Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

Vasárnap, 1963. november Itt. esíakmagyarorszag 7 Megkapták bizonyítványukat az Mii végzett első mezőgazdasági szakmunkások lorsodta Megyénkben véget ért a me­zőgazdasági szakmunkásképzés első tanfolyama, s az elmúlt napokban 37 öntözési szak­munkás kapott bizonyítványt. Ezzel az öntözéshez értő ter­melőszövetkezeti tagok száma meghaladja az ötszázat. Szük­séges is a mind több öntözési szakember, mert a tervek sze­rint jövőre újabb 3 ezer hol­dat vonnak csőkutas és baráz­dás öntözés alá. Megkezdték az oktatást a zöldségtermelő szakmunkások részére is. A megye zöldségter­mesztéssel foglalkozó termelő­szövetkezeteiből százan vesz­nek részt a négyhetes képzé­sen. Az elméleti előadásokon Tizennyolc éves- a Demokratikus Ifjúsági Vii ágszövetség A II. Miskolci Országos Grafikai Biennale anyagából Ebéd után szótlanul készü­lődtek. A fiúk, külön-külön a szekrényükben matattak. Karcsi a cipőiét tisztogatta, Tóth megvizezte és simára fésülte haját. — Este elmehetnénk a sör_ kertbe — javasolta Kertes. — Már is meleg van ... Mi less akkor nyáron ? Táncolnánk is egyet. A többiek beleegyeztek: Általában mindenben meg_ egyeztek a fiúk. Negyedik éve laktak együtt, egy szobában a szállón, s jobban megértet­ték egymást, mint a testvé­rek. Együtt tanulták a szak­mát, s együtt kerültek üzem­be. Már a tanulóotthonban megszokták, hogy mindent megosztanak egymás között Ez olyan természetes volt, hogy nemcsak elvárták, ha­nem kötelezőnek tudták. A HINCZ GYULA: BÉKE A mélységek osíronia A Szovjetunióban előkészületek folynak 15—13 kilométer mély aknák fúrására, E nagy mélységek megostromlása előtt azonban tisztázni kell, miként viselkednek az energiahordozók ilyen vastag földkéreg alatt. Az Azerbajdzsáni Olajkitermelő Tudományos Kutató- intézet tudósai olyan berendezést konstruáltak, amelynek révén 2000 atmoszféra nyomás és 200 fok hőmérséklet köze­pette vizsgálni lehet az olaj- és gázkeverék „magatartását”. A tudósok szerint ilyen viszonyok jellemzik a 10—15 kilo­méter mélységben húzódó olaj- és gázlelőhelyeket. BORSOS MIKLÓS: BALATONI TÉR Filmhírek ei nagyvilágból Hollywoodban Edith Piafról szóló film forgatását tervezik, amely az 1961-es évben kez­dődnék, amikor a neves éne­kesnő New Yorkban járt. A film zenei tanácsadója Frank Sinatra lesz, Edith Piaf szere­pét Leslie Caron játssza. * A Kopár sziget világhírű rendezője, Kaneto Sindo befe­jezte Anya című filmjének for­gatását. A történet színhelye Hirosima. * Robert Enrico, a. Bagoly folyó alkotója elkíséri Charles Azna­vourt kéthónapos turnéjára, közel 60 francia városba. En­rico filmriportot készít a mű­vész előadó estjeiről, és a ku­lisszák mögötti életéről, pihenő óráiról. A film célja a sztár mindennapi életének bemuta­tása. Aznavour nemcsak hőse, hanem producere is a riport- filmnek. * Georg Lautrer rendezésében Mein Onkel der Gangster (Nagybátyám, a gengszter) címmel nyugatnémet filmvíg­játék készül. A főbb szerepe­ket Lino Ventura, Sabine Sín­jén és Bemard Blier játssza. * Az Humanité kritikusa a csehszlovák filmművészet egyik legkiválóbb alkotásának tartja A halál neve Engelchen című filmet, amely Ladislav Mnacko regényéből készült. A történet középpontjában egy ellenálló és egy német kémnek beszervezett zsidólány tragikus szerelme áll. A film értéke az emberi felelősség bemutatása olyan helyzetben, amelyben valaki a lelkiismeretével ellen­kező dolgot kénytelen csele­kedni. ■ Hétfőn este Miskolcon: A Traviata Hétfőn, november 11-én, este hét órai kezdettel a Debreceni Csokonai Színház operatársu­lata Verdi Traviata című ope­ráját mutatja be . a Miskolci Nemzeti Színházban. A kiváló képességű művészekből álló együttes az elmúlt években már több alkalommal is nagy sikerrel vitte színre ezt az ope­rát, és most, Verdi születésé­nek 150. évfordulója alkalmá­ból különösen nagy gonddal készültek az előadásra. Bizo­nyos, hogy hírnevükhöz és a nagy muzsikus emlékéhez mél­tóan, maradandó élményben részesítik a közönségei, , i HAZAI azért hags’ el éppen, < hogy neved éljen! Érted-e, Föld? S most hecsukódik a könyv: J emlékezetem ... ] Nacyszemü csillasok égnek, . csábítón, tündökletesen. < Olyan gyönyörű líra ez,:és ajj líraiság úgy olvad egybe a< mondanivalóval, ahogy az aS költészet mesterremekeinek « nagy könyvében megvagyon: írva. Rozsgyesztvenszkij nem- i csak a téma izgalmas maisa-J gával teljesítette a szocialista< .költészet művészi normáit, ha-l nem a mű kidolgozásában,« egységes megvalósításában is.? Végül még azt jegyezném^ meg, hogy az orosz, majd a< szovjet lírában nem új dolog aj poéma, a nagyhorderejű költe-j mény. Mestere volt már ennekí Puskin is. Szovjet változatban« Majakovszkij emelte magasra^ a hagyományt, majd Tvar-« dovszkij és mások folytatták; J Az orosz és a szovjet líra ej nagyszerű hagyományának! folytatója Rozsgyesztvenszkij* is, de tó kell hangsúlyozni, * hogy teljesen egyéni módon, <f az idő korszerűségéhez igazít-4 va dalt és hangszerelést, egy-! szóval úgy, ahogy csak nagy! költők tudnak verssel szólni aj korról a kornak, és nem ki- ? sebb eséllyel — az utókornak, j S zen drei József oly felemelő, hogy büszkeség járja át az embert, az Embert, aki ma már mindezekre képes. Vallomás, hittétel ez a költe­mény. Hittétel az emberi bá­torság és az emberi Ész nagy- szerűsége mellett. És: kihívás is ez a két poéma. A kicsi­nyességek, az érthetetlen, ön­célú nyavalygások ellen. Az ilyeníéle versek íróit, az iz- mushínárban vergődő, az Egész nagyszerűségétől a kitépett Részecskékhez tapadt poétákat hívja ki Rozsgyesztvenszkij, bebizonyítván, hogy lám, lehet a kor nagyszerűségéhez mért művészi nagyszerűséggel da­lolni. Figyeljük csak: Mert mindig kell, aki elsőt lép a rohamban. Nem hőstett ez, kötelesség egyszerűen. A Földnek mondja ezt az Ember, de inkább társaihoz szól. Hiszen az Emberiség egy­ben a Föld is. Hozzátartozik, belőle lett, rajta, belőle él, és ha el is megy róla, ide akar visszatérni. Ez a Föld-szeretet és a világűr meghódítását je­lentő biztos bit, harcos opti­mizmus csendül ki a költő minden szavából. S mindeze­ket lírában oldja szét, de úgy, hogy a líra azonos^ a mon­danivalóval. A világűrbe in­duló első ember a költő nyel­vén így szól a Földhöz: ... legföldibb lényodj n ember. ÉLES KANYAR!” — írja a költő, pedig a történelem ed­dig , csupa „mohó” és éles kanyar volt, amely kanyarog tovább, de elvezet a kommu­nizmusba, ahol majd „bonyo­lult gépek dolgoznak” és tudni fogják az utódok, hogy mi is éltünk, hogy mi tettük meg a bkorszakalkotó lépést." r A második poéma egyben polémia is. A költői képzelet irt szinte fantasztikussá foko- ódik, s Rozsgyesztvenszkij g.y írja meg versét, mintha a öld és a világűrbe induló első rílber beszélgetne. Azt mond- t. az Ember a Földnek: „Tiéd agyok én, tiéd, hozzád köt a ,ű szeretet...” S a Föld ezt eleli: „Tudom, fiam, hiszen irzem...” S megint szól az Imber: „Ö, Föld, de erősen irtod az embert!” — „Igen, iért szeretem __” — feleli a f öld. S az Ember rrjjtris él akar .nenni a Földről, to is megy, te nem azért, hogy végleg el- tagyja, hanem, hogy megnéz- :e a távoli csillagokat, s on- lan azt is, milyen a Föld „ti- lolczatos arca". „Nem hőstett tz —- mondja az Ember, ha­nem: — kötelesség. Ha nem in, T.ajd más áll ki helyet- 'ért •..” Éppen ezért: „Előre icgzem, mint rohamra bol- ‘00 és fiatal hitemet.” Ezt a poémát is idézni »allen« végig. Oly gyönyörű* ff arcsi négy egyenlő rész- re vágta a kis, keret tortát. Az első cikket PisU kapta, a fiú vágyakozva néz­te a fehér krémhéjban a sár. gásbarna tölteléket, amely már színével is cukorédes- ségről vallott, összevonta sű. rű szemöldökét, s komoly, kodva cuppangatott... A sü. temény cukorfalát átlátsz« erek hálózták be, melyen itt- ott, mint gyöngy, az édessé' jelei csillogtak. Pista szerette a tortát mindennél jobban Most azonban nem nyúl hozzá, csak vágyakozóan né­zegette. Pista még egy ideig a te­nyerén tartotta a tortát, fi­gyelte, majd lassú mozdulat­tal orrához húzta. Csalt az il­latát akarta, nem többet. Az­tán az ablakhoz sétált, mini aki az eléje tárulkozó termé­szet étvágyát akarja felkelte­ni az édességgel. Lent, a széles völgyben bérházak hosszú so. ra húzódott, majd az út egy hirtelen fordulatban eltűnt egy domb mögött. Az utcákal fák szegélyezték, azok mögött is házak pompáztak. A dom­bon túl kémények néztek ide mint óriás szivarok, eregették füstjeiket. — A menyasszony? — kérdezte Pista. — Szép volt — állította Karcsi. — Igazán nagyon szép menyasszony volt. A következő cikket Kertes kapta, aki azt gondolta ma­gában, hogy ő még soha sem látott csúnya menyasszonyt De erről nem szólt. Kunco­gott A nyurga, szöghajú Tóth volt azután a soros. Mind e ketten a tenyerükbe vették e hazai csemegét, amit Karcsi hozott Szabolcsból. Tenyerű, kön tartották a hazai jót mely nem volt nagyobb egy harapásnál, de együk se nyúll hozzá. Hisz’ tortát kaphattak cukrászdában is, a telepi presszóba naponként friss érkezik, pénzük is volt rá, de a hEtzai — különösen mert esküvői — az más volt. — Majd ebéd után — törte meg a csendet Kertes, s a szekrényébe rejtette a cikk tortát. — Valóban, — helyeselt Tóth — majd ebéd után. Szeplős arcára mosolyt rajzolt a titok, ö is szekrényébe tette a hazait. A szertartás félbemaradt. Az asztalon még látszott az osztás nyoma, az apró mor­zsákon egy légy zümmögött. A fiúk az ágy szélén ültek, s a morzsákon lakmározó legyet figyelték. Együk se szólt, nem is mozdultak, fáradtak vol­tak. Lopva az üresen maradt ágyat nézték. — ::. Nagy lagzi volt, — kezdte az újságolást Karcsi. — A szövetkezet rendezte. Az egész falu ott volt. — Hirtelen elhallgatott, s ő is az üresen maradt ágyat figyelte. Az ágy mellett, az éjjeliszekré­nyen egy lányosarcú fiú né­zett rá fényképről. Pikoló fényképe volt. A kettéválasz­tott haj apró fülére hajlott, keskeny szája pedig egy cső. dálkozásnyit megnyílt, mint­ha örökösen kérdezni akarna. — Pikoló? — kérdezte Kar­csi. — Ma megyünk látogatóba — sietett a válasszal Kertes. — Már jobban van, csak pi­hennie kell még. hazai elosztását megegyezés nélkül is íratlcin törvény pa­rancsolta. Autóbuszba szálltak, mert a kórház az újvárosban volt, ide vitték be Pikolól három hete, a szerencsétlenség után* Nem volt veszélyes a sérülés, de az orvosok úgy vélték, hogy a seb és a tüdő (sok füs­töt nyelt a fiú) ott tisztul meg igazán. A fiúk szótlanul ringattál! magukat a buszon. A tájat fi­gyelték, az elsuhanó kiraka­tokat, a tereket, s a párkaiját, s gondolataikat rendezték. Mindegyik kezében apró pa­pírcsomagocska volt, de nem kérdezték egymástól, hogy mi van benne. Pikoló tópirúlt az örömtől: Haja most is ketté volt vá­lasztva, s a fülére hajolt, akárcsak a fényképen. Komo­lyan kezet fogtak. A látoga­tók nagy tisztelettel figyelték a beteget Majd átadták a csomagokat, sorban egymás utón. Aztán a közöst is, amit együtt vettek. Karcsi csomag­ját bontotta tó elsőnek a be­teg. Az újságpapírban szalvé­ta volt, azon túl pedig .:. Egy szelet torta bukkant elő. _ — Esküvői — mondta. —* Én ettem odahaza, amennyi csal» belém fért. Gondoltam, a betegnek jó lesz — s kicsit mentegetőzve nézett a többi­ekre. Az ügyeletes ápolónő, áld a hűs folyosón szundikált, hangos nevetésre riadt fel: Egy pillanatig tájékozódott* majd benyitott a nyolcas szó bába. — Kérem, ez nem kocsmai Csendesebben — s szigorúan nézett a fiúkra. A fiúk egy pillanatra el- n hallgattak. Pikoló mo­solygott, Az éjjeliszekrényen, négy cikk torta feküdt Négy sárgabarna tortaszelet, fehér krémmel bevonva, egy kicsit már törődötten; így látszatra is olyan édes volt és jól sü­tött, hogy szinte kínáltatta magát. — Hazai — kínálta Pikoló az ápolónőt, aki nem értett hirtelenében semmit. — No* tessék! — biztatta Pikoló. — Esküvő^ , ílaráth Lajos A VIT-ek izzó. baráti lég­köre, az ott szövődő barátsá­gok, a nem halványuló emlé­kek ékes bizonyságai annak, hogy a világ minden becsüle­tes fiatalja őszinte meggyőző­déssel vallja magáénak a test­vériség eszméjét. Sárga, fekete és fehér; fiú és lány egy a harcban. Egyetlen pálcát könnyű el­törni, de próbáld csak meg ezt egy tucattal egyszerre. Ugye, hogy nem megy? Egy ember hangját könnyű meg nem hallani, de milliók „Bé- két”-kiá!1ása behatol minden zugba, minden szögletbe. És mindenki kénytelen lesz meg­hallani. Csutorás Annamária ! 1945, november 10-én alakult meg Londonban a DÍVSZ. Ti­zenhét év telt el azóta. Már begyógyultak a háború okozta sebek, a lerombolt városok.- falvak helyén újak emelked­tek. S hogy ez ígíy van, nem kis érdeme e szervezetnek is. A fiatalok megértették: szükség van az összefogásra ahhoz, hogy a romokon új házakat, szebbeket, nagyobbakat építse­nek, hogy felszárítsák a sze­retteiket siratok könnyeit. Budapesten van a szervezet székhelye, innen irányítják az öt világrészre tóterjedő ifjú­sági mozgalmat, mely ma is egyre szélesedik;, mind több ország fiataljai jelentik be csatlakozásukat, magukévá téve a szervezet szabályzatát, vele együtt eszmei célkitűzé­seit is. Ma már mindenütt ismerik az egybefonódó öt karikát, mely szimbolizálja: testvérek vagyunk mind, függetlenül a haj, a bőr, a szem színétől. Emberek vagyunk, szeretjük a szépet, tanulni akarunk, ter­vezni és alkotni. Uj gyárakat, házakat és iskolákat akarunk építeni, ahol gondtalan, boldog emberek élnek és dolgoznak. És nem akarunk meghalni a lövészárkokban, nem akarunk több Hirosimát! Egyetlen szó­val: Békét! elsősorban a nagyüzemi ker­tészkedéssel és a borsodi ipai'- vidék részére fontos zöldség­félék termesztésével kapcsola­tos tudnivalókkal ismerkednek meg, míg a gyakorlati képzés során a palánta nevelést és a kertészetben alkalmazott gé­pek kezelését sajátítják el. A téli hónapokban dohány- termelő, valamint - gyümölcs­ös szőlőtermelési szakmunkás- képző tanfolyamokat is ren­deznek. A szőlőtermelő szak­munkásképzés iránt elsősorban Tokaj-Hegyaljáröl, valamint a dél-bükki bortermelő közsé­gekben működő szakcsoportok, hegyközségek és tsz-ek tagjai ■ érdeklődnek. 1 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents