Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-08 / 287. szám
Taaimap, 1963. december K. S»ißASMA6TASORSZAa ' Egészsegvcdelmi tanácsok: Az idegesség okai, következményei és megelőzése Idegesség, neurózis név alatt foglaljuk össze azokat az idegbán toknakat, amelyeknél a magasabb idegtevékeny.ségben lép fel zavar. Neurózisoknál a jelenlegi vizsgálati eljárásokkal. az idegrendszerben szervi, anatómiai, szövettani elváltozást kimutatni nem . tudunk. Azok funkciójában, működésében keletkezik zavar, amely zavar reverzibilis. A neurózist az idegrendszer túlságos érzékenysége, fokozott ingerlékenysége jellemzi. Egyesek szerelik úgy feltüntetni a neurózist, hogy nz a modern kor betegsége. Ez nem fogadható cl, mivel már a legrégibb feljegyzésekből kitűnik címek a betegségnek- létezése, esti lián a megjelenési formája változott. Azt mondhatjuk, hogy a neurózis olyan regi betegsége az emberiségnek, mint amilyen régi maga az ember. A neurózisok jelentőségét leginkább az adja, hogy az ideggyógyászati szak- rendelések beteganyagának nagy többségét, több mint 50 százalékát teszik Jti. Mielőtt az idegesség okairól tárgyalnánk, vizsgáljuk meg azt, hogy örökölhet5-e az idegesség, a neurózis? A neurózis nem öröklődik, hanem maga az idegalkat öröklődik, és nem a betegség. Éppen úgy örökli az utód az ősök arc, hajszín, testalkat stb. hasonlóságát, éppen úgy örökli a központi idegrendszernek, az agynak bizonyos élettani sajátosságát', hasonlóságát is, de nem az idegességet,' hanem bizonyos hajlamot az idegesség esetleges kifejlődéséhez. Azok, akik ilyen hajlamossággal rendelkeznek a neuropat- hiás, idegességre hajlamos egyének. Az ilyen egyének is egész életükön mentesek ma. radlxatnak minden ideggyenge- ségi tünettől, ha az őket érő behatások nem váltanak ki zavart, törést idegrendszerükben, idegéletükben. Természetesen az ilyen egyéneknél a környezet, minden megerőltetés, akár szellemi, akár fizikai érzelmi behatások stb. könnyebben Irta: dr. Bagói hay László válthatnak ki, eredményezhetnek neurózist. Az idegesség okai igen változatosak, sokrétűek. Tartósan á túlfeszített szellemi, fizikai munka főleg olyan munka, amely negatív érzelmekkel, szorongással, a felelősség, miatti félelemmel, aggodalommal, vagy a munkafolyamat iránti ellenszenvvel jár, neurózishoz vezethet, A kedvvel, megfelelő érzelmekkel végzett munka, ha időnként megerőltető is, nem szokott neurózishoz vezetni. Nagy megterhelést jelent, főként a nőknél a „második műszak”, amikor is az üzemi, hivatali munka után az otthonában házimunkával folytatja a tevékenységet, és nem marad, nincs ideje a kellő pihenésre, felüdülésre. Gyakran fejlődik ki neurózis a nem harmonikus, rossz családi elet következtében. A nem megfő-, lelő lakásviszonyok (társbérlet) ritka, hogy ne-hassanak neu- ' rolizáló tényezőként. Munkahelyi és munkaköri konfliktusok, összeütközések, szintén hatnak az idegrendszerre. A társadalmi fejlődéssel a termelés, a munka kollektivizálásával, az itt adódó szituációkkal, helyzetekkel, a termelés módjával, nem kis mértékben gyarapodott az idegességre való alkalom. Találóan mondja Haranghy professzor: „A gyárban nem a dolgozó munkást kell automatizálni, hanem a gyárat.” Hosszantartó betegségek, élvezeti cikkekkel való visszaélés szintén vezethetnek neurózishoz. De maga a neurózis is időnként vezethet szervi betegséghez. Az egészséges cs neurotikus egyén között nehéz határt vonni. Ugyanazok a tünetek, amelyeket neurotikusnak szoktunk nevezni (ingerlékenység, türelmetlenség, fáradékonyság stb.) átmenetileg egészséges embereknél is előfordulhatnak, kimerítő munka, konfliktusok és egyéb okok következtében. Az egészséges és neurotikus között csak az ideges tünetek tartósságában és a neurotikus fokozott betegségérzésében, betegségtudatában van eltérés. Tehát, ami az égjük emberinél, bár a tünetek hasonlóak, rövid ideig tart, nem neurotikus, mivel hosszabb ideig áll fenn, neurotikus. A neurózisok gyógyítása, megelőzése érdekében az egész világon nagy erőfeszítések történnek. A legtöbb nyugati országban a mental higiéné, a lelkiegészség javítása céljából az idegelme ágyakat szaporították, több mit 50 százaléka az ösz- szes gyógyintézeti ágyaknak ideg-elme ágy. Bár számos esetben szükséges a neurotikus betegek gyógyintézeti elhelyezése, kezelése, nézetem szerint a neurózis az egyén problémáin túl, társadalmi kérdés is. Csupán orvosi tevékenységgel a neurózisok kezelése, megelőzése nem oldható meg. Prevenciója nem csupán orvosi, hanem talán elsősorban társadalmi feladat. Az orvosnak ott jut szerepe, hogy megfelelő segítséggel, ta- ' náccsal szolgáljon, abból a szempontból, melyek azok a szükséges intézkedések, amelyekkel csökkenteni, kiküszöbölni lehet a kiváltó okokat, így például a munka és a pihenés helyes megszervezése. A pihenési idő megfelelő felhasz, nálása, megfelelő munkahelyen és munkakörben való foglalkoztatás. A különböző konfliktusok rendezése stb. Már a gyermekkorban kezdődő és a közösségbe való beilleszkedésre irányuló társadalmi nevelés. Ebben a munkában a fejlődőben levő ideggondozókra vár további nagy, komoly, egyszersmind szép feladat. A gondozóknak módot kell keresni, és módot kell adni arra, hogy a családon, a munkahelyen belül is tanulmányozhassa a neurotizáló tényezőicet. De szükséges az is, hogy a javaslatait az illetékes szervek a lehetőségekhez képest támogassák. Nem kétséges az, hogy megfelelő társadalmi és orvosi kooperációval, összefogással az ideges emberek számának lényeges csökkenése várható, amelynek következménye a jobb és termelékenyebb munkában is meg fog nyilvánulni, a lelkiegészség javulása mellett. j A határ mentén A személyvonat, hajnal 1 órakor gördül az állomásra. A kevés utas között egy v nyugtalan pillantású fiatalember lépked le a vonatról. Nem tér be a váróterembe. Látszólag végtelen únotlsággal sétálgatni kezd a peronon, s közben kutató pillantásokkal tekintget a.határ felé. Határőrök haladnak végig a peronon. Valami gyanús. A fia tol emberhez lépnek. — Szabad az igazolványt? Az igazolványok rendben vannak, a határőrök udvariasan köszönnek, s tovább mennek. A fiatalember megkönnyebbültem felléleg- zik. önkéntelen mozdulataira felfigyel egy vasutas, Pál János. Valami azt. súgja neki, hogy a fiatalember rosszban sántikál. Ismeri az utasok szokásait. Aki Bánrévén marad más vonatra várva, az ilyenkor, éjszaka keres egy nyugalmas sarkot, olvasgat, vagy szunyókál. Ez a fiatalember meg csak jön, megy, leül, feláll, kiballag az épület elé, s megint a határ felé tekintget. Pál kicsit töpreng, aztán besiet az állomás egyik irodájába. ■— Van. itt egy fiatalember — mondja a forgalmi pont parancsnokának — nagyon gyanúsan viselkedik.' Az ifjú eleinte mindent tagad. Még akkor te, amikor dagadtra tömött táskájából egy térkép s egy tájoló keinil elő. — Özdra megyek — ismétli — a gyárban akarok dolgozni. Később bevallja, hogy Csehszlovákián keresztül akart nyugatra menni. Hogy anyagi gondjai ne legyenek, apjától „elemeit” 1700 forintot. És volt valami betörési ügye is. Menekült a felelősségrevonás elől... Bánrévén — ha egyre ritkábban' is —, de előfordulnak ilyen esetek. Különösen sokat segítenek a határőröknek a vasutasok. Ebbén az évben, mint K. alezredes elmondja, tíz határ- sértő leleplezésében segédkeztek. 'Persze* nemcsak a vasutasok, s nemcsak a falu lókéi, hanem a környező községek lakói is felfigyel- »ek a gyanún emberekre. Nem is olyan regen Csehszlovákiából „sétált” át egy ember a ha- táion. Egy serényfalvi lakos hívta fel rá a határőrök figyelmét. atomikor itt, Bániévén és a környékén sokan foglalkoztak csempészéssel. Még lovakat is átvezettek a határon. Es ma? — Ma már nem tapasztaljuk, hogy bárki is csempészkedne — mondja az alezredes elvtárs. — Beszéltem több emberrel, akik valaha szívesen űzték e „szakmát”. Azt mondják, azért a pár forintos esetleges haszonért, nem érdemes elveszíteni a becsületet. És ma már nem „üzlet” a csempészkedés. Az árak nagyjából itt is, ott is egyformák. A határőrzés most már csak a határsértőkre szűkül. Tulajdonképpen sokszor itt is naiv emberekkel van dolguk. A Magyarországról indulók úgy hiszik, Csehszlovákián keresztül könnyebben „átléphetnek” nyugatra, a Csehszlovákiából jövök pedig a mi országunkon keresztül vélik könnyebbnek a nyugatra távozást. És a legtöbb valami bún elkövetése után, a felelősségrevonás elől akar háta tfordítani hazájának. Az alezredes elvtárs sajnálkozva állapítja meg: — Sok csellengő gyerekkel találkozunk. Kalandvágy? Talán. Céljuk? Nincs. Csak menekülnek valami elől. Rendszerint az derijl ki, hogy a családban, vagy az iskolában nem találják meg azt. a légkört, amire vágynak. Van eset. amikor a gyerek elmondja: intőt kapott, k fél a pofonoktól. Pedig nem pofon, hanem segítség, több megért«; kellene. Az ilyen szülők idegesek, türelmetlenek, saját magukkal vannak elfoglalva, kevés idejük jut a gyerekre. És mit tesznek ilyenkor? Beszélnek a szülőiekéi, az iskolával, közösen keresik meg a megfelelő megoldást. I tt, Bánrévén, igen jó a lakosság és a határőrség kapcsolata. A határőrség együtt érez a falu lakóival, a bánréviek pedig — mint a példák is mulatják — megkönnyítik a határőrök munkáját. KS} H* U* M*O * OOOOOOOQ.OOOOOOÜOOQOOOOOOOOÜOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÜOOCH V. TOCSILÜN: tfunkaprofil A szülői értekezleten azt \ mondták nekünk: Kedves szülők! A gyermeki politechnikai oktatására szánt j idő, mint mindig, most i_s igent kevés lesz. Amit nem tudunk] majd hefejezni az iskolában, > azt otthon kelt megcsinálni. í Kérem, segítsenek gyermeke- ] iknek a szakmai jártasság cl-s sajátításában. Iskolánk mun-] kaprofilját egyik napról a ma-< síkra kell majd meghatároz-1 ni. Patrónusokat keresünk... í Valóban, egy hónappal ke- í sőbb a mi Borkőnk: egy kilo-] méternyi fonalat fűzött be ( tűbe, és felajánlotta. hogy] művészien megstoppol xiala-] mit. „Találtak patrónust..í — gondoltam. Másnapra gon- S dósán szétszaggattam a nad- ] ragomat cs odaadtam Borkő-j nak. — Stoppolj kedvedre! — Papa! Teljesen elfelejtettem megmondani neked. Csak] először volt úgy. hogy megtanítanak bennünket varrni,< most csak a lányokból leszí varrónő. Mi asztalosok le- S szünk. Fűrész kellene nekem.; — Minek? — Tudod, nekünk kerek asz-! tálunk van, és ez nem mo-! dem. Most a négyszögletes, j alacsony asztalok divatosak Csak szerezz nekem egy fű-] részt, a többi már csak egy] pillanat müve! A tszaladlam a szomszédék- i hoz. Egy óra múlva Borka már fűrészelt, én pedigi smirglivel simára csiszoltam a í recés részeltet. A hét végére j már csak az asztal negyedik sarka maradt hátra. Egyik nap ( azonban Borka már az ajtó-J ban kezdett kiabálni: — Mama! Holnapután ellen-) őrző gyakorlat lesz nálunk. < Tojásrántottát és sült burgo- ‘ nyál kell csinálni. Taníts meg] rá! — De Borka, hát az asztal?!] — kérdeztem-. — Majd a konyhában terítünk! Nem asztalosok, hanem szakácsok leszünk! A tojásrántott ától összeragadt a fogunk, a sült krumplit pedig nehéz volt lenyelni. Rettegéssel vártuk az ellenőrző gyakorlat eredményét. Két nap múlva Borka bejelentette: — Nem leszünk szakácsok! Elektroműszerészekre nagyobb szükség van. Megváltozott o patrónvsunk... ■— Nos, kapitány úr, mi van a láthatáron? Ttorka rajongott az elektro- ü technikáért. Rejtett vezetékhez rést vájt a falba. Rohantam nappali fényi árasztó égőkért. Sötétedés elölt vacsoráztunk, hogy ne kelljen petróleumot égetni. As iskola munkaprofilja állandóan változott. Az utolsó negyedévben Borka hol órásmester, hol fejő, hol lakatos és vízvezetékszerelő, hol pirotechnikus volt. Tűrtük. De amikor Borka újra átlcötöttc kedvenc, dedikált könyveimet, ágynak estem. Uzt az elbeszélést most ágyban írom. Borka ügyesen cserélgeti a borogatásokat ... Jelenleg a kerületi poliklinika patronálja őket. (Ford.: Csontos Láaj V. NYIKOLSZK1J: A dolgok életéről Előléptetés A SVÁBBOGÁR magához kérette a csigát és így szólt hozzá: — Régóta- figyelem magát, tisztelt P ahány Ica Bogárka. Igyekvő, megfontolt, konioly munkás, oklevéllel is kitüntettek, s még mindig könyvtárban üldögél. Nem helyénvaló ez. Elhatároltam, hogy felelősségteljesebb részleghez helyezem át. Maga lesz a rétek felügyelője, Szöcske helyett. — Hogyan, Rovarovics Rovar! Egy órába telik, míg eljutok egy levél egyik vegétől a másikig. Hogyan tudnék a mezőkön y-grálni! — Gondolja csqk meg. ez mégis csak előnyösebb munka, magasabb a fizetés. — Nincs mit meggondolnom, Rovarovics Rovar, nem tudom én ezt elvégezni. — Tudni kell. Nem nagy boszorkányság. Segítünk majd és megtanulja. Fontos ügy akadt meg. — De nem nekem való ez. — Dehogynem. — Könyörüljön meg rajtam’. — Hivatalból meg kall jegyeznem, pahanyka Bogárka, hogy viselkedése kezd nem tetszeni nekem. Gondoljon csak arra, hogy a rétek füvéről van szó! Maga pedig el akar rejtőzni kagylójában? Micsoda intellektuális puhány- ság! Ébredés — meglepetéssel A svábbogár egy óv múlva leváltotta a csigát és negativ, jellemzést adott róla, A művészek mezején SZALMASZÄL azt állítja, hogy tősgyökeres paraszti származású. Alkalomadtán szereti emlegetni, hogy ráadásul a mezőn született és amikor még egészen zöld volt, rizskalászt tartott a vállán ... Szahnaszál most a művészek mezején szorgoskodik: hatalmas, szivárvány színű szappanbuborékokat ereget. A buborékok közül szokás szerint vitába szállnak a kritika- lándzsái. Egyesek azt állítják, hogy a buborékokban visszatükröződnek a mezők, a rétek, a fák, és ugyanaz az egészséges falusi levegő van bennük, mint amilyet valahr Szál ma szál szívott. Mások tiltakoznak: Szalma1 szál elszakadt a földtől, * bár a buborékokban valóba» van levegő, aligha állják ki a* idő próbáját, mert nagyon so® bennük a víz, mag pedig egy sem. (Ford.; Csonton Bttr)
