztályos, a kiegyezés után ismét hat osztályos, gimnázium volt. A teljes nyolc osztályos főgimnáziumi jelleget és az érettségi vizsga tartásának jogát 1893-ban kapta meg. Mostani kétemeletes épülete 1Ö08- j ban készült el. Tokajban Már- tonyi Dömötör, Sátoraljaújhelyen Berencs Keresztély volt ' az első igazgató. ' Az eltelt 175 év alatt a nagy- ; múltú iskola sok kiváló állam- j férfit, tudóst, írót adott a ha- i zónák. Az iskola volt diákiai között találjuk többek között a XXX. század elején Lenaut, a magyar származású kiváló német költőt, de a gimnázium mégis Kossuth Lajosra a legbüszkébb, aki középiskolai ta- j nulmányait 1810-től 1816-ig végezte Sátoraljaújhelyen, és közéleti szereplését is itt kezdte. Erre mindig szívesen emlékezett vissza. „Én is növendékük voltam — mondta 1348. október 28-án, a piaristáknál tett látogatása alkalmával —, s tudományomat, hazafiúi érzésemet Önök csepegtették belém.” „Én Monokon születtem — olvashatjuk egy turiini levelében—, de engen életem első emlékezetei Üihelvhez csatolnak a szülőföldhöz való ragaszkodás édességével. Büszke vagyok arra, hogy magamat újhelyi magyar embernek nevezhetem.” A Kossuth Lajos Gimnázium nevelői és tanulóifjúsága májusban rendezi a kedves jubileúmi ünnepet. Erre az alkalomra mintegy hárommillió forintos beruházásból új épü- Ietszámnyal bővítik az iskolát, s az ünnepi műsoron kívül különböző kiállításokkal 'is szerepelnek. hogy bemutassák az iskola mai sokszínű, gazdag életét. Az egyes bizottságok llaiígszernBÓzeíim Az 1902-ben megalapított leningrádi hangszer-múzeum gyűjteménye jelenleg 2500 darabból áll. A látogatók megcsodálhatják a varázsos hangú Amati és Stradivari hegedűket, továbbá Rimszkij-Kor- szakov, Rubinstein, Borogyin, Glinka és Glazunov zongoráját. A Szoléimiiébaa ki. a diáit Bizet leveleit A Szovjetunió Zenei Könyvkiadó Vállalatánál rövidesen megjelenik Georges Bizet mintegy. 400 levele, orosz nyelvű fordításban. Ebben a kötetben első ízben látnak összegyűjtve napvilágot a nagy zeneszerzőnek azok a levelei, amelyek különböző országokban és korszakokban nyomtatásban megjelentek. Szobrászok művészetéből Megnyílt Ljuhomir Dalcsev kiállítása ZWtfségés gylKmUlcstermesztfi tanfolyam az ózdi járásban (Tudósi tónktól.) A keddi napokon tei'nielő- szövefikezeti tagok keresik fel Özdot, elsősorban Sajóvelezd- ről, Hétről, Vadnáról, Lénárd- darócról. Szentsimonból és Borsodnádasdról. Tanulni jönnek a városba, kicserélni tapasztalataikat, meghallgatni a járás legjobb szakembereinek előadásait, hogy hasznosan teljenek a téli hónapok, s tavasz- szal tudásban meggazdagodva láthassanak munkához. Legutóbb is harmincegyen foglaltak helyet a járási tanács termében, a zöldség-és gyümölcs- termelő tanfolyam előadásán. A mezőgazdaság e fontos ágazataival foglalkozó termelőszövetkezetekben egyre nagyobb szükség van a jól képzett szakemberekre. Hét község termelőszövetkezete az elmúlt évben kapott csőkutas, szóró-, fejes öntözőberendezést. Szent- aimonban olyan tervekkel foglalkoznak, hogy völgyzárógátat emelnek, s víztárolót létesítenek. Az így biztosított víz- mennyiség mintegy 250 hold ©ntözését teszi majd lehetővé. E tervelc megvalósításához megfelelően felkészült emberek kellenek. Lovas László igazgató irányításával már megkezdték a nagyszabású ünnepély előkészítését. (h. j.) Kiépet adnak az olvasónak Franciaország és Olaszország művészeti életéről a múlt század derekán. Ljuhomir Dalcsev bolgár szobrászművész kiállítását Somogyi József Itossuth-díjas szobrászművész nyitotta meg a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállító termében. Somogyi József megnyitó beszédét mondja, mellette Ljuhomir Dalcsev. <» • - 4» o- .a Sok ilyen ember munkálkodik a népfront-mozgalomban — Egy félórás beszélgetést szeretnék.. — Most? — Igen. — Jöjjön velem. Bemegyünk az osztályba, a gyerekeknek adok valami elfoglaltságot, mi leülünk és beszélgetünk, — majd mentegetőzve széttárja a karját. — Sajnos, nem tudok mást tenni, mert nagyon kevesen maradtunk itt, a kartársak szabadságon vannak, és nekünk alig marad valami kevéske időnk. Szín .község idős általános iskolai igazgatója, Kerekes Pál nem panaszkodó hangon közli a fenti néhány mondatot, ami a riport elejére sem. a hangulatossága, hanem a jellemzősége ♦ miatt került. Már tudniillik az a jellemző, jíhogy sok a munka. Most maga az iskolai munka sok. De ha a nevelők teljes létszámban jelen vannak, akkor sem kevesebb az elíoglalí- j>ság, csak legfeljebb más jellegűvé válik. Mert egy tanítónak mindig akad tennivalója. Különösen az olyan típusú embernek, mint a pihenni amúgy sem nagyon bíró Kerekes igazgatónak. Akinek a munkaterülete nemcsak az iskolával, hanem az egész faluval azonos. így £hol mint pedagógus, hol mint tanácstag, hol mint a Hazafias Népfront községi szervezetének elnöke ért szót az emberekkel. Mert egy faluban nagyon sok a tennivaló. Mindig lehet miről beszélgetni, tárgyalni az emberekkel. És ha megvalósul valami, az mindig nagy öröm. Mint most a két tanteremből, szertárból, irodából álló bővítés is, ami Ugyan még nem valósult meg teljesen, de a falak már állnak, és ősszel egész biztos átveszik tulajdonosaik: a f X gyerekek. Nemcsak ennek a falunak a gyere-$ kei, hanem a petriek, a jósvafőiek is, mert körzeti iskola a színi. Egy kicsit érdemes elidőzni ennél a bővítésnél, mert a falu lakói-f nak, vezetőinek szemléletéről, a Hazafias Nép-,» front mozgósító erejéről is képet ad. Hogyan ■ | született hát a bővítés? “ — Tudjuk, hogy nem várhatunk mindent készen, — mondja az igazgató. — Ha saját magunknak akarunk valamit felépíteni, hát' > akkor azért elsősorban nekünk kell tenni. És’J természetes "az is, hogy az állam ott segít, ahol ■£ jószándékot, komoly kezdeményezést iát. Hát nekünk is szükséges a két új tanterem, ezért elsősorban mi kezdtünk el munkálkodni. A falu; vezetőivel sorra jártuk a házakat, és beszél-, gettünk az emberekkel. Értették, miről van szó, - felajánlották'segítségüket Aztán mentek követ termelni, szállítani, falat emelni. A falu értelmisége is dolgozott. Hat így kezdődött. A befejezéstől már nem félünk. Már túl van a hatvanon, és csaknem négy-! ven éve tanít. De a falu gondjaival ugyanúgy foglalatoskodik, mint az iskolával. ] — Nem nehéz ennyi mindent vállalni és vé-< gezni? ' — Nehéz, — bólint. — Nehéz, de sok az* öröm is benne. Annak az öröme, hogy el tu-' dom végezni. És minél többet, végzek, annál X több ez az öröm. Érthető, ugye? Hogy győzöm’ “ a munkát... Igen, érthető. És hogy sok ilyen ember részvevőig a népfront-mozgalomnak — az is. (pf ) < > Mikus Sándor Kcssuth-díjas szobrászművész a „Nő korsóval” című szobrot mintázza. A kb * és fél méteres bronzszobrot Vácott állítják fel a Duna-parti sétányon. Immár tizedszer Tíz éves jubileumot ült január elsején Móricz Istvánná, az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezet főkönyvelője. Tíz hosszú esztendeje vezeti a gazdaság könyvelését. Amikor idekerült, még csak 4G0 holdon gazdálkodtak, s a tíz év alatt 3042 holddal gyarapodtak. Ahogy megnőtt a terület, úgy növekedett a könyvelendő tételek száma, s úgy változott a könyvelés is. — Tulajdoniképpen tanítónőnek készültein. Képzőbe jártam, de sosem tanítottam. Érettségi után azonnal férjhez mentem, csak később _ helyezkedtem el. Először a járási tanács mezőgazdasági osztályán dolgoztam, aztán kerültem ide a tsz-be. Megszerettem és megtanultam a könyvelést. Elvégeztem a képesített könyvelői tanfolyamot, most pedig a mérlegképes tanfolyam utolsó évet végzem. Bizony, a rovatos könyveléssel kezdtem, s már az önköltségszámításnál járok! Néhány évvel a termelőszövetkezet megalakulása után került ide Móriczné. Akkor kezdte el számbavenni a tsz készleteit, állóeszközeit, mert addig nem-igen könyvelt senki. Egyedül vezette egészen 1959-ig. ekkor kapott egy, majd két év múlva még két segítséget. — Nem is tudtam volna már egymagám elvégezni az önköltségszámítással járó rengeteg munkát. így is sokszor talál még itt az este, pedig otthon is csak el kell látnom a háziasszonyi teendőket.-— Hány gyerek várja otthon? — Már csak egy fiam van otthon, első gimnazista. A két lányom férjnél van, s most várjuk a negyedik unokát —■ válaszol büszkén. — Negyvennégy. Bizony mögöttem már az ifjúság, — sóhajt egyet, s végigsimít geszten yebarna haján, amelyben még bár „mögötte az ifjúság”, egyetlen ősz hajszál sem csillog. — Azért, amikor az első unokámat sétáltattam, sokan azt hitték, hogy az én gyerekem, — mondja büszkén, s egy pilX'apír, ceruza, számológép Móricz Istvánná társasága a zárszámadás előtt. — Unokát!? — csodálkozom lanatra ellágyul az arca as — Akkor most már felteszek újabb kisunoka gondolatára, egy indiszkrét kérdést: hány akit nyáron ismét tologathat éves? majd a napfényes utcákon. Topogás hallatszik az ajtó előtt. Ügy látszik, megzavarnak. Nyílik az ajtó. Alacsony, köpcös ember jön be, H. Veres István, a szendröládi tsz agro- nómusa. — Egy kis eszmecserére jöttem az elvtársnőhöz, — mondja Móricznénak, s máris pereg ajkáról a sok kérdés. — Maguknak van elég nyomtatványuk? Fogatnaplót vezetnek? A kézimunka nyilvántartást hová írják? A tagkönyvbe? — Hát kedves szomszéd, nekünk sincs elég nyomtatványunk — kezdi a válaszadást Móriczné —, mert még a III. és IV. negyedévit sem kaptuk meg. Sürgettük, személyesen is voltunk, de hiába. Segíts magadon, az isten is megsegít, mondja a közmondás, hát mi segítettünk. Kifogyott a gépi munkák elszámolási lapja. Nem lehetett kapni. Rajzoltunk magunknak. Fogatos naplót is vezetünk, nyomtatvány nincs hozzá, de füzetbe írjuk. A feladási nyomtatványt most rajzolják a lányok — mutat a szomszéd asztal felé, — mert havonta legalább 12 kell, s egy évre 25 darabot kaptunk. A kézi munkát már régen nem lagkönyvbe vezetjük, hanem lapokra. — fejezi be a szomszédi jótanácsokat. Az agronómus megköszönve a felvilágosítást, búcsúzik, csak az ajtóból szól még visz- sza: • — Mikor lesz a zárszámadás, és mennyi lesz a munkaegység? — Valószínű február elejére készen leszünk • sárszáman ■ oOo ■ ■ —■ dóssal. Körülbelül 46 forint lesz egy munkaegység. — Ügy örülök, mikor ilyen jó eredményt mondhatok — fordul Móriczné ismét hozzám. — Sokszor jönnek tanácsért hozzánk más termelőszövetkezetből is a tagok. Nagyon igyekszünk, hogy február elejére meg legyünk a zárszámadással. Az anyagfeladás most készül, a leltárakat is összesítjük, már csak a zárszámadás összeállítása van hátra. Nagy gondtól szabadulunk meg, ha befejezzük. — Nem unalmas már tíz éve könyvelni? — Sokan kérdezték ezt már tőlem, de mindig nemmel válaszoltam. Én szeretem a foglalkozásomat, és élvezettel csinálom. Ügy tudok örülni például, ha az összesítésnél minden egyezik, ha nincs semmi hiba. — Még egy utolsó kérdés: Móricz elvtársnőnek mennyit hoz a zárszámadás? — Az én fizetésem 68 munkaegység egy hónapban. Előleget én is vettem fel, úgy számolom, most 13 ezer forint körül kanok kézhez. Semmi különösebb tervem nincs a pénzzel, csak a gyerekelvnek és az unokáknak tervezek egy kis meglepetést. Szívélyes búcsú után elköszönök. Móricz Istvánná • kezében pedig ismét sebesen fut a toll a lepedő nagyságú nyomtatványon. ahová a tagok természetbeni és pénzbeli előlegét könyveli. (f „Közösségi ember Tömve a járdasziget, a villamos megrekedt valahol. Türelmetlenül, mindenféle ildomtalanságot gondolva a hidegről, a ködről, a villamosról topogunk, és kapkodjuk fejünket abba az irányba, ahonnan egyszer mégis csak elő kell bukkannia a sárga lámpának- Egy alacsony termetű, nagykucsmás bácsika nem bírja tovább magában tartani a szói: — Micsoda dolog ez! Eny- nyi embert itt várakoztatni a, hidegben! Ha még csak magam volnék, nem is szólnék semmit. De itt állunk vagy ötvenen! Nem magam miatt beszélek én kérem, hanem a többiek miatt! Mondhatom, szép megbecsülése az embernek! Sárga lámpácska halványuk ki a ködből. A villamos. A nagykucsmás bácsika hirtelen fürgévé válik. — Ott jön már! No végre! Remélem, csuklós lesz! — Miért kellene csuklósnak lennie? — Mert bérletem van, és így elöl szállhatok fel. A többiek meg hadd törjék magukat! Ügy kell nekik! (sft
