Észak-Magyarország, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-29 / 23. szám
2 ESZAKMAGYAItORSZAG Szerda, 1364 január 29A* ág^nnasKád-poIitika ideje lej ái*t .Afrikában Nyugati hirügynölíségek tu- arab csúcstalálkozót üdvözlő dósítóinak jelentése szerint továbbra is feszült a helyzet Kelet-Afrikában. ■ Líbiában újabb zavargásokra került sor. Zavia városában, Tripolitól 49 kilométerirel nyugatra, a tömeg megostromolt egy rendőrállomást. A rendőrök fegyverüket használták: két ember meghalt és 17 megsebesült. Hasonló összetűzésre került sor a tunéziai határ közelében lévő Dzsemelben is:, itt a hírek szerint ugyancsak két ember halt meg. A tüntetők azért tiltakoztak, mert két hete az tüntetések során a rendőrség megölt Barka városában két diákot. Winston Field, a dél-rhodé- siai fehér kisebbségi kormány vezetője folytatta tárgyalásait Home angol miniszterelnökkel. Field követelte, hogy Anglia adjon függetlenséget országának, hogy így szabadkezet kapjon a néger lakosság ellen irányuló fajüldöző politikájához. A Radio re View című gha- nai hetilap szerint imperialista és gyarmati körökben „afrikai Kubaként” jellemezték a Zanzibar! forradalom győzelmét, azt állítván, hogy az a kommunizmus Afrikába való behatolását bizonyítja. A Sunday Express című nigériai lap írja: ami Zanzibár- ban történt, megtörténhetett volna Kenyában, vagy akár Dél-Rhodésiában is, ha az angolok nem lettek volna a helyszínen, hogy megvédjék a fehér kisebbség érdekeit. A tanganyikai hadsereg szemmel láthatóan megelégelte az angol tisztek parancsolgatását. Az ugandai katonák pedig csak jobb megél- jj: hetest akarnak. Hasonló okból tí ■ ^léptek „sztrájkba” a kenyai * hadsereg egyes egységei is. ^Mindezek az események azon- *ban azt mutatják, hogy az | ágyú naszád-politika ideje leli járt Afrikában — írja egyebek | között a Sunday Express. „Miért nem ír róla? Híradás jelent meg Johnson elnöknek a hálón, 148 oldalas terjedelemben a kongresszus elé terjesztett jelentéséről. A jelentés az. Egyesült Államok 1963. évi űrkutatási erőfeszítéséről szól Akaratom ellenére Is egy jo két évvel ezelőtti, általam nagyra becsült levélírómra gondolok, ■ kissé mosolyogva, aki annak idején a névtelenség ködfüggönye mögül gúnyosan „számon kérte” tőlem, hogy — idézem őt — „Miért nem ír például a szovjet űrkutatás óriási fölényéről?” Aztán ő maga meg is „magyarázza”, hogy miért: „Mert... amióta az USA is fellőtte az első űrhajóst... azóta szovjet fölényről szó sincs!” Természetesen, levele vétele után is írtunk a szovjet űrkutatás nagyszerű eredményeiről, amelyet „csipkelődő” levélírónk nyilván nem hitt cl. Nos, ha meg mindig nem hisz nekünk, szíveskedjék elolvasni most, két év után (mert közben sohasem állt másképpen a verseny) Johnson elnök jelentésének néhány sorát. Az Egyesült Államok elnöke megállapítja, hogy az ó- esztendőben bővültek az ország világürkuíaíási ismeretei, majd elismeri a Szovjetunió vitathatatlan fölényét az űrkutatás több, fontos területén. De legyünk pontosabbak: az elnök azt állítja, hogy 1963 végen az Egyesült Államok nagyobb teljesítményű rakéták fejlesztésén dolgozott, mint amilyeneket a Szovjetunió bármikor is használt, s úgy véli, hogy a különböző tudományos ku- jj; tató mesterséges holdak fej- # lesztésében az Egyesült Ál- * lamok megelőzi a Szovjet- jjj uniót. — Majd a következő két írja: „Fő versenytársunk Nincs két Kína 4= . * A Kínai Népköztársaság , 'a, í külügyminisztériumának szóSzovjetumo) nem topogott ^ vivője kedden a következő egyhelyben, es bizonyos te- * nyilatkozatot tette: rőteteken megtartotta veze- íj; tő szerepét. Mivel a Szovjet- 4 ^ , Kínai Népköztársaság unió képes arra, hogy ua- ij: kormánya megegyezett a Fran- gyobb súlyú űrhajókat bo- $ cm Köztársaság kormányával csásson fel, esetleg elsőként ? kínai francia^ diplomáciái érhet cl újabb rekordokat az * kapcsolatok felvételében és a 4; nagykövetek csere.ieben. A * kínai kormány ismét szüksé* pesnek tartja kijelenteni, hogy 4 Tajvan a kínai terület része, s íj; hogy Kína kormánya és népe 4- semmiesetre sem egyezhet bele 5 bármilyen próbálkozásba, 4! amelynek célja Tajvan clragaűrhajók távvezérlésében, az űrhajóit randevújában, a világűrben lévő mesterséges égitestek összekapcsolásában.” Johnson rámutat, hogy a Szovjetunió továbbra is vezet a rakéták teljesítőképességében, az űrélettan! kutatásokban. A Szovjetunió több tonna, súlyt bocsátott fel, űrhajósai több időt töltöttek a légkörön kívül, s az általuk felhalmozott adatok cs tapasztalatok bizonyítják, hogy a szovjet program módszeres, következetes terv, amely az egész világot ámulatba ejtette. Ezért oz elnök nyomatékosan javasolja, hogy számolják fel az elmaradást, és erre mozgósítsák az Egyesült Államok crőlar- talékait. — Ezt viszont már nem is mi mondjuk, honcin az Amerikai Egyesült Államok elnöke, L. B. Johnson. Kell ehhez kommentár? (csé) * dúsa Kínától vagy „két Kína” % létrehozása. Néhány főgondolat a mellék foglalhosúsú cikkírónak Palumby Gyula kének jónéhány tévedése és tájékozatlansága a közvélemény helyes tájékoztatása végett helyreigazítást tesz szükségessé. A társadalombiztosítási jogszabályok a munka- viszonyban álló munkásokra és alkalmazottakra, tehát általában a bérből élőkre terjednek ki, de vonatkoznak a megbízásos jogviszonyra és a vállalkozásra is. A jogszabályban előírt feltétellel és mértékben tp„ jár mind a fő-, mind a mellékfoglalkozású és másodállású dolgozónak. A nyugdíj jogszabály szerint (Rr.y. 38. §.) a mellékfoglalkozásból és másodállásból kapóit munkabért csak abban az esetben lehet a nyugdíj alapjául venni, ha a dolgozó heti munkaideje a főfoglalkozásában munkakörére előírt munkaidőnél kevesebb, de ez esetben is csak oly mértékben, amennyire a mellékfoglalkozású (másodállású) munkaidő a főállás munkakörére előírt teljes heti munkaidőre kiegészíti. További együttes feltétel még az is, hogy az ilyen időt és bért kiegészítő mellékfoglalkozás (másodállás) a nyugellátást közvetlenül megelőző 5 éven át betegségi biztosításra kötelezett volt. E kivételtől eltekintve a nyugellátás alapjául a főfoglakozású munkaidő és munkabér szolgál. A több oktatási intézménynél működő pedagógusokra a nyugdíjjogszabály (Vr. 132. §.) kifejezetten a heti kötelező óraszám mértékéig — vagy ugyanannál, vagy még kapcsolva más oktatási intézménynél is — kapott beosztás alapján járó munkabért veszi figyelembe, a nyugellátás megállapításánál, de az ezen túlmenő foglalkoztatást mellékfoglalkozásúnak minősíti a. mellékfoglalkozásra előírt lehetőség, korlátozott beszámításával. A joggyakorlat külön oktatási intézménynek tekinti az esti és levelező tagozatú iskolát meg abban az esetben is, ha a nappali tagozatú iskolával egy épületben van elhelyezve. A Művelődésügyi Minisztérium gondosan szabályozta (10/1959. Műv.), hogy a heti kötelező óraszámon felüli foglalkoztatást megbízásos jogviszonynak kell tekinteni, és ilyenre munkaszerződést kötni nem lehet; így a társadalom- biztosítási jogszabály szerint sem számít be általában. A közoktatási szervek téves gyakorlatból, munkaviszonyként jelentettek be megbízásos jogviszonyokat, de a társadalom- biztosítási és pénzügyi szervek sem folytattak egységes gyakorlatot a társadalombiztosítási. vagy jövedelemadó kötelezettség hovatartozandósága kérdésében, ezért a múlt év tavaszán a Munkaügyi- és á Pénzügyminisztérium együttesen vágta el (2—10—8/1963.) az eddigi hovatartozandósági vita gordiusi csomóját, és nem hagyott kétséget, hogy az előadó megbízása alapján végzett munkáját nem lehet munkaviszonyból eredő juttatásnak tekinteni, s ezért jövedelmi adót kell fizetni. __t_ , Az állás koplalás £ tőséget adott az előző időben vitatott, le nem zárt ügyekben magyar kormány váfasza tasesay üzenetére (Folytatás az 1. oldalról.) ra, hogy a leghatározottabban *.elutasítsuk a békebontó kísérőieteket, amelyek közül Euró- ;;pa és a világ népei számára, :: közöttük a magyar nép szamara is különösen veszélyes a nj'Ugatnémct rcvansisták és támogatóik kísérlete, amely a területi viták és viszályok teremtésével újra a há- borúk pusztító tüzet lobbant- Őhalja ki, ez jelenleg, az atoméi korszakban minden eddiginél szörnyűbb következményeket rejt magában. Biztosíthatom önt arról, Hruscsov elvtárs, hogy kormányunk és népünk messzemenően támogatja a béke megóvását célzó kezdeményezését. A népek iránti felelősségérzettől vezérelve, kijelenthetem, mi helyeseljük: köttessék nemzetközi egyezmény, amelyben a kormányok kötelezzék magukat, hogy az államok közti mindenféle területi és határvitákban lemondanak a katonai erőszak alkalmazásáról. A Magyar Népköztái-saság kormánya a maga részéről kész minden szükséges lépést meglenni, amely elősegítheti egy ilyen egyezmény megkötését. Kérem, fogadja igaz nagyrabecsülésem kifejezését. Budapest, 1964. január 28. Őszinte tisztelettel: Kádár János, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke arra,- hogy a vitában állt felek, kezdeti első állásfoglalása döntő a múltra. Ha tehát egy oktatási szerv, elsődlegesen társadalombiztosításra, jelen- tette be és utána a pénzügy i szerv jövedelmi adó fizetésért, kötelezte, akkor utóbbi elállt követelésétől és a társadalom biztosítási szerv megtartotta a. járulékot, a kifizetett tp-t nem követelte vissza; míg fordított esetben a társadalom biztosítási szerv állt el követelésétől, törölte és visszautalta a járulékot, vagy besza mi tóttá jövőbeni törvényes fizetésbe, és jövedelmi adói, kellett fizetni. Tehát az egységes állásfoglalás megszüntette a fiktív kettős adóztatást, így a kérdés törvényesen megoldódott. Ennyit a kérdés szakmai megvilágításáról, hozzátéve, hogy az érdekelt szervek időben kellő tájékoztatást kaptak, a folyamatban lévő pereket töröltük. Dolgozóink zöme egy foglal kozásból, egy keresetből él, és aligha helyeselhető, ha olyanok, akiknek mellékkeresetül-: van, elért keresetükhöz még többletet jelentő szociális szolgáltatást is kívánnak. A cikkíró — gondolom, a szellemesség kedvéért — olyas* sejttetést közöl, mintha a társadalombiztosítás csak éppen az élet zárókövét, a koporsót juttatná, pedig van az életnek kezdete, az élet első reménye, a születés és a mi társadalombiztosításunk az első lélegzetvételtől végig — világviszonylatban az elsők között állva — sok-sok szolgáltatásban részesítve, majd a munkaeszköz kiesése után több-kevesebb megérdemelt, de általában csal; a főfoglalkozás alapján való ellátásban részesíti dolgozóin - kát. Sajnálattal állapítjuk meg a cikkíró tájékozatlanságát, mert a cikk megjelenése után bizalmatlan és kétkedő ügyfelek keresték fel szervünket, hogy megértjük egymást-» cikkíróval, és a mellékkérdés ; ről a jövőben rátérünk a főkérdésre, a főgondolatra, és nem élezünk vitát egy végre nyugvópontra jutott kérdésben, amely törvényesen es méltányosan oldódott meg. Krajcsy János Reméljük, Hajdú Béla: XXI. Egy emlékezetes iparművészeti seregszemle Az 1885-ben alakult Országos Magyar Iparművészei! Társulat feladatául vállalta a magyar iparművészet- és népművészet fejlődésének előmozdítását, termésének népszerűsítését, bel- és külföldön 'való értékesítését, az értékesítés gazdasági megszervezését. Ezeket a célokat szolgálták fiz évente egy-egy nagyobb vidéki városban és külföldön megrendezett kiállítások. ' 19.37-ben a Társulat vezetői Miskolcot szemelték ki a kiállítás színhelyéül. ízelítőt azelőtt is kapott olykor , a miskolci közönség az iparművészet termékeiből, éltek itt is tehetséges iparművészeik, s néha meg-megvillantak a borsodi népművészet híres remekei, amelyeknek gazdag tárháza volt a Borsod-Mískolci, Múzeum is, de olyan nagymérvű reprezentációnak, mint az Iparművészeti Társulat 1937. november 21-én megnyílt kiállítása, még nem voltai: tanúi a miskolciak, noha a Korona kiállítási termében felét sem tudták elhelyezni annak a hatalmas anyagnak, aminek bemutatását eredetileg tervezték. A kiállítást hosszabb ideig, nagy apparátussal készítette elő Lakatos Artur, a társulat kiállításrendező bizottságának ejn&ke, Szablya Jánosba társulat ügyvezető al elnöke és Manner László miskolci építőművész. A kiállítás, bár nem lehetett olyan teljes, mint tervezték, mégis keresztmetszetében mutatta be nemcsak annak a kornak, hanem a századokra visszamenő időknek hazai iparművészeti, népművészeti és háziipari termését. A kiállítás installációját, berendezését Menner László tervezte. A kiállítási teremből — sokan emlékezhetnek .még rá — a modem építészeti praktikumok ötletes felhasználásával, a tér ügyes kiaknázásával, a vitrinek elhelyezésével, s azok megvilágításával, bai’át- ságos fülkék beállításával olyan otthonos miliőt teremtett a kiállítási anyagnak, amelyben az pompásan érvényesülhetett, és a néző mindjárt hozzáképzelte, hogyan használhatná fel a becses darabokat saját otthonában. Menner saját tervezésű bútorainak* beállításával azt is szemléltette, hogy a lakások korszerű berendezésében milyen üde hangulatot teremtenek a művésztervezte bútordarabok a régimódi kommersz árukkal szemben. Persze Menner „propagandája” azokban az időkben csak egy szűkebb társadalmi rétegnek szólhatott. nem úgy,' mint napjainkban a sajtó és más szervek ízlésfejlesztő, ilyen irányú ta- nácsadásai^ útmutatásai, amelyek száz- és százezreket érdekelnek, akik modem lakásaikban igényeiknek megfelelően rendezkedhetnek be. A tárlati anyag talán ezernél is több művészkedő ember keze alól került ki. beleszámítva a népművészet sok névtelen mesterét. Hogy neveket is említsek, találkoztunk Kis- faludi Stróbl Zsigmond, Lux Elek, Ligeti Miklós kisplasztikáival, a belső berendezés mestereinek, Szablya. Frischauf Ferenc, a sokoldalú Lakatos Artur. Kaesz Gyula, Vágó Dezső, Lukács Kató, s még egy sor, a legismertebb keramikusok, (Kovács Margit, Gádor István, Gorka Géza, Endrö Margit stb.), az ötvösművészet képviselőinek (Hodina Adolf, Kitlinger Kálmán, Okruczky Erzsébet munkáival. Láthattuk a herendi és a Zsolnay gyár válogatott porcelán darabjait, az Iparművészeti Iskola őrzött értékeit. Lakatos, Pékár István, Szabó Éva faliszőnyeg és szőttes terveit (ide sorolhatjuk a miskolci Szabó Ida és Iiol- laender Béláné munkáit is), Belányiné és Szerelemhegyiné akkoriban világsikert arató népi babáit, s a háziipari sok remekét, fafaragásokat, csipkéket, s a falu és a város sok más, háziipari ágazatának változatos termékeit. A miskolci Nagy Kálmán szellemes plakátterveivel keltett figyelmet. A népművészeti anyag ízelítőt adott minden vidék kincseiből. A Társulat emlékezetes'reprezentációjának fontos mozzanataként a kiállítás tartama alatt a Zenepalota nagytermében Mihalik Sándor dr., az Iparművésze ti Múzeum tudós múzeumőre vetitetlképes előadásban ismertette a magyar népművészet fejlődését és a modem lakásberendezésben az iparművészet alkotásaival párhuzamos térhódítását. A Társulat külföldi kiállításainak gyakorlati eredményeképpen 1933-tól- 1937-ig a nép- művészeti és iparművészeti termékeink exportja 650 ezer pengőről 8 millió pengőre emelkedett. Az előadó ezután megállapította: Miskolc igen alkalmas volna arra, hogy ennek a vidéknek iparművészen központjává fejlődjék, amihez szíveseit nyújtana segítséget az Iparművészeti Társulat is. Dr. Mihalik, Lakatos és a Társulat több vezetője .az előadás után miskolci barátaik társaságában, Leszih Andor kalauzolásával megtekintették a múzeumot és ezek az országos szaktekintélyek el voltak ragadtatva a gazdag, értékes népművészeti anyagtól. Csak azt sajnálták, hogy a szegényes dotáció és a helyszűke miatt az anyag nem érvényesülhet értékéhez mérten. Látogatottság tekintetében az iparművészeti kiállítás örvendetes eredménnyel zárult. Tömérdek ember tolongott a tárlatnyitón, s az általános érdeklődés nem lankadt a tárlat egész tartama alatt sem. Az ünnepi megnyitón a Korona előcsarnokát és lépcsőházát el- özönlötte a közönség. Csodálatosképpen felvonultak a város és a megye összes társadalmi előkelőségei, zömében olyan hölgyek és urak is, akiket máskor nem lehetett látni kiállításokon. Ezeket a „műbarátokat” és a sznobokat az mozdította meg, hogy a kiállítást József Ferenc kir. herceg nyitotta meg. A kiállítás mindettől függetlenül sok tanulságot. új ismeretet kínált a szokatlanul nagyszámú, őszinte érdeklődőnek, művészembereknek, műértőiknek egyaránt. Ezért foglalkoztam vele részletesebben. A régi táriaíláíogatók Felvetődik a kérdés: kikből alakult lei a múltban a képzőművészet közönsége Miskolcon? Nincsenek erről általános statisztikai adataim, nem ismerem művészeink erre vonatkozó számvetéseit, feljegyzéseit, elsősorban tehát saját tapasztalataimra és mások kiállításain szerzett benyomásaimra. támaszkodhatom. Mintegy 200—250 főre lehet becsülni azoknak a törzslátogatóknak számát, akik általában minden tárlatot megnéztek. Ennyi látogatóra tehát számíthatott az a művész is, aki először.'rendezett itt gyűjteményes kiállítást, így az idegenből jött, kevésbé ismert vendég kiállító is. A műpártoló gái-da nagyrészt értelmiségi ékből, orvosokból, pedagógusokból, mérnökökből, jogászokból, tisztviselőkből, szervezett üzemi dolgozókból, s néhány más művészétrajongóból tevődött össze, nem szólva a művészet többi ágazatának képviselőiről. Volt egy idő, amikor mar szinte pontosan felsorolhattam volna zzok nevét,.akik a tárlatokról .nem maradhattak el. Ez a törzsgárda'' egészítődött ki azután esetről, esetre a művész személyes vonzási körébe tartozó barátok, tisztelők és ismerősök számával, amely aszerint változott, Id milyen népszerűségre tett szerit, ki milyen mértékben elégítette ki az érdeklődők igényeit. A személyhez kötött látogató-többlet összetételében is változó volt, aszerint, hogy a művész milyen kvalitást, milyen művészeti irányt képviselt. Ha M iskolai kollektiv látogatásokat leszámítjuk, egy-egy egyéni kiállítást összeseai öt-hat - zúzán, jobb esetben ennél többen néztek meg, ezer látogató már. kivételes erkölcsi sikernek számított — már amennyiben a látogatottság mértékével mérjük az erkölcsi sikert;. Csoportos, vágj’ nagy, kollektív kiállítások esetein természetesen minden mű vési társadalmi környezete külöft - külön is gyarapította a látogatók számát, sőt meg is sokszorozta, különösen, ha a kiállítás más, ünnepélyes eseményekhez kapcsolódott, mint például egy jubileum, Miskolci Hét, vagy az országos jellegű iparművészeti kiállítás ese tében. A felszabadulás után, amikor a romországból kellett úját építenünk, a képzőművészek itt is, mint másutt, nehéz helyzetbe kerültek. Az első tárlatoknak igen gyér közönségük volt. De már 1946-ban megmozdultak az illetékes szervek a képzőművészeti kultúra új él etr ekel téléért, g maguk a szabad , szervezetbe, majd szakszervezetbe tömörült művészek is harcba lendültek az új közönség meghódításáért. 1947-ben. a Műegyetemi napok alkalmával rendezett nagy tárlatnak több ezer látogatója volt. Hogy hová fejlődött azóta képzőművészeti kultúránk) azt itt nem kell részleteznünk. i
