Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-08 / 287. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek? Bronz helyett műanyagból XIX. évfolyam, 287. szám. Ara: 80 filíér Vasárnap, 1063. december 8. Könyvek a falun FT jem kell túlságosan megerőltetni az emlékezetet, ha magunk elé akarjuk idézni a régi falut, a régi falusi házakat, mégpedig belülről. S minél tovább tekintünk vissza az időben — annál szomorúbb a kép. A fel- wzabadulás előtti falusi házak legtöbbjébe fény is alig jutott, mert kicsikék voltak az ablakok s az emberekkel együtt lakott a sötétség, a szú és a doh. A szépség, a kulturáltság éppen úgy hiányzott ezekből a házakból, mint a jólét, vagy a boldogság. Sokszor as egész falut végigjárhatta az ember, amíg valamelyik házban egy könyvet talált. Még a jómódú parasztok házában sem volt könyv. Legfeljebb három könyvet találhattunk a régi falusi háza.kban: a kalendáriumot, a bibliát és az énekes könyvet De ezeket sem mindenütt. A zsellérnek, a summásnak, a napszámos parasztnak még ezekre se jutott. De nézzük meg a falusi házak belsejét ma. A légi, szú- tól percegő bútorok már majdnem mindenünnen eltűntek, az ablakok kiszélesedtek és a házakból a nyomorral, a reménytelenséggel együtt Idszállt. a doh, a sötétség, és helyére költözött a jólét, a bizakodás és a fény. Ma már, ha végigjárunk egy falut, egyetlen olyan házat se találunk, ahol nincs könyv: Az egyikben több, a másikban kevesebb, van olyan, ■ahol csak öt-hat, de olyan is, ahol száz, vagy még annál is több, A könyv elindult hódító útjára, beszivárgott minden falusi házba, és mint a hirtelen hasadó hajnal — már oszlatja és űzi a szellemi sötétséget, a kulturális elmaradcttsá- ■ Sót. A szellemi világosságért Vívott harcban a könyv nincs egyedül. Hű fegyvertársa a mozi, amely majdnem minden faluban van, a rádió, nmek' ma már nem hiányzik a falusi házakból sem, a televízió, amely a Vidéki továbbító és erősítő tornyok építése óta nagyon gyorsan szaporodik. Hű fegyvertársa a faluról falura járó színház is, amely programszerűen vi- ' szí' el falvainkba a nemes, szép kultúrát. Ma inár hozzátartoznak a falu életéhez a társadalmi és politikai összejövetelek, az előadások és előadássorozatok, nem kevésbé a szakmai tanfolyamok, az ezüstkalászos iskolák, az esti iskolák, a Termelőszövetkezeti Akadémiák, és még sok más hasznos, tanulságos rendezvény. Az utóbbi években — a termelőszövetkezeti gazdálkodás győzelme óta — a könyv meghódította a. falusi házakat is, sőt, igen sok helyen a falusi lakás díszévé vált. Mert megfigyelhetjük, hogy a falusi ember feltűnő helyen tartja könyveit, sokszor a legszebb bútorain helyezi el, hogy mindenki lássa: lám, nekem leönyveim is vannak, olvasok, művelem, magam. És a könyv valóban így árulkodik. Bemutatja a gazdát. Ahol sok könyv van, ott csak jó, okos gazda lakhat. A földművesszöveikezetek, atnelyek a falusi könyv- terjesztés gazdái, az elmúlt években bebizonyították, hogy jó harcosai a könyv, a kultúra népszerűsítésének, az egyre nagyobb méretű kultúr- fppradalom továbbvívásának •— falun. Az Országgvűlés Kulturális Bizottsága nemrégiben statisztikai jelentések alapján megállapította, hogy az 1950 elején kitűzött célt, a falusi könyveladás méghároinszoro- Sását a földművesszövetkeze- tok nemcsak elérték, de jelenfős mértékben túl is teljesítették. As eladott könyvek 45 százaléka szépirodalom, vagyis regény. elbeszélés, vers — külföldi és nemzeti, klasszikus és mai egyaránt. Ez ismét arra mutat, hogy a város és a falu közötti .különbség lassan kiegyenlítődik, ugyanis a városokban eladott könyveknél is körülbelül 45 százalékot tesz ki a szépirodalom. A nép tehát városon és falun egyaránt szereti az irodalmat, az olvasást, ami pihenés, szórakozás és tanulás pgyidőbén. A szépirodalmi művek után a tudományos és ismeretterjesztő művek, tehát a szákmai irodalom következik. Ez az összes forgalomnak körülbelül 25 százalékát teszi ki. Ez szintén örvendetes dolog, mert azt bizonyítja. hogy a termelőszövetkezetekbe tömörült parasztság nemcsak olvas, hanem tanul is, képezi magát, felkészül a nagy munkára: a korszerű nagyüzemi gazdálkodásra, a szocializmus építésének meggyorsítására. És ez így jó, így egészséges. Az olvasás és a tanulás szinte egyik napról a másikra anyagi haszonná, az egész társadalom és benne az egyén anyagi hasznává válik. A könyv terjedése falun tehát meggyorsult. Még mindig nem kielégítő, de már sokkal jobb. mint néhány esztendővel ezelőtt. A fejlődés azonban nem áll meg. A könyv szano- rodik és terjed tovább. A Kiadói Főigazgatóság ötéves terve az. hogy országosan 50 százalékkal növelik a könyveladást. De a falvakban ennél sokleal nagyobb fejlődés várható. inert a falvak névé lényegében csak most kezdi igazán értékelni, szeretni a könyvet, az irodalmat. A parasztembernek csak most, a termelőszövetkezeti gazdálkodás mellett jut elegendő ideje olvasni és tanúin', éppen ezért a falvakban az ötéves terv végéig száz, vagy még annál is nagyobb százalékarányú könyvforgalmi fejlődésre számíthatunk. Ez viszont azt jelenti, hogy az ötéves terv utolsó esztendejében körülbelül 150 millió forint értékű könyvet vásárol meg a parasztság. De minden lehetőség megvan ahhoz, hogy még ennél is nagyobb méretű lehet a falusi könyvvásárlás mértéke. A könyvkiadáson ez nem múlik. Könyv van bőségesen. A minőség is kielégítő. Csak a könyvterjesztést kell szakadatlanul tovább javítani. N agyon jó, szép és feltétlenül hasznos dolog, hogy a falusi könyvtárak használata mellett a parasztemberek saját házi könyvtár létesítésére és a meglévők fejlesztésére törekszenek. Ez dicséretes és igen szép, új vonása parasztságunknak. Ezt a törekvést szolgálják évről évre a megismétlődő falusi könyvterjesztő napok is. Ilyenkor a könyv legjobb barátai, a kultúra terjesztésének hivatásos és társadalmi munkásai, felnőttek és úttörők keresik fel a falusi házakat. Kern üres Icézzel mannek — viszik az ünnepeltet: a könyvei is. És az emberek, a termelőszövetkezeti gazdák többsége örömmel vásárol. Alig van ház, ahol ne vennének meg két-háróm könyvet, néhol tizet, tizenötöt is. Mert ma a falusi emberekás egyre jobban tudják, érzik, hogy a könyv nem, egyszerűen dísze a háznak, hanem igen nagy értéke is: Olyan, mint a drágakő. Fényt, sugároz: az emberi szellem fényét. Szendrci József fi termeleszövetkezefi termelés és elosztás idssmii ssroSjfémáiról Levelek mennek csomagok nem főnnek Optimista utódok A gyárkapun túl 6 Texasi bárók és brávók ■ m Borús idők — napsütések A Felsőmérai Gépállomáson T,encsí*s Bertalan esztergályos, a nehezen beszerezhető bronz helyett „Fugátok” műanyagból esztergályozza a traktorokhoz szükséges perselyeket. Foto: Szabados György Nagy réssvéftel kísérték utolsó útjukra Tatabányán a munka frontján , hősi haléit halt bányászokat Szombaton délután kísérték utolsó útjukra Tatabányán, a 15/a. aknán tragikus körülmények között elhunyt bányászokat. Gyászlobogók lengtek a város középületein. Nemcsak a bányászok és a város lakosságának együttérzése nyilvánult meg, hanem táviratok százai érkeztek az ország minden részéből. Több külföldi bányászszakszervezet, így a francia bányászszövetség, a Nemzetközi Bányász Szakszervezeti Szövetség, a szovjet, az olasz, az NDK-beli. a lengyel bánjászok szakszervezete Is kifejezte együttérzését. Már délután egy órától ezrek és ezrek vonultak az újtelepi temetőbe, hogy leróják kegyeletüket, a munka frontján hősi halált halt bányászok előtt. A temető bejáratától a koporsókig a munkásőrök álltak díszőrséget a piros és fekete zászlókkal szegélyezett utakon. 21 koporsó sorakozott egymásmelléit a ravatalon, Áz elhunytak hozzátartozói, özvegyeik, árván maradt gyermekeik, szüleik, testvéreik mellett ott álltak a koporsók körül a közvetlen munkatársak, s a párt és a kormány képviselői.. Ott volt Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a. Minisztertanács elnökhelyettese, Somogyi Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Szak- szervezetek Országos Tanácsának elnöke, Blaha Béla, a Bányász Szakszervezet első titkára, Lé vár cl i Ferenc nehézipari miniszter. Kroszncr László, a megyei tanács vb-elnöke és a Nehézipari Minisztérium, a szakszervezet, valamint a helyi politikai, társadalmi szervek számos vezetője. A bányássoh nevében Fél háromra, a temetési szertartás kezdetére .többezer főnyi tömeg gyűlt: össze a temetőben. A gyászinduló hangjai után dr. Gál István, a Tatabányai Szénbányászati Tröszt igazgatója mondott búcsúszavakat a tatabányai bányászok nevében. — Mélységese?! megrendülve, tisztelettel jöttünk búcsút venni tőletek — mondotta. — Bányászok vagyunk. Bányászokat gyászolunk. Tudjuk és ti is tudtátok, hogy az a munka, amit mi végzünk, veszélyekkel jár. Mégis vállaltátok, ahogyan vállalja az a sok tízezer bányász, aki. naponta leszáll a mélvbe. Vállaltátok, mert a hivatást is láttátok, ami évszázadok óta különös erővel kapcsolja össze a világ valamennyi bányászát. •— Legjobb munkatársaink voltatok és példamutató magatartástok a búcsút még nehezebbé, még fájdalmasabbá teszi; Emléketek itt marad örökre, hogy mutassa a további utat és segítsen felocsúdni a tragikus elmúlás okozta döbbenésböl és hozzáfogni azoknak az erőfeszítéseknek a folytatásához, amelyek a szocialista társadalmi rend teljes győzelméhez vezetnek. Gál István gyászbeszéde végén valamennyi elhunyt bányásztól eprenként, nevén szólítva vett búcsút. Blaha Béla elvtárs beszéde Az MSZMP Központi Bizottsága és a Bányász Szakszervezet Központi Bizottsága nevében Blaha Béla, a Bányász Szakszervezet főtitkára mondott gyászbeszédet.. — A Boda-brigád neve kikerült a 15/a. akna műszaknaDló- jából — mondotta —, emléke azonban arany betűkkel íródot t be a bányászat, a szocializmus történelemkönyvébe. A brigád mindig híres volt iettrekészségéröl, munkaszeretetéről. Egymás iránti szeretetük emberi volt és ez irányította magánéletüket is. Értették korunk szavát és lelkesedtek az újért. — A párt és a kormány minden más munkakörnél nagyobb elismerésben részesíti a bányátokat, sok millió forintot dít a baleseti okok leküzdésére. A szerencsétlenség is, amely 26 bajtársunk életét követelte.» nem a bányabiztonság alapvető követelményeinek hiányából fakadt Mégis figyelmeztető mindany- nyiunk számára, hogy még elmélyültebben és átgondoltabban küzdjünk az elemekkel. —- A Miggyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és á Bányaipari Dolgozók Szakszervezete mély' fájdalommal osztozik a feleségek, a szülők, a gyermekek és a hozzátartozók gyászában. Lévárdi Ferenc elrtárs beszéde A kormány nevében Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter búcsúzott el a bányászoktól. — Szocialista brigádotok — mondotta többek között — példamutatóan hozzájárult ahhoz, hogy népgazdaságunk megkapja nemcsak a tervezett, hanem az azon felül szükséges, életet adó szenet .Naponta aggódó szeretettel néztük, mikor leszálltatok a mélybe. Rátok gondoltunk, mikor messzi földekről. gyakran más világrészekből kaptunk híreket súlyos szerencsétlenségekről, melyek hős bányászok életét követelték. Ezeket a szerencsétlenségeket nem vettük tétlenül tudomásul, hanem vizsgáltuk, kutattuk az okokat és arra törekedtünk, hogy olyan munkakörülményeket teremtsünk, amelyek elhárítják a természet váratlan csapásait és biztonságosabbá teszi munkátokat. S ha egy pillanatig meg is remeg kezünkben a szerszám, éppen a ti munkás életetek példája nyomán újra megragadjuk azt, mert nem engedjük, hogy a természet vad erői győzedelmeskedjenek rajtunk. Tovább folytatjuk a munkát, melyet nemcsak a mindennapi kenyérért kell végeznünk, hanem szebb, boldogabb szocialista jövőnk felépitéséért. is. Sírotoknál ígérem, hogy a legalaposabban megvizsgáljuk a szerencsétlenség körülményeit. Elsőrendű kötelességünknek tartjuk, hogy a legapróbb részletekig megnézzük, vajon nem lett volna-e mód ennek a rettenetes csapásnak az elhárítására. Hozzátartozóitok gyászát igyekszünk enyhítem azzal, hogy mellettük állunk nemcsak e szomorú percekben, hanem később is. A koporsókat a földbe süllyesztik A gyászbeszédek elhan gzása után a Tatabányai Bányaipari Technikum hallgatói a sírokhoz vitték a koporsókat A hős bányászok közvetlen munkatársai és a töbhi tatabányai bánya dolgozói a bányászhimnusz hangjai közben engedték le a koporsókat. A behantolt sírokat a köszönik tömege borította el. A családtagok. a hozzátartozók virágai mellett minden síron koszorút helyeztek él a 15/a akna bányászai, a Nehézipari Minisztérium és a tatabányai tröszt A párt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya nevében Apró Antal és Somogyi Miklós hetyezett el koszorút a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Bányászszakszervezet Központi Bízót teása nevében Blais* Bér la és Komár András, a Nehézipari Minisztérium nevében Lévárdi FerenJc és Haracska Imre, az MSZMP Komárom megyei Bizottsága névében Nemeslaki Tivadar, a megyei pártbizottság első titkára és Havasi Ferenc, a megyei párt- bizottság titkára, a KISZ Központi Bizottsága nevében Pataki László, a KISZ KB titkára és Szabó Ferenc, a Magyar Úttörők Szövetségének titkára, a megyei és a városi tanács nevében Kroszner László, a megyei tanács vb elnöke és Horváth Géza, a városi tanács vb elnöke helyezett él koszorút. Ezenkívül koszorút helyeztek még el a városi pártbizottság, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a KISZ megyei bizottsága, a munkásőrség, a tatabányai bányászszakszervezet, a nőtanács és a népfront képviselői. HHB— A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA
