Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-13 / 265. szám
9 ESZAKMAGYARGRSEÄO Szerda, 1963. november 13. Nem lehelne gazdaságosabban? O c1 A Farkaalyukl Bányaüzemben a szállítási gócpontokon és egyéb helyeken hajólámpát használnak. A kimutatások szerint az idén augusztus 1-ig 246 hajó- lámpát szereltek fel a föld alatti bányatérségekben. Ezek értéke 15 312. forint. Közülük most összesen 70 található meg, a többit leverték, összetörték. Ezeken a helyeken az idén különböző izzókból 22 ezer darabot használtak fel, s ez azt jelenti, hogy minden helyen négyszer cseréltek égőt. Ezek értéko közel 2CU ezer forint. Különböző sodrony, szegekből háromnegyed év a'att 219 mázsát „használtak cl”, s ez majdnem 27 ezer forintot jelent. Ha ehhez még hozzáadjuk a különböző jelző- berendezések. kábelek, vezetékek, légvezetékek megrongálását, láthatjuk. hogy ez százezres kiadásokat jelent népgazdaságunknak. De vajon nem gazdálkodhatnának a Farkaslyuki Bányaüzemben Js. saját vagyonukkal gazdaságosabban? SZÍNHÁZ MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ Ä 1 II II / közönség ; színvonalas muzsikát igényel Tanácskozás szórakoztató zenénk időszerű kérdéseiről Áss éberség* netovábbja November Bérletszünet. 13: Leányvásár (7). November 14: Egyetemi-bérlet. Mákvirágok (7). November Blaha-bérlet. 15: Leányvásár (7). November Bérletszünet. 16: Leányvásár (7). November Bérlet szünet. 17: Mákvirágok (3). November 17: Leányvásár (7). előBérletszünet. KAMARASZINH.4Z November 12. 13. 14: Nincs adás. November 15: Elveszem a feleségem (7). Bemutató előadás. November 16: Elveszem a feleségem (7). November 17: A nadrág (3). November 17: Elveszem a feleségem (7), A vendéget a végeredmény: a muzsika érdekli. Mondjuk gyakran, amikor figyelmesen, körültekintően latolgatjuk szórakoztató zenészeink gondjait, problémáit. Kiindulási pontunk: a ven- déglálóipari egységek közönsége mind magasabb színvonalú muzsikát igényel. Az általános iskolákban egyre jobban erőre kapó zenei oktatás nem Ids mértékben kvalifikálja a zeneértő közönséget. A magnetofonok, a gépművészetek (rádió, televízió), a hang- lemezgyártás előretörése, túl a szimpla érdeklődésen, bizonyos zenei ismereteket, ízlést nyújtanak. Tagadhatatlan, hogy a felnövekvő generáció már a vázolt alapállásból kiindulva mond ítéletet bizonyos zenei produkciókról. Szerződéskötések — nem a tudás aiapján Mindezek ismeretében jogosan állapította meg Pászti Tibor, az OSZK megyei kirendeltségének vezetője, hogy felül kell vizsgálni a megye szórakoztató zenei életének helyzetét. Jóllehet a szóban forgó helyzet az elmúlt, 2—3 év folyamán stabilizálódott, de még távolról sem azt nyújtják megyénk szórakoztató zenészei, amit a közönség elvár tőlük. A művészi elképzelések megvalósulását napjainkban még több tényező nehezíti, A vendéglátóipari vállalatok még nem minden e- otben járnak el okosan, célszerűen a zenész- szerződtetések időszakában. Gyakori az anyagi természetű diktátum: az olcsóbb zenész gazdaságosabb, kifizetődőbb. Sajnos, nem ritka a sógor- komaság alapján történő zenész-szerződtetés. Előfordult már, hogy színvonaltalan zenész magas protektorokat keresett szerződtetése, vagy kategóriája javítása érdekében. A KÖZLEMÉNY A Bm. Rendőrfökapitány- ság közlekedésrendészeti alosztály felhívja a gépjármű és egyéb járművezetők figyelmét, hogy a ködös időben a Iá- tásj viszonyok rosszabbodtak, az utak csúszóssá váltak, vezessenek tehát óvatosan. szociális körülmények figyelembe vétele is gyakran nyomott a latban. Társadalmunk humanizmusára hivatkozva, nagyon sokszor történnek olyan szerződéskötések is, amelyeket gyermekek tucatja, nehéz anyagi körülmények támasztanak alá. Vajon ez esetben indokolt-e a szociális körülmény figyelembe vétele? Meg kell mondanunk nyíltan: nem. Hazánk alkotmánya széles lehetőséget biztosít minden állampo’gárnak a képesség szerinti elhelyezkedésre. Különösen a cigányzenészekre érvényes: nem szükséges és néha nem kívánatos minden cigány- zenész ivadéknak szülei, nagyszülei mesterségét folytatnia. A képzetlen, kisegítő vagy C- kategóriával rendelkező cigányzenészek alig keresik meg a 40—4:3 forintot naponta. Ugyanakkor más, derék foglalkozások sokkal magasabb jövedelemmel kecsegtetnek. Zenei és általános műveltségre van szükség! Kogy valaki dolgozzék: ez törvényszerű, de hogy mindenáron művész-muzsikus legyen — ez már nem. A művészet rovására még a szociális körülmények sem vehetők figyelembe. A nehezen alakuló, a lassan előremozduló cigány- kérdés megoldásához hozzá kell járulnunk azzal is, hogy nem hagyjuk tévhitben élni cigányzenészeink jelentős részét. Zenei életünk kiválóságai szólották már róla: bár a muzsikához kétségkívüli tehetsége a cigányságnak van. de akad közöttük nagyon sok zenével foglalkozó, de ugyanakkor zenéhez nem értő is. Itt vetődik fel egy másik lényeges kérdés: emelni kell a jó hallású cigányzenészek alap- műveltségét, és zenei képzettségének színvonalát. A tánczene, a jazz-muzsika térhódításával a versenyt csak jól képzett, több hangszeren játszó cigúnyzenész veheti fel. A tanácskozáson elhangzott adatok szerint Magyarországon IC ezer. szórakoztató zenével foglalkozó muzsikus él. A tényleges szükséglet 4 ezer. A megoszlást illetően a közönség elsősorban tánczenészeket igényel. De nagy szükség van a népdalok nemes ápolására, a százados megmerevedett muzsikától megszabaduló zenészek előretörésére is. Az előretörés egyedüli záloga: magas- szintű tudás mind a zenéljen, mind a közismereti vonatkozásban. A földművesszövetkezetele figyelmébe! Azt mondottuk bevezetőnkben: a vendéget a végeredmény, a muzsika érdekli. Gondolatfelvetésünk tehát szórakoztató zenészeinknek szól elsődlegesen, de ugyanolyan súllyal a foglalkoztató vállalatoknak is. Itt főleg a íöldmü- vesszövetkezetekre kel 1 gondolnunk, ahol szépen szaporodnak a korszerű egységek, de a külcsinhez nem pártul mindig színvonalas muzsika. A MÉSZÖV kultúrpolitikai Janus-arca nem írható eredményeink számlájára. E fontos szervünk, amíg egyik kezével jó mecénásnak bizonyul, amikor színvonalt jelentő fővárosi művészeket léptet fel, .ugyanakkor másik kezével szűkmarkúnak tűnik: a napi 32—40 forintért muzsikáló zenészek szánalmas kíséretet, produkálnak a fővárosi művészeknek. Vámosiék, Kovács Apollónia és a többiek nem egyszer leállították a kíséretet és anélkül énekel tek. Megoldásról, jó elképzelésekről is szólották a tanácskozók. Pászti Tibor kemény hangú, de igazságos beszámolója után arról is hallhattunk, hogy az OSZK megyei kirendeltsége továbbképző stúdiót szervezett. Intézkedés történt a szórakoztató zenészek politikai továbbképzésére is. Helyes foglalkozfaió vállalatainknak az a törekvése, hogy a jövőben kötelezővé teszik zenészeink alapműveltségének megszerzését Szín vonali-jelentő intézkedéseket foganatosított az OSZK is: fokozatosan felülvizsgálja a korábbi években szerzett kategória-vizsgák tényleges értékét és vagy leszállítja. vágj' felemeli azt, attól függően, hogy az illető zenész fejlődött-e vagy hanyatlott Meghajtok a hivatásuk magaslatán álló és ülő üzemi portások szigora előtt. Cerberusként őrzik a bejáratot, vaslogikával egyeztetik a személyt az igazolvánnyal., precízen kitöltik az egyszeri belépőt, és lelkére kötik a charoni feladattal megbízott üzemi kísérőitek, hogy éberen tartsa szemmel a kiváncsi halandót, miközben a féltve őrzött termékek mezején bolyong. Még az olykort, magam támasztotta konfliktusok sem másítják meg ebbéli felfogásomat. Ha. ugyanis az a bizarr ötletem támad'! hogy arcképes buszbérletlel hatoljak be valamelyik üzembe, ilyenténképp téve próbára a komoly megbízatást teljesítő személy éberségét — utólag nem örülök a sikernek, hanem önmagamat korholom: hát szabad ezt? Ha én, a. magyar állampolgár képes vagyok ilyesmire, mit várhatok a. palád imperialista ügynöktől? Egyáltalán van-e jogom arra, hogy visszaéljek valakinek az éberségével?! Néhány nappal ezelőtt az egyik üzemben volt dolgom. Előre figyelmeztettek: oda nem egykönnyen jutok be! Rettenetesen szigorú ember a portás! Első benyomásaim alapján megállapítottam, hogy az intő szó nem volt, alaptalan. Kissé félve nyújtottam át igazolványomat, midőn megláttam a hivatali szigort jelképező, V-alakban ívelő szemöldök komor játékát. Hát még a mennydörgő basz- szus hogy’ megremegtette félénk lelkemet! — Foglalkozása!? — kérdezte a portás, de választ sem várva lefixálta: — Ja igen, újság-kiküldött. Keserűen vettem tudomásul a várakozás elkövetkezendő kínos perceiben, hogy külsőm nem lehet valami megnyerő, mivel a portás gyanúsan méregetett. Azt is észrevettem. hogy az igazolványkép csak fokozza a. személyem iránti bizalmatlanságát. Ilyen körülmények között már természetes és logikus követelményként hatott minden kérdés. — Kihez jön? Megmondtam. — Milyen célból? Arra is feleltem, szabat magyarsággal. Mindenre po tosan. precízen, udvariast és teljes őszinteséggel. Bü ietőjogi felelősségem lelj tudatában vallottam, sémit el nem tagadva. Talán e nek az őszinteségnek köszÖ hettem, hogy néhány perc kihallgatás után kezemb volt a belépő. Hanem valót nem stimmelt. — Kienged majd ezzel papírral, portás bácsi? kérdeztem szemlesütve. — Ki. Maga van a pat ron. hát persze, hogy kicnl dem. — No de éppen az a b hogy nem én, illetve es félig... — Hogyhogy? — Tessék csak nézni mulattam a belépőt és igazolványt egyszerre. Csak a keresztneveimet t szett felírni, ami itt, alul az igazolványban, vagl hogy: István, László. E. felül, ez a vezetékneve Igaz, a. Révai-lexikon rint valaha az is keresztit volt, hél-nyolcszáz évvel előtt, de én arról már lesd iám, határozotto.n állitc hogy apám vezetéknévéi hagyta rám örökül.. sék kijavítani... A derék portás a fejét c válta. — Azt nem lehet. A pof nein lehet megmásítani! lönbenis nekünk nem a fel ső név számít, hanem elülső! No, menjen csak, el ne felejtse aláíratni aJí akihez megyen! Hál lessenek mondani, 4 egyszerűbb a busz-béri Mennyivel imponálóbb vastag kék esik, mennyi hivatalosabb és megbíz több, mint a kételyekre adható családi nevünk, feljebb újításként annyit hét ne módosítani rajta, W kinek-ldnek ráírják, őz mertetőjelét. Nekem péli így: Nyakszirlje halóidé forintnyi anyajegy. K* epés színű... Elvégre az éberség gyerekjáték! (csatiI Hangulatos pasztellszínekre festik a Tiszai Vegyikombinát gépi berendezéseit A Tiszai Vegyikombinát I nitrogén műtrágyagyárában a | dolgozók egészségvédelme és a I Ez a cikkcím többszörösen magyarázatra szorul. Az olvasó joggal kérdezheti, hogy mit jelent az itonvachi” szó, s azt is, hogy miként kerülnek egy kalap alá Budai tanár űr és a 48-as szabadsághősnek, Cetz János tábornoknak az unokája. Kezdem az „onvachi”-val, amely a honvágy szó spanyol kiejtése. A spanyolok csak leírják, de sose mondják ki a há betűt, a gyé betűt viszont nem ismerik s ha találkoznak is vele. chi-nek olvassák. így lesz tehát az ajkukon onvachi a honvágyból. Most nézzük a ciki-: szereplőit. Budai tanár urat, azt hiszem nem kell bemutatni a miskolci olvasónak. Mindenki tudja, hogy bizonyos érdemekért utcát neveztek el róla Miskolcon. Azt már kevesebben tudják, hogy gyümölcsfákat keresztezés útján nemesítő. Micsur in-szerű növénytudós volt. S egyre kevesebben vannak, akik személyesen ismerték, vagy a növendékei voltak, mint jómagam, a miskolci református gimnáziumban. De én most nem a természetrajz tanárról akarok beszélni, aki almafákat oltoga- tott, hanem az emberről, aki zsenge gyermekkorunkban belénk oltotta a Habsburgok gyűlöletét. A tanár urat ez a kettő jellemezte: a növények azeretete és a Habsburgok gyűlölete. A természetrajz órák is ennek a két szenvedélynek je- U'ében zajlottak le; ismerked„ONVACHI” avagy Budai tanár úr és Cetz tábornok unokái a tünk hazánk flórájával, de meg kellett ismernünk a tanár úr lesújtó véleményét is a Habsburgokról általában, s Ferenc Józsefről különösképpen. Meg kellett tanulnunk a sugár kankalint, a mocsári gólyahírt és a katángkórót. de meg kellett tanulnunk, sőt a természetrajz órán el kellett szavalnunk Petőfi, Arany, sőt Schiller és Lenau szabadságot dicsőítő. s a zsarnokokat ostorozó verseit is. Budai tanár úr sose hordott nyakkendőt, sose hordott osztrák gyártmányú ruhát, s nem szenvedhette növendékei német nevét se. Meg is magyarosító Ha ezeket, persze csak a saját használatára. Aki a latin, számtan, vagy geometria órán Weisz, Schwarc, vagy Glanz volt, az a természetrajz óra tartamára megkapta a Fehér, Fekete, vagy Fényes nevet. Szerettük a tanár urat, s különösképpen óráit. Ezeket a csaknem forradalmi színezetű természetrajz órákat az tette izgalmassá, hogy tilalmas dolgokat műveltünk rajtuk; a tanár úr rendszeresen gyalázta az akkori államfőt, Ferenc Jóskát, mi viszont az olyan versek elszavalásával, mint például az ^Akasszátok fel a királyokat”, .a fennálló rend ellen izgattunk ... Harmadik gimnazista lehettem, amikor elszavaUnm Petőfi Kard és lánc-át, s Budai tanár úr nagyon megdicsért, sőt meg is jutalmazott érte. Adott nekem egy „Honvágy” című kottát, amelynek szövegét ő írta a zenéjét tied lg a felesége, Budainé Cetz Mária szerezte. aki zongoraművésznő, s Cetz tábornoknak, Bem apó vezérkari főnökének az unokahúga volt. Szöveg és zene — amelyet a tanár úr nyomatott ki — a szabadsághősnek volt ajánlva, aki a múlt század hatvanas éveiben Argentínába emigrált, szép katonai karriert csinált, s nagyon öregen ott is halt meg Buenos Airesben. A szöveg megható, a zene •fülbemászó volt, azon melegiben megtanultam, s elpötyögtetlem a zongorán. Aztán múltak az évek, az évtizedek, s a „Honvágy” teljes feledésbe merült. 1938- ban emigráltam Buenos Aires- be, s pár hónapra rá eszembe jutott, hogy ha már itt vagyok, mégis csak írnom kellene a híres magyarról, aki élete nagyobb felét Argentínában élte le: Cetz taSomok- ról. Hamarosan tájékozódtam, s pár nap múlva felkerestem a tábornok unokáját, egy Carranza nevű orvos feleségét. Akkor — 1939 elején — élt még a tábornok lánya, körülbelül 80 éves lehetett és tCar- ranzáéknál lakott. Vele is beszéltem, persze' spanyolul, mert egy szót se tudott magyarul, s csak a nyitott ajtón keresztül, a másik szobából, mert a bénultság ágyhoz kötötte, s nem lehetett bemenni hozzá. Meg voltam illetődve a beszélgetéstől, pedig csak olyan általánosságokat mondott, hogy az apja mindig hazavágyott, s mindig gyűlölte a zsarnokságot. Carranzáné kislány volt, amikor — a század elején — meghall nagyapja, az ő személyes élménye) nagyon el- mosódottak voltak. De érdekes emlékeket és dokumentumokat őrzött a tábornokról, akit Klapka „A nagy száműzött”- nek nevezett. Megmutatta emlékiratait, amelyekben a dicsőséges erdélyi hadjáratról, s argentínai pályafutásáról számolt be. Előszedett a fiókokból megsárgult leveleket, amelyeket Klapka, Percell és mások írtak neki. Láttam levelek másolatait, amelyeket Cetz írt Kossuthnak, sok régi dokumentumot, kérvényt, amelyben nyugdíja folyósítását sürgeti. leveleket, amelyek a tágazdaságosabb beruházás I ge.lt a gépi berendezések je I tűs részét a szabad ég i építették fel. így például Jammóniagyártó csarnok ► tán bon tó és CO konzeráó 1 fmének hatalmas tartályait, ►kicserélőd, hűlő és nedve Hornyait, valamint kazánt ►szerét az udvaron helyeztél* ?A világszínvonalnak meg# ► technikával dolgozó gépi {rendezések és a gyár K* ► szerelvényeinek színezd J különösen nagy gondot í° Kanak. Á hazai és külföldi ^ pasztalatok felhasználás* ► kiváló színmérnökök a be* j’dezések és gépek fest& ► olyan pasztellszíneket áll* ftak össze, amelyek hangúi ► sak. megnyugtatják a sz° tés esztétikailag is megfelel1 ► így például a különböző fgyakat, csővezetékeket és ► kalrészeket világoskékre, ! {gára. almazöldre, feketére ► más, szemet nyugtató pasZ* jj színekre festik. Ezeket a # ► keket külön erre a célt' j|TVK Lakkfesték és MügY1 ► Gyárában állítják elő. Ez®1 l vül több speciális festék/* ► vásárolnak külföldi orszáí »ból is. Á vegyikombinát Plönböző méretű gáztar tál k például az Egyesült Állat* ► ból beszerzett festékekkel 1!< ►be, amelyek évtizedekig P Mártják színűket. A kori0 ^ veszélynek kitett berende^ ► két pedig a Svájcból ér* Jszintétikus gyantával vo<] >be. A színmérnökök iráni J savai a gépi berendezések »lését már- megkezdték és a1 Jmet nyugtató, különböző P1 [tellszinek igen látványosa*1 [még épülő vegyikomblnál ► Lönícle berendezésein. bornok ama óhajával- függtek össze, hogy a milleniumkor hazalátogasson, s persze sok fényképet Cetz tábornok argentínai életéből. Miközben Carranzáné iratokat és emlékeket keresgéli, hirtelen felmerült az emlékezetemben Buda; tanár úr és a Honvágy című kotta. Megemlítenem az asszonynak ezt a gyermekkori emléket, s beszéltem a kottáról is, amelyet Budai tanár úr annak idején (néhány évtizeddel ezelőtt) egész biztosan elküldött Cetznek, hiszen a szabadsághős honvágyáról volt benne szó. Carranzá- nénak - úgy rémlett, mintha hallott volna a „távoli”, rokonokról, ami pedig a kottát illeti .4.. Várjon csak — mondta és lázas keresésbe kezdett. Nem telt bele két perc, s a régi iratok között meg is találta. „Onvachi, onvachi” — ki-! állott fel diadalmasan, s kezembe adta a Honvágyat,! amelynek szövege (ha jól em-! lékszem). így kezdődik: Száll] cl fecske szép hazámba, messzire szállj könnyű szárnyon, szállj a földre, amely tűnni látta boldog ifjúságom ... Í gy találkoztam 1939. elején Buenos Airesben Cetz tábornok unokájának házában gyermekkorom-! mai, Budai tanár úrral és az Onvachi-val, amely honvágy! formájában huszonöt éven ke-' resztül gyötört, mígnem pár; héttel ezelőtt, végleg hazajöt-, tem, s remélhetőleg többé nem' lesz se honvágyam, se onva-! chi-mj ! VÉR ANDOR:
