Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-11 / 289. szám
ESZAKMAGAAHORSZÄG Szerda, I ÍM53. december 11, A izei’ciizsä járás ucpuiüvclési gondjaiból If. Hagyományos hibák GVAKRAN hangoztatjuk: a , népművelésért vívott csata végsősorori a községekben dől eL. Nézzük hát, milyen - vértesei,lek ott a csata vezetői. Mi szói mél leltük, mi ellenük? A járás minden nagyobb községében van művelődési, otthon, (-kivéve éppen Szerencsei, do erről, majd a következő cikkben), túlnyomó többségüket azonban csak igen nagy jóindulattal lehet az otthon jelzővel illetni. Nagyobbrészt régi, barátságtalan, kopott termek, mélyeknek a külleme bizony nem nagyon vonzza az embereket. Megpróbálják ugyan csinosítani, szépíteni ezeket a helyiségeket, a járási tanács éppen most vásárol 160 ezer forint értékű felszerelést az otthonokba, de gyökeres változtatásra még nem lehet gondolni. Sorolhatnánk persze olyan községeket is, ahol szép művelődési otthonnal rendelkeznek, de nem sokat. Hozzá kell még tennünk, nem mintha ez vigasztaló lenne, hogy a tárgyi feltételeket illetően ebben a járásban sem rosszabb a helyzet, mint másutt A művelődési otthonok igazgatói pedagógusok, vagy érettségizett emberek. Csupán egy helyen bízták az otthon vezetését nyolc általános iskolai végzettségű emberre, de ezt természetesen nem is tartják végleges megoldásnak. A kép tehát eléggé mutatós. Jelen Lk- gi körülményeink között nem kérhetjük számon a magasabb képesítésű embereket, nem mintha a falu kulturális életének: irányítása nem kívánná ezt, hanem azért, mert egyelőre nem telik: többre erőnkből. Csak egy kérdés marad hát: az otthonigazgatók mennyiben tudnak eleget tenni kötelezettségüknek? Öt kiemelt község függetlenített igazgatójától eltekintve, mindenütt tiszteletdíjasok végzik ezt a munkát. Több, kevesebb igyekezettel, több, kevesebb 'hoszértéssel. Az az igazság, hogy ezeknek az embereknek nem is vethetjük szemül-re nyugodt, lelkű.srraerettel sem a kevesebb igyekezetei, sem a kevesebb hozzáértést. Mindennapi munkájukon túl, elsődleges feladatuk, az iskolai munka, a felnőtt oktatás sok ■gondja közepette vállalják rá- r adásként., igen nehéz plussr I Keni cgy Község népművelési, kulturális életének irányítását. Pedig ez a munka külön is egy egész embert, méghozzá nagy munkabírású embert igényelne. Vajon hogyan tudnak időt biztosítani maguknak a legszükségesebbre? Például a rendszeres önképzésre, önművelésre, ami különösen egy tanítónál elengedhetetlen? A LEGNAGYOBB baj; ezek a tanítók eléggé magukra ha- gyatottan munkálkodnak.. A község vezetői nem adnak any- nyi segítséget nekik, amennyi erejükből, lehetőségükből telne. A falu mind gazdagodó, új értelmisége sem találta még meg az utat (nem is nagyon keresi) a népműveléshez. Pedig ugyancsak sokat segíthetnének. A művelődési tanács, bár megalakult mindenütt, inkább csak névleges. A tervkészítésben segítenek vagy legfeljebb az évvégi értékeléshez . ülnek le, de év közben nem tesznek semmit az eredményekért. Nem csoda hát, ha a községei: művelődési otthonainak igazgatói elfáradnak, kicsit bele is fásulnak a munkába. Nemcsak azért lenne szükségük nagyobb segítségre, mert ez könnyítene a helyzetükön, hanem azért is, mert nagyobbrészt nem képzett szakemberek. A járás vezetői megteszik, ami tőlük, telik. Továbbképző tanfolyamokat szerveznek, a művelődési otthonok terveihez alapos bírálatot, ahová szükséges, hibajegyzéket adnak, elkérik minden következő hónap programját, egyáltalán pontos ellenőrzéssel, irányítással igyekeznek a lehető legjobb eredményeket elérni. EHHEZ AZONBAN a járás is kevés. Most is csak azt tudjuk leírni, amit egyébként már annyiszor: a falu népművelésének ügye, mindannyiunk ügye. A falu minden vezető emberének tenni kell érte. Párkárív l.ápzl6 Priska Tibor (Folytatjuk.) Tanácstagi fogadóórák Országgyűlési képviselek cs megyei tanácstagok beszámolói: December 12: Felsővadászon, 13 órakor: Szepesik Rezső orsz. gyük képviselő és Majik András megyei tanácstag. Krasznokvajdán, 13 óra- kor: Gém Ferenc őrs/., gyűl. képviselő és Benárd Géza megyéi, tanácstag. Encsen, 13 órakor: Papp Lajos dr. megyei tanácstag. Tak- taszadán, 18 órakor: Varga Gábor- né orsz. gyűl. képviselő. December 13: Szikszón. 18 órakor: Szepesik Rezső orsz". gyűl,. ! képviselő és Sváb Antalné megyei tanácstag. December 14: Cserépfalun, 17 órakor: dr. Desoő Jenő orsz. gyűl. képviselő és Hegyi Imre megyei tanácstag. December IC: Vilmányban. 18 órakor: Németh Imre orsz. gyűl. képviselő cs Bartuc Ferenc megyei tanácstag. December 18: Dédesfap’olcsápyon. 17 órakor: Farkas Pál orsz. gyűl. képviselő és Jónás István megyei tanácstag tartanak beszámolót. Miskolc városi tanácstagok: December 12: Szcgbczk’' A .-.rW,■ Van órák János u. 13.. 17 órakor; Bojkó Imre, Tokaji Ferenc u. 35., 16 órakor. December 13: dr. TU és Béla. Bajcs2 Zsilinszky u. 13.* fszt. 1.. 17 órakor; Maiiák István. Pereces, MSZMP pártszervezet, .17 órakor; dr. Vág? T2vá, Tan ácsház téri óvoda. 17 óra 30 perckor. December 14: Da ragó Jánosné, Görömböly, Németh István u. 28., 16 órakor: Daruka Sándorné, TI. kér.. Mányoki Ádám u. 8.. 16 órakor; Pincziezki Ferenc, IT. kér., Maros u. 17., 17 órakor: Somlyai Tmréné. Marx Károly u.. Oprendek ; pártszervezet, 17 órakor. December 15: Németh Margit, Miskolci Erdészét (Ládi), 16 órakor. December 16: dr. Iglai Tibor. Forgács utcai ált. iskola, 18 órakor: Szabó József Szeles utca 76., 13. sz. iroda. 15 órakor; Urbancsok Mihály. Dayka Gábor utcai általános iskola. 17 órakor. Beszámoló, december 1G: Rá ez János, Fadrusz utcai általános iskolában, 17 órakor. A Magyar Rádió miskolci stúdiójának műsora (A iS8 méteres buli ám hosszon 18—*111 ftráJg) A megye életéből. ,,Kampány” közben ... a. Szerencsi Cukorgyárban. Miért nincs fűtés az avas! kilátó presszójában 7 Szóra kozta tő zen r, Ay, egészségügyi kultúra kérdései. Asszonyok műsora: a közízlés fejlesztéséről. — Nőknek, férfi- szemmel . . ,* Gershwin: Asszonykám légy ;jó, Sporthiradó. Északmagyarországi néptánc tájkonfercncia, 1963 A z egységes, sokágazat ú népművelési mozgalmon belül fontos szerepet töltenek be a műkedvelő művészeti mozgalmak, melyek az esztétikai, érzelmi nevelés, a valóság művészi megismerésének, az egyéni és közízlés fejlesztésének fellegvárai, széles körben való terjesztői lehetnek, illetve a fejlődéssel azzá kell válniuk. A műkedvelő művészeti mozgalmak általános célkitűzése a szocializmus építésének segítése, egyrészt azáltal, hogy az egyes művészeti ágak iránti érdeklődést felkeltsük. A műveit szakág mély, alapos megismerésén és megértésén, a művészi igényességi! előadáson keresztül fogékonnyá tesszük a résztvevőket a többi művészetek iránt, hozzásegítjük őket a valóság mélyebb megértéséhez. Másrészt éppen ezen az úton alkalmassá tesszük az aktív művészeti munkában részt nem vevő tömegeket a művészet megismerésére és befogadására. Ennek lehetőségeit számos, a terület, sajátosságaitól függő formáit megkeresni, a műveltség terjesztésének apostolává válni minden szinten, — ez a művészi színvonal emelésével párhuzamosan a művészeti csoportok megtisztelő feladata. „E célkitűzések vezérelték a Népművelési Intézetet, amikor ez évben is, mint eddig már számos alkalommal, összehívták a néptánc művelőit, hogy megbeszéljék e mozgalom problémáit, eredményeit, a megoldásra váró feladatokat. Már elöljáróban meg-kell említeni, hogy igen jó kezdeményezés, volt, hogy az idén nem Budapesten, hanem három táj- konferencián került sor erre: Kecskeméten, Miskolcon és kerül Pécsett. így jóval szélesebb körű lehetett a tanácskozás, és sokkal több együttes adhatott számot felkészültségéről, egyben vitaanyagot szól'»áll ntva á konferencia részvevőinek. Varga Gáboriénak, a megyei tanács vb elnökhelyettesének megnyitó szavai után Remc- nyik Jenő, a megyei tanács művelődésügyi osztályának művészeti előadója vitaindító előadásában a Korszerűség a táncoktatásban és előadásban című témát boncolgatta, mivel ez a ..korszerűség” napjaink művészetének egyre töbl-tef. hangoztatott, s egyre égetőbb kérdése. A referátum elemezte a néptáncmozgalora tevékenységét, eredményeit, nevelési módszereit, a mozgalomnak a közönséggel való kapcsolatát, s nem utolsósorban a táncegyüttesek szerepét az ízlésfejlesztésben. „Néptáncaink élményanyaga mondanivalójában, gondolataiban a hazai folklórra támaszkodik, hangulataiban azonban megváltozott formában jelenik meg ma a múlt század második feléhez képest. Koreográfusaink a néptől kapott, gyűjtött élményanyagot teremtik újjá, s állítják színpadra egy-egy kompozíció alakjában, mélynél: középpontjában az ember áll. Az’alkotók az adott társadalom szei'teágazó kapcsolataiban, s a valósághoz való viszonyában igyekeznek megfogalmazni gondolataik, mondanivalóik tárgyát, hordozóját, az embert. Ha ez a megfogalmazás korunk életének megértésén és mely átélésén nyugszik, korszerű alkotásról beszélhetünk” — hangoztatta előadásában Remenyik Jenő. H osszú lenne részletesen beszámolni akár a referátum, akár a tanácskozás minden felvetett problémájáról. Hiszen szó esett az együttesek adottságairól, erőviszonyairól. a felkészüléshez biztosított lehetőségek megfelelő kihasználásáról, á műsor-, illetve táncszámok kiválasztásáról. Több hozzászóló joggal hangsúlyozta, hogy csak a csoport képességeinek megfelelő kompozíciót tanítsanak be. legyen inkább alacsonyabb a mérce, de a kiválasztott műsor- számot úgy adják táncosaink, hogy az maradandó élményt nyújtson a nézőknek. Ahhoz, hogy a táncok tartalma is kifejezésre jusson a színpadon, rendszeres, belső nevelő munkára van szükség. A technikai, esztétikai és erkölcsi nevelés eszközeivel alkalmassá kell tenni táncosainkat; a művek hű tolmácsolására. De nem szabad megfeledkeznünk a táncosok zenei neveléséről sem, mivel a zenének, mint társművészetnek jelentős szerelte van a nevelődvén. Ha már tűrsmű vészeiről esett szó, ide kívánkozik a képzőművészet felemlítése is. hiszen a viselet, a kosztüm, a díszlet, a színhatások, n fényeffektusok mind képzőművészeti jellegű elemei a táncművészetnek. Különösen fontos ezt hangsúlyozni itt, hiszen a négy megyét képviselő csoportok bemutatóján ugyancsak tapasztalhattuk ennek hiányát (a tánc jellegétől eliiíő jelmez, modern hajviselet stb.). A táncegyüttesekben folyó nevelőmunka egyik célja az, hogy a gyakorlatban megismert láncművészettel jobban, mélyebben is megismertesse az azt művelőket, majd. tovább- menően ezzel más művészeti ágak ' iránt is felkeltse az érdeklődést és a nyújtott művészeti alapismeretekkel hozzásegítse a fiatalokat ahhoz, hogy igényeljék a szépet, a műalkotásokat, s kapjanak valamelyes útmutatást ahhoz, hogs’- különbséget - tudjanak tenni a művészet és a giccs között. Az ismeretnyújtás, az érdeklődés felkeltése rendkívül fontos és jelentős dolog, különösen a táncegyüttesekben, ahol szinte — kevés kivétellel — kizárólag fiatal, véleményét, ízlését magában éppen most formáló egyénekkel van dolgunk. De ezen túlmenően hozzáértőbb közönséget is kell nevelni. Ennek legjobb formája a művészeti ismeretterjesztés, a komplex műsorok rendezése (pl. egy hazánk tájait ismertető előadás a tájegységek néptáncaival, népviseleteinek bemutatásával illusztrálva). Ezzel bevezetjük az embereket részben a szakma műhelyébe, ízlésüket, igényeiket helyes irányba terelve. * A. szakmai bemutatót heves vita követte. Számos szakmabeli szólt a vendégegy liftesek produkcióiról. a tanasztalt eredményekről, hibákról. U sszcfoglalva az észak- fj magyarországi néptánc lájkonferencia tanulságait, elmondhatjuk, hogy az őszinte bírálat jellemezte a tanácskozást, s éppen ezért volt „korszerű”, mert; „őszinte” volt —. hangoztatta zárszavában dr. Kaposi Edit, a Népművelési Intézet láneosztálvánsk vezetője. Örömmel láttuk, hoth egyes koreográfusok kísérleteznek. s ha még nem is találtak a helyes útra, ez is jó jel. A bemutatók megmutatták, hogy színes, változatos műsört sikerült összeállítani, melyből, hibái, fogyatékosságai ellenére is a tánc mozgalom profitált. S ezért volt eredményes a. Miskolcon megrendezett néptánc tájkonferencia. Flach Antal « XVII. Vándor kamaratársulatok . A két világháború között áz állandó vidéki színhazak mellett több vándor kamaratársulat működött. Ezek a szerényebb anyagi eszközökkel rendelkező társulatok annak a kultúrmisssiónak jegyében alakultak, hogy meghordozzák a vidéki városokban, nagyobb községekben á színpadi világirodalom értékes gyöngyszemeit és így szereznek országszerte híveket; 3 maradandó értékű műveknek. Műsoraikban Shakespeare, Moll ere, Goethe, Schiller, Ibsen. Beaumarchais, Shaw, Tolsztoj, Gogol, Wilde. Sardou. Bernstein, Maeterlinck, Schnitzler, Strindberg, Heijermans, Hauptmann, Pirandello, Maugham stb, és a. neves magyar szerzők sorának darabjaival találkozunk. Az első ilyen irodalmi jellegű társulat Alapi Nándor 1924-ben alakult Országos Kamaraszínháza, még ugyanaz év júliusában jelentkezett Miskolcon," s attól kezdve 1935-ig minden évben megismételte vendégjátékait. Hogy milyen mozgalmas- volt eey ilyen vándor társulatnak élete, élénken megvilágítja az a tény. hosy Alapiék három év alatt; száz állomáshelyükön ezer előadást tartottak. Az ezredik előadást 100. állomásukon, Budapesten tartották meg ünnenélves keretek közt. Működésükről annak idején elismeréssel emlékezett meg Hevesi Sándor, Juhász Gyula, Schöuüin Aladár. Néniéül Antal és mások. A későbbi években több új kamarai ársujat alakult. 1 Öltőben Szentiványi Béla, 1937- ben Miskey József alakította meg Művész Színház, illetve a Thália Kamaraszínház- néven működő társulatát. Korábban mindketten az Országos Kamaraszínház oszlopos tagjai, rendezői voltak. Bánky Róbert. Magyar Komédia Kamaraszínháza, továbbá a Sebestyén- társulat egyik legrégibb tagjának, Bársony Aladárnak rövid ideig működő kamaratársulata egészítette ki azoknak az országjáró társulatoknak sorát, amelyek az akkori nehéz körülmények között, állami támogatás nélkül vállalták annak a magnak elhintését, amelyből a magasabb kulturális igények sarjadnak kJ, Bár a folytonos vándorlások, a mérsékelt gázsik, az elszáll:) * solási gondok, az alkalmas előadói helyiségek megszerzése, a sokhelyt mutatkozó közöny leküzdése és- az ezekkel járó kalandos élet sok áldozatit és lelkes odaadást követelt a vándor társulatok tagjaitól, a megfelelő művészi erők szerződtetése nem ütközött nehézségekbe. Százával lézenetek ez idő- tájt tehetséges fiatal és idősebb színészek szerződés nélkül, akik közül válogathattak a kamaratársulatok direktorai éppúgy. mint az állandó színházak vezetői. De akadt sok kiváló tehetség, alakét a vándortársu- latek magasrendű kultúra terjesztő hivatása hajtott; a vele járó áldozatok vállalására, Ahogy a vidéki színházak, kő»tűk elsősorban a miskolci színház, sok neves művészt adtak a fővárosi színházaknak, ügy a lftarnaratársulatok tagjai közül sokan váltak idővel, az állandó színházak legismertebb művészeivé. A felsorolt kamáratársulatok működése, miskolci, nyári vendégjátékai az 1939-ig terjedő évekre estek, amikor az állandó színházi társulatot is, a ka- maratársuiatokat is felváltották az államilag rendszeresített és támogatott fstaggione társulatok. A feloszlatott társulatok művészeti és műszaki személyzetének nagy részét az új stag- •gione társulatok szippantották fel, amelyek már nagyobb apparátussal dolgoztak, prózai és operett együttessel is rendelkeztek. Xnkc Rezső, R. Unger István, Thyróczy Gyula és Jakabffy Dezső staggiome társulatainak működése már belenyúlt a szélső jobboldali elemek előretörésének, a háborúnak időszakába. Miután a háború éveiben röviejebb-hosszabb megszakításokkal mintegy két és'-fél évig katonai szolgálat miatt távol voltam Miskolctól, a háborús évek színházi életét csak időnként kísérhettem figyelemmel, így erről a szakaszról összefogó kénét, nem tárhatok olvasóim elé. De hiszen nem is az a szándékom, hogy valami helyi színháztörténetet eszkábáljak össze, mindössze is néhány ..adalékot” soroltam fel az emlékeim közt elraktározott dokumentumokból, hogy emlékeztessek másokat is, akiknek élményeik fűződnek a múlthoz, vagy akiket érdekeli hogy, a mint állott akkor a színházak ügye. Keserves és örvendetes tapasztalatok Az egyik úttörő vándortársulat igazgatója, Szentiványi Béla, 1933-ban Kialvó lángok címmel egy kis könyvet; adott ki. Panaszosan írja le ebben vándorlásaik keserves tapasztalatait. Elmondja, hogy amíg Sopronban. Szolnokon lelkes kultúraszeretö közönséggel találkoztak, a legmelegebb fogadtatásra találtak, a hatvanezer lakosú Győrben nem engedték őket a színházban játszani, mert „tűzveszélyes”. Egy táncteremben tartották a megnyitó előadást, amelyen megjelent a színészegyesület elnöke. Stella Gyula .is, de a. nézőtéren .10 ember nézte végig a Képzelt beteg előadását, figyelőre szögezzük le: — írja keserűen Szentiványi — Győr. 1928. szeptember, ssinhár nincs, terem huzatos, ennek bére napi 40 pengő, összes kiadás naponta 240 pengő. Átlagos bevétel napi 40 pengő. Tíz napi deficit 2000 pengő. Városi segély: 0. Állami segély napi 110 fillér, apa:: 1,1 pengő. Gyulán, látva a közönség mérhetetlen közönyét, az újságban felhívással fordult a közönséghez, rápirítva amiatt, hogy előadásaikat 20—30 hölgy és úr látogatja. Másnap a főjegyző megjelent a színházban és szemére vetette, hogy így megbántotta a város intelligenciáját. A kaszinóban az urak felháborodva tárgyalták a nvilt felhívást — mondotta a főjegyző. Szentivánvi erre sajnálkozását fejezte ki, mert nem az üres nézőtéren tárgyaltok leveléről, ahol pedig sokkal több hely lett volna. Miközben beszélgettek, belépett a tébolyda igazgatója. A főjegyző hozzáfordulva megismételte i»ana~ szál, de az a színigazgatónál: gratulált és felkérte, hogy másnap a tébolydában tartsanak előadást, ahol sokkal megértőbb közönségre találnak. Igaza volt. Másnap a tébolydában tartották az előadást és az igazgató a megállapodás szerinti. 80 pengő helyett 200 pengőt utált ká ... „Veszprémben a színházépületében játszik a mozi. A zenekar közvetlen a színpad alatt van elhelyezve és hangjai tisztán felszűrődnek a színpadra. Ennek következményeképpen Faust előadásunkat ’az annak idején aktuális „Teve van egy púpú” dallamára voltunk kénytelenek eljátszani,” Más: .,Mohácson a városháza lépcsőjén játszottuk Sophokles Elektráját szabadtéri előadásban. A kordonon kívül az egész város megjelent, séta ürügye alatt, a máskor oh- kihalt téren. A kordonon belül 25 néző foglalt helyet, a bevétel 13 pengő 50 fillér volt.” Nagyluinizsán az új színházat a mozi bérelte ki, a társulat még kultuszminiszteri közbenjárásra sem kapta meg. A kereskedők kaszinóját bérel tők ki, ahol 10—12 ember előtt játszottak 12 napig, 1400 pengő ráfizetéssel. A jő tapasztalatok „Sopron. Eetisztelsrek a polgármester úrnál. Csak úgy árad belőle a művészet iránti szeretet. Kijelenti: színház díjtalan, fűtés, világítás dfjtolan, vigalmi adó nincs. Előadásainkon esténként ott ül a páholyban, szünetben lejön az irodába, érdeklődik, buzdít, elismer! Mennyire más itt minden, mennyi kultúra árad itt a közönség, a vezető urak részéről, mennyi jóindulat. Tíz ilyen várost az országnak és meg van mentve e magyar színészet.” ^Szolnok. A fiatal* agilis városi Vezetőség nagy megértéssel kezeli a szfnliáz ügyét, a közönség a legnagyobb kánikulában is megtöltötte a színházat a komoly darabok előadásán. Sajnos csak nyár közepéi' tudtam társulatommal Szolnokra bejutni .. . hogy akkor is megtelt á színház, ez legjobb bizonyítéka a szolnoki közönség sztnbázszeretetének.” Sopron után Baján találkozott; a legtöbb kulttiraszereü’ emberrel. 'Itt minden azt bizonyítja, írta Szentiványi, hold ez a kis város nagyszerű talaj*’ a művészetnek, a kultúrának. Hálás elismerés az újságíróknak „Kálváriánk megírásáig nem mulaszthatom el, hogy s*’ elismerés leghálásabb liangjá" ne köszöntsem a magyar kultúra, a magyar színészet lei? megértőbb, legigazibb baráta’1' az újságírókat. Be kel! vallanom, hogy négy évi működésem, 167 állomás bejárása ntá" alig ismerek személyesen néhány újságírót. A városok^1 érkezésemkor nem látogatta'1' meg a szerkesztőségeket. Szándékosan tettem. Nem akartad1 hogy bármilyen iránvban, das ági viszonyok, válság r4'1 miatt befolyásolva érezzék rtf.' gokat. Nem kértem sóm jó knj fikát, sem támogatást _ T óh ajtottam, hogy őszintén, ^ méletlenül írják meg lentik^ jukat munkánkról. Hogy e f°f maságok mellőzése mellett erényire méltányolni tudták ^ csületos törekvésünket, kéti'T résén büszkén őrzöm a ka] kritikákat...” Es idéz egy sor kritikk amelyek valóban a lerrnagyT megértésről tanúskodnak óBf városok újságírói részéről J ahol a közönség a legnagy0." közönnyel viseltetett a társU* iránt. Hajdú Béla: BORÚS IDŐK" (iwpJMté£ek.
