Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-17 / 269. szám

Vasárnap, 19G3. november 17, fSZASMAGYAHOKSZAO 3 Milyenek a tervek? Terms! már a Borsodi Vegyikombmát PVC gyára Sx(skc».%íilás.) termelési ág* változások as encsi járás termelősxövetkexeteiben Hetvennyolc termelőszövet­kezet életét, > munkáját figye­lemmel kísérni, segíteni, taná­csokat adni és gondoskodni a fejlődés feltételeiről, nem kis feladat és őszintén szólva, nem könnyű dolog. Ezt vallják — több éves gyakorlati tapaszta­lat alapján — az encsi járás párt- és tanácsi vezetői, a me­zőgazdasági szakemberek is. No, természetesen nem. panasz­ként mondják, hiszen vállal­ták, s.mi több, igazán szívükön viselik megyénk legnagyobb járásának fejlődését, gondját, e hogy e fejlődés egészséges, az adottságoknak és követelmé­nyeknek megfelelő . legyen, minden tekintetben hozzáad­ják a maguk erejét, tudását. Erre példa, hogy évről évre több a kezdeti gondokat, ne­hézségeket maguk mögött ha­gyó közös gazdaságok száma. Ügy hisszük, kijelentéseket bizonyító példa erre a követ­kező néhány tényező: 1961 vé­gén még negyven gyengén, mérleghiánnyal gazdálkodó termelőszövetkezet volt a já­rás területén, 1962 vegére, tehát egy gazdálkodási év fo­lyamán ez a szám 15-re csök­kent. 1962-ben csupán 3500 holdnyi területet — kertészet, pillangósok — öntöztek. Ez év­ben már 6500 hold kultúrnö­vény kapott bőséges „csapadé­kot.” Két év leforgása. alatt több mint 1000 hold gyümöl­csöst telepítettek és . a lejtős területek termelőszövetkezetei ■— a járás szántóterületének kétharmad része lejtős — ez évben már csaknem kivétel nélkül rétegvonalasan, tehát a talaj szerkezet megváltozta­tása érdekében az erózió el­leni védekezésnek megfelelően művelték, illetve művelik a talajt. Mit hozhat ( 964 ? Ä helyes irányban fejlődő, Ér termelőszövetkezeti tagság őszinte egyetértésével találko- Eó gazdálkodás következmé­nyei igen pozitívan mutatkoz­tak meg ebben az esztendő­ben a termelő munka során. Az ésszerű beruházások, éves tervek, a jobb munkára anya­giakkal serkentő, ösztönző pre­zetek szakosítása. A Hernád völgyében gazdálkodó közös­ségekben új beruházások segítségével tovább fejlődik az állattenyésztés, különös tekin­tettel a tejtermelésre és a nö­vendéknevelésre. 1965-re pél­dául valamennyi kimondottan lejtős területen- abbahagyják a cukorrépatermelést és a jöve­delmezőbb burgonya-, apró- mag- és pillan gós termelésre, illetve gyümölcsösök telepí­tésére térnek át. A tervek sze­rint 1500—2000 holddal nő az öntözött terület. Nagyobb megbecsülést az állattenyésztő szakembereknek ! Az elkészült előtervek tehát, kevés kivétellel, azt bizonyít­ják, hogy 1964-ben — különö­sen ha az időjárás is kedvez — jelentős lépést tesznek előre az encsi járás termelőszövet­kezetei a boldogulás útján. A lehetőségek kihasználásában, a beruházások ésszerűségében jók, szinte kifogástalanok. Mégis azt kell mondani — és ez a járás vezetőinek véleménye is —, más vonatkozásban akad változtatnivaló. Az egyik ilyen „furcsaság”, hogy a tervekből nem érződik az egyik legfonto­sabb üzemág, az állattenyész­tés megbecsülése. Nem a szám­szerűségről van itt elsősor­ban szó, hanem az állatte­nyésztésben dolgozók megbe­csüléséről, anyagi elismerésé­ről. Tahin azért van ez, mert csupán a tsz-tagság 10 százalé­ka foglalkozik állatgondozás­sal, neveléssel, hizlalással. Hiba ez, helytelen és az egész termelőszövetkezeti tag­ság látja kárát. Az anyagi le­becsülés — ok nélkül, hiszen az állattenyésztő munkája tíz­szer értékesebb, tízszer na­gyobb szakértelmet kíván ( — elveszi az állatgondozók ked­vét. Pedig á nagyüzemesítés, a belterjes állattenyésztés hoz­záértő, komoly szakembereket kíván. Ez tény, azonban, hogy tény, annak meg kell mutat­koznia az anyagi elismerésben, az állattenyésztésben dolgozók javadalmazásában, premizálá­sában is. S ha ezt így, a szám- • adatok alapján ismeri meg a * tagság, valószínűleg kéri, sőt* követeli a tervekben szereplő helytelen anyagi dotálás szám-«- adatainak megváltoztatását. Pénzben vagy természetben ? Göncruszkán, Ináncson, Hal- majon, ahol az állattenyésztés erős, fejlett, ez adja a jövede­lem döntő részét, már minden tekintetben megbecsült, elis­mert emberek az állattenyész­tők. Azonban ami általában a premizálást, tehát elsősorban a növénytermelésben dolgozók premizálását illeti, nincs hiba sem az elgondolásban, sem a tervekben. Valamennyi közös gazdaságban, a helyi adottsá­goknak, kialakult sajátossá­goknak megfelelően helyesen tervezték a premizálást, mint a jobb, gondosabb munka ösz­tönzőjét. Nem ilyen egységes azonban a munka ellenértéke­ként kifizetésre kerülő pénz­ben!, illetve természetbeni ré­szesedés mértéke. A járás hét termelőszövet­kezetében ez évben már ga­rantált munkanorma ellenér- ték, azaz havi készpénzfizetés alapján dolgozott a tagság. S bevált. Mórán például 1200 forinton felüli készpénzt kap­tak átlagosan minden hónap 5-én a termelőszövetkezet tag­jai. Elsősorban ez ösztönözte a község két termelőszövetkeze­tét most az -egyesülésre is. A jövő évben újabb három közps gazdaság tér át a garantált munkaegység fizetésre. A já­rás több közös gazdaságában azonban még a jövő évi ter­vekben is lényegesen nagyobb a természetbeni jövedelem aránya. Egy-pgy termelőszövet­kezetben a 30 forintra terve­zett munkaegységértékből 20 forintnak megfelelő értéket természetben igényel a tagság, illetve ígér az éves terv. Érthető és nem elítélendő dolog, hogy több községben még ma is nagyobb értéket tu­lajdonítanak a kamrában levő terménynek, mint a zsebben levő, ugyanolyan’értékű pénz­Bariók Gábor és Kövér Pál. a laboratórium dolgozói a kísérleti PVC-fólia gyártását ■ • nek. Mégis, meg kell mondani," hogy ezzel a fizetési módszer-* rel a termelőszövetkezet és • külön-külön minden termelő-» szövetkezeti tag önmagát káro-J sítja meg. Ugyanakkor bízó- ® nyos mértékben árt a társa- • dalom, a népgazdaság egészé-« nek is, amennyiben olyan ® élelmiszer, illetve terményféle-« séget tárol éveken át ki-" használatlanul, amelyre külön-» ben szüksége lenne az ország-• nak, s amelyet sok esetben £ drága valutáért kell megvásá-0 rolnunk. Árt önmagának és a£ közösségnek, mert ha külön egyénileg értékesíti a ményt, általában kevesebbet kap érte, mintha azt a ter-£ melőszövetkezet, mint nagy- • üzem értékesíti. £ íme néhány olyan tényező, J amely arra enged következtet-» ni, hogy az encsi járás terme-• lőszövetkézeteinek egyébként • gondos, alapos és reális terve-" in, illetve még meg nem erősí-» tett, a tagság által cl nem fo- J gadott tervein akad formálni-» való. . J Barcsa Sándor • ter-£ csomagoló üzemrészben 25 kilós zsákokba adagolják a gyár végtermékét, a PVC-port. mizálási módszerek következ­tében mindenütt időben, s a követelményeknek megfelelően művelték a talajt, ápolták a növényt, gondozták az állatál­lományt. Elsősorban ennek kö­szönhető, hogy a kenyérgabo­natermésben óriási — ötven millió forint értékű —, a rend­kívül kedvezőtlen időjárás okozta terméskiesés több mint ötven százalékát pótolni tudták. A termelési, ennek kö­vetkeztében a bevételi tervet természetesen így sem tudták teljesíteni, s több közös gaz­daság ez évben is mérleg­hiánnyal zár. Ez komoly gon­dot okoz a tsz-eknek,'szakem­bereknek, a járás vezetőinek egyaránt. Azonban az eddig végzett munka, a biztos alapok és a termelőszövetkezetek már elkészült előtervei alapján jog­gal jelentik ki a szakemberek, a járás vezetői és a termelő­szövetkezetek vezetői, hogy: a következő esztendő már nem hozhat az ideihez hasonló kel­lemetlen meglepetéseket. Erre különben — ami a kenyérga­bonát illeti — biztosíték, hogy október 20-ra befejezték a ke­nyérgabona vetését, jól előké­szített talajba vetettek, így a tavalyihoz hasonló tél sem okozhat jelentősebb kárt. A kimunkált tervek, illetve előtervek — mert ezek re­gisztrálása a járás illetékes szakembereivel, és elfogadtatá­sa a közgyűléssel még hátra van — azt bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetek szakem­berei, vezetői jelentős, min­den oldalú fejlődést várnak, és ezt a sajálmaguk végezte jobb, ésszerűbb munka alapján vár­ják 1964-től. A járás egész gazdasági szerkezetének és adottságainak ismeretében, így a helyi adottságoknak, sajátos­ságoknak megfelelően tervez­hették a jövő évi tennivalókat. Az elkészült tervek egyik po­zitívuma, hogy — a járás egé­szének gazdasági adottságait figyelembevéve — 1964-ben to­vább folytatódik az egyes ter­melőszövetkezetek, illetve kör­A ve*eíéspől-ve*eíőbnek VII. M ost, hogy utolsó sorait írjuk a vezetés színvo­nalával foglalkozó be­számolónknak, úgy érezzük — a bő terjedelem ellenére is — számos olyan kérdés maradt válaszolatlanul, amelyekről nemcsak érdemes, hanem szükséges is beszélni. E sokré­tűség egy kicsit azt Is bizo­nyítja, mily szerteágazó, mily igényes az a tudomány, ame­lyet úgy nevezünk: vezetés- elmélet. Ugyanakkor az is át­villan az ember agyában: mennyire növekszenek azok a követelmények, igények, ame­lyeket a jó vezetőkkel, a he­lyes, megalapozott, tudomá­nyos vezetési stílussal szem­ben támasztunk. Korábban beszéltünk a veze­téselmélet néhány olyan idő­szerű kérdéséről, mint. az idő­beosztás, a túlterheltség, a ve­zető és helyettesének kapcso­lata, a rátermettség és a szak­ismeret. Ezúttal az „üresjára­tokról”, az értekezletekről és a vezetéselmélet néhány mel­lőzött problémáiról írunk — az ankétünkön elhangzott meg­jegyzések, reflexiók alapján. „Üresjárat” — fura, de mégis igen találó kifejezés. Ha ezt mondják valamire, roszallóan teszik, hiszen közismert, hogy az üresjárat mindig bosszantó. Ügy gondoljuk, senki sem ta­gadja, hogy szinte fáj, ha gé­pele dübörögnek haszontalanul, száll ítóeszközök,. vagonok, gép­kocsik szaladgálnak ide-oda — üresen. Hát még, ha arra gon­dolunk, hogy léteznek nap­jainkban is olyan üresjáratok. amelyeknél nem egyszerűen pénz, üzemanyag vagy az élet­telen alkatrész használódik, pocsékolódik, hanem olyasmi. amit nehéz értékelni, hiszen íelbccsülhetetlenül értékes és pótolhatatlan „alkatrészek” kop-nak meg. Ilyen például az emberek idege, türelme, ener­giája, hangulata, ereje. Ha ezekkel nem gazdálkodunk éppoly tudományos megalapo­zottsággal, körültekintéssel, megfontoltsággal, mint a gépi. kapacitással, az energiával vagy a különféle energiahordo­zóval, éppúgy az üresjáratok áldozatai lesznek, mint a fe­leslegesen forgó masinák, a céltalanul bolyongó szállítóesz­közök. És ez az üresjárat nagy­ban fenyegeti a vezetőket is. Sokszor olyan értekezleteken leéli résztvenniök, ahová talán formaságból, megszokásból, vagy valamiféle rosszul értel­mezett tiszteletből hívják meg. Az az idő, amit ilyen formális lekötöttséggel töltenek el, tu­lajdonképpen nem más. mint üresjárat. É s ha már itt tartunk, az értekezletekről is- né­hány szót. Ankétünkön Szepesi Pál elvtárs említette meg az értekezletekkel kapcso­latos észrevételeit, majd dr. Susánszki János elvtárs elmon­dotta azokat, az igényeket, kö­vetelményeket. amelyeket a jó értekezletekkel szemben tá­masztunk. Helytelen volna azt mondani, hogy az értekezlet felesleges időpazarlás. A jó ér­tekezlet nem felesleges — el­engedhetetlenül szükséges, hi­szen egy-egy ilyen tanácskozá­son gyakran kikristályosodik a vezető kollektívák bölcsességé, előrelátása, egységes tenniaka- rása. Ezért érdemes foglal­kozni az értekezletek előkészí­tésének, levezetésének techni­kájával, hatékonyságának módszereivel. A Német Demokratikus Köz­társaságban végeztek felméré­seket, vezető beosztású válla­lati munkaerők idejével kap­csolatban, s megállapították, hogy munkaidejüknek 20—22 százalékát töltik értelcezletcn. Meglepően nagy idő ez. Éppen ezért törekedni kell arra, hogy az értekezleteknek ne az idő­tartamát. hanem a hatékony­ságát fokozzuk. Afféle íratlan törvény például az is: a jó ér­tekezlet rövid. Pszichológiai vizsgálatokkal kimutatták, hogy az átlagember koncent­ráló képessége 45 perc. Ezután hiperbolikusán csökken az agy felfogó és befogadó képessége. Ha ezt a megállapítást elfogad­juk, akkor máris kimondhat­juk: úgy szervezzük az érte­kezleteket. hogy azok a lehető legrövidebbek legyenek. D e miért lépik túl általá­ban üzemeinknél, vál­lalatainknál, . intézmé­nyeinknél az úgynevezett „op­timális” időt. Először is a ta­nácskozások előkészítésének hiánya miatt. Szűkebbre lehet összeszorítani egy-egy értekez­letet. ha az anyagot előzetesen kiadjuk és vigyázunk arra, hogy a suta. maradjon a témá­nál. Ne kalandozzunk el jobb- ra-balra, ne akarjunk min­denről beszélni, csak arra tér­jünk ki, ami szorosan össze­függ az értekezlet napirendjé­vel. Egy másik szempont, ff 'tztvevők számé Rossz emberi szokás, hogy akkor érezzük jól magiunkat egy-egy értekezleten, ha az asztalt teljesen körülülik a részvevők. Ha üres székele van­nak, előítélettel viseltetünk a tanácskozás iránt, pedig egy értekezlet eredményességét, ttótekonyságát éppenséggel nem a részvevők száma, ha­nem o vitában kikristályosodó nézetek színvonala, életreva­lósága dönti el. ■ Különböző értekezleti létszá­mokkal figyelték az NDK-ban a tanácskozások hatékonysá­gát. Egytől öt részvevőig ctz értekezlet eredménye a- prob­léma tökéletes megoldása volt. Azután nyolcra emelték a részvevők számát. Hiába vol­taic többen, az eredmény nem javult. Stagnált! Nyolc fő fe­lett viszont rohamosan csök­kent. Ha mindenki csak 10 percig beszélt, már. nyolcvan percig tartott az értekezlet. Ugyanezt megvizsgálták az idő függvényében és kiderült, hogy 45 perc elteltével a rész­vevők koncentráló képessége csökkent, tehát romlott az egész értekezlet hatékonysága. I-\7, utóbb felvetett két té- makör, az üresjáratok és az értekezlet időtar­tama feltétlenül része a Veze­téselméletnek, a vezetéssel kapcsolatos igényeknek. És most az „epilógusban” néhány sort még a vezetésel­méletről. Ha körülnézünk a nagyvi­lágban. azt tapasztaljuk, hogy a vezetéselméletet oktatják, ta­nítják, mégsem lehet az isko­lapadokban megtanulni. Nem lehet tanfolyamokon elsajátí­tani, nem lehet az igazgatók­tól. a főmérnököktől megkí­vánni, végezzenek ilyen tanfo­lyamot, s utána vizsgázzanak vezetéselméletből. Nincs is ilyen koncepció, nem is köve­tünk ilyen utat. Az elmúlt hó­napokban például Moszkvában vezetéselméleti konferenciát tartottak, amelyen éppen az imént . említett téma körül folyt a vita. Olyan vélemények hangzottak el: legjobb az, ha 10—12 vezető összeül — de több soha — és megvitatnak egy vezetéselméleti problémát Például az időbeosztást. Vala­mennyien elmondják, saját ta­pasztalataikat, azután egyezte­tik a véleményeket. Egy másik módszer, a korábbi eset-tanul­mányozáson kívül, a kerékasz­tal megoldás. Nagyjából ha­sonlít az előzőhöz, a különbség az. hogy itt az iparból kiala­kult eseteket, egy-egy üzem­ben megtörtént dolgot vitatnak meg. Jó érzés az, hogy vezetésel­mélettel a szocialista üzem- gazdasági, üzemszervezési szakirodalom egyre többet fog­lalkozik. Kapitalista országok­ban is napirenden van ez a té­ma. Nemrég olvashattunk ar­ról, hogy 1947-ben az európai tőkés államokban mindössze hat. vezetőképző tanfolyam volt, 1960-ban már 150 és ma­napság ezrek fölé emelkedett. S ezeken a tanfolyamokon a vezetési alapelvéket, módsze­reket, eszközöket ismertetik, a vezető személyes magatartásá­ra, az emberekhez való viszo­nyára adnak tanácsokat E példa bizonyítja azt is, ha a kapitalista vállalatoknak ér­demes ezzel a témával foglal­kozni, akkor minden valószí­nűség szerint kifizető nálunk is, hiszen éppen a társadalmi rendszerünk közti különbség miatt sokkal kedvezőbbek a feltételeink, mint az övék. N épgazdaságunk számára nagy érték a jó vezető, s mivel a feladatok me­gyénkben is évről évre növek­szenek, többet kell foglalkoz­nunk a vezetés színvonalának javításával, a jó vezetési elvek kialakításával. S ha a szer­kesztőségben megrendezett an­két alapján közzétett cikkeink ebben segítséget nyújtottak, máris hasznosítottuk mindazt, ami elhangzott a megbeszélé­sen. S egyúttal hozzájárultunk ahhoz is, hogy még megalapo­zottabb, még tudományosabb.' még igényesebb legyen a veze­tés. Fodor László Paulovits Ágoston (Vége.) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents